A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Vendégposzt: Mikor nincs tiszta lap

2012.06.22. 07:04 skarlát betű

Ezúttal egy női olvasónk vendégposztját bocsátom közre: Bogi ugyan elvált már, de kényszerűségből még mindig a volt férjével él, aki nem hajlandó elköltözni, se igazán elengedni a feleségét, érzelmileg zsarolja és pokollá teszi az életét. Mindeközben Bogi dolgozik, gyereket nevel és van egy szeretője is, aki akár lehetne a legitim partnere, de a körülmények ezt mégsem teszik lehetővé, hiszen haza nem viheti a pasit. De következzék ő maga:

Sziasztok, olvasgatom a posztokat és a hozzászólásokat, és sokszor találkozom azzal a véleménnyel, hogy a tisztességes megoldás, ha az ember házassága már nem működik, a válás, az újrakezdés valaki mással. Lehet, hogy itt rajtam kívül ezt mindenki megengedheti magának, de az esetemből meg fogjátok látni, mennyire nem egyszerű ez, ha a másik, ez esetben a férj, nem hajlandó tudomásul venni, hogy vége.

Évek óta rossz volt már a házasságunk, és egyre rosszabb lett, teljesen elidegenedtünk egymástól, de ahányszor ezt szóba hoztam, ő sose értette, miről beszélek. Azt a véleményt is sokszor olvasom, hogy a dolgokat meg kell beszélni. Hát, vele sose lehetett. Magának való típus, még barátai sincsenek, nem hallgat szinte senkire, amikor pedig a családomnak jeleztem, hogy mennyire nagy a baj, tőlük csak azt kaptam, hogy én vagyok a hibás, meg bírjam ki, ez az én feladatom. (Nagyon vallásosak.)

A szex vele már jó ideje fizikai undort váltott ki belőlem, teljesen lemerevedtem, és irtóztam tőle, de  őt ez nem érdekelte, addig járt a nyakamra, amíg olykor engedtem neki, mert féltem, hogy valami őrültséget csinál. Főleg a gyerekeket féltettem, de az is nagyon nyomasztott, hogy ha öngyilkos lesz tényleg, akkor az az én lelkemen szárad majd. Végül rászántam magam, kezdeményeztem a válást. A férjem úgy tett, mint aki erről se vesz tudomást, egyetlen tárgyalásra se ment el, végül kimondták a válást, csakhogy ettől otthon nem változott semmi, ő továbbra is velünk él, esze ágában sincs elmenni, szerinte én továbbra is az ő felesége vagyok. Ami azt jelenti, hogy olykor a veszekedés elkerülése végett továbbra is lefekszem vele, pedig ez nekem nagyon rossz.

Nincs hová lépnem, vidéken élünk, egy házban, amelyet csak áron alul tudnánk eladni, de a férjem hallani se akar róla, hogy kiköltözzön belőle. A családom szégyennek tartja, hogy elváltam, egyébként nem is beszélnek róla senkinek, mivel továbbra is együtt élünk, nem nagyon tudják az ismerősök. Mindketten dolgozunk, de egyikünk se keres eleget ahhoz, hogy önállóan éljen, a családjaink nem tudnak illetve nem akarnak segíteni, mind a két részről erős a nyomás rajtam, hogy úgymond fogadjam vissza a férjemet, és adjak neki még egy esélyt. Nem bírják felfogni, hogy irtózom a vele való együttléttől, persze részletesen sose meséltem erről. 

A válás után összejöttem egy régi barátommal, aki azóta a szeretőm(?), bár elvált nőként lehetne teljesen normális párom, de a körülményeink ezt nem engedik meg. Ő persze nem tudja, hogy a volt férjemmel olykor kénytelenségből lefekszem, a volt férjem meg nem tudja, hogy létezik a barátom, egyszerűen félek tőle, hogyan reagálna. Sajnos a barátom sincs olyan helyzetben, hogy el tudnék hozzá költözni a gyerekeimmel, albérletben lakik és elég keveset keres, ráadásul még tartásdíjat is fizet, ami a jövedelme egy részét elviszi. Hiába szeretnék én tiszta lappal indulni, meg őszinte lenni mindenkihez, egyszerűen nem megy. Nem várom, hogy bárki is megoldja a problémámat, csak azért írtam le, hogy lássátok, olykor a válás sem megoldás, és az őszinteség nem mindig lehetséges. Persze, tudom, biztos sokan azt mondják majd, minek kellett férjhez menni egy ilyen emberhez, de akkor szerelmes voltam belé, ma már magam sem értem, hogyan. Sajnos a múlt tévedései miatt most fizetek.

