A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Szerepkényszerek

2011.04.13. 09:29 skarlát betű

Ma kérdéseket teszek föl.

Mennyire kényszerülünk szerepekbe a szeretői kapcsolatban? És ezek a szerepek mennyiben függnek a civil szerepeinktől? Például a házasságban vagy a családban betöltött szerepünktől? Gondolok itt olyasmire például, hogy egy domináns feleség feltétlen domináns szerető akar-e lenni. Vagy egy mindenkit kiszolgáló anya, akire rákényszerítik a félmártír-, félszent, félhárpia identitást, hogyan fog kitörni a szerepeiből egy titkos kapcsolatban? Mennyit számít, hogy a munkában milyen státuszt foglalunk el? Hogy az bennünket nyomaszt-e, vagy épp ellenkezőleg, pont azt szeretjük csinálni?

Hogyan hatnak a szeretői szerepvállalásunkra a szüleink? A gyerekkorunkban nekünk juttatott figyelem, vagy a tőlünk megkövetelt fegyelem? Kereshetünk-e pótapát, pótanyát egy szeretőben? Esetleg pótgyereket? Menyire visszük át ki nem élt érzéseinket a szeretőnkre? Hogyan hatnak a családban tapasztalt példák? A nyíltan kicsapongó apa figurája eredményezheti-e, hogy a gyerekei éppenséggel elfojtják saját szexuális késztetéseiket, mert nem akarnak hasonlítani arra, aki tönkretette az anyjuk életét? Megváltozhat-e a szüleinkről alkotott kép, ha mi is belekerülünk a megcsalás dilemmájába? Képesek vagyunk-e utólag megbocsátani annak, akit korábban csak vádolni tudtunk? Vagy vádolhatjuk-e most, amiért nem készített fel bizonyos élethelyzetekre?

Milyen hatással vannak ránk a testvéreink, a legjobb barátunk, a velük kapcsolatos szerepeink? (Fiútestvérek között szokott éles rivalizálás menni minden téren, a nőkkel kapcsolatos sikereket is ide számítva.)

Kódolva van-e bennünk bármilyen szerepkényszer? És hogyan tudunk belőle kitörni?

Persze sorolhatnám a kérdéseket napestig ...

33 komment · 3 trackback

Címkék: család hatások szerepkényszerek

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr832822318

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Hogyan tudok túllépni azon, hogy megcsalt? 2011.10.07. 01:52:09

Egy 8 éves kapcsolat áll mögöttem a párommal. Nagyon szerettük egymást, ő volt az a férfi akivel el tudtam az életemet képzelni és most is ő az akivel le tudnám élni és el tudom képzelni, hogy együtt fogunk megöregedni. Rengeteg veszekedés van mögöttün...

Trackback: Rajtam keresztül találják meg a nagy Őt 2011.04.14. 09:54:16

Kedves Karolina! 26 éves lány vagyok, az a bajom, hogy nekem mindig ugyanúgy érnek véget párkapcsolataim. Mialatt velem van a pasim, megismerkedik valaki mással, és azzal összejönnek. Magyarul rajtam keresztül találják meg a nagy Őt. Volt hogy konkrét...

Trackback: Társat lehet-e keresni? 2011.04.14. 09:53:53

Vannak dolgok, amik kereshetők, keresés eredményeképp találhatók, megszerethetők, szükség esetén lecserélhetők. Ilyen a lakás, a munka, a konyhai robotgép. Az ember átgondolja igényeit, milyen kritériumokhoz ragaszkodik, mi az, ami szükség esetén félre...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ifigenie 2011.04.13. 11:58:29

Én ehhez szólnék hozzá:
"Megváltozhat-e a szüleinkről alkotott kép, ha mi is belekerülünk a megcsalás dilemmájába?""
Én addig sem gondoltam, hogy ez nagyon nagy bűn lenne, talán azért, mert az okozatot láttam, hogy azért lett apámnak szeretője, mert anyám hülyén viselkedett vele. Nem ítéltem el, nem akartam, hogy visszacsináljanak mindent, mert egyértelmű volt, hogy nem tudnak együtt élni. Mondhatjuk úgy is, hogy már akkor is eltudtam fogadni, meg tudtam érteni, hog miért tett így.
Mióta én is "így élek" sokszor eszembe jut, hogy talán jó lenne beszélni az apám akkori szeretőjével...talán csak a megértésére pályáznék, nem tudom...

