Ha már csalunk, és nem közös megegyezés szerint, akkor gondoljuk át azt is, hogy le akarunk-e bukni. Amennyiben igen, tudat fölött, vagy tudatalatt, akkor a következő módszereket ajánlom. (Természetes, hogy aki viszont NEM akar lebukni, az pont ezeket a dolgokat NE csinálja.)

Hagyjunk nyomokat magunk után!

Amennyiben tudjuk vagy valószínűsítjük, hogy a partnerünk hajlamos kutakodni, ellenőrizgetni, esetleg a gyerek kíváncsiskodik kéretlenül, vagy más is használja a mobilunkat illetve számítógépünket, a következő dolgokra figyeljünk:

Ne töröljük ki a sms-eket és a híváslistát a mobilból, állítsuk be a számítógépet úgy, hogy  lehessen látni az előzőleg böngészett oldalakat, ne használjunk titkos e-mail fiókot, jó lesz az otthoni, amely tán még közös is a feleséggel/férjjel. Társkeresőn is olyan regisztrációt csináljunk, amely alapján könnyen kideríthető a személyazonosságunk, töltsünk fel fotót, adjunk meg csupa valós adatot, esetleg még a telefonszámunkat is. Ha használtuk a társkeresőt, ne lépjünk ki belőle, és jegyeztessük meg a géppel az regisztrációs nevünket és a jelszavunkat is. Persze lehetőleg könnyen megfejthető jelszót válasszunk: például a gyerekeink nevét.

Jelöljük be a szeretőnket a Facebook-on, és kommenteljük rendszeresen a képeit. Cseteljünk vele úgy, hogy az visszakereshető legyen (például Skype-on).

Másoljunk ciki szövegeket a vágólapra, és utána hívjuk oda a partnerünket, hátha "véletlen" megjelenik neki a képernyőn. Erotikus fotót, ha van, mindenki által hozzáférhető mappában tároljunk.

Őrizzük meg a hotelszámlát, mindenképp kérjünk számlát (törvénytisztelő állampolgárok lennénk, vagy mi), ki ne dobjuk útközben  hazafelé! Ugyanez vonatkozik a parkolókártyára is. Amikor csak lehet, fizessünk bankkártyával! Ha ajándékot veszünk a szeretőnknek, vigyük előbb haza, mert ha a partnerünk megtalálja, vagy azt fogja hinni, hogy neki vettük (és ciki, hogy mégse adjuk oda neki), vagy rájön, például a méretből, hogy másnak szántuk, az még cikibb. (De hát mi le akarunk bukni). Mindenképp vigyük haza a szeretőnktől kapott ajándékot, a hozzá való kis kártyával együtt.

Telefonálgassunk hosszasan a szeretőnkkel, főleg, ha ott az egész család, és tegyük ezt búgó gerle hangon. Felesleges semleges témákról társalogni, ha lehet valami izgalmasról is.

Találkozzunk olyan helyen, ahol valószínű, hogy ismerősbe botlunk, de azért legyünk tisztában azzal, hogy ez elmaradhat, ilyenkor ne essünk kétségbe. Viszont ne bízzunk nagyon ismerőseinkben, nagy valószínűséggel nem fognak beköpni ... (A szemtelenek ...)

Szexeljünk otthon, amikor megvan a veszélye, hogy valaki hazajön. Tuti módszer, elég sokaknak bevált már. Vagy szeretkezzünk a szabadban, esetleg a munkahelyünkön, persze ne zárt ajtók mögött. Csókolózzunk utcán, lehetőleg megfigyelő kamerák kereszttüzében, vagy a szomszédok irigy tekintete által kísérve.

Nők használjanak jó karakteres parfümöt, és sminkeljenek sokkal erősebben, mint szoktak, ha randira mennek, hogy otthon is gyanús legyen, mi az ábra,  meg a pasi felesége se alhasson nyugodtan. Post amorem ne zuhanyozzunk, hátha megérzik rajtunk a szexillatot ...

Ha bánatunk van, járkáljunk üveges tekintettel naphosszat, bőgjünk órákig, és  akkor se próbáljuk visszafogni magunkat, ha azt érezzük, hogy kifordítanánk a sarkaiból a világot, olyan boldogok vagyunk. Akár el is szólhatjuk magunkat, ha vitázunk a partnerünkkel, hogy de hát az x (a szeretőnk) is így gondolja. Mert olyan hatalmas a kísértés, és annak mi nem tudunk ellenállni ...

Mindezt pedig, még egyszer mondom, csak akkor csináljuk, ha le akarunk bukni!

Biztos vagyok benne, hogy tudjátok még folytatni a témát.