37 komment

Címkék: család hazugság házasság válás csapdahelyzet együttélés válás után

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr924592844

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

LostInLove 2012.06.22. 08:02:51

SB, lehet, hogy a "Tényleg mindenki ráfázik a házasságra" címen írt poszthoz többen hozzászóltak volna...Igaz, a blog nem erről szól. Nagyon sajnálom, Bogi, hogy így alakultak a dolgok. A legjobb barátnőm jár most hasonló cipőben - még nem váltak el, ő is azt állítja - ezek szerint jogosan, válás után sem változna semmi. Hasonló mentalitású férj és ugyanilyen elhidegült házasság. Család nem vesz tudomást a problémáról, sőt, időnként "megbeszélést" tartanak a feje fölött, ami tulajdonképpen összebékítés akar lenni, aminek a férj a kezdeményezője. Csak persze semmi nem változik, főleg a férj nem. Meg vannak győződve róla, hogy a probléma csak a barátnő fejében létezik. Őrület. Ezek szerint nem egyedülálló jelenséggel állunk szemben. Egyébként a válást ő is kezdeményezte, de a nyomás hatására visszalépett. Komolyan, érthetetlen számomra, hogy miért jó a másik félnek, ha kényszer hatására marad házas...Kényelmes, az biztos, de hogy kielégítő lenne?

Atkusz 2012.06.22. 10:01:43

Nem irigyellek. A megbeszélés dolog csak akkor működik, ha mindkét fél hajlandó rá, és mindkét fél elfogadja, hogy probléma van és változtatni akar. Ez nálad nem működhet.

Biztosan lesz anyagi veszteség, de nem tudsz lelépni a házból, összeköltözni a szeretőddel( együtt csak könnyebb kifizetni a lakbért), és íly módon felszabadítani az életed?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.22. 10:21:19

@LostInLove: Szerintem rengeteg hasonló eset van, én is ismerek hasonlót, ott a család végül is beadta a derekát, és vett egy lakást a nőnek meg a gyerekeknek, sokmillióért, a férj még mindig a családi házban lakik egyedül, és nem hajlandó semmit csinálni, még a gyerekeket se viszi el vagy látogatja, mert neki a gyerekek nem kellenek a felesége nélkül. Ez tiszta elmebaj, de így van.
Amikor fizikai bántalmazás van, az egyrészt tragikusabb, mégis láthatóbb, egyértelműbb, kevésbé merül fel, hogy miért akar egy nő mindenképp szabadulni a férjétől. Ha nem veri, és nem csalja meg (pedig inkább megcsalná, könnyebb lenne neki), akkor a család csak áll értetlenül, hogy ugyan mi baja azzal a jó emberrel.

@Atkusz: Itt több kérdés is felmerülhet, például, hogy a szerető egyáltalán össze akarja-e kötni vele az életét, a maga nyakába véve a gyerekeket is, amikor van neki sajátja. Nem lepődnék meg, ha nem akarna egy egész családot, amit mondjuk nem is lehet neki felróni, ha már egy kapcsolata tönkrement, és most egy albérletben tengődik. Illetve vannak olyan esetek, hogy már előre látszik, mennyire életképtelen ez a pasi is... Attól még az a nő szeretheti, de talán ő sem akarna összeköltözni. Csak azt szeretné, ha legálisan lehetne egy kapcsolata.

