A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Megbánás és/vagy bűntudat?

2011.10.08. 18:50 skarlát betű

A legutóbbi posztok nagy része inkább könnyed hangvételű volt, de ez nem jelenti azt, hogy elhanyagolnánk a fajsúlyosabb ügyeket. A napokban eszembe jutott, hogy erről a témáról még viszonylag kevés szó esett a blogban. Pedig a hűtlenség egyik nagy rákfenéje a bűntudat. A bűntudat persze nem egyenlő a megbánással. Sőt.

Bűntudat szinte mindenkiben van olykor, aki félrelép, ha arra gondol, hogy ezzel milyen fájdalmat okoz vagy okozhat (amennyiben megcsalt partnere fontos a számára), de attól még egyáltalán nem biztos, hogy valaha megbánja, amit tesz. Ez nagy mértékben függ a tett rövid- és hosszútávú következményeitől is, természetesen.

A közvélekedés szerint a félrelépés leginkább azért kerülendő, mert a lebukás szinte biztos, azt pedig kötelező jelleggel dráma követi. Ezt sugallják a papok, pszichológusok, ügyvédek, a média és még sokan mások ... A képlet persze nem ennyire szimpla. Mert még a lebukásnak is lehet pozitív hozadéka ... 

Ha tehát a lebukás nem vezet helyrehozhatatlan drámához, vagy nagy fájdalomhoz, akkor olyan sok megbánnivaló nem lesz. Sőt, kiderülhet, hogy a félrelépés olyan folyamatot indított el, amely valójában javított a meglévő kapcsolaton, vagy végre felszínre hozta az addig szőnyeg alá söpört ellentéteket és ki nem mondott problémákat. Még akkor is lehet pozitív hatása egy hűtlenségnek, ha az nem sikerült jól, ha csalódást okozott. Az is ráébreszthet minket sokmindenre, ha balul sül el egy kaland. 

Amennyiben a megcsalásra nagyon rosszul reagál a házas- vagy élettárs, esetleg a szerető, akkor a hűtlen fél valószínűleg megbánja majd, hogy engedett a kísértésnek (vagy kísértett), de korántsem mindegy, hogy a hűtlenséget magát, vagy csak a következményeit bánja meg. Megbánhatja az egészet, és érezhet bűntudatot, de úgy is megbánhatja, hogy nincs benne bűntudat, legfeljebb haragszik saját magára vélt vagy valós ügyetlensége miatt. 

Megbánni azonban azt is lehet, aminek nincsenek különösebb következményei. Például meg lehet bánni egy kalandot, mert ostobán alakult, mert olyannal szexelt az ember, akivel nem esett jól, aki nem "érdemelte meg", aki utóbb méltatlannak bizonyult, vagy egyszerűen csak kellemetlen kikelni mellőle az ágyból, esetleg mellette ébredni. 

És persze meg lehet bánni azt is, ha valamit nem tettünk meg. Mert nem volt hozzá bátorságunk, mert visszatartott a szégyenérzet, az erkölcsi meggyőződésünk, vagy valami más ... Lehet, hogy utóbb nagyon keserűen fogjuk bánni, hogy egy adott pillanatban nemet mondtunk, visszakoztunk, eloldalogtunk. De ettől bűntudatunk nem lesz, persze. 

Vajon mi kellemetlenebb? A bénaságunk, ügyetlenségünk érzése, vagy a bűntudat? 

54 komment

Címkék: bűntudat lebukás megbánás bénaság

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr593284967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hannawald 2011.10.08. 18:55:24

nem feltétlen jó a hozzáállásom, tudom, de én még mindig inkább azt választom, h megbánjak vmt, amit megtettem, mint h azt bánjam, h vmt nem tettem meg.
inkább "aktívan" legyek hibás vmben, és akkor utólag szívjam a fogam, h hülye voltam, minthogy vmt félszből, gyávaságból ne tegyek meg és aztán azon filózzak, h basszus mi lett volna ha....

