Kicsit csapongó leszek :)

A lebukással, illetve a hűtlenség bevallásával nekem az a legnagyobb bajom, hogy ezzel a hűtlen fél részben megszabadul minden tehertől, lelkiismeretfurdalástól, és a másik félre hagyja a döntést.

Ha belemész egy kapcsolatba, akkor vállalni kell a következményeket.

Lebukás után együtt maradni, igazi megbocsátást én még nem láttam. A megbántott fél sosem fogja elfelejteni (biztos, van ilyen, csak még nem láttam), hogy felszarvazták, és szerintem így nem működhet egy kapcsolat tovább.

ha-ha, ezek a forgatókönyvek a végén :D

szerintem muszáj erre készülni valamilyen szinten... de lehet, hogy csak azért gondolom így, mert nekem már volt benne részem (nem ismételném magam :) ) ez viszont arra tanított engem, hogy nem kell vallani. ami lehet, letagadni, kimagyarázni és mivel az inflagranti mindenképpen kerülendő, ezért igazi lebukás nem is lehetséges. és ha mégis, akkor az az első alkalom és csak "véletlenül" stb. persze akkor, ha nem akarsz egyébként is lelépni...
az őszinte feltáró vallomás soha meg nem gyógyuló seb lehet a megbocsátás ellenére is. minél kevesebbet tud a megcsalt fél, annál nagyobb az esély a túlélésre. már persze, ha mindketten ezt akarják...

A lebukás kérdése, hogy mi fajta... egy megtalált email, sms, levélke (ír még ilyet valaki?), egy árulkodó ismerős aki meglátott a harmadikkal?

akkor lehet tagadni, vagy elmesélni hogy csak verbális játék volt, aki látott meg valszeg összetévesztett valakivel... persze figyelni, és nem lebuktatni magunkat
pl:
"Tegnap látott a Béla téged meg egy pasit... "
"Béla mindig is utált... esetleg összekevert valakivel, mert tegnap nem voltam a dunaparton...
"Nem mondtam, hogy a dunaparton látott..."
"upsz..."

ha meg véletlen rátok nyitják az ajtót (akár otthon, akár a titkos fészekben...) ... és nyilván folyik a bis zum tövig... akkor talán felesleges a "drágám megmagyarázom és ez nem az aminek látszik" dumával jönni.

ha nem túl sok a terhelő bizonyíték, akkor érdemes lehet a "minden olyan hirtelen történt" ... módszert megpróbálni...

mindenesetre a legjobb ötlet a nem lebukás... és ebben beletartozik az is, hogy bizony bizonyos kockázatokat nem szabad felvállalni, illetve néha türtőztetni kénytelen magát az ember fia/lánya... lásd 3napos húsvét...

@Lord_M_: igazad van, nem kell lebukni! és ez bizony némi önfegyelmet igényel... ami az elején, amikor még nagyon nagy az érzelmi felindulás (szerelem, összezevarodottság stb) persze nehezebben megy, de muszáj...
de idővel ki lehet dolgozni azt a konspirációs stratégiát, ami az adott párnak a legjobban megfelel. de biztosra mégsem lehet menni. most pl. a postást lesem folyamatosan, hogy nem jön-e gyorshajtós levelem...

