Az utóbbi napokban a Deceptions című, 1985-ös, kétrészes film járt az eszemben. Nem tipikus hűtlenségi téma, de valahol mégis. Nem tudom, bemutatták-e Magyarországon, de most rákerestem a neten, és fent van az egész angolul, így még egyszer megnéztem.
Az alapsztori egyszerű, mint a Két Lotti, csak felnőtt változatban. Két ikernővér szerepet cserél: az egyik nő (Sabrina) szingli üzletasszony Európában, az élete látszólag csupa luxus, bulizás és pasizás, a testvére (Stephanie) két gyermekes anya egy nem túl izgalmas amerikai városban, egy számára már nem túl izgalmas férjjel (aki egyébként egyetemi tanár). Mind a ketten unják már a saját hétköznapjaikat, és úgy döntenek, kipróbálják a másikét.
A családanya belesodródik egy szenvedélyes viszonyba a nővére képében, vagyis megcsalja a férjét, persze azt gondolva, hogy erre soha senki nem fog rájönni. Az üzletasszony egy ideig ellenáll a nővére férjének, de aztán beadja a derekát. Mert ő képes meglátni benne az izgalmas pasit, ahogy a pasi is érzékeli, hogy ez a nő más. És egészen felpezsdül a képzeletbeli házasságuk.
Aztán Stephaniet felrobbantják a testvére jachtjával együtt, mert az a szingli luxusélet korántsem volt olyan felhőtlen, amilyennek kívülről látszott, és a nővér veszélyes társaságba keveredett. Innentől már elsősorban krimi az egész. Ugyanakkor a maga amerikai, konzervatív módján a film azt is sugallja, hogy az igazi boldogság mégse a felszínes csillogásban, hanem a családanya-feleség sorsban található meg, csak friss szemmel kell nézni. (És persze olykor nem árt kiszállni a mókuskerékből.)
Hogy miért jutott eszembe ez a film? Alighanem a két női sors ellentétbe állítása miatt. Mindkettőt egyszerre nem lehet megélni, de attól még mindkettőt kívánhatjuk. Aki egy nem működő házassághoz van láncolva, olykor nagyon is szeretne elmenekülni, új arcokat és új helyeket látni. És a szerető mint lehetőség ezt a kalandvágyat elégítheti ki. Életet cserélni nem tudunk, vagy ha mégis megtesszük, annak túl súlyos ára van (a családunk szétverése, a gyerekeink cserbenhagyása), de a szerető órákra, napokra azt az érzést kelti bennünk, hogy arról a lehetetlen, szingli életről se maradtunk le teljesen. Ma ne várjatok nagyobb bölcsességeket.