Szavazás meg nyet? Pedig lehetne, a feldobott lehetöségekkel... :)

Létezik ilyen.
Anno nem túl gyakran ugyan, de találkoztam vele.
Egyetlen kivétellel általában a férj javasolta dolgot a feleségnek.

Semmiféle megháborodás nem állt persze a dolog mögött:))
Az általam látott esetekben a SB által írt második ok: a "feloldozás" igénye volt.
Vagy a már megtörtént megcsalások miatti lelkifurdalását akarta a pasi utólag megszüntetni, vagy előzetes engedélyért folyamodott - mert például nem akart folyamatos hazugságokba bonyolódni később. Azt azért a legtöbben tudják vagy érzik, hogy hogy a hűtlenség kalandos útjára lépve a legtöbb esetben a párkapcsolatának és az esetleges gyermekeinek jövöjét kockáztatják.

Ezek az esetek is azt az axiómát igazolták számomra, hogy bármilyen emberi kapcsolatban nem csak az számít, hogy az egyik fél mit akar hanem az is, hogy a másik fél ezt a dolgot vagy szándékot hogyan értelmezi, mit jelent neki.

Szerintem a módszer elég bátor húzás de jó lehet a nyitott házasság vagy a DADT házasság felé vezető úton - persze csak ha a másik fél elfogadja. Ilyet értelemszerűen én nem láttam, de tudom, hogy van.

Ha a másik fél elutasító, elzárkózik a dologtól akkor el lehet kezdeni gondolkodni a kultúrált válás részletein vagy valami más megoldáson vérmérséklet és élethelyzet szerint.

@OakTree:
Nem csak gépelni, fogalmazni sem tudok :(
Szóval: "kapcsolatuk" és "gyermekeik" akart volna lenni helyesen.

Hát.... én itt csak hal (l) gatok, mint a sülthal...
Ismeretem ilyenről nincs...
Elképzelni is azt tudom csak, magamból kiindulva, hogy súlyos-tartós betegség (testi-lelki egyaránt) vagy hosszú börtönbüntetés ( Nelson Mandela) jobb belátni és elfogadni és a társat "feloldozni" a hűtlenség vádja alól...
A kapcsolat ilyetén otthoni ellaposítását csak közös megegyezéssel tudom elgondolni. Ugyanakkor el nem tudom képzelni, amint ezt "megbeszélik"..... :-)
Hogy egy a társnak kívánt szerető az otthoni dolgokat helyre tudná tenni....? Szerintem ez a színtiszta naivitás... aki ilyenről hallott, az Nessit is elhiheti, meg a Jetit is... :-)
Max. ha a kapcsolat rendbetétele válást, az egymás iránti érdektelenedés gyors elérését jelenti....

Én is csak hallgatok nagyokat, mert milyen jó is lenne, ha a párom tudomásul venné mégha csak hallgatólagosan is, hogy szeretőm van, mert nekem szükségem van rá ,neki meg nincs. Sok sok beszélgetés a témáról sem hozta meg a kivánt eredményt, sőt azt mondta nem viselné el ha megcsalnám, de adni ő többet nem tud., vagyis petting, orális szex bármi , csak a farkát ne vegyem igénybe, mert azt képtelen használni a betegségei miatt, de egy vibrátort képes volt beszerezni. Egyet felejt el, hogy a vibrátor nem élő farok,mellyel tökéletesen lehet szeretketni,, hanem egy segédeszköz, mint a neve is takarja és azokat az érzéseket amit az igazi kelt nem pótolja. Önzőség a részéről ezt tenni és ezért teszem amit teszek a tudta és beleegyezése nélkül. Sőt lelkiismeretfurdalás nélkül. Ez a külső kapcsolat nem veszélyezteti a házasságomat, családi életemet, de sokkal jobb lenne, ha struccpolitika helyett "csak" tudomásul venné a férjem, hogy ez van és nem kellene legendákat, hazugságokat gyártani minden egyes találkozásra a szeretővel...

Nagyon jó és érdekes a téma. Remélem lesz valaki, akinek első kézből vannak erről élményei és elmeséli. (főleg az lehet izgalmas, hogy 'titokban', hogy lehet erre a másik felet rávenni. Ne tudja, hogy te ezt szeretnéd mégis megtegye) Mindenképp követni fogom a hozzászólásokat. :)

@est ragon: Nem közvetlen közelemben történt, de egy ismerősöm ismerősénél előfordult. 'Tugyi-mutyi'-nak tartotta a lány a fiút és elkezdett szeretőt tartani. Olyannyira, hogy mikor nyaralni mentek a szerető is ment (persze nem velük, hanem külön), és mikor a lány kibalhézott egy kis szabadidőt magának, akkor átugrott a szeretőhöz. Ezek után a vége az lett, hogy a lány annyira felfűtött lett szexuálisan (gondolom az új pasi, új dolgok megismerése az ágyban stb stb), hogy nem elégedett meg az otthoni maszatolással, ami meg a barátjának is meghozta a kedvét. Tehát mondhatni, hogy a szerető élénkítette fel a kapcsolatot szexuálisan. (ha nincs veszve minden, biztos más is elő tudta volna ezt hozni, de most ez volt az ok) Utolsó hírek amiket hallottam róluk, hogy a lány szakított a szeretővel, és gyereket terveznek.
Régi történet, sajnos arra már nem emlékszem, hogy a lány lebukott-e vagy sem. Azt viszont tudom, hogy megcsalás közben folyamatosan szakítani akart, csak nem tudta rászánni magát. Tehát azt sem lehet mondani, hogy mindenképp együtt akart maradni a sráccal, csak szórakozásnak kellett a másik.

@micu13: Úgy tűnik, azért a férjed minden tőle telőt megpróbál neked megadni, még ha ez nem is elég. Egy önző ember, akiben semmi megértés nincs, szerintem tudomásul sem venné a problémát. (ez szokott legtöbbször lenni) Egyszerűen azt mondaná, én nem tudok kielégülni miért törjem magam csak érted, főleg ha az megint csak arra emlékeztet, hogy én nem tudok.
Első gondolatom az volt, hogy nincs-e valami orvosi megoldás, még ha radikális is. Tényleg csak találgatok, de valami sebészi beavatkozás, pumpálós végeredménnyel. Nem néztem utána, csak találgatok.
Második nekifutásra meg azt tudom mondani, hogy szerintem nincs itt még minden veszve. Ezt megint csak abból gondolom amit írtál róla. Lehet idővel ő is be fogja látni, hogy nem elég neked ennyi, és megengedőbb lesz. Lehet meg lehetne próbálni a hármas megemlítését stb stb.

@micu13:
Betegség és abból eredő teljes szexhiány az teljesen más dolog.
Ezzel sohasem találkoztam.
Esetedben még a "kisajátítás" fogalmát is értelmezni és érteni tudom.

@micu13: Amit elfelejtettem. Volt itt már olyan post, ahol a nő nem hajlandó rá. Szereti a párját, de már az érintést sem kívánja és ezzel le van zárva a téma. Szerencsére te nem ebben a helyzetben vagy, meríts erőt ebből, és próbálkozni kell.

@micu13:

Hát igen. Pont ilyenekre gondoltam, mint amit itt taglaltál...
Meg Nelson Mandela-ra, akit sokat cikiztek politikai ellenfelei, hogy a felesége "nagy természete" mennyiben és miként csillapodott a férje párttársai, politikai elvbarárai által.... de Ő egy bölcs ember volt...
Elfogadta, szerette a feleségét így is.... sőt :-)

@blogol211:

Ez is egy olyan történet, amit túl sok szűrön keresztül, tompítva, a végét ismerve mesélnek mások...

Közben (a történések idején) azért nem ilyen egyszerű a dolog... ha még nem is voltak házasok, se gyerek, se semmi... de szerető meg igen.... Akkor miért nem váltott a csaj?
Vagy mi ez a "egyik az ágyban, másik az asztalnál" jobb méricskézése!?
Nekem az jutna eszembe: egyik sem jó... :-)
Ez olyan se füle, se farka történet, amit lehet mesélni, de nem lehet "végig gondolni"... mint egy amdrikai szarabb fajta romantikus vígjáték....

@est ragon:
"A kapcsolat ilyetén otthoni ellaposítását csak közös megegyezéssel tudom elgondolni. Ugyanakkor el nem tudom képzelni, amint ezt "megbeszélik"..... :-)"

A közös megegyezéssel történő ellaposítás nem törvényszerű - mondom ezt úgy, hogy csak ellenpélda volt a praxisomban. Ha a másik fél is éppen nyitott a dologra akkor lehet belőle mondjuk egy élhető nyitott kapcsolat - bár szerintem ehhez nagyon sok körülmény egybeesése szükséges.
Nem vezettem statisztikát de nem is volt olyan ritka a dolog ahogy képzelnéd.

Az más kérdés, hogy a férj általában nem megbeszélt hanem előadta dolgot hozzáfűzve egy csomó jelzőt megjegyzést amivel már eleve olyan szituációt teremtett, hogy a másik ne tudjon semmit mondani. A pasik nem olyan egyszerűek, mint azt sokan gondoljuk :)
Tudnak hihetelenül körmönfontan "aljasok" is lenni.

Hirtelen mondjuk képzeld el, hogy azt mondod a feleségednek (kb. megtörtént esetem alapján):
"Nem vagyok szerelmes beléd már, de szeretlek nagyon mint barátot, uncsi veled szex ezért másokkal is ki szeretném próbálni. Szép vagy meg minden.... Tudod! Dehogy vagy öreg!!! Nem akarok elválni, imádom a gyerekeket, szóval te is nyugodtan keress magadnak valakit drágám! Nemn leszek féltékeny! De csak puszta szexről lehet szó! Nem a kőkorszakban élünk már! Nem lehetsz ilyen bigott! Utálom, ha valaki ki akar sajátítani, mert ha igazán szeretsz...."
Szóval erre az asszony akármit mond az már ellene fordítható, mint érzelmi zsarolás :)))
Ez szerintem annyira trükkösen aljas húzás, hogy pszichológusi, de legalább kommunikációs diplomát érdemel :)))))

Szóval igazi megbeszélésre nem tudnék példát mondani én sem - bár nem voltam ott egynél sem - csak a felek reprodukálták ami természetesen torzít.
Mint a fentiekben én :)

@TBal: Gondolkodtam rajta, de már megint 25 opcióval tudnám csak megoldani :-P

@blogol211: Nem tudom, csak sejtem, de ha egy férfi már ilyen pontra jutott, akkor szerintem előbb-utóbb elkezdi teljesen visszavonni magát mindenféle szexuális cselekménytől... Az önértékelése oly mértékben sérül, hogy már a téma is kínos számára.

Egyébként egy Almodóvár-film jut eszembe, Eleven hús a címe, sose felejtem el azt a jelenetsort... Deréktől béna férj (ex-zsaru, aki akkor ismerkedett meg a feleségével, mikor a saját kollégája hátbalőtte, mert dugta annak a nejét) másképp nem tud gyönyört szerezni a feleségének, csak nyalással, de amikor az asszony sokéves megtartóztatás után végre dughat (azzal a sráccal, akit igazságtalanul elítéltek a férj lelövéséért), dől az egész felépítmény... A nő már nem fog megelégedni a nyalással. Szar ügy. A végén otthagyja szegény férjét, aki tényleg mindent megtett érte... :-(

@est ragon: Hát, ez nem igaz, hányszor magyaráztuk már, hogy nem feltétlen akar az ember (lánya) konstans partnernek valakit, aki szeretőnek bevált. Mert a jó együttéléshez mondjuk egész más tulajdonságok szükségesek, mint a jó szexhez...? Ezt a férfiak általában fogják :-P
Valójában egész logikátlan dolog, hogy azt feltételezzük, akivel klassz az ágyban, azzal minden más is automatikusan működni fog. De annyira sokan indulnak ki ebből az axiómából, mint régebb abból, hogy a Föld lapos: hülyeség, ám, ha sokan hisznek benne, lehet rá hivatkozni.

@blogol211: Hát te tényleg nem az a típus lehetsz, aki könnyen feladja. Úgy tűnik, hogy a férj önzését elfogadhatóbbnak tartod (mert nem akar kilépni a szent házasságából?), mint a feleségét, aki megcsalja. Micu helyében én már pofán vágtam volna a férjem, a minimum, hogy keresett magának szeretőt.

@OakTree: Érdekelne, hogy szerinted mit kellene mondania egy ilyen helyzetben a férjnek, ha nem akar "trükkösen aljas húzásokkal" élni. És mondjuk válni sem, mert mondjuk azt a feleség sem akarná. Mi lenne a helyes megfogalmazás?

@OakTree: Na, az a javaslat, hogy csináld, de érzelmek nélkül, szerintem alapból marhaság. Egy nő ezt nem fogja betartani, és a pasik többsége se, hacsak nem 1-1 alkalmas kalandokról van szó. Aki belemegy a nyitott kapcsolatba, annak azt is el kell fogadnia, hogy átalakulnak az emberi viszonyai, más dimenzióba kerül. Persze, először mindenki hajlamos a dolog élvezeti részét látni, az egyéb hozadékokat meg szőnyeg alá söpörni, de ez nem bölcs hozzáállás.
Érzelmileg zsarolni meg mindenki tud, még egy csecsemő is, ehhez nem kell diploma :-P

@skarlát betű:
Újra teljesen egyetértünk.
Pedig ha tudnád hány pasi fordult meg nálam aki meg volt győződve arról, hogy, létezik teljesen érzelemmentes szex! Sőt a múltkor előhozott példámban a - szerintem továbbra is öndefiníciós és életkori problémákkal küzdő - nő is azt hitette el magával.

Bár női példát erre nem is tudnék többet mondani.
Hiszen mi nők köztudottan a pasikál lényegesen magasabb érzelmi intelligenciával rendelkezünk. Míg a pasik többsége egyszerűen a saját nemiszerve körítéseként képes magát definiálni és elfogadni. :)))))))
Aztán a szép elmélet után jött a gyakorlat.

Az érzelmi zsarolást én pont fordítva értettem. A fenti előadás kevésbé gázosan de nagyjából így megtörtént egy helyen és arra akartam célozni, hogy a szerencsétlen asszonynak esélye nem maradt mit mondani, mert az érzelmi zsarolásnak minősült volna.
De hát újra igazad van. A fenti szöveg maga az érzelmi zsarolás. De azt továbbra is tartom, hogy rendkívül körmönfontan és diplomásan aljas :)))))

@barbieds:
Szerintem mindezeket el lehet mondani előzetes címkézés és minősítgetés nélkül. Teret hagyva a másik lehetséges érveinek. Vagyis beszélgetés formájában. Mindenesetre a kezdeményezőnek szerintem fel kell készülnie arra, hogy a másik álláspontja esetleg a dolog elutasítása, vagy válás. Szóval szerintem az nem megy, hogy el akarom fogadtatni valakivel a saját álláspontomat, de már előre nem érdekel a másiké.

A megfogalmazásról fogalmam sincs.
Mivel én nem tudom elképzelni, hogy nyitott házasságban éljek, nem tudom magamat beleélni a helyzetbe.

@barbieds: @OakTree: Hát, ahhoz olyan kapcsolat kéne eleve, amelyben rendesen lehet beszélgetni. Én egyszer vetettem fel a lehetőséget, még bűnbeesés előtt, amikor úgy gondoltam, hogy lehet beszélni róla, de totál elutasító volt, és elkezdte vádolni a barátaimat, akik ilyenekkel tömik a fejemet. Az egyik egyszer volt nálunk (soha nem történt köztünk semmi, nem jött be, mint pasi), de F totál féltékeny volt rá. Szóval, elütöttem a dolgot azzal, hogy nem is gondoltam én komolyan. Akkor döbbentett meg azzal, hogy szerinte a mi házasságunk jó házasság (akkori véleménye szerint). Én meg fuldokoltam benne.
Szóval, az emberek nagy többségének akármilyen módon is vezeted fel, nem fogják elfogadni szerintem.

@OakTree: De az fel sem merült benned, hogy talán azért mondja ezt, mert így is gondolja? Hogy valóban úgy érzi, kisajátítják, ha nem engedik valamennyire szabadon? Hogy nyugodtan tarthat szeretőt a felesége is? És ettől még akár működhet is a házasságuk?
És szerintem erre simán mondhatja a feleség, hogy ő nem így gondolja. Nem gyerek, nem tehetetlen báb, ha neki ez nem tetszik, mondja el, váljon el stb. Nekem furcsán erőtlennek mutatod be mindig a megcsalt felet, mintha az nem tehetne semmit sem.