notC 2012.06.22. 11:30:37

Ez is elég cifra ügy... Egy "zsiráfom" férje becsajozott. Eleinte csak szeretőzgettek, de egyszer lebuktak. A feleség patáliát csapott, majd kijelentette, hogy válni akar. (kissé döglött házasság volt, szerintem a szerető jó ürügy volt, hogy megszabaduljon a férjtől). És lőn a csoda, férj elköltözött, válás elindult, látszólag mindenki boldog(ul). Csakhogy a férj immáron fél év távlatából is hazajáró szellemként kísérti a lányt, hol a közös gyerek ürügyén, hol csak egy kávézás, hol meg mert ott akar aludni. És természetesen a lány minden pasiügyéről tud, helyesebben kezdődő kapcsolatait igyekszik csírájában ellehetetleníteni.
Nem igazán egyértelmű, hogy mi motiválja, de nekem olyan érzésem van, hogy igyekszik melegen tartani ezt a vasat, míg ki nem derül, hogy az új csaj mennyire válik be. És ráadásul úgy néz ki, hogy aki szeretőnek még jó volt, komoly kapcsolatnak már nem az.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.22. 11:43:07

@notC: Mi az, hogy a zsiráfod? Tanítványod vagy mi?
Na, ez is egy szép eset, hogy a pasi itt is akar lenni, meg ott is... Jó, de ha háremet akar, mondja ki, hátha kiegyeznek vele a nők is :-P Viszont az "exének" is lehessen akkor plusz pasija.

notC 2012.06.22. 12:15:10

Zsiráf: szép, szép, de otthonra nem kéne...
Kiöntik lelküket, meghallgatom, úgyhogy kiöntik megint. És egyre inkább tudható, hogy "zsiráf" :)

A háremmel az a baj, hogy egyel sem tudott mit kezdeni, hogy tudna háremmel? Szerintem egyszerűen csak gerinctelen. Az övé, nem adja másnak, meg különben sem lehet tudni, mikor lesz szüksége rá újra. A csajszi pedig (az én történetemben is) hagyja magát, gyáva és tehetetlen.
Sajnos vannak olyan helyzetek, amikor csak a radikális lépés a helyes, de ezt nagyon kevesen merik ténylegesen meg is lépni. Következmény: a helyzet csak fokozódik, mígnem egyszer eltörik.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.22. 12:25:36

@notC: Baromi könnyű másokat radikális lépésekre biztatni, a körülmények sokszor nem pontos ismeretében. Ha még szarabb lesz utána, neki lesz szarabb, nem a kibicnek.

A pasi attól még lehet gerinctelen, de mivel van egy gyerek a történetben, aki szereti az apját, nem túl célszerű kirúgni radikálisan.

DieLente 2012.06.22. 12:54:16

@skarlát betű: ne,ne.
a gyereket érvként felhasználni bármelyik félnek arra, hogy miért kéne együtt maradni, elég necces. itt például milyen példát lát? anya ideges, a felek között nincs hétköznapi intim kapcsolat - simogatás, puszi - a gyerek érzi a feszültséget, hallja ahogy előtte beszélnek és azt hiszik nem érti.
ha az ő érdekeit néznék, vagy változtatnának a kapcsolaton, vagy elválnának, de a felemás helyzetből eredő feszültség az egyik legkárosabb hatás.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.22. 13:05:08

@DieLente: ez egy népszerű gondolat, de sajnos nem igaz. Több kutatás is azt igazolja, hogy a gyerekeknek mások a szempontjaik, mások az érzelmeik, és még egy nem jól működő családot is inkább választanának, mint a szüleik szétválását.

Az "öntsünk tiszta vizet a pohárba", az a felnőtt megközelítés. Egy gyerek lelkileg másképpen szeretné rendezni az a helyzetet, amiben a családja van.

Ettől még utálattal együtt élni természetesen nagyon káros. Véleményem szerint Boginak még addig kellene lépnie, mielőtt a lépés elodázása teremt valami tragikus kész helyzetet. (Úgy értem, még a jelenleginél is tragikusabbat.)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.22. 13:06:57

@DieLente: Nem is erről volt szó. Hanem arról, hogy gyerek lévén a történetben a nő nem rúghatja ki az apát a házból, ha az odajön látogatóba. Nincsenek is együtt.

Amúgy pedig ez egyáltalán nem ilyen egyértelmű, de a váláspártiak mindig ezt mondogatják. A gyerekeknek sokminden lehet jó vagy rossz, nem biztos, hogy egy elvált szülő több stabilitást tud adni, mint egy elhidegült kapcsolatban élő pár, főleg, ha a válás teljes anyagi csőddel is együtt jár. Minden eset más és az abban lévőknek kell mérlegelniük. A posztban szereplő példa meg ugye azt mutatja, hogy hiába akar az egyik válni, ha a másik nem megy el. És ilyen mennyi van! Főleg egy szegény országban, ahol egy lakás árából legtöbbször nem lehet kettőt venni. Nyugaton egy fokkal könnyebb, ha van állásod.

