Nem kerestek meg (pedig néha lett volna miért)...

jesszus! még csak az kellet volna!!!

tt

Nem sok híja volt... de a helyzet elképzelése, hogy odaállok a szeretője elé, és kérdőre vonom, már önmagában hülyeségnek tűnt, nemhogy még a valóságban is hülyét csináljak magamból. :-) A férjemnek ellenben sikerült hülyét csinálnia magából, engem vont kérdőre, a sráccal mondjuk nem beszélt, de a főnökének írt.

@rózsa.szirom:

A férjed írt a szeretőd főnökének?!

Hány éves a férjed: tizenkettő?

@rózsa.szirom: Hát, ez meg hogy jutott eszébe? Mit írt, hogy bocsássa el, mert házasságot tör?

@tiboru: Akkor az osztályfőnökének írt volna. Vagy az anyjának.

@skarlát betű:

Hát ebből a szempontból nagy különbség nincs...

Soha eszembe sem jutna megkeresni bárkit is ilyen ügyben. Ez két ember ügye, ha bajom van, megoldom a férjemmel, és tőle is ezt várom el, nem kell másokat belerángatni.
Engem sem kerestek még ez ügyben, de ez azt hiszem, csak és kizárólag a szeretőm óvatosságának köszönhető. Mert az ő felesége írt már a főnöknek (többnek is), sok más okból, többek között arról is, hogy a férjének van egy bizalmasa a munkahelyen - nevet nem tud, az én létezésemről fogalma sincs, más kollégákat zaklatott már azzal, hogy biztos a férje szeretője, sőt férfi kollégákat is azzal a kérdéssel, hogy hol van az ő férje és kivel és mit csinál. A nő klinikai eset, valószínűleg ő maga sem tudja, mit tesz. A kollégák elég jól kezelik a helyzetet. Mostanában mintha csend lenne körülötte, de én magamban már felkészültem esetleges telefonhívásokra, e-mailekre (amikre persze nem szabad reagálni).

Az én egykori eseteim között csak egyetlenegy ilyen fordult elő - legalábbis ennyit hoztak tudomásomra.
Akkor az egyszeri kaland külső résztvevője kezdte zsarolni először a hűtlen felet újabb alkalmakért azután telefonon bejelentkezett és borított a házastársnál is.

Szóval nekem ez aránylag ismeretlen terep, kíváncsian olvasok.

@OakTree: Én mint bizalmas kaptam telefonhívást egy férjtől. A szerető is kapott, noha a férje elvileg nem tudhatta a számát, mert a feleségnél nem volt elmentve. Mindenesetre a férj közölte a szeretővel, hogy vége. Persze mindezt az ELŐTT, hogy beszélt volna a nejével.

A másik baráti körben történt: naplóelolvasós után (ezek így mennek, levelezés vagy napló feltörése/megnyitása) férj felhívta a szeretőt, majd ez többször is megismétlődött, folyamatosan zaklatta. Mivel ott a szerető egyedülálló volt, nem volt még kinél ágálni, de ez is épp elég kellemetlen, főleg, ha egy lelkileg teljesen labilis ember teszi.

@azentitkaim: Az kemény lehet, egy pszichiátriai esettel együtt élni... Mert nekem úgy tűnik, ilyesmiről van szó a feleség esetében. Remélem, továbbra is óvatosak lesztek.

@skarlát betű: majdnem szó szerint ezt. A baj az, hogy nem csak magát hozta kellemetlen helyzetbe, hanem a főnököt és a srácot. A főnök, történetesen jó ismerősöm, megkérdezett engem, hogy mit csináljon. Mondtam, hogy archiválja a levelet. :-) A viszony persze véget ért.

Essen szó a megelőzésről is!
Én minden ismeretlen és nagyon is ismert számot a napszaknak megfelelő magázó köszönőformulával veszek fel. Ugyanis az a tapasztalatom ismeretségi körben, hogy a a gyanakvó fél, sokszor konkrét bizonyíték híján, kvázi blöffölve hívja fel az általa gyanúsnak vélt számot. Ha édes nyuszifülnek szólítják, tuti megerősítést nyer:-)
Első szűrőnek nekem megnyugtató a magázó megszólítás, üdvözlés.

@Tenkeskapi Tánya: Édes nyuszifül, ez kész :)

@azentitkaim • azentitkaim.freeblog.hu 2012.10.08. 13:15:26
Soha eszembe sem jutna megkeresni bárkit is ilyen ügyben. Ez két ember ügye, ha bajom van, megoldom a férjemmel, és tőle is ezt várom el, nem kell másokat belerángatni.

Hát igen, ez elméletileg nagyon szépen hangzik – én is ezt vallottam mindig is, amíg ki nem derült, hogy megcsal a párom. Sajnos előre te sem tudhatod, hogy mit fog kihozni belőled ez a fájdalmas helyzet. Én a legkevésbé sem vagyok hárpia, de belőlem a legrosszabbat.
Én ugyanis adtam egy pofont a férjem szeretőjének. És nem bántam meg. Az egy dolog, hogy megcsalnak, de diszkréten csinálják. Ebben az esetben biztosan nem mentem volna a szeretőhöz, hanem a párommal rendeztem volna csupán a dolgokat. Hiszen én is tudom, hogy valahol én is hibás lehetek a történetben. A párom állítólag már az elején közölte a szeretőjével, hogy nem hagy el engem, és soha nem is beszélt rólam és a kapcsolatunkról, csupán annyit mondott neki, hogy én ezt nem érdemlem meg. A csaj viszont ebbe nem nyugodott bele, és hogy jobban érezze magát, be kellett bizonyítania magának, hogy én egy szar nő vagyok, és hogy a mi kapcsolatunk is rossz. Az a lényeg, hogy miközben én mit sem sejtettem, ő utánam nyomozgatott, az exbarátomat is megkereste, hogy infókat szerezzen rólam. A legjobb, legbizalmasabb barátnőmtől beszélgetés közben próbált úgy mellesleg puhatolózni. . De persze annyira nem tudta türtőztetni magát, hogy le ne szóljon. Amikor ezt visszahallottam, akkor kellett volna, hogy a vészcsengő megszólaljon bennem. Hiszen egy számomra jóformán idegen nő mi okból kérdezget mást a magánéletemről, és szól le? De ilyen meg se fordult a fejemben. Mindemellett a nő –bár férje, családja van– úton-útfélen minden barátnőjének, közelebbi ismerősének elmesélte, hogy a párommal van viszonya. Természetesen én tudtam meg utoljára. Ne akarjátok megtudni, hogy milyen érzés az, hogy akiben a legjobban bíztatok, az elárult. De még a szeretője meg is szégyenített az egész város előtt, ahol élned kell. Hónapokig sétálgattam tudatlanul az utcákon, miközben ahol élek, mindenki ezen csámcsogott. Ráadásul megtudtam, hogy a nő belefeküdt az ágyamba, és hogy azt tervezte, hogy felcsináltatja magát, csak hogy elhagyjon a párom, és végre vele legyen. Hát eldurrant az agyam, és adtam neki egy pofont. Bár utána soka beszélgettünk is. És nem bántam meg. Ahol akkor voltam, onnan már nem volt lejjebb.

Pikáns történet szintén baráti körből:
A megcsalt feleség felhívta a felszarvazott férjet. Addig-addig ekézték azokat a csapodár társakat, amíg megegyeztek az édes bosszúban. Na, erre esett le az eredeti csalópáros álla igazán:-)
A történet folytatása, hogy a bosszúból összeállók nem élvezték sokáig a kényszerű szeretői kapcsolatot, de az "eredeti páros" ma már együtt él.

@Rhianne: nem csodálom, hogy nem bántad meg, de ebben az esetben én lehet, hogy a férjet vágtam volna pofon, mivel ő minden bizonnyal tudott róla, mit csinál a szeretője, és sok mindent elmond a férjről, ha ezt engedi egy szeretőnek. Szerintem soha nem megoldás az, ha a szeretőnk párját előtte vagy mások előtt pocskondiázzuk.
@skarlát betű: szerencsére nem él a feleségével, a munkája miatt más városban élnek. Egyébként a válókeresetet is beadta már, de ez a legkevésbé sem zavarja a feleséget abban, hogy magántulajdonnak tekintse a férjét.
Amúgy van egy olyan érzésem, hogy a jövőben nem nagyon lesz szükségünk óvatosságra :(.

"Ahol akkor voltam, onnan már nem volt lejjebb."

Ez azért erős egy kicsit.

A konkurrens nőstény/hím "elmarásának" ösztön legalább olyan ősi ösztön, mint a szexuális ösztön.
Van aki az egyiken nem tud/akar uralkodni és hűtlenné válik van aki a másikon és féltékeny lesz.
Amikor az ösztönök diktálnak, akér teljesen ki is kapcsol az értelem.
Amikor a gőz elszáll, persze másképp látja mindenki.

Sem pro- sem kontra nincsen sok értelme szerintem ideológiákat gyártani és jelzőket használni.

@Rhianne:
Szerintem rosszul tetted.
A szeretősdihez két ember kell, és bármennyire is nagy volt a düh benned a "csábító" iránt, egyáltalán nem tartom igazságosnak a pofonodat.

Szerető voltam. Jött a telefonhívás a feleségtől a férjemnek. Jól értesültként tudósított. De azért annyira nem volt jól értesült, hogy megforduljon a fejében, .. hogy eközben jött(ek) a hívás(ok) a szeretőmtől nekem.
Komolyan azt gondolta a feleség, hogy a sok hülyeség, amit a barátom összehordott rólam neki, az mind igaz??
Nem. Mentette a házasságukat.
Felhatalmaztam mindenféle aljas rágalomra, csak hogy megnyugtassa a nejét. Amikor elmondta nekem, miket mondott rólam.. bevallom néha elakadt a szavam. Nálam útszélibb nő - a történet szerint - még nem született erre a földre. És elhitte ..
Azóta sokszor eszembe jut, hogy a feleség egész másféle férfit ismer a férjében, mint akit én ismerek.

Mivel házasságban élek, nagyon jól tudom, hogy úgy nem lehet ebből a helyzetből kikecmeregni, hogy igazat mondunk. Mert az igazság nagyon fáj. És hát.. kell még ennél nagyobb fájdalmat okozni, minthogy kiderült ...?

"Egy titok addig lehet csak szép, míg nem sejti más, és az csak a miénk." :)

www.youtube.com/watch?v=WqkTGwxFkWI

Nekem nem a férjem mondta el a dolgokat. Ő szerintem mindkettőnkhöz ilyen téren lojális volt. Tudom, hogy rólam semmi rosszt nem mesélt a szeretőjének. De a szeretőjéről sem nekem. Semmit. Csak annyit, hogy nem volt belé szerelmes, és hogy a nő "pszichopata."
Azért soha nem ütöttem volna meg, mert összejött a párommal. De ő beleavatkozott a magánügyeimbe, nyomozott utánam, exeimet faggatta rólam, pocskondiázott teljesen ismeretlenül. És pofátlanul híresztelte a viszonyát. Engem ez hozott ki a sodromból. Legalább a saját családjára lehetett volna azért tekintettel, ha rám nem is.

@Szemekbe zárt titkok:

Nem sérteni akarok, csak szembeállítanám a két dolgot:

A pofon tényleg nem elfogadott, bevett és elegáns eljárási mód. Viszont legalább ösztönös.

Az ismertetett hazugságláncolat ezzel szemben kiszámított, megtervezett és szándékos.

Az idézet szép :)

@Szemekbe zárt titkok:
Nem tudom, de én ettől a módszertől még rosszabbul érezném magam. Derüljön ki az igazság, és aztán inkább eldöntöm, hogy tudok-e vele mit kezdeni. Akit valaha átvertek, az ezt szerintem nem díjazná.

@Rhianne: nem is gondoltam, hogy a férjed mondott bármit. A szeretője mondott róla csúnya dolgokat, ezt nem kellett volna engednie, szerintem. De persze kibícnek semmi sem drága, mondhatok én akármit, te voltál ebben a helyzetben, és - szerencsére - nem tudom átérezni azt, amit te éreztél. Csak elképzelni tudom.

@azentitkaim: úgy értem "rólad"

@Rhianne: Egyébként hogy reagált a pofonra? Esetleg vissza is üthetett volna, amiből kerekedhetett volna egy bazinagy verekedés hajtépéssel. Nem lehet soha tudni, hogy akár egy könnyű testi sértés milyen lavinát indít el.
Elég persze egy beszólás is a verekedéshez...

Volt erről egy szavazás, és egyáltalán nem akarja mindenki tudni az igazat.

@Szemekbe zárt titkok: Ez már iszonyú bonyolult nekem :-) Az információ és dezinformáció-áramlás egy kusza konstellációban... De azért az is gáz, ha az ember beismeri, hogy egy tökéletes hülye a szeretője. Akkor minek kezdett vele? Persze a férj/feleség szívesen elhiszi, hogy a szerető mekkora lúzer, mert ezzel menti a saját egóját... Ezért kell nagyon óvatosnak lenni a szeretőválasztásnál, és csak józan, megbízható emberrel kezdeni. Tudom, az őrültek szenvedélyesek bírnak lenni, de azért elég gyorsan kiderül, hogy több velük a baj, mint amennyi gyönyörrel jár a kapcsolat.

@Rhianne: van egy rossz hírem. Ezt a balhét hárman hoztátok össze, nem csak a pszichopatának kikiáltott nőszemély egyedül.

Nekem is volt hasonló esetem.
Egy barátnémmal (a hangsúly a barát kifejezésen van) sok magánéleti dolgot, problémát megbeszéltünk.
Gyakran e-mail-en. Egy munkatársam valahogyan beleolvasott a levelezésembe, és felvette a kapcsolatot a barátném férjével.
Aki azt hitte, a felesége szeretője vagyok.
Persze otthon állt a bál, mert mi az, hogy egy idegen férfival beszélte meg a családi titkaikat.
A levél alapján feljelentették a munkatársamat.
Minden segítséget megadtam nekik, nyertek is.

Sajnos ki kell vívjam az ellenszenveteket a véleményemmel. Bár azt gondolom, ez a blog azért jött létre, hogy igazat írjunk a hűtlenségről.

@Rhianne:
Tudom, hogy rólam semmi rosszt nem mesélt a szeretőjének. De a szeretőjéről sem nekem. Semmit. Csak annyit, hogy nem volt belé szerelmes, és hogy a nő "pszichopata."

