Ez az a könyv, amelyet Skarlát Betű nem hagyhat a könyvesboltban. És ez az a könyv, amelynek a pénztárnál való prezentálásához kell némi kurázsi. Miért pont Mások férjével? Ha a házasságtörés pszichológiájáról van szó, akkor a mások feleségével ugyanolyan helytálló lenne. Miért ez a különbségtétel?

Skarlát Betű tehát fogja magát, és megvásárolja a könyvet. Itt pedig beszámol nektek arról, hogy mire számíthattok, ha megveszitek. Kurázsi ide vagy oda. Ezzel hazamenni azért minimum gyanús. Vagy van olyan, aki ilyen könyveket puszta civil avagy tudományos érdeklődésből kifolyólag olvas?

De térjünk a lényegre. A kötetet négy szerző jegyzi, ebből kettő egy házaspár, akik a házasságok megmentését tűzték ki célul.

Most csak az első fejezetről írok, amely a könyv címadó szövege: Bácskai Júlia pszichológus jegyzi. (A másik kettőre is sort kerítek a közeljövőben.) Amint a címből is sejteni lehet, elsősorban a klasszikus, nős férfi egyedülálló (fiatalabb) nő szituációból indul ki, és noha valahol említi, hogy az erre a fajta kapcsolatra jellemző törvényszerűségek más felállásban is léteznek, szerintem egyáltalán nem lehetne kicserélni a szereplők nemét vagy családi állapotát (sőt, még a korát se). 

Ha a férjes asszony hűtlensége bizonyos forgatókönyv szerint zajlik, akkor a nős férfi-független nő (háttérben a megcsalt feleség) háromszög még inkább. Csak ilyet sokkal többet látunk, főleg, ha borul a bili.

Egy megjegyzés: a pszichológus a problémásabb esetekkel találkozik. Ez torzíthatja is az összképet, mert rengeteg olyan házasságtöréses történet, amelynek egyetlen szereplője sem fordult pszichológushoz, rejtve marad. Lehetnek (és nyilván vannak) olyan, korábban a blogban "passzív szeretőnek" nevezett nők, akik bírják a titoktartást, nem kezdenek zsarolásba, nem borítják fel a szerető családját, hanem egy ideig várnak, aztán vagy ők lépnek ki a kapcsolatból, vagy a férfi hagyja ott őket, de olyan esetről is hallottam, amikor a nő öregkoráig megmaradt ebben a szeretői státuszban. Vagyis a klasszikus szituáció nem mindig vezet klasszikus drámához.

Egyébiránt érdekes eszmefuttatásokat találunk ebben a részben. A szerző szakaszokra bontja a szeretői viszony történetét. Úgy mint: Titkolózás - konstruktív és destruktív szakasz; Amikor a szerető második feleség lesz, de első akar lenni (ez az, amit nem mindenki ér el); Rivalizálás, harc, párbaj a szeretett férfiért (ugyancsak a "borul a bili" esetben; A megcsalt fél csalásai (nem túl szép módszerek: úgy mint nyomozás minden eszközzel, zsarolás, a gyerekek eszközként való bevetése); Újrakezdés? (már, a házasságon belül), és így tovább.

Az írás előnye, hogy szerzője sok kérdést tesz fel, vagyis sok kérdést felsorol azok közül, amelyeket a páciensei is feltesznek neki, de nem akar válaszolni rájuk. Nem ítélkezik, és az adott helyzeteket mind a három oldalról elemzi. Úgymond megérti mindenkinek a motivációit, vágyait és cselekedeteit, nem esik a "pasi a hibás mindenért" csapdájába. 

Boncolgatja a hűség fogalmát, felsorolja a kommunikációs csapdákat, és elmondja, mely kérdéseket nem kellene feltenni, mikor kiderül minden. Aztán mégis minden kor minden asszonya felteszi (állítólag): és, ha mégsem?

Idézek egy kis részt, amely különösen tetszett:

"Méregetik magukat a tükörben, nézegetik a másik fotóját, mindketten ellenfélnek, majd ellenségnek képzelik egymást, miközben a közös pontot adó férfi lelkében és naptárjában békésen megférnek együtt is, szíve szerint összebarátkoztatná őket, ne gyűlölködjenek azok, akiket szeret! Szíve szerint úgy élne, mint a császárok, legalizálná minden érzelmi kötődését, nem kellene csalni, időt-pénzt lopni, hazudozni, konspirálni, csak rámutatna a soros asszonyára: ma a tiéd leszek, ugye, örülsz. drágám? Mert ő bizony szereti mindkettőt! Ez a mondat, ez a kijelentés, ami se Asszonya, se Szeretője nem bír hallani, pedig végre igazat mondana, most az egyszer, mert tényleg szereti őket, mindkettejüket, persze másképp és másért és máshogyan."

(49-50. old.) 

De hát mi a hellyel-közzel a poliamoriával foglalkozó posztban láttuk, hogy ez nem is olyan lehetetlen.

A következőkben a könyv másik két fejezetével is foglalkozom, addig emésszétek ezt.