A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Klasszikus szerető

2011.07.04. 07:18 skarlát betű

Felmerült ez a fogalom: klasszikus szerető.

Merthogy van nem klasszikus is. Az, aki nem igazán úgy viselkedik, ahogy az a nagykönyvekben, romantikus regényekben meg van írva. Aki nem él-hal a szerelméért, nem párbajozna érte első vérig, sőt, még csak arra sem képes, hogy érzelmekről beszéljen, vagy egy kicsit megerőltesse magát egy randi érdekében, ha nehézségek lépnek föl. Nehéz nőként elszakadni a klasszikus szerető fantomképétől. Mert mind a végzet asszonyai szeretnénk lenni. Azt akarjuk, hogy minket ne csak kívánjanak, rajongjanak értünk. Nagy lobogásra vágyunk, vagy legalább valamilyen lobogásra, varázslatra. 

Sajnos a férfiak épp erre nem vágynak. Ha olykor mégis beüt, az minden előzetes szándékukkal ellentétes, és teljesen kibillenti őket egyensúlyi helyzetükből. 

Na jó, akkor ne legyen végzetes szerelem, de legalább valami kisebbfajta. Kizárólagos, gyengéd, szenvedélyes, kiszámítható, hosszú távú. (Egymásnak ellentmondó elvárások? Ne jöjjünk tőle zavarba.) Mit is akarunk? Egy másod-párkapcsolatot? Egy párhuzamos házasságot? Csak a házasság minden nyűgétől, unalmától, kötelezettségétől mentesen?  

75 komment

Címkék: klasszikus szerető

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr343036435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.04. 11:23:39

Túl sok tűzveszélyes kacat van az ember az életében ahhoz, hogy igazán merjen lángolni, nem igaz? :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.04. 17:18:21

@kardhal77: Attól függ, milyen az az igazán :-) Megőrülni tényleg nem kell, de van olyan szint, amit még merni lehet, sztem. Csak nehéz megtartani az egyensúlyt.

SzJ1982 2011.07.04. 19:28:30

"Sajnos a férfiak épp erre nem vágynak. Ha olykor mégis beüt, az minden előzetes szándékukkal ellentétes, és teljesen kibillenti őket egyensúlyi helyzetükből. " -Azért, mert te még nem találkoztál ilyennel, nem zárja ki, hogy létezik... Tudod, nagyon sok múlik a nőn is. Nekem volt olyan, hogy tényleg úgy viselkedtem, ahogy írod, tulajdonképp nemigen hatott meg a dolog. A mostani (remélhetőleg utolsó) szerelmemért viszont lángolok. Talán már túlságosan is...:)
Szóval, lehet, hogy ha egy kicsit elgondolkozol a saját szerepeden, az is segíthet...:)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.04. 19:39:12

@SzJ1982: Nem magamról írok elsősorban. Szerintem eleget gondolkozom ezeken a dolgokon :-) És nem mondtam, hogy nem találkoztam ilyennel. Csak egy jelenséget regisztrálok.

SzJ1982 2011.07.04. 19:48:17

@skarlát betű: G*ci legyek? Ezeken a dolgokon nem elsősorban gondolkodni kell...Akkor már baj van:) Ha gondolod, cserébe regisztrálok egy másik jelenséget, a modern nőt. Ebben viszont nem lesz köszönet.:)

Moan 2011.07.04. 20:14:42

:)
Szerelem? Végzetes? Van... Sokszor...sokaknak. :)
Át kell élni.. bele kell menni és égni kell...mélyen és nagyon...és "végzetesen". :) Elveszíteni a kontrollt...Önmagunk, az érzéseink felett...
Aztán szépen visszajönni a földre, mert a szerelem csak egy érzés...egy illúzió. Küszöb, amit átlépsz...Élmény, amit átélsz...Ami kell! Bizony. :)
De csak ennyi. Ennél nem több. :) Talán egy picivel: Ízelítőt ad valamiből, amit Önmagadban hamarabb megtalálsz. ;)

Holly-Audrey 2011.07.04. 20:49:28

Nem hiszem, hogy véletlen, de pont ma bukkantam erre a blogra.
Ma, amikor marhamód gyötörnek ezek a kérdések, kételyek.Szabad e kívülről keresni a boldogságot mikor otthon minden adott hozzá, de mégis valami hajt egy másik ember karjaiba?!
A szerelemtől már félek, de szeretni más férfit, igen képes lennék rá.
Most épp nem vagyok boldog, kattog a hiányérzet, valami nagyon kellene, valami más, valami új, ismeretlen ami elrepít egy kicsit messze, hogy aztán jó legyen hazajönni.
Nem hinném, hogy szégyellnem kéne, inkább megélem, mintsem elfojtsam.
Nyughatatlan vagyok és néha rossz, de néha érzem ez a vágy ez tart életben, a lehetőség, hogy még nézhet rám valaki "úgy", hogy még beleszédülhetek egy idegen csókjába.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.04. 21:13:45

@Holly-Audrey: Szerintem a világon nincs olyan férjes asszony, aki előbb-utóbb ne vágyna erre. Ha van, legyen szíves, jelentkezzen! (Persze az nem ér, ha 1 éve van férjnél és még szerelmes :-)

Moan 2011.07.04. 22:18:23

@Holly-Audrey:

Éld meg, de figyelj. Ha figyelsz..az érzést...az energiát...a gondolataid...önmagad...Rájössz majd, hogy mindezek nem számítanak, és minden ott van már amit keresel. :)
A többi csak játék a vágyak és illúziók tábláján. :)

-putyin- 2011.07.04. 22:26:57

Nem sokszor jött össze az igazi, de másztam már villámhárítón rózsával a számban a harmadikra, vagy díszítettem fel az autóját hajnalban virággal - a szomszédok csodálkozására - vagy csak egy csókért vezettem egy éjszakát. Nagyon jó volt megélni, rettenetes volt, mikor vége lett. Megismételném? Ha tehetném mindenképpen.