@skarlát betű:

Bocsánat, hogy ebbe is beleszólok, de hát meg kell védenem azt akivel itten flörtölök, meg a kisebbségi ellenzéki frakcióhoz tartozik :)
Meg hát nyaralás helyett valamivel szórakozom a nyári szünetben. Ez után igérem visszavonulok megint csak olvasni :)

Estragon szerintem nem fogja megérteni, mint ahogy én sem. Elfogadom, de nem tudom átérezni, meg igazán megérteni sem. Minden tapasztalatom ennek az ellenkezőjéről szól.

Persze szerintem sem működik egyszerre és azonnal minden, de mindig lehet alakítani a dolgokat. Valamelyik paraméter alapján társat választunk a többiben meg alakítunk-befolyásolunk és mi is átesünk ugyanezen. Érzésem szerint estragon is valahogy így láthatja.

@barbieds:
Én itt sem akartam ítélkezni. Bárki bármit gondolhat természetesen. Csak sarkítani akartam, nem bántani.

Viszont ha két ember ennyire eltérően értelmezi a szeretet és szabadság fogalmát, akkor kis valószínűséggel húznak le hosszabb időt egymás mellett, mert egyszerűen nem illenek össze.

A feleség reakciójában egyetértünk. Magam is ezt igyekeztem volna mondani.

@skarlát betű:
Szerintem egy nőnek helyből nehezebb a dolga, ha ilyen dologgal akar előállni.
Lehet, hogy én is csak azért láttam egyetlen ilyen esetet, mert a férfiak reakciója az azonnali indulat, és szakítás ilyenkor?

Az egyetlen ilyen esetben amit láttam a férj még annyira szerette a nőt, hogy nem lépett inkább semmit - kivárt inkább. Ez a pár egyébként "rendbe hozta" a dolgait. Nem volt pedig feminin sem a férfi megjelenése, gondolkodása sem a viselkedése.

Szóval igen furcsa, érdekes és sokféle az ember :)

@OakTree: Pedig a férjet pont minősítetted. De mondjuk ez mindegy is, a lényeg az, hogy szerintem a megcsalt fél sem passzív szenvedő, igenis van lehetősége alakítani az eseményeket, csak persze neki meg el kell döntenie, hogy minek mi az ára, mennyire ragaszkodik a hűtlenné vált feleséghez/férjhez. De ebben akkor egyetértünk. :)

@barbieds:
Igen, igazad van, tényleg minősítettem.
Nem a dolgot magát akartam minősíteni, hanem a módot. Írásban nem tudtam visszaadni azt, hogy a másik félnek válaszra sem nagyon volt esélye.
Ennyi idő elteltével már csak a "különlegességekre" emlékszem és írásban én nem tudok mindent visszaadni.

Ja, nekem is kedvencem az ilyen fazonok feleségei. Nincs trauma, néha még házhoz is lehet menni.

@micu13: mi elváltunk - nem e miatt - onnatól tud mindent, azóta is jóban vagyunk, össze is költöztünk.
vittem már haza a barátomat. nem volt jó ötlet, mert összehaverkodtak, és egy pasi is sok, kettő meg már tömeg.

Nekem volt olyan, hogy azt gondoltam de jó lenne ha ez a nő találna valakit és lekopna rólam végre a búsba , de ő nem volt a "párom", csak túl komolyan vette az eseményeket.

Viszont azt nem tudnám elképzelni, hogy egy házasság így üzemeljen. Akkor minek összeházasodni és színjátékot játszani.

Igaz még nem voltam házas.

@vázkulcs: Mert nem tudják (vagy akarják) szétdobni a javakat. Az ilyenek már nem 20 évesek.

@OakTree: @skarlát betű:

Az ágyban jó szeretőket úgy választják ki a nők, hogy ez jó lesz ágyba, emiatt elnézem neki, hogy.... együttélésre alkalmatlan ?!
A másik meg "szar" az ágyban, de elnézem neki, mert együttélésre alkalmas ?!
Ezt 20 évesen az idealizmusom nemengedte volna meg, még ffiként sem.
30évesen beledöglöttem, hogy ilyen "elvek" (szerintem rossz gyakorlat) szerint próbáltam élni...
Közel a 40 hez pedig "győzött" az idealizmus, mert gyakorlati alapja a jó szex és a jó együttélés volt.
A nejem is ezt mondta, mutatta, eszerint gondplkodott, cselekedett stb....
Nekem nem pálya visszatérni a valakivel együttélek-másvalaki (ke) t kefélgetek gyakorlatra...
Vagy a párommal "javítjuk" meg kínkeservvel ami egyszer működött, vagy új, mindkét fontos kritériumnak megfelelő párt keresek (ünk).
Nagy a kockázata, hogy nem találunk.... de a régi, élhetetlenné vált kapcsolat mellé szerető nem kell....

@Frengi:

Te azután költöztél össze a "férjeddel", miután elváltál tőle ???
Hát, miféle házasság volt a tiétek ?!
Most meg, hogy együttéltek, elkezdted "traktálni", a szexpartnereiddel???!
Húúúú.... de zavaros ez nekem :-)

Azért én ennél sokkal ecccccerűbb fiú vagyok :-)

Hogy ne mondjam, nekem ez kicsit meredek :-)

@barbieds:
Némi önvizsgálat után módosítok:
Teljesen igazad van.
Nem csak a formát, a tartalmat is elítélem, ami ezért tényleg le is jött a hozzászólásomból.
Az elítélem valójában túl erős kifejezés, de nagyjából fedi a valóságot és nem tudok jobbat. Szóval itt SB álláspontjához állok közelebb.

De a második részben továbbra is egyetértünk.

@vázkulcs:
Tapasztalataim szerint a legtöbb esetben nem is üzemel tovább. Ahogy nálam okosabbak találóan írták: ellaposodik és némi kínlódás után legtöbb esetben véget is ér. De vannak kivételek.

@OakTree: Én megértem a görcsös ragaszkodást is, meg a mindenáron hozzuk rendbe, ami már nem működik elvet, csak nem látom értelmét. Lehet ebben tobzódni, lehet emiatt szenvedni a végtelenségig, de szerintem nem érdemes.
De őszintén, fiúk, lányok, képesek vagytok magatokat rávenni arra, hogy kívánjatok egy embert, akit nem kívántok, sőt mitöbb, csak őt kívánjátok? Csak azért, mert 20 évvel ezelőtti éneteknek megfelelt a 20 évvel ezelőtti éne? Attól még vele lehet maradni... De ne várjunk lehetetlent.

@est ragon: Ha mindent mérlegelnél egy párválasztásnál (ez is milyen hülye szó, mert választék sokszor nincs is), akkor sose tennéd le a voksodat, Na jó, te biztos... Van, ami tök jó az illetővel, van, ami kevésbé. Mondjuk, megbízható, stimmel a humora, a világnézete, jól elvagy vele, még szereted is, na de nem a legcsodásabb az ágyban. Hát, istenem, főleg sok-sok év csalódássorozat, bénázás után az ember nem fogja azt mondani, hogy á, nekem a dugás a legfontosabb, és így nem kell az egész. A legtöbb házasság valahol kompromisszum, vagy később válik azzá. De huszonévesen nem tudhatod, mit fogsz érezni és tapasztalni 30-40 évesen. Vagy akár később. És jöhet valaki, aki forradalmasítja az erotikus életedet, de nem akar összebútorozni veled. Meg te se vele. Hát ennyi. Nem bonyolult, csak le kell venni a rózsaszín szemügét.

@Anti Anyag:
Talált. De ha már egyszer voltál min. 10 évig házas akkor rájössz, hogy nincs ezen semmi szégyellnivaló.
Meg legtöbbször a gyerekek kérdésével sem könnyű mit kezdeni, akik az egésznek teljesen tehetelen áldozatai.
És tényleg nem 20 évesek többnyire.

ez a post egy baromság az elejétől a végéig. Abból a nullpontból indul ki az író, hogy az együttélés egyenlő a birtoklással és a fogalmi körének közelébe sem enged olyan gondolatot, hogy egy gombóc fagyi akkor is lehet finom, ha már volt felette egy másik is a tölcsérben.
A nyitott házasság működni tud, ráadásul nagyon jól! A hangsúly továbbra is a fegyver/autó/drog és még kitudja mennyi minden használata problémakörhöz vezethető vissza: sosem azt a tárgyat/jelenséget kell démonizálni, amiről a vita folyik, hanem az egyént, aki azt műveli és annak részese. Pl. nem a fegyverek okoznak bajt, hanem az emberek, akik azt használják. Nem a drogok okoznak bajt, hanem akik azt használják. stb. Nem a nyitott kapcsolat okoz bajt, hanem aki nem tud élni vele. Megcsalások és csonkacsaládok tömkelegével vagyunk körülvéve, mégis ragaszkodunk azokhoz a színjátékokhoz, amikkel mindenki teljesen tisztában van, mégis hazudozunk egymásnak. El kéne felejteni a "megcsalás" szót, helyette le kell ülni és őszintén elbeszélgetni a dolgokról. Ahol ez nem megy, ott nem csak ez, hanem más sem megy, csak a szőnyeg alá söprik.
30 évesen még nem vagyok házas, de már most készítem fel rá a barátnőmet, hogy mire számíthat: őszinte ember vagyok és nem fogok hazudni neki. (halkan hozzáteszem, hogy eddig egy barátnőmet sem csaltam meg)

@Vegha: Hát, drágám, nyitott kapukat döngetsz, sajnos nem vetted észre, hogy miről szól ez a blog. Vagy a posztot nem értetted. Hol mondtam, hogy a nyitott házasság nem működhet?

@Vegha:

Vitathatlan kinyilatkozatások!
Keményen leszögezett axiómáknak látszó dörgedelmek!
Hatalmas és dörgedelmes egyszerűsítések!
A kritizált post végigolvasásának szinte tökéletes mellőzése!

Ez maga az inverz Szent Inkvizíció!

Véleményem szerint a fenti cikk írója valószínűleg egy súlyosan aberrált személy lehet.

@Vegha:

Bocsánat az előzőért!
Tényleg jobb lesz, ha egy darabig hallgatok.

Jó éjszakát mindenkinek!

@OakTree: Csak ne tessék már elnézést kérni. Szerintem simán nem vette észre, hogy némi szarkazmus van a szövegben, a szövegértelmezés sokaknak nem erősségük.

@barbieds: Akkor nagyon rosszul tűnik. Sehol egy fikarcnyit sem céloztam rá, hogy elítélném a posztolót. Sajnos ebben az esetben nincs más választása. Megértem.
A posztjából nem azt szűrtem le, hogy önző, hanem, hogy nem szeret hazudni a szerető miatt, és hogy nem akarja a férjét elhagyni. Ha meg úgy is együtt akarnak élni, akkor miért ne próbálják úgy meg, hogy ne legyen hazugság és a feleség is ki legyen elégülve.

Igazából azt is félreértetted, hogy én nem az önzőség ellen 'szónokoltam', hanem egy másik ember megbántása ellen, amit a hazugságok okoznak.

Lassan tényleg kezdem azt hinni, hogy akinek a véleménye nem illik bele a magatoknak kialakított 'így kell ezt csinálni' összképpel, annak szinte meg sem halljátok a mondanivalóját.
Jó mondjuk a végére mindig eljutunk oda, hogy minden eset más és más, és nem lehet általánosítani, majd ezzel le van zárva a vita. De könyörgöm, bárki ír itt le problémát, mindig az a válasz: csald meg, tarts szeretőt ez a járható út csak. Ha meg van neki, de nem érzi ideálisnak, mert hazudnia kell miatta, akkor ne érezze magát rosszul emiatt és kész.
Tudom megint általánosítok :), van is benne valami, de aki átolvassa a kommenteket szerintem tényleg ezt szűrheti le.

@blogol211: A posztoló én volnék, de szerintem nem rám gondoltál, hanem egy más kommentelőre.
Szinte meg se hallgatjuk? Na nemár, most komolyan úgy érzed, hogy est ragont meg Oak Tree-t meg se hallgatjuk? Azért ez nem semmi.

Nem mondja senki, hogy ez az egyetlen járható út, de hát ez itt a hűtlenség blog, és nem véletlen, ha találsz ilyen kommenteket is, valamiért csak ide járnak az emberek.

Amúgy kemény dió kielégíteni egy feleséget, nem puszta elhatározás kérdése.

@blogol211: Az elején a probléma fel fel bukkanásakor tagadta, hogy valami baja van, én tehetek róla mert olyan a hozzáállásom, meg a stressz, stb. Többszöri beszélgetés, vita árán orvoshoz is hajlandó volt menni, persze úgy, hogy én beszéltem előtte az orvossal, előző leleteit én vittem el neki, hogy áttanulmányozza. akkor hajlandó volt a magánrendelésen egy beszélgetésre és egy fizikai vizsgálatra. Innentől vizsgálatok tömege, melynek eredménye, hogy csak radikálisan lehet csak segíteni, vagyis műtéti úton, segédeszköz beépítésével. Az alapbetegség cukorbetegség, magasvérnyomás 23 éve kezdődött és a szövödmények úgy 10 év után jelentkeztek először. Na most a műtétet és az ezzel járó macerát, hogy idézzem nem vállalta és akkor fordult a hozzáállása annyira, hogy na legyen helyette vibri, amivel pótolja a hiányzó " testrészt". Ez működött egy darabig, de az egész ellaposodott és csak vitát szült, mert nagyon nehéz úgy szerelmeskedni, hogy egyik fél maximálisan élvezi a másiknak meg nem jut semmi. Ekkor én azt mondtam keresek valakit aki ezt a"problémát " kiküszöböli, de mereven elzárkozott tőle azzal az indokkal, hogy ha neki semmi sem jut és nekem meg igen akkor ne legyek telhetetlen. Kb.1 évig minden alklommal amikor sor került egy ilyen egyoldalú szeretkezésre ez napirendre került, amíg én konkrétan elzárkóztam tőle azzal, hogy nekem így nem kell.Sok év kb. 6-7 szexmentes év eltelte után gondoltam úgy, hogy most elég volt és "normálisan " fogok élni. Sikerült..de ennek látható jelei lettek, vannak. Sokkal nyugisabb, felszabadultabb, elégedettebb, persze kielégültebb vagyok amit csak a vak nem lát. Ezt ő látja és itt a struccpoltika... ha azt mondaná , hogy oké tedd csak a családban, házasságban maradjon a régi felállás nem érdekel, sokkal jobb lenne. meggyőződésem , hogy tudja, érzi mégem adja meg nekem ezt a lehetőséget. Igaz évek alatt elfogadtam, de nem kenyerem a csalás, hazudozás , de ha csak így lehetek boldog akkor megteszem. És tettem annyit ennek a problémának a megoldása érdekében, hogy egy szem lelkiismeretfurdalásom sincs és nem is lesz. A fő következménye pedig az, hogy ha tudomány annyira fejlődne , hogy 1 gyógyszerel ez már most orvosolható lenne akkor sem sem kellene már a férjem. Képtelen lennék vele bárminemű szexel kapcsolatos tevékenységre.A nevetséges része az, hogy évek alatt egyre betegebb és én mégis kitartóan vele vagyok és maradok is. A szeretőm tudja, ismeri a történetet és nem csak az én oldalamról hanem az ővéről is és maximálisan megérti, hogy miért nem hagyom mgára.

@Vegha: szerintem azért nem csaltad meg a barátnőidet, mert "vegha" vagy, nincs is gusztusod a finom libahúsra :). viszont jó, ha felkészülsz, hogy a feleséged téged bizony meg fog :).

@OakTree: Miért lenne ezen szégyellnivaló? Nem is írtam ilyet.

Én inkább tudatosnak tekintem az ilyen asszonyt, amit nagyon is értékelek egy nőben.

@skarlát betű:
Ebben soha nem fogunk egyetérteni :))))

Amit Te lehetelennek tartasz és "görcsös ragaszkodásnak" azt én sok esetbnen láttam működni.
Természetesen nem jelent a végtelnségig szenvedést sem szükségszerűen.
Egyáltalán nem arról szól, hogy valaki olyat kellene megkívánni akit nem kívánsz.

Biztos, hogy soha többé nem fogod állatira megkívánni azt akit éppen most nem kívánsz?

