Ismét egy kommentelő társunknak köszönhetjük, hogy új vendégposzt született: TBal osztja meg velünk Ayala Malach Pines A féltékenység című könyvéről alkotott véleményét. Remélem, ezúttal is részletes vita alakul ki, esetleg feltűnik egy-két féltékenység-szakértő is, ki mindannyiunknál többet tud. A téma örök ...

Egy korábbi posztnál előkerült a féltékenység témája, egy marginális vita, tapasztalatcsere erejéig. Az én személyes tapasztalatom az, hogy ez egy nagyon szerteágazó téma, és az emberek nagyon sokféleképpen tudják megélni, viszonyulni hozzá és értelmezni. Viszont szerintem fontos, hogy az ember tudja kezelni, el tudja fogadni, meg tudjon barátkozni ezzel az érzelemmel. Ennek sokféle módja lehet.

Egy antikváriumban pillantottam meg ezt a könyvet, és számomra nagyon kellemes és érdekes olvasmánynak bizonyult.

Ami nagyon tetszett benne, hogy igen alapos, és rengeteg szemszögből járja körül a témát. Nincs az írónál a bölcsek köve, ez érződik végig, nem közli vagy sugallja "A megoldást", viszont sok támpontot, fogódzót ad az embernek, bemutat lehetőségeket, előnyöket, hátrányokat.

 

Régen folyik a vita arról, hogy honnan ered a féltékenység. Van, aki szerint szimplán önbizalomhiány, más úgy gondolja, hogy genetikailag kódolt. Esetleg tanult viselkedés, és kiiktatható/-andó. Mások úgy vélik, hogy a párkapcsolat természetes velejárója, el kell fogadni a létezését.

A könyv egyik magyarázat mellett sem teszi le a garast, hanem ötféle megközelítést ismertet, és mindegyik megközelítésből megvizsgálja, hogy mit lehet kezdeni ezzel az érzéssel/érzelemmel/ösztönnel. A szerző következő megközelítéseket sorolja fel:

- Pszichodinamikai módszer: eszerint a féltékenység (vagy legalábbis egy fajtája) tévhiten alapul, a jelenséget megoldatlan gyerekkori traumákra vezeti vissza.

- Rendszerelmélet: a féltékenységet egy adott partnerkapcsolat dinamizmusából magyarázza.

- Kognitív-behaviorista megközelítés: tanult reagálásnak tartja, amely, ha nem megfelelő, tanulással törölhető.

- Szociálpszichológiai módszer: olyan kulturális erők hatásának eredményeként kezeli, amelyek meghatározzák, mikor érez valaki féltékenységet, és hogyan fejezi ki.

- Evolucionista vagy szociálniológiai módszer: eszerint a féltékenység velünk született, és a férfiak és a nők egymástól különböző evolúciós folyamatának eredménye.

 

A könyv minden megközelítésnek szentel egy fejezetet, és levezet belőlük egy-egy kezelési módszert.

Megkülönböztet normális és beteges, krónikus és akut féltékenységet.

Vizsgálja a szélsőségeket, a féltékenységből ölők lelkivilágát is megvizsgálja, és olyanokról is szó van, akik alig vagy egyáltalán nem éreznek féltékenységet. A szerző dolgozott nyitott kapcsolatban élő párokkal is (a könyvben van példa működőre és nem működőre is), illetve tanulmányozott két kommunát is, akik szembe mentek a féltékenységgel - az egyikben sikerült legyőzniük a tagoknak a féltékenységet, a másikban nem: emiatt fel is oszlottak.

(A sikeres kommunáról röviden: 15 férfi- és 15 nőtagja van, és forgó rendszerben alszanak egymással, szabadon el lehet dönteni, hogy éjjel szeretkeznek-e vagy sem. Napközben nincsenek párba osztva, a gyerekeket közösen nevelik. A könyv leírja, hogy hogyan oldották meg sikeresen, amikor két kommunatag szerelmes lett egymásba, és többet akartak együtt aludni. Érdekes, hogy ez így fenntartható).

És hogy milyen olvasmány a könyv? Én szórakoztató és alapos, mégis könnyed műnek találtam, de egy ismerősöm számára túl részletezőnek bizonyult, így nem olvasta végig.

Elsősorban azért ajánlom, mert minden megközelítésre nyitott, semmilyen álláspontot sem ítél el, és nem utolsósorban lehet belőle ötleteket meríteni és tanulságokat levonni.