A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Bizalmasok

2011.04.20. 07:42 skarlát betű

Tegnap felvetődött a bizalmasok kérdése. Ki lehet-e bírni nélkülük? Kell-e a lelkünknek legalább egy olyan ember, aki előtt nem vagyunk kénytelenek megjátszani magunkat? Persze a neten keresztül megvallhatjuk a legintimebb dolgainkat is ismeretleneknek, de az valahogy más. Nagyon jó, hogy vannak, nagyon jó, hogy álarcban beszélgethetünk, de nincs-e szükségünk egy olyan barátra is, aki nem csak virtuális énünket ismeri, és aki nem csak azt látja a történetből, amit mi magunk előadunk?

Lehet a bizalmas egy volt szerető, vagy valaki, aki szeretőnek indult, de aztán félúton másfelé terelődött. Lehet egy régi barát, aki ezer éve ismer bennünket, csak akkor félő, hogy a férjünket/feleségünket is ismeri, urambocsá az ő barátja is, és ez lojalitási problémákat okozhat. Lehet családtag, például testvér: talán egy testvér mégiscsak elsősorban hozzánk húz érzelmileg, bár ez sem teljesen biztos. Talán előnyösebb, ha a bizalmas nem él túl közel a mindennapjainkhoz. Ha ismeri is a történet egyéb szereplőit, a lojalitása elsősorban nekünk, és nem a partnerünknek szól. (Ilyenkor jó, ha az embernek nem csak a párjával közös barátai vannak. Másik kérdés: fenntartható-e bizalmas barátság olyannal, aki ezt a titkunkat nem ismeri? Vagy a titok megöli az addig létező bizalmat?)

Alibialkotásba be lehet vonni a bizalmast, de nem tanácsos túl sok hazugságra rábeszélni, akkor rosszul fogja érezni magát. És lehet, hogy nem is hazudik valami jól. Ha ráadásul nem készítette fel rá az alibi igénylője, könnyen a visszájára fordulhat a dolog. Bizalmasnak lenni persze nagyon megtisztelő, de kockázatos is. Főleg, ha az illető, akinek olykor falaztunk, valahogy lebukik. A bizalmas is bukhat vele, ha a lebukáshoz például levelezés feltörése vezetett: ilyenkor a megcsalt fél könnyen elveszti a fejét, és esetleg a bizalmas is kap a vádaskodásból. Nem kellemes szituáció.

Mi mindent várnak tőlünk bizalmasként? Akinek mi bizalmasai vagyunk, az a mi bizalmasunk is jó esetben: a jó bizalmas hallgatni, meghallgatni és elhallgatni egyaránt tud. Adott esetben együtt sír a barátjával, máskor meg együtt őrjöng vagy nevet vele. Könnyebb elviselni a bánatot és az örömöt egyaránt, ha van egy jó bizalmasunk. De, mint minden őszinte barát, a bizalmas kritizálhat is, sőt, kötelessége megmondani, ha szerinte valamit  nagyon nem csinálunk jól. Sok-sok tapintat és szeretet kell a bizalmi "állás" megfelelő betöltéséhez. Legfőképpen persze rengeteg bizalom. Ha az sérül, akkor oda az egész barátság.

Még egy: van, amit még a bizalmasnak se mondhatunk el.

11 komment

Címkék: barátság megosztás bizalmas

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr162840939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bee-lah 2011.04.20. 09:20:10

>És lehet, hogy nem is hazudik valami jól.

Erről mindig eszembe jut az Agymenőkből Sheldon...
megkérik, hogy biztosítson egy alibit... 2 napig gyártotta a kerettörténetet aztán ~4 másodperc alatt belebukik...

Bizalmasok kérdésében inkább az "Egyedül állunk" a jelige (Currahee: 101 Airborne st Division 506)
Persze tanácsot kérhetünk, de akkor is csak "információ morzsákat csepegtetünk"... ennek meg ugye meg van az a veszélye, hogy az elégtelen információ miatt rossz tanácsot kapunk...

B1

B1

M-elicious 2011.04.20. 09:45:01

megint egy fontos kérdés, köszi a felvetését.

Lord_M_ 2011.04.20. 12:15:15

No igen... a legjobb barát a legjobb bizalmas...
ilyenkor eszembe jut egy vicc

Mi a különbség a férfi és női barátok között,
Ha a nő későn ér haza, és a férj megkérdezi, hogy merre járt, az azt mondja, hogy a barátnőjénél... a féltékeny férj felhívja a 10 legjobb barátnőt, és mindegyik azt mondja, hogy ott nem volt...

ha a férj ér haza későn, és azt mondja hogy a barátjával dumáltak, a feleség pedig felhívja a 10 legközelebbi barátot, hét azt mondja, hogy igen, kettő meg azt, hogy most is ott van, csak leugrott sörért...