Moan 2011.07.04. 22:43:23

@-putyin-:

Ha nem lenen ilyen, nem érne az egész semmit. :)

Balance Of Power 2011.07.04. 23:31:36

@Holly-Audrey: A mai ingerekkel teli világban nehéz is ettől elvonatkoztatni, de óriási dolog, hogy ha egy nő is felvállalja ezeket a gondolatokat. Viszont ha nő vagy, talán könnyebb a helyzeted, mert a férfi partner lazábban veszi ezt, ha netán a másik felveti, hogy mi lenne ha mással... Persze lehet, hogy pont a te partnered az az egyetlen, aki felháborodna :)))

Nehéz téma ez ahhoz hogy mondjuk ismeretségi körben vitassa meg az ember, mert legalább 8-10 év kapcsolatban eltöltött év kell ahhoz, hogy az ember komplexen átlássa a hasonló helyzeteket és harmincasok körében, valljuk be, ez igen ritka.

ÖREG 2011.07.05. 03:07:55

@Holly-Audrey: Negyven éves lehetsz, Drága! Menj, éld meg a vágyaidat, de vigyázz! Nehogy zsarnokba fuss, olyat találj, aki szorosan ölel, de könnyen enged! Aki nem akar kisajátítani! Ő a jó szerető! Hozzá vissza lehet járni. Könnyű megismerni. Könnyes szemmel mosolyok, amikor elenged.

Dai 2011.07.05. 07:06:06

@skarlát betű: Jelentkezem! Úgy ér, hogy tizenegy éve vagyok férjnél? :) Most bukkantam erre a blogra, és nagyon érdekes volt számomra, bár bevallom kicsit abnormálisnak érzem magam - hiszen nem igazán ismerem a fent említett érzést. Boldog vagyok a férjemmel, és az évek alatt egyszer sem éreztem vágyat vagy kísértést arra, hogy mással legyek. Nem menőzésből írom, amit írok, sőt, itt, ebben a társaságban talán nehéz is ezzel jönni, de így van. Nem tudom, miért alakult így, de örülök neki és felvállalom. (Egyébként megértem azokat, akik nem így vannak vele...)

M-elicious 2011.07.05. 09:40:03

@Dai: Én is örülök neked, jó ilyet hallani. És az is jó, ha nem ítéled meg azokat, akik nem ilyen szerencsések. Szerintem mindenki örül, ha boldog, harmónikus párkapcsolatról hall. Nem ciki, csak ritka. Mi is azért vagyunk itt, mert olyan kérdésekre várunk választ, hogy: "miért nem (elég) jó eggyel, holtunkiglan?" mert ez a sztenderd, ez az ideál. De mit lehet tenni, ha nem jön össze?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.05. 11:27:53

@Balance Of Power: Hogy a férjek ezt lazábban veszik? Én pont fordítva gondolom. Társadalmilag vannak úgy kódolva, hogy sértse az önérzetüket, még ha agyilag-zsigerileg megértik is, de szörnyen rosszul viselik, hogy a feleségüknek ők nem elegendők. A nők más miatt viselik rosszul a hűtlenséget, de őket társadalmilag azért arra kondicionálják, hogy jobban tűrjék.

@Dai: Köszönöm, hogy jelentkeztél, tényleg hihetetlen, de ettől még biztos igaz :-) Nagy szerencséd van, az biztos.

@M-elicious: Az ideál az legtöbbször elérhetetlen. Talán nem a természetünkkel, hanem az ideálokkal van baj ... Kevesebbet kéne elvárni, de amit gyerekkorunkban és egész életünkben folyamatosan nyomatnak belénk, az ellen elképesztő nehéz védekezni.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.05. 12:42:33

@Dai: én meg mindinkább arra hajlok, hogy nem a monogámia kontra poligámia a döntő szempont és érték az emberi kapcsolatokban. Azt hiszem, ez egyszerűen csak ízlés, készség kérdése. (Ráadásul az élet során az ember ízlése és készsége változik is -- legalábbis jó esetben!)

A valódi szempont és érték az, hogy mennyire emel fel bármilyen kapcsolat, tesi-lelki-szellemi értelemben.

