Jó kis sorozat volt, szerintem jobb, mint az alapjául szolgáló könyv.

Amúgy pedig magánéletileg nem hiszem, hogy szeretnék a jövőbe látni. Globális dolgokban viszont igen: most szívesen elovasnám pl. a The Economist "The World in 2015-2020" című kiadványát :-)

@tiboru: A könyvet nem ismerem, de az alapötlet nagyon tetszik, és tényleg nagy kár, hogy nyitva hagyták az egészet, nyilván azzal a szándékkal, hogy valaha folytassák, talán a jövőbe látva ez lehetségesnek tűnt. Valaki majd 20 év múlva folytatja. :-)
De ha a globális események között is lenne olyan, amit előre tudva úgy éreznéd, hogy meg kell tenned mindent, hogy ne következzék be? Volt az a sorozat, amelyben a pasi minden nap a következő reggeli újságot kapta meg, és mást se csinált, mint a bekövetkezendő tragédiák ellen harcolt... Szóval, a jövő biztos ismerete olyan roppant felelősséget róhat ránk, amely nem hagy nyugodni. Persze olyan, hogy biztos ismeret elvileg nem is lehetséges. Noha itt már a fizika és a metafizika találkozik.

@Lord_M: Kimoderáltam, bár nem tudom, miért kellett. Hogy soha nem fog megtörténni, abban nem lehetsz biztos. És vajon minek szenvedni? Minél inkább tiltja magának az ember, és minél inkább tagadja, annál vehemensebb. Nem így van?

Sokszor van, hogy valaki úgy érzi, pont róla írtam posztot, ezúttal rajtad volt a sor, ennyi :-)

Kevés a hozzászólás, pedig a téma kimeríthetetlen, remélem, visszatérnek a szokásos kommentelők :-)

Én biztos nem szeretnék a jövőbe látni. Hiszek abban, hogy be lehet vonzani dolgokat, és nem szeretnék tudni mindenről, mert a végén tényleg bevonzom. Inkább magam találom ki, hogy mit szeretnék, és azt próbálom elérni, nem valami "elrendeltet" elkerülni.

Azt hiszem, erre is igaz lehet a mondás: 'Amit nem lát a szem, azért nem fáj a szív."
Persze gyarló az ember, meg kíváncsi, szeretne tudni dolgokat előre, de csöppet sem biztos, hogy ezzel jobban jár...
(Mondjuk a Vissza a jövőbe c. filmeket imádtam, és szerintem kevese(bbe)n vannak, akik életükben sosem próbálták fürkészni a jövőt, legalább némely aspektusát.)

@Enchantée: Szinte minden időutazásos filmet szeretek, mert jópofa gondolatkísérlet, a Vissza a jövőbe trilógiát milliószor meg tudom nézni. Ott volt a Különvélemény (szintén kedvenc), amelyben három prekogot alkalmazott a rendőrség, és így a jövő bűncselekményeit előzték meg, aztán persze kiderült, hogy nem működik a rendszer... Merthogy szabad akarat, választási lehetőség...
Nem emlékszem, hogy valaha kihasználtam volna a lehetőséget, hogy jósoltassak magamnak, igaz, nem is találkoztam olyannal, akiről elhittem volna, hogy képes lenne a jövőbe látni :-)

@azentitkaim: Lehet, hogy így is, úgy is ugyanoda jutunk. :-)

Szükségszerűség és szabad akarat? Együtt létezik.
Egy viszonyítási rendszeren belül van lehetőség választásra (rossz és rosszabb, szerencsés esetben jó és rossz között :)), az igazán érdekes, nehéz, és kevesek által felvállalt, kivitelezhető az inercia rendszerek közötti átjárás.
Minél meghatározottabb a viszonyítási rendszer belső környezete, annál kevesebb lesz a szabad akaratból választható út.
A viszonyítási rendszer erős-gyenge determinációjából a választható utak valószínűsége, megoszlása meghatározható, hogy pongyolán fogalmazzak. :)

@skarlát betű: Nekem meg általában azt mondják, hogy nem érdemes semmit elárulni a jövőbeni hangsúlyos dolgokból, mert úgyis nekikezdek árral szemben úszni, és csakazértis megmutatom, hogy az nem úgy lesz! ;)
Több okból is kedvenc még a Déja Vu is Denzel Washingtonnal, bár az kicsit másabb dimenzió. :)
@Lars.Lares: És milyen az, amikor NEM pongyolán fogalmazol? ;)))

:D
@Enchantée: -)!

