Kedves Hűtlenek,
ezúttal Ifigenie kért meg rá, hogy bocsássam vitára az őt foglalkoztató kérdést. Íme:
Sokat gondolkoztam rajta, létezik-e olyasmi, hogy egy férfi bizonyos életkorban, bizonyos anyagi és családi háttér mellett szükségét érzi annak, hogy szeretőt tartson - mintegy az életét kiegészítendő? Ezt csak én érzem így, vagy tényleg van valami ilyesmi a levegőben?
Vajon ez egy kategóriája a férfiaknak, vagy csak úgy adódik az életükben? Egyébként is, van, aki tudatosan keres szeretőt magának, és van, akivel csak megtörténik, és élete egy részét szeretőként éli le? Mennyi lehet ez a rész? Évek, visszatérően, többször, több emberrel???
Azt gondolom, hogy a szeretősdinek is megvannak a maga határai, szabályai, feltételei, és nem mozog olyan széles skálán, mint gondoljuk.
Ehhez annyit tennék hozzá, hogy egyszer találkoztam valakivel, akit motivációi felől faggatva azt a választ kaptam, hogy a sikeres férfi tartozéka, hogy legyen szeretője. De az ő szájából ez akkor nagyon hiteltelenül hangzott, mintha valaki mástól hallotta volna. Nem tudtam róla elképzelni, hogy ő az a fajta pasi, legfeljebb vágyott rá, hogy olyan legyen. És talán ezért keresgélt, hogy az önképét javítsa vele.