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.08. 19:02:25

@hannawald: És még sose bántad meg, hogy így gondolod? :-)
Egyébként eddig elsősorban férfiaktól hallottam, hogy csak a kihagyott alkalmakat bánják. :-P

hannawald 2011.10.08. 19:06:41

@skarlát betű: ja, mondták már, h pasisan gondolkodom :P
fú, nagyon le kell kopognom, meg tudom, h fiatal vok még, de nem igazán bántam meg még semmit. úgy visszatekintve. (kop-kop-kop)
és persze azért ezt ne úgy fordítsd le magadban, h bármikor bármit bevállalok, h nehogy aztán később megbánjam h nem :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.08. 19:45:25

@hannawald: A fiatalság ebben persze mérvadó lehet, meg szerencse is kell hozzá, de azért ennyi talán nem elég.
Egyébként van, amit csak 12-13 évvel az esemény után bántam meg ... :-)

Kelpie 2011.10.08. 21:18:47

Hát, kihagyott alkalmat bántam már én is :)

Kelpie 2011.10.08. 21:22:23

De hogy a komoly részhez is hozzászóljak: iszonyat energiát kivesz egy félrelépés. Meg amikor elkezdenek a pillangók repkedni a gyomrodban, és tudod, hogy nem lehet több egy futó alkalomnál, és nem szabad, hogy elsüppedjél a szerelemben, mert annál rosszabb lesz kijönni belőle. Nehéz megtalálni a határt, hogy meddig mehetsz el.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.08. 21:24:06

@Kelpie: Ha futó alkalomnál nem lehet több, nem is érdemes belekezdeni :-P
Már miért ne lehetne több?

kiscsillag_75 2011.10.08. 22:05:29

Nekem azért van néha rossz érzésem, mert sosem bántam meg egyetlen félrelépésemet sem, még csak lelkiismeret furdalásom sem volt, pedig tudom, hogyha kiderülne, a férjemben egy világ dőlne össze és még csak meg sem érdemli. Viszont a kapcsolataimban nem szoktam esélyt adni a lebukásnak. Ha elszalasztottam volna ezeket az alkalmakat, azt biztosan bánnám.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.08. 22:08:55

@kiscsillag_75: Hát, lehet, hogy az a világ már összedőlt a férjedben, csak nem mondja ... :-) Lebukni nem csak konkrét bizonyítékok alapján lehet, ha van antennája rá, akkor rég sejti/tudja. De valószínűleg azt is tudja, hogy ez neked kell, és hajlandó elviselni.
Miért, ki érdemli meg, hogy hűtlenek legyenek hozzá? Ez érdem szerint megy?

kiscsillag_75 2011.10.08. 22:27:48

@skarlát betű: Maximálisan megbízik bennem és biztosan nem sejt semmit, én pedig sosem adtam - számára látható, érezhető - okot a kételkedésre. A hűtlenségem nem vesz el a kapcsolatunkból, nem kap semmivel sem kevesebbet belőlem.
Szerintem van olyan ember, aki megérdemli, de azzal én már nem is lennék együtt. Valószínűleg a kapcsolatból már hamarabb kilépnék, mint hogy eljutnánk erre a szintre.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.08. 23:16:05

@kiscsillag_75: Te magad nem tudod, hogy milyen jeleket adsz ... Ezek apró jelek, amelyek nem tudatosulnak. Lehet, hogy benne sem tudatosulnak. Na, mindegy, nem akarok semmit bebeszélni neked, de már értek meglepetések engem is, másokat is. :-)

kiscsillag_75 2011.10.09. 10:11:03

@skarlát betű: Mindezzel én is tisztában vagyok, éppen ezért nagyon tudatosan élem hűtlenségem. Annyira ismerem a férjem, hogy ha a legkisebb gyanú is felmerülne benne, nem dugná homokba a fejét, és nem viselné szótlanul. Pontosan azért, mert az ő értékrendjébe a hűtlenség nem fér bele és meg sem értené, hogy miért van nekem szükségem erre.

koibito 2011.10.09. 10:38:08

@kiscsillag_75: de olyan jelekre hogy figyelsz, h amikor jól megdugnak vkit, csillog a szeme? hogy kontrollálod a nem tudatos jeleket?
hmm "drágám, nagyon fárasztó meetingen voltam..." csak épp sugárzol :D az nem fura?