Azt hiszem arről már vitáztunk egy jót, csak nem bírtam megállni :))))))

@micu13: Nagyon szépen köszönöm (köszönjük), hogy megosztottad a történeted ennyire részletesen. Most már látom én is, hogy az 'ötleteim' mind kimerítettétek még az előtt, hogy a megcsalásra sor került volna. Ebben az esetben tényleg nincs más választásod.
Nem tudom a férjed helyébe képzelni magam, milyen lehet az az érzés, mikor a vágy megvan, de kielégülésre remény sincs semmi módon. Remélem, ha én lennék ebben a helyzetben meg tudnám hozni a nyilvánvaló döntést és megadnám az engedélyt. Ha teljesen bele kell törődnöm a szex mentes életbe, akkor legalább a páromnak legyen jó. Nem is ezért nehéz ez a döntés, hanem inkább azért, mert, ha talál is valakit, miért ne találhatna olyat, aki mindenbe olyan jó mint én, csak neki megy is a szex, és ebben az esetben miért is maradna mellettem...Lehet inkább ez motiválja, mint ténylegesen az amit mondott. Persze ez nem menti fel.
Sokszor érzem azt, hogy az emberekben sokkal kevesebb az empátia mint lennie kellene.

@OakTree: Ha F-re gondolsz, őt biztos soha nem fogom megkívánni. Ha más, egyelőre még ismeretlenre gondolsz, az még lehet :-P
Olyan már volt, hogy valakibe hol beleszerettem, hol kiszerettem belőle, de érdekes módon kívánni nem kívántam. Ez nem F volt, egyébként :-)
El tudok én képzelni olyat, hogy egy pasit sok-sok évig kívánjak, még akkor is, ha vele élek, ezzel nincs gondom. Csak aligha fogom kipróbálni.

@skarlát betű: Igazad van, vendég poszt volt.
Lehet túlzás a meg sem hallgatás, csak picit érzékenyen érintett a hozzászólás.
Azt hiszem, most hogy látjuk a teljes képet nem lesz vita. :)

@blogol211: Ja és igen ez a megcsalás blog. A megcsalás egy tett. :) Ebben alapjában nincs benne, hogy elítéljük vagy dicsőítjük. Plusz eddig úgy vettem ki, hogy az ideális nektek is az, ha nincs megcsalás. (hanem beleegyezéssel más emberekkel való szex)

@blogol211: Melyik posztra gondolsz? Vita bármikor lehet, még címlap, és éjjelre ilyenkor már fenn szokott maradni.

@est ragon: Ezzel teljesen egyetértek, csak ez egy teljesen " egészséges" kapcsolatban kivitelezhető és ha nem működik isten veled. De amikor az egyik úgy fizikailag,mint anyagilag a másiktól függ akkor nem igazán kivitelezhető, vagyis igen, de hatalmas érzéketlenség, érdektelenség kell hozzá. Sajnos, vagy hála ezek a tulajdonságok hiányoznak belőlem. Most meg már nem tenném, mert ennél sokkal betegebb és képtelen lennék tükörbe nézni ha magára hagynám, azért, hogy én boldogan éljem az életemet nélküle. És nem a sok sok együtt töltött év beszél belőlem, hanem a lelkiismeret. Ami ebben műkdik, mert a kiszolgáltatott, elesett embereken emberi kötelességünk segíteni. De abban nincs lelkiismeret furdalásom, hogy ezt az 1 életemet így élem. Szabadságom is van, volt is. Igaz olyan a foglalkozásom ahol lehetetlen volt és ma is az a pontosidő, pl. 6-14-ig, ráadásul mindig olyan munkakörben dolgoztam , ahol a kollégák 80-90%-a ffi. Igy sokáig fel sem tűnt csak a megváltozott viselkedésemből, hogy szeretőm van. Eza változás feltűnt mindenkinek. A férjem és a magam védelme érdekében próbálom ezt leplezni kisebb nagyobb sikerrel sikerül is, de ha nem ez akkor sem gond ma már. Csak én lennék elégedettebb ha nem kellene hazudnom , csalnom. De erről lehetetlen beszélni a férjemmel és igazán már nem is akarok. Így jó ahogy van.

@blogol211: Csak helyesbítek, a blogot a hűtlenség ábécéjének hívják. Direkt nem megcsalás blog!
Szerintem is úgy gondolja legtöbbünk, hogy nem elérendő cél a "csalás" eredeti értelmében, de legtöbb esetben nincs mód a kártyák kiteregetésére.

@skarlát betű:
Nem konkrétan rád gondoltam ugyan, de kinek-kinek gusztus szerint :)))))))

Egyébként tényleg folyamatosan változunk és például nálam így még-éppen-negyven-kezdetű évesen már elég nehezen átélhető ködös múlt a tüzes 39-44 amikor néha álmából ráztam fel szerencsétlen hullafáradt páromat - bár ő aranykorként emlegeti :))))

Tényleg jó éjt!!!!!!!

Én olyan konkrét esetről tudok, hogy a párnak nagyon fiatalon kellett! összeházasodni, 19 és 17 évesen. A férj egy idő után úgy gondolta, hogy a korai esküvő miatt, mivel még a felesége szűz volt, talán igénye lenne más férfira is, ezért megbeszélte vele, hogy ha úgy gondolja, hogy félre akar lépni, akkor tegye, de előtte szóljon, ne a háta mögött, ne titkolózzon. Aztán jó sokára, de megtörtént a feleség részéről a félrelépés, csak épp titokban.

@blogol211: Hogyne hallanám, amit mondasz, csak nekem ez jön le belőle. Elismered, hogy a férje önző, de mindenféle gázosabbnál gázosabb megoldási ötletekkel állsz elő (pumpa, hármas), mintha egy végtelenül tönkrement szexuális kapcsolatot ilyen módon rendbe lehetne tenni, csak azért, hogy szegény férj érzései ne sérüljenek.

@barbieds: A szegény férj csak maradjon szegény ilyen értelemben, mert igazán a kényelmét nem szeretné feladni és még orvoshoz is úgy ment, hogy a kitaposott, előre leszervezett úton. magától állítom ma sem ment volna. És igen állatira önző , mert csak az érdekli neki mi a jó, hogy ezt dobta az élet arról én konkrétan nem tehetek, Ő már anál többet. Van szakember közöttünk aki tudja, hogy ha kellően odafigyelsz ezekre a bajokra akkor lehet vele MINŐSÉGI életet élni, de ha félvállról veszed akkor ez a vége.Van rá példa is Hevesi Tamás, Erős Antónia Aztán szenvedő alanya csak akkor lesz saját maga, ha egydül van, egyébként mindenkinek rossz aki mellette van. Tudjátok, most frissen ébredtem, rossz a kedvem és sz@rok rá és az érzéseire ,mert ő is az enyémekre. Az hogy képtelen mindenre, az ő baja, az enyém meg az, hogy egyedül aludtam és irgalmatlan rosszul , aki pedig segítene nekem ebben az most nincs itt. Jó reggelt midenkinek és ki lehet próbálni milyen jó így !! :-P

Bocs a durva hangért és a helyesírási hibákért , de az előbbi szöveget hirtelen felindulásból az elkeseredettség és a fáradtság szülte ..:(

@micu13: Én teljesen azt gondolom, hogy kell egészséges önzés, nem lehet úgy élni, hogy folyton azt nézed, ezzel vagy azzal kit bántasz meg, miközben szenvedsz. Elég ilyen mártírt volt alkalmam megfigyelni a környezetemben, és bennem erős az elhatározás, hogy nem így működöm.

Arszinoé Turmsnak:
"Vizsgálódva simogatta a végtagjaimat, csengő hangon felnevetett, és így szólt:
- Egészen komolyan, a tested olyan szépen fejlett, és olyan jól megfelel a célnak, hogy úgy érzem, kárba veszne, ha csak egy nőnek szerezne gyönyörűséget."

Mika Waltari
Turms, a halhatatlan földi élete tíz könyvben

@Lars.Lares:

Egy másik helyen külön topicban küzdenek, hogy ki tud több gyönyörű irodalmi idézetet hozni a hűtlenség mellett, illetve ellen :)))))

A hűtlenség ellen az egyik versenyző pl. Buddhát idézte :))))

Szóval az irodalom a zene mellett a világ legszebb dolgai közé tartozik, de bizonyítéknak semmire sem használható :)))

@micu13:
barbieds-nek tökéletesen igazat adok az esetedben.

Az általad leírtak alapján a párod nem akar magán vagyis kettőtökön sem segíteni.
Te egy egészséges ember vagy és az általad leírt esetben a "mártír" az nem csak egy önigazolásként felvett póz, hanem értelmezhető tény.

@Lars.Lares:
Csak a poén kedvéért, meg mert a nyári szünet még tart:

Néhány Mika Waltari idézet - szintén környezeteéből kiragadva:

"Csalnak az ember érzékszervei is, amelyeket csupán vágyai táplálnak. A vágy lát, a vágy hall, a vágy tapint, a vágy érzi az illatot, a vágy érzi az ízeket. Két ember sohasem látja vagy érzi egyformán ugyanazt. És ugyanaz az ember sem hall vagy érez ugyanúgy különböző időpontokban. Lehet valami kellemes és vágyat ébresztő, de rövid idő múltán ellenszenvessé és értéktelenné válhat. Ezért az ember egész életében hazudik önmagának, ha csupán érzékszerveinek hisz."

"Vannak emberek - és asszonyok is - akik túlságosan drágán kénytelenek fizetni minden örömért. Valahogy ellenük esküszik minden, pedig talán nem rosszabbak azoknál, akik büntetlenül követnek el hasonló vagy még nagyobb rosszat. Mintha egynek kéne szenvedni sok más helyett és annyit, hogy az tökéletesen elegendő legyen valamennyinek."

Férfiak:
"A férfi szenvedélye, a legforróbb szenvedély is, előbb fellángol, utána kialszik, bármennyire is komoly a dolog. Bármilyen féktelen és lángoló szenvedély fogja el, egyszer eljön a pillanat, amikor csak hamut és romokat lát maga körül, és már nem is emlékszik rá, nem is érti, mi történt tulajdonképpen. A férfinál egyszer minden véget ér, egyszer minden, minden véget ér. Ezért a nő kénytelen magához kötni a férfit, ha meg akarja tartani, legalábbis otthonhoz és megszokásokhoz kötni úgy, hogy a férfi hálóba kerüljön, és azt higgye, hogy a háló széttéphetetlen, pedig az egész csak szemfényvesztés."

Nők:
"Azt mondják, hogy a nő hűsége olyan, mint a szél. Mindig egyformán fúj, csupán az irányát váltogatja. Azt is mondják, hogy az erénye olyan, mint a viasz. Ha felmelegítik, elolvad. Nem az kerül szégyenbe, aki csal, hanem az válik nevetségessé, akit megcsaltak."

Akkor most melyik is igaz? :))))))))))

Természetesen mind igaz, @OakTree: -)!

@OakTree: Hol van az a másik hely, a topic-kal? Belinkelhetnéd.

Az irodalomnak az a feladata többek közt, hogy mindenféle véleményt megjelenítsen :-)

Azt gondolom, az említett példában nem lehet pusztán a hűtlenség kérdésére szűkíteni a vizsgálódást. Az egészség nagy kincs, de Mo-n az egészségtudatosság még mindig igen alacsony szinten áll. Sokan (különösen a férfiak) nem ügyelnek eléggé az egészségükre és ha már megvan a baj, a krónikus beteg rátelepedik a házastársára és érzelmileg zsarolja őt. Ez negativan hat ki az egész családra - mindenkit boldogtalanná téve ezzel. Az áldozatkészséget nem okos dolog egy bizonyos ponton túl erőltetni, mert kialakul egy függőség a kinzó és a mártir szerepet játszó két fél között, és ebből nehéz kitörni, márcsak az álszent viselkedés miatt is. A feleség jobban tenné, ha venne egy mély levegőt és tiszta vizet öntene otthon a pohárba. A szeretőjét meg nem használná az otthoni feszültségei levezetésére, lelki szemetesládának, mert igy a harmadik személy is áldozata lesz a férjnek.

Szevasztok, én a poszt egyik atipikus szereplője vagyok. A mi házasságunkban nagyon rég nem megy a szex. Nem egészségügyi okokból, hanem rossz helyzetek és rossz döntések miatt elhidegültünk egymástól. (Bocs, a férjem, tőlem). Évek óta nem fekszünk le egymással. Ennek ellenére szeretjük egymást, többféleképpen megpróbáltuk rendbe tenni. Nem sikerült. Egyszer a férjem leültetett, és azt mondta, szeretné, ha lenne külső kapcsolata, de nem szeretné ezt úgy, hogy hazudik nekem. Próbáltam elfogadni, tiltakozni, megtenni mindent, hogy ne forduljon máshoz. Nem segített. Aztán én kértem - egy hónapja - hogy ha nem tud visszatalálni hozzám, akkor valóban keressen külső kapcsolatot. Válni nem akar (én akartam), ragaszkodik hozzám, tényleg szeretjük egymást, és a szexen kívül mindent meg tudunk beszélni. Úgyhogy most várom, hogy legyen hűtlen. Próbálja ki milyen, ne éljen úgy, hogy kihagyott lehetőségeket. Tudom, hogy nem csak a problémáink miatt kívánja ezt, hanem mert kíváncsi. 10 éve élünk együtt. Ha van ilyen, és szerintem van, akkor én monogám, ő poligám alkat. Ezt én tudomásul veszem. Ha akar, egyszer majd visszajön hozzám szexuális értelemben, és akkor helyre tesszük, ami kisíklott. Ha nem akar, akkor nem fog. Az ajtó nyitva áll, a döntés szabad. Mióta ezt elhatároztam, minden sokkal könnyebb. Nem jó állapot, de sokkal jobb, mint a szorongás, a gyanakvás, a félelem. Lehet így élni.

@Lars.Lares:
:)

@OakTree: @Lars.Lares: @skarlát betű: Szerintem sokan, akik csak úgy idetévednek a blogra, azt hiszik, hogy igazságot akar itt bárki is tenni, és ez egy kardinális tévedés. A legtöbben a személyes élményeikből származó véleményüket írják le, nem axiómákat, és tök felesleges idézeteket iderángatni, mert ahogy SB írja, azok is csak vélemények, nem abszolút igazságok.

Amúgy régóta olvasom a blogot, és régóta motoszkál a fejemben az, hogy szerintem épp úgy el kell fogadni azt, hogy van, aki monogám alkat, mint ahogy azt is, hogy van aki poligám. Kölcsönös empátia kell ehhez.

@levendulasbokor: Hm, és te miért törődtél bele ebbe? Úgy értem, abba, hogy nem váltok.

@skarlát betű:
Valahol az nlcafe-n egy elég régen kezdett topic ment át ebbe. Megpróbálom megkeresni.
Pár hónapja fordultam meg ott, de hamar meguntam nem úgy mint ezt :)
Inkább teljes műveket olvasgatok :)

@barbieds:
Ott a pont.

Igenis, @barbieds: elnézést kérek.
Hippónax véleménye azért elég érdekes: Két boldog nap van a férfi életében, az egyik akkor, amikor házasságot köt, a másik pedig akkor, amikor a sírba kíséri a feleségét.
Bár szerintem már ez is elavult vélemény, manapság már más, korszerűbb, intézményesített megoldások is szóba jöhetnek. :)

@levendulasbokor: Azért ez végülis nagyon pozitív, hogy eljutottál a belátásig, de veled mi lesz? Neked nem kellene a szex, az erotika, az izgalom az életedbe? Ha jól értem, a férjednek nem jó már veled, ez eddig érthető, nem szabad erőltetni, de te nem mondhatsz le az örömről emiatt - szerintem.

@barbieds: mert a férjem nagyon meggyőződéssel állítja, hogy rendbehozza a házasságunkat, csak adjak időt és szabadságot neki. de legfőképpen azért, mert tényleg szeretjük egymást. az, hogy őszintén megbeszéltük, nem hazudtunk, az is ennek a jele, sztem.

@Lars.Lares: Hippónax egy pöcs :-P
Sorry :-)

@skarlát betű: engem egyelőre sokkol az, ami velünk történt. ráadásul mondom: én monogám vagyok, ha én összejövök egy pasival, és ne adj isten le is fekszem vele, beleszeretek, akkor lelépek. képtelen vagyok arra, hogy elugrom egy egy menetre, aztán hazajövök, és folytatom a családi életet. szarügy, most majdnem teljesen aszexuális vagyok, pedig nagyon összetört, hogy tönkrement köztünk a szex. ezt akartam itt nektek elmondani, hogy van, aki képtelen a hűtlenségre. én ilyen vagyok. ez nem morális választás, nem akarat kérdése. ilyen vagyok és kész. mint ahogy látom, hogy a férjem igényei sem feltétlenül egyenlőek az árulással. azt viszont nem tudom megmondani, hogy ha egy szép nap beállít, hogy kikalandozta magát, mindent megkapott, amire vágyott, kezdjük újra, akkor én tényleg újra tudom-e kezdeni. ezen most nem is gondolkodom.