Egyébként ennyi kérdésből naponta egyet, ha feltettél volna, kb. fél évig tartott volna, hogy meg válaszoljuk őket, mert nyilván mindenkinél más, Más a tapasztalat, az életkörülmények, stb.
És ezek a kérdések egyébként is annyira széles skálán mozognak, hogy sok ember el sem jut odáig még mondjuk 80 év alatt sem, hogy egyáltalán a felét is végiggondolja, hogy nála hogyan lehet, működhet a dolog (=az élet).
A sok összetevő, emberek, helyzetek, tapasztalatok, helyszínek, kultúrák, élmények, rokonok, szülők, testvérek, stb. mind befolyásolják az életünket. Vannak, amik jobban, vannak, amik kevésbé, de olyan is akad, amit eltemetünk magunkban és szinte nem is tudunk róla, hogy ez mozgatja szinte minden tettünket.
Azt gondolom, mindig tanulhatunk saját magunkról(és a többiekről is persze) újat, ennek a tanulásnak sosincs vége, az értelme pedig pont az, hogy az életünkben lényeges dolgokra rájöjjünk azért, hogy fejlődni tudjunk és ne egy helyben stagnáljunk.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.13. 12:10:17

@Ifigenie: Igen, nagyon sok kérdés, tudom. Nem is várok rájuk persze választ, csak eszembe jutott ez a problematika, és érdekesnek találtam felvetni. Hátha másnak is eszébe jut 1-2 dolog emiatt, ami eddig nem volt világos.

Érdekes, én a szüleimről semmit sem tudok ilyen szempontból, ha volt is valaha valami, arról sose beszéltek. A nagymamák sokkal beszédesebbek voltak, igaz, a nagypapák hűtlenkedéseivel kapcsolatban. Tiszta képet így nem kaphat az ember, csak valami sejtése lehet, hogy voltak ilyen dolgok, és miként zajlottak. Kire milyen hatást tettek ...
El se tudom képzelni, milyen lehet, ha az ember a saját apjának a szeretőjével beszél. Mert nálunk ez olyan kizárt. Egyáltalán, tudunk-e nem apánkként látni valakit, aki az apánk? Valószínűleg nem. Vagy nem tudom. Ahogy a szülő sem képes kibújni a szülői szerepből, ha a gyerekéről van szó. De ez messzire vezet.

Renáta_libra 2011.04.13. 12:41:41

"Megváltozhat-e a szüleinkről alkotott kép, ha mi is belekerülünk a megcsalás dilemmájába?" - én tavaly nyárig meg voltam győzödve arról, hogy az apám a házasságában (a bevallottan "bővérű" előélete ellenére) nem volt hűtlen. Most is azt mondom, gyerekként soha, semmi olyat nem láttam, ami elgondolkodtatott volna, hogy őt az anyámon kívül más is érdekli. Erre, tavaly nyáron (két évvel az után, hogy apámat eltemettük) anyám közli velem egy átlagos beszélgetésben, hogy apámnak van egy fia egy másik nőtől, aki az "esemény" idején férjezett volt és a gyereket a férjével együtt nevelték fel. A fiút egyszer láttam is (12-13éves koromban) mert "családi jóbarátok" meghívták hozzánk disznóvágásra, azért, hogy anyu láthassa, mekkora a hasonlóság apámmal :o) (igazi jóbarátok, mi :) Emlékszem is erre a banzájra, de arra nem, hogy lett volna vmi plussz feszültség. Most mondhatjuk, hogy milyen vak voltam :( , de lehet, hogy a szüleim voltak igazán felnőttek, mert ezt a feszültséget soha nem éreztük a húgommal.
És az is lehet, hogy némi (felszín) tudat alatti akna-munka hatására ez az információ apámról, juttatott el a tegnap taglalt hűtlenségi gondolataim megalapozásához. Nem tudom.....és az eddig zsigerből követett család-modell, így 40 környékén megváltozhat? és a szülők hűtlensége igazolhatja a sajátunkat?