Dai 2011.07.05. 15:29:40

Nem tudom, hogy ez mennyire szerencse kérdése. Sokat beszélgetünk erről a párommal - mert ő is hasonlóképpen érez, mint én - és arra jutottunk, hogy ez nagyrészt valószínűleg a személyiségünknek köszönhető, alapvetően hűséges, monogám típusú emberek vagyunk, ami tényleg egy szerencsés dolog. Másrészt annak is fontos szerepe lehet, hogy mindig tudatosan építettük a kapcsolatunkat, törekedtünk az őszinteségre, és arra, hogy az igényeinket, vágyainkat mindig pontosan kommunikáljuk a másik felé. Mivel mindkettőnknek ez volt az első kapcsolata, naiv fiatalként próbáltunk minél többet megtudni a párkapcsolatokról. Sok könyvet olvastunk, én pedig azon, nálam jóval idősebb barátnőimtől kértem tanácsokat, akiken úgy láttam, hogy érdemes követni a példájukat, mert boldog házasságban éltek. De egységes recept nincs. :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.05. 15:41:21

@Dai: a szerencse, az valószínűleg sokkal mélyebb tünemény, mint amit gondolunk róla... Nem magától érkezik.

Rogerthat 2011.07.05. 18:39:38

@Dai: talán csak keserű a szőlő számomra, még akkor is, ha az én házasságomban nekem jutott a megcsaló szerep, és a felességem gondolja ugyanazt, amit te magadról és a párodról, de...

és nem mondom azt csak azért mert én nem így működöm, hogy ilyen nincs is, de...

de azt gondolom, hogy ezek a dolgok bizony változnak. nálam is változtak, még ha nem is 11 év után, hanem csak 6. keverheti úgy az élet a lapokat, hogy már nem tudsz mindent lekommunikálni, hogy kommunikációval már nem javítasz, csak rontasz a helyzeten, és hogy olyan vágyaid ébrednek, amit a még oly szeretett párod sem lesz képes kielégíteni.

Rogerthat 2011.07.05. 18:43:39

hogy a posztra is reagáljak: én meg azügyben jelentkezem, hogy igenis van férfi is, aki erre a klasszikus felállásra vágyik.

én például teljesen második magánéletként élem meg a dolgot, és így szeretem, és nehezen tudom elképzelni, hogy máshogy tudnék működni egy szeretői viszonyban.

pech, hogy ez feltehetően a nehezebbik, szenvedősebbik út, még úgy (vagy pláne úgy) is hogy az érzelmeim nem viszonzatlanok.

barbieds (törölt) 2011.07.05. 20:43:39

@Rogerthat: na, akkor én meg azért jelentkezem, mert borzasztóan örülök, hogy vannak ilyen szeretők férfiban is! :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.05. 22:03:50

@Rogerthat: Szerinted az könnyebb, ha az ember érzelmei viszonzatlanok?

Egyébként egyetértek veled abban, hogy elérkezik egy pont, amikor ez a nagy nyitottság és mindent elmondunk egymásnak dolog nem működik tovább. Minden kapcsolat más, persze, de mintha lenne egy ilyen törvényszerűség. És persze nem biztos, hogy mind a két fél egyformán megérzi ezt, vagyis lehet, hogy az egyik tovább él az illúzióban.

@kardhal77: Ízlés és készség? Vagy kényszerhelyzet? Nem hiszem azt sem, hogy mindegy, milyen rendszerben éled meg azt a felemelő kapcsolatot. Hogy szabadon vagy iszonyú nehézségek árán és korlátok között. Lehet, hogy utóbbiban sokkal sűrűbb és intenzívebb az egész, de fájdalmasabb is.

Dai 2011.07.06. 07:24:30

@Rogerthat: Azért is nem ítélkezem, mert tudom, hogy változhatnak a dolgok, annak ellenére, hogy nem voltam még olyan helyzetben, én nem is tudom, hogy mit tennék, ha úgy alakulna.

A kommunikáció valóban nem megoldás mindenre - bár manapság ezt olvasni mindenhol - de sztem még annál is fontosabb az intimitás megőrézse, amihez tényleg nem elég csak a szövegelés.

Rogerthat 2011.07.06. 09:36:55

@skarlát betű: azt hiszem félreértettél, én azt mondtam, hogy a klasszikus szeretői attitűd a nehezebb az érzelmektől mentes változattal szemben "még úgy (vagy pláne úgy) is hogy az érzelmeim nem viszonzatlanok. "

a viszonzott érzelmek pedig igen, bizonyos esetekben tovább nehezíthetnek is a dolgon, lásd az alább vázolt felállást:

mindkét fél házas, van gyerek is. a passzolás -már amennyire együttélés nélkül ez kijelenthető- szinte tökéletes, fizikai, érzelmi, intellekutális síkon egyaránt. a szex fantasztikus, és nem csak olyan közhelyek miatt, mint az 'újdonság varázsa', vagy 'tiltott gyümölcs'. a viszony női résztvevőjének a házasságában a férjnek vannak túlkapásai, ami a viszony férfi résztvevőjében egy kicsit még a gondoskodó-ösztönt is megmozgatja ráadásként, de alapvetően mindkét vonalon működik a család, a gyerekek biztosnak hitt közegben növekednek.
érzelmek kölcsönösen vannak, viszont a család, a gyerekek miatt egyik fél sem váltana.
így azonban tényleg csak lopott percek, órák jutnak egymásra, de azok egy szinte tökéletes összhangból, amire mindkét fél vágyna a saját, legális kapcsolatában is, de ott nem kapja meg.