Nem hallottam még olyan nős férfiről, aki - főleg aki hosszú ideje, sőt akár évek óta viszonyt folytat - ne mesélt volna a szeretőjének a nejéről.
Lehet, hogy Rólad is csak annyit mondott, hogy nem szerelmes már beléd, és néha idegbeteg vagy. Ez azért épp elég. Nem?
Bocsáss meg azért, amit írok, mert nem bántani akarlak. Csak azt gondolom, hogy ha már eszmét cserélünk itt, akkor próbáljuk felfedni az igazat. Persze..sok igazság van. Mindenkié más.

@OakTree:
A pofon tényleg nem elfogadott, bevett és elegáns eljárási mód. Viszont legalább ösztönös.
Az ismertetett hazugságláncolat ezzel szemben kiszámított, megtervezett és szándékos.

Nem sértettél meg. Sőt, igazad van abban, amit sugalltál. Ha a házasságtörést és a házastársi hűséget mérlegre rakjuk, nem kétséges, melyik a pozitívabb, az erkölcsösebb, az elfogadottabb, a szebb. De az élet más szül.
Ha két ember szeretők, akkor miért gondolja a feleség vagy a férj, hogy azért mert kiderült a viszony, attól holnaptól már nem kívánja házastársam azt a másikat..már nem akar vele lenni, megsimogatni, hozzábújni...stb.
Amikor borul a bili, sok házasságban csak a szerető elárulása, pocskondiázása nyugtatja meg a megcsalt felet. Ez azt hiszem érthető is. De attól még az elmondott legenda nem fedi a valóságot.
Ugyanis..hiába derült ki.. az érzelmek, vágyak maradnak.. Egy változik. Iszonyúan sajnáljuk a vétlen házastársat, hogy szenvedést okoztunk neki, hiszen szeretjük. Nem azzal a vággyal, mint a szeretőt, de szeretjük. Másképp.

@skarlát betű:
Nekem is bonyolult volt.:)
Nem így intéztem a férjemmel. De minden házasság más. Ott az nem lett volna elég, ami nálunk elég volt. Ott hazudni kellett, végighallgatni a hetekig tartó cirkuszt, és királyfit játszani. Ez volt a kívánalom. Mégha a feleség ugyanazt is mondaná mint @Rhiann: "Derüljön ki az igazság, és aztán inkább eldöntöm, hogy tudok-e vele mit kezdeni."
Valójában abba belehalt volna. Kicsit belehalt ebbe is...

Mindig annak hazudnak, akinek hazudni kell.

@Szemekbe zárt titkok: Persze, hogy mesél az ember valamennyit, attól függően, mennyire bízik meg a másikban, persze. Van, aki csak minimálisat, de az sem igaz, hogy mindenki negatívumot. Sok pozitívumot hallottam én szeretőtől a feleség vonatkozásában, bizony :-) Lehet, ez nem a tipikus helyzet, de hogy létezik, az biztos.

És persze, hogy mindig annak hazudnak, aki kivívja magának ezt a jogot. Én mondjuk erre nem voltam hajlandó, azon a ponton, hogy nyilvánvalóvá vált a helyzet, semmit nem mentegettem és senkit nem feketítettem be.

@haborgo1975: A született besúgó, aki akkor érzi jól magát, ha beköp valakit, és tényleg azt hiszi, hogy ez erkölcsös cselekedet. Jól értem, hogy feljelentették, rágalmazásért? Vagy miért? És bizonyítanod kellett, hogy nem vagy a nő szeretője?

@skarlát betű: Ismeretlen tettes ellen, magántitok megsértéséért és zaklatásért. Mert elolvasta a leveleinket.

@Szemekbe zárt titkok:

"pozitívabb, az erkölcsösebb, az elfogadottabb, a szebb."
Én nem ideológiai alapon közelítem a dolgokat, szóval ezeket a jelzőket értem persze, de nem nagyon tudom egyiket sem célként értelmezni.

"Ha két ember szeretők, akkor miért gondolja a feleség vagy a férj, hogy azért mert kiderült a viszony, attól holnaptól már nem kívánja házastársam azt a másikat..már nem akar vele lenni, megsimogatni, hozzábújni...stb. "
Azért, mert egy monogám ember logikája szerint teljesen nyilvánvaló. E logika szerint ha valaki a párján kívül mással kezd testi/lelki viszonyt, akkor az a párját otthagyta és új párt talált.

@OakTree: Szerintem ez a mondat arra vonatkozott, hogy a leleplező házastárs miért gondolja, hogy a szeretők nem kívánják már egymást attól, hogy lelepleződtek. Persze, hogy kívánják, tán még jobban is, ha nagy volt a kötődés. Ha nem volt annyira fontos a dolog, akkor a félelem, a pánik ezt felülírhatja, de a vágy csak idővel fog megszűnni, ha egyáltalán.

És persze az is butaság, hogy csak egy embert lehet egyszerre kívánni, noha vannak, akik így működnek, de messze nem mindenki.

@OakTree: Értelek, és igazad lehet:
Azért, mert egy monogám ember logikája szerint teljesen nyilvánvaló. E logika szerint ha valaki a párján kívül mással kezd testi/lelki viszonyt, akkor az a párját otthagyta és új párt talált.

De valahol itt van a kutya elásva. Hantoljuk ki!:)
Az az ember, aki csal, az valószínűleg felületesebb. Mással IS tud párban élni, sőt vannak akik többel egyszerre.

Elgondolkoztam az ismerőseimen.. Tulajdonképpen nem tudok olyan emberről, aki azért, mert kiderült a viszonya, azt megszakította volna. Inkább az a jellemző, hogy megváltoznak ezek a kapcsolatok. Sokkal óvatosabbá válnak a szereplők, esetleg ritkulnak a találkozások.De megszűnésről.. ilyen ok miatt, még nem hallottam.

@Szemekbe zárt titkok:

"Az az ember, aki csal, az valószínűleg felületesebb. Mással IS tud párban élni, sőt vannak akik többel egyszerre."
Ezt viszont vagy el tudja fogadni a megcsalt fél, vagy nem. Én azzal találkoztam többnyire, hogy nem. Ezért nem a szeretői viszony szűnik meg általában, hanem a régi.

Az óvatosság/titkolózás egyébként a legérdekesebb jelenség. A legtöbben azért teszi, hogy ne okozzanak fájdalmat. Viszont ha kiderül akkor a legtöbb esetben a megcsalt fél számár súlyosbító körülmény.

@skarlát betű:
"butaság, hogy csak egy embert lehet egyszerre kívánni, noha vannak, akik így működnek, de messze nem mindenki."
Persze. Ez a mindkettőnk által fenntartásokkal nézett statisztikák szerint 50-50% vagyis vagy igen vagy nem :))

@Szemekbe zárt titkok:

A post témáját alaposabban végiggondolva a nagyon profi konspirációt egyébként megkerülhetetlen és szükségszerű kényszernek látom.
Ennek az oka szerintem az, hogy bármennyire is két ember magánügyéről lenne szó, kiderülés esetén a következmények sokkal szélesebb kört érintenek.

A modern nyugati társadalomban jelenleg “hivatalosan” kizárólag a monogám párkapcsolat az elfogadott. Mindenki ebben szocializálódik, erre vannak szabályok stb. Sőt annyira non plus ultra, hogy még a melegeknek is jelenleg talán legfontosabb célja, hogy a társadalom által “elismert/bejegyzett” monogám kapcsolatuk lehessen :)

Aki párkapcsolatban él az tudja, hogy a párválasztással nemcsak a párunkat, hanem vele együtt a teljes családját is megkapjuk. Az igazi zsákbamacska nem is igazán a párunk, hanem ez. Nagyon sok párkapcsolat ezen csúszik el - anyós/após/sógor/sógornő.

Aki külső kapcsolatot kezd másik párkapcsolatban élő emberrel az nemcsak egy új zsákbamacskát választ, hanem vele együtt egy olyan új családot is amelynek minden egyes tagja az “ellensége” - különösen a másik fél megcsalt párja.

Még a legyszerűbbnek és legbiztonságosabbnak tűnő egyszeri kaland esetén sem tudhatja senki, hogy nem egy már folyamatban lévő “monogám dráma” kellős közepébe csöppen-e bele féltékeny/nyomozgató/ösztönvezérelt megcsalt féllel, meg segítőkész rokonokkal, barátnőkkel, kollégákkal megspékelve.

Nagyon sokat tanultam ebből a blogból, miután kiderült, hogy megcsaltak. Igazából meg akartam érteni mindkét oldalt.
Érdekes dolog, hogy itt a kommentelők 90%-a hűtlen, és kevés olyan emberke van, akit megcsaltak. Pedig én rájuk is kíváncsi lennék, hogy ők hogyan tudták feldolgozni ezt, mit hozott ki belőlük ez a helyzet (csendben maradtak, kiabáltak, szakítottak stb.)
Mert itt a kommentek már egy kicsit olyan irányba mentek, hogy ez a szeretősdi egy tök jó dolog. Igazából a másik oldalról (a megcsaltakról) nem nagyon esik szó, vagy inkább csak negatív kontextusban (idegbeteg feleség, a szeretőt ócsáróló megcsalt fél stb.) De arról senki nem beszél, hogy miért lettek ilyenek. Én is megkaptam már itt, hogy magamnak köszönhetem a dolgokat. A megcsalás részben talán igaz is ez. Biztosan tehetek róla, hogy így alakult. De kizárt dolog, hogy ezért megütöttem volna a szeretőjét.
Engem a párom szeretőjének több jó „ismerőse” világosított fel (több emberről van szó, nincs okom kételkedni a szavukban.) Én abban hiszemben éltem, hogy mi egy kifejezetten boldog kapcsolatban élünk, így egy világ omlott össze bennem, mert el nem tudtam volna róla képzelni, hogy megcsalna. De megtette. Ott volt az alkalom, engem már ezek szerint nem szeretett eléggé, így megtette. Hihetetlenül fáj, amikor kiderül, hogy a másik, akiben vakon bízol és imádod, az téged nem szeret eléggé. De emellett ott van még, hogy hazudott, átvert, megalázott. A párom körme szakadtáig tagadott. Pedig akkor én már a szívem mélyén tudtam, hogy igaz. De nem akartam elhinni. Az az egy hét volt a legrosszabb az egészben, amikor még nem tudtam teljes bizonyossággal a dolgokat, és nem tudtam, hogy mit is higgyek. Amikor összeraktam a kirakóst. Amikor beszéltem a bennfenntesekkel. Pedig ezt le lehetett volna rendezni rögtön egy beismeréssel, de nem. Ők tagadtak, mások meg információkat suttogtak a fülembe. Egy hétig kínlódtam, és már tényleg nem tudtam, hogy mi igaz és mi nem. És akkor már eljutsz arra a szintre, hogy kikészülsz a párod tagadásától, a folyamatos könyörgésétől, hogy ne hagyd el, és a pletykáktól. Amikor apránként minden egyes nap új dolog derül ki, és az előző napi sokkot még ki sem heverted. Sokkal könnyebb lett volna, ha rögtön bevallja, de ő inkább hagyta, hogy magamat emésszem, és hogy megalázzam magam a nyomozgatással. Mert bizony mindenki nyomozna ebben a helyzetben. Ez nem olyan dolog, ami nyugodni hagy. Ha elmondta volna, hogy ez van, de téged szeretlek, próbáljuk meg rendbehozni a dolgokat, akkor egyszerűbb lett volna (főleg, hogy a szeretőjével akkor már hónapokkal ezelőtt vége volt). De addigra már én is kikészültem.
Szóval azt is látni kéne, hogy a megcsalt feleség hogyan jut el odáig, hogy esetleg tomboló hurrikán lesz belőle. Most pedig ha itt azt vesszük, amit @Szemekbe zárt titkok: írt, hogy „Tulajdonképpen nem tudok olyan emberről, aki azért, mert kiderült a viszonya, azt megszakította volna. Inkább az a jellemző, hogy megváltoznak ezek a kapcsolatok. Sokkal óvatosabbá válnak a szereplők, esetleg ritkulnak a találkozások. De megszűnésről.. ilyen ok miatt, még nem hallottam.”
Ilyenkor lehet azon csodálkozni, hogy mondjuk a megcsalt fél kicsit belebolondul ebbe a helyzetbe? Amikor folyamatosan továbbra is átvernek, de mégsem engednek el?
Az én helyzetem más volt, én nem a megcsalás miatt adtam a szeretőnek a pofont. Ő úgy beleásta magát az életembe, amihez nem volt joga, ami pofátlanság volt. Egyébként elismerte, hogy megérdemelte a pofont, és bocsánatot is kért. Sokat beszélgettünk utána (akkor már nyugodt hangnemben). Megbánni nem bántam meg, mert így rengeteg feszültség kijött belőlem, de igazából sokat is ártottam magamnak ezzel. Még több táptalajt adtam a pletykáknak, ráadásul finoman lődözte rám a mérgezett nyilakat. Bátorított, hogy próbáljam meg még egyszer a párommal, de azért közbeszúrta, hogy ő bizony így már nem tudná folytatni. Meg hogy nem ismerem a férjemet… Ilyeneket.

@OakTree: Egyszer valahol olvastam, vagy hallottam?, hogy az állatvilágban a hím és nőstény testének arányaiból meg lehet állapítani, hogy az adott faj monogám, vagy poligám-e? Az embernél ez az arány állítólag pont a határon van. Na tessék! csak nem a szabad akaratról van itt is szó? Költői kérdés: Vajon a mi kultúránkban kinek és miért állt érekében az egyik mellett lerakni a voksot?

@Rhianne: Nem tehetek róla, ritkán jelentkeznek emberek, akik a megcsaltak oldaláról akarnák mondjuk vendégposztban bemutatni a dolgot - de megjegyzem, ezen a blogon kívül bárhol, mindig a megcsaltak oldaláról szokták ezt tárgyalni, és mindig szinte kizárólag velük szimpatizálva. Ez itt egy kis sziget, ahol az egész fonákja is látszik. Mindenesetre nyitott vagyok az ilyen vendégposztokra, egyébként volt már, hogy valaki küldött, és visszavonta, mégse akarta megjelentetni...

Ami a tagadást illeti: én se tartom okos dolognak, mikor arra került a sor, én egy pillanatig se tagadtam. Az ember szerintem érzi, hogy mikor nincs már értelme tagadni, de van, aki úgy gondolja, hogy mégis ez a legegyszerűbb, mert így meg lehet úszni a magyarázkodást.

Megkérdezhetem, a férjed szeretett-e szerinted, vagy te nem hiszed el, hogy valaki szeret és mással is akarjon szexelni? És ha már úgyis vége volt, akkor miért nem hagytad a dolgot a fenébe? Tulajdonképp a szerető bosszújáról volt szó, aki nem bírta elviselni, hogy ha övé nem lehet a férjed, akkor te se élhess vele békében?