részletes vallomás? Nem vagyok benne biztos, hogy a megcsalt annyira élvezné, ha a belé döfött kést pár pikáns részlet ecsetelésével még meg is forgatnák :|
Azt gondolom, hogy a hűtlenség oka nem feltétlen a hűtlenkedő egyedüli sara. Volt egy folyamat ami oda vitt egy kapcsolatot, ahol a felek kényelmes/izgalmas pótcselekvésként szeretőt szereztek, ahelyett, hogy radikálisabb döntést hozva véglegesen pontot tettek volna egy problémára.
Én azt hiszem, hogy a szeretők hazudtak már épp eleget, míg fenntartották a kis kapcsolatukat, van egy pont, amikor elég kell legyen belőle. A lebukás pillanata tipikusan egy ilyen pont.
- természetesen ki kell várni az érzelmek tombolásának idejét. Jogos, hogy a megcsalt a tőle (társadalmilag?) elvárt módon reagáljon. Tombol, hisztizik, fenyeget, elköltözik, vagy épp kirakja párját az ajtó elé. Mint következményt ezt viselni kell. Így fair. Ez idő alatt a csaló húzza meg magát, fület-farkat be, a másiknak mindenben igaza van...
- ezután kell jöjjön az igazság, az elemzés időszaka. Nagy beszélgetésekkel ki lehet vesézni a történteket. Hazudni nem szabad, a kérdésekre válaszolni kell. Lehetőleg őszintén, de minimál-stílusban, vagyis nem nagyon szabad részletekkel untatni a másikat. Belegondolva: rohadtul szarul esne, ha az asszony csillogó szemmel, de bűnbánó képpel ecsetelné, hogy annak a másiknak bezzeg mennyivel nagyobb van! És azt se feltétlen kell bevallani, hogy mióta tart. Van és kész... Egy állapot, egy szituáció, egy probléma amire megoldást keresünk.
- a következő lépés a hogyan tovább. Az tudnunk kell, hogy eddig a pár volt a szenvedő alany (őt csalták), de most a csaló felett mások döntenek. Feleség/férj, szülők, barátok, barátnők, mind ellenségek Ami egyébként igazságtalan, mert ha annyira tökéletes lett volna minden, akkor ugyebár nem történik meg a dolog! (a szerető mindig pótol valamit, amit a megcsalt nem tud/akar megadni) A csalónak ebbe lehet kapaszkodni. El kell döntenie, hogy akarja-e folytatni langymeleg lábmosóvíz kapcsolatát (három héten belül lesz új szerető, csak másképp fogják hívni), vagy hisz abban, hogy a történések felpezsdítették annyira az állóvizet, hogy most már működni fog a kapcsolat (...a remény hal meg utoljára.) Ennek tükrében kell taposni és visszaszerezni, vagy elengedni a másikat.
Persze azt is jó tudni, hogy csodák nincsenek. Ha valakit megcsaltak, az törleszteni fog. És még (vélt) jogalapja is van hozzá. Ennek megfelelően a csaló könnyen kerülhet a megcsalt helyére, ahol is neki kell ítélni úgy vagy máshogy, ahogy őt ítéltették :)

@éniskócos: no igen :) nyilván nem lehet az ember biztos a dolgában... de ahogyan jó stratégiával meg lehet nyerni egy háborút - addig esztelenséggel a biztos nyerést is el lehet dobni.

Amit ki akartam elmelni, az önfegyelmen kívűl, az a gyors de megfontolt gondolkodás és cselekedet, ha ezeket ügyesen forgatja az ember, még akár előnyt is kovácsolhat a pillanatnyi veszélyből.

Egy ilyen helyzetet láttam, kicsit közelebbről, nem voltam benne részes, de leültem az ügytől. A lánynak a fix kapcsolatán kívűl volt egy külsős "konzulense" :) ... nekem jó ismerős volt a lány is meg a srác is... de ugye mégsem állhattam közéjük, hogy hát gyerekek itten megcsalás forog fenn... aztán egy elrontott pillanatban a lány fix kapcsolata megtudta, hogy van ottan másodhegedűs... egy megtalált email (úgyhagyott gép)... nosza került ebbe veszekedés is... pechemre épp ott voltam... a lány nem votl szívbajos, mindent tagadott, de nem akárhogy... a levelet, az sms-eket, sőt az időpontokat maga sorolta fel... a srác először nyeregben érezte magát... aztán jött a lány:
- de ha tudni akarod, nem csináltunk semmit... csak fel akartam ébreszteni a féltékenységedet, mert az utóbbi időben már nem figyelsz rám eléggé, kíváncsi voltam hogy mikor jössz rá... de hogy ilyen sokáig tartott, komolyan azt kell hinnem, hogy nem érdekellek, hogy már nem szeretsz... - ennyit a nyertes helyzetről -
A srác hozzám fordult, kétségbe esve, hogy én mit tudok... nahh, slamasztika... a lány szeme villant... gondoltam ha lebuktatom tán engem is kinyír... így diplomáciai csúcsot döntöttem - idézem magam szó szerint
"Nézd, abban igaza van .....-nek hogy nem figyelsz rá eléggé... de én ebben nem szeretnék részt venni"...