GiveltAway 2011.04.13. 13:12:15

Szerintem épp a szeretői kapcsolat az, ahol nem kényszerülünk szerepekbe (a kapcsolaton belül) csak ha magunk is szeretnénk. Általában a másik szerető nem is várhat el ilyent, ezért nincs kényszer. Ezen a kapcsolaton kívül pedig kifelé nyilván maradnak a régi maszkok.

És egy kicsit elbúcsúzni is írok, mert a blog az eltemetett érzéseket kavarta fel bennem, most már annyira, hogy kell(ett) a szünet innen ... vagy már késő is, mert a szépen felépített kis illúzióm kezd összeomlani velem együtt. Csak kavarog bennem, hogy milyen jó is volt szeretővel és vele szemben pedig a félelem, eközben meg egyre szétszórtabb, kimerültebb és dekoncentráltabb vagyok. Szóval szeretnék itt lenni, de így nem bírok.

avick 2011.04.13. 13:24:42

Szerintem egyértelműen megváltozhat minden, a szüleimnek nem volt valami jó házassága, az anyám több szeretője is volt. Többek között ezért is hagyott el minket és az apámat. Majd az a szerelem nem teljesült be, inkább meghalt. Én ezt 13 évesen néztem végig és már akkor elhatároztam, hogy majd én így nem csinálom. Én soha nem nézek más férfira, a férjem és a gyerekeim lesznek a MiNDEN. Nekem nem fog "viszketni", én nem akarok titkos randikat. Persze, ahogy én ezt elterveztem. Ősszel minden felborult és én is átálltam a csalók táborába. Egy szintén házas férfiért minden elvemet eldobtam, noha közöttünk ez inkább csak őrült kémiai vonzalom. Mégis kell. Megváltozott amit anyámról gondolok és jó lenne megkérdezni őt is. Megváltozott a megcsalásról szóló bűn-elméletem is, bár nem tudom, hogy a saját lelkemet akarom-e megnyugtatni csak.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.13. 14:21:30

@Renáta_libra: És te nem vagy kíváncsi a féltestvéredre? Nagyon furcsa lehet, de sokunknak lehet, hogy ugyancsak van egy titkos féltestvére ...

Az egyébként szerintem inkább pozitív, hogy te nem éreztél ebből gyerekként semmit, hogy a szüleid tudták tartani a frontot, de nem tudom, hogy te most haragszol-e azért, mert eltitkolták, vagy helyesnek tartod.

Nem mondom, hogy felmenthet minket az, ha lám, a szüleink, nagyszüleink, akárkink is így élt, csak felnyithatja a szemünket a valóságra: a világ nem olyan, amilyennek gondoltuk, még a saját kis családi világunk sem. Valójában a hozzánk legközelebb állókról tudunk legkevesebbet?
Ráadásul nevelnek minket egy abszurd erkölcsi norma szellemében, amelyet se ők, se az előttük járók nem tudtak betartani maradéktalanul, de szajkózzák tovább, a végtelenségig, és mi is ezt tesszük, mert a gyerekeknek nem mondhatjuk azt, hogy kisfiam, a monogámia illúzió, vagy utópia ...