@Feromontika:
Aki erre valaha választ talál, biztos Nobel díjat kap :))
Az emberi faj azért határeset, mert logikusan poligám kellene, hogy legyen, de a gyakorlatban mégis szeriális monogám.
Az állatvilágban a poligám fajok a szaporodás mennyiségében nagyon hatékonyak a poligám fajok pedig az utódnevelés hatékonyságában. Az utódok hatékony felnevelésének érdekében szorult háttérbe a poligámia. Egyébként a hímek kb. a szoptatás végével továbbállnának ösztöneik szerint. A poligám emberi társadalmak túlnyomórészt csak a férfiak szempontjából poligámok - valójában többnejűek:)

A szabad akaratról szerintem sokkal kevésbé szól itt bármi, sokkal inkább az ösztönökről.
Szerintem nem "valaki" hanem mindenki a tettes :))

@Rhianne:

A jelzők persze nagyon bántóak, de mindkét oldanak szüksége van ideológiára, önigazolásra, persze nem csak itt és ebben a témában.
Én itt ugyan partvonalon kívülről okoskodom, mert sem a megcsalók sem a megcsaltak táborához nem tartozom.

Hirtelen az a példa jutott eszembe, hogy apu felhajt az autópályára a forgalommal szembeni sávban. Minden családtag mélyen alszik az autóban. Esetleg a feleséget sikerült meggyőzni, hogy erre szükség van, a gyerekek meg úgysem értenek semmit. Apunak azzal a tudattal kell megindulni, hogy biztosan sikerülni fog és soha nem fog kiderülni. Indok található: nagyon sietek, csak most az egyszer megteszem, ezt még nem próbáltam ki, a szabad akarat előbbre való mint egy ostoba KRESZ tábla, stb.
Ha senki nem jön szembe akkor nem derül kis és semmi baj.
Ha igen akkor szembejövők természetesen megijednek és minimum dudálni, vagy anyázni kezdenek. Mindenki elkezdi követelni a szabálytalankodó ellen a retorziót.
A hangos dudálásra felébredhet az alvó feleség. Veled ez történt.

@OakTree:

jav: ....a monogám fajok pedig az utódnevelés ....

Megint hibázok és túltengek itt, inkább olvasok tovább :)

@OakTree: Azért ez elég durva példa, nem tudom, belegondoltál-e, mennyire. Nem ugyanaz a saját és mások életét veszélyeztetni és hűtlenkedni.
Az egyik egy teljesen felelőtlen és nem csak viszonylagosan, hanem tuti biztosan életveszélyes művelet, amit csak pszichopaták vagy teljesen kétségbeesett emberek csinálnak... A másikról meg már elég sokat téptem a számat.

Az a nagy különbség emberi és állati társadalom között, hogy az állati társadalomban az egyedek nem kérdőjelezik meg a fennálló struktúrát. Az ősember se nagyon merte ezt megtenni, akármilyen abszurd szabályok voltak, engedelmeskedett. Amikor megjelenik a földművelés, elkezdenek erodálódni a régi szabályok. Minél fejlettebb egy társadalom, annál nagyobb a különbség a közbeszéd szintjén létező szabályok és a valóságban működők között. Pl a monogámia a nyugati világban társadalomszervező erő, ezzel egyetértünk. De sose jelentette azt, hogy valóban monogámok lennénk. Kettős vagy még többes erkölcs létezik, ahogy pl az adófizetés szintjén: törvényhozói szinten kötelező adót fizetni, a valóság szintjén megy az össztársadalmi társasjáték, hogyan kerülhetjük el (a világ nagyon sok országában, nem csak nálunk). Vagyis nem szabad összekeverni a deklarált játékszabályokat a valódi játékszabályokkal, amelyek turbulensek és változékonyak.

Amúgy most olvasom Propp A varázsmese történeti eredete c. könyvét, és ő azt fejti ki, hogy az ősi társadalmakban a jelek szerint 2 külön fázis volt a nemi élet tekintetében: a fiúk beavatás után kiköltöztek egy erdei férfiházba, ahol azonban nem csak ők, hanem 1-1 nő is élhetett, őket ugyan nővéreknek hívták, de igazából közös szexpartner volt mindannyiuk vagy többük számára (lásd Hófehérke és 7 törpe, ez a mese nagyon ősinek tűnik), ha pedig a nő teherbe esett, megölték a gyereket (kivéve, ha egyértelmű volt az apaság). Egy következő fázisban a nő visszament a falujába vagy hozzáment valamelyik sráchoz a férfiházból, de csak akkortól működött a monogám házasság: és itt már fontos volt, hogy tudják, ki az apa.

@Rhianne:
Ilyenkor lehet azon csodálkozni, hogy mondjuk a megcsalt fél kicsit belebolondul ebbe a helyzetbe? Amikor folyamatosan továbbra is átvernek, de mégsem engednek el?

Azt gondolom, hogy nem tudod elképzelni azt, hogy egy ember, akár kettőt is szerethet egyszerre. Aki szeretősdit élvezetből, kalandvágyból játszik - mint ahogy én is-, az összetudja egyeztetni azt, hogy van egy férjem/feleségem, aki a gyerekeim apja/anyja, aki az életszövetségesem, akinek megígértem, hogy semmiféle bajában, soha el nem hagyom.
Szeretem őt.
És szeretek egy Másikat is, egyszerűen azért mert Ő olyan, amilyen. Jó vele a sex, jó meghallgatni a véleményét a dolgokról, újdonság minden mozdulata.
Amikor hazudunk, bújkálunk az a célunk, hogy a házastársunkat ne bántsuk meg azzal, amit teszünk. Hiszen Ő lojális, és hű hozzánk. Annyira azért nem vagyunk hülyék, hogy ne tudjuk, micsoda kincs ez!
Amikor kiderül a turpisság, a tagadásnak sem az a célja, hogy átverjünk bárkit is, hanem hogy csítitsuk a következményeket.
A férjed nem azért tagadott, mert olyan aljas, alávaló, hogy még ilyenkor is képes arra, hogy átverjen. Hanem mert pontosan tudta, milyen lesz a reakciód. A reakciód pedig aktuális hó mondjuk 22-én ugyanolyan volt, mint mondjuk 15-én lett volna.
Tudjuk, hogy ki milyen attitűddel áll a dolgokhoz. (Ha van egy nagyon spórolós ember a családodban, aki soha nem utazott sehova és feldobod neki, hogy menjetek a Maldív-szigetekre nyaralni, biztos vagy benne Te is, hogy mi lesz a válasza.)
Szóval tudjuk a házastársunkról is, hogy mi lesz a véleménye, a hozzáállása, a viselkedése, ha bevvallanánk neki az igazat. Van aki ordítani fog és hisztizni, van aki megbántottan csöndesen félrevonul.
A férjed szeret Téged. Ezért nem enged el.

@skarlát betű:

Nem erre akartam helyezni a hangsúlyt, remélem tudod.
Semmilyen példát nem lehet egy-az-egyben ráhúzni az alapszituációra. A két dolog súlya nyilvánvalóan más, de analógia fennállhat.

"az állati társadalomban az egyedek nem kérdőjelezik meg a fennálló struktúrát"
Nem is értik, nem is tudják, CSAK ösztönösen cselekszenek, jelenlegi tudásunk szerint persze.
Az ősemberről is csak leletek alapján vannak tippjeink, tudásunk szinte semmi. Ami van azt a leletekből próbálják kilogikázni, meg a mai majomfélék viselkedéséből.
Van aki még az ősember létezését sem hiszi el.
Én is csak elhiszem az egyik lehetséges magyarázatot.

A játékszabályok alakulása kapcsán egyetértek veled. A társadalom viszont mindig a deklarált szabálykészletet "kéri számon".

A V.J.Propp könyv tényleg nagyon jó:) Kellemes olvasást!

@Szemekbe zárt titkok:

Ezt egy monogám ember megpróbálhatja megérteni, de ha el tudná fogadni vagy egyáltalán csak át tudná érezni akkor már poligámmá is válna.
Ez fordítva is igaz persze.

Egy monogám ember monogám kapcsolatban szeret és tud élni. A párja hűtlensége számára azt jelenti, hogy ő feleslegessé vált, a párja új társat talált. A kapcsolatnak vége.
Jöhet a továbblépés a soron következő monogám kapcsolatra.

@OakTree: Szerintem is durva példa. És egyben állásfoglalás is...
Érdekes lenne meghallgatni, hogy kinek milyen hasonlat zajlik a fejében.
Én pl alapvetően a vizet szeretem inni, de azért jól eshet néha egy pohár bor. A változatosság gyönyörködtet. De azért az időnkénti borozgatás, meg az agresszív alkoholista nem említhető egy lapon.
Az élet játék. vagy nem? Vannak kresz táblás játékok, és vannak derűs, laza, együtt nevetős, megengedős felszabadítós büntetés végrehajtás nélküliek is. Ébresztő!!!!!!!!!!!!!! No para! No görcs. Azért én feltenném a kérdést, hogy az ún. ösztönös reakcióink az tulajdonképpen nem az egónk sérüléseiből adódó reakcióink? A egészséges felnőtt, egy egészséges párkapcsolatban nem vállalhatja az érzéseit bünti nélkül. Ettől függetlenül még le lehet mondani természetesen a vágyaink kiéléséről, mint oly sokszor az életben, de mérlegelés után meg is lehet azt élni időnként, talán anélkül is hogy lefojtsak, hazudjak.

@Rihanne:
"Én abban hiszemben éltem, hogy mi egy kifejezetten boldog kapcsolatban élünk, így egy világ omlott össze bennem, mert el nem tudtam volna róla képzelni, hogy megcsalna. De megtette. Ott volt az alkalom, engem már ezek szerint nem szeretett eléggé, így megtette. " - most Ő nem szeretett téged , mert "megcsalt", vagy Te nem szereted őt, mert önmegtagadásra kényszeríted az érzéseiben?
Ha az elejétől őszintén elmondta volna, hogy valaki más is tetszik,de ettől még téged és családotokat tiszteli, szereti, nem akar robbantani. Sőt talán még azt is érezte, hogy nem csak tisztel, hanem szeret és kíván továbbra is, akkor elfogadhatóbb lett volna a számodra? Ha vállalja az érzéseit az elejétől előtted akkor te elfogadó vagy vele? Abbéli félelmében, hogy elveszít téged vagy direkt megalázásból, átvágásból nem vállalta amit tesz?

@Szemekbe zárt titkok:

Megint nem a bántás szándéka, csak ma még nagyon ráérek mert nincs órám :))

"Hiszen Ő lojális, és hű hozzánk. Annyira azért nem vagyunk hülyék, hogy ne tudjuk, micsoda kincs ez!"
Ezt nem tudom hová tenni.
Örülsz valaminek ami értékes és a másiktól "kapod". Te ugyanakkor nem "adod meg neki", de abban a hitben tartod, hogy igen. Számomra itt erősen sérülni látszik a kölcsönösség elve.
Ha ez a helyzet akkor lebukás esetén tulajdonképpen nem is lehet nagyon csodálkozni az elszabaduló indulatokon.

Én ismerek két olyan férfit is, aki semmi, de tényleg semmi rosszat nem mond az aktuális partneréről, akit megcsal. Valóban ritka, de van ilyen. A férfiak között kevesebben vannak meglátásom szerint, akik szidják a párjukat, a nők sokkal gyakrabban és durvábban beszélik ki a férjüket a szeretőjüknek. Ez persze csak saját tapasztalat.

@Feromontika:
"Szerintem is durva példa. És egyben állásfoglalás is.."
A pédáért akkor őszintén elnézést kérek.
Nem állásfoglalás. Olvasd vissza ha gondolod az eddigi hozzászólásaimat - legalábbis amennyit unalom nélkül lehet vagy érdemes:)

"az ún. ösztönös reakcióink az tulajdonképpen nem az egónk sérüléseiből adódó reakcióink"
Szerintem nem :)

A többivel - főleg a mérlegeléssel - egyetértek.

@OakTree:
Érdekes volt olvasni, amit írsz. Mármint, hogy ha elfogadom a hűséget, de a másik oldalon, abban a hitben tartom, hogy.. akkor sérül a kölcsönösség elve, és épp ilyenkor nem lehet csodálkozni az elszabaduló indulatokon.

Nos. Így van. Mármint kapom a hűséget, de a másik oldalon nem adom. Mégis.. nálunk, amikor megérkezett a teljesen kiborult feleség telefonja a férjemhez... nálunk nem volt balhé. Nem ilyen a természetünk, a házasságunk. Nálunk egyikünk sem uralkodik a másikon, így krízis helyzetben sem az a forgatókönyv, hogy a házastársam ordítson.
Szóval.. ez nem a kölcsönösségen múlik szerintem, hanem a kapcsolat milyenségén.

@kalapompompom: Szerintem nem is ritka. Én se nagyon hallottam rosszat, legfeljebb azt, hogy kevés a szex, és nem érti. Vagy érti... Sokszor hallottam olyasmit, ami valódi csodálatot tükrözött. :)
Szóval az, hogy valakit megcsal valaki, semmit nem mond arról, hogy szereti-e vagy sem. Semmit az ég adta világon. És ezt egy monogám ember is beláthatja, ha kicsit utánagondol. Mert azért ő se másik univerzumban él.
A nők több rosszat mondanak valószínűleg, mert eleve többet beszélnek a magánéletükről, másrészt sokkal valószínűbb, hogy akkor lépnek félre, ha nem minden van rendben a házasságukkal. De ott is ismerek ellenpéldát bőven.

@OakTree: Ha minden félrelépés azt jelentené, hogy találtunk egy újabb párt, te jó isten! Ezt senki nem gondolhatja komolyan!

Ami a lojálist és a hűségeset illeti: itt szerintem a lojálison volt a hangsúly, de lehet, hogy félreértem.

BOCS. de nem bírom kihagyni.

“Ezután ismét Almitra szólalt meg, és azt mondta:
Mester, és mi a helyzet a házassággal? Ő így válaszolt:

Együtt születtetek, és örökké együtt lesztek.

Igen, még Isten néma emlékezetében is együtt lesztek.

Hagyjatok azonban helyet szüntelen együttlétetekben,

És hagyjátok, hogy az ég szelei táncoljanak köztetek.
Szeressétek egymást, de ne csináljatok bilincset a szeretetből,

Inkább hagyjátok, hogy hullámzó tenger legyen lelketek partjai között.