@Lars.Lares: Végre egy természettudományos hozzászólás. :-) Hogy is van az a macskás példa? Nem emlékszem a meghatározására, csak arra, hogy egy elmélet szerint egy dobozba zárt macska a mérgezett halat vagy megeszi vagy nem, és amíg a megfigyelő nem nyitja ki a dobozt, a macska egyszerre él és meghalt.

Igen, a szabad akarat persze nem abszolút, és olykor úgy tűnik, nem is létezik... Ha jól emlékszem, olyan elmélet is van, miszerint az ősrobbanás pillanatától fogva minden történés meg van határozva, és nem is lehet másképp, mint ahogy történik, pl az emberiség létezése olyan sok úgymond véletlenen múlik, hogy azt már nem lehet véletlennek tekinteni, csak szükségszerűségnek... De egzaktul nem tudom megfogalmazni...

@Enchantée: A Deja Vut még nem láttam, bár ez önellentmondás :-)

www.youtube.com/watch?v=DCscWiy_Yw8

"A hétvégén, ahogy rendesen, megint baleset lesz az M7-esen"

@kardhal77:

www.youtube.com/watch?v=8TNGznOEHXk&feature=related

szóval... szabad akarat, jövő, változás... tudás..

Nos Schrödinger macskáját említetted fentebb, ez az un. szuperpozíció elve. kicsit kusza tud ez lenni, de röviden azt jelenti, hogy egy részecske (a macska) egészen addig kevert állapotban van míg az aktuális állapotát meg nem mérjük, olyankor a részecske (a macska) egyik véges állapotába kerül (azaz meghalt a macska, vagy még él). Addig azonban úgy kell vele számolni, hogy él is meg nem is...

node a lényeg.

A jövő az egy vicces valami. Legyünk abban a hitben, hogy nem ismerjük a jövőt. Ebben az esetben a jövőnk pont olyan mint a fent említett macska, azaz élünk is a holnapban, meg nem is... emiatt minden cselekedetünket annak megfelelően tesszük, hogy speciel nem tudjuk a kimenetelt, azaz effektíve nem befolyásoljuk az előre leírt utat (ha van ilyen)
Azonban amint megszűnik a szuperpozíció, azaz tudjuk mi vár ránk, azonnal másképp kezdünk cselekedni... nevezetesen, hogy elérjük amit tudunk, vagy hogy elkerüljük. Hogy megkeverjük, ebben az esetben a jelenünk lesz szuperpozíció szerű, hiszen máshogy fogunk cselekedni, minthogya nem tudnánk a jövőt, ámde az is lehet, hogy eleve azért tudjuk a jövőt, hogy akképp cselekedjünk ahogy aktuálisan, azaz a pozíciónk a jelenben, csak a múltból lesz egyértelműen mérhető. (kvantumfizika a mindennapokban)

innen azonban már komoly problémákkal nézünk szembe, ahogy a filmben is küzdünk valami ellen, és eszközeink széles tárházával próbálkozunk... és nem tudhatjuk nem okozunk e nagyobb bajt, vagy épp bukunk e el valami lényeges információt. A jövő megismerése jobbára nem jelent egyet a bölcsek kövével... mert ahogy régi tanítómesterem mondotta volt, az út lehet görbe, vagy lehet egyenes, a kereszteződések végül akkor is megmaradnak... azaz lehet hadakozni persze egy - egy esemény ellen, de ha az "csomópont" az életünkben, végül úgyis érinteni fogjuk. És nem is biztos hogy később, legfeljebb máshogy... erre mindig az volt példa, hogy ha tudod, hogy holnap el fog ütni a villamos, akkor elkerülsz minden helyet ahol villamos fut... belekeveredsz egy olyan helyzetbe amit nem láttál előre... így lehet, hogy az áram fog agyoncsapni, vagy reád esik egy öreg épület burkolatának (tetejének) egy darabja...