Anna_Karenina 2011.10.09. 13:22:16

Valóban, a megbánás és a bűntudat két teljesen külön dolog. Bűntudatom, lelkifurdalásom nekem szinte folyamatosan van, mióta először megtettem. Hiszen a férjem egyben a legjobb barátom is. De az ember nem szokta a barátját, pláne a legjobb barátját átverni. Akkor én most mit is csinálok? És ehhez hasonló gondolatok mardosnak.

A megbánást is tovább osztanám fizikai és lelki síkra. A legutóbbi kapcsolatomnál pl. mielőtt eldöntöttem, hogy belemegyek-e, csak abban voltam biztos, hogy meg fogom bánni, akárhogyan is döntök. Belementem, és fizikailag nagyon nem bántam meg, sőt! :) Mai fejjel és tapasztalattal is bármikor újra belemennék! :) De lelkileg persze megbántam. Egyrészt a lelkifurdalás a férjem felé, másrészt amit a szeretőm adott, az nekem kevés volt. Ha nem mentem volna bele, nem is tudnám, mit hagytam ki, és talán kevésbé bánnám nagyon, hogy visszautasítottam...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.09. 13:33:04

@kiscsillag_75: Én is azt gondoltam, hogy ismerem a sajátom. És kiderült, hogy nem.

@koibito: Épp ez az, a sugárzást nem lehet kontrollálni. Én is észreveszem, hogy ha randi után kimegyek az utcára, a pasik másképp néznek rám. A totál idegenek ... Hát, ennyi :-)

@Anna_Karenina: Érdekes, hogy a fizikai és lelki szintet ennyire szétválasztod. Van benne valami, noha ami fizikailag jó volt, sőt, kifejezetten nagy élmény, azt én nem bánom, legfeljebb a körítést. Hogy nem szabadott volna annyira lelkesedni, meg ilyeneket. De azt, hogy kipróbáltam, és megéltem ... Szerintem itt inkább a büszkeség lép be, hogy érdemtelenre pazaroltam a "jóindulatomat" :-)

A pasikat kérdezem: van olyan, hogy megbánják emiatt? ;-)

hannawald 2011.10.09. 14:38:22

@skarlát betű: ezt most bíztatásból mondod? :)
és ja, durva amikor totál idegeneken látod h másképp néznek rád. meg ami még durvább, h a nem totál idegenek közlik is veled, h "hű, de sugárzol" :D
de nekem pl az a fura tapasztalatom, h ha vm (pl edzés, suli, nem alvás combo) miatt nagyon ki vagyok fáradva és minden mindegy hangulatban bóklászok, akkor is máshogy néznek rám a zemberek. nem tudom h a kettő valahol összefügg-e.

M-elicious 2011.10.09. 14:43:14

bűntudatom nekem is volt, de nem a férj, hanem az egész családom felé. egyetértek @Kelpie-vel, iszonyat sok enerigát vesz ki az emberből, amikor "pillangók röpködnek a gyomrában" (és lejebb is szállnak:-), vagyis az előző poszt fő témáját megtapasztalva megbolondul. és ennek az energiának valahonnan jönnie kell; kevesebb jut a munkára, a gyerekekre, az otthoni létre. és még iszonyú munkát igényel az önmagunkon uralkodás is. hogy ezt a partner nem veszi észre bármilyen módon - csak megjegyezve, hogy "mostanában olyan más vagy" naélkül, hogy arra gondolna, hogy a másik félrelép -, nem hiszem. csak nem nevezi nevén, másra vezeti vissza, nem hiszi el, stb.

a megbánás teljesen más, mondhatnám sokszor sokkal önzőbb, önsajnálóbb. szerintem nem kapcsolódik a bűntudathoz (amikor a másikat sajnáljuk, még ha nem is tud róla) maximum, ha kiderül, és emiatt patália tör ki otthon. de megbánni enélkül is lehet sokmindent: ha úgy mentünk bele egy kapcsolatba, hogy többet vártunk tőle, vagy ha a másik akar től sokat, és ezzel megfojt, ha nem boldog pillanatokat, hanem csak fájdalmat okoz, vagy ha egyszerűen nem találjuk a hangot azzal, akivel félreléptünk, és még magányosabbak vagyunk.

mindemellett nekem nincs kedvem azon bánkódni, hogy nem léptem, és évekig azon gondolkodni, hogy "mi lett volna, ha". akkor már jobb, ha az ember kipróbálja, és úgy bánja meg, amit tett.

