Ki lehet érdemelni a szeretetet? A szerelmet? A vágyat? Érdem szerint megy ez? Ha 20 évvel ezelőtt valami igaznak tűnt, számon lehet ezt kérni most? Mikor már egészen más emberek vagyunk? A múltbéli jótéteményekre hivatkozva követelni lehet-e a szerelmet? A szexet? A gyengédséget?
Vagy az egyetlen járható út a nagylelkűség? A szabadon engedés? Nem a fogcsikorgató, szenvedős, duzzogós, bűntudatot ébresztő elengedés. Hanem a megszenvedett, átélt, őszinte. Szeretetből - ha azt állítjuk, hogy szeretünk. A szeretetet ki lehet érdemelni. A szerelmet és a vágyat nem. Az vagy létezik, vagy hiányzik. Követelni értelmetlen. Szerintem.