Egyébként az előbb az RTL Klubon 10 percben lerendezték azt, amin itt beszélgetünk mióta :P Nem tudom, ki volt a szakértő nő, akit hívtak, de legalább azt az egyet ki bírta mondani, hogy társadalmi nyomás nélkül az emberek nagy része poligám lenne.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.13. 14:24:46

@GiveltAway: A szerepekbe persze nem úgy kényszerítenek bennünket, csak a lelki (de)formálódásaink kényszerének engedelmeskedünk. Ha elfogadjuk, hogy a szerető egyfajta kompenzáció, akkor valami helyett áll, valamilyen szerepet tölt be ... Maga a Szerető mint státusz is egyfajta szerep. De ezen belül a szerepek nagyon sokféleképpen alakulhatnak.

Értem, ha nem akarsz többé ide járni ... Remélem, találsz valami jó megoldást, hogy ne érezd magad kimerültnek és frusztráltnak.

Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és 2011.04.13. 15:43:43

megváltozhat-e a szüleinkről alkotott kép?

igen. jóvátehetetlenül. megváltoztathatatlanul. kitörölhetetlenül.

és nem mindig jó irányban. ha addig megbíztál mindenkiben, ezek után senkiben nem fogsz megbízni, hiszen a saját szülőd köpte szembe azokat az értékeket, amiket neked megváltoztathatatlanként, szentként, átléphetetlenként oktatott, és ami alapján téged megítélt egész életedben, aminek te sose tudtál megfelelni.

olyan, mintha rád omlana az egész addigi világképed, értékrended, a saját személyiséged.

mocskos, undorító, hányadék egy érzés.

az egész életed egy pillantás alatt foszlányokká válik, semmi sem biztos többé, még a megkérdőjelezhetetlen szülői szeretet sem.

barbieds (törölt) 2011.04.13. 16:35:27

@skarlát betű: Azt hiszem én is, hogy már önmagában a szeretői lét is egyfajta szerepelvárás: te vagy a mindig készséges, a mindig kifogástalanul ápolt, vidám, gondok nélküli kiscica, aki fényt, örömet és gyönyört hozol a szegény, házasságban megfáradt/elhanyagolt/meg nem értett/újdonságra vágyó (megfelelő aláhúzandó) férfi életébe. És persze ugyanez elmondható a férfiakkal szemben támasztott női követelményekről. Még ritka találkozások esetén sem könnyű ezt a formát mindig hozni. És az ideális szeretői imidzs fenntartása érdekében mennyi játszmára kényszerülünk? Többet játszmázunk-e a szeretőnkkel a megtartása érdekében, mint a biztosnak érzett házastársunkkal? Belemegyünk-e olyasmibe, amihez nincs kedvünk igazán, egyáltalán másnak mutatjuk-e magunkat csak azért, hogy (tovább) velünk akarjon lenni? Ezek szerintem mind a szerepjátszós témához tartoznak, bár kicsit más szempontból, mint amiket te felvetettél.

kupola (törölt) 2011.04.13. 23:05:51

@barbieds: Hát ez baromi érdekes. Azt gondoltam volna, hogy az a szép és utánozhatatlan élmény a szeretősdiben, hogy a találkozások rövid kis idejére mindenféle nyűgöt, szerepet, álarcot le lehet dobni, és egyébként sem épül ez semmi másra, mint őszinteségre. Máshogy meg sem érné ilyesmivel bíbelődni :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.13. 23:25:36

@barbieds: A felvetésed jogos, persze, bár mindig vidám, azért tud lenni az ember, mert tényleg felvillanyozza a találkozás. (Ha még nem is indul vidáman, mire odaér, jobban lesz.) Egyébként pedig nem hiszem, hogy ne lehetne az ember ember, a saját gondjaival és mindennel együtt, hisz a szerető ezt az oldalt is akarja ismerni. Aki nem, az szexpartner, más kategória.
De persze, mint minden emberi reláció ez is tele van szerepjátékkal, amely lehet tudatosabb vagy kevésbé tudatos. Amiről te szoktál írni, az épp, hogy nagyon is tudatos.
Kevés olyan szeretői kapcsolat lehet, amely mentes a játszmáktól. De létezik, csak nagyon nehéz odáig eljutni, meg kell érte dolgozni.