Anna_Karenina 2011.10.09. 15:50:37

@skarlát betű: Pont ez az, hogy fizikailag egyáltalán nem bánom! :) Szerencsére nem is volt volt érdemtelen az illető, a körítés is stimmelt. Csak nekem nem volt elég az a havonta - másfél havonta 1 alkalom. És amikor belementem, tudtam, hogy ő egy nagyon elfoglalt férfi. De azt is tudtam, hogy én nem érezném túl jól magam egy kvázi langyos vízben, nekem valami intenzív dolog kell tőle. Mégis belementem. És amikor nem kaptam meg, amit akartam, akkor persze csalódott voltam, és rosszul éreztem magam, és bántam, hogy egyáltalán belekezdtem.
Ahogy @M-elicious is írta, a megbánás valóban egy sokkal önzőbb dolog. Amikor eszembe jutott, hogy bárcsak visszautasítottam volna, akkor tulajdonképpen saját magamat sajnáltam, amiért nekem többet jelentett ez a kapcsolat, mint neki. Már vagy 10 hónapja vége a dolognak, bár ezt nem mondtuk ki, ahogy a kezdetét sem. :) Viszont azóta jóformán menekülök előle (már amennyire lehet), mert nem tudom, most vissza tudnám-e utasítani a közeledését, pedig még élénken emlékszem, milyen rosszul éreztem magam, mikor éppen hanyagolt egy kicsit.

barbieds (törölt) 2011.10.09. 18:24:52

Nem akarnék ünneprontó lenni, de nekem akkor is csillog a szemem, ha veszek egy szép cipőt. :P Kicsit túl van spilázva ez a "látszik rajtad, hogy megdugtak" szerintem. Vagy csak én működök másképp, nem tudom.

Igen, hát bűntudat az van. Csak saját magamnak is meglepő, mennyire át tudok lendülni rajta, mondván "erre nekem szükségem van". Iszonyú önző vagyok, azt hiszem.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.09. 18:26:36

@hannawald: Csak ténymegállapítás ... :-) Igen, van, valami sugárzás, és az adóvevő készülékek reagálnak rá :-)
Ha rosszul nézel ki (amennyiben a nem alvás ezt eredményezi), akkor persze azt is észreveszik. Főleg, ha valakinek van mihez viszonyítania.

@M-elicious: A "megváltozott" állapothoz nem kell konkrétan félrelépni, elég csak szerelmesnek lenni anélkül, hogy bármi történne. Sőt, talán rosszabb hatással is van, mint a konkrét félrelépés, mert a sóvárgás mindenféle kielégülés, feloldódás nélkül elég romboló hatású tud lenni. Ez ellen az állapot ellen azért elég nehéz védekezni.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.09. 18:30:25

@barbieds: Nem az látszik, hogy megdugtak, persze, ez így nem tudatosul ... Csak valami látszik, egy hosszabb, kielégítő kapcsolat meg folyamatos szépülést eredményez. (Persze, biztos a cipővásárlás is örömhormonokat szabadít fel, bár azért a két dolgot nem hasonlítanám össze :-)
Lehet, hogy minden, házon kívüli dugást egy cipővásárlással kéne összekötni? :-D Kicsit költséges lenne ...