DieLente 2012.06.22. 13:10:15

@kardhal77: a korosztályomban rengeteg olyan ember van, aki utólag megkapta a szüleitől, h csak miatta maradtak együtt 10-15 évig, pedig ha időben lépnek lett volna normális életük, de hát ott volt ő.
sztem ez sem igazságos.
egy kisgyerek szemével természetesen más, de a kisgyerek egyszer felnő és nem fog külön azért hálás lenni, mert x évig boldogtalanul vegetáltak egymás mellett a szülei.

notC 2012.06.22. 13:15:08

@skarlát betű: Nem biztatom, soha nem adok tanácsot :) A saját döntéseit mindenkinek egyedül kell meghoznia. Esetleg néhány kérdést teszek fel, amire nem kérek választ sem. Nem kibic vagyok, hanem csöndes külső szemlélő, és esetleg elmesélek egy-egy példabeszédet, mint a nagy rabbik :)
És egyébként meg egyetértek @DieLente: -vel, a gyerek "érdekében" hozott gyerek ellenes döntés egyik résztvevőnek sem jó. Egy normális válás után lehet normális apa-gyerek-anya kapcsolat, míg egy tragikomédia után nehéz rábízni a gyerekünket az ellenségre, bármennyire is szeretné a gyerek...
Persze a dolgok sohasem ilyen egyszerűek (akár az én történetemben, akár a postban említettben). Mindig van néhány "ha", "de", "egyébként", és azt se felejtsük el, hogy megintcsak az egyik felett hallottuk. Bogi is bevallotta, hogy szép lassan döglött meg a kapcsolatuk, mígnem fizikai undort érzett a férje iránt. Hmm... Majd kiderül, hogy a "békesség kedvéért" néha még most is lefekszik vele. Hmm... Véletlenül sem akarok ítélkezni, de a "valamiért odaadom a testem egy férfinak" külön szakma. Nekem nincs vele bajom ("mind kurvák vagyunk!"), de ha ez az állapot nem fekszik valakinek, akkor lehet kellene valami megoldást találni. Szerintem a jog is tud ilyen helyzetekkel mit kezdeni, végső esetben.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.22. 13:15:11

@DieLente: megint a felnőtt szempontot nyomod. Ha egy olyan embert is találsz a korosztályodban, aki azt mondja a szüleinek, hogy: "bárcsak inkább elváltatok volna, mert ha időben léptek, nekem normális életem lett volna", akkor dumáljunk újra.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.22. 13:17:39

@skarlát betű: szerintem mindenek előtt segítőket, szövetségeseket kellene találnia, mert egyedül nem képes megoldani, ez világos. És a szeretője sem segítő ilyen szempontból.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.22. 13:18:43

@DieLente: Nem is fair a gyerekre kenni az egészet, de itt eltolódott az érvelés. Te azt mondtad, rossz a gyereknek, ha együtt maradnak, de az állításod arról nem szól, hogy ez végül rossz volt-e vagy jó az ismerőseidnek - gyerekszemmel és így, utólag. Persze ebben az is benne van, hogy a szüleik akkor korántsem látták megvalósíthatónak, hogy elváljanak, de most rákenik a gyerekre, hogy miatta nem tették, úgymond feláldozták magukat.

Én sokszor kívántam, bárcsak válnának el a szüleim, furcsa, mi? Mert nekem nagyon rossz volt abban a családban. Nem is miattam maradtak együtt, hanem, mert szerintem nekik nem volt annyira rossz. Még ma is együtt vannak, lehet, hogy a házasságuk alapvetően sikeresnek tekinthető, bár nem látok bele igazán.

És nem kell vegetálni, lehet külső kapcsolatban boldognak lenni :-) Akkor már nincs az embernek az az érzése, hogy feláldozta a legjobb éveit a családja összetartása érdekében. Ne áldozzon fel senki túl sokat, mert az visszaüt.