@kupola: Miért, a szerep és az álarc feltétlen nyűg is? Nem lehet öröm? Játék? Mint ahogy a gyerekek is imádnak szerepjátékokat játszani, és közben egy csomó belső feszültségüket megoldják. A szeretősdiben is megvan ez a gyerekes, játékos, felszabadult oldal.
Mindig ez az őszinteség, jaj ...A lehető legkevesebb ember és kapcsolat viseli el az őszinteséget, és ez alól a szeretők sem kivételek. Hogy miért érdemes mégis? Mert jó. Annyi pluszt ad, amiért érdemes.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.13. 23:33:52

@Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és: Ha jól értem, a probléma az, hogy vizet prédikált és bort ivott. És mikor kiderült, akkor másképp kezdett beszélni, volt valami magyarázata? Vagy kívülre továbbra is ugyanazokat az elveket vallja, mint azelőtt? Miért kérdőjelezed meg még a szülői szeretetet is?

Lord_M_ 2011.04.14. 09:51:31

Az élet tele van olyan kérdésekkel, amelyekre sokszor nem válaszolni a leghelyesebb. Hogy szerepet játszunk-e? Hogyne, mindig szerepet játszunk, a szeretőnknél éppen azt, hogy nem játszunk szerepet. Pedig ugye... A szülői minta, ronthat, javíthat az életünkön, pláne a késői felfedezés... Ezért mondtam az elején, talán néha jobb, ha nem tudunk, vagy épp nem válaszolunk. Én a magam részéről sejtem, hogy apám miért és mit csinált, talán egyszer el is kotyogta... de azért mégis jobb néha nem tudni ezekről.

Persze nem azért, hogy úgy tegyünk, mintha ők szentek lennének, hanem mert, nem mindig megértéssel és felszabadultsággal párosul az amikor rájövünk, hogy gyerekkorunk egy része hazugság volt... lehet hogy ez a homokba dugom a fejem kérdésköre, de nem mindenki viseli azt jól, ha őszintén kiderül, hogy az elvileg a bizalom és szeretet bástyáiként létező szüleinkről kiderül, hogy ők is 'csak' emberek...

elég csak arra gondolni, hogy bizony sokaknál még az is kiveri a biztosítékot, ha véletlen anyut és aput szexen kapja...

szerepet pedig játszunk... mindig, most is, holnap is, vele is, mással is... szülőkkel, gyerekekkel, férjjel, feleséggel, szeretővel, baráttal...

akármennyire is hisszük, hogy vele 'önmagunk' lehetünk, nem igaz... természetünkből fakad, hogy meg akarunk felelni, dolgokat el akarunk rejteni, jobbnak akarunk látszani, vagy épp sajnáltatjuk magunkat... talán csak ha alszunk, akkor nem játszunk...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.14. 10:06:49

@Lord_M_: Épp elkezdtem egy posztot az őszinteségről, de nem tetszett, töröltem ...
De még biztos írok róla valamit, az olyan közhelyek, mint: őszinte vagyok magamhoz, meg önmagam tudok lenni ... arról tanúskodnak, hogy az emberek nem gondolnak bele a motivációikba. Persze lehet, hogy nekik jobb, mint nekünk, akik agyonelemezgetjük magunkat :-)

Azt hiszem, úgy 40 felé az ember már elér arra a szintre, hogy képes a szüleit is emberekként és nem csupán szülőkként látni. Talán ekkor már érett arra, hogy megtudjon dolgokat, és ne az legyen az első reakciója, hogy miért hazudtatok nekem egész gyerekkoromban. Mert már tudja, hogy sokszor muszáj hazudni, és ő is folyton hazudik. Mondjuk a saját gyerekének. Mert nem kell és nem szabad mindennel megterhelni egy gyereket.