@skarlát betű: Ahogyan hivatkozni szoktak: Már az ókorban is...
megmutatkoztak a válságjelenségek a házasság intézményében. :)

@levendulasbokor: Te is változhatsz, nem vagy konstans, ahogy beláttad, hogy jobb, ha elengeded, úgy rádjöhet a "hormonok játéka", ahogy Oak Tree szokja mondani.
Nem szabadna ennyire parkolópályára tenni magad - nem tudom, mennyi idős vagy, de mindenképp korai, ha még nem érted el a nyolcvanat :-)

@Lars.Lares: Az ókorban a legtöbben tisztában voltak azzal, hogy a házasságnak nem sok köze van a szerelemhez. Egyesek szerint az ókorban még fel se volt találva a szerelem, de én ebben inkább kételkedem.

@skarlát betű: 36 éves vagyok. Most úgy érzem, hogy nekem a szex több, mint hormonok játéka. Lehet, hogy változom, nem zárom ki. Fel kell dolgoznom azt, ami történt. A nagy kísértés, hogy azon gondolkozzak, mi lesz "ha köztünk megint minden jó lesz". Ezen nem szabad gondolkodni. Azt kell megtanuljam, hogy együtt éljek egy emberrel, aki élvezi a "hormonok játékát". Elmegy, hazajön, hozza magával a külső impulzusokat. (Nem mondja, de érzem.) Hogy lehessen ezt tolerálni. Ne tegyek fel kérdéseket, stb. Nagyon komplex dolog az együttélés, a hűtlenséghez ezt is hozzá kell számítani. Mint ahogy azt sem tudom, és nem is feszegetem: miféle hűtlenség ez? Egy konkrét szerető, több, alkalmi kalandok? Ki tudja. A lényeg, hogy nem kérdezni, nem gondolkodni, nem sérteni meg annak a szabadságnak a határait, amit ő kért, én pedig elfogadtam.

@levendulasbokor: Az addig rendben, hogy nem feszegeted. De azt nem hiszem, hogy ha veled közben nem történik semmi, passzivitásra vagy kárhoztatva, akkor képes leszel nem gondolni arra, mit csinál a férjed. Egyébként ő adott neked elvi engedélyt a félrelépésre, vagy te eleve kijelentetted, hogy ez nálad nincs benne a pakliban? Ez a mostani helyzet nagyon sántít nekem, nem várhatod magadtól, hogy ezt így, ahogy leírtad, elviseld, és közben ne gyötrődj. Noha számodra pozitívnak tűnik, hogy meg tudtátok beszélni, úgy érzem, még az is jobb lett volna, ha titokban csinálja. De ez persze az én nézőpontom, nem biztos, hogy helytálló.

@skarlát betű: @levendulasbokor:

Nem azt állítottam soha, hogy a szex általában pusztán a hormonok játéka, hanem arra a nem ritka "tünetegyüttesre" céloztam, amikor egy ember 40-50 körül "megbolondul".
Lehet vitatni és kell is, de a szovjet tudomány mai állása szerint a kamaszkori hormonfolyamatok fordítottja játszódik le :)

Egyrészt én is szeretném, hogy ne tudjak róla, másrészt jobban szeretem, hogy nem hazudik. Azt nem mondja el konkrétan, hogy mikor, kivel, hol hűtlen. Elvi engedélyt adott, én meg mondtam, hogy ha közbe jön valaki, akkor én elmegyek. Most azt érzem, hogy ha én szexuális kalandokba bocsátkoznék, az kompenzáció lenne, és nem sülne el jól. Évekig kellett feldolgozzam azt, hogy nem fekszik le velem. Eleinte elviselhetetlen volt. Mára már nem fáj annyira. Tegnap este feküdtünk egymás mellett. Simogatott. Jólesett, de nem akartam, hogy folytassa. És ő tapintatos volt. Azt nem szeretném, hogy velem is, és külső kapcsolataival is lefeküdjön. Nem menne.

@levendulasbokor: Igen, ezt is akartam kérdezni, hogy képes leszel-e majd te újra vele bármit... Meg aztán nekem az is nagyon homályos, hogy mitől fog visszatalálni az ágyadba. Szar egy helyzet, te meg elképesztően megértően állsz hozzá. Persze lehet, hogy jobb lenne újra szerelmesnek lenned vki másba, és lépni.

@skarlát betű:
Jól teszed, ha kételkedsz :)

Vergilius, Catullus, Alkaiosz, Sapphó - de még Homérosz is igazolják, hogy irodalmilag is fel volt ám találva már a szerelem az ókorban :)))))

@OakTree: igen, arra gondoltam, jobb ha most a harmincas éveiben futja ki magát, mint húsz év múlva. mert most még rugalmasak vagyunk, de ötven-évesen már nehéz szembenézni ezekkel. a férjemnek sosem volt "csajozós" időszaka, most azt gondolja, hogy bepótolja.

@levendulasbokor:
azon gondolkodom, hogy azt mondod: "egy szép nap beállít, hogy kikalandozta magát" Lehet félre értem, de ő nem akar elmenni, csak mással IS lefeküdni. Az életetek közös marad. Ugyan úgy megbeszélhettek mindent. Mondjuk gondolom most csalódott vagy, hogy így alakult, és akkor sem akarnál a férjeddel lefeküdni, ha ő akarná, de ki tudja idővel...
Amúgy elég sok esetben hallom azt a dolgot, hogy a férj egyik nap közli: na már mostantól mindenki mindenkivel csinálhatja, és az sem érdekli, hogy a párja ezt nem szeretné. (mert valljuk be, elfogadod kényszerből, sőt valahol hálás is vagy, hogy nem titokba csinálja, de ha lenne választásod, akkor biztos nem ezt akarnád) A nő belemegy, hogy ne veszítse el a pasit, de persze neki nem úgy van az élete felépítve, hogy legyen valakie. Mert ugye azért mikor a pasi ezt így bedobja, legtöbbször megvan a kiszemelt vagy minimum az élethelyzet ahol csajozhat. (pl, eljár haverokkal sörözgetni eddig is, és úgy gondolja, ha beszáll a játékba akkor ott össze tud szedni valakit) Míg a pár másik tagjának (ez esetben a feleségnek), nincs így felépítve az élete. Neki elég sokat kell tennie ahhoz, hogy legyen valaki. Pasi éli az életét másokkal, majd egy szép napon jön egy lehetőség a feleség számára is, akiben egyre nőt a megbántottság. Na szerintem ő már nem csak kalandot fog ekkor akarni, hanem le is lép.
Szép életet lehet élni nyitott kapcsolatban, de ha az egyik fél nem akarja ezt, csak kényszerből megy bele, majdhogynem csak időhúzás, úgy i válás lesz a vége szerintem.

@barbieds: erre én se tudom a választ, de szerinte nagyon is elképzelhető. hát lássuk. nem azt mondtam neki, hogy életem végéig reménykedem és várok. egy ideig még várok, fogalmam sincs meddig. amúgy is vártam már éveket. még valamennyi belefér.

@micu13:

Érthető az indulat, az elkeseredés....
Érthető a férjed szorongása is...
Jól tudja, ha valakit szexuálisan társadul fogadsz, az sok más helyzetben is fölé kerekedhet.
A szorpngás egy olyan állapot, ahol túl sok, egymást erősítő negatív hatás okoz "megmagyarázhatatlan" félelmet... emiatt a nemcselekvés is "igazolt".
Sok reményt nem látok a közös dolgaitok "rendbetételére", de ha tenni akarsz vmit, akkor az olyan sziszifuszi munka lesz, mint az általad említett szakorvoshoz cipelés...
A szorongást csak a tettek követkrzményei oldják... a beszélgetés nem...
Beszélgetéssel a sok negatív összetevőt lehet szétszálazni, azokra cselekvési tervet kieszelni, meg biztatni a testmozgásra, diétára, általában arra a szemléletre, amit csak úgy közhelyesítettünk, hogy egészségtudatosság....
Egyszóval: a sorongást tettel-tettekkel lehet befolyásolni....
Mint mondtam, sok reményt nem látok Nálatok, de tudod hogy van ez: a remény hal meg utoljára....

@blogol211: sok igazság van abban amit mondasz, de mi ott tartunk, hogy ő bejelentette a másokra való igényét, és én ezt elfogadtam neki. lehet, hogy válás lesz belőle, lehet, hogy nem. lehet, hogy ő szeret bele valakibe, és egyszercsak azt mondja, mégis inkább elmegy. vagy a másik fogja neki azt mondani, hogy válasszon. sok variáció van, én azt a verziót próbálom kipróbálni, amikor tényleg biztosítva van a szabadság. az, hogy ki mit kezd ezzel, az a maga felelőssége.

@levendulasbokor:
plusz még arra lennék kíváncsi, hogy mikor még rendben ment minden szerinted, mennyire számított neked a szexualitás a kapcsolatban? Maximálisan kiélvezted az együttléteket? Milyen gyakran volt igényed a szexre? A kérdések azért lehetnek fontosak ebben az esetben, mert azt hiszem sokan mondják monogámnak magukat (én elfogadom, hogy vannak tényleg monogám beállítottságúnak ), azok, kiknek igazából nincs is vágyuk a szexualitásra, így ha a kapcsolatban csak a szexel van próbléma, igazából őket nem zavarja, és mivel más embert sem kíván meg, úgy gondolja akkor ő biztosan monogám. Pedig nem feltétlenül, csak a szex miatt nem fog máshoz menni. :P Viszont, ha más dologban rossz a házasság, ami neki fontos, akkor arra keres egy 'szeretőt', csak ez esetben legjobb barátnak, lelki társnak fogja hívni...

@blogol211: nagyon fontos volt, a szex hozott minket össze, és jó is volt mindaddig, amíg egy csomó magánéleti nehézségünk nem akadt. aztán fokozatosan romlott meg, és én ezt nem toleráltam. ezzel pont az ellenkezőjét értem el, minél elégedetlenebb lettem, annál ritkább lett, végül nem ment egyáltalán. klasszikus sztori. azt mondja, most a kaland kell neki mással, a hódítás, hogy érezze: képes rá. meg a szex is kell mással:). és ha megfutotta ezeket a "sikeres pasi vagyok, és megdugok másokat" köröket, akkor lecsillapodik. velem kapcsolatban pedig azt mondja, hogy én vagyok a társa, lelkileg, agyilag, mindenben. a szex pedig "időlegesen" nem megy.

@levendulasbokor: lehet úgy biztosítani a szabadságot, hogy ez a saját kapcsolatunkat csak megerősítse. Szerintem csak ebben az esetben működik a nyitott házasság. Az írásaid hangulatából nem azt érzem, hogy úgy érzed, ez az elhatározás erősíteni fogja a köteléket közöttetek.
Persze én drukkolok, hogy ne legyen igazam. Meg mint mondtad elég új ez nektek, lehet egy két hét, és másképp fogod látni, nem tudhatjuk.

@levendulasbokor: azért annyira nem klasszikus szerintem. Férfiként értem benne a logikát. Mi már csak ilyen egyszerűek vagyunk mint a faék. Bár azért 'bátorság' is kell bőven, hogy egy otthon nem működő szerszámmal mennyek át a szomszédba falat fúrni.
Amúgy a nem megy az pontosan mit takar?

@skarlát betű: ha nagyon off-nak érzed a dolgot kérlek jelezd, és abbahagyom a kérdezgetést.

@blogol211: valóban vannak kételyeim, mert látom magamat is mint nőt, ahogy élek a saját testemben, érzem, hogy hogyan változik az énképem, a testképem. A mi házasságunk félig nyitott: neki. Én nem akarok egy életet leélni úgy, hogy külső kapcsolataink vannak, és időnként találkozunk. Azt viszont akarom, hogy mindenki élje meg a maga vágyait, döntsön szabadon, és csak úgy éljünk együtt, hogy mindketten akarjuk. Nem vagyok olyan rossz hangulatban, mint amilyenek az írásaim, csak próbálok realista lenni. Ezek a hűtlenség történetek nagyon sok dimenziósok, valszeg azért is találták ki a monogám házasságot, hogy bebiztosítsák, stabilizálják. Csak sajnos a monogámia beépült a lelki alkatunkba, már nem csak azért fontos, hogy az ősember a mamutot mindig a saját barlangjába húzza haza.

@levendulasbokor: Te még kívánod a szexet egyébként?
A monogámia nem az ősember találmánya, az ősközösségben nem is jöhetett volna létre. A földművelés és az ehhez kötődő magántulajdon kialakulásával függ össze, noha ez általában annyit jelentett, hogy csak egy irányban mono... (A nőnek lehet egy partnere, a pasinak több is. Sokkal összetettebb a történet, és kultúránként nagy változatosságot mutat.) Amúgy addig volt jó, amíg a pasik nem jöttek rá, hogy a kufirc és a gyerekszületés között közvetlen kapcsolat van.
Hogy a lelki alkatunkba mennyire épült bele, hát, nézd meg a pár poszttal korábbi szavazást, ott 20% körül van a "még sosem csaltam meg senkit" arány.

@levendulasbokor: Azt hiszem SB-ék ezzel nagyon nem értenek egyet. :)
"külső kapcsolataink vannak, és időnként találkozunk" ezt kell megpróbálni megfordítani. Egymással van kapcsolatunk és időnként vannak külső kapcsolatok, és már egy fokkal jobb :)
Amúgy azt szokták mondani a nyitott házasság addig a pontig működik, míg a feleknek megvannak a szilárd közös céljaik. És már olyat is olvastam, hogy el lehet jutni arra a pontra, mikor a párok igen is beleszeretnek a külső kapcsolataikba, nem csak a szex miatt kellenek, de még ezt is képesek otthon megbeszélni, és ha elég szilárd a közös cél, akkor még csak félteni sem kell a kettőjük viszonyát. Mint mondtam ezt olvastam, kicsit fantasy-nak tűnik.

Nem tudom itt jutott már el valaki erre a szintre?

@skarlát betű: kívánom fejben, de valóságban képtelen lennék rá, egyelőre még a maszturbálás se megy. Volt olyan kapcsolatom, ahol félreléptem, de nagyon rövid ideig bírtam, ki is szálltam és nem szeretném még egyszer. az a típusú kapcsolat, amiben én jól érzem magam (intenzív, intelligens, őszinte, és nagyon közeli) nem nagyon kéri a hűtlenséget. persze lehet, hogy az én páromnak is most majdnem csak a szex hiányzik. a változatos, felelősségmentes, felhőtlen, gátlástalan szex. amit ugye egy háztartáson belül, gyerekekkel, számlákkal, nyűgökkel nehéz biztosítnai. én azt gondolom egyébként, hogy nem lehetetlen, de arra is valahogy rá kell jönni, hogy hogyan.

@levendulasbokor:

Kicsit rokonlelkek vagyunk ...
Én megértelek, bár megmagyarázni én sem tudok mindent...
Van az úgy, hogy valakit a poligámia nem elégít ki...
A sokra, az alternatívák végtelen lehetőségére az "egyetlen" a jó válasz számunkra... Ha egyszer már megvolt, akkor azért "küzdünk" -"tűrünk" - várunk kitartóan...
Ha eredménytelen a javító szándék... újra ilyen párt szeretnénk, akivel monogámiában élhetünk, csak sikerrel :-)

@blogol211: Nálunk volt beleszeretés mindkét részröl, nagyon erös, de le lehetett gyözni. A beleszeretés akkor durva, ha a közben párod iránt annyit érzel, nint egy darab fa iránt. Ha olyan a szerelem, hogy közben a párod felé is megmaradnak az érzelmeid, az teljesen jó. Az ilyen elszívóst viszont le kell tudni gyözni, közösen, mert:

Egyrészt ha marad a semmi érzelem, akkor tudatosan hiába szeretnéd a párodat boldoggá tenni, kínszenvedös lesz,

Másrészt, ha lépsz, akkor abban a pillanatban bukik a megbízhatóságod (ha az új partner javára megtetted, akkor mi a biztosíték, hogy nem állsz tovább ugyanígy?) .

@blogol211:

Téged nem tudlak hova tenni.. :-)

Te hogy kerülsz ide? Csalsz? Csalnak? Vagy csak ábrándozol? :-)))

Lehet, hogy már részletezted, de mostanában nincs annyi időm, hogy végigolvassak mindent...