aztán kifaroltam a lakásból...

végül még két évig együtt voltak... de mondhatom, nekem volt kínos a dolog...

@Lord_M_: nincs, nem lehet, ott felejtett levél a gépen! sem kósza sms és még sorolhatnám... de az is biztos, segíthet a megfelelő, gyors reagálás is. emiatt is gondolom azt, hogy néha beszélni kell a lebukás lehetőségéről, hogy ez esetben mi a stratégia. nálunk pl a fix alap az, hogy csak a lebukáshoz kapcsolódó legutolsó találkozás, kapcsolat óta tart a dolog. a dolog pedig az, ami egyértelmű és nem lehet kimagyarázni...

@notC: van ebben igazságod, de ez is függ a lebukás milyenségétől. és attól, hogy mit akarsz a továbbiakban. nálunk most pl. egy olyan kiegyensúlyozott helyzetet érzek, amit kár lenne elrontani. de volt már olyan érzésem, hogy minden mindegy, essünk túl rajta..

@notC: ez komoly tapasztalatokról árulkodó összefoglaló, riszpekt. :)

@barbieds: igen is, meg nem is :) Voltam a megcsalt, kiélvezhettem milyen is az, amikor az ember párja arról áradozik, hogy milyen sokat is kapott attól a másiktól :| És fel kellett ismernem, hogy jócskán benne voltam abban, hogy a "kedvest" mások is vonzónak találják. Más kérdés, hogy csúnyán átverték (ha jól emlékszem itt még csak a hűtlenség dicsőítésére születtek posztok ;), szóval vannak ennek a játéknak veszélyei is rendesen.
Nekünk nem hozott sikert az őszinteség, csak azt ismertük fel, hogy ez a történet nem jó, ha így folytatódik.
Egyébként meg az ember nyitott szemmel és füllel jár a világban, és sok történettel találkozik :) Egész zsiráf gyűjteményem van ;)

@éniskócos: Te mit vállalnál be azért, hogy megmentsd a házasságod?
"Ígérem, hogy soha többé nem találkozom vele!"
OK, ez fájó, de tartható alku... ...három hét ;)
"Mostantól elég az, amit te tudsz nyújtani, soha többé nem csinálok rosszat!"
Egy kegyes kis hazugság, ...három hét ;)
"Várj még egy kicsit, amikor már elég az, hogy néha megfogod a kezem, rám mosolyogsz, és megdicséred a főztömet."
Ehhh... Nem vár! Ezek türelmetlenek!

@notC: hűtlenség dicsőítése?? te mit olvasol? nem hinném, hogy ezek a posztok és a kommentelők dicsőítenék a hűtlenséget. egyszerűen csak arról van szó, hogy nyíltan beszélünk erről a "tabu" témáról. mert a jelenség létezik, ezt akkor te is todod, ezek szerint :) talán megértőbbek vagyunk egymással, mert benne vagyunk... de ez még messze van a dicsőítéstől

@notC: ezek közül egyiket sem. kis időre felfüggesztést bevállalnék, míg tart a sorok rendezése. aztán vagy elfogadja, hogy a kettőnk dolga csak hármasban működik, vagy olyan alternatívát kínál, amivel reálisan elképzelhető a "leszokás". vagy ki tudja...

@notC: "fel kellett ismernem, hogy jócskán benne voltam abban, hogy a "kedvest" mások is vonzónak találják."