a kérdés tehát marad, lehet e változtatni a jövőn, vagy az eleve befutott út, és végül esetleg pont azért jutunk oda amit láttunk mert annyira máshogy akarjuk csinálni?

Kicsit vallási témát hurcolnék ide. Az emberek sokszor imádkoznak a maguk istenéhez (Allah, Jehova, Ámon Ré, Zeusz... Buddha (tudom, tudom... nem isten))... és könyörögnek neki, hogy adjon jelet mit tegyenek... vagy épp mit NE tegyenek. Ilyenkor ha létezik eme omnipotens lény, ad tehát egy jelet, vagy esetleg próbatétel elé állít... a gond pedig innen jön. Az ember vajh jól értelmezi e a kapott útmutatást, hogy az jel hogy NE vagy próbatétel, hogy ha ezt megteszed meglesz a jutalmad?

Lássunk egy példát. Haladunk életünk útján. Egy csillogó sok milliós állás lehetőség kerül elénk. És ekkor beüt a krach, autónkra amivel reggel munkába mennénk, összetörve találjuk a ház előtt.
Valami állat belement. Ez egy jel, hogy ne menjünk? avagy próbatétel, hogy elég álhatatosan követjük e a kijelölt utat, és kicsinységek nem térítenek el?

ilyen a jövőkép látása is...

nos amiért pedig moderálni kértem magamat. A helyzet az, hogy jelenleg én is Schrödinger macskája vagyok, egyfajta szuperpozícióban vagyok, amikor egyszerre vagyok itt és ott, és még nem tudom melyik a véges állapot, de legyünk őszinték, ha ezt olyan valaki olvasná, akinek nem kéne, máris komoly bajban lennék, és a szuperpozícióm egycsapásra megszűnne, egy esetleges harmadik útvonalon, amit nem szeretnék...

kusza e voltam ? :)

hijjjjjjj de hosszú lett :)

@Lord_M_: Én tudtam követni a gondolatmenetedet. :-) Schrödinger, ez az... Részecskével még csak-csak elfogadom, de macskával elég morbid egy példa, viszont jól megragad az ember agyában.

Ismerem ezt a szuperpozíciós állapotot, voltam már benne... Van benne valami felfokozott gyönyör is, maga az, hogy ilyen fontos döntés egyáltalán felmerül az ember életében, egyszerre kínzó és gyönyörteljes, elhúzódhat akár egész soká is. Ha nem lépsz ki a jelenlegi állapotodból, azaz nem halsz meg, nem eszed meg a mérgezett halat, lehet, hogy erre a szuperpozícióra fogsz emlékezni, mint életed egyik csúcspontjára. Ha megeszed, akkor újabb csúcsok jöhetnek. Persze szakadékokkal együtt. A kérdés, hogy örökké síkon akarsz-e haladni, de hát Petőfi szerint az Alföld is szép :-)

@skarlát betű: Nézd, én hiszek abban, hogy az "egy" ember melletti boldogság a járható út. Értem az újdonságok varázsában rejlő izgalmas utakat, a változások után várható csúcsokat... mégis valahol belül én úgy lettem kódolva, hogy azt keressem, akivel úgy ahogy van egynek és egésznek érzem magam. Azzal akitől a világ egész, és válasz azokra a kérdésekre amik bennem megfogalmazódnak... és én vagyok a válasz az ő kérdéseire...

