Nem sűrűn járok metróval, ezért ritkán kerül a kezembe az ott fellelhető újság, de ezúttal egy osztogató srác igen határozottan nyújtotta felém, és elfogadtam. Aztán lelkiismeretesen végig is olvastam. Nagyon érdekes, úgymond szakmába vágó anyagra bukkantam benne. Egy magyar cégről szól, amelynek a nevét csakazértse fogom leírni, mert nem akarok nekik reklámot csinálni. Ha valakit érdekel, úgyis könnyen kideríti.
A fifikás cég szolgáltatásai között szerepel többek között szerencsétlen delikvensek (gazdag és unatkozó házastársak megrendelése alapján való) hűségre való tesztelése. Amit bérelt amatőr (?) színész alkalmazásával bonyolítanak. Adott egy feleség, aki a férjét akarja tesztelni, a cég pedig munkába állít egy, a férjnek tutibiztos tetsző, csinos és színészi tehetséggel némileg megáldott csajt, aki vagy elcsábítja a delikvenst, vagy nem. Mivel nem csak tetszik a pasinak, de még azt is belengeti, hogy ő egyetlen menetre vágyna, és semmiféle elköteleződés, se rendszeresség, se semmi nincs a pakliban, melyik szerencsétlen nem fog bedőlni? Talán az nem, akibe a monogámiát tűzzel égették, aki már úgyis rendelkezik szeretővel és köszöni, elvan vele, vagy aki gyanút fog, mert túl nagy az alamizsna, és aztat nem szokás csak úgy osztogatni. (Na jó, van még az a kategória, aki vadászni szeret, de ha a bérelt nő ügyes, azért ezt a vadászat-érzést is nyújthatja, bár az több idő, és az óra ketyeg.)
A dolognak szerintem a megrendelő pénztárcája és türelme szab csak határt. (Szerintem nincs elcsábíthatatlan ember, csak ügyetlen, esetleg eszköztelen csábító.) A pasik nagy része könnyen táncba vihető, nem csoda, hogy a megrendelők 70 fölötti százaléka nő. (Erre most cseppet se vagyok büszke, őszintén szólva.) Amikor a férjek rendelik meg a próbát, sokkal tovább kell tartania a hadműveletnek, mert a nők imádják húzni a dolgot, vagyis hetekig udvaroltatnak. Ha a férjnek elfogy a pénze, vagy úgy véli, hogy már elég volt, az asszonyka kiállta a próbát, nem jön létre a hűtlen szex, nincs bizonyíték. (Gondolom, a hirtelen faképnél hagyott asszonyok viszont tombolnak. És mivel valaki fölpiszkálta a kalandvágyukat, nem csodálnám, ha keresnének egy igazi szeretőjelöltet.)
Ugyanez a cég amúgy alibit biztosít hűtlenkedőknek, ez aztán a pártsemlegesség, vagy hogy hívják ezt. Azt nem tudom, mit lépnek, ha saját alibiigénylő kliensükre állítana rá házastársa egy provokátort. Szólnak az ügyfélnek? Vagy simán elvállalják a melót? És, ha bejáratott módszereiket ismeri már az egyik házastárs, mert igénybe vette, akkor mit szól majd, ha ugyanazokat a fals adatokat adja meg a partnere? Biztos, hogy érdemes ehhez a céghez fordulni?
Persze nem valami sosem látott módszerrel van dolgunk, a hűségtesztet már rég kitalálták... Erről szól például a Cosi fan tutte című Mozart-opera, csak ott maguk a vőlegények tesztelik menyasszonyaik hűségét, álruhában. (Persze, hogy a lányok elbuknak, bár a pasik se válogatnak a módszerekben, az öngyilkosság színlelése azért nem nevezhető épp tisztességes húzásnak).
Partner vagy ex-partner elcsábítására való felbérlés lehet romantikus komédia vagy véres krimi tárgya, aztán ki-ki azt hozza ki belőle, amit a műfaj megkövetel. (A krimik közül például A Perfect Murder, vagyis Tökéletes gyilkosság című jut eszembe, amely egyébként egy Hitchcock-klasszikus remake-je...)
Elkalandoztam.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre ezekkel a szolgáltatásokkal kapcsolatban. Kié a felelősség, ha egy ilyen akcióból tragédia lesz, mondjuk válás, vagy rosszabb, testi erőszak? Nem nagyon veszélyes vizek ezek? Alkotmányos egyáltalán egy ilyen cég működése?