@barbieds: Egészségesen önző vagyok, mert ha nem lennék már elszórtak volna a Dunába, vagy a diliházat gazdagítanám. De néha vannak rossz napjaim, mint mindenki másnak. Van megoldás a problémámra, de nem tudom megtenni. Vagyis simán elköltözök és boldogan élek még meg nem halok. Nekem nincs a férjemre szükségem, neki van rám. De ez a megoldás számomra nem megoldás és nem azért mert szeretem, hanem azért mert sajnálom és nincs más aki ellássa, ezért élek hazugságban, csalásban. Nem akarja tudomásul venni, hogy nekem más életre van szükségem. Csak 1 dolog kellene...ha szabad utat adna és lehullana a hazugság, csalás terhe rólam. Attól még minden úgyanígy maradna.De nem kapok felmentést tőle, akkor meg az van ami van. És akkor ki is az önző igazán.

@TBal: Köszönöm a beszámolót, akkor még sem fantasy a dolog.
Viszont furcsa, hogy eddig mindenki ezt ecsetelte itt (csak a többség), hogy azért 'kell' hűtlenkedni, hogy maximálisan jól érezzük magunkat, ne kelljen semmit elfojtani, ne küzdjünk az ösztöneink ellen. (erre ugye kaptam egy nagyon sántító oroszlános példát). Most meg azt hallom, hogy a megengedett hűtlenség is küzdéssel járhat. Az ösztöneink ellen kell tennünk, mert ugye az ember a szerelmével töltené a legtöbb időt, de mégis haza kell mennie...
Érdekes minden esetre.

@TBal:

Dejó, hogy így kifejtrtted... :-))))

De mostmár egyre kevésbé tudpk lépést tartani evvel a hűtlenséget alátámasztó extraösszetett igény-szükséghalmazzal...
Legyek szerelmes a szexuálisan unalmas páromba jobban, mint a szeretőmbe, akivel a szex fenomenális és még érzelmileg is fel-fel kavarni képes... mert a szex jóságához azért az érzelmek teszik hozzá a legtöbbet (és nem a kémia-a hormonok).... de győzzük le, ha fölibénk kerekedne....
Mire ez az egész, ha szereted a párod... és a szeretősdikből meg úgyis tudod, minden kicsit rutinná válik, de addigra összeszokva az is hoz pozitívumokat... sőt... a tartós kapcsolatban nem csak állandó lejtmenet van, hanem hullámhegyek is! :-)))
Aki ezt még nem tapasztalta meg, az vagy önző, vagy nagyon rossz társat választott (már ha volt miből választania)... de eztán se fog jobbat választani, ha nincs következménye a "döntéseinek", a választása titpkban marad...

@blogol211:

Te nem én vagyok véletlenül ?????!!!! :-)))

@blogol211:

mi volt az oroszlános példa? lemaradtam róla :-)

@est ragon:
Mikor először bejelentkeztem leírtam.
Egyik sem amit felsoroltál. Van egy olyan rossz szokásom, hogy sok minden érdekel, és sok mindenről megvan a véleményem. A hűtlenség is pont egy ilyen dolog. Nem csalok meg és nem csalatok (ha minden igaz ;) ). Viszont a baráti körömben sok ilyen esetet hallottam, láttam. Végezetül, ha ennyi ok nem lett volna elég, úgy gondolom, ha egy problémáról sok értelmes véleményt látok, ha nem is értek velük egyet, toleránsabbá tesz.
A blogra az indexen keresztül jutottam már régebben, de akkor csak 2 bejegyzést olvastam, majd a minap egy bejegyzés kapcsán a kommenteket is elkezdtem nézni. Nagyon megtetszett, hogy nem trollkodják szét az oldalt. Mindenki összeszedetten a témával kapcsolatban szól hozzá. (sokszor fordul az elő, hogy egy összeszokott társaság ilyen helyeken beszél 2 szót a posztról, majd elkezdik írogatni mit főztek aznap)

@OakTree: Sajnos tény, de nincs jobb ötletem mint azt tenni ebben a helyzetben , mint amit teszek. Annak ellenére, hogy az egész életfelfogásommal ellentétes. Én a csalást a "másik oldalról" ismerem és nem onnan, hogy a férjem csal hanem a munkám során.Kellőképpen elítélem ezeket az embereket, de sajnos egy másik viszonylatban magam is erre kényszerülök. Ő meg mártírkodjon szabad neki, sőt más lehetősége is van ha nem tetszik ...éljen vele..:)

@est ragon: Most nem keresem meg, ha nem probléma, de a lényege az, hogy az oroszlánt is meg lehet szelídíteni ideig óráig, de ha mégis megharapja a kezünket, nem szabad az oroszlánt hibáztatni.

Nem szálltam vitába vele, mert mire elolvastam már nagyon másfele járt a téma, és nem akartam visszakanyarodni, mert azért nekem sem volt 100% igazam, én is írtam előtte pont ennyire sántító példákat, csak másik oldalról :P

@est ragon: "legyek szerelmes a szexuálisan unalmas páromba" - hát, arról azért a pár is tehet eröteljesen, hogy unalmassá válik, ha válik. Nyilván van egy része a szexuális gerjedelemnek amit nem tudunk befolyásolni, de van egy része is, amit meg igen. Arról nem beszélve, hogy a külsö kapcsolatok után mi jobban keztdtünk eegymás iránt is érdeklödni.
A külsö kapcsolatok tisztelik a mi kapcsolatunkat, sokszor segítenek is nekünk, ellenségességnek nyoma sincs - még jó, ha lenne ilyen, akkor a külsö kapcsolat azon nyomban ki lenne rúgva, páros lábbal... :)

@Tylia cordata: Annyi levegőt vettem már és annyi domesztosos víz volt a pohárban , hogy ennél tisztább már nem lehet a kép. A baj az, hogy ha valaki valamit nem akar és hangsúlyozom NEM AKAR megérteni akkor nem is fog. Így abban a pohárban csak részemről van tiszta víz. A másik felvetésed végtelenül bántó számomra, mert a szeretőm nem arra használom, hogy az otthoni szoc. problémámat megbeszéljem , megoldjam vele, sőt lelki szemetes ládának sem használom. Én azt az embert szeretem és ő is engem. Az, hogy a szexen kívül mély , bensőséges, már már idilli a kapcsolatunk az egy másik téma. Az ilyen szoros kapcsolatban az a természetes, hogy egymás gondját, baját, örömét megosztjuk egymással és ebből a szoc.probléma sem kivétel, de mindkét oldalon. Nagyon lecsupaszítva ez egy másik házasság, amiből az állandó vele alvás, és az összes szabadidő együttes eltöltése hiányzik csak. Ebből eredően ez nem egy snasz szeretői kapcsolat, ami lehet havi 1-2 óra találkozásra korlátozódik. Ez az ember nem sérül az én szoc.problémáimtől és én sem az övéitől, hanem azon igyekszünk, hogy közösen oldjunk meg mindent, hogy mindkettőnknek elviselhető legyen az otthoni élete. Ez egy kényszerpálya...valahol már leírtam miért nem fogom feladni és ezért nem ismétlem magam újra.

@micu13: Van az a helyzet amin nem lehet javítani, még ha nehéz is elismerni ezt nekem. Itt is már késő. Mikor a probléma elkezdett kibontakozni, akkor kellett volna kicsit rámenősebbnek lenni és ha az sem használ, akkor igen is elválni, majd barátként támogatni a másikat, nem feleségként... Persze tudom, hogy könnyű ezt mondani.
Ha már ide ért az ember, ki kell hozni a helyzetből a legjobbat, és minden nap erőt nyerni abból a gondolatból, hogy van aki még képes önzetlen lenni. (Te) Az meg hogy mellette van valaki, ahogy értelmezem igazából ő is tud róla, csak tudomást nem vesz, tehát akkor ez már nem is hazugság. Pont az az eset, amit régebben taglaltak SB-ék. Van az az ember aki szeretné ha hazudnánk neki, hogy ne kelljen szembenéznie magával.

@TBal: Ha a párod is pontosan ezt írná úgy, hogy nem tud róla, hogy te olvasod, akkor azt mondanám, hogy elértétek a tökéletes nyitott házasságot. :)
Így csak 70%-ban gondolom így. :)

@blogol211:

Ja...ja! Az a példa megvan, de nálam sem ült.. :-)
Ki is ment a fejemből, mert SB ennél jobb példákhoz szoktatott minket... ez most nem vóót olyan jóó.. :-)

Én is a toleranciát emelném ki, mint itt pallérozható érdemet...
A megértés, az elfogadás szándéka,igénye hozott engem is ide... az indexről, mert engem traumaként ért a párom hűtlensége... és mivel "megharagudni-bosszulkodni-szemléletetváltani" nem volt késztetésem, hát gondoltam a beletörődés és elfogadás lesz a célravezető a "túléléshez", de olyan összetett szempontrendszerrel találtam szembe magam, hpgy már-már szégyelem magam az egyszerű világképem, naívnak tizulált idealizmusom miatt.... :-)))

@TBal:

Azért most megint bevitted a dolgot a ködös-sűrű dzsungelbe... :-))

@blogol211:

Én még akkor sem ezt gondolnám@TBal: viszonyáról, ha a párja szóról szóra ezt írná ide...

Csak hogy SB-t idézzem: attól hogy sokan állítják, nem lesz lapos a föld....

@micu13:

Én nem adok tanácsot... csak együttérzek veled!
A párod, hogy nem akarja tudomásul venni a tényeket, magát olyan helyzetbe hozta, annyira a kiszolgáltatottad lett és elvesztette a társ viszonyt, hogy evvel a vesztő pályára keveredett.... előbb magában nem bízott...azután-ezért benned sem....
Kettőtök helyett se erős, se okos nem lehetsz....
Kisebb csoda, hogy az önbizalmadat nem ásta alá az Ő "bizalmatlansága".... Tényleg csodállak érte...
Biztosan sokat segít ebben a "szeretőd" is, mert ez így nem egyemberes próbatétel... hálás lehet a férjed minden napért kettőtöknek (Neked, meg a "Szeretődnek") :-)

@est ragon: Így igaz, mert szemészet, belgyógyászat, sorolhatnám még szakendelés ahol heti visszatérő vendégek vagyunk a szövődmények miatt, de minden lehetőséget, minden új gyógyszert, módszert kipróbálok, beszerzek azért, hogy neki jobb legyen. Cseszheti az életmódtudatosságot akkor amikor a szövődmények mindenhol ott vannak és súlyos, közepesen súlyos vagy éppen végstádiumban 51 évesen. Már nem akarok változtatni ezen a felálláson csak annyiban,- hogy én eredendően a munkám miatt is elítélem a csalást, hazugságot és álszentként ugyan azt teszem igaz ezért nem jár fizikai büntetés -, hogy adjon zöld utat, ismerje be, hogy képtelen szeretkezni velem és mehetek máshova ahol ezt megkaphatom. Attól ő még nem kerül parkolópályára és nem szenved semmiben sem hiányt és ez az amit nem ért meg és szorong miatta. Ha tudná hogy most is ezt teszem fű alatt, akkor meg szabadon, persze nem ország -világ előtt őt megalázva..hanem a tudtával csendben mint eddig akkor sem értene egyet. Bár sztem tudja, csak struccpolitikát folytat azzal, hogy hallgat róla. A barátom, szeretőm 100-szor jobb ember nála és nem csak a szexben hanem globálisan nézve is, mégsem hagyom el miatta soha sem. És itt az intelligencia , mert ezt a szerető maximálisan megérti és sok apró dologban értékeli is. Igaz 20 éve ismer és tudja milyen vagyok és én is tudom milyen ő. Én igen néha előtör az elkeseredettség, az indulat , mert szeretnék vele lenni, mármint a szeretővel és nem szexelni csak hozzábújni, vele aludni, beszélgetni stb.hétköznapi dolgokat tenni, de nem lehet, de aztán elmúlik és minden megy tovább. Érdekes az élet, mert a szerető 10. érzéke megérzi ezt és vagy sms-ben , emailben vagy máshogy, de mindig ott van, hogy ezeket a pillanatokat könnyebbé, elviselhetőbbé tegye számomra. Most el lehet ítélni, meg lehet vetni...ez vagyok én vállalva az összes következményét az elkövetett tetteimnek.

@blogol211: nem tökéletes, de az alapok szerintem teljesen jók, szilárdak. nyitottság terén minden rendben van szerintem, de persze konfliktusok vannak, mint más kapcsolatokban is. De legyenek is, különben unalmas lenne.

@micu13: nekem az a tapasztalatom, hogy hiába tesz száz százalékossá az a fél, aki épp nem hűtlen, ha van közöttük érzelmi kapcsolat, akkor a kilépő fél saját maga miatt nem tud teljesen felszabadulni. És ez a "diszkréten, de szabadon" is olyan nehéz csinálni. Mindkét félnek.

OFF: nem néztem át az egész blogot még azért, de eszembe jutott egy elég jó téma. Nem tudom SB gondoltál-e már rá, hogy megérne egy posztot?

A hűtlenség és a nemi betegségek? Mikor nem csak a lelkiismeret furdalással, a hazugságok kitalálásával kell megbirkózni, hanem a gondolattal, hogy a hűtlenségünk miatt a párunknak is hamarabb kell meghalnia. (AIDS) Persze ez a legszélsőségesebb eset, de a téma akkor is sok kérdést felvet. Mert ugye könnyű azt mondani, hogy védekezés ezerrel, majd teszt készítése és utána lehet gumi nélkül. Van ember aki tényleg így jár el ma Magyarországon? (plusz a gumi azért nem véd ki mindent 100%-osan)

@levendulasbokor:

Az "elmaradt csajozás pótlása" az én szememben azért elég szegényes mentség.
Nagy "szerencséje" van veled.

@blogol211: Így van., de amikor ez az egész kezdett kibontakozni, akkor még nagyon szerettem a férjemet és nem gondoltam, hogy ide jutunk. Akkor eszembe sem jutott, hogy elváljak, igaz most sem, és sok sok évig agyaltam mire megcsaltam, mert a hormonjaim rávettek, hogy szükségem van arra, hogy teljesértékű nő legyek és ebbe a szex is benne van. Aztán egy olyan emberrel tettem, teszem ezt akit 20 éve ismerek, de soha nem hittem , hogy ilyen gondolatai vannak velem kapcsolatban. 15 vagy talán több évig együtt dolgoztunk, évekig 1 irodában..ismerjük egymás életét kívül-belül. Ezért nem szemetes , hanem majdnem férj, sőt most inkább az. A véletlen műve részemről, hogy észrevettem, hogy több vagyok neki mint egy kolléganő. Ez a szerencse és az, hogy már 3 éve nem dolgozunk együtt. És ezen nem változtatunk, így jó.

@blogol211:

"a megengedett hűtlenség is küzdéssel járhat"
Sőt én még a feltételes módot is elhagynám az itt olvasottak alapján.

Én is erre próbáltam magyarázatot keresni - aztán itt ragadtam :)

@OakTree: ez csak egyike az indokoknak, az elméleteknek. mindenkinek vannak fantáziái magáról, a másikról, másokról, az életről, amit nem él, vagy életlehetőségekről. én csak azt látom, hogy senkit sem lehet erőszakkal rávezetni, hogy hűséges legyen, vagy kívánja a házastársát. nem kell évekig elfogadni egy aránytalan helyzetet, én se fogom ezt tenni, de az ajtókat ki kell nyitni.

@micu13: lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de miért nem hagyod el a férjed, és mész a szeretődhöz?

@est ragon: Ez most jól esett, köszönöm szépen. Ritka a pasik körében aki ezt így látja, kivéve a (utálom a szerető szót, mert nem "csak" az ) pótférjemet..:) Az önbizalmam azért néha a gödör mélyén , de eddig még sikerült kikecmeregnem belőle és nem szégyenlem segítséggel. Egy jó pszichológus - aki csak meghallgat és nem gyógyszerel- csodákra képes.:) Ezért mertem ajánlani valamikor előbb.:) Puszi Neked , mert ez is csak növelte, sőt megerősített abban, hogy nem rossz az amit teszek..:)

@OakTree:

Hát... Na, most mond meg! Egyre zagyvább a kép előttem is... Az önző vágykiélés, a teszetosza-kapcsolatért, családért tenni képtelen férj pótlása a status q. lerombolása nélkül.... az otthoni laposodó, és az újdonságtól hattyúdalt éneklő(majd csendben kimúló) otthoni szex helyetti extáziskeresés, a hormonok gonosz játéka, az egymás annyira szeretése, hogy annak a szexuális változatosságot és az újra és újra kicsitszerelmesedést ajándékozó "önzetlen" szabadonengedése, meg a mittudoménmégmicsoda....
Pont annyi macerával jár, és a legelképesztőbb naivitást, alaptalan meseidealizmust veszi alapul, mint a monogámia hit, az azt fenntartó erőfeszítés... :-)

Az a gyermekmesék naívságaként aposztrofált remény, hogy az ember olyan párral alkosson családot, vállaljon életközösséget, gyerekeket, bajt-örömöt, akivel a testi igényei is kielégülést nyerhetnek.... magyarán monogámiára törekvés.... itt vicc tárgya.