Ez nekem borzasztó szimpatikus, és azt hiszem, ez megalapozhat(ott) egy következő kapcsolatodban olyan őszinteséget/nyíltságot, amivel esetleg el lehet kerülni a félrelépést. Bár sajnos még ez sem feltétlenül biztosíték, ennek ellenére is lehet mást kívánni.

@éniskócos: notC nevében: szerintem arra gondolt a "hűtlenség dicsőítése" alatt, hogy általában olyan esetekről beszélünk, és olyan tapasztalatokat osztunk meg, amiben nem szerepel az a forgatókönyv, hogy mi van, ha a szeretőről kiderül, hogy átb*szott minket, és pont amikor szükségünk lenne rá, akkor nincs ott, vagy össze-vissza hazudott, és egy ponton kiderül, hogy mégsem érünk neki annyit, mint ahogy azt oly sokszor ecsetelte és búgta a fülünkben. Szóval szerintem notCnek igaza van abban, hogy érdekes lehet olyan tapasztalatokat is olvasni, amikor adott esetben nem a "szemét" legális társ miatt (mert rájön, hogy képzeli! és kölönben is :) ), vagy a lelkiismeret miatt, vagy közös megegyezéssel stb lesz vége, hanem mondjuk úgy, hogy beállít a családi fészekbe és ő maga vall a megkérdezésed nélkül (létezik ilyen??). persze ehhez kell egy rakat félreismerés vagy nem tudom, elmeháborodás... mégsem kizárható 100%ban... asszem...

"Voltam a megcsalt, kiélvezhettem milyen is az, amikor az ember párja arról áradozik, hogy milyen sokat is kapott attól a másiktól :| És fel kellett ismernem, hogy jócskán benne voltam abban, hogy a "kedvest" mások is vonzónak találják."

Két dolog ezzel kapcsolatban: 1. szerintem azt akartad írtni, hogy abban voltál benne, hogy a kedvesed másokat is vonzónak talált - amit leírtál, az inkább dícsérne téged, nem "befeketítene". Épp akkor találják őt vonzónak, ha jó a kapcsolat, virágoztok, és akkor ő is virágzik. Ha szar a kapcsolat, sokkal nagyobb az esélye a megszokással együtt arra, hogy az ember nem ad magára, elhízik, slamposodik stb.

2. "kiélvezhettem milyen is az, amikor az ember párja arról áradozik, hogy milyen sokat is kapott attól a másiktól ". Ezt már többször feltettem, mint kérdést, de ez miért fáj? Miért kell fájnia? Lehetne örülni is a partnerünk boldogságának.
Ez nem olyan, hogy mindenki fixen X mennyiséget kp, és ezt kell elosztani a partner és a szerető között. A jó szerintem az lenne, ha meg a másik által adottakat akarnánk mérsékelni, hanem azt mondani, hogy basszus, én is tudok többet, jobbat adni.

@notC: Hú, nem akartál volna inkább vendégposztot írni? Szívesen helyt adok a másik oldal tapasztalatainak is, nem akarok egyoldalú diskurzust, de ha valami ebben hiánypótló, akkor nem a megcsalt fél vallomásai, mert azokkal van tele minden egyéb fórum, blog, sajtótermék.

Társadalmilag elvárt hiszti: na, lehet, hogy ebből is másik posztot kéne írni ... DE: szerintem egy általában józanul gondolkodó megcsalt ember nem kürtöli tele a ténnyel a szomszédságot. A családot sem. Ezt tudni kell diszkréten rendezni, nem belekeverve barátokat, szülőket, gyerekeket. A pellengérre állított ember ugyanúgy nem fogja megbocsátani a meghurcoltatást és a csesztetést, mint a megcsalt fél a csalást. A bűnbánat szerintem nagyobb eséllyel bűnbánat, ha nincs cirkusz. A cirkusszal az állítólagos áldozat üldözővé válik, és nagyon gyorsan elérheti, hogy a hűtlen meggyűlölje, ráadásul a környezete szimpátiáját se fogja feltétlen elnyerni. Nem azt mondom, hogy némán kell tűrni, de meg kellene válogatni, hogy kinek mondjuk el, és mikor. Számomra érthetetlen, hogy elvakultságukban állítólag értelmes emberek is olyan nevetséges helyzeteket hoznak létre, amelyek méltatlanok hozzájuk, és csupán azért, mert az egójuk darabokra tört. Vagy, mert attól tartanak, hogy ha nem háborodnak föl, akkor kiderülnek az ő stiklijeik is.

