Tegnap felvetődött a bizalmasok kérdése. Ki lehet-e bírni nélkülük? Kell-e a lelkünknek legalább egy olyan ember, aki előtt nem vagyunk kénytelenek megjátszani magunkat? Persze a neten keresztül megvallhatjuk a legintimebb dolgainkat is ismeretleneknek, de az valahogy más. Nagyon jó, hogy vannak, nagyon jó, hogy álarcban beszélgethetünk, de nincs-e szükségünk egy olyan barátra is, aki nem csak virtuális énünket ismeri, és aki nem csak azt látja a történetből, amit mi magunk előadunk?
Lehet a bizalmas egy volt szerető, vagy valaki, aki szeretőnek indult, de aztán félúton másfelé terelődött. Lehet egy régi barát, aki ezer éve ismer bennünket, csak akkor félő, hogy a férjünket/feleségünket is ismeri, urambocsá az ő barátja is, és ez lojalitási problémákat okozhat. Lehet családtag, például testvér: talán egy testvér mégiscsak elsősorban hozzánk húz érzelmileg, bár ez sem teljesen biztos. Talán előnyösebb, ha a bizalmas nem él túl közel a mindennapjainkhoz. Ha ismeri is a történet egyéb szereplőit, a lojalitása elsősorban nekünk, és nem a partnerünknek szól. (Ilyenkor jó, ha az embernek nem csak a párjával közös barátai vannak. Másik kérdés: fenntartható-e bizalmas barátság olyannal, aki ezt a titkunkat nem ismeri? Vagy a titok megöli az addig létező bizalmat?)
Alibialkotásba be lehet vonni a bizalmast, de nem tanácsos túl sok hazugságra rábeszélni, akkor rosszul fogja érezni magát. És lehet, hogy nem is hazudik valami jól. Ha ráadásul nem készítette fel rá az alibi igénylője, könnyen a visszájára fordulhat a dolog. Bizalmasnak lenni persze nagyon megtisztelő, de kockázatos is. Főleg, ha az illető, akinek olykor falaztunk, valahogy lebukik. A bizalmas is bukhat vele, ha a lebukáshoz például levelezés feltörése vezetett: ilyenkor a megcsalt fél könnyen elveszti a fejét, és esetleg a bizalmas is kap a vádaskodásból. Nem kellemes szituáció.
Mi mindent várnak tőlünk bizalmasként? Akinek mi bizalmasai vagyunk, az a mi bizalmasunk is jó esetben: a jó bizalmas hallgatni, meghallgatni és elhallgatni egyaránt tud. Adott esetben együtt sír a barátjával, máskor meg együtt őrjöng vagy nevet vele. Könnyebb elviselni a bánatot és az örömöt egyaránt, ha van egy jó bizalmasunk. De, mint minden őszinte barát, a bizalmas kritizálhat is, sőt, kötelessége megmondani, ha szerinte valamit nagyon nem csinálunk jól. Sok-sok tapintat és szeretet kell a bizalmi "állás" megfelelő betöltéséhez. Legfőképpen persze rengeteg bizalom. Ha az sérül, akkor oda az egész barátság.
Még egy: van, amit még a bizalmasnak se mondhatunk el.