De a legtöbb hűtlen "vakon hisz" a csalfaság nirvánájának tekintett mesében: olyan párra lelni, aki annyira csak a miénk, annyira kötődik hozzánk, annyira minket szeret a legjobban ( túlzás lenne azt állítani, hogy számára mi vagyunk a meghaladhatatlan tökéletesség ? ) hogy akkor sem hagy el, szeret ki belőlünk, borítja fel a biztonságos közös életünket, ha bárki mással esve szerelembe, élve meg extetikus szerelmi kalandokat éli meg a kisértést... Plusz pontŐ az számunkra, aki nekünk dettó ugyanez... :-)))))

Azután itt van néhány ember, akit minden és mindenki felmentene... de vívja a lelki tusáját, mert társ, ember, érző és felelősségteljes ember, aki vágyna a tiszta és egyenes dolgokra..... és a társuk helyzete hozza olyan döntéskényszerbe, amit csak lelki tusákkal, időt és energiát rabolva tudnak meghozni.... a legértékesebb időből adnak rengeteget, a fiatal-egészséges-aktív éveikből.....
Mondja meg a tutit valaki ezután.... !!!! :-)))))))

@levendulasbokor: Elkerülte a figyelmedet, de betegen, kiszolgáltatottan nem fogom itt hagyni 30 év házasság után amiből 12 év telt így el. Nincs más aki segítene neki csak a gyerekei, akiket a törvény kötelezne az eltartásra, gondozásra és velük szúrjak ki. Képtelen magát úgy fizikailag, úgy anyagilag, úgy lelkileg eltartani. Továbbá sajnálom mint embert és végül is életem nagy részét vele éltem le..Nem tudok más boldogtalansága, kiszolgáltatottsága árán boldog lenni. Így könnyebb elviselnem , mert teszek azért, hogy neki könnyebb legyen. Én meg élem az én életem és ha szólna kapna választ.De okos , mert nem kérdez semmit.

@micu13: köszönöm. képzeld el, az élet mi mindent elvett tőle, és akkor azt várod tőle, hogy még a maradékot is nagyvonalúan engedje el. szerintem nehéz olyan lelkiállapotba kerülni, hogy ilyenkor nagyvonalú légy.

@micu13:

Milyen igaz! A felelősség családszintű...
Sokan, sokféleképpen helyezik előtérbe a gyerekek érdekeit-esélyeit egy-egy váltásnál, elhagyásnál-el nem hagyásnál....
Ebben az esetben is észrevétlenül megbújt egy ilyen, akár önmagában is mindent megmagyarázó "részlet"....
Otthagyni vkit a gyerekek felnőttéváló időszakában "koloncnak"..... tehernek... és közben élni az új, "szerelemben teljes" életet....
Így még derekabb a vállalásod! A tetteid Téged igazolnak! Le a kalappal előtted!

@est ragon: Erre egy tuti a válasz.....ahány ember annyi élet, annyi kívánság, sajátosság. Soha nem lesz egységes megítélése semminek sem. Amit Te szeretnél abból más menekülne. Amit én teszek attól mást kiráz a hideg. Sőt ma az a divat, hogy az első problámánál megfutamodunk, nem azon agyalunk, hogy hogyan oldanánk meg. Ez a jó magyar sajátosság, úgy, hogy ne várd, hogy megoldást találj itt. Azt magadban fogsz. Te döntöd el Neked mi a jó és annak megfelelően próbálod élni, alakítani az életed, ami a Tiéd. Kitartást mindegyikönknek hozzá..:)

@levendulasbokor:

Így van, ahogy mondod... ,de ha ennyi önfeláldozás, felelősségvállalás sem bizonyítja a kitartást mellette, az már bántó és sértő lehet a másik oldalon...
Aki tudja, érzi a helyzet kialakulásában a saját "nem eléggé törôdését a saját állapotában", az a nem egészen tiszta lelkiismeretét is a másikkal szembeni nizalmatlansággal áltatja....
Csapda, csapda hátán...
Szomorú, hogy a hálatelt szeretetnyilvánítás majd csak a halálos ágyon nyerhet teret... prdig jólesne a feleségnek most is....

@blogol211: Naná, hogy volt már:
hutlenseg.blog.hu/2011/07/22/vedekezel_vagy_vallalod_a_kockazatot

@skarlát betű: köszönöm :)

@blogol211: Ha már így jöttél az oroszlánnal... Szvsz nem sántít annyira, csak van, akiben nincs meg és nem ismeri :-P Persze, jóval többről van szó, mint az úgynevezett hormonjátékról.
Korántsem azt valljuk, hogy soha ne fojtsunk el semmit, meg élvezzük az életet gátlástalanul, biztos nem ezekkel a szavakkal írtad, de most nincs időm visszakeresni. Másik oldalról kezdődik a dolog általában (az itteni kommentelők nagy részénél): visszafojtják egy csomó ideig, aztán rájönnek, hogy ez nem működik, és akkor lépnek. Lehet a nemcselekvést is választani, és lelkibeteggé válni, például. A beszéljük meg, javítsuk meg szakaszt se hagytuk ki, csak éppenséggel nem működött. Nyilván olyan hűtlenkedők is vannak, akik elsősorban a vadászat öröméért csinálják, és ha az ember egyszer elkezdte, ez a szenvedély is elkaphatja.

@levendulasbokor: arról, hogy az élet mit vett el tőle és abban ő mennyire hibás az előzőekben taglaltam és @est ragon egyetértett velem. Vagyis 50%-ékban ő is hibás , hogy ide jutott. És IGEN azt várom , hogy egyszer legyen nagyvonalú és fogadja el a sorsát és azt ami ezzel jár. Mert ha ez teljesen az önhibáján kívül történne akkor mea culpa...de amíg ő nem tesz azért, hogy jobb legyen csak én addig --és most már bunkó vagyok nagyon és azért mert felhergeltél levendulabokor-- neki kuss és örüljön, hogy azt teszem amit. Vége mára belőle., mert reggel óta magyarázkodom egy faszkalap miatt aki szarik mindenre csak neki legyen jó..:) És most bocsánat az egészért. Ma így kezdtem és így zárom a napot bocsánatkéréssel.:(

@est ragon: Ma már 2x kértem bocsánatot a bunkó szavaimért , de 2x köszönöm neked a szavaidat,.:),mert óriási erőt tudnak adni..:) és azt erősítik bennem amit amúgy is érzek::)

@micu13: Én is tudok nagyon indulatos lenni, úgyhogy megértelek.

@micu13: oké, nem akartalak felhúzni, te látod a saját helyzetedet. csak arra akartam rávilágítani, hogy azzal, hogy a hűtlen fél feloldozást akar, a saját helyzetét akarja könnyíteni, és terheli a másikat, akinek amúgy is nehéz a helyzete. Persze lehet, hogy azért mondom ezt, mert én a saját helyzetemet látom. Bárcsak ne tudnék a hűtlenségről. Bárcsak ne lennék annyira érzékeny, hogy ne jönnék rá, magamtól. így marad a közös teher, szerintem neki sem lehet jó úgy félre lépni, hogy közben tudja, ez nekem fáj. na de közös baj, közös munka.

@skarlát betű: Csak nem jellemző rám ez a tulajdonság, de a csalás, hazugság, irigység sem és furcsa, hogy 1 nap alatt 2x kap el a harctéri idegesség. De elmúlt..:) Pussz..:)

@levendulasbokor: Nem feloldozást akarok, mert nincs rá szükségem , sőt a heylzetemet sem könnyiti meg csak az értékrendemet teszi a helyére azzal, hogy olyan dolog pótlására bólint rá , persze hallgatólagosan amit ő nem tud megadni nekem.De tudja, mert 1000x kibeszéltük ha megteszem akkor sem változik semmi. Természetesen feltételes módban,márcsak a játék színészkedés kedvéért. Csak sokkal jobb lenne, ha a tényeket is megbeszélhetném, mert ő sem közömbös ember számomra mégha nem is szeretem szerelemmel, de sajnálom, és az életem nagy részét vele éltem hatalmas boldogságban, szerelemben.És nem utólsó sorban a két gyönyörű okos gyerekemnek ő az apja. Azt gondoltam , hogy ismer annyira tudja mire van szükségem. Tudja is csak struccpolitikát folytat. Nem kell az igazság ..nem akarja tudni. Megértem és elfogadom, ez a döntése de el nem hagyom, sok minden másért sem amit leírtam fentebb csak darabokban..:) de neki meg azt kell elfogadnia, hogy a 40-es éveimben vagyok és nem lehet 0-ra írni. már 10 éve:) Ebben az értelemben egy pasi sem ér annyit., hogy 10 évből 6 évig apácaként élj melette.:)

@micu13: lehet, hogy nekem van már teljesen eltorzulva az agyam, hogy nem lépek azért, hogy szex legyen az életemben. az a baj, hogy meg sem tudom ítélni. igaz, én szabtam azt a feltételt, hogy amíg szeretőzik, addig ne közeledjen hozzám.

@levendulasbokor: Feloldozást akarnánk? Legfeljebb azt akarjuk, hogy a magunk számára elfogadható legyen, amit teszünk. Más úgyse adhatja meg a feloldozást, nekünk kell eldöntenünk, hogy mi az, ami még belefér. Amúgy szvsz mindenki kevésbé becsületes, mint amilyennek mutatni szeretné magát, mint amilyennek szívesen látná önmagát a többiek szemében. Egyikünk sem gáncstalan, sem az úgynevezett hűtlenek, sem az ún. megcsaltak. Valami miatt maga a szex van olyan piedesztálra helyezve, hogy az azzal kapcsolatos kilengések súlyosabban esnek latba, mint más vétkek vagy hibák, önző cselekedetek. Talán azért is, mert ez olyan "kézzelfogható", nem kell sokat magyarázni, volt dugás vagy nem volt. Jó, hogy ennél milliószor komplexebb, de az egyszeri ember ennyinek látja. Elég egyetlen alkalom a "bűnös" elítéléséhez. A többi dolog meg sokkal kevésbé fogható meg, az irigység, a restség, a rosszindulat, mind-mind olyasmi, amit az ember éveken keresztül követ el, és csak azok tudják, akik ismerik. Szóval bonyolultabb, de lehet, sőt, biztos, hogy súlyosabb tud lenni.
Azt, hogy ez a fajta helyzet szar mindkét félnek, nyilvánvaló, és senki nem csodálkozik, ha mind a ketten szenvednek tőle. De még mindig azt mondom: aki tehet magáért, az tegyen, és ne a másiktól reméljen mindent, mert ezzel viszont ő tesz hatalmas terhet az aktív félre.

és miért ne közeledjen, vagy legyen szex párhuzamosan? Mert - és itt már lehet, hogy én vagyok torz - ha elég jó lennék, nem keresne mást. Ha meg nem vagyok elég jó, akkor nem szeretnék "futottak még" kategóriás szexet. Mi házasságban élünk, természeténél fogva nem lehet annyira vonzó, izgalmas az életünk, mint egy olyan nővel, akivel időnként, a megfelelő körülmények között találkozik az ember, egy légyott kedvéért. Szóval nem akarok az élet napos oldala mellett az árnyék lenni.

@levendulasbokor: Nézd, ezzel csak magaddal szúrsz ki, hisz ő eddig se akart veled szexelni, ha jól értem. És, ha esetleg lenne pozitív hatása a szexualitására annak, hogy kalandozik, abból is jól ki fogsz maradni. Plusz muníciót adsz egy esetleges szeretőnek, ha olyan rámenős lesz... (Őt se irigylem egyébként.) Leírod magad, ez a helyzet. Remélem, nem maradsz sokáig ebben az állapotban! Ha azt szeretnéd, hogy a férjed kívánjon, akkor az apáca-szerű életvitel a lehető legrosszabb módszer.

@skarlát betű: Van egy állati érzés:: amikor hazajön a társad, és megérzed rajta a másik szagát. Képletesen is, meg valóságban is. Ez nem egy racionális döntés, ez zsiger, hogy elutasítod, hogy nyüszíteni tudnál attól az intimitástól, ami beférkőzött a legintimebb szférádba. Van egy ilyen dimenziója is annak, miért utasítják el többen, és miért kell nagyon fegyelmezettnek lenni, hogy együtt tudj élni vele.
De mondok egy másik példát: a férjem idén júniusban elment két hétre, munkaügyre. Amikor hazajött, éreztem, hogy történt valami. Nagyvonalakban el is magyarázta, kivel találkozott, de nem részletezte. De miután hazajött, heteken át rendkívül ingerült volt velem. Került, ellenséges volt. Haragudott valószínűleg azért, mert én én vagyok, és nem más. Én is kerültem, feszült voltam. Aztán elmúlt, néhány napja újra jó a hangulat. Most helyreállt az egyensúly. Majd jönnek új kalandok, új találkozások, és így fog menni a libikóka, mindaddig, amíg helyre nem áll az egyensúly. A hűtlenség egy damoklész kard az életünkben, időnként lesújt.

@skarlát betű: nem élek apácaéletet, kijöttem már a hullámvölgy aljából, kapok rengeteg impulzust, és ha akarnám, akkor lenne kapcsolatom. de az ösztöneim azt súgják, ha tényleg rendbe akarjuk tenni a házasságunkat, az sokat fog ártani, ha én is félrelépek. Abban se vagyok biztos, hogy egy szeretője van, szerintem flörtöl egyelőre, és több nővel.

@skarlát betű: annyiban kapcsolódom ehhez a poszthoz, hogy miután júniusban hazajött, és éreztem rajta a feszültséget, én küldtem, hogy menjen már, legyen hűtlen, ne mind feszkózzon. Ő többször mondta, hogy inkább tegyük helyre a házasságunkat, de akkor arra gondoltam, több ilyen hazatérést nem viselek el. Csináljon amit akar, élje ki magát, de döntse el hogy mit akar, és ha eldöntötte, szóljon.

@levendulasbokor: OK, számomra ez az állati érzés teljesen ismeretlen, biztos hiányzik belőlem egy enzim vagy valami hasonló. :-) Féltékeny legfeljebb akkor tudok lenni, ha elhanyagoltnak érzem magam.
Amit ismerek, az a harag, hogy ahhoz kell hazamenni, akivel nem akarok együtt lenni. De az én esetem már lefutott dolog, semmit se próbálunk rendbehozni, volt egy kísérlet, de képtelen voltam rá, életem legszarabb élményei közé tartozik. Nem kötelező, hogy ilyen eredményre jussatok, ez az én spéci tapasztalatom.
Remélem, nálatok másképp lesz.

@skarlát betű: ugyanaz az állati érzés, mint amikor hazajön, és natúr érzed az ő szagát, vagy a sajátodat, rajata - csak negatív előjelű. ezt hívják szerelemnek:)

@levendulasbokor: Azt hívják szerelemnek, hogy érzem a pasi szagát? Most ezt nem értem. Naná, hogy érzem, de hogy ettől szerelmes lennék... Szerinted ennyi a szerelem?
És lehetsz úgy "szerelmes" (ahányan vagyunk, annyifélét értünk rajta), hogy elfogadod, van más is az illető életében, mondjuk a feleség. Vagy a szerető, mikor melyik verzió... És nem taszít ennek a ténye.

Te most azt állítod, hogy szerelmes vagy a férjedbe, egyébként?

@skarlát betű: szimbolikusan értettem ezt a szag dolgot, és azt akartam mondani, hogy a kötődés nem csak racionális. hiába beszéli meg magával az ember, hogy tolerálja a hűtlenséget, ha közben nem erre vágyik. A szerelem nem csak ennyi, de van egy ilyen zsigeri dimenziója is. Igen, én szerelmes vagyok a férjembe.

@levendulasbokor:

Én tudom, miröl beszélsz.. mit érzel a férjeden....
Ugyanezt (vagy csak hasonló) az összetett, nehezen megfogalmazható frusztrációt élem át én is, még évekkel egy lezárt kapcsolat után is.
A "napos oldalról az árnyékba visszatérő párod" egy olyan jó hasonlat, amit itt, ezen a fórumon kevesen értenek meg, éreznek át...
Én úgy fogalmaztam meg vhol, hogy olyan érzés a szerelmi "mámorból" szexuális extázisból hazatérő, az arra vágyó, vagy azt átélő párral szerelmeskedni, mintha egy drogost kéne az elvonási tünetei okozta idegessége csillapítására egy erős kávéval itatni, vagy egy alkoholistát egy kis finom likör élvezetére buzdítani... tudván, hogy az neki túl szelíd és túl kevés...
Persze, minden hasonlat sántít... de az ember már csak ilyen... magyarázatra szorul minden, mert ami nekem fájdalom, megaláztatás, kirekesztés, negatív kritika, az neki öröm, gyönyör, hiányérzet, vágyakozás, lelkifurdalás... stb....
Én, mindenesetre megértelek.... tudom mit érzel...