Töltsétek meg egymás poharát, de ne egy pohárból igyatok.

Adjatok egymásnak kenyeretekből, de ne ugyanazt a kenyeret egyétek.

Énekeljetek és táncoljatok együtt, és örüljetek, de engedjétek egymást egyedül is lenni.
Ahogy a lant húrjai is egyedül állnak, bár ugyanaz a zene rezeg rajtuk.

Adjátok a szíveteket, de ne bízzátok egymás őrizetére,
Mert csak az élet zárhatja kezébe a szíveteket.

Álljatok egymás mellett, de ne túl közel egymáshoz,
Hiszen a templom oszlopai is külön állnak,

És a tölgyfa és a ciprus sem nő egymás árnyékában.”

(Kahlil Gibran: A próféta)

Hanem ha félelmetekben a szeretetben csak a békét és az örömöt keresitek,
Akkor jobb, ha elföditek mezítelenségteket, és elmentek a szeretet szérűjéről
Az évszakok nélküli világba, ahol nevethettek, de nem teljes szívből, és sírhattok is, de minden könnyet nem sírhattok el.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát, és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.
Amikor szerettek, ne mondjátok: „Isten a szívemben lakik”; mondjátok azt: „Isten szívében lakom”.
És ne gondoljátok, hogy irányíthatjátok a szeretet útját, mert a szeretet, ha méltónak talál rá, maga irányítja majd a ti útjaitokat.
A szeretet nem vágyik egyébre, mint beteljesíteni önmagát.
De ha szerettek, és a szeretet vágyakat ébreszt, legyenek ezek a ti vágyaitok:
Hogy összeolvadjatok, s legyetek olyanná, mint a sebes patak, mely az éjszakába zengi dalát.
Hogy megismerjétek a túlságos gyengédség kínját.
Hogy a szeretet megértése ejtsen sebet rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért,
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérje.”
(Kahlil Gibran: Szeretet)

“Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
Jóllehet minden útja nehéz és meredek
És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának
Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.

Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.
Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
Fehérre őröl benneteket.
Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek
És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján
Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az
Élet szívének egy darabjává váljatok.”
(Kahlil Gibran: Szeretet)

@Szemekbe zárt titkok:
Igen, úgy gondoljuk mind, akik csalunk, hogy a hűségért cserébe milyen aljasságot adunk.
DE!
Ki lehet biztos 100%-ig abban, hogy őhozzá hűségesek?

@Tenkeskapi Tánya: Senki. :)

@Tenkeskapi Tánya: @skarlát betű:
Egyetértek. Senki.:)

@Feromontika:
Azért én feltenném a kérdést, hogy az ún. ösztönös reakcióink az tulajdonképpen nem az egónk sérüléseiből adódó reakcióink?

Természetesen részben igen. Már hogyne lennének azok? De erről mindig úgy van szó, hogy rossz dolog... Miért baj, ha nekem nem csak az fáj, hogy megcsaltak, hanem az is, hogy lecseréltek, nem voltam elég, megaláztak. Igen, megbántották az egómat is. Ez is fáj. Ettől már rögtön rossz ember leszek, és önző? Mert igen, fáj, hogy pletyka tárgya lettem a környezetemben, igen, fáj, hogy lesajnálnak, de a legjobban az fáj, hogy az az ember tett ki ennek, akiben 100%-ig megbíztam. Egyet megtanultam: soha senkiben nem bízhatsz meg teljesen. Én már nem tudok.
Az sem mindegy ugyanis, hogy hogyan csalnak meg.

@Rhianne: Ne érts félre! Nem ítélkezni akarok, és nem gondolom hogy az egó fájdalmán csak úgy felül lehet emelkedni, azt készpassz..
Első kérdésem magam felé: Én képes vagyok a saját elvárásaimon, esetleges balítéleteimen változtatni, ha már vele szemben elvárásaim vannak? Szeretem vagy birtokolni akarom?

Inkább énekeljünk!:)

www.youtube.com/watch?v=GjNoKelX59A

@Tenkeskapi Tánya: @Szemekbe zárt titkok: Na jó, az aszexuálisokban és az impotensekben talán, valamint a fekvő betegek is kevésbé gyanúsak.

@Rhianne: Nézd, az azért nem az ő sara, hogy pletykáltak rólad, szvsz. Van ebben egy csomó olyan komponens, amiről ő nem tehet. Egy nagyvárosban pl sokkal könnyebb lett volna diszkréten intézni a dolgot.
Senki nem vitatja a megbántottsághoz való jogodat, és még ha vitatná is, akkor is megbántott lennél, nyilván. Csak az a kérdés, vajon fel tudsz-e építeni egy valóságközelibb világot önmagadban. Ahol nem tökéletes egy párkapcsolat, és nem omlik össze attól, hogy van harmadik szereplő.

@Rhianne:

A legfontosabb dologban tévedsz. A szeretői viszony nem ellened irányul, hanem őértük.
Már bocs, ha most kíméletlen leszek, de Te itt abszolút nem vagy szereplő. Nem érdekelsz akkor éppen senkit.
A megcsalt ember mindig azt gondolja, hogy Ő áll a középpontban, Őt verik át, Őt csapják be, Őt pletykálják ki, stb.
Nem!
A szeretők egymással foglalkoznak, nem Veled.
Elhanyagolható ilyenkor a személyed. Mintha nem is lennél.. Abban a 2-3 órában bármennyire is fáj, nem számítasz.
Sorry az őszinteségemért.

@skarlát betű:
Kinek mit jelent az aszexuális...
Szeretőm neje is ezt a bélyeget sütötte férjére:-)
S lám ismét visszatértünk:
Ki lehet biztos 100%-is biztos és miben?:-)

Azon akadtam meg a kommenteket végigolvasva, és követve egy jó ideje ezt a blogot, hogy vajon miért van az, hogy a megcsaltak (pedig szép számban lehetnek ők is) nem igen mernek ehhez a bloghoz hozzászólni? Hisz az ők igazságuk a hivatalosan elfogadott álláspont, aminek a védelme mellett kiállhatnának. Néhány kommentelő csak akad, de ők igazán megérteni szeretnék ezt a hűséges-hűtlen ellentétpárost és nem kimondottan szállnak a hűség védelmébe. Érdekes, mert itt a "notórius" hűtlenkedőkkel kellene szembenézniük, elmondaniuk a véleményüket, amit mi is szerintem érdeklődve hallgatnánk.

@E. Bonheur:
Briliáns megfigyelés!!!

@skarlát betű:
Egy nagyvárosban pl sokkal könnyebb lett volna diszkréten intézni a dolgot.

Hát igen, de a szeretője nem erre törekedett.

Csak az a kérdés, vajon fel tudsz-e építeni egy valóságközelibb világot önmagadban. Ahol nem tökéletes egy párkapcsolat, és nem omlik össze attól, hogy van harmadik szereplő.

Igen, igen ez a nagy kérdés. Családalapítás előtt állunk (ill. álltunk, mielőtt ez kiderült). Még fiatal vagyok, újrakezdhetem akár. De mással más (jobb) lenne? Vagy szüljek egy csalónak? De lehet, hogy a vesztembe rohanok ezzel.A jövőben vetett hitem azért megrengett. Őt már nem érzem egy fix pontnak az életemben. Majd talán idővel tisztábban látok.

@E. Bonheur:
folyt.
Szerintem olvassák ők, de talán mindenki egy kicsit magára ismer, mármint a saját hibáira. Megérti, hogy mi mozgatja/mozgatta a társát más karjába.

@Szemekbe zárt titkok: Igazad van. A megcsalt fél ilyenkor eszébe se jut a hűtlenkedőnek, aki éppen otthon van és vigyáz a gyerekre, vagy dolgozik, túlórázik azért, hogy a hűtlen fél is jobban éljen. Ilyenkor néhány órára kikapcsol a taposómalomból, majd hazatér. Hogy mennyire gyakran vágyik el otthonról, ezt sok minden meghatározhatja.

@Rhianne: Csak, tudod, az van, hogy ha képbe kerül az egó, ami szerintem is nagyban szerepet játszik a megcsaltság-érzésben, akkor máris nem annyira egyértelmű ez a ki a rossz és ki nem kérdés, amit meg amúgy simán elintéz azzal a többség, hogy hát a félrelépő. A megcsalt fél önzése előbbre való, mert azt erkölcsi álruhába lehet burkolni?

@Rhianne: az álláspontjaidban senki nem akar megingatni, hisz mi sem szebb, mint egy teljes hűségben leélt 50 év például. Az rossz, ha az embernek az illúziói összetörnek, vagy sérülnek, én is tapasztaltam, igaz, egészen más témában. Csak az 50 év hűség nehezen kivitelezhető, és ha sikerül is, a kérdés, hogy minek a rovására megy. Mert ebben is sérülhet az egó.

@Tenkeskapi Tánya:
Kíváncsi lennék, hogy itt ezen a blogon hogyan érvelnének.

@E. Bonheur:
Mosogatás közben gondolkodtam.. és azt hiszem, néha mégis eszünkbe jut a megcsalt fél.
Ha épp belecsörög a hívásával az aktusba!:)

@E. Bonheur: én nem vágyom teljes hűségben leélt 50 évre. Mert őszintén teljesen kizártnak gondolom, hogy 50 de akár fele annyi éven keresztül hűséges tudjon maradni egy egészséges szexualitású ember. Vagyis másképp szólva, cseppet sem irigylem azt az embert, aki évtizedeken keresztül ugyanazzal az egy emberrel van együtt. Nekem unalmas lenne.

@barbieds:
Igen, ezt is rá lehet fogni. De akkor lesarkítva szerinted: én nem szeretem eléggé a párom, mert nem veszem figyelembe az igényeit. És neki arra van igénye, hogy másokkal is szexeljen.
Ezt te így érted?
De akkor ő sem szeret engem, mert nem veszi figyelembe az én igényemet. Méghozzá azt, hogy nem szeretnék a páromon osztozkodni. Én azt szeretném, hogy mi ketten elegek legyünk egymásnak. És igényem az is, hogy tiszteljenek meg azzal, hogy nem tesznek pletykatárgyává a helyen, ahol nekem élnem kell.

Akkor most senki nem szeret senkit.

@Szemekbe zárt titkok:
Mosogatás közben gondolkodtam.. és azt hiszem, néha mégis eszünkbe jut a megcsalt fél.
Ha épp belecsörög a hívásával az aktusba!:)

Ne haragudj, nem személyeskedés, de ettől felkavarodott a gyomrom. Szar érzés, hogy akár rám is így gondolhattak.

@Rhianne:
Sajnálom.
De tényleg így van. Bárki, aki szerető, ezt megerősítheti.

@Rhianne:
Amúgy...becsülöm nagyon benned, hogy felvállalod itt az érzéseidet. Az itt-et úgy értem, hogy tényleg több az olyan hozzászóló ezen az oldalon, akik szeretőként nézik a dolgokat.
Amit írtam, nem bántásnak szántam.
Gondolom, ha idejöttél, azért tetted, mert az igazat szeretnéd tudni. Az pedig nem az, amit a férjed/barátod ilyen esetben elmond.
Kívánom, hogy legyen erőd szembenézni az igazsággal, és legyen erőd ahhoz is, hogy a következő napon ne blöffként dobd be otthon, amit itt hallottál, abban a reményben hátha újabb infokat tudsz meg tőle. Nem éri meg.

@Rhianne: @Szemekbe zárt titkok: Én azért nem mondanám, hogy sose jut az ember eszébe, csak, ha éppen telefonál. De biztos, hogy nem lesz központi téma. Nyilván nem mindegy, milyen az otthoni kapcsolat, jó-e vagy pocsék, az se mindegy, hogy mondjuk nyitott házasságról van-e szó, mert ott aztán végképp nem kell "zavaró tényezőként" érzékelni a házastársat.
De a lehető legritkább esetben irányul a hűtlenség az úgynevezett megcsalt fél ellen - legfeljebb, ha bosszúhadjáratról van szó, vagy annak kísérletéről.

Nézd, Rhianne, a helyzet az, hogy egy extrém monogám és egy meggyőződéses poligám szerelme/kapcsolata sose lehet boldog, ez evidens. Vagy egyik enged, vagy másik, de aki enged, az nem lesz elégedett. Azért mondom, hogy extrém monogám, mert lehet valaki szimplán monogám a maga szempontjából, de ettől még hallgatólagosan elismerheti a partnere igényeinek jogosságát, és lehet akár boldog is ebben a helyzetben.

Ha számodra a családalapítás abszolút feltétele a teljes és kétoldalú monogámia, mondjuk 50 évre, akkor nehéz lesz partnert találni hozzá. Ha ez az egy bajod a férjeddel, jól gondold meg, hogy nem éri-e meg elfogadni őt olyannak, amilyen, mert nagyon nehéz minden igénynek megfelelni. Ő most azt állítja, hogy soha többé nem fog megcsalni, vagy mi a helyzet?

@kalapompompom: Igény kérdése, van, akinek nem unalmas, mert nincs igénye a változatosságra. De nekem is unalmas lenne.

@Feromontika:

Megint eljutott a birtoklásig :)
Ez után jön majd a kisajátítás :)

@kalapompompom:

Ez az egészséges szexualitású, meg egyáltalán az ilyen kategorizálás eléggé veszélyes.

A monogám, aszexuális, vagy meleg az beteg?
Gyógyítani vagy kiküszöbölni akarod?

@OakTree: Ezt viszont tudod, hogy nem így értette.
Van egy átlag érték, amilyen az egészséges szexuális ösztön, az aszexuálisban ez nincs meg, ettől még nem beteg, csak hiányzik belőle valami. A melegben megvan. A monogám meg... na, akkor derül ki, hogy valaki tényleg monogám-e mindenestül, ha leélt egy életet egyvalaki mellett és nem kívánt meg senki mást. Elég ritka lehet :-P

@skarlát betű:

"Ezt senki nem gondolhatja komolyan!"
Én értem, hogy nem ez a cél. Tényleg.
De a monogámia logikájából egyenesen következik.
Elég sokszor láttam és hallottam.

@skarlát betű:

Egzaktul nem mérhető dolgokat nem nagyon lehet/szabad ilyen módon kategorizálni. Soha nem vezett még jóra. Ami egyik oldalról nézve kevés az a másik oldalról nézve kórosan túlteng.