DieLente 2012.06.22. 13:22:20

@kardhal77: van ilyen. nem a szüleinek mondta, hanem nekem. mire felnőtt, az apja meghalt, az anyja lerokkant. egész gyerekkorában a sóhajtozást hallotta, mire megnőtt akkorára, h leesett neki hol volt a difi. akkor már késő volt. 17 évesek voltunk akkor.
csak a felnőtt szempontot tudom nyomni, mivel az vagyok, viszont vannak gyerekeim és volt az a szitu mikor azt kellett kitalálnom, ha megyek hová és kivel? a különbség az, h az én családom mellettem állt.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.22. 13:25:04

@notC: Nagyon mélyre mennek ezek a dolgok, mit mondjak neked... A nők egy része szerintem csakis azért fekszik le a férjével, hogy letudja a kötelességét, vagy hagyják már végre békén. Hogy az ember ne verje meg, vagy ne vinnyogjon az ágya előtt. Hogy ne csapjon botrányt. Igen, ezek életből vett példák. És akkor rásütik, hogy kurva.
A jognak megoldása? Ne haragudj, de még a családon belüli fizikai erőszakra sincs megoldása, nem hogy az ilyen lelki, verbális, nevesincs erőszakra, amit egy pasi sok esetben nem is ért fogalmilag. A törvényeket a pasik hozzák. Amúgy meg az ilyen helyzetben lévő nők a végtelenségig szégyellik magukat, mintha ők követnének el bűnt. Nem hogy majd jogi védelmet kérjenek, ami amúgy is egy vicc.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.22. 13:28:35

@DieLente: 17 éves nem gyerek már. Egyébként meg nem hiszem, hogy a szüleit az tette tönkre ennyire fatálisan, hogy együtt maradtak, bár nem ismerem a történetet, de nagy problémák lehettek ott más téren is.

Az itt a hatalmas különbség, hogy a családod melletted áll-e. Ha nincs senki, aki segítsen, sőt, inkább tuszakolnak vissza a házasságba, amelyből ki akarsz jutni, akkor ott azért elég nehéz egyedül bármit csinálni.

E. Bonheur 2012.06.22. 13:36:12

@DieLente: erre jó példa vagyok én is. Tinédzser voltam, amikor a szüleim szét váltak. Persze, nem sokáig, mert ha van egy olyan önző gyerek, mint én amilyen voltam, akkor az készbe veszi az ügyet, és megoldja. Addig csűrtem-csavartam (zsaroltam az anyámat), amíg az apámat visszafogadta. Nekem ők, akkor úgy kellettek, egybe, bár tudtam, hogy szarul élnek. Nekem az volt fontos akkor, hogy ők együtt maradjanak.
Eredmény: anyám rá is ment.
Persze, most már másképp látok mindent.

DieLente 2012.06.22. 13:41:26

@skarlát betű: ezért jó @kardhal77: ötlete, h próbáljon szövetségest keresni, mert egyedül nem fog boldogulni.

amikor 19 évesen családot alapítottunk mindenki azt mondta, még gyerekek vagyunk :P

rettenetesen nagy volt a nyomás a nagyszülők részéről. olyan elrendezett házasság féle volt. a szülők orvosok voltak, nagypolgári - létezik még ez a kifejezés? - körülmények között és úgy gondolták a két fiatal egymáshoz való és addig mondogatták, míg azok el is hitték.
fura, h most mikor mindenki önként házasodik ugyanolyan problémák adódnak.

notC 2012.06.22. 13:43:13

@skarlát betű: értem. Tehát mi a blog hivatalos álláspontja a Bogi ügyével kapcsolatban? Csak hogy mindenki tudja melyik sorba kell beállni...

Ezt a feminista baromságot meg fölösleges volt lenyomni... Szerintem sok nő kéri ki magának a "csak azért fekszik le..., hogy ne vinnyogjon az ágya előtt.." dumát.