Az én legjobb barátom, nos, én mindent rábízok, megbízok benne, sokat tud rólam. Talán mindent. Ha kell segít, ha kell elmondja a véleményét, érdekel, adok a véleményére. Meghallgat engem is, és ad a véleményemre, kikéri a tanácsaimat. De a legbelsőbb dolgait csak nehezen adja ki mégis... zárkózottabb... és még így is én tudom a legtöbbet róla :)

Persze két dolgot el tudok képzelni amiért nem kell neki tudni valamiről
egyfelől mert bizonyos dolgokban jobb ha az ember nem terheli a másikra a gondját,
másrészt pedig néha jobb nem szembesülni az igazsággal, márpedig a legjobb barát a legbelsőbb bizalmas bizony fejünkre olvassa a valóságot, és bizony gyarlók vagyunk, néha nem esik jól :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.20. 13:20:44

@bee-lah: Pasibeállítottság, egyébként. Semmit nem mondani senkinek, csak rágni magunkat belülről. Nem véletlen aztán a gutaütés meg társai. Lehet, hogy a titkok megmaradnak, de az ember odavész. Nem éri meg - szerintem nem ...

Alibigyártásra vagy olyat kérjen meg az ember, aki ebben profi, vagy oldja meg egyedül, ebbe tényleg nem jó bárkit bevonni ...

@Lord_M_: Most kötözködni fogok: miféle ember az, akár férfi, akár nő, akinek 10 legjobb barátja/barátnője van? Naugye :-)
Egyébként tényleg van olyan hülye férj (én férjben láttam), aki felhívja a barátnőket.

Hogy mennyire kellemetlen igazságokat vághat az ember fejéhez a bizalmas, azt én elég jól tudom, ennek ellenére arra szavazok, hogy nekem kell. És ha a terhelés kölcsönös, akkor rendben van. A barátság nem jó buli csupán, hanem sokkal több. Olykor kellemetlen terheket is jelent.

Visszatérve a férfiak zárkózottságára: igen, ezt ismerem, és nagyon jó lenne valahogy lazítani rajta. Miért olyan félelmetes dolog intim ügyekről, érzelmekről, szexuális problémákról beszélni egy baráttal? Szerintem női baráttal a férfiak is könnyebben megosztják ezeket a dolgokat, de ott felmerül a kérdés, hogy milyen mellékzöngéje van még annak a barátságnak.

éniskócos · http://eniskocos.blog.hu 2011.04.20. 14:12:55

erről én már tképpen kifejtette a nézeteimet (talán tegnap?), most egy jis kiegészítés.
valaki mindenképpen kell, különben beleőrülsz... aztán az ember számbaveszi a lehetőségeket, ami persze a gyakorlatban úgy néz ki, hogy nagyon sokszor elmondanád már, de aztán az utolsó pillanatban lebeszéled magad, hogy neki azért inkább mégsem. mert családtag, mert inkább a férjed barátja, mint a tied, vagy inkább a tied, de azért a férjé is, vagy csak nem bízol benne eléggé stb. aztán van egy pont, amikor már nagyon muszáj és akkor teszel egy kis engedményt... így mondtam én el egy gyemekkori barátnőnek, aki amúgy a férjemet is imádja...

az pedig, hogy úgy általában kell-e bizalmas, részben személyiség, részben helyzet függő. nekem azt hiszem, van igényem bizalmasra, ugyanakkor nem hinném, hogy az a fajta barátnőzés, amikor az ember sülve-főve együtt van valakivel és szex után 5 perccel már hívod, hogy beszámolj neki, milyen volt, az talán nem az én stílusom (bár olyan volt egyszer, hogy sms-t küldtem :) )
másrészt ez a bizalmas barátság dolog engem sok szempontból a szerelemre emlékeztet. kell, hogy legyen a két ember között valami, amit nehéz megmagyarázni, hogy pontosan micsoda és miért pont vele érzed. ilyen ember meg nem terem minden sarkon. és ha messze kerülsz gyerekkori/iskolai barátaidtól , akkor ez még inkább igaz. a távolság tompít ezeken a kapcsolatokon, bár az is igaz, hogy valakivel évek múltán is úgy tudsz beszélgetni, mintha tegnap találkoztatok volna utoljára.
a férfi-női barátságoknak pedig mindig van mellékzöngéje. legalábbis az egyik fél részéről...

bee-lah 2011.04.20. 15:27:15

@skarlát betű:
Nem vagyok olyan rágódós típus...
meg olyan lelkizős se... :)

kb. hagyom hogy megtörténjenek a dolgok...
(csak ha a várható eredmény a még elfogadható tartományba esik...)

és van egy nagy adag "ZEP" tablettám is... :)

amúgymeg:
www.veraviz.gportal.hu/gindex.php?pg=21859252
7, 5, 13, pont :)

B1

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.20. 16:14:23

@éniskócos: Igen, a bizalmas kapcsolat az nagyon spéci, és előfordul, hogy egy régi barátság már nem fogja betölteni ezt a szerepet. Én is ezt tapasztaltam. Nagyon más irányba változtam, mint a régi barátnőim, és egyszerűen nem is akarom már megosztani velük ezeket a dolgokat. Megmaradunk udvarias és közhelyes közléseknél, azt hiszem.
A sülve-főve együtt van típus nekem se stílusom, soha nem is igényeltem. Se pasival, se barátnővel. Jól megvagyok magamban, kell is a magány, de azért az is jó, ha van, akinek majdnem mindent elmondhatok.