Szintén csak az általad is fenntartással figyelt statiszikákra hivatkozva kb 51-49 % a megcsalás/hűség arány.
A 49%-ból persze valamennyit le kell vonni a nár bőven tárgyalt okok és körülmények miatt.
Én olyan 25-30%-ra taksálnám a gyakorlati monogámiát ami kb. minden 3-4-ik ember.
Monogámia alatt én azt értem, hogy jól érzi magát benne, sikeresen megéli stb.

Persze olyan szigorúan tekinted, hogy nem kívánt meg mást az azért inkább közelít a 0%-hoz :)

@E. Bonheur:

"Csak az 50 év hűség nehezen kivitelezhető"

Kamaszkoromban az ellenkezőjét gondoltam, mert ezt láttam és ezt mondták.
18-30 éves koromig biztos voltam benne, hogy lehetetlen, sőt értelmetlen és habzsoltam is az életet.
30-40 között megint meg voltam róla győződve, hogy kivitelezhető és társat keresgéltem hozzá.
40 után pár évig teljesen azt hittem, hogy nem sikerül kivitelezni, és nincs is hozzá kedvem.
Így 50 felé már utánaszámoltam és rájöttem, hogy nagy mázli fog kelleni az 50-hez az életkorunk miatt :))

Kedves skarlát betű! Nyugodtan töröld a hozzászólásomat, ha nem ildomos már konkurens(?) oldal linkjét bedobni. Csak éppen ma megakadt ezen a cikken a szemem. Kíváncsi lennék, hogy a hűtlenek hogyan látják ezt a sztorit. (A szuperanyák-szupernők már szédszedték a kommentjeikben). Szerintetek itt történt megcsalás?

bezzeganya.postr.hu/titokban-randioldalt-hasznal-a-ferjem

@Rhianne: Most csak első blikkre: de komolyan, használta volna nyíltan? :-)
Egyébként nem tekintem konkurens blognak, láttam már posztokat, de őszintén szólva olyan terjengősek voltak, hogy nem volt türelmem végigolvasni. A szuperanyától mint jelenségtől meg kiver a víz :-P Én csak egy mezei, nagyon nem szuper anya vagyok :-)

@Rhianne: Na, ez most nem volt annyira terjengős, kommenteket nem olvasok ezúttal.
Szóval: normális, nem normális, ez van. Lehet, hogy tényleg csak kiengedte kicsit a gőzt, szegény, 20 év házasság után... Mit vár az ember?
Lehet, hogy több is volt.
De hogy a gyerekek fotóit felrakta egy társkeresőre, azt nem fogom. Mit akart ezzel? Az ember normálisan saját fotót se tesz fel, ha házas, nem hogy a kölykökét.
Hogy volt-e hűtlenség, azt csak ő tudja, és e mellett a feleség mellett szerintem jobb, ha nem vallja be, ha volt is. Nem csak azért, mert ő monogám(nak tűnik), hanem, mert örökké benne van a tüske, hogy a férje nem látja szépnek. Ezt külön kiemeli, érdekes módon. Szóval, maga a tény, hogy valaki társkeresőn van fent, még nem hűtlenség, lehet ártatlan flörtölgetés, rengeteg ember nem jut el a cselekvésig azok közül, akik ilyen helyeken vannak.

@OakTree: Ha jól emlékszem, az 50% körüli az az aktuális partner megcsalására vonatkozott, nem a valaha megcsalt-e valakit kérdésre. Mert az nyilván nagyobb lenne.
Az abszolút monogám nem is kíván meg senki mást. Igen, ez elhanyagolható kisebbség lehet. A 20-25% a gyakorlati monogám talán, aki úgy elvan a dologban, különösebb kínlódás nélkül. Bár itt is nagy kérdés, hogy meddig! Milyen életkorban kérdezed és mennyi ideje tart az aktuális kapcsolata.

@Rhianne: mikor kiderült a férjem kalandja- fiatalok voltunk, alig házasok - én irtóra beijedtem a gyerekvállalástól. Gondoltam: adok magunknak egy évet, ha nem tudok megbocsájtani, vagy ha tényleg kiderül, hogy szar alak, elválok....de nem váltam. Újabb egy év, második, harmadik....elmúlt a harag, a sérelem. De a gyerek kérdést tovább halogattam. Mintha akkor már minden visszafordíthatatlan lenne, pedig én szeretek aktívan részt venni a sorsom alakulásában :) Aztán sok-sok évvel ezután egyszer csak arra ébredtem, hogy én ebben az emberben bízom. Partnerem jóban-rosszban, kiáll mellettem, támogat...mi a fenére várok? Mástól kaphatnék garanciát? Van olyan, hogy abszolút, tökéletesen megbízható pasi? Aki nem csak nem csalt meg, de a fejem teszem rá, hogy nem is fog? Furcsa volt, de egyik napról a másikra csapott belém ez a felismerés annyi év után. Két hónapra rá megfogant a babánk. Férjem jó apa, gyermekem klassz kölyök :) Szerintem nincs mit megbánnom. Ez nem példabeszéd, csak mondom - jártunk így többen is :P Most én járok tilosban, na, ezt sem hittem volna akkor...

@Rhianne: Hát igen, mindketten önzők vagytok a magatok módján. Én arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a monogám fél is a saját érdekeit nézi ám, csak az ő önzése társadalmilag/erkölcsileg igazolva van. Ha neked a szexuális hűség ennyire fontos, akkor nyilván nem a mostani férjed az ideális társ a számodra, és te sem az ő számára.

@E. Bonheur:
Nem nagyon csodálkozom, hiszen ez egy szekta:-), és aki bemerészkedik, leplezetlenül szembesül azzal, amivel nem igazán szeretne.
Nézd meg Rhianne-t. Én nagyon becsülöm, hogy feltárta itt az érzéseit, ideáit, bár már én is tudom tapasztalatból, hogy nem kivitelezhető, amit elvár. A reakciókat olvasva, nem lehet neki könnyű...

@Tenkeskapi Tánya: Na ne már, én lennék a szektaalapító? Akkor esetleg pályázzak állami támogatásra, mint kisegyház? Igaz, már az egyházi biznisz se a régi :(

@LostInLove:
Nálam pont fordított pályaív volt:-)
Fiatalon, házasságunk elején, szerelmünk hajnalán szültem meg gyermekeinket, akkor el sem tudtam volna képzelni, hogy a családi fészken kívül máshol is lehet élet.
Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy kamaszkoromban és fiatal felnőttként annyi mindent kipróbáltam, hogy jól is esett lenyugodni. A fészekrakó/örző hormonjaim is jól működtek:-)
Aztán a gyerekek nagyobbá lettek, és belőlem múlni kezdett a hormonparancs... és, mit szépítem, tudatosan nyitottá tettem magam külső kapcsolatra.

@skarlát betű:
Egy jó lobbival még talán sikerülhetne:-)
Elég vizuális típus vagyok... megjelent előttem egy szektagyűlés, annak összes hókuszpókuszával:-)

@skarlát betű:

"elvan a dologban, különösebb kínlódás nélkül"

Ez azért legalább ott van, ahol az én béna példám :))

Különösebb erőlködés nélkül érezni belőle, hogy "aki nem úgy gondolkodik/él mint én az ...."
Gyakorlatilag nettó anti-ultraliberalizmus :))))))

@barbieds:

Teljesen egyetértek.
Basszus. Kár, hogy én ilyen tömören és lényegretörően képtelen vagyok fogalmazni. Ezt irígylem őszintén és önzően.

Jó éjt mindenkinek!

@OakTree: Abszolút nem. Én nem állítottam, h az ilyen ember felelőtlen :-P
De feltehetem szavazásra is, a monogámok tüzesen és szenvedélyesen monogámok vagy csak elvannak, mint a befőtt. Hm?

@Tenkeskapi Tánya: És a szektavezérnek mindig van valami háreme is, nem? ;-)

@Tenkeskapi Tánya:

Ezt még nem állom meg:

"bár már én is tudom tapasztalatból, hogy nem kivitelezhető, amit elvár"
Én szintén tapsztalataból tudom, és több példán is láttam, hogy jó eséllyel kivitelezhetőnek tűnik számos esetben.
Abban SB-nek van teljesen igaza , hogy a legvégén dől el, hogy sikerült-e.
A nem sikerül mindenesetre sokkal hamarabb kiderül :)

Tényleg jó éjt!

@skarlát betű:

Ja-ja!
Én sem állítottam, hogy felelőtlen lenne bárki is.
A példa esküszöm, hogy csak arról ugrott be, hogy aki szembe megy a beégett társadalmi automatizmusokkal, annak fel kell készülnie a topicnyitóban említett emberi gyarlóságokra.
Van olyan, hogy az ember téved és mellényúl:)))

A legnagyobb poén az, hogy nincs is jogosítványom.

Szóval tényleg jó éjt!

@skarlát betű:

Ja! Megint kapkodtam.

Szavazás: Ha az olvasótábor és a kommentelő tábor összetétele közt jelentős a korreláció - és szerintem az - akkor fel se tedd, előre megmondom a végeredményt :))))

@OakTree: Persze, elvileg erre is fel kell készülni, noha bizonyos elővigyázatossági szabályokat betartva kisebb a valószínűsége.

@Rhianne: csaló. téged csalt meg? vagy inkább azt a képet, ami sok emberben él az ideálisnak hitt kapcsolatról.

ha ezt a helyzetet most a családalapítás előtt megtanuljátok kezelni, úgy hogy a végeredmény nagyjából elfogadható mindkettőtök számára, az óriási kincs lesz, és erőt fog adni.

őszintén szólva én még nem láttam olyan kapcsolatot ahol az évtizedek alatt ne került volna elő a harmadik. a különbség csak abban állt, hogy hogy kezelték, és hogy milyen tág vagy épp szűk körben volt ismert a tényállás.
amikor huszonévesen megtudtam a saját nagyszüleim történeteit, na azok voltak a legnehezebben hihetőek. a szüleim esete ezek után már smafu volt.
nem is beszélve a saját eseteimről :)

@skarlát betű: hát ez az . miért előre kell hűséget esküdni? micsoda átverés az idősebbektől, generációról generációra, hogy a fiatalabb nemzedéket nem figyelmeztetik..:) a hamis eskü súlyos dolog.

Végigolvastam az írást és a hozzászólásokat, és úgy döntöttem regisztrálok, hogy leírhassam a véleményemet.
Amikor állt a bál, azt mondtam a nejemnek, szakítani fogok a barátnőmmel. Felhívtam telefonon, és megmondtam neki, hogy 10 perc múlva újra hívni fogom, és "szakítok", mert itt fog állni a nejem, és hallgatni akarja, de persze minden marad a régiben. Így is volt. Muszáj volt azt mondanom a telefonba, hogy "csak arra kellettél", és a "nejemet szeretem" stb. , mert a feleségem ezt akarta hallani, ettől nyugodott meg valamelyest. Vagy ettől diadalittas lett? A viszonyunk a barátnőmmel azóta is tart, és a házasságom is, bár nincs olyan vita itthon, amikor a nejem ne küldene hozzá Falramászok ettől!! Ha még tudná, hogy megyek is???!!!!

@Feromontika: Hiszen egyre többen nem is esküsznek, viszont ezeket az embereket a most regnáló hatalom ki akarja zárni mindenféle családi kedvezményből. A társadalomnak elemi érdeke, hogy minél több embernek minél kevesebb mozgástere legyen, tán erre jó az is, hogy egy életre eladósítanak minket lakástörlesztésekkel, nehogy szabaduljunk az egyszer magunkra vállalt béklyó alól. Ráadásul ŐK azt mondják, hogy ez az egyetlen üdvözítő út. Írtam egyszer a monogámia mítoszáról egy posztot, ha még nem láttad.

@Philiphe1963: De durva. Főleg az, hogy ezt a nejed így bevette, hogy egyáltalán igénye volt rá, annyira infantilis ez, nem? Hogy gondolhatja komolyan, hogy ezt így le lehet rendezni?

@skarlát betű: Persze tudom én, hogy nem esküsznek.. de azért együttélés esetén is hasonló sztereotípiák övezik az ember életét a hűség kapcsán. Köszi a monogámiás poszt javaslatot. Azt még nem láttam.

@Philiphe1963: érdekes megoldás. mármint h a feleségedet ez megnyugtatta.

@Feromontika:
csaló. téged csalt meg? vagy inkább azt a képet, ami sok emberben él az ideálisnak hitt kapcsolatról.

Én úgy érzem, hogy engem csalt meg. Mert most hagyjuk figyelmen kívül az érzelmeket, az igényeket stb.,ezeket itt már többször átbeszéltétek.
Nemcsak ezen a téren lehet csaló valaki. A férjem ugyanis a társam, a szövetségesem az életben, akire támaszkodhatok - és ő is rám. Erre ő, akiben a legjobban megbíztam, egy olyan helyzetnek tett ki, amit nagyon nehéz kezelni. Nemcsak érzelmileg (?) csalt meg, de megszégyenített a saját életközegemen belül is. Pletykák sorának tett ki. Valaki írta már, hogy erről azért nem tehet a férj. Hát akkor ki tehet? Ő ment bele a viszonyba, neki kellett volna ezt átgondolni, és ha így dönt, akkor már csak legalább a másik iránti tiszteletből gondoskodni arról, hogy ne derüljön ki. De nem, ő(k) –ez lehet, hogy erős lesz- de a farkasok elé vetettek. Aki kisvárosban él, az tudja milyen is ez a helyzet. Nem egyszerű úgy élni, hogy tudod, hogy a hátad mögött összesúgnak az emberek, lesajnálnak stb. Mert ő férfi, ő megteheti, hogy félrekefél, senki nem ítéli el érte különösebben. Sőt, valahol még "elismerés" is, hogy hódít. Ott a szeretője. Ő persze a kurva, de valahol azért neki is elismeréssel adóznak, hogy meg tudta hódítani a férfit. Aztán ott a szegény kis megcsalt feleség. Ő a szánalomra méltó, a vétlen fél, akivel mindenki nagyon együtt érez – elméletileg. De gyakorlatilag szánják, esetleg ki is nevetik, hiszen hihetetlenül rosszindulatúak az emberek. Ilyenkor az is felmerül mindenkiben, hogy vajon mit nem tudott megadni a feleség, hogy a férj félrekefélt. Sőt, az emberek még azon is élvezettel csámcsoghatnak, hogy éppen milyen módszerrel volt átverve a nej, és hogy az a kis butuska meg milyen hülye volt, hogy nem jött rá. Pedig rajta kívül mindenki tudta. Ha esetleg a feleség nem dobbant a házasságból, akkor még le is sajnálják, hogy hogyan képes ezek után ebben a kapcsolatban maradni, hogy nincs is büszkesége…
Szóval ezek nagyon fájdalmas dolgok. Tudom, hogy most megint az egóval fognak jönni. És igen, ez így van. De kurvára tud fájni, ha az egónkat megbántják. Ilyenkor jöhetnek elő az önbizalmi problémák, amik sok minden más gond forrása lehet. (Hála Istennek nálam ez nem jött elő, de attól még fáj.)
Szóval igen, ez szerintem csalás.