3 héten belül új szerető? Ehja, te ilyen gyorsan tudsz megfelelő embert találni? Nekem azért nem két perc, hogy olyasvalakire bukkanjak, aki alkalmas szeretőnek. Sokkal valószínűbb, hogy a régi szeretővel folytatja az illető. Én is folytatnám, és az hibázik, aki ilyen döntésre kényszerít valakit az állítólagos családi béke nevében. Egy ilyen után nem várhatja el, hogy igazat mondjanak neki.

@Lord_M_: A nőknek több a lélekjelenlétük, azt hiszem. A pasik sokkal kevésbé tudnak ilyenkor hihetően rögtönözni. De nagyon jól tetted, hogy nem leplezted le, és a srác hibázott, amikor bele akart keverni. Soha nem szabad ilyen helyzetbe hozni egy közös barátot. Nekem egyszer volt olyanom, hogy egy ismerős lány lebukott, és a férje a levelezésből rájött, hogy én tudtam az egészről. Képes volt felhívni, hogy számon kérje rajtam. Persze nem mondtam semmit. Ilyet nem lehet számon kérni. Szerintem.

@hannawald: Ilyen esettanulmányokat is várok. Biztos létezik, szerencsére én nem tudok olyanról, ahol a szerető beállított volna a másik férjéhez/feleségéhez, hogy leleplezze az egészet.
Az, hogy az ideig-óráig szeretőnek gondolt ember átcseszi a fejünket, persze előfordul, lehet csúnyán szakítani, lehet keresztbe-kasul hazudni, minden benne van a pakliban. Várom a vendégposztokat e témában, mert mindennek szívesen helyt adok, ami a témával kapcsolatos, és civilizáltan van megfogalmazva.

@hannawald: azt hiszem, értem, mire gondolsz. de ez ügyben nem sokat tehetek: az én első és eleddig egyetlen szeretőm nagyon jó fej :) és valamiért olyanok gyűltünk itt össze, akiknek hasonló tapasztalatai vannak jobbára. ki tudja, vajon véletlen-e ez :)

@TBal: nagyon egyetértek azzal, hogy a szeretet osztódással szaporodik :) az első gyerekedet sem szereted azzal kevésbé, ha születik még egy-kettő... sőt! rájön az ember, hogy egészen másfajta embereket, dolgokat, érzéseket is lehet egyformán és egyszerre szeretni.

@skarlát betű: veled pedig ezzel a cirkuszos dologban értek egyet. minél nagyobb a cirkusz, annál kevesebb az esély a tartós és valódi békülésre.