@est ragon: aranyos vagy:) azért is írtam le mindezt, mert azt gondolom, hogy a hűtlenség túlélésére az aktív és a passzív félnek is ki kell alakítania egy olyan viselkedési normát, ami segít a másiknak. Részemről az, hogy nem kérdezek semmit, nem adok feltételeket, és a saját frusztrációimat lehetőleg nem teszem érezhetővé. Részéről nem is tudom, mi lenne a jó. A legjobb lenne, ha elmenne, amíg ez tart, de nem akar. Én azt kértem, legyen minél kevésbé látható, különösen akkor, amikor érződik rajta az, amit leírsz. Az utóbbi hetekben kerültük egymást, ez viszonylag jó volt. Segített.

@levendulasbokor: Azért a konkrét illatokra is utaltál... Van jelentőségük, nyilván, ez az állati oldalunk. De bennem a "csak magamnak akarom" dolog nem fejlődött ki annyira, és most azt mondom, hála isten.

@est ragon: A szeretői kapcsolat sem kizárólag napos oldal, azért ne túlozzunk. Ugyanúgy emberek vannak ott is, frusztrációkkal, csalódásokkal, hiányérzetekkel... Nem kell nap-árnyék ellentétnek lennie, lehet ezt egyensúlyban csinálni.
F is ezt érezte, hogy ő csak a nehézségekhez kötődik a fejemben, de én tehetek róla, hogy folyamatosan generálta a nehézségeket, és mikor ezt milliószor szóvá tettem, nem volt hajlandó változtatni? Ha valakivel még az úgynevezett szórakozás se szórakozás, mert csak arra hajlandó, amihez neki kedve van, akkor nem csoda, ha egyre kevésbé lesz ő a napos oldal. De ez nem rátok vonatkozik, mert a ti eseteteket nem ismerem.

@micu13: Azért ez egy jó hülye helyzet nektek, és a megoldatlanságát szépen leveritek egymáson. Te azzal, hogy ugyan vállalod a támasz szerepét, mert nem bírná elviselni a lelkiismereted, ha elhagynád betegen, de iszonyat dühös vagy rá emiatt és, gondolom, ezt érezteted is vele időről-időre. Ő meg azzal kínoz, hogy nem hajlandó elismerni a szexuális-érzelmi igényeid jogosságát. Tudod, jótett sosem marad megtorlatlanul, nyilván benne is munkálnak indulatok a kiszolgáltatottsága miatt. Ez rettentő mérgező mindkettőtök számára.

@skarlát betű: nem kizárólagos a poligám vagy a monogám életvitel, azt hiszem életfázisoktól, helyzetektől függ, kinek mi a jó, ezért sem akarok én sem magamban, sem mások számára igazságot tenni, hogy mi a jó, jobb, elfogadható, stb.

@skarlát betű:

A szeretö kapcsplat sem kizárólag napos oldal...
valahogy így fogalmaztad...
Nem vagyok naív, tudom.... de napozni, melegedni mennek oda az otthoni hűvös-árnyékból (ha már ennél a példánál vagyunk)
Az én példám is sántít, mert nem drogosok és taralkoholisták a hűtlenek... :-)

De az érzés, hogy mellőled elvágynak (miközben Te tennél a kapcsolatért, megtartanál, fejlesztenél, változnál is érte, csak nincs rá módszer) ezekre a hasonlatban lefestett érzületekre hajaz (nem egyenlő vele)

A szag, illat egyébként a Nőknél a "megbolondulás"-t kiváltó hatások legerősebbike.
Egy az orr-nyálkahártyában elkülöníthető un Jacobs test felel a szagok analizálásáért....
Nem is a tudatra hat, egyenesen az ösztönöket korbácsolja fel egy-egy szagminta (amit akár rossz illatmak is leírhat a nő)
És egész másra használják a nők, mint a ffiak....
A nők genetikai komplementert keresnek a saját "vérvonaluk" elkerülésére, a változatosság fentartására...
A ffiak a vágyfokozódás elősegítésére "használják" a genitáliák egészséges, jellegzetes illatát....
Vannak "angol tudósok", akik átkozzák a tisztálkodó és illatosító szereket.... a teherbenemesés mögött is az összezavart Jacobs test áll (szerintük)

@levendulasbokor: Persze, hogy nem kizárólagos. Éppen ezért mondom, hogy változhat. A felfogás és az életvitel is.

@est ragon: Nyilván nagyon szar érzés lehet, ha az ember mellől elvágynak, de az is szar érzés, ha valaki nem enged és ha mész, attól halálosan meg van sértve. Főleg, ha mindent elmulasztott, amit megtehetett volna, tizenév távlatból azért, hogy javítson. Megint nem rád értem, nehogy magadra vedd.

Igen, hallottam már erről a szaglási tesztről. Rám a fogamzásgátló (nem pirula, hanem spirál) semmilyen rossz hatással nincs szexuális étvágyat illetően, teherbe esni meg nem akarok többet, sőt, megszűnt tőle egy problémám, amire nem találtam addig orvosságot, de ezt most nem részletezem. :-)

@barbieds: Dühös azért vagyok, mert annak érdekében, hogy jobb legyen nem tett, tesz semmit. Elfogadja azt ami van, ha meg ötleteid, therápiás javaslataid vannak , ha olyan a kedve meghallgat, ha nem akkor észre sem vesz. Vagyis mondhatod neki nem érdekli magyarán. Minden orvos nekem mondja mit tegyen pont a fentiek miatt. Az az életszemlélete, hogy a mának élünk és nem érdekli mi lesz holnap. Oké egyet is értek vele az állapota miatt, de, kérem így egy családban nem lehet élni. Egyedül azt tesz amit akar, de egy közösségben alkalmazkodni kell egymáshoz. És tévedsz, mert nem vágom az arcába, egyszerűen teszem amit teszek, szervezem a napjait, hozom viszem oda ahova kel. Normális hangnemben kommunikálunk mindenről csak erről nem. Ez tabu, de a betegsége is az arról nem folytat eszmecserét. Egyébiránt oda megy ahova én bejelentem és ha tetszik ha nem mennie kell. Ebből inkább van vita, mert ő csak lenne és élne nyugisan, mint Marci hevesen. De nem mert az a fránya feleség az minden eszközt megragad, hogy jobbitson az életén. Elárulom azt is miért., mert a gyermekimnek ő az apja, ember aki had éljen és ha ő jól érzi magát akkor nyugalom és béke szigete az otthonunk. Többnyire ezek meg is vannak, de nem neki köszönhetően és ez nincs neki felhánytorgatva. Én ezt évekkel ezelőtt elfogadtam és igazán már nem csinálok belőle problémát csak néha amikor nem azt teszem amit szeretnék, mert a külső körülmények meggátolják, lehet így is élni. Tudom fáj neki , mert látom rajta.. - amikor haza megyek abból a közegből ahol boldog stb. voltam és bármyennyire leplezed ez látszik - de ennek nagy %-ékban ő az oka. Az ő döntése volt annó akkor. Felnőtt ember nem dönthetek mindenben helyette. Igy is rengeteg döntést meghozok magam és ő csak a kész tényekről tud. Én ezt tudom kezelni úgy, hogy nem kellemetlen, utálat itthon lenni, vele együtt. De ez kemény és nehéz , harcos munka eredménye. Durva, de én vagyok a falkavezér, azt teszi amit mondok..és úgy és akkor ahogy mondom. Van szabadsága , de nem él vele. Én igen és egészségemre. :)

@micu13:

Egészségedre!

@micu13: és gondoltál már rá, hogy lemondassz a falkavezérségről, pedagógiai célból, és hagyod egy kicsit szétesni a falkát, hátha némileg felrázza?

@est ragon: Köszönöm..:)

Nem csak gondoltam rá hanem meg is tettem 6 évvel ezelőtt és kemény 3 hónapig nem tettem semmit, csak annyit amennyit más nő egy átlag házasságban, pedig akkor még senkim nem volt és a pszichológus is ezt tanácsolta, hogy ezt tegyem ha nem akarok a gödörbe, vagy kórházba kerülni. Még a postát sem néztem át, a bankszámlámat letiltattam ,nem vittem orvoshoz, stb. Na most a lányok szóltak, hogy kikapcsolják a villanyt, mert nincs befizetve a csekk, nem volt gyógyszere, nem volt inzulinja, hetente 1-2 alkalommal kötözte a lábán levő sebet amit naponta mosogatni, kenegetni kell legalább 1x. Az általam karban tartott családi házam, udvarom , virágjaim...elpusztulva, leamortizálva. Látszott rajta az , hogy nem törödnek vele, csak amit nagyon muszáj. Közben itt laktam igaz annyit dolgoztam, hogy csak éjjel jártam haza aludni, fürödni, ruhát váltani, és szenvedtem mint a kutya. Ekkor 2 hét alatt mindent rendbe hoztam és falkavezérré váltam.Azóta az van amit mondok, teszek, de csak neki és nem tűrök ellenvéleményt.Ekkor döntöttem el azt is, hogy nekem szükségem van valaki olyan emberre aki engem mint nőt értékel azért aki vagyok. Ezzel a döntéssel egy " csodás" infarktust tudtam magamnak begyűjteni, éppen 5 éve ilyenkor. És a kórházakból hazajőve értékeltem át az életem majdnem 180 fokos fordulattal. Ez alatt az idő alatt amig pedagógust játszottam és beteg voltam az inzulinhiány miatt meg a fene tudja miért ,még sokkal betegebb lett F aminek hatalmas ára lett 3 éve, de ez hosszú történet és nagyon mélyen és nagyon fáj azóta is. A többi meg csak rosszabb lesz sajnos, mert a betegség nem kímél senkit, akkor meg főleg nem ha elbagatelizálod mint ő. Okos emberek szerint más már nem élne ezekkel a bajokkal, de időt, pénzt, fáradságot nem ismerve mindent megteszek azért, hogy éljen. Lehet, hogy ez egy vezeklés azért mert én jól érzem magam és boldog vagyok nem tudom. De igen jól érzem magam attól a tudattól is, hogy én maximálisan mindent megtettem azért, hogy neki jó legyen. Ez egy 3/4 történet , mert a fájdalmas, 3 éve tartó és súlyosbodó helyzet és a jelen hiányzik belőle, de ahhoz lelkierő kell , hogy megosszam bárkivel is, majd egyszer ha padlóra kerülök megteszem,most nem akarom a jókedvemet elrontani..:(

@micu13: furcsa az élet, hasonló folyamatok végbementek nálunk is, csak amikor kezembe vettem a dolgokat, akkor még passzívabbá vált, és úgy érezte "férfiatlanná" válik mellettem az én falkavezérségem hatására. akkor ment galyra a szexuális életünk. aztán kezdtem ráhagyni a dolgokat, összeszedte magát, most már tudja irányítani az életét, férfinak érzi magát, egyre sikeresebb. csak még a mi kettőnk élete nincs rendbe.

@skarlát betű:
"nagyon szar érzés lehet, ha az ember mellől elvágynak, de az is szar érzés, ha valaki nem enged"

Tényleg az egyik legrosszabb érzés lehet, ha nem a legrosszabb. Szerencsére soha nem tapasztaltam és remélem nem is fogom.
Egyetértek abban is, hogy ha valaki tényleg menni akar akkor el kell engedni. Ez szerintem a szakítás/válás.

Továbbra is azt vitatom makacsul, hogy az elvárható-e bárkitől is, hogy elfoggadja az "Engedj el légy szíves félig-meddig!" kérést.
A hűtlenség-megcsalás szerintem ez.
A nem válaszra továbbra is lehet mondani, hogy kisajátítás, de szerintem inkább egészséges félelem a bizonytalanságtól vagy bizonyos rossztól. Mert hát valljuk meg öszintén, hogy a többség tapasztalata szerint a megcsalást legtöbb esetben válás követi ami nem szépen zajlik és évekre padlóra küld asszonyt, férfit és főleg gyereket.

Estragonnal abban értek egyet, hogy a legtöbb ember számára a tiszta szeretet a gyermekihez közel álló "Csak téged szeretlek!" Erre a legtöbb ember ugyanezt is várja el viszonzásul. Nincs ebben semmin különleges,

Van persze másféle szeretet is - nem vagyunk egyformák :)
Szerintem egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál.

Az is igaz, hogy életünk során folyamatosan változunk.
Azt viszont előre nem tudja senki, hogy milyen irányba fog változni a későbbiekben.
Szóval nagyon könnyen lehetéges, hogy az éppen adott változati fázisban meghozunk egy olyan döntést, amit azután egy későbbi változatunk iszonyúan bánni fog és nem tud jóvá tenni.

Ezért csodálom egyébként őszintén, hogy férjed elé tudtál állni a topic tárgyát képező témával. Alapos okod lehetett rá.

Szóval nehéz de szép ügy az élet :)))
És szerencsére mi nők előnyben vagyunk a női ösztöneinkkel és mérlegelési képességünkkel :)))

@OakTree:
A szokásos gépelési hibák on kívül :(

Az ellentmondás a két bekezdésben említett válások között a rossz fogalmazásom eredménye. Az elsőn a megelőző válást értettem a másodikon pedig azt a válást ami már a véglegesen megromlott viszony eredménye.

A "csodálom" az inkább kíváncsiságot jelentene :)

Jó éjt!

@OakTree:
Azt írod, hogy Te is valami "gyermekien tiszta és a szándékát és eredményét tekintve is kizárólagosságot megteremtő" szeretetet tartod általánosnak... nomeg a szex, ugye!? Akkor máris a szerelemnél tartunk...
Ha mindez egyidejű, kölcsönös és az egymásfelé elköteleződésnek nincsenek leküzdhetetlen akadályai, akkor maga a rózsaszín ködbe és a tündérmesés cukormázba burkolt jövővízió...? A családalapítás táptalaja... meg, halkan jegyzem meg, az esetleges (vagy törvényszerű ?) csalódásé is.... :-)))

Ahogy mondogatom, a vásár végén minden paraszt okosabb, és emiatt is itt mindenki csak azon vitatkozik, hogy akkor most törvényszerű a csalódás, és ezt csak új, potenciális csalódásalanyokkal lehet tünetileg kezelni, ügyelve az adagolásra, nehogy ugyanúgy csalódjunk benne, mint az elődben.... (ez persze felveti annak a gyanúját, hogy akkor a csalódásért nem a másik változása, hanem a mi igényeink "megmagyarázhatatlan" pálfordulásai a felelősek) vagy pedig nem törvényszerű, csak nagyon gyakori... és akkor ott van a másik vitaalap, hogy jó.. akkor nem törvényszerű, de gyakori... mi akkor a megoldás... kivédeni a csalódást? belátni a csalódás okait? elfogadni, hogy ezért a saját "naivitásunk" is felelős? haragudhatunk a másikra, amiért az még "naívan" elégedett? lehet újratárgyalni a korábbi egyezséget?
a csalódásnak biztosan a szex a sarokköve? vagy a lustaság, érdekegyeztetés elhanyagolása, felelőtlenség, figyelmetlenség, stb a fontosabb, és a rutinosodó szex csak a folyamat lakmuszpapírja?

vagy, esetleg javítható-javítandó ami csak elvileg ezt megengedi, mert a gyerekek a mai világban méginkább kiszolgáltatottabbak a "mikrocsaládoknak"?

vagy mert mindenki lesz 50-60 éves, leszállóágra húzódni kénytelen embet, akinek szintén család és társ is kell... nem csak társ meg gyerekek...?

Meg aztán kitől várjuk a változást? magunk kezdjük és figyeljük a hatást? a másikat kezdjük megváltoztatni?
kívülről jött (harmadik-negyedik szeteplő) bevonásával próbálkozzunk?

Egyátalán... a régit reparáljuk, vagy újat kezdjünk, új alapokon, bölcsen és kerülve a rózsaszínű szemüveget?

esetleg lássuk be, hogy az a baj,hogy annak idején nem volt elég rózsaszín a szemüveg, hogy kitartson az általános "szürkülés" megszokásának idejéig... keressünk még egy kis rózsaszínpótlást (színesítő külső kapcsolat a szürkeség oldására)... de közben higgyünk is benne, hogy a párunk az egyetlen-örök társunk...?