a baj ott van amikor az ember a) túl későn találja meg és már túl sok sérülést kéne másoknak okoznia a váltással b) egyáltalán nem találja meg c) valakiben megtalálod, de ő benned nem... d) amikor egy korábbi döntésed és ezzel részlegesen önmagaddal szemben / ellen kell cselekedned

igen, ha megtalálod, akkor ez a helyzet egyszerre tud pokoli fájdalmas és mégis talán maga a paradicsom is lenni... hogy hogyan jössz ki ebből... az akár egy életre megpecsételheti emberek sorsát... a gond itt akkor van amikor a döntés (azaz a szuperpozíció összeomlása) robbanással és mások komoly sérülésével jár...

szóval... jahh... lehet hogy most megenném a halat ... (bár az eredeti kísérlet szerint azt hiszem gázt engedünk be a macska dobozába)

@dr. Lord_M_: Ha matematikailag nézzük, ugyan mennyi esély van arra, hogy - amennyiben létezik az igazi, és már erre is kicsi esélyt látok - 1. egyáltalán találkozol vele, 2. felismered, 3. ő is felismer (és nem fáziskéséssel), 4. épp mindketten függetlenek vagytok, 5. nincs elképesztően nagy kor- és társadalmi különbség köztetek, sőt, földrajzi szempontból is működőképes a dolog? (Ráadásul olyan nemű, amilyen a te szexuális orientációd, mert ez sem mindegy.)

Mi van, ha az, akit ma igazinak gondolsz, pár év múlva már csak jelentéktelen epizód lesz? (Velem előfordult már.) Elképesztő irracionális az egész hit, amely az örök szerelem mítoszában gyökerezik, ráadásul szinte minden tapasztalat is ellentmond ennek a mítosznak. És mégis, csak kitartunk mellette.

De ha gázt engedünk a dobozba, esélye sincs a macskának megmenekülni, míg a mérgezett halat vagy megeszi vagy nem. És itt megjelenik a szabad akarat is, míg a gáz esetében nem.

@skarlát betű: Vávávává... a szuperpozíció elve nem feltételez szabad akaratot, te szépen kiterjeszted az elméletet :) de ezt már Schrödingerrel kell egyeztetned

az eredeti "monda" úgy szól, hogy a macska dobozába bezárunk egy "jeladót" meg egy vevőt. A jeladó 50% eséllyel bocsájt ki egy alfarészecskét, amit a szenzor érzékel. Ha ez megtörténik, a szenzor utasít egy ajtót, hogy az nyíljon ki, ilyenkor pedig begyün a gáz, azaz a macska kimúlik.

Addig van a macska élet és halál között egyszerre amíg meg nem vizsgáljuk a macskát.

szóval eredetileg nincs szó szabad akaratról

ím az idézet a wikipédiáról:

hu.wikipedia.org/wiki/Schr%C3%B6dinger_macsk%C3%A1ja

"Tegyük fel, hogy van egy macskám. Ezt beteszem egy ketrecbe, és a ketrec mellé odateszek egy radioaktív készítményt, amely percenként 50%-os valószínűséggel bocsát ki egy alfa-részecskét. Egy számlálót is odateszek, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön egy alfa-részecske, akkor a számláló megindul, kinyit egy kis ajtót, bejön egy kémiai méreg, amitől a macska meghal. Ha pedig nem jött alfa-részecske ebben a percben, a macska életben marad. Én ezt nem figyelem. A kísérlet végén a macska állapotfüggvénye olyan, hogy a macska egy fél valószínűséggel él, és egy fél valószínűséggel halott. Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettől a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. Hát kérem szépen – mondta Schrödinger –, én ebből egy szót sem hiszek. Ez így nem lehet"

nos

a kérdéseidre pedig azért nehéz válaszolni mert nincs másik alteregóm a neten... :) így meg követhető vagyok :)

de hogy tessék
1) igen 2)igen 3)itt vannak zűrök 4)szintén zűrös, 5) nincs 6) orientáció rendben :)

Nem az örök szerelemben hiszek drága Skarlát betű... én a görögök által megénekelt van egy másik feled történetben hiszek és érzem így magam... Nem gondolom, hogy múló gyertyalángról beszélnénk, megdöbbentően régen tudom és múlhatatlan az érzés :) illetve :(

Szóval természetesen a szerelem nem örök, de létezik egyfajta magasabb szintű szeretet ami kitartóbb mint a megszokás. No mindegy, ez már messzire mutatna...