M-elicious 2011.10.09. 19:46:50

@barbieds: még dugás sem kell hozzá, elég egy jól sikerült (szex- vagy egyébirányú) csetelés. volt olyan, hogy nálam a kollegák kérdeztek rá, mizu-mizu, mert sugároztam, mint csernobil (az utóbbi kifejezés lopás, elnézést a szerzőjétől:-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.09. 20:20:00

@M-elicious: A csernobilos elterjedt szófordulat, nem lehet tudni, ki a szerzője :-)
Attól sugárzik a nő, ha úgy érzi, hogy tetszik, vagy szeretik, és még titka is van ... Persze, erre lehet azt mondani, hogy akkor nem kell házasságtörőnek lennie, elég, ha flörtöl vagy plátóian rajong. De ezeket a lelkiállapotokat teljesen elrejteni szerintem lehetetlen.

Lars.Lares 2011.10.10. 14:09:06

Levezetés is megvolt/megvan a munkahelyen @M-elicious: -)?

M-elicious 2011.10.10. 15:03:31

@Lars.Lares: ha ez a kérdés, eddig soha nem lőttem házinyúlra.

Lars.Lares 2011.10.10. 15:14:11

Bármilyen levezetésre gondoltam, de ez a másik poszthoz kapcsolódik inkább, @M-elicious: -).

Koborlovag 2011.10.10. 16:01:41

Furcsa, mert lehet hogy ez pasis dolog, de valóban ritka a megbánás... mondjuk ehhez az is hozzá tartozik, hogy nem pusztán egy hirtelen jött hormoncunami visz bele ebbe-abba, de előkészített helyzetek végén történik ami történik. Azaz volt előzetes ismerkedés, volt egymás megismerése - így talán nem volt zsákbamacska.
Viszont bűntudat az azért akadt, tekintve hogy az ember az "állandó párjával" valahogy nem pusztán egy testi élmény, annál lényegesen több, szerteágazóbb történet. Akármennyi ideje is van együtt vele, az összetartozás érzése annyira erős kapocs tud lenni, ami azért erős maró hatással bír lenni a lélekre.
Házinyúl témára: ahol az ember a napja nagy részét tölti valahogy akarva-akaratlan is kialakulnak olyan emberi kapcsolatok, amik magukban hordozzák a házinyuszivadászat lehetőségét. Hogy az ember végül nem lő annak oka lehet talán az, amit feljebb már boncolgattatok: azaz hogy macerás és körülményes a post- időszak.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.10. 20:53:01

@Koborlovag: Minden emberi kapcsolat zsákbamacska, minél tovább tart, annál inkább ... :-) A macska sose jön ki a zsákból egészen.

Kelpie 2011.10.10. 21:18:44

@hannawald: Volt már olyan, hogy másfél óra alvás után közölte a főnök velem, hogy én milyen kipihent vagyok :) Node mit csináltam az alvásra szánt 8 óra maradék 6 és fél órájában :) Igen, hát ezt nehéz kontrolálni...

Kelpie 2011.10.10. 21:22:37

@skarlát betű: Azért nem lehet futó alkalomnál több, mert az a szitu már foglalt...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.10. 23:56:09

@Kelpie: És azt még gyűrű sem jelöli ... (?)

M-elicious 2011.10.11. 09:57:31

@Lars.Lares: az előzöhöz akkor: www.youtube.com/watch?v=rf2e4QPPxJY&feature=related

bár a nóta szövegét némileg lazán értelmezik itt a fiúk. viszont eszméletlenül jól tolják.

M-elicious 2011.10.11. 10:11:02

@Koborlovag: az én esetemben a házinyúl-vadásztilalom nem azért van, mert annyira tragaszkodom az elveimhez, mert az eddigi munkahelyeimen (szerencsére) még senki iránt nem éreztem ellenállhatatlan vágyat...
akkor már inkább villamos, metró, stb. (egyébként ezen járművek egyikén ismertem meg a férjem, ha nem is bibliai értelemben).

ha valaki van olyan tökös, hogy leszólítson, talán adok neki 2 perc esélyt.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.11. 10:57:23

@M-elicious: Ez jó. :-) Fiacskám, van 2 perced, hogy meggyőzz. Óra indul. Hú, az nem lehet semmi.
Persze először 5 mp alatt eldöntöd, hogy lehet-e esélye egyáltalán, és csak akkor adsz még 2 percet :-)
Ez a férjmegismerési sztori is nagyon érdekes lehet!

