Csak a statisztikákból látom, hogy vannak, akik beleolvastak már a blogba. Komment egyelőre sehol. Ezen nem csodálkozom, persze, egyrészt, mert minden blog-kezdet nehéz, másrészt, mert olyan nicken, amelyen beazonosíthatóak lennétek, nem szívesen kommentelnétek. Kivéve persze, ha a szentfazék kategóriába tartoztok, és erkölcsi felháborodásotokat akarnátok velem közölni. De egyelőre nem írtam olyan nagyon kiakasztó dolgokat.
A szeretőtartásban egyébként (szerintem) a rejtőzködés a legnehezebb. Nem csak a randik titokban történő lebonyolítása. Ez egyszerű logisztikai feladat, bár sokaknak ebbe is beletörik a bicskája. De egy-egy alkalmat megszervezni nem olyan bonyolult, ha mind a két fél tudja, hogy mit akar. Nevezetesen AZT, de nagyon. Nehéz viszont, hogy nem mondhatja el senkinek. Vagyis alig valakinek. Élvezett egy nagyot, és úgy kell tennie, mint aki hónapok óta nem szexelt. Jó megfigyelőt nem lehet becsapni. Kivéve, ha a megfigyelő direkt nem figyel oda.
Azt hiszem, sőt, biztos vagyok benne, hogy a férfiak nagy része valóban nem beszél senkinek a szeretőjéről/szeretőiről. Vagyis, ha beszél valakinek, az valószínűleg a soron következő szeretője. Aki esetleg nem veszi annyira jó néven, hogy a korábbi kalandok szereplőiről kell sztorikat hallgatnia. Pedig sokat tanulhat belőle. És a férfinak is nagyon jót tesz, ha ezeket a tapasztalatait kibeszélheti. Tovább élnének a pasik, ha nem gondolnák, hogy mindent magukba kell fojtaniuk.