Az utóbbi napokban egy bizonyos nagyember ügyétől hangos a sajtó, és azt veszem észre, hogy sokan teljesen egy kalap alá vesznek egy munkahelyi főnök-beosztott viszonyt a szexuális agresszióval, molesztálással, nemi erőszak kísérletével. Nem a konkrét esetről akarok itt bármit is írni, hanem magáról a jelenségről.

Egyik a bejárónőt ejti teherbe, és évekig titokban tartja a gyerek létezését, a másik a titkárnőjét fekteti két vállra az íróasztalon. Vannak pasik, akik zaklatják a beosztottjaikat vagy azokat, akik valamilyen szempontból ki vannak nekik szolgáltatva, de azt se feledjük el, hogy létrejöhet egy ilyen viszony kölcsönös beleegyezés alapján is. Maga a tény, hogy egy nő a fölérendelt férfivel folytat szexuális tevékenységet, még nem jelenti azt, hogy a férfi visszaélt a hatalmával, vagy a nő úgy érezte, hogy nem mondhat nemet, mert. Lehet, hogy így van, de éppenséggel az is lehet, hogy a nőnek tetszik a pasi, esetleg szerelmes a főnökébe, esetleg még fel is ajánlkozik, vagy a feleség helyébe akar lépni, vagy pénzt akar keresni (zsarolás, a közös gyerek miatti apanázs, satöbbi). És még az a teljesen furcsa este is elképzelhető, hogy mindketten csak jókat akarnak szexelni, hátsószándék nélkül. Tudom, hogy hihetetlen, de legalább ne vessük el, mint lehetőséget.

Ugyanakkor sokszor már maga a szimpla tény, hogy egy férfi hűtlen volt, alapot szolgáltat ahhoz, hogy olyan erkölcsi nullának állítsák be, akitől minden egyéb gonoszság is elvárható. Ha valakit le akarunk járatni, a lehető legkönnyebb szexuális jellegű "bűnt" rákenni, akkor már a többi vád is könnyen hihető lesz. Pedig egyik dolognak semmi köze a másikhoz. Ami két felnőtt ember között zajlik, mindkettő beleegyezésével, az csakis az ő magánügyük, és nem bűncselekmény, nem minősíti a szereplőket erkölcsi szempontból. A molesztálás, az agresszió egészen más kategória.