@bee-lah: Nagyon vicces. Szerinted 100 pasiból hány mondja magáról, hogy lelkizős? Talált. Mind úgy csinál, mintha nem is lenne neki lelke. (Jó, a mimóza más, mint tudjuk, de az ő lelke se igazi, csak másolat :P) Egyébként meg a sok sztereotip pasis lózungon túl ugyanúgy ott van bennetek a közlési vágy, és a sok kétely (különben minden filozófus, író, költő, zenész és pszichiáter satöbbi nő lenne, márpedig nem az ...)

Koborlovag 2011.04.20. 22:20:06

Szervusztok!
Először is Skarlát betű: nagyszerű a témafelvetés! Gratulálok!
A bizalmas... szerintem akár férfi, akár nő az illető, mindig szükséges volna egy valaki, akivel beszélhet a legtitkosabb dolgairól is. A nőknél ez jellemzően (bocsánat, sztereotíp vagyok) aktívabb igény, szinte szétfeszíti egy nő minden porcikáját ha magában kell tartania a boldogságát, az örömét - de akár ugyanez igaz a negatív érzésekre is.
Férfiak, illetve pasik (nem ugyanaz a kettő ugye): eljátszuk a kemény pisztolyhőst, megtanultuk Eastwood-tól a kemény nézést, haveri társaságban nyomatjuk a macho poénokat, aztán ha valami igazán mély élmény ér bennünket tényleg nincs kinek kibeszélni, aztán jön amit blogszerki társunk írt: gyomorfekély, szívroham, stb.
Hogy legyen valami személyes is: tök mindegy hogy nekem a bizalmasom férfi vagy nő, csak olyan legyen akivel nem kérdés az őszinteség, aki előtt nincs miért álarcot húznom. Iszonyú érzés magamra maradni örömmel és bánattal is. Mintha az ember egy lakatlan szigetre kerülne. Én is játszom a tüskés lelkű macho-t néha, de belehalnék ha nem volna az az egy személy, aki még a szemem rezdülését is érti, akinek el sem kell mondanom és máris tudja mi jár a fejemben.:) És itt már tényleg csak részletkérdés az alibi vagy hasonlók. A lényeg hogy megoszthatjuk valakivel a bennünk zajló eseményeket. Szerintem.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.21. 05:49:23

@Attila78Bp: Köszi a megerősítést, pontosan így gondolom :-)
Nem biztos, hogy a nőknél eredendően aktívabb igény a megosztás, bár lehet, hogy ez az agyi berendezkedésből is fakad, de nekik (nekünk) meg van engedve, senki nem néz ránk ferdén, ha a barátnőnkkel nevetünk vagy sírunk együtt. Ilyet még a bevallottan meleg pasikról szokás elképzelni, lásd sztereotípiák.
Pedig nem volt mindig így a nyugati civilizáció történetében sem, sírni például a görög hősöknek is szabadott.
Érdekes lenne utánamenni, hogy mitől lett az érzelmek elfojtása ennyire férfiasnak tekintett tulajdonság, mitől akkora tabu, hogy alig meri valaki megtörni, és azt is csak nagy titokban ...

Koborlovag 2011.04.21. 10:18:03

@skarlát betű: Elfojtás és fériak... no csak a klasszikus példa: kisfiú elesik a játszótéren. Anyuka odaszalad, leporolja, majd "ne sírj, hát milyen fiú az aki sír?" Asszem ez így mindent magába foglal a kérdésről.
A nők aktívabb megosztási vágyában én azt látom okként, hogy egyrészt nekik nincs a fenti sztereotíp kivetítés gyerekkorban, másrészt pedig erősebb az emocionális oldaluk, így aztán a késztetés is, hogy kimondják a belső élményeiket.

A férfiak is sírnak, de azt senki nem látja. A férfi is összetörik a lelki fájdalom éri, lehet az akár egy haláleset de egy elveszített szerelem is. Máshogy, máskor, de sír. Nem azonnal, nem nyíltan, de feltörnek az elfojtott érzelmek. Persze van aki úgy elfojt hogy végül belefullad a saját elfojtásaiba.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.04.21. 10:30:14

@Attila78Bp: A kisfiúk rengeteget bírnak sírni ... Meg hisztizni, az már biztos. De egy lánynak is ugyanúgy meg lehet mondani, hogy katonadolog, nem kell úgy bőgni miatta, nekem mindig ezt mondták, nem csak a fiúk kapnak ilyen tanácsokat. Szerintem a lényeg a súlyozás. Van, amiért okkal sír az ember, és van, amiért nem érdemes.
Én is megijedek, ha egy férfi sír, mert akkor már tényleg nagy a baj, pedig milyen ostobaság így gondolni. Egy barátom mondta, hogy ő is tud sírni filmeken, vagyis elszorul a torka, ilyenkor kimegy, és csinál valamit, mondjuk rágyújt ... Hogy senki ne vegye észre ... De olyan barátom is van, aki simán bevallotta, hogy szokott filmeken sírni.
Persze nem akartam a sírásra kihegyezni az egészet, de ez valóban jó példa.
süti beállítások módosítása