Alighanem minden nő fejében megfordult már, mi van, ha a szeretője hirtelen nem tud kommunikálni, mert történik vele valami. A legrosszabb eset, ha olyasvalami következik be, amire nem lehet felkészülni, tehát a kommunikáció váratlanul és magyarázat nélkül szakad meg.

Ha már jó ideje tart a kapcsolatuk, és a nő biztos lehet benne, hogy nem eltűnőművész produkciójával van dolga, akkor elkezd aggódni. Nem tudom, a férfiak mennyire pánikolnak ilyenkor, de a tapasztalataim szerint sokkal kevésbé. Persze, ha erős kapcsolatról van szó, és nincs mód legálisan információkhoz jutni, akkor bennük is előbb-utóbb felmerül, hogy miként vehetik fel a kapcsolatot a szeretőjükkel vagy legalább tudhatnak meg róla valami biztosat.

Ilyenkor jönne jól egy bizalmas, akit vészhelyzet esetén meg lehet keresni, mondaná meg, mi történt a szeretővel: baleset, betegség? Vagy miért nem jelentkezik, miért nem veszi fel a telefont? Ha olyan betegségről van szó, amely azért nem akadályozza meg az illetőt a telefonálásban (bár meg kell várnia, hogy a családtagjai elmenjenek otthonról), akkor az agónia viszonylag rövid ideig tart. Ha tervezett műtét miatt vonul kórházba valamelyikük, akkor is meg lehet szervezni, hogy a szerető valakin keresztül érdeklődhessen a műtét kimenetele iránt. Ezek a kérdések nyilván nem merülnek fel azokban, akik baráti körben vagy közvetlen környezetükben választottak szeretőt, de abban az esetben, ha a két ember élete egyébként semmilyen ponton nem metszi egymást, az információhiány elviselhetetlen lehet.

Az is nagyon nehezünkre eshet, ha aggódásunkat rejtegetünk kell, mert nincs otthon felvállalható oka. Nehéz megszervezni, hogy egy beteg emberrel találkozzunk, ha nem vagyunk családtagok. Kórházban esetleg meglátogathatjuk, de nagyon kell vigyázni arra, hogy ne botoljunk a rokonaiba, ne pont ilyenkor buktassuk le szerencsétlent. Fegyelmezettnek kell lenni, mint mindig, vagy ilyenkor még inkább.

Arról már nem is akarok írni, mi történik, ha a szerető hirtelen meghal. És erről senki nem értesíti a kedvesét.