Én eddigi rövidke életem során úgy tapasztaltam, hogy ilyen esetre két főcsoport alakul ki az emberek között. Aki hűséges és aki nem (maradjunk az alapvetéseknél). A hűtlenek bonthatók további alosztályokra (azért mert rossz a kapcsolata, azért mert ilyennek érzi magát, azért mert mindkét fél így érzi jónak, csak, eltévedt...stb)

a hűségesek közül van három főbb ami meghatározza a dolgokat... az első azért hűséges mert nem mer változtatni, ő a félelmei és a saját korlátai miatt nem teszi meg, pedig esetleg cefetül izgatja a dolog... a másik olyan dogmatikus alkat... akár száraz sótlan embernek is tűnhet, de csak keményen ragaszkodik a dolgaihoz (ilyennek képzelem Petuniát a Harry Potterből)... ő eldöntötte, hogy így kell és így is fogja leélni az életét... a harmadik fajta akinek meg sem fordul a fejében, és nem azért mert idáig nem lát, hanem mert egyszerűen a másik fél annyira magával ragadja, feloldja a jelenben, ettől nem lesz örökre rózsaszín köd, és nem lesz egy elszállt érzelgős alak aki elveszíti a barátait... de a másiktól annyira egésznek tűnik a világ, hogy nincs szüksége egy harmadikra... ilyenkor még a szexuális dolgok is képesek passzolni...

ismerek ilyen idősödő házaspárt (meg a többi fajtából is elég sokat...) és a legjobb dolog azt látni amikor délután (és figyelem itt lesz cukormázas és nyálas romantikus lányregény a történet) szóval amikor délután a napsütésben egymás mellett ülve a teraszon nem csinálnak mást csak könyvet olvasnak, és az egyik átnyúl megfogni a másik kezét, és anélkül hogy felnéznének, mindkettő arcára egyfajta békés mosoly ül... valahol ezt keresem, és valahol érzem, hogy legalábbis megvan akivel ez működne :)

nahh ... jöhetnek a kövek :)

az eltűnés és átértékelés időszakában viszont rájöttem, hogy amíg az ember nem ott és nem azzal van akivel ezt érzi, hogy teljesül, az bizony képes olyan gondolatokat és megoldásokat felkutatni ami miatt ide visszatérve már "bukott angyal"-ként tekinthet magára...

szóval nehéz ez a kérdés, a jövő feszegetése pedig esetleg elvonhatja a figyelmet a jelentől... és könnyen ott találjuk magunkat, hogy annyit foglalkoztunk a jövővel és minden mással, hogy közben elfelejtünk élni...

mááá megint piszok hosszú lett :)

@dr. Lord_M_: Nem is figyeltem, te mióta vagy itten dr? :-P
A hűséges, hűtlen tipológia lehetne egy külön poszt témája is, persze körbejártuk a dolgot, de tán egymás mellé állítva így még nem.