@skarlát betű:
@Philiphe1963: De durva. Főleg az, hogy ezt a nejed így bevette, hogy egyáltalán igénye volt rá, annyira infantilis ez, nem? Hogy gondolhatja komolyan, hogy ezt így le lehet rendezni?

Nem tudom, de őszintén, ti mit vártok a feleségtől? Ő az infantilis azért, mert hülyének van nézve? De tényleg, bocs, én nem értem. Philiphe megígérte neki, hogy szakít a szeretőjével. A feleség átvertnek érzi magát, miután kiderültek a dolgok. Szeretné tudni, hogy tényleg komolyan gondolja-e a szakítást, és hallani akarja, hogy megtörtént-e. Az ember ilyenkor egy olyan bizonytalan idegállapotban van, hogy szerintem igazán nem is önmaga. De ettől ez infantilis?

Kedves @Rhianne: nem voltam hasonló szituban, de én is kisvárosban élek, ismerem a működését. Az biztos, hogy a kisvárosban is a csoda, csak három napig tart. Amilyen pletykaéhesek általában az emberek, azonnal, ahogyan csak lehet, útjára indítanak egy újabb beszédtémát és te már le is kerültél a címlapról.
Ha te nem foglalkozol vele, akkor hamarabb vége lesz. Példa rá, a fodrásznőm, akit megcsalt a férje és kiderült. Nahát! Mindenkinek elsírta magát, és elmondta azt is, hogyan szüntette meg a férjének a viszonyát és, hogy szerezte vissza csak magának a férjét. Persze, ettől még nem biztos, hogy meg is szűnt a férjének a viszonya. Nekem is elmondta, pedig nem barátnőm, csak a fodrásznő, akihez járok. Tehát, ő maga is melegen tartotta a témát. Akkor egy következő alkalommal már 'illett is' megkérdezni, hogy mizújság. Nem mindenki téged néz, nem mindenki rólad beszél, nem mindenki téged figyel még egy kisvárosban sem, csak akkor, ha te is rájátszol.

@E. Bonheur:
Próbálom én is ezzel nyugtatni magamat. Ennek ellenére kitett ennek, és ezt nehezen tudom megbocsátani. Egyébként nem tudom elhinni, hogy vannak olyan emberek, akik erre még "büszkék" is. Én titkolnám egyébként. Pedig olyan jó lenne odamenni anyumhoz, és elsírni neki, hogy mi nyomja a szívem. Mint mindig, amikor bánat ért. De ha elmondanám neki, akkor biztosan meggyűlölné a férjem. És nemcsak ő, hanem az egész családom. Én ezt nem szeretném.

@Rhianne: Azt hiszem, azt mindenki át tudja érezni, hogy ebben mi az árulás - a magánéletetek a ti ügyetek, akár jó, akár rossz dolgok történnek benne, és ahhoz nem volt joga a férjednek, hogy ezen egyoldalúan változtasson. Nyilván nem szándékosan tette, de annyi belátás kell legyen egy felnőtt emberben, hogy számítson ilyesmire, főleg egy kicsi közösségben.

Infantilis feleség? Hát lehet, hogy nem ez a legjobb jelző, de valamiféle álomvilágban él, ha soha fel sem merült benne, hogy megcsalhatják, valamint elhiszi, hogy egy hisztérikus jelenet hatására a bárányka bűnbánóan hazatér. Szerintem makacsul nem akarja tudomásul venni a valóságuk egy jó nagy szeletét, és nem figyel valójában a férjére, a kapcsolatukra. Mondjuk ennek megfelelő látszatmegoldást kapott csak.

@Rhianne: Az infantilis itt arra vonatkozott, hogy hagyja magát megvezetni egy látszatintézkedés által, elhiszi, amit el akar hinni, ahelyett, hogy felnőtt emberként nézne a történésekre. Ezért is mondjuk azt többen, hogy annak hazudnak, aki azt igényli. Ebben a helyzetben odaállni a férjjel, hogy hívd fel azt a ribancot és szakíts vele a fülem hallatára egyfajta mágikus gondolkodásra vall szerintem. Ha a szót kimondják, akkor az úgy lesz. De az egész mögöttes mechanizmus a homályban marad. Ő ezt választotta, nem akarta felnőtt módra kezelni a dolgot.

Persze van, hogy a szerető tényleg szakít, nem csak kamuzik, mert sokkal jobban megijed, mint a @Philiphe1963, vagy meg lehet, hogy sokkal kevésbé fontos neki a szeretői kapcsolata, sokkal jobban szereti a házastársát, satöbbi.

@Rhianne: Szóval, ha városon kívül keresett volna szeretőt és nem tudná senki, akkor sokkal kevésbé haragudnál?
És ha mindenki tudja, a szüleid hogyhogy nem? Ezek szerint másutt éltek?

Ezért is vagyok én a nagyváros híve, sokkal diszkrétebben meg lehet oldani mindent. És kurvára nem érdekel senkit, hogy én kivel, mikor, merre.

@skarlát betű:

Ez csak a fájdalmam egyik része, de igen, lehet hogy kevésbé haragudnék. Nem szembesülnék vele nap mint nap.
A szüleim lehet, hogy tudják, nem zárom ki, sőt. A családom egy részéről tudom, hogy tudnak róla, úgyhogy lehet, hogy hozzájuk is eljutott. De tőlem konkrétan nem kérdeztek rá, én pedig nem mondtam el nekik.

@Rhianne:
Itt nem fogsz megértést találni, ez a másik oldalról szól....
Ezt a helyzetet csak az érti meg, akik megélte, túlélte ezt a krízist....
Nem hinném, hogy a szeretőzős oldal számodra építő jótanáccsal szolgálhat.:((

@Rhianne: Szóval, lehet, hogy tudják és szerinted ezért gyűlölik/nék a férjedet? Az is lehet, hogy egyáltalán nem így éreznek, és megértik. Vagy valamelyikük megérti?
Szóval itt van egyrészt egy bazinagy pletykálgatás (ami már le is csengett talán), meg egy bazinagy elhallgatás. Muszáj abban a kisvárosban maradni?

@Cica7: Ha csak a sebeit akarja nyalogatni, akkor valóban nem, de már többen is jöttek ide tanácsért megcsalt helyzetben és itt ragadtak. Nem hiszem, hogy ennek ne lenne semmi értelme.

@skarlát betű:
Össze van zavarodva és elkeseredett szegény.:((
Mi tanácsolsz neki, aki a másik oldalt képviseled? :))
Nem sok értelmes tanács van ilyenkor, az idő segít leginkább....a múló idő.....

@skarlát betű:
Kizárt dolog, hogy megértenék ezt. Elég konzervatívak ilyen téren. A családomban soha nem történt válás, tudtommal megcsalás sem. Sőt, a férjemről nem is tételeznék fel.

@Cica7: Nem kell neki feltétlenül tanács, egyszerűen csak látja, hogy mi motiválja a másik oldalt, és talán tudatosabban alakítja majd a kapcsolatait. És nekünk, félrelépőknek sem árt, ha szembesülünk azzal, hogy mit tudunk okozni.

@skarlát betű:
Az infantilis itt arra vonatkozott, hogy hagyja magát megvezetni egy látszatintézkedés által, elhiszi, amit el akar hinni, ahelyett, hogy felnőtt emberként nézne a történésekre. Ezért is mondjuk azt többen, hogy annak hazudnak, aki azt igényli.

Na ez akkora baromság! Mi az, hogy azt igényli? Honnan lehet azt eldönteni? Amikor kiderül a megcsalás, akkor a megcsalt fél összetörik, haragszik, kétségbeesik, mert úgy érzi, hogy az eddigi életének vége lehet, és most dönteni kell, hogy hogyan tovább. Ekkor jön a férj, aki elhiteti vele, hogy nem akarja elhagyni, vele akar lenni, próbálják meg újra. A feleség hajlik a megbocsátásra, de a feltétele, hogy akkor szakítson a szeretőjével. Ez szerintem jóformán mindenhol, minden egyes lebukás után így zajlik.
Nem tudom, hogy közületek kiket csaltak meg a párjaik. Elárulom: nagyon fájdalmas és összetett érzés. Úgy érzed, hogy romokban az életed, fáj, hogy nem szeretnek, megalázott vagy, bizonytalan, dühös, és félsz, nagyon félsz.
Ott állsz abban a helyzetben, és döntened kell, hogy hogyan tovább az életben. Ekkor a férj önkényesen úgy dönt, hogy hazudik, mert ő ezt igényli? És mi van, ha nem? Miből lehet ezt eldönteni? Lehet, hogy a feleség szívesebben élne hazugságok nélkül, de egyszerűen belekényszerítik ebbe az állapotba. Mert hinni akar a párjának. És lehet, hogy tényleg próbálkozik, hogy újra felépítse a bizalmat és a közös életet. Ettől ő már hagyja magát megvezetni? Akkor ő most hibás, mert nem felnőttként néz a történésekre? Mert úgy hangzik…

@skarlát betű:
De az egész mögöttes mechanizmus a homályban marad. Ő ezt választotta, nem akarta felnőtt módra kezelni a dolgot.

Egyébként hogyan kellene kezelni egy megcsaltnak ezt a dolgot? Hogyan lehet ezt felnőtt módra kezelni? Ezt árulja el nekem valaki.

Én azt mondom, hogyha szeretitek a párotokat, akkor vigyázzatok rá nagyon, mert egy megcsalással tönkre lehet tenni azt, aki nem elég erős. Egy csomó bizonytalanságot, kisebbségi érzést, félelmet hozhat elő, ami a jövőben igen komolyan is kihathatnak az emberre. Engem az önbecsülésemben szerencsére csak kicsit rázott meg a megcsalás, és igazából nem is félek attól, hogy a párom újból összejönne a szeretőjével. De volt már olyan, hogy este egyedül voltam otthon, sötét volt a szobába, és hirtelen szabályos rosszullét, sírás jött rám, hogy hol van a párom, úgy hiányzik, miért tette ezt velem stb. És csak sírtam. Éjjelente ha felébredek, akkor is szoktak jönni a rossz érzések, amik kínoznak, és miatt nehezen tudok visszaaludni. Szóval ha én is tudok így reagálni, akkor el tudom képzelni hogyan megviselhet mást is egy ilyen dolog. És igen, elhiszem, hogy sokan picit bele is bolondulnak, kifordulnak magukból. Szóval gondoljátok át mit tesztek. Tényleg megnyomoríthatjátok érzelmileg a párotokat ezzel. Csak szerintem sokan ebbe bele se gondolnak, vagy igazából már nem is nagyon érdekli őket az „elhidegült” fél.

Egyébként van itt olyan másik oldalon álló, aki korábban a megcsaltak táborát erősítette. Mit ad Isten, szintén kisvárosból, úgyhogy pontosan tudom, min ment keresztül Rhianne....Mondjuk, engem nem igazán érdekelt, hogy a "kisváros" hogy ítéli meg a dolgot , volt, akinek magam mondtam el. Rossz volt a házasságom a történtek után, férjet épp csak megtűrtem magam mellett - és az emberek firtatják a miért-et. Nekem könyebb volt elmondani - nem bárkinek, mint mesét kreálni.

Lenne egy kérdésem hozzátok. Ti olyan liberálisak vagytok hűtlenség kérdésben, és úgy veszem észre hogy félvállról is veszitek valamennyire a dolgot. De fordított helyzetben hogy álltok a dologhoz? Hogy viselnétek, ha titeket csalnánk meg? Elviselnétek? És hogy vennétek, ha a szeretőtök egy másik személlyel is szeretői viszonyban lenne? Féltékenyek lennétek?

Tudjátok ez nagyon fura, ugyanis a férjem engem fordított helyzetben kidobott volna az elmondása szerint.

@LostInLove:
A te házasságod a megcsalás miatt ment igazán tönkre?

@Rhianne: Hát, hogy tönkre ment, azt nem mondanám, hiszen ma is tart, de akkor mélypontra került. Rendbejött, de eltartott néhány évig, míg újra értékelni tudtam őt.

@Rhianne: "De fordított helyzetben hogy álltok a dologhoz? Hogy viselnétek, ha titeket csalnánk meg? Elviselnétek? És hogy vennétek, ha a szeretőtök egy másik személlyel is szeretői viszonyban lenne? Féltékenyek lennétek?"

Már fentebb írta valaki -sajnos most nem találom - de fel lehet fogni úgy, hogy mázlid van. Persze, ezt most még nem hiszed....én utólag örülök, hogy akkor, fiatalon, a közös életünk kezdetén derült fény ezekre a dolgokra. Középkorúan, vagy öregen, sokkal roszabb lenne. Értékét veszítenék az együtt töltött évek, úgy érezném, mind hazugság volt, ráadásul, hová mennék, kivel kezdeném újra - sokkal kevesebb lehetőség, a házasság maradna mint kényszerhelyzet, állandó gyűlölködés forrása "rád pazaroltam a legszebb éveimet !!!". Huszonévesen ráébredni, hogy az élet nem habostorta - sokkal több lehetőséget tartogat. Mehetsz, újrakezdheted, vagy felnőhetsz a feladathoz, ha megérted, hogy a házasság nem mindig fáklyásmenet., de ennek ellenére számít aki melletted van. Alakíthatod úgy a házasságod, hogy tudatosan kerülöd a kiszolgáltatottságot. Pl nem szülsz 4 gyereket és veszíted el a munkaképességed stbstb. Ehhez hozzátartozik az is, hogy tudod, újra megtörténhet, hogy megcsalnak, és újra fájni fog. De akkora sokkot, mint az első, már nem hiszem, hogy okozhat. Ha úgy érzed, kihasznál, újra megcsal, nem akarsz, nem tudsz megbocsájtani - bármikor léphetsz.

@LostInLove:
Köszönöm, hogy ezt leírtad.