Rogerthat 2011.07.06. 10:07:13

@Dai: én kifejezetten azt gondolom, hogy előfordulhat az is, hogy a kommunikáció bizonyos esetekben nem hogy nem megoldás már, hanem csak ront a helyzeten. ugyanígy az illúzió pedig előléphet megoldássá is.

intimitás megőrzése alatt mit értesz?

barbieds (törölt) 2011.07.06. 10:39:22

@Dai: Az különben érdekes tapasztalás az én életemben, hogy megőrizhető az intimitás a társsal, testi és lelki téren is, és mégis kell más is. Lehet, hogy ott a nagy különbség az emberek között, hogy van, aki ezt egyetlen partnerrel tudja csak átélni, és van, aki kettővel (vagy többel) is parallel.
Ez a fajta félrelépés nem a társban érzékelt hiányosságból fakad, pontosabban mégis, de olyan fajta "hiányosságából", amiről és ami ellen nem tehet: ez pedig az újdonság izgalma. Ez is olyan dolog, ami valakiben erősebben munkálkodik, valakiben kevésbé. És azt hiszem, az is nagyon számít, hogy beléd botlik-e a megfelelő szeretőjelölt a megfelelő pillanatban. Sose gondoltam, hogy vannak ilyen csodás "véletlenek", de vannak.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.06. 11:04:04

Felmerült egy pár gondolat, szinte filozofikusak. Szerintem érdemes ezekkel foglalkozni.

@skarlát betű: "iszonyú nehézségek árán és korlátok között". Volt idő, amikor én is képes voltam semmi másra nem figyelni, csak a nehézségekre. És mondhatom, szörnyű volt állandóan a korlátokba ütközni. Ezért örömmel jelenthetem, hogy: mindez elmúlt! Bármit mesélünk magunknak, létezik a szabadság.

@Rogerthat: azt a kérdést feltetted már magadnak, hogy "melyik kapcsolat az igazi"? Úgy hiszem, abban kell élni. Ha pedig mindkét kapcsolat "igazi", akkor lehet mindkettőben is -- de felemelt fejjel!

@barbieds: a "véletlen", az pontosan azt jelenti, amit mond, nem igaz? Vagyis: nem vélted volna, mégis úgy van. :)

Rogerthat 2011.07.06. 11:06:07

@Dai: lassan, de biztosan lecsorgott azért, hogy mire gondolhattál az intimitás megőrzése kapcsán. :) de szívesen elolvasnám, ha kifejtenéd bővebben is.

@barbieds: egyetértek a "a megfelelő szeretőjelölt a megfelelő pillanatban" gondolattal. esetemben például enélkül nem is ment volna, magamtól nem kerestem volna a lehetőséget, ugyanakkor a lélegzetem elállt, amikor egyszer csak előttem termett. szóval vannak ilyen csodás dolgok, amiket ki-ki a világképéhez és meggyőződéséhez mérten nevezheti véletlennek, csodának, sorsnak, karmának, akárminek. egy a lényeg, hogy a dolog nem izzadtságszagú, nem küzdés van mögötte, hanem csak ott terem a lehetőség előtted, és működni kezd valami.

Rogerthat 2011.07.06. 11:12:09

@kardhal77: nem hasonlítható össze érdemben a két kapcsolat. egy több éves házasság a mindennapjaival, és egy szeretői kapcsolat a mindennapok nyűge nélkül, idealizált formában, ráadásul úgy, hogy az elérhetetlenség, a teljesség hiánya vadul tüzeli a vágyat.

szóval erre a kérdésre akkor tudnék csak válaszolni, ha mindkettőben eltölthetnék ugyanolyan körülmények közt néhány évet, és lenne valós összehasonlítási alapom. ez meg ugye ezen a bolygón jelenleg fikció. :)

addig pedig marad a mindkettőben élés, helyenként a lebukástól való rettegéssel, de mégis: lehetőség szerint emelt fővel, arra koncentrálva, hogy melyik mit ad, és nem arra hogy melyikből mi hiányzik.
és ez irgalmatlanul nehéz tudomány. :)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.06. 11:34:55

@Rogerthat: no, hát azért ez egy picit most pontosabb leírás arról, hogy a "csodában" a "helyzet" is benne van. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.06. 11:39:56

@Rogerthat: Tudom, mire gondoltál, de a viszonzatlan érzelmek csak másfajta kínt jelentenek, nem könnyebbséget. (Mikor úgymond a tiéd lehet, akit szeretsz, de csak félig-meddig.) Amikor meg úgy tűnik, a szerető lehetett volna a tökéletes társ, persze az is elviselhetetlen feszültséget okozhat, van, aki nem bírja - ez vagy szakítással, vagy összeköltözéssel tud végződni, olyat nem nagyon hallottam, hogy valaki egyensúlyban tudta tartani évekig ... De biztos erre is van példa.

@kardhal77: Nem csak a nehézségekre koncentrálok, sőt, mostanra nem is tűnik már olyan nehéznek. De szabadság nem létezik, legfeljebb agyban. Mondhatod, hogy szerinted csak az számít, szerintem meg nem. Mikor oda vagy láncolva valakihez, egy helyzethez, az minden, csak nem szabadság, még akkor sem az, ha magad választottad az életed egy korábbi szakaszában.