Amit írsz, az bizonyítja, hogy igenis létezik az örök szerelem narratíva, és most nem arról van szó, hogy örök lángolás meg kifogyhatatlan libidó, mert annyi esze van az embernek, hogy ezt ne így képzelje el (ha már elmúlt 20 éves), de kérdem én, honnan vesszük ezt a narratívát? A népmesékből, amelyek csak a házasságkötésig tartanak? Ja, még van egy Philemon és Baucis történet - ők az unalomba haltak bele, vagyis az istenek fákká változtatták őket, mert már úgyis vegetáltak.
Na jó, kissé cinikus vagyok :-)

@skarlát betű: Engedelmeddel a kisdoktori címet némi aktuálpolitikai okból vettem fel... nem sűrűn rezgek együtt a politikával, de ez a téma most éppen nálam is talált. :) szóval úgy döntöttem, hogy a KE hivatlában maradásáig doktor leszek magam is :) legjobb/rosszabb esetben 3 évig :)

:) majd ebéd után reagálok amúgy érdemben is :)

@dr. Lord_M_: Gondoltam, hogy az aktuálpolitika lehet az oka :-)

@skarlát betű:
nekem a Különvélemény c film jutott eszembe, amikor a kommentek elejét olvastam. Tudom, hogy Tom Cruise meg igaz amerikai szcifide, engem anno marhára felzaklatott. Nem is értettem pontosan miért, de nagyon betalált.
Egyébként én talán leginkább abban hiszek, hogy nincs előre megírt jövő. Ill. egészen a szellem megszületésig lehet, de onnantól kezdve nem. Ha lenne, akkor az meg már ilyen Bourne rejtélyes lenne... jaj, Amerika már mindent megírt :)
@dr. Lord_M_: Túl szerény vagy ezzel a kisdoktorival, én arra gondoltam, hogy a PhD-met szerzem meg a jövő héten...
Amúgy nem szokott energiám meg kedvem lenni hogy az ilyen hosszú hozzászólásokat elolvassam, de ezeket most elolvastam és hát wow.
Nem tudom, hogy irigyeljelek vagy sajnáljalak. Valószínűleg az a legjobb, ha egyiket sem teszem. De drukkolok :)

@hannawald: A különvélemény nagyon jó film szerintem, én is többször megnéztem, de itt valahol említettem is, úgy emlékszem.
Érdekes, hogy pont egy hűtlenség miatt majdnem elkövetett gyilkossággal nyit az egész, rámutatva az egyik leggyakoribb csapdára - az ember ne otthon csinálja, ha egy kis esélye is van, hogy hazajön a házastársa :-)
A Daybreak című sorozat is ide illik némileg: minden nap ugyanaz a nap, de ezt csak egyetlen ember érzékeli... És hányféleképpen alakulhat ugyanaz a nap egyetlen ember más és más döntései alapján, ki hal ebbe bele, és ki éli túl, kiről milyen titkok derülnek ki, és hányadszorra sikerül úgy alakítani a dolgokat, hogy tovább lehessen lépni.
www.port.hu/daybreak_-_idobe_zarva_day_break/pls/fi/films.film_page?i_film_id=89008

Olvasd el az eredetit @hannawald: , jobb mint a film.
Sőt, Fülöpnek a regényei, novellái, mind nagyon jók, érdemes elolvasni őket.

@skarlát betű: ez a sorozat érdekes lehet. nem is hallottam róla. most épp a West wing-be szerettem bele, de az nem kapcsolódik kifejezetten a témánkhoz :)
@Lars.Lares: nem rossz ötlet.... vonz a dolog, most a Hunger Games-t is elolvasnám. kár, hogy nincs annyi időm olvasni :( (jó, tudom, arra van az embernek ideje, amire akarja :) ) általában nem szoktam se szcifiket se fantazikat olvasni, kivéve LOTR, HP, és Vonnegut :) de ezen lehet változtatni kéne :)

@skarlát betű: @hannawald:
Nos a mai nappal már meg is szüntetem doktori kinevezésemet...

ne irigyelj, ne sajnálj... majdan úgy teszek mint egykor volt királyok (lovagok), mikor kilátástalanságba keveredtek; önnön kardomba dőlök.

most épp ott tartok...

@Lord_M_: Azok a rómaiak voltak :-) Mármint a kardba dőlősök.

Kérészéletű doktorság volt :-)

@Lord_M_: jó, nem teszem egyiket sem. :)

max bízom abban, hogy a kardod a hónod alatt siklik majd el :)