Csak most értem vissza...
@hannawald: "notC nevében: szerintem arra gondolt" Nem, nem arra gondolt, hanem arra, amit @éniskócos: kért ki magának a blog nevében :) Valljuk be, itt azért a hűség ha nem is erény, de bocsánatos elhajlás, legalábbis amíg ki nem derül :) Nem akarok álszent lenni, max az ördög ügyvédje ;)
@TBal: úgy látszik ma fogalmazás gátlót vettem be :) A "kiélvezhettem" idézőjelben értendő. Amúgy nem panaszkodom, megérdemeltem a sorsom, tényleg nem nagyon érdekelt, hogy mi van a másikkal. Néha dugtunk, én sokat dolgoztam, de igazándiból a péntek pont olyan volt, mint a vasárnap, és a szerda volt az egyetlen különleges nap, mert akkor focizni mentünk a srácokkal :| A lány kivirulása sem tűnt fel. Abban viszont igazad van: a nőnek ahhoz, hogy kivirágozzon, kell legyen valaki az életében aki gondozza, locsolgatja. Megtalálta és áradozott róla! Szar volt hallgatni, a legszarabb az volt benne, hogy tudtam, én sosem fogom megadni neki.
"Lehetne örülni is a partnerünk boldogságának." Nemes gondolat, de azt hiszem ezt hívják nyitott kapcsolatnak. Mondjuk a jelenlévők többségének (akikről ugyebár nyílt titok, hogy "olyanok" ;) is nyúlna a képe, ha párjuk este azzal térne haza, hogy "kicsim, el nem tudod képzelni milyen jót szeretkeztem ma a tetőtéri tárgyalóban! Amúgy mi a vacsi?"
@skarlát betű: Egyet értek, abban, hogy hogy kellene csinálni, de az emberek valamiért mégsem úgy csinálják :) Az a baj amúgy ezzel a lebukós dologgal, hogy azzal a megcsaltat kényszerítik cselekvésre. Áldásos a szelektív látás és hallás, és jó, hogy két fülünk van, így ki tud esni belőle minden olyan figyelmeztetés, amire nem vagyunk kíváncsiak, de ha bukta van, akkor már nem lehet folytatni a struccpolitikát, a szerepet ránk osztották, tovább kell játszani.
Ilyen csak a mesében van :) www.alon.hu/napi-vicc-mienk-szebb
Őszintén szólva én nem nagyon hiszek a tartós kibékülésben. Elhiszem, hogy vannak "indokok" amik a kapcsolat megtartása mellett szólnak, de ezek között a megbocsájtás, elfogadás elég ritkán szerepel. Gyerek, közös lakás, anyagiak, megszokás, mondjuk egy, "öregecskedő feleség" esetén a félelem annál gyakrabban....

@notC: akkor bocs. félreértettem. viszonat azért akkormás vitatkoznék. asszem értem, hogy mita akrtál mondani, de rossz szót használtál :P dicsőítés? az nem = a "megpróbálni megérteni"vel, a "felkutatni az okokat"tal vagy a "nem rögtön ítélkezni"vel. szerintem. az h az idekommentelők többsége (naaagy többsége) engedékeny, elfogadó (hisz ált ő is ezt éli) ez ok. amúgy nekem mielőtt elkezdődött volna az egész (mármint ez a szeretővé válás vagy mi), előtte pár héttel (!) megkérdezte az egyik legjobb barátnőm egy másik barátnőm kapcsán - aki akkor a pasija melett egy férjes pasinak volt a szeretője - hogy én mit szólok ehhez. mondtam, hogy hát izé, fura. nem lehet egyszerű. de egyik szereplő felett sem szeretnék ítélkezni, és semmit nem változott az említett barátnő felé a viszonyulásom. és hogy én el tudom-e képzelni, hogy velem megesik ugyanez? hát, soha ne mondd, hogy soha. nem álmodozom ilyenről, de ki tudja, lehet hogy egyszer én is belekeveredem egy ilyenbe. mondjuk arra azért egy lyukas garast nem tettem volna, hogy nemhogy "egyszer" de rá pár hétre megtapasztalom mi is ez... na mindegy. ezt csak azért mondtam el, hogy persze máshogy látja az ember ha már vele is megesik/ett, de nem ez a döntő szempont, hanem inkább a gondolkodás, amihez nem feltétlen szükséges a személyes tapasztalat. persze valamiféle tapasztalat kell azért. nekem pl az elsp egyéjszakás kalandom volt ez a tapasztalat. mert előtte, hogy én ilyet soha nem. tuti. hát de. és utólag egyáltalán nem bántam meg. mert rengeteg mindent átértékeltem, és szerény véleményem szerint közelebb kerültem ahhoz a valakihez, aki lenni szeretnék :) lényeg a lényeg, szerintem a kulcs dolog annyi, hogy nincs jogunk ítélkezni egymás felett. + "egy embennek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segít neki felállni". bocs a közhelyért, de így van sztem. és ha nem utáltok ki, akkor mégegy idézet, ez tényleg kedvenc (Máraitól) : „Megtudtam, hogy ami egy emberből látszik, szavai, véleményei, cselekedetei, rokonszenvei és gyűlöletei, az még egyáltalán nem ő – legtöbbször csak visszfénye valaminek vagy valakinek, aki megmásíthatatlan, hét fátyol rejti a világ elől, s ott él minden emberben, mélyen a kitapintható felületek mögött. Áhítat és ijedtség fogott el. Addig csak éltem az emberek között, felelősség nélkül, tudomásul vettem és megítéltem embereket; most kezdtem figyelni rájuk, elfogódott áhítattal, mindegyikre külön-külön .(…) Most, hogy ez a kínos-örömteljes meglepetés reám szakadt, mintegy megszűnt számomra a „tömeg” fogalma; minden ember külön világrésznek tetszett, melyet beutazni és fölfedezni, dzsungeljével, flórájával és faunájával kideríteni és leírni egy élet talán nem is elég…(…) Megtudtam,hogy nincs „egyszerű ember”, s a testi és szellemi képességek és sajátságok mögött lobog és világít minden emberben valami pozitív, valami őselem, az emberiségnek egy molekulányi rádiuma.” Szóval ebből is az következik, hogy nem kell dicsőíteni a hűtlenkedést, meg helyeselni, meg kitalálni, hogy mégis miért jó az bizonyos szempontból, vagy adott helyzetben, csak annyit kellene megérteni, hogy semmi nem fekete vagy fehér, és hogy áááááááá.... befejezem, mert tiszta észosztónak érzem magam, pedig... :S inkább kellemes estét mindenkinek ;)