Valójában a felnőtté válás egyik mutatója, hogy az ember megtanul úgy hazudni, hogy azzal ne sokat ártson? A hazugság egyik neve tapintat? :-)

barbieds (törölt) 2011.04.14. 10:31:13

@kupola: Hát, tudod, velem az úgy van, hogy időről-időre kitör belőlem a cinikus énem, és akkor nagyon kívülről bírom látni a dolgaimat a visszásságaikkal, nevetségességükkel, szánalmasságukkal együtt - és ez alól a szeretősdi sem kivétel.

hannawald 2011.04.14. 13:07:36

@skarlát betű: én elég korán megtudtam, hogy voltaképpen mennyire nem voltam tervezve (harmadik, -viszonylag- kései gyerekként), és hogy mennyire kicsin múlott, hogy nem csonka családban nőttem fel, mert apukámnal akkor épp volt valakije...meg amúgyis öregnek érezte már magát hozzám stb. sosem ítéltem el az apukámat, sőt. volt bennem olyan érzés, hogy vajon nem bánta-e meg, hogy mégis mellettünk döntött. remélem nem. mondjuk elég szoros a akpcsolatunk ahhoz, hogy azt mondjam, megérte neki, hogy ott volt, amikor felnőttem... asszem... anyukámmal meg együttéreztem, persze. nem lehetett könnyű, de azért túl tudta magát ezen tenni, elég ügyesen és erős volt. mármint, hogy nem hiszem hogy a tesóimmal éreztetteék, én meg ugye akkor még az eszemet se tudtam, de később sem éreztem ebből semmi utórengést. csak a storyt kellett szépen összerakni az elejtett mondatokból, később meg a rövidebb mesélésekből. persze, apukám soha nem mesélt erről, de tudja, hogy tudjuk.
jaj, micsoda őszinteségi, lélekkiöntős rohamom volt :)

hannawald 2011.04.14. 13:16:31

@Kommentel(n)ő: én még nem tanultam meg szerepet játszani azt hiszem... vagy csak még nem fogom fel, mikor vagyok szerepben, mikor nem. de perpillanat nem tudom elképzelni, hogy belekényszrüljek egy ilyenbe... ezt mindenki így gondolja 20onévesen? vagy sürgősen el kell fogadnom ezt a dolgot? és ha elfogadom, de szükségem van arra, hogy legalább valakivel 100%ban önmagam lehessek, akkor az azt is jelenti, hogy életem végéigvonzani fogom a szeretői státuszt? mert abban lehet a leginkább talán ezt kiélni?

hannawald 2011.04.14. 14:02:09

@Kommentel(n)ő: ezt szerettem volna hallani :))
köszönöm!! és azon sosem gondolkodtál, hogy vajon nem érné-e meg ezen a rádragadt szerepen változtatni? vagy hogy esetleg a másik, mármint a férjed is lépjen ki a megszokott szerepből? lehet, hogy mindketten sokat változtatok, nem ugyanbban az irányban,, de lehet hogy a mostani te és a mostani ő is ugyanúgy kijönne egymással, ugyanúgy passzolna egymáshoz, mint a régi te és a régi ő. vagy ilyenkekről nem szokás beszélni?

hannawald 2011.04.14. 14:03:13

@skarlát betű: amúgy meg nem tudom miért, de huszadszorra olvasom úgya poszt címét, hogy "szekrényszerepek"...

kupola (törölt) 2011.04.14. 14:32:38

@skarlát betű: azért nem arra a költői, tiszta őszinteségre gondoltam, aminek emlegetése még nálam is gyomorforgató, inkább csak arról van szó, hogy egy szeretői státusznak mivel nincs sok tétje, a megfelelni akarás is kisebb, kevesebb a szerepbe kényszerítő körülmény. A szerepek úgy általában engem zavarnak, feszélyeznek, frusztrálnak, így nyilván nekem a szerepmentessék okoz örömet, az a fajta spontaneitás, amit kommentelnő olyan jól megfogalmazott. Hogy ne menjek messzire példáért, a nappali nyolc órában 82 hazug, őszintétlen szerepem és gesztusom van, igazi kurválkodást folytatok...