@Rhianne: Szerintem az itt kommentelő hűtlenek nagy százaléka maga is megcsalt, és nem csak csal, vagyis nem olyasmiről beszél, amit elképzelni se tud. Persze nem mindegy, mikor, milyen életfázisban ér a dolog. Én megkönnyebbültem, mert már vártam, hogy F találjon valakit, sajnos nem tartott sokáig. Hozzáteszem, persze én nem vagyok oda érte, de nem is válhatok el tőle, úgyhogy nekem az lenne a legjobb, ha lenne valakije állandóra.
Ami a szeretőt illeti: nem várok kizárólagosságot, mert ez nem az a műfaj - szerintem. Igen, ilyen ultraliberális vagyok, de legalább következetes. Nem várok olyasmit senkitől, amit én nem tudok betartani.

Felnőtt hozzáállás: erre is láttunk itt példákat. Megbeszélni és eljutni addig, hogy elfogadod, a másik ilyen, neki nem lesz elég egy nő egész életében. Persze, ha ő úgy áll hozzá, hogy neked meg hűségesnek kell lenned, akkor az nem fair, és én elsősorban ezért lennék pipás. A kettős mérce miatt. Ha az ember megenged magának valamit, akkor engedje meg a másiknak is.

Persze, hogy végiggondoltam, milyen hatással lehet, amit teszek, az én esetemben viszont sok-sok boldogtalan év van mérlegen, és sok hiábavaló próbálkozás a változtatásra, ezt már sokszor leírtam, a többieknek unalmas is, csak neked mondom, mert külön kérdezted. Szóval tudom, hogy nagyon hazavágtam F-et, de ebben ő is nyakig benne volt, és nem lehetett tovább húzni az igát. Remélem, képes lesz kimászni belőle.
Az esetedet nem ismerem, tehát nem tudom, miért lépett félre a férjed, de te megkérdezted tőle? Te tudod? Vagy akarod tudni?

@Rhianne:
Voltam olyan szeretői viszonyban, ahol tudtunk egymásról, a többi (konkrétan 2) szeretőről. Mindannyian más értéket képviseltünk, kellettünk a férfinak, kellett nekünk. Mókás, hogy végül ő nem tudott rendet tenni a fejében, ő nem bírta, hogy ne beszéljen, pletykáljon keresztbe-kasul. Én ekkor léptem ki ebből az együttesből.
Azt hiszem, vannak olyan emberek, akik csak viszonyok, párkapcsolatok egymásutánjában tudják csak elképzelni az életüket, még a hibáikat is ugyanúgy elkövetik minden új kapcsolatban, és vannak olyanok, akik párhuzamosan élnek meg kalandokat, kapcsolatokat.
Van aki bélyegeket gyűjt, van, aki élményeket?

@skarlát betű:
Persze hogy akartam tudni. Én úgy gondoltam, hogy kimondottan boldogok vagyunk (minden téren). Biztonságban, szeretetben éreztem magam ebben a kapcsolatban. Én most sem tudnék rosszat mondani a férjemről a megcsaláson kívül, de szerintem a férjem sem rólam. Szóval engem ezért sokkolt a dolog. Ha gondjaink lettek volna, akkor azért erre biztos felkészültem volna. Így azért ez nagy pofára esés volt, bár anyósom többször is mondta a múltban, hogy nem jó, hogy annyira kimutatom a rajongásom a fia iránt. A párom nem igazán nyilatkozik róla. "Nem tudom"- ált. ennyit. De azt mondta, hogy túlságosan biztos volt bennem, és ott volt a nő, aki nyitott felé egyértelműen. És megtehette. De ki tudja? Persze okolom magam, mert lehet, hogy kicsit beszürkültünk a sok év alatt. Nem tudom...

Kedves LostInLove! Elolvastam az összes hozzászólásod, és sokat segített. Igazából attól is félek, hogy emiatt a hűtlenség miatt majd a jövőben én is benyújtom a számlát. Hogy majd ha lesz egy problémánk, akkor ez újra előjön, és majd nem tudok úgy kitartani ebben a kapcsolatban, ahogy kellene. Itt nem a hűségre gondolok, bár akár még az is benne lehet. Engem is az évek alatt értek kísértések. Találkztam olyan férfiakkal, akikhez vonzódtam, és akik nyitottak volna felém. De soha eszembe nem jutott volna ennek engedni. Ez amúgy nem is volt áldozat, mert tényleg értékeltem azt, ami otthon várt, és nekem ez alap, hogy hűséges vagyok. Engem kikészítene a játszmázgatás. De most már félek, hogy ezzel a fájdalommal a szívemben könnyebben robbanok majd, könnyebben belemegyek veszekedésbe, amit egyébként lehet, hogy lenyeltem volna.
Na mindegy, bonyolultak az érzéseim, igazából meg sem tudom fogalmazni. Az illúzióimat siratom.
Köszönöm mindenkinek, aki válaszolt.

@Rhianne: Ez jó kérdés, ez az "élmény" eddig kimaradt az életemből - ha meg is csaltak, sosem kellett szembesülnöm a dologgal. Biztos amúgy, hogy bántana, az a rossz érzés, hogy valaki vonzóbb számára nálam, az mindenképp ott lenne. De én egyébként nem az érzések milyenségében látom a különbséget a monogám és a poligám hajlamú emberek közt, hanem abban, ahogyan ezeket az érzelmeket kezelik, és kifejezésre juttatják. Az meg alap, hogy szeretőt nem lehet kisajátítani sztem, fura ellentmondás lenne. Nem töltene el boldogsággal, de abszolút benne van a pakliban, ez egy ilyen játék.

Rhianne
Mi pasik sokszor ezért menekülünk el, mert nem bírjuk a kirakat-kapcsolatot.
A hozzászólásaibdól az jön le, Téged sem érdekel semmi más, csak hogy mit gondolnak rólatok mások. Mindenki érdekel téged, csak a pasi nem, aki melletted él. Egy a fontos, hogy jól játszon a színházadban. Változtass, hogy a dolgok változzanak!!!!

@Rhianne: Ha azt mondja, hogy nem tudom, az nem biztos, hogy azt is jelenti, illetve biztos vagyok benne, hogy tudja ő, csak nem akarja megfogalmazni, mert ezzel bántana. Hogy volt egy éppen adódó alkalom, az magyarázat 1 numerára, de egy tartós szeretői viszonyra nem, ahhoz több kell. Annak a fenntartása idő és energia, kell hozzá akarat, akárki akármit mond. Persze nem állítom, hogy ki is tudnád szedni belőle a miértet, de, hogy valamit azért tudna erről mondani, ha akarna, az elég valószínű.

@Philiphe1963: Ez kemény volt...

www.youtube.com/watch?v=nVsf4iMCghM

Csak bámul és etet
A könnyeken nevet,
Ő arctalan lehet,
Ő gyűlölve szeret.

Annak akarsz látni,
Ami nem vagyok,
Majom a ketrecben,
Igen,
Ráznám a rácsot,
De nem hagyod..

@skarlát betű: Bocs!! De Te nem ugyanezeket olvastad???

"Hónapokig sétálgattam tudatlanul az utcákon, miközben ahol élek, mindenki ezen csámcsogott.

Tudom, hogy rólam semmi rosszat nem mesélt a szeretőjének.

Megbánni nem bántam meg, mert így rengeteg feszültség kijött belőlem, de igazából sokat is ártottam magamnak ezzel. Még több táptalajt adtam a pletykáknak

Mert igen, fáj, hogy pletyka tárgya lettem a környezetemben, igen, fáj, hogy lesajnálnak

És igényem az is, hogy tiszteljenek meg azzal, hogy nem tesznek pletykatárgyává a helyen, ahol nekem élnem kell.

Én most sem tudnék rosszat mondani a férjemről a megcsaláson kívül, de szerintem a férjem sem rólam."

Nálam az utolsó félmondat verte ki igazán a biztosítékot!!!

@Philiphe1963:

Gyorsan, határozottan és keményen ítélkezel más emberek fölött!

Nagyon jó érzés lehet, ha valaki ilyen magasságokból képes lenézni a többiekre.

@Philiphe1963:
Mi pasik sokszor ezért menekülünk el, mert nem bírjuk a kirakat-kapcsolatot.

Kirakatkapcsolat? Csak az érdekel, hogy mit gondolnak mások? Jesszus...
Ilyet honnan veszel? Barbieds feltette a kérdést, hogy a párom tényleg "csaló"-e, hogy engem csalt-e meg, vagy az eszményképet, ami bennem él. Erre én azt válaszoltam, hogy én úgy érzem, hogy engem, és hogy hagyjuk figyelmen kívül az érzelmeket, az igényeket stb.,ezeket itt már többször átbeszélték. De nekem az IS árulás volt, hogy kitett a pletykáknak. Ezt fejtettem ki bővebben, nem az érzelmi részt. Ettől engem nem csak az érdekel, hogy ki mit gondol a környezetemben. De igen, az is számít. Vessetek meg érte...
Mert ő valamilyen szinten cserbenhagyott, és rossz helyzetbe hozott. Sok minden mellett az is fáj, hogy kitett ennek.

Egyébként nem értem, nálad most az verte ki a biztosítékot, hogy én úgy gondoltam, hogy mi szeretjük egymást a férjemmel? Én őt, és ő is engem. Sokszor átpörgettem az agyamon, hogy mit ronthattam el, kaptam-e valami jelzést, hogy esetleg gáz lehet... Biztosan, de ezek szerint nem vettem az adást.

@Philiphe1963:
A hozzászólásaibdól az jön le, Téged sem érdekel semmi más, csak hogy mit gondolnak rólatok mások. Mindenki érdekel téged, csak a pasi nem, aki melletted él. Egy a fontos, hogy jól játszon a színházadban. Változtass, hogy a dolgok változzanak!!!!

Na ezt tényleg nem értem... Szerinted itt lennék ezen a fórumon, ha nem érdekelne engem a férfi, aki mellettem él? Kitenném magam igen kemény, és fájdalmas kritikáknak (mint amilyet pl. tőled kaptam?). Meg akarom érteni, és nem sajnáltatni magam. De szerintem nektek is jobban meg kellene érteni, hogy milyen lelki problémákat indíthat el egy megcsalás. Egyébként ha nekem csak a mások véleménye számítana, akkor hagynám az egészet, játszanám a szegény megcsalt feleséget, akit sajnálni kell. Esetleg új életet kezdenék, mert megtehetném ezt is elég könnyen.
"Egy a fontos, hogy jól játsszon a színházadban!" Ezt sem értem. Ha a hűségről van szó, akkor igen, szeretném, hogy hűséges legyen hozzám.
"Változtass, hogy a dolgok változzanak!!!!" - Na ezt meg végképp nem értem?! Ezt igazán kifejthetnéd, mert ez a téma érdekel a legjobban. Hogy miben kell változtatnom. De most ez komoly, nem gúny.

Furcsa dolog egy férfitől ilyen hozzászólást olvasni. Azért a feleségeddel kapcsolatban neked is lehet néhány rejtett indulatod. Szerinted ő kirakatkapcsolatban akar élni? Köztetek gondok voltak, azért mentél félre? Neki jelezted, hogy gondok vannak? Mert lehet, hogy ő sem vette lapot, hogy már csak kirakatkapcsolatban él...
Visszatérve a külvilág véleményéhez. Ha a feleséged téged "nyilvánosan" megcsalna (barátaid, családod, munkatársaid tudnának róla), akkor te azt hogy viselnéd? Mert ugye ott a férfiúi büszkeség, hogy más férfi dugja a nőmet... Neked akkor sem számítana, hogy rólad pletykálnak az emberek? És lesajnálnak... Az én férjem engem kidobna ilyen helyzetben elmondása szerint. Érdekes, nem? De hangsúlyozom, ez csak egy része a fájdalomnak. A megalázottság fájdalma.

@Philiphe1963:
Furcsa, amilyen indulattal megszólítod a másik oldal képviselőjét, pusztán , mert beírt ide.
Forr benned a düh és támadod.
Miért?
Hiszen te ugyanezt teszed a feleségeddel....megcsalod és elárulod, de még nagy arccal le is írod, hogy hogyan verted át a telefonálással.....
:((

@Rhianne:
Vannak olyan emberek, akiknek nem lehet elmondani, hogy ez így nem jó. Ilyen az én nejem is. Mindig mindenkinél jobban tud mindent, mindenben ő dönt, mégis úgy érzi, hogy ő az, aki folyamatosan alkalmazkodik másokhoz. Sőt, erről megvan győzödve!!
Ülünk az asztalnál a családdal vagy a barátokkal, ő előadja a véleményét, vagy viselkedik ahogy viselkedik és mindenki hallgat, bár ugyanazt gondolja: Ez a nő, tiszta hülye! Mindenki aszisztál ehhez, én is. Mosolygok, mint egy idióta, úgy csinálok, mintha nem ugyanazt gondolnám, hiszen mi összetartó család vagyunk, én a jó férj vagyok, ő a jó feleség, akinek nincs rossz tulajdonsága, főleg nem olyan, amit én bárkinek is elmondanék róla.
Szóval, ezért ütött ki az az utolsó mondatod, mert ismerem ezt.

Akik majd olvassák, amit írtam azt fogják tanácsolni, hogy szóljunk neki, de nem lehet, mert nem viseli el. Megbünteti azt, aki lázad. Megbünteti hisztivel, cirkusszal, vagy akár hallgatással, vagy amivel tudja. Erősebb mindannyiunknál, miközben még a hangja is gyengédnek tűnik - annak, aki nem ismeri. Minden álca és kirakat. Ha kell kedvesen, intelligensen, és mosolyogva döfi bárki hátába a tőrt, aztán felhívja és úgy tesz, mintha semmi se történt volna.
Gyengébb nőre vágyom, amikor vadászom. Szoknyásra. Még akkor is, ha eközben rekedt és mély a hangja.

Többet nem írok, mert zzt látom, nincs itt rajtam kívül más férfi, aki még elmondaná a véleményét Nektek, és ez talán nem véletlen. Sziasztok.

@Rhianne: @Cica7: @Philiphe1963: Szerintem annak ellenére, hogy ilyen erősek itt az indulatok, nem hiábavaló, hogy találkoztatok az éterben. Bár persze nem lehet egy másik ember (valakinek férje/felesége) alapján megítélni egy soha nem látott idegent, hiszen valószínűleg nem pont olyan, mint akivel te élsz, vagy mint akivel neked van gondod, itt elmondhatod azt, amit neki nem, mert nem akarja hallani, vagy tudod, hogy úgyis hiába.
Biztos, hogy senki nem maszületett bárány ezekben a történetekben, de talán nem is ez a fontos, hanem az a képesség, hogy kicsit belelássunk a másik helyzetébe, vagy tisztábban lássuk a sajátunkat. A sértettség ebben azért eléggé nagy akadály.