Szívesen beszélgetek egy másik poszt keretén belül az erőszakról, a házasságbeli elnyomásról, és akár a jog-nő, jog-férfi viszonyokról is. Bár Neked sokkal komolyabb tapasztalatod lehet ebben, az én környezetemben jobbára "happy end"-el végződő történetek voltak vadbarom férjekkel kapcsolatban.

hannawald 2012.06.22. 13:52:34

én arra lennék kíváncsi, bár ez nem igazán tartozik ehhez a bloghoz, hogy azt írta Bogi, hogy vallásos a családja, nyilván Őt is így nevelték. egy ilyen helyzetben való létezés ezt hogyan befolyásolja. megmaradt vajon a hite?

@kardhal77: én is tudok olyat mondani, aki megsínylette, hogy miatta maradtak együtt a szülei, s a mai napig lelki sérült emiatt. és rengeteg olyan embert ismerek, akik egy (édes) szülővel nőttek fel, és egyetlen egy olyan van köztük, aki szerint együtt kellett volna maradniuk. nyilván abszolút helyzet, személy és minden függő a dolog, erről nem érdemes általánosságban beszélni szerintem.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.22. 13:54:01

@notC: Nincs hivatalos álláspont, ez viszont most szerintem elég bunkó komment volt. Nem feminista baromság, hanem az élet, de persze nem kell róla tudomást venni, mert az úgy sokkal kényelmesebb.
Ne kérje ki magának, akire nem vonatkozik, de van, akire vonatkozik, ezt lécci, ne kérdőjelezd meg. Sok nő van ebben a helyzetben, sok meg nem. Ennyi.
Mért kéne másik poszt? Ez is ugyanolyan jó, mint egy másik.
Bár őszintén szólva nem tetszik a hangnemed. Én próbáltam nem személyeskedni, pedig már a zsiráfnál kicsit kinyílt a bicska a zsebemben.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.22. 13:59:48

@hannawald: Az én barátnőm hasonló helyzetben - szintén vallásos családdal - eléggé megingott a hitében is, bár inkább azt mondanám, az egyházba vetett hitében, és az egész keresztény tanban, de számára ez a kettő (istenhit és egyház) elválaszthatatlan. Még az is súlyosbította a helyzetet, hogy a válást ugyan elfogadták nagy nehezen, de a családja és az egyház) azt várja tőle, hogy ne legyen akkor másik pasi az életében. Mert a különélés oké, de az új kapcsolat az már nem. Vagyis mondjon le mindenről, a szexről, a szerelemről, az intimitásról.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.22. 15:46:32

@hannawald: nem ugyanarról beszélünk.

Nyilván rossz dolog egy feszültségekkel terhelt családban felnőni. A gyerekek legtöbbször mégis mindent megtennének, hogy egyben tudják a családot, nyilván nem véletlenül. Számukra ez lenne a lelkileg járható út.

Az, hogy ki mit mesél utólag a gyerekkoráról, vagy hogyan értékeli a történteket, szerintem nem mérvadó. Nagyon kevesen tudnak kijönni a hipnózisból, amit gyerekkorukban kaptak.

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.22. 19:19:54

Most bírtam elolvasni ...
Boginak csak egy dolgot tudok javasolni, valamilyen módon függetlenítse magát, mert rámegy az egészsége, a gyerekek.
Tenni kell valamit, de nem rohanni másik pasi birtokába azonnal.
Nincs jó megoldás, csak rossz, a rosszból kell kiválasztani a legjobbat.

Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2012.06.23. 22:45:00

Ez rossz alku, a létező legrosszabb. Bogi egyszerűen nem hajlandó magért kiállni - ezt sajnálom.
De rengeteg nő-társa mert lépni, ment anyaotthonba, utcára, bárhová a tiszta helyzet érdekében.
Azért gáz, amit csinál, mert a gyerekei sem fogják megtanulni, hogy mi az, hogy kiállunk magunkért. Újratermeli bennük azt a nyomorúságot, amiben most ő él.
Rohadt fájdalmas dolog a tükörbe-nézés és a döntéshozatal. De a körülményekre fogni azt, hogy ő valamit nem hajlandó/akar/tud megtenni, az minimum álszent és gyenge kifogás.
Én nem tudok helyette dönteni. De: segítség mindig van. Elérhetők anyaotthonok, ahová menekülhet, csak be kéne gépelni a gugliba. Segítő körök, alapítványok, egy halom fórum, akik jóval tájékozottabbak és intézményesültebb a segítségük, mint amit ő bármely személytől kaphat. CSAK el kéne indulni és dönteni kéne.
(az ő helyzete tipikusan nem szeretőségről szól és van rá egy százasom, hogy a következő - vagy akár a mostani szeretői - viszonya is pont ugyanezeken a dolgokon fog elsiklani)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.23. 23:02:35