Kelpie 2011.10.11. 11:20:31

@M-elicious: És jegygyűrűt hordasz? Akkor kell igazán tökösnek lenni, hogy leszólítsanak?

Enchantée · http://greenshark.blog.hu/ 2011.10.11. 11:53:45

@Kelpie: Nem mindenkit rettent el a jeggyűrű látványa...
@M-elicious: Ha szimpatikus az illető első benyomásra, akkor az a 2 perc amúgy is csak jelképes, nem? :)

A poszthoz kapcsolódóan: megbánás ritkán fordul elő, mert a kellemetlen élmények is visznek valamerre, tapasztalatot nyújtanak. Bűntudat meg eddig főként a másik családja irányában lépett föl nálam.

Koborlovag 2011.10.11. 12:19:17

@skarlát betű: Persze, alapvetően a legtöbb esetben zsákbamacskának érezzük a kapcsolatainkat. Hogy miért is? Nos van neki egy oldala: felületesen ismerjük meg egymást, illetve folyamatosan változás folyik. Mire megszokjuk és elfogadjuk az egyik irányt, addigra van esély hogy másik irányba indul a másik fél. Ahogy magunkra is igaz ez a folyamatos változás.
Nem hiszek amúgy a teljes zsákbamacskaságban. Sokkal inkább a felnőttes figyelemben. Tudom, energiába kerül, meg nem trendi, de akkor is.

Koborlovag 2011.10.11. 12:23:48

@M-elicious: No igen, mivel mindannyian egy-egy avatar vagyunk, nem látjuk, nem ismerjük egymás napi világát. Személy szerint sok hölgyemény között dolgozok, így aztán a munkahelyi közeg és az ami körülvesz bizony elég esélyes a vadászatra. Ugyanakkor a tömegközlekedéssel szemben sokkalta esélyesebb egy bensőséges viszony kialakulása, ami adhat táptalajt valami többnek.
Azért tömegközlekedve leszólításhoz kell ám erős önbizalom, ami meg ugye megint csak egy szűrő kritérium. :)

barbieds (törölt) 2011.10.11. 12:36:43

@Koborlovag: A felnőttes figyelem is akkor ér valamit, ha a másik a lehetőségekhez képest őszinte, és én itt szoktam hiányosságokat tapasztalni. Sokkal könnyebbnek tűnik játszmázni, legalábbis rövid távon.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.11. 13:14:35

@Koborlovag: Nem trendiség kérdése, egyszerűen szerintem el kell fogadnunk, hogy nem csak a másik ember (partner, szerető), de mi magunk is zsákbamacska kategória vagyunk. Ugyanígy a gyerekeink is, sőt, ők a leginkább.

@barbieds: A LEHETŐSÉGEKHEZ KÉPEST őszinte. Vagyis az őszinteség minden pillanatban viszonylagos és részleges. Vagyis a zsákbamacska folyton nyávog :-)

barbieds (törölt) 2011.10.11. 13:25:27

@skarlát betű: Persze, hogy nyávog, én nem is hiszek abban, hogy még a hosszú távú társ is teljesen megismerhető lenne. Nem is kell, nem is lehet valakit tökéletesen megismerni. A lehetőségekhez képest úgy értendő, hogy alapvetően ne tévesszen meg a szándékait illetően, és ha nem okoz túl nagy galibát magának, akkor azt mondja, amit gondol. Azért ez normális emberekkel tud működni, én úgy tapasztalom.

M-elicious 2011.10.11. 15:52:35

@Kelpie: igen, mindenféle nemesfémek csörögnek az ujjaimon:-) és igen, volt már olyan (kevéssé szimpatikus férfiegyedek közeledése esetén), hogy szemhez közel pakoltam a kezeimet, és mondtam neki, hogy vonja le a megfelelő következtetéseket...

a legjobb az volt, amikor egy szórakozóhelyen elmondtam, hogy a barátnőmnek és nekem együttesen hány és milyen korú gyerekeink vannak. néha még ez sem meggyőző erejű. van, aki erre azt válaszolja, hogy az még jobb, nem kell, hogy egy éjszakánál tovább bonyolítsuk az ügyet. úgy látszik a fiatalabbak már integrálták az "értékrendszerükbe" a MILF-kultuszt (ami korántsem jelenti azt, hogy én feltétlenül az lennék, de persze ízlése válogatja).