Philippe, de, vannak itt pasik is, akik hozzá szoktak szólni (és be is szólnak időnként, nyugi), de mindenkinek mások a tapasztalatai, a tiédhez hasonló megszólalásra nem nagyon emlékszem. Én ismerek olyan nőt, mint a feleséged, szerintem az anyám eléggé hasonlíthat rá, úgyhogy nem csodálom, ha nagyon frusztrált vagy - én pl sose értettem, miért nem válik el apám tőle. Tőled is megkérdezhetném, miért nem lépsz, de persze tudjuk, millió indok létezik egy házasság fenntartására. Csak sajnos az ilyen helyzet mérgezi az embert egy életen keresztül. Én mindenesetre köszönöm, hogy hozzászóltál.

Rhianne, azt én is érzékelem, hogy nagyon sokat adsz erre a pletykálás-részre, számomra idegenül, mert engem ez nem különösebben érdekelne, persze, nem olyan helyen élek, mint te, de amint láttad, más, kisvárosi nők is megszólaltak itt, akiknek ez nem annyira fontos. Neked miért annyira?

@skarlát betű:
Igazából ha belegondolok, akkor nem is igazán az zavar, hogy mit beszélnek az emberek. Hanem a "cserbenhagyás" része. Hogy a társam kitett ennek. Tudod, ha nem szeretnek, azt könnyebben el tudom fogadni, mert abban biztosan én is benne vagyok. De az már más, ha nem is tisztelnek.

@Philiphe1963:
Én nagyon szívesen meghallgatom más véleményét. Tényleg. Attól sem sértődöm meg, ha valaki a képembe vágja az igazságot. Sőt... Erre van szükségem, szóval szívesen veszem a meglátásaidat. Én igazán szeretném, ha a párom is a szemembe elmondaná a teljes igazságot.
Csak úgy érzem, hogy a hozzászólásodban te engem ismeretlenül a feleségedhez hasonlítottál. Pedig én pont az ellentéte vagyok egyébként. A párom jóval idősebb nálam, a kapcsolatunkban általában ő az irányító. Én igénylem is az "erős" férfit. Lehet, hogy kicsit "áldozattípus" is vagyok, beismerem. Ezen biztos változtatnom kell.
Érdekes viszont, hogy szeretőnek a feleségeddel ellentétes nőtípust választasz. Az én párom is az én ellentétemmel kavart.

@Rhianne: Szerintem pont ez az egyik kulcs fontosságú pont a kikacsintgatásban, hogy egy másik típusú személyiséget szoktunk szeretőnek választani. Még ha alapvetően kielégítőnek érezzük a mondjuk úgy, hogy egyes számú kapcsolatunkat, akkor is van a lényünknek olyan része, amit a másik fél nem elégít ki adott esetben. Én szeretem a játék hasonlatot. Van olyan játék, amit valakivel lehet játszani, valakivel nem, mert nem olyan típus, vagy mert nem leli örömét benne. Én ezért gondolom úgy, hogy engedem a párom mással mást is játszani, hadd élje meg azokat az énjeit is. Persze állandó kihívást jelent, hogy mik az elfogadható keretek. Ki, meddig merészkedik. És csak úgy érdemes -szerintem- ebbe belemenni, ha az "egyes számú" kapcsolatban nagyon erős a bizalom és igazi partnerség van köztünk testileg, lelkileg, szellemileg. Kicsit mint a király-királynő kapcsolat, ahol az udvarhölgyek és -urak is bejátszanak, de azért tiszta sor, hogy királyi párost csak azzal az eggyel alkotunk. ....vagy valami hasonló..
Persze egészen más a baba fekvése, ha egy kényszerkapcsolat(nak vélt) mellett választunk szeretőt. De akkor is (majdnem) biztos, h eltérő karakter lesz a másik

@Rhianne:
Akit folyamatosan csalnak, ezt értsük úgy, hogy, hogy megtervezetten és hosszabb időn át, azt egyáltalán nem tiszteli a párja.
Amit én már az árulásnak gondolok, az az, hogy a szeretőző fél kiadja a házastárs személyes dolgait, magánügyeit és ezeket megvitatja a szeretővel, és az hogy valaki hagyja odáig fajulni a dolgokat, hogy egy szerető megkeresse és zaklassa a másik házastársát. És ez igenis a csaló felelőssége, mikor egy szerető kinjában és döntést kicsikarva jelenik meg a megcsaltnál.

@Cica7: Nézd, egy szeretői kapcsolat a kölcsönös bizalmon alapul, és persze ott is bukni lehet, ahogy egy házasságban. Vannak játékszabályok, ilyen, hogy nem keresem meg a szeretőm házastársát, sőt, senkijét, és nem avatkozom bele az életébe. Ha egy hosszú együttélés sem fedi fel a másik jellemét teljesen, akkor persze egy szeretői viszonyban is lehet rosszul felmérni valakit.
Vannak nagyon diszkrét emberek, akik csak a minimumot mondják a partnerükről, de egy kisvárosban akkor sem fogják tudni eltitkolni, hogy kivel és hol élnek. Egy nagyvárosban akár még pontos infókat is átadhat az ember, akkor se lesz veszélyes.

Azt viszont ne higgye senki, hogy létezik tartós szeretői kapcsolat bizalom nélkül, mi a fenét érne az ilyesmi? Lehet, nagyon visszafogottan, de az ember a magánéletéről is fog beszélni, mondjuk, nem kell részletekbe belemenni, de ez is attól függ, ki mennyire igényli, ha pl nincs senki más, akivel az otthoni problémáit megbeszélheti (esetleg pont azért, mert az, akivel meg kellene beszélnie, nem kész erre!), akkor a szerető lesz a kézenfekvő megoldás.

Mindazonáltal a viszony fenntartása nem tiszteletlenség, bár ti szerettek ezzel az érvvel jönni, hogy nem tisztelnek benneteket. Ahogy itt fentebb már volt szó róla, a viszony arról a 2 emberről szól, aki benne van, nem 3.-ról és 4.-ről. És igenis nagy tisztelet lehet egy pasiban/nőben a párja iránt ANNAK ELLENÉRE, hogy hűtlen hozzá. Ennél jobban nem fogom tudni elmagyarázni.

@skarlát betű:
Mennyire igaz!
Soha nem kezdtem olyannal, aki csak bosszúból állt volna csak le velem, hogy a feleségét megbüntesse, hiszen nem vagyok senki kezében virtuális korbács.
Sem olyannal, aki pocskondiázta a feleségét, hiszen akkor hogyan fog beszélni majd rólam?!

egy csak-kal több lett:-)

@skarlát betű:
Igen, tudom, hogy véded a mundér becsületét.:))
Te tiszteled a párod?
Amikor róla írsz, nekem olyan érzésem van, hogy nincs benned túl sok érzelem iránta, tiszteletet pedig végképp nem érzékelek, inkább olyan kénytelen vagy megtűrni....

@Cica7: Én kényszerhelyzetben vagyok, rég elváltam volna, ha megvan rá a lehetőségem. Nem én akarom fenntartani ezt a házasságot, és persze, nem igazán rajongok ezért a helyzetért.
Van, amiért tisztelem, de van, amiért nem, mert sokkal többet tehetett volna és tehetne bizonyos dolgokban. De ne aszerint ítélj, amit én érzek, mert ez tényleg elég specális helyzet.

@Cica7: @Rhianne:

Anyukám mondta mindíg nekem és a bátyámnak, hogy nem szeretné, ha tisztelnénk. Szeressük!
Tulajdonképpen az egészet nem is nagyon értettem, míg a férjem szüleit meg nem ismertem, akik kikövetelték a tiszteletet. Sokszor mondtam a férjemnek, hogy bár lehetne őket olyan egyszerűen SZERETNI...

@Szemekbe zárt titkok:

A tisztlet és szeretet azért nehogy már egymást kizáró fogalmakká meg érzésekké váljanak valahogy :)

@Cica7: és @Rhianne: hozzászólásaiból nekem ez nem jött le. De eddig máséból sem.

@skarlát betű:

"a viszony arról a 2 emberről szól, aki benne van, nem 3.-ról és 4.-ről"

Egészen amíg ki nem derül. Mert a hatása(i) nem :)
Erről szól az eredeti post is.

@OakTree:
Nem kizáró fogalmak. Például tiszteljük a tanárainkat, a szüleinket - még a Bibliában is szerepel..
De ezek valamiféleképpen alá-fölé rendeltségi viszonyt feltételeznek. Természetesen tiszteli a férfi a nőt, s viszont.. de amikor egy megcsalás kapcsán a megcsalt fél erre hivatkozik, szerintem az nagyon szánalmas. Követelést/követelőzést érzek benne. Amikor egy tanár azt mondja egy nebulónak: Velem aztán nem beszélhetsz így! Érezteti a felsőbbrendűségét, a hierarchiában elfoglalt helyét.
Párkapcsolatainkban az ilyen fajta kikövetelt tisztelet, félelmet szül.
Oszt oda jutunk, mint @Philiphe1963 ...

@Szemekbe zárt titkok:

Azért oda talán nem :))

Nemcsak a tisztelet, hanem bármi más kikövetelése is értelmetlen és alá-fölérendeltséget eredményez(het).

Értem egyébként, persze, hogy mit akarsz éreztetni. Nagyon sokszor volt alkalmam hallani.

De a természetes önigazolási és védekező reflexek helyett próbáld meg amennyire lehet semleges nézőpontból nézni:

Két ember önszántából elkezd egy játékot aminek már nagyon régóta ismert és elfogadott szabályrendszere van - legyen pl. sakk
Az egyik ember egyszercsak egyoldalúan úgy dönt, hogy más szabályok szerint kezd játszani - csalni kezd a sakkban.

Tisztelte a játékostársat emberileg annyira, hogy szóljon, felálljon inkább a sakktáblától, vagy egyéb megoldás az egyoldalú csalás választása helyett?

Természetes, hogy indulatokat gerjeszt a játékostársban.
Természetes, hogy onigazolásra van szükség.
Természetes, hogy a kibicek is eklezdenek beleszólni.

Egyikről sem állítom, hogy "jó" lenne. SB-vel egyetértek abban, hogy a legtöbb esetben nincsen jó megoldás.

@OakTree:
Biztos-e, hogy mindkét fél önként ült le sakkozni és pont egymással?
Biztos, hogy a partnerem mindig a bécsi megnyitással akar kezdeni? Biztosan jól tűrném, ha a szicíliai védelmet kellene egyszer az ő kedvéért kipróbálnunk? Meg lehet-e kérni, hogy ne a kibicek véleményétől tartson, amikor játszunk?

@OakTree: A poén az, hogy ellentétben a sakkal, a párkapcsolatnak nincsenek merev játékszabályai, soha nem is voltak. Ahogy már itt valahol kommenteltem, ez sokkal bonyolultabb, mint a deklarált, össztársadalmi szinten létező játékszabályok összessége, mert vannak úgymond másodvonalbeli, vagy búvópatak szinten létező szabályok, amelyek talán még sokkal fontosabbak is, mint az első, nyilvános szint törvényei. Persze, ezt nem tanítják az iskolában, de azért, ha valaki körülnéz a saját környezetében, olvas, lát, akkor pontosan tudja, hogy a játéknak ez is elidegeníthetetlen része, vagy legalábbis lehetőség szintjén nagyon ott van. Ezt lehet ignorálni, csak nem érdemes.

Egy sakkjátszmát ott lehet hagyni bármikor, de egy párkapcsolattal ezt nem lehet ilyen könnyen megtenni. És ha van érzelemlefojtós játék, az a sakk. Legalábbis én kívülről így látom, teljesen idegen is tőlem, a maga csöndjeivel és depis hangulatával :P

Ja, a sakkban lehet csalni? Nem nagyon hiszem, de nem értek hozzá. A kártyában inkább.

@Tenkeskapi Tánya: Ha a partnered partner abban, hogy mással is játssz, akkor gyakorlatilag nyert ügyed van. :)

@Szemekbe zárt titkok: Tegnap belekezdtem valami eszmefuttatásba a tiszteletről, de közbeszóltak fontosabb elintézendők.
Én is úgy érzem, hogy kicsit szánalmas tiszteletet követelni. Az vagy van, vagy nincs. Ki kell érdemelni, hogy legyen. Kényszeríteni nem lehet, legfeljebb a látszatát. Egyébként régen a tisztelet inkább félelmet jelentett, félem az Istent, azt mondták, tiszteletteljes félelem... Tekintélyelvű rendszerekben van ez. Ott, ahol nem fontos a szeretet, vagy nem bíznak abban, hogy a szeretet elég erős lehet. Vagy azt gondolják, hogy a szeretet a gyengeség jele. Ahogy Tiberius császár mondta állítólag: Gyűlöljenek, csak féljenek tőlem. Ez persze kissé messzebbre vezet, de egyikből fakad a másik...

@Tenkeskapi Tánya:

"Biztos-e, hogy mindkét fél önként ült le sakkozni és pont egymással?"

A világnak ezen a részén a túlnyomó többség már elég régóta önként lép kapcsolatra egymással. Szerencsére.
A megnyitás és védelem mindenki magánügye.
Egyezteni/megbeszélni mindent lehet - persze elvileg

De titokban másik királynő vagy király táblára vitele :)))

@skarlát betű:

Közben rájöttem, hogy a sakk meg a kártya azért nem jó példa, mert egymás legyőzése a cél.
A sakk pont a bonyolult szabályrendszer miatt jutott eszembe.
Szóval nem jók a példáim :( :)

Ott az igazság, a párkapcsolatban nincsenek merev játékszabályok.

A közös siker lehet az értelmes cél.
Azt nehéz eldönteni, hogy mi az a határ ameddig az egyik úgy mehet el, hogy másiknak még ne okozzon vele problémát.
Nekem az a tapasztalatom, hogy a társas tevékenységekben meghozott egyoldalú döntés nem túl jó, de persze sokszor elkerülhetetlen - pl. a Te esetedben.

@skarlát betű:

A harmadik mondatod végéig tökéletesen egyetértek.

Onnantól is hibátlan, csak véleményem szerint már nem a tiszteletről írsz, hanem az engedelmességről.

@OakTree:
Hát hogyan is érthetném, nemrég érkeztem Nirvániából.
Ott mindenki mindig megtalálja a párját, aki iránt soha el nem múló szerelmet és testi vonzalmat érez első látásra. Természetesen szexuális és mentális harmónia is rögtön kialakul és meg is marad mindörökké.
Most gondolkodóba estem: Miért is jöttem el onnan?!

Nirvánia nem elírás, egy dalszövegből lopva:-)

@Tenkeskapi Tánya:

Jó :))