Rogerthat 2011.07.06. 12:04:35

@kardhal77: nem nagyon van olyan az életben, hogy valami a körülményektől, a "helyzettől" függetlenül is megitélhető volna jó-rossz viszonylatban. :) még a kedvenc kajád íze, pontosabban a te íz-érzékelésed is más, ha már teli hasba küldöd le, és más ha üresbe.

de ettől, az eltérő körülményektől függetlenül is meg tudja itélni az ember, hogy mi mennyire jó neki. tökéletes képet persze csak azonos körülmények között vizsgálva lehet alkotni, de megközelítőleg jót, megfelelőt a körülmények befolyásoló hatása nélkül is.

vagyis azt nem tudhatom, hogy a viszonyom házassági keretek közé cibálva hogyan működne mindent összevetve, de azt attól még láthatom tisztán, hogy mik azok a területek, ahol viszont jobban működne. és ha sok ilyen terület van, akkor jön a homlokráncolás.

Rogerthat 2011.07.06. 12:17:30

@skarlát betű: nehéz kínokat összemérni, hogy melyik fáj jobban, és nem is akarok ebbe belemenni, ezek egyike sem olyan fájdalom, amit szívesen látnék a saját életemben. de a racionalitásba menekülő férfiagy mégis valami olyasmit mondat velem, hogy ha bár stimmelnek a dolgok, de az érzelem viszonzatlan, akkor valahol belül tudod azt, hogy van egy olyan terület ahol nem egyeztek. márpedig ha így van, akkor ebből teljes kapcsolat úgysem lehetne. ebbe bele tudsz kapaszkodni, és tudod vigasztalni magad azzal, hogy mégsem ő az "igazi". mert akármilyen elcsépelt is ez a szó, valójában szerintem azért majdnem mindenki vágyik olyasmire, hogy minden igényének kielégítését kényelmesen, egy embertől kapja meg.

de mibe kapaszkodjon, mivel vigasztalja magát az, akinél még érzelmi síkon is egyezés van a szeretőjével, és tényleg a teljesség igéretével kecsegteti őt ez az egész, csak épp felelősséggel tartozik más emberekért (a gyerekeiért) is, és nem akarja összetörni a párja életét, aki viszont a sajátját a közös holtomiglan-holtodiglanra építi? sőt, tovább megyek, a legális párját is szereti, csak...

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.06. 13:04:42

@skarlát betű: kislány, nekem ne magyarázd meg. (Magadnak pedig végképp ne.)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.06. 13:19:44

@skarlát betű: úgy érted, van aki bedől a magyarázatnak, nemdebár? :>

M-elicious 2011.07.06. 16:01:42

@kardhal77: Te ma milyen pökhendi vagy! még ha el is tudunk vonatkoztatni az érzelmek-kapcsolatok korlátaitól, akkor is ott vannak a való élet béklyói: a család mint gazdasági egység, az annak működtetésével járó anyagi/logisztikai/fizikai korlátok. Ha ettől te szabad vagy, akkor ki működteti a legális (ha egyáltalán létező) kapcsolatodat?

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.06. 16:26:04

@M-elicious: tudom, tudom, botrányos dolog, ha az ember nem szenved, gyötrődik olyasmik miatt, mint "a család mint gazdasági egység" vagy az "anyagi/logisztikai/fizikai korlátok". És méginkább, ha nem "működteti" a "legális" kapcsolatait -- illetve, legyünk pontosabbak, ha nem működteti az _univerzumot_, úgy, ahogy van!

De elnézést kérek, nekem ez a szenvedés elmúlt.

Mit csináljak most?

Rogerthat 2011.07.06. 16:32:01

@kardhal77: például mesélj arról, hogy milyen és mitől volt, amikor volt, szenvedésnek érezted-e egyáltalán, vagy csak kényelmetlenségnek, nehezítő tényezőnek.
és arról is, hogy hogyan múlt el mostanra.

M-elicious 2011.07.06. 16:43:18

@kardhal77: nem szenvedésről beszélek, hanem objektív korlátokról. és ha neked ez elmúlt, akkor: 1 vagy elváltál, 2. vagy csak szellemlényként tevékenykedsz, 3. vagy nincs állandó kapcsolatod.

Hogy mit csinálj? Vegyél vissza magadból, kicsi huszár. Nem mindenkinél működik napfényevéshez hasonló szinten a kapcsolat-fenntartás.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.06. 16:54:05

@Rogerthat: azt hiszem, ez már nem olyan történet, amit egy komment elbír...

Sajnálom, tényleg. Csak jelezni szerettem volna, hogy van élet a fal túloldalán is, és sosem késő elindulni.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.06. 16:58:34

@M-elicious: tetszik a levezetésed... :) kár, hogy komplett marhaság!

Nem feszítem tovább a húrt. De a villanyt sem fogom lekapcsolni, hiába megnyugtatóbb a sötétség.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.06. 17:22:18

@M-elicious: Nekem is olyasmi jutott eszembe, mint neked, hogy az objektív akadályok elhárulása vezethet az olyasfajta szabadsághoz, mint amire kardhal hivatkozni látszik, de konkrétumok híján tökéletes a homály.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.06. 17:34:54

@skarlát betű: objektív akadályokkal meg a kavaró zörülményekkel kapcsolatban semmi jó hírem nincs. A körülmények sajnos nem fognak kialakulni. Azok már kialakultak.

