Nemrég az egyik kommentben idéztem Popper Péter néhány mondatát, amelyekben az emberek (főleg férfiak) hűséghez, hűtlenséghez, parnterváltogatáshoz való hozzáállását ecsetelte. A poligámok és a monogámok mellett feltűntek a palingámok is:

A folyton kapcsolatot váltó palingámot rejtett okok mozgatják: ő szakít előbb, nehogy őt dobják ki, lássák a riválisok, hogy ő újra meg újra elkel a halpiacon, borzad attól, hogy érzelmileg behálózzák és megkössék, ahogy mondani szokták: „megegye egy nő".

Ennek alapján tehát a palingám az a fajta ember (szerintem nők között is akad), aki nem tud vagy nem akar senki mellett kitartani, noha elviekben monogám, hiszen az aktuális partnerét nem csalja meg, a gyakorlatban sokkal inkább poligám, mint egy hagyományos poligám, ha azt nézzük, hogy néhány év alatt hány partnert fogyaszt el összesen.

Lehetnek persze ugyanannak az embernek ilyen és olyan életszakaszai, tízen- és huszonévesen gyakoribb a palingám magatartás (főleg fiúk esetében), hiszen akkor a tapasztalatszerzés dominál, illetve lehet valaki úgy is palingám, hogy igazából poligám: van egy, akár évtizedekig is megmaradó felesége/férje, de mellette folyamatosan váltogatja a szeretőit. 

Mi rejlik a palingám viselkedés mögött? Állandó bizonyítási vágy? Lelki üresség? A kötődésre való képtelenség? Vagy csak csillapíthatatlan kalandvágy? Nevezhetjük hűségnek azt a magatartást, amely az első probléma felbukkanásakor, vagy, ha az illető erős kísértésbe esik egy harmadik személy miatt, és annak nem akar ellenállni, egyenes lelkű emberként szakít az aktuális partnerével, és továbblép? 

Ha van köztetek ilyen hajlamú olvasó, őt mi motiválja? Problémának érzi-e ezt a hajlamot, vagy teljesen megfelel neki így? Úgy gondolja-e, hogy egész életében így fog viselkedni, vagy később mást szeretne? Esetleg egy majdani, teljesen monogám kapcsolatot képzel el, de addig is élvezni akarja az életet, és nem látja értelmét, hogy olyan partner mellett kösse le magát, aki biztosan nem az "igazi"?

Vajon egy monogám kapcsolat tönkremenetele vitte-e erre az útra, és önvédelemből váltogatja a partnereit? Esetleg nem ő szokott szakítani, hanem mindig vele szakítanak? És, ha valaki már volt igazi palingám átmeneti partnere, azt hogyan élte meg?