@Zsit (nyau és rémizé): Az anyaotthonok durvább helyzetekre vannak kitalálva, egyébként átlag 1 évig lehet ott maradni, és a körülmények nem feltétlen álomszerűek, ugyebár. Plusz, nem a lakhelyén lenne, vagyis elvesztené a munkahelyét, kiszakítaná a gyerekeit a környezetükből, és akkor mi marad, a nagy semmi? Az ember nem ugrál csak úgy, ha van mit veszítenie. Ő meneküljön, mert egy hülye a férje, és hagyja ott a házát?
Nem tudom, próbáltál-e már úgy kiállni magadért, hogy a saját családod ellened fordul és a közösség, ahol élsz, nem vevő rá. Lelki segítséget biztos lehet kapni, de olyan jelentős anyagit, ami megoldaná a helyzetet, csak a családtól. Esetleg barátoktól, ha vannak az embernek nagyon jó barátai, akik még azt is vállalják, hogy oda lehet hozzájuk költözni. De hosszú távon egyik se megoldás, ha nem akarsz más nyakán élni. Végig asszisztáltam hasonló helyzetet, a plébánostól kezdve a pszichiáterig mindenki be volt már vonva - a pszi a férjnek kellett volna, a dolog annyiból állt, hogy 5 percet beszéltek vele és kapott valami bogyót. Többet nem is ment.

Amúgy a mostani szerető nem is szerető, hiszen ő már legálisan elvált nő. És, hogy nem hisz magában, és megint "rossz" partnert "választott", azt aláírom. És ennek vastagon a családi háttér az oka, de persze ilyenkor jön az, hogy az ember felnő és már nem teheti mindig a szüleit felelőssé mindenért. Ez OK, csak látom, mit küszködnek emberek ilyen örökségekkel, amelyek jelentőségét azok, akiknek nagyobb szerencséjük volt, sokszor túlságosan alulbecsülik.

Zsit (nyau és rémizé) · http://ittanyugatihatarszelen.blog.hu 2012.06.23. 23:17:07

@skarlát betű:
így van, felnőtt ember már! Mérje fel a károkat és tessék nekiállni az "újraépítésnek".
A gyerekek rugalmasok, én az ő aktuális környezetük védelmét nem tekintem indoknak (bár kérdéses a gyerekek kora, így ebben azért rugalmasabb vagyok, no :D, de ez ma már nem lehet akadály, hisz nem 5 perce él ebben a szituban).
Jövedelmi helyzet: hát igen... az igényekből alább kell adni (én is éltem nagyon kicsi pénzből gyerekekkel, állás nélkül ....). Férjtől bíróságilag letiltatni a gyerektartást. És átmenetileg az egyszobás albi is megteszi.
Vagyonmegosztás: csak kérni kell és végre kell hajtatni. Nyilván ehhez is lelkierő kell és kitartás.
A munkára nem tudok mit mondani. Bármikor lehet olyan helyzet, hogy nincs éppen.
A család húzósabb. Nálunk se volt tapsvihar, hogy válunk. De szerintem ide is igaz az első pár sor: felnőtt. Neki kell döntenie és nem a családjának.
De én biztos úgy kezdeném, hogy keresnék melót távolabbi helyen és oda építeném újra az életem.
És mindent megtennék, hogy ebből a mérgező környezetből kiszabaduljak (a felismerés fél siker, ugye). Mindent. Ráadásul nagyon-nagyon motiválna, hogy másoknak sikerült!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.23. 23:31:53

@Zsit (nyau és rémizé): Mivel nem ismerek minden körülményt, nem tudom, mi megvalósítható, csak azt látom, hogy most többdiplomás, budapesti szinglik is azon gondolkodnak, hogy visszaköltöznek a szüleikhez, mert nincs állásuk, és a jelek szerint esélyük se, hogy szerezzenek. Ehhez képest egy több gyerekes nő vidéken majd baromi könnyen fog találni... Sajnos ez nem az a történelmi pillanat, hogy az ember olyan nagyon ugrálhatna, még gyerek nélkül se.
Persze, jó lenne a méregből kiszabadulni, és jó lenne, ha tudna benne hinni. A legnagyobb baj az, hogy az effajta családok a hitet bírják csírájában elfojtani, a hitet abban, hogy érsz valamit.