(Remélem, fogod, hogy mindezzel nem bosszantani kívánlak.)

Dai 2011.07.06. 17:36:19

@Rogerthat: Azt tudom leírni, amit számomra jelent ez a szó: testi-lelki-szellemi összhangot és egymásra hangolódást. Mély összetartozás-érzést, ami a kommunikáció legősibb szintjein is megnyilvánul ( mert a szememben a szex is a kommunikáció egy formája) illetve úgy általában mindenhol. Az eddigi tapasztalataim szerint ennek fenntartása eég sok odafigyelést igényel a mindennapokban, hiszen, ha az ember sokat dolgozik, fáradt, ideges, akkor könnyen elveszíti magából a másikat. De ha mindkét fél odafigyel, és igyekszik azon, hogy legyenek közös pontok, közös élmények, akkor meg lehet őrizni.

Dai 2011.07.06. 17:46:12

@barbieds: Igen, valósznűleg ez a személyes különbségeken múlik - nem csak az, hogy kinek milyen vágyai vannak, de az is, hogy ki mennyi teret enged nekik és hogyan éli meg őket. Számomra a párkapcsolat akkor jó, ha ott van benne a nyugalom és az állandóság érzése - de lehet, hogy valaki számára ez már egyet jelent az unalommal. Mellesleg nem tudom, hogy lenne-e még olyan ember, akivel erre képes lennék, vagy a párom az egyetlen, abban azonban biztos vagyok, hogy egyszerre csak egy ember fér bele ilyen szinten az életembe.

Az újdonság varázsára egyébként sztem mindenkinek szüksége van, kérdés, hogy miben találjuk meg. Nekem elég sokféle munkám és hobbim van, sokmindent csinálok, s ezek között van nem egy kreatív dolog is, így állandan vannak körülöttem új kihívások, amelyek új dolgokat hoznak elő belőlem. A párom is hasonlóként él, így aztán sosem unatkozunk, és egymást sem unjuk meg.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.06. 19:53:19

@kardhal77: Ha van kedved, írj vendégposztot.
A körülmények folyamatosan alakulnak, nem stagnálnak, bár néha úgy tűnik, mintha. Az enyémek mindenesetre éppen változóban.

Hogy nem akarsz-e bosszantani, azt csak te tudhatod, de nem hagyom magam :-P

@Dai: Bármennyi kreatív dolgot csinálhatsz és bármennyire is nem unatkozol, ennek a szexualitásban tapasztalható újdonság nyújtotta varázshoz vajmi kevés köze van. Persze, a kényszerű bezártság, a monotónia (ami nem egyenlő az unalommal) fokozottan nyitottá tehet valakit a kalandok irányába, de máskor meg éppen a rengeteg új ismeretség, a pörgős élet lehet hasonló hatással. Hogy mennyire engedsz a vágyaknak, nos, erről mesélhetnék. Hogy milyen erősen el lehet fojtani, mennyire lehet szublimálni ... Ezeket mind kipróbáltam. Meglehet, hogy lenne olyan pasi, aki mellett nem jutottam volna el a szeretőségig. De lehet, hogy más mellett is eljutottam volna ide, csak más okokból :-P Figyeld a következő posztot :-)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.06. 21:03:41

@Dai: ma már annyi barátot szereztem, folytatnám még egy kicsit. :))

Azt az egyet áruld el, hogy vajon mi késztet arra, hogy egyáltalán megfordulj ennek a blognak a környékén!

Salamon Béláról, a zseniális komikusról szóló anekdota jut erről eszembe. Egyszer egy társaságban a nőkre terelődött a szó, és ahogy az lenni szokott, a fiatal színészek egymásra licitálva lökték a sztorikat: kinek ki volt meg, és hogyan. Aztán heccelni kezdték az öreget: "Béla bácsi, hát maga nem mesél semmit?". Mire Salamon annyit mondott: "Nem beszél az a szarásról, akinek nincs baj az emésztésével."

Hm?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.06. 21:56:38

@kardhal77: Ne ijeszd el az olvasóimat indiszkrét kérdésekkel. Ez a poszt címlap volt, a végzetes szerelemmel harangozták be, miért ne lehetne itt Dai is? :-P

Lúzer Lujza 2011.07.07. 00:01:45

@kardhal77: Ezt a blogot egyedülállóak is olvassák. Ők mit keresnek itt?

Dai 2011.07.07. 08:08:18

@kardhal77: Volt egy kis balesetem, az eredménye bokaszalagszakadás és fekvőgipszben heverek idehaza. Kiolvastam már a Trónok harca negyedik kötetét, és most éppen szakkönyveket kéne böngésznem, de lusta vagyok hozzá, ezért inkébb körülnéztem a blogok házatáján. Megláttam Skarlát betű felhívását, és jelentkeztem. Sokminden érdekel, miért nem érdekelhetne ez a téma is?