Az biztos, hogy egyszerű megoldás nincs...
Az élet elég változatos... csöppet sem szürke.... :-)

@OakTree:

Ezek ott nem válaszra váró kérdések... :-)
Csak Veled akartam "megbeszélni" a gondolataimat... így, négyszemközt :-)

Néha vitatkozni jó, hogy kizökkentsen a választnemtaláló kérdésözönből...

Máskor meg egyetértő felekkel tartani a lelket egymásban, a választnemtaláló kérdésözönben... :-)

Tudod, Tölgyecske, mi itt már úgy is össze vagyunk boronálva.... amit persze én csakis megtiszteltetésnek és szerény személyem túlértékelésének veszek...

Soha rosszabb kommendálást (nekem :) !!!

@est ragon:

Azért én a szerelmet messze nem egyszerűsíteném le a "gyermeki szeretet"+"szex"=szerelem képletre.
Ha csak a saját életemet gondolom végig akkor is a szerelmeim más és más módon jelentkeztek és zajlottak le.

Még azt sem mondanám, hogy az életem jelnlegi és igazi párja volt életem minden szempontból "legnagyobb" szerelme.

Még csak most kezdemem megérteni, hogy egy hosszú párkapcsolatban egy idő után nem a lángoló vagy pislákoló szerelem, hanem valami más az összetartó erő. Ez is egyfajta szerelem - csak már nem a fiatalkori őrült fajta hanem valami békés-mosolygós higgadtabb kivitel. Ezt is jó megélni.
Benne van a párom, benne van a két kislányunk, meg benne van az eltelt tizenpár év minden megtörtént dolga is. És van benne erotika is elég :)

Az 50-60 egyáltalán nem leszállóágra húzódás :) Semmiféle szempontból.

"a csalódásnak biztosan a szex a sarokköve?"
Biztosan van akinél igen. Erről semmi tapasztalatom.
Újra csak azt tudom ismételni: szinte csak olyanokkal találkoztam akik az előző postban megtárgyalt monotóniát-unalamat akarták szinesíteni és a fiatalság érzését akarták legalább még egy kicsit átélni. Erre a legegyszerűbb és egyben legizgatóbb eszköz a "tiltott szerelem". Közben legtöbbször szinte mindent felégettek maguk körül. Ezt annak idején sem egyedülálló nőként sem később párkapcsolatban élő nőként nem értettem annak kdején. Aztán a motivációt saját bőrömön megtapasztalva de méginkább mostanában az itteni postokat és kommenteket olvasgatva utólag vált meggyőződésemmé igazán, hogy ez az általam látott "hétköznapi esetekben" egyszerű önátverés volt.

A sb postjaiból számomra lejövő tudatosság vagy a barbieds postjaiból megismert vesébelátó tömör emberismeret az nekem is teljesen új és nagyon tanulságos.

A megtisztelő boronálás az ezen a helyen nyilvánvalóan adódott - pedig csak közeli nézettársak vagyunk :))
De hát nemsokára végre indul a tanév és nem fogom ilyen gyakran itt ronatani a virtuális levegőt - új boronatárs után kell nézni vagy kevesebbel beérni :)

@OakTree:

A táncban a ffi vezet... ha távolodik a nő, a ffi egy nagyobb lépéssel (mert hosszabb a lába, és mert egy lépésnél többet is előre tervez) ugyanabba az irányba mozdulva lendületet szerezve perdíti meg a partnerét, egyetlen mozdulattal visszavéve az irányítást a nőtől... Sőt... annál nagyobb a perdület ensrgiája, minél gyorsabb volt a menekülés....

Ennyit a visszavonulásról.... valami zavaros "iskolakezdésről"...... :-))))

@est ragon:

Húúúúú!!!!!!!

Le a kalappal :)))))

@OakTree:

Az előzmények ismeretében nem csodálkoznék, ha most valaki gyorsan ránk pirítana, hogy : .. könnyű Katát táncba vinni, ha Ő is épp akarja.... :-))))

@est ragon: Itt a pirítás...:-))) Már csak egy dolgom van, hogy a női megérzésemet konkrétan felderítsem. Vagyis, hogy érthető legyek egy másik oldalon is folyik egy ilyen "nagy plénum" előtti évődés. Azt tudom, hogy eat ragon, Te vagy az , de a csajszira csak megérzéseim vannak. Kis idő és kinyomozom miről is szól a történet, hogy tisztán lássak. Mert ha az ellenkezője lesz, akkor két csajt szédítesz ..:))) fene a jó dolgodat egyszerre. Ez nem a viszony.hu oldal..:P. Ha meg egy és ugyanaz a hölgy is ...hurrá, végre!! Csak drukkolni tudok. :))))

@micu13:

Drága Micu!

A kiscsopiban Lily nagyon nem Tölgyecske!

De sem itt, sem ott nem szédítek senkit...

Imádom a Nőket... ez tény!

Itt senkit nem ismerek, még képröl sem :-((((

Az évődés Tölgyecskével és a froclizás Lilyvel mind arrol szól, hogy ffinek lenni mennyire-határtalanul jó dolog .... ha ilyen hölgykoszorúba keveredhet a magamfajta szerencsefia :-)))

A múltkor már ott tartott az itteni közönség, hogy engem "csak" szánalombol karolnak majd fel a lányok-asszonyok... :-))))

Hát azt talán mégsem várnám meg ... :-))))

Jobb szeretem a klasszikus felállást...
Én bókolok, hódolok, ámulok meg bámulok

Az hölgyek pedig pillegnek, meg billegnek meg szemet rebegtetve kacagnak a butaságaimon...

Aztán TÁNC.... :-)

@micu13:

Rám teljesen felesleges féltékenynek lenni még virtuálisan is :))
Kamaszkoromtól az apám meg a bátyám nevelt, úgyhogy eléggé ismerni vélem a férfiak lelki világát és igen nehezen szédülök :))

@est ragon:
A táncos példára az legyen a válasz amit a nagyanyám emlegetett, hogy férfi a család feje, de a nő a család nyaka. A fej meg ugye arra fordul....... :)
Szóval a táncban hagyjuk a férfiakat vezetni, a komoly dolgokban nem.

@est ragon: Látom a gyógyulás útjára léptél és vissza térőben a régi Éned.:))) Örülök, neki és annak is, hogy ehhez az is kellett, hogy néhányan "szánalomból felkaroljanak"..:) Sokkal jobb a mostani komenteket olvasni, mert az jön le belőle, hogy jól érzed magad itt..:))))@OakTree: Semmilyen formában nem vagyok féltékeny senkire, ezzel az érzéssel csak egyszer találkoztam, de akkor is az egészséges méretek között maradt. Pasit sem keresek, mert van akivel tökéletesen érzem magam. Jómagam pedig egy olyan közegben dolgozom, ahol a kollégák 90%-a ffi, így a sok sok év alatt sikerült aránylag jól kiismernem a férfiak lelki világát és nem szédülök, mert nincs miért.:))) Jó éjt, szép álmokat !

@micu13: @est ragonnak, mint tudjuk, nagy szive van, sokan elférnek benne :))

@OakTree:

Nyakas lány vagy.....
de már tudjuk, nagyanyai örökség... :-))))

@LostInLove:

Azért olyan sokmindenki nem fér oda sem, amióta felhagytam a brazil életvezetési tréning gyakorlásával...

értsd: brazil életszemlélet= ... ugyan nem lehet minden nőt megszerezni (megszeretni), hisz ahhoz rövid az élet. De törekedni kell rá egy életen át.... :-))))

@micu13:

A szánalomból felkarolás, itt és most, nem úgy segített, ahogy várnánk.. hanem fordítva... tudod, ffiből vagyok.. :-)) engem ne szánjon senki -féle dac...
Az elmozdulást 8 hónap után egy nemvárt kellemetlenség segítette elő a napokban...
Az egyik kamasz gyerekem lopott egy áruházban... (nem így neveltük, de ez van) és a párom hozta haza a biztonsági szolgálat irodájából... kicsapás a gimiből, pénzbírság, szégyen és gyalázat, meg gyakorlati gondhegyek...
Azon túl, hogy ezek kicsit "összekovácsoltak" minket, felszínre is hoztak egy eddig ki nem mondott, "lenyelni nemtudott békát" is

A gyerek reakciója kiakasztotta a páromat... semmi megbánás (látszólag), mintha fel sem fogta volna azt, hogy ez nem egy rosszul elsült vicc, ahol az a ciki, hogy lebukott, hanem az "erkölcsi gát" átlépése, a többi ember megítélése, az érintettek kára, problémája... a család "szégyene" ... stb...
És még nekem kellett "védenem" a "hülyegyerek hülyeségét", mediálnom a viszonyt a végén anya és gyermeke között...
Amint védtem a gyerek "rossz-félreérthető-újabb sebet ejteniképes" reakcióit, példa gyanánt pont Ő jutott eszembe... az az attitüd, hogy a megtörténteket visszacsinálni nem lehet és hogy "csak" azt bánja, hogy "lebukott", az általános megitélés az elfogadhatatlan másramutogatásban testetöltő önfelmentés, mint a szégyen elkerülésének-feldolgozásának módszere, stb... nem érdekelte Őt sem anno...

A saját bőrén érezve, hogy miféléket éltem én át... hozott egy újabb megbeszélési alkalmat... némi elmozdulást....

Szóval, most kicsit jobb... a gödörből kimozdult a helyzetértékelésünk. El ne kiabáljam, még közeledett is :-))) Mert beszélni, vitatkozni jó, ha azt tapasztalod, hogy az közeledő álláspontot szül a kardinális kérdésekben és megértést a tolerálandó különbözőségek esetén....
Nálunk, most errefelé mozdultak el a dolgok :-)))
Kb 1000 tonnától szabadultam meg eddig.... huh!

@est ragon:

Óriási szerencséd van!!!
Ezt most nem mint virtuális humortárs hanem mint pszichológus mondom.

@est ragon: OFF, bocs, de muszáj megkérdeznem: komolyan kicsapták a gimiből? Ez ám az előremutató pedagógiai módszer.

Ezek szerint a nevelt fiad mellényúlása pont kapóra jött. Azért nem semmi, hogy ebben megláttad a párhuzamot. Remélem, a gyerkőc azért nem tud róla....(mármint a hozzáállásban való hasonlóságról) Örülök, hogy kimozdultatok a beállt kedvezőtlen szituból.

@est ragon:" a szánalomból felkarolás" alatt én azt értettem, hogy a ffiúi hiúságod nem hagyja, hogy szánakozzanak rajtad és teszel ellene. Sikeres volt. A többire, meg szerény véleményem, hogy milyen az élet...produkál egy nagyon nagyon kellemetlen szituációt, melyet meg kell oldani. Esküszöm eszedbe sem jutott, hogy ennek megoldása milyen mellékhatásokat vált ki a feleségeddel való kapcsolatodban. A negatív élmény a másikban pozitív ereményt hozott, vagy legalább is abba az irányba mozdította el az állóvizet. Itt igaz a mondás: ....' Minden rosszban van valami jó is...' Örülök, mert ez egy nagyon súlyos teher aminek egy részét most leraktad és még jobban érzed magad. Saját tapasztalat, hogy milyen aprólékos , sziszifuszi meló ez, de megéri ha mindketten ezt akarjátok.Ezzel a 'gyógyulás " útjára léptél és lassan, újra "majdnem' a régi leszel.Így tovább..:)))

@est ragon:

Mielőtt bárki joggal megróna:
A gyermeked esetét természetesen én is sajnálom.
Nagy ár is lehet a békéért - itt barbieds véleményéhez közelítek.

@barbieds:

Még nem, majd szeptemberben....

Most még csak készülnek és postán utaznak papirok...
De általában "jónevű gimnáziumokban" ez a bevett szokás...
Nem vitatkozom,nem ágállok ellene...
A mi szociális-anyagi helyzetünkben ez "csak" egy, a szülőkre további terhet rakó, de megoldható probléma...
Az már gázosabb, ahol a gyerek, család, egy ilyen miatt végképp elveszíti a "normális" úton továbblépést...
A büntetés még itt sem egyenlő, és nem old meg semmit...
Ezért a bűnért (lopás 20 000 Ft-alatt) egy visszaeső, a társadalomból amúgyis "kiszocializálódott" bűnelkövetőt meghurcolnának, talán rövidebb-hosszabb időre le is ültetnék...
Nálunk meg "csak" pénzbüntetés néz ki, meg ez az iskolai kicsapás-átíratás stb...
Ez van... ez legyen a legnagyobb bajunk!
Az iskolák evvel a szigorral az ilyen elvekkel megáldott többi szülőt szolgálják ki... külön értelme nincs...
egy kiskamasz egyedül úgy sem tud elintézni semmit...a lecsúszását meg úgyis (erőnkhöz képest) meg fogjuk akadályozni....
Inkább azokat sajnálom, akiknek kárt, problémát okozott a gyerekünk.... meg azokat a gyerekeket, akiknek az élete egy ilyen felelőtlen butaságon csúszhat el....

De tényleg úgy van, mint a mondásban: minden rosszban van vmi jó is... nálunk ez volt a jó... a tisztázás... :-)

@LostInLove:

Nem a neveltfiam volt :-)))
Nagy a család... vannak még opciók :-))
De mindegy is, hogy "kinek a gyereke" nálunk :-)
A neveltfiam is a fiam. Sőt... ha büszkélkednem kell (vagy lehet), akkor sincs a sor végén :-))
Egyiket sem neveltük ilyesmire, gondolhatod :-)
Rászorulva sincs egyik sem ilyesmire... de evvel is sokan vannak így azok között, akik mernek-tudnak-akarnak lopni...
Fene tudja, hogy jött ez most nálunk elő ? :-)))

@est ragon:

Tényleg nem okoskodni akarok - félre ne érts kérlek!
Semmi jogom beleszólni vagy tanácsot adni, de javíthatatlan gyermekimádó vagyok, ezért hosszas tétovázás után:

A sok válófélben - vagy ahhoz hasonló állapotban - lévő szülő érdekes tüneteket produkáló gyermeke jutott eszembe.
A gyermeked valami olyat produkált ezzel a lopással ami a tankönyvekben példaként van leírva kamaszok esetére mint öntudatlan "bosszújelenség az őt eláruló szülők ellen".
Olyan ez, mint a kisebb gyermekeknél a szeparációs félelem vagy a kiújuló ágybavizelés, kicsit nagyobbaknál a hirtelen dadogás.

Szóval figyeljetek nagyon a gyerekre és a saját békétek mellett állítsátok helyre mindenképpen az Övét is!

Még egyszer elnézést, ha túl közel merészkedtem a privát szférádhoz, vagy nyitott kapukat döngettem.

@OakTree:

Annál közelebb, mint amit itt "közzétettem" úgysem tudsz kerülni a privát szférámhoz ... :-)))

Van abban valami, amit mondasz.. mert bár a kettőnk közti konfliktusba nincs beavatva egy gyerek sem, azért csak-csak érzik a hullámzó kedélyállapotunk csúcsait-mélységeit...
De mint említettem, nekem csodajó együttélni a család minden tagjával... felnőttel, gyerekkel egyaránt...
Tehát nem a klasszikus puskaporos hordón cigizős hangulat az érzelmi negatív csúcs... inkább akkor nem megy semmi...
Máskor meg csupa móka-kacagás derű az élet, otthon.

Ez a malőr tán ennek is betudható, tán annak is, hogy a gyermekünk világképe, központban vele, kicsit falsra sikeredett... kezdi felnőttként élni az életét (haverok-buli-fanta) de a gyermeki "felelőtlenség" búráját még nem tudta (nem kellett) önálló felelősséggel pótolni... ránézetre felnőtt már, idegen-ellenkező neműek úgy is kezelik, de még annyira gyerek, hogy néha megmosolyogtató...
A nagyok ezt az időszakot simábban, kevesebb hajtépéssel kisérve, vészelték át... :-)

Nyugodtan beleszólhatsz bármibe, amit itt leírok ! :-)))

Ha nagyon félremegy a meglátásod, úgyis magamban, a pontatlan megfogalmazásomban keresem (és találom meg) a hiba okát, nem Benned vagy másban... :-)))

Jó, hogy még a könyvbekötések között vsn időd ránk is.. :-))) (tudod... az iskolakezdés ?!)

@est ragon: amúgy ez nem egy általánosan bevett szokás az iskolákban, hogy a lopáson kapott gyereket kirúgják az iskolából. Fegyelmi eljárást indítanak ellene, és ha ez az első vétség, akkor itt egy gyengébb büntetést rónak ki, mint az eltanácsolás. Ha pénzbírságot is kell fizetni, akkor már egyféle büntetés már van is, igaