A hercegnő egészen friss, 2008-ban készült kosztümös film, európai-amerikai koprodukció, és a témánkba több szempontból is beleillik. Mivel valóságos történelmi személyiség életét dolgozza fel, nem a szokásos romantikus szerelmi történet: hűtlenség, szerelmi háromszög, mitöbb, poly együttlakás is van benne - igaz, utóbbi nem minden résztvevő legnagyobb örömére jön létre.

A címszereplő Georgiana Spencert Keira Knightley alakítja. A sztori szerint Georgiana 18 évesen, természetesen szülői parancsra, de az ellen nem tiltakozva férjhez megy a Ralph Fiennes által megtestesített Devonshire grófjához, akivel nem az az elsődleges baj, hogy öreg vagy csúnya lenne, az se annyira vészes, hogy van egy törvénytelen kislánya, akit felesége első terhessége idején a kastélyba hozat, sőt, Georgiana különösebb tiltakozás nélkül azt is lenyeli, hogy a férje minden csinosabb cselédlányt az ágyába fektet, hiszen a korban ez nem volt szokatlan. (Kicsit diszkrétebben ugyan lehetett volna csinálni.) A gond elsősorban az, hogy egyrészt meglehetősen unalmas (az ágyban is, vagy csak a feleségével kapcsolatban nem erőlteti meg magát), másrészt mindenképpen fiú örököst akar. Georgiana, vagyis G (dzsí) azonban két lányt szül egymás után. És ez nagyon megviseli a házasságukat.

Biztos a korabeli regények voltak a hibásak, ha egy XVIII. század végén élő angol arisztokrata nő szerelmet várt a saját házasságától, de G. az elején még azt várt a film szerint. Aztán kigyógyul ebből a tévedésből, és élvezi az életet, ahogy tudja: nyilván egy tucat dadus segítségével neveli három lányát (férje természetes gyermekét is ugyanúgy szereti, mint a sajátjait), részt vesz kora politikai életében, és igyekszik jó képet vágni ahhoz, hogy Devonshire grófját a kutyái és a fegyverei sokkal élénkebb reakciókra ösztönzik, mint bármi más. 

Bathban G. megismerkedik egy vele körülbelül egykorú nővel, Lady Bess Fosterrel, akivel azonban nem csak ő szimpatizál első látásra, hanem a férje is. Besst kirakta a saját ura, sőt, három fiát se láthatja (az érdekes módon nem derül ki, hogy miért, annyit közöl, hogy a férje jelenleg a saját szeretőjével hetyeg valahol).

G. megsajnálja Besst, és annak ellenére meghívja magukhoz, hogy teljesen nyilvánvaló, mennyire odavan a nőért a herceg is. Bess először G.-t környékezi meg erotikusan, bár ezt a szálat nem dolgozza ki a film, de mintha a két nő között is kialakulna valami, vagy kialakulhatna, ha a herceg nem taposna bele a barátságukba. Devonshire ura ugyanis ráveti magát a nem is nagyon tiltakozó Bessre, és szeretőjévé teszi, természetesen a családi kastélyban. 

G. nem férje hűtlensége miatt borul ekkor ki, hanem azért, mert úgy érzi, a pasi ezzel elvette tőle az egyetlen embert, aki jelentett neki valamit. Rádásul Bessnek három fia van, és addig mesterkedik, amíg a herceg, aki a férje hűbérura, el nem éri, hogy visszakapja a gyerekeit. (Egyébként állítja, hogy a herceggel csakis a gyerekek miatt kezdett ki.) Ami azt jelenti egyúttal, hogy Bess porontyai is a kastélyban élnek attól kezdve: a herceg és két nője, meg három fiú és három lánygyermek. Ha valami, akkor ez igazi poly kapcsolatnak tekinthető.

De G. nagyon nehezen bírja a helyzetet. Szemrehányást tesz a férjének, aki egy csúnya veszekedést követően megerőszakolja: ebből az aktusból születik meg aztán a várva várt trónörökös, G. egyetlen fia. 

Az immár háromgyermekes anya úgy érzi, megtette kötelességét, otthoni helyzete azonban teljesen tarthatatlannak tűnik, így megpróbál házon kívül boldogulni: politikai gyűlésekre jár, és felfrissíti még lánykorából származó ismeretségét Mr Gray-kel, aki mindig is tetszett neki. A szimpátia kölcsönös, és G. végül Gray szeretője lesz. (Nem tudom, hogy ez a Spencer-család ugyanaz-e, melyből Lady Di származott, de G. sorsa kicsit hasonlít az övére.) 

Gray-jel folytatott viszonya azonban olyan közbotrány, hogy Devonshire hercege nem sokáig tűri: a gyermekeivel zsarolja G.-t, vagy szakít a fiatal politikussal, és hazatér a nagy, családi kastélyba, vagy soha többé nem láthatja a gyerekeket. G. megadja magát, pedig már terhes a szeretőjétől. A gyereket titokban szüli meg, és kénytelen átadni Gray családjának. 

Mivel Bess, a "feleségtárs" G. titkos terhessége alatt mindvégig igaz barátnőként viselkedik, a hercegné mégiscsak kibékül az otthoni helyzettel, és beletörődik, hogy ebben a hármas viszonyban éljen, noha őt megfosztották a kitörés lehetőségétől. (Kérdés, hogy ha diszkrétebben folytatta volna a viszonyát Gray-jel, nem tartott volna-e tovább.) Azt már csak a film végi információkból tudjuk meg, hogy G. halála után a herceg Besst veszi feleségül. 

Tanulságokat nem akarok levonni, a történet mindenesetre nagyszerűen érzékelteti, hogy a monogám kapcsolatok már a régi, szép időkben se voltak problémamentesek, sőt, ha úgy vesszük, igazán monogám kapcsolatot a történetben nem is találunk. (És itt angolokról van szó, akik nem kifejezetten szenvedélyesek egyébként.)