M-elicious 2011.10.11. 15:57:51

@Koborlovag: nem mondtam, hogy feltétlenül mindenkinek le kellene szólítgatnia a másik nemet. van,akinek más terep jobban áll.

ez habitusfüggő is. csak azt mondom, hogy velem már megtörtént, hogy így környékeztek meg, és én ezt a javára írtam az illető(k)nek, mert ritka madár, aki vállalja az ilyen megmérettetést. a férjemnek mindenesetre bejött, pont azért, mert az átlagtól eltérő, és igen pasis fellépése volt. de az is igaz, hogy nem csak brahiból szólított le, hanem mert későbbi bevallása szerint nagyon tetszettem neki, és nem akarta elszalasztani az alkalmat.

rózsa.szirom 2011.10.12. 14:30:04

Inkább érezzem balul elsültnek a kalandot, mint a "mit hagyhattam ki" érzésem rágódni. Még akkor sem volt bűntudatom, amikor a múltkor a játszótéren megismerkedtem a feleségével.
;-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.10.12. 15:00:10

@M-elicious: Hát, tényleg tetszhettél, ha utána ez lett belőle. Mármint, házasság :-)

@rózsa.szirom: Ez csak egyszeri félrelépés volt, vagy még mindig tart?

rózsa.szirom 2011.10.12. 17:20:55

@skarlát betű: Eddig egyszerinek tűnik (nem véletlen összegabalyodás volt), de majd meglátjuk, még nincs lezárva a dolog. Családosok lévén valszeg nem is lesz klasszikus szeretői kapcsolat, csak megmarad a haveri, baráti szinten, akik néha mást is csinálnak titokban. ;-)

Holly-Audrey 2011.10.12. 21:16:24

@rózsa.szirom:" Inkább érezzem balul elsültnek a kalandot, mint a ""mit hagyhattam ki" érzésem rágódni."
Engem is ez sodort utoljára más ágyába, pedig már az első alkalommal mikor leszólított és hagytam neki 2 percet, hogy meggyőzzön :), éreztem ebből nem lesz klasszikus szeretői kapcsolat.De hagytam magam mert az piszkált folyamatosan,- az udvarlási fázis vége felé egyre intenzívebben- ha ezt kihagyom nem vagyok normális.Kicsit pasi aggyal éltem meg ezt a kalandot, mert kaptam egy szép testű, jóképű, udvarias, okos fiút, aki persze csak dugni akart, de meg kell hagyni marha jól csinálta. A körítést is és a fizikai részt is.A hiba az én készülékemben volt, hogy nem akartam többet.Még mindig kicsit többre vágyom ha már kalandozni szeretek. :)
De hazudnék ha azt mondanám megbántam.
Viszont bűntudatom az volt..Másnap főleg..Talán az öt év kihagyás miatt..Vagy csak azért mert érzelem alig volt benne, csak ösztön és vágy aminek engedtem..

Kelpie 2011.10.13. 11:25:39

@M-elicious: Basszus, elsőre azt hittem, hogy a férjednek jött be az igen pasis fellépésű udvarló. Na, mondom, mik vannak... Elképzeltem a folytatást :P

M-elicious 2011.10.13. 13:08:26

@Kelpie: muhaha! ha legközelebb leszólítanak, majd megkérdezem férjtől, mit szól, elég féfrias fellépésű-e az illető...báralapesetben akkor szokták az ember lányát leszólítani, ha nincs mellette más hímnemű egyed. kivéve, ha szvingerklubban ismerkedik.

Kelpie 2011.10.13. 13:38:05

@M-elicious: Az az igazi tökös gyerek, akit nem csak a jegygyűrűd nem zavar, hanem a férjed sem :)

M-elicious 2011.10.13. 13:59:56

@Kelpie: azt már pofátlanságnak híjják, nem tökösségnek:-)
süti beállítások módosítása