barbieds (törölt) 2011.04.14. 15:10:28

@Kommentel(n)ő: A spontaneitás nálad mit jelent? Hogy mindig vállalod az érzelmeid, és azok szerint cselekszel? (És ez egyenlő a nem-szerepjátszással?) És ez megvalósítható a szeretőddel minden körülmények között? Ha igen, csodállak és irigyellek. Minden irónia nélkül, komolyan.

Lord_M_ 2011.04.14. 15:49:14

Talán ide vág egy kicsit

szakitshabirsz.blog.hu/2011/04/14/egyre_korabban_jar_be_es_egyre_kesobb_jon_haza

tudom, hogy reklám... de hogy mennyire lehet ezt a szerepjátszást is rosszul művelni...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.14. 16:08:36

Millió dologra kéne reagálni, de rohanok ...

@kupola: "egy szeretői státusznak mivel nincs sok tétje, a megfelelni akarás is kisebb, kevesebb a szerepbe kényszerítő körülmény"
Már miért ne lenne tétje? Igenis van neki tétje, ha egy mély és szeretetteljes kapcsolatról van szó, bizony, hogy van! Az ember nem dob el egy igazi szeretőt csak úgy. Attól, hogy nem vagy hozzákötve külső körülmények által, érzelmileg még nagyon is fontos lehet, annyira fontos, hogy bizonyos dolgokról lemondasz miatta, vagy belemész olyasmibe, amit eredetileg nem szerettél volna. Ez elsülhet jól is, rosszul is, és közben a saját vágyaid is megváltoznak.

kupola (törölt) 2011.04.14. 16:14:31

@skarlát betű: Szerintem akkor is kevesebb a tét, bármilyen más kapcsolatnál. Mert nincs közös tervezés, jövő, lehetőség, szóval nagyon behatároltak a lehetőségek, legalábbis a tudatos szeretőtartásnál. És mivel nem várhatsz túl sokat, nem is görcsölsz azon, hogy most ez hogy is legyen, melyik szédítő szerepet is kapjam magamra. Szerintem elég a csipkés kombiné, aztán csók :))

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.14. 16:19:49

@kupola: Hát, épp ezért teszel meg többet, mert nincs külső kényszerítő körülmény, ami úgymond megtartaná neked a pasit. Bármikor leléphet, érted? És te nem akarod, hogy lelépjen. Tehát beveted magad. Vagy te úgy képzeled, hogy az ember a férjét próbálja újra és újra elcsábítani? A logika szerint épp, hogy nem!
A közös jövő lehet a közös szeretői jövő, miért, az nem jövő? Csak persze ne nagyon tervezgesd, mert nincs rá garancia.
Te valami érzelemmentes szexpartnert vizionálsz, ha azt mondod, hogy nincs tét. Annál tényleg nincs tét. De attól, hogy valakivel nem akarsz együtt élni, még fontos lehet, nagyon is!

kupola (törölt) 2011.04.14. 16:27:18

@skarlát betű: Nem vízionálok érzelemmentes szexpartnert :) bár értem, mire gondolsz. És még az is lehet, hogy egyszer majd meg akarok tartani egy szeretőt, mert szeretem esetleg. Csak ugye fejben megy az ellenállás és lebeszélés a túlzott érzelmi bevonódástól. De én nagyon kezdő vagyok, hozzáteszem :)
Jó olvasni más élményeiről, gondolatairól... apropó.