@notC: Jaj, már megint mennyi mindenre kéne reagálni ...

Azt hiszem, én nem értettelek félre, legalábbis remélem. Egyrészt azt mondod, megérdemelted a sorsodat, mert valóban nem figyeltél oda a barátnődre, sőt, azt is tudtad, hogy soha nem fogod neki azt megadni, amit a másik: miért? Nem lettél volna képes rá, nem akartad, vagy?

Ami azt illeti, hogy itt pozitívan állunk a megcsaláshoz, hát, ez ellen nem védekezem, igen. Abból kiindulva, hogy az alapkapcsolattal gondok vannak, én és mások is ezt tartják a legkevésbé káros megoldásnak. Lehet cáfolni, vitatkozni, hogy önigazolás? Hát persze ... De ettől az érvek még elég erősek.

Ami azt illeti, én nem bánnám, ha a férjem megcsalna. Nem kell, hogy bevallja, én se vágom az arcába, mert az pofátlanság lenne. De amit én művelek, azt a másik is megteheti. Szívesen nyitottam volna, ő zárkózott el ettől. Nem mindenkiben van az az erős birtoklási ösztön, bármennyire furcsa.

Az öregecskedő feleség nem volt szép :P Csak úgy mondom: a válások nagyobbik részét a nők kezdeményezik. És akik rosszabbul viselik az egyedüllétet, azok a pasik ...

@Kommentel(n)ő: Köszi a saját példát. Bizonyíték arra, hogy nem kell azt a ránk osztott szerepet feltétlen a konvencióknak megfelelően eljátszanunk. Választhatjuk azt is, hogy nem úgy viselkedünk, mint az átlag. Baromi nehéz lehet, de annak se könnyű, aki kiteszi az ablakba, és utána színleg sajnálják, sokszor a háta mögött meg szánakoznak rajta.

@éniskócos:
de ugye nem ilyen lesz a gyorshajtós-fotó :
buelahman.files.wordpress.com/2008/12/priceless.jpg :)

B1

@bee-lah: :D nem, nem ilyen. ezt amúgy is kimagyaráznám az áldott jó szívemmel :D

@éniskócos:
és mit mondanál?
megharapta egy "cica" és szorítanod kellett, hogy el ne vérezzen? :)

B1