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2012.06.26. 11:04:19

Most biztos utálva leszek a véleményemmel, de szerintem ez az "olykor a veszekedés elkerülése végett továbbra is lefekszem vele"-dolog über gáz:(
MIért egyszerűbb lefeküdni valakivel, mint nyakába kapni a várost, bemenni a családsegítőbe, mediátorhoz fordulni, menedéket kérni anyaotthonban, vagyonmegosztást kérni, stb??? Mondok mást: létezik ingyenes jogsegélyszolgálat, ahol ingyen elmondják a rászulóknak, milyen jogi lehetőségek vannak, sőt még ügyvédet is kaphat onnan, ha nincs pénze másra, beadványt megírnak, akármi. Megjegyzem, hogy a jog nem is támogatja ezt az elváltan egy fedl alatt élősdit, nagyon kivételes esetben engedélyezi a bíróság, végső megoldásként, szigorú feltételekkel. Csak kis utánajárás kérdése, hogy legyen megoldás. Ettől könnyebb lefeküdni azzal, akitől undorodik? Hogy tud valaki lefeküdni azzal, akitől undorodik??? Na és a gyerekeinek hogy tud akkor hiteles édesanyja lenni, hogy tud hiteles női mintát közvetíteni? HOgy lesznek a gyerekei így gerinces, magukért kiállni képes, felelős felnőttek? Ne csináljuk már...:(

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.26. 13:12:33

@HoldViola: Mindenki azt tesz amit akar! Mindenkinek arra van ideje amit akar :) Ezt te is tudod :) Ha valaki nem akarja eléggé elszakítani magát az extől, nem is tesz érte semmit, vagy nem eleget (félmegoldás).

HoldViola · http://fiamma.blog.hu/ 2012.06.26. 13:29:15

@varázsló1: félmegoldás? ez a "megúszós" verzió egyáltalán nem megoldás, persze attól függ tényleg, mi a valódi cél, ténylegesen mit akar az illető. Bennem felmerült, hogy ő papíron vált el csak, de a gyakorlatban nem. Elszakítania magát nem kellene teljesen, ha van közös gyerek, főleg nem; de miért kell egy fedél alatt élni, ha az ingatlan nem megosztható, és miért "kell" "kényszerből" lefeküdni valakivel, ezt nem értem.

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.26. 13:45:04

Te meg én tudjuk, hogy ez mit jelent, nem igazán akarja ... Ha igazán akarná megtalálná a módját ... hogy külön éljen, és azt is, hogy a gyerekeknek a lehető legjobb legyen.
Van olyan nő akivel nem feküdnék le, akkor sem, ha egyedül lenne a világon.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.26. 15:27:34

@HoldViola: Azért, hogy a pasi ne őrjöngjön, és ne ijessze halálra a gyerekeit, mondjuk. Szomorú, hogy van ilyen, de van. Persze, ha megfeszül, akkor el tud onnan menekülni, csak az ilyen emberek (itt Bogiról beszélek) szinte lelkileg vannak gúzsba kötve, és iszonyú nehéz elhinniük, hogy szerencséjük is lehet valamiben, meg egyáltalán érnek valamit.

@varázsló1: Van egy nagy különbség a férfiak és a nők között, a férfi általában nem képes szexre azzal, akit nem kíván, a nő meg igen. Nos, végy ehhez egy nagy adag vallásos neveltetést, amely arról szól, hogy neked kötelességeid vannak... Ha felmérést készítenénk arról, hány nő fekszik le a partnerével anélkül, hogy kívánná, szerintem elég nagy arányszám jönne ki.

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.26. 22:24:18

@SB Hááááát, sok mindent lehet, de nem érdemes ...
Én nem vallásos vagyok, de hiszek! És biztos, hogy nem tenném meg, ha a helyében lennék.
süti beállítások módosítása