Vérnyúl, Döme, Dagi, Fufu, avagy a Jó, a Rossz, és 2011.04.14. 19:19:52

@skarlát betű:

amikor konfrontáltam azzal, hogy kifelé milyen értékek alapján ítél meg mindenkit, és befelé rohad, erőszakossá vált a családdal szemben.

hát igen, a kognitív disszonancia bizony baszott szar egy dolog.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.14. 22:04:51

@kupola: Egy szeretőt akkor is meg akarhat tartani az ember, ha nem "szereti", egyszerűen csak baromi izgalmas vele a szex. Persze, ha ez hosszan tart, akár meg is szeretheti, de lehet, hogy ez nem lesz soha valami mély érzelem, mégis ragaszkodik hozzá, az élmény miatt.
És úgy szeretni is lehet valakit, hogy az nem vezet robbantáshoz, bármily hihetetlen. Nem tudom, miért rettegnek a pasik annyira az érzelmektől. Hányszor hallottam, hogy ő szeretőt akar, de érzelmeket nem. Márpedig az nem szerető. A végén kiderül, hogy nem akar ő semmit, csak olykor beindul a fantáziája, de a gyakorlati megvalósulástól visszaretten.

barbieds (törölt) 2011.04.15. 09:40:27

@skarlát betű: Hát, a szerető meg a nem-csinálok-semmit közt ott van még a dugópartner kategória is, sok férfi csak azt akar. Ez a felállás viszont a nők jó részének nem izgi. Muszáj valamennyi kötődés, hogy kialakuljon a bizalom, és el tudjuk engedni magunkat. Szerintem.

kupola (törölt) 2011.04.15. 09:53:41

@skarlát betű: Hogy miért rettegnek sokan az érzelmektől, ha valójában csak hiánypótlást vagy testiséget keresnek, arra válasz a mai poszt is. Úgy látom, ott rendesen elszabadult a pokol, teljes önkontroll hiányában. Persze, tudom, bárkivel megtörténhet, szokták mondani, de ezt én már egyre kevésbé hiszem.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.15. 10:17:31

@barbieds: Szerintem is. Amit a pasik így kapnak, az mindig valahogy faramuci dolog, mert a legkevesebb nő képes élvezni egy tökéletesen idegen emberrel a szexet. Van ilyen, de elég ritka. És egy rendszeres dugópartnerrel nem alakulnak ki érzelmek? Legalább valami emberi dolog? Még egy kollégához vagy egy ivócimborához is fűzik az embert érzelmek, nem csak a nagy lángolás nevezhető kötődésnek ...

@kupola: Érdekes, mert ha a pokol két irányban szabadul el, vagyis mind a ketten eszüket vesztik, azzal milyen megértőek szoktak lenni, az a bazinagy szerelem, ami mindent elsöpör. Csak akkor gáz, ha ez egyoldalú.
Szerintem se történhet meg bárkivel, kell ahhoz egy bizonyos fajta személyiség. A megőrüléshez nem, de hogy szabadjára is engedje, ahhoz már igen.

barbieds (törölt) 2011.04.15. 11:20:44

@skarlát betű: De valamennyi kötődés mindig kialakul, hacsak nem pszichopatákról beszélünk. Nekem mindig rém furcsa az a koncepció, hogy ugyan a legintimebb dolgot műveljük valakivel, a testünkbe engedjük be, de lehetőleg semmit se érezzünk. :S

@kupola: Szerintem sem történhet meg akárkivel. Lehet a szeretősdit nagyobb tudatossággal művelni, de ahhoz úgy kell végiggondolni és tisztázni magunkban dolgokat, ahogy azt éniskócos tök jól leírja az ominózus poszthoz fűzött kommentjében.

Charmeúr 2011.04.17. 08:51:08

@barbieds: az az igazság hogy ez pont az a dolog amiről a férfiak nagy része nem tud, vagy nem vesz tudomást. A legmocskosabb állatok (férfiaknak még nagy jóindulattal sem nevezném őket) pedig még ki is használják :S
süti beállítások módosítása