Eddig általában a szeretők szemszögéből közelítettem a problémákhoz. Most a Bizalmasok című poszt tematikájához visszatérve egy más nézőpontot próbálok kifejteni. Ha tudunk két ember titkos kapcsolatáról, és az egyikük a barátunk, de a barátunk partnere is a barátunk, vagy legalább is jó ismerősünk, elég kellemetlen dilemmába kerülhetünk.

Mindig meg kell határoznunk a magunk számára, hogy kihez vagyunk inkább lojálisak. Gondolom, ez a általában a régiség alapján megy egy ilyen helyzetben: ahhoz kell lojálisabbnak lennünk, akinek régebb óta vagyunk a barátai. Vagy, ha egy időben ismertük meg a pár két tagját, ahhoz, akivel szorosabb a kapcsolatunk. Ha valamelyik fél tudatosan fedi fel előttünk a titkát, nyilvánvalóan azt várja tőlünk, hogy azt ne osszuk meg senkivel, legfőképp az érdekelt féllel ne ... Ha akarná, megosztaná ő. Ha úgy döntött, hogy titokban tartja a hűtlenségét, akkor nekünk nincs jogunk ebbe beleszólni. (Legfeljebb tanácsokkal láthatjuk el.)

Mi történik, ha véletlenül jövünk rá az egészre? És történetesen pont a hozzánk kevésbé közel álló felet kapjuk rajta? Van olyan helyzet, amelyben jogunk van közbelépni, figyelmeztetni a barátunkat/barátnőnket? Vagy a hallgatás kötelező akkor is, ha szerintünk fontos lenne, hogy a megcsalt értesüljön a megcsalásról? (Szerintem más ember titkaival akkor sem élhetünk vissza, ha az az ember nem áll közel hozzánk ... Hacsak nem vagyunk hivatásos zsarolók, vagy nem áll fönn bűncselekmény elkövetésének veszélye.)

Valószínűleg sokan szembesültek már olyan helyzettel, amelyben a megbántott, elkeseredett fél a hűtlen bizalmasát is vádolta, úgymond, mert nem szólt. Nem árulta be a bizalmasát. Kíváncsi lennék rá, hogy ezek a megcsalt emberek ezt egy kis lehiggadás után is így látják-e? Valóban azt várnák egy közös baráttól, hogy beárulja a partnerüket? Nyilvánvaló, hogy ez a barátság végét jelentené.

Abban, aki egy ilyen titkot elkotyog, senki más nem bízna meg többet. Tehát abszurd elvárás ez a megcsaltak részéről, mégis úgy hiszem, hogy akkor is azt fogják gondolni, hogy a cinkos is becsapta őket, ha egyébként van bennük annyi finomérzék, hogy nem kapják le a tíz körméről emiatt. Ilyen esetben leginkább az lehet bántó a megcsalt számára, hogy úgy érzi, őt kijátszották, kinevették, hülyére vették. Ha egy mód van rá, a hűtlen ne avassa be a partnerét abba, hogy ki mindenki tud még a dologról, de ha ez valamiképp kiderül, akkor sajnos a bizalmas is számíthat hisztériás megnyilvánulásokra.

Kérdés: ki tudja-e heverni ezt egy barátság? Mikor esélyesebb a barátság túlélése? Ha lebukás szakításhoz vezet, vagy, ha kibékülés lesz belőle? Összezárhat-e a kibékült pár a hűtlenségről tudó cinkossal szemben, hogy a végén még ő kerüljön ki elsődleges felelősként az egész történetből? Sok kérdés és sok lehetséges válasz ...