Dai 2011.07.07. 08:16:21

@skarlát betű: Biztos fura, de nekem nem hiányzik a szexből semmi, még ennyi idő után sem. Nincs olyan új dolog, amit ne próbálhatnék ki a férjemmel, más partnerre, pedig nem vágyom. Pedig nem vagyok az az ember, aki elnyomja a vágyait, sőt, általában ha szeretnék valamit, akkor addig próbálkozom és küzdök érte, amíg meg nem szerzem. De az új parner nem tartozik ezek közé -nem azért mert erőszakal magamra kényszertem a hűséget erkölcsi okokra hivatkozva meg ilyesmi, hanem mert... Nem tudom, egyszerűen nem kívánok meg senkit, pedig sok emberrel kerülök kapcsolatba a munkám során meg egyébként is.

Labdarózsa 2011.07.07. 09:20:27

@kardhal77: :-)

@Dai: Bokaszalagszakadás ide, vagy oda, azért érdekes, hogy pont itt találkozunk, és nem a mélytengeri halakról szóló blogban... :-) Persze hiszem, hogy jó neked, nekem is sokáig az volt. Ha meg eljön az ideje, akkor még mindig dönthetsz az olvasottak alapján, hogy merre mész tovább.

barbieds (törölt) 2011.07.07. 09:35:16

@Dai: "nem csak az, hogy kinek milyen vágyai vannak, de az is, hogy ki mennyi teret enged nekik"

Amíg nincs vágy, addig teret engedési meccsekről sincs szó - legalábbis én úgy tapasztaltam. Azonban amikor feltámad a vágy, na akkor kerülnek elő az ilyen dilemmák, és azt kell mondjam, hogy bár én elég tudatos és józan nőnek tartom magam, és közhelynek hangzik a dolog, de érzések ellen olykor elég kevés az ész. Elrendezheted magadban, hogy így vagy úgy lesz a legjobb racionális érvek szerint, de aztán ott ülsz a magabiztos elméleteiddel, és valami mégis fojtogat, valami hiányzik, néha annyira, hogy émelyegsz tőle. Évekig azt hittem, ilyen velem már nem fog előfordulni, aztán tök váratlanul jött először a vágy, és kicsit később rám talált valaki...
Ezzel nem a nyugodt életedet akarom megkérdőjelezni, ne érts félre, csak én egy érdekes példa vagyok arra, hogy nagyjából úgy működtem évekig, mint te, aztán beütött a krach - de nagyon élvezem. :)

Dai 2011.07.07. 09:52:07

@barbieds: Hát pont ez az, hogy nálam nincs vágy - végül is a kísértés nem s külvilágból jön, hanem bennünk lakozik. Én abban a stádiumban vagyok még mindig, hogy nem nagyon veszek érszre mást magam körül.

M-elicious 2011.07.07. 10:32:56

@Labdarózsa: @Dai: Én meg pont örülök annak, hogy olyan is olvassa a blogot, akinek nincs rá "felhatalmazása". Igenis, minél több szempont hangzik el, annál érdekesebb a vita, az elméletek/gyakorlatok ütköztetése. Attól még, hogy valaki hűséges, érdekelheti a hűtlenség belső logikája, mechanizmusa, működése. Engem is ugyanúgy (vagy pont másképpen) érdekelt még ante amorem. Ugyanúgy, mint a homoszexuális/leszbikus vagy éppen s/m viszonyok belülről, pedig tudom, hogy nem fogom megélni egyiket sem, vagy éppen ezért.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.07. 14:27:45

@Dai: Nem tudom, hány partnered volt a férjed előtt ... Én azt tapasztaltam, hogy elképzelésem se alakult ki, mi mindenre vágyhatnék egyáltalán, amíg ki nem próbáltam. Igaz, a vágy homályosan létezett, de konkrétan sose tudtam, mire vágyom, amíg nem találkoztam olyannal, aki azt a vágyat beteljesítette, sőt, újakat is keltett.

@barbieds: Van, akiben a szexuális ösztön sokkal kevésbé kifejlett, mint másokban, és van, akinél hullámzó. Van, aki elfojtja sokáig, hogy aztán robbanjon. És van, akinél idősebb korban jön elő úgy istenigazából. Egyetértek: amíg nincs jelen az a falkaparós, őrjítő vágy, aminek még tárgya se létezik, de egyre szorongatóbb a "valaminek történnie kell"-érzés, addig nincs meccs és nincs kétely. Addig könnyű :-)

Koborlovag 2011.07.07. 15:02:08

Néha úgy érzem, hogy mintha nem akarnánk elfogadni hogy nem mind vagyunk egyformák. Dai világa is egy teljes világ, mégha nem is teljesen az, amit mások megéltek.:)
Addig míg valaki olyan szerencsés, hogy "Ámor eddig mindig a tenyerén hordozta", nem biztos hogy úgyanabban a fényben látja a szeretősdit, mint akinek már volt alkalma abból a bizonyos tenyérből arcra esni. De miért szükséges egymást meggyőzni arról, hogy "te sem vagy szerencsésebb mint én, csak még nem estél le"?
Kis számú partner melletti stabil kapcsolat esetén kisebb szerintem az esély a renitens vágyak kialakulásának. Amikor két fiatal "egymás mellett nő fel", akkor bizony szinte mindent megtalálnak egymásban.Szerintem.

Dai 2011.07.07. 15:14:22

@M-elicious: Engem azért érdekel ez a téma, mert sajnos passzív módon elszenvedője voltam a hűtlenségnek. A szüleim elváltak, mert az anyám csalta az apámat, először titokban, aztán kiderült, és volt balhé, válóper, veszekedés, meg minden, ami ezzel jár. És én ott álltam nyolcéves kislányként, mellettem a síró kistestvéremmel, és nem értettem, miért kellettünk mi ezeknek az embereknek, ha most magasról leszarják, egymást, és azt, hogy mi van velünk. Gyűlöltem az anyukámat, hogy miért kell neki a rendes apukám helyett az a ronda bajszos bácsi, aki végül kihasználta, elszedte a pénzét, és elhagyta.

Tizennégy évesen megtaláltam a szüleim egymáshoz írott leveleit, és elolvastam őket -csupa szerelem sütött belőlük, és nem értettem, hogy hogy juthattak odáig, ahova jutottak.

Felnőtt fejjel már látom, hogy hogyan és hogy anyunak mi oka volt a hűtlenségre. Apuval nem voltak egymáshoz valók, keresve se lehetne két kevésbé összeillő embert találni. Végül jó vége lett a dolognak, mert mindeketten találtak máa, magukhoz illő párt, és így csak jobb, mintha még mindig együtt élnének, és utálnák egymást. Már nem haragszom egyikükre sem, és megértem, hogy így kellett lennie, de a gyerek és kamaszkorom egy nagy rakás szar volt emiatt.

Dai 2011.07.07. 15:29:32

@skarlát betű: Egy sem volt, Skarlát betű. :)Fiatalon - még most se vagyok öreg - rengeteget buliztam, ismerkedtem fiúkkal, de valahogy egyik iránt sem éreztem azt, hogy annyira nagyon kéne. A férjemmel először csak barátok voltunk, aztán egy egyszerű érintés elég volt ahhoz, hogy jöjjön a "falkaprós, őrjítő vágy" ahogy te fogalmaztál. Nekem ez azóta is elég, és nem tudom, miért kéne olyan vágyakat keresgélnem magamban amiket nem is ismerek.

@Koborlovag: Fiatalok voltunk, és tény, hogy az ezt követő években midnent megtaláltunk egymásban, ahogy írtad.

M-elicious 2011.07.07. 15:35:18

@Dai: egyrészt nagyon köszönöm, hogy megtiszteltél a bizalmaddal, másrészt pedig nem hiszem, hogy bárkinek bármiféle "nyomós" oka kell, hogy legyen arra, hogy miért olvasgatja egyik vagy másik blogot.

Koborlovag 2011.07.07. 15:37:29

@Dai: Azt hiszem ezzel a két poszttal többet mondtál el a miértekről, mintha továbbra is csak az egymás mellett elbeszélés folyt volna tovább.:)

Amikor sikerül az elődeink hibáit, botlásait (szüleinkre gondolok) felnőtt fejjel, objektíven megítélni és abból levonni következtetéseket, majd azt beépíteni a saját világunkba, akkor nagyot lépünk előre a tudatos életvitel felé. Van aki tudatosabb, van aki inkább inpulzív, spontán személyiség. Van aki mert megengedni magának kétes helyzeteket, mások ezt a megengedés kapcsolót már korai időszakban elrontják magukban.:)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.07. 15:47:08

@Koborlovag: Nem akarok én senkit meggyőzni arról, hogy ő nem szerencsésebb, biztos szerencsésebb. De ahogy valamelyik ókori bölcs mondta, elnézést, nem emlékszem a nevére, egy emberről csak akkor mondhatod el, hogy boldogan élt, ha már meghalt. Egy házasságról is csak akkor tudod megmondani, hogy milyen volt, ha már véget ért ... Persze legtöbbször ez nem derül ki, főleg kívülállók számára. A résztvevők számára se mindig. Nem baj, csak ez is hozzátartozik az igazsághoz.

Ami a gyerekként összekerült párokat illeti: na, erről is mesélhetnék. Hogy sokszor mennyire nem igaz, amit mondasz.

@Dai: Valahogy sejtettem, hogy nem volt más előtte. Ne kutass magadban semmilyen vágyak iránt, de ne csodálkozz, ha egyszer csak meglepnek. De lehet, hogy lesz akkora mákod, hogy nem lepnek meg.
A gyerekkori traumád pedig természetesen erősen hat rád a téma kapcsán, ebben biztos vagyok. Láttam már olyan embert, aki minden késztetése ellenére se bírta megtenni, pedig nagyon nem működött a házassága, de amit a szüleinél látott, az visszarémítette.

@M-elicious: Remélem, hogy a nyomós okok egyike, hogy jó a blog :-)

M-elicious 2011.07.07. 15:57:19

@skarlát betű: NANÁ!!!!! Egyébként: fishing for compliments?

Vörös Szonja, a tetovált lány 2011.07.29. 21:09:49

egyedülállóként olvasom a blogot, már nem tudom, honnan, hogyan keveredtem ide, viszont nagyon érdekesnek találom és hasznosnak, mind az írásokat, mind a hozzászólásokat. Jelenleg én vagyok az a bizonyos harmadik... s hát megannyi fontos kérdés foglalkoztat. Azt hiszem, most találtam egy iránytűt a blog által. Lassan eltévedek a gondolataimban és az érzelmeim viharában is. Eljött a nagy átértékelések ideje.
süti beállítások módosítása