Valószínűleg minden nő találkozott már ilyen pasival - nem csak egyedülálló, hanem házas változatban is: úgy tűnik, csak a vadászat érdekli, hiába tetszik neki valaki annyira, hogy akár be is zsongjon tőle, amint megkapta, már nem izgalmas számára. Így aztán a kapcsolatai általában rövid életűek, és nem túl tartalmasak. Persze, ilyen nők is léteznek, de sokkal ritkábbak (szerintem).

Lehet ezen változtatni? Szenved az illető is ettől, vagy csak az "áldozatai" érzik magukat szarul, mikor észreveszik, hogy a nagy lelkesedés közönybe csapott át? (Fel lehet ismeri a hivatásos szoknyavadászt, mielőtt még áldozataivá válnánk? És mennyire rossz nekünk, ha áldozatok leszünk?) Felületes személyiségről van szó vagy csak arról, hogy az ilyen ember önvédelemből nem akar kötődni? (Ugyanakkor a házas változat igenis kötődik, a saját családjához.) Esetleg valahol rejtőző kisebbségi érzését próbálja kompenzálni azzal, hogy újabb és újabb trófeákat gyűjt? 

Egy nős, családos olvasóm vetette fel ezt a problémát, ő saját magán tapasztalja:

"Azt hiszem, velem nem stimmel valami. Mintha csak a hódítás érdekelne, addig beleadok apait-anyait, de mikor végre megkaptam a nőt, már nem izgat annyira. Pedig az ágyban kifejezetten pozitív visszajelzéseket kapok, a partnereim elégedettek szoktak lenni, és szívesen folytatnák. De nekem újra és újra valami más, ismeretlen kell. Miért van ez így? A változatosság gyönyörködtet ennyire, vagy az motivál, hogy minden hódítással a saját önbecsülésemet növeljem? Nem tudom, de persze nem panaszkodom, mindig van valaki vagy akár több nő is a képben, csak elgondolkodtam rajta, vajon miért működöm így."

Biztos vagyok benne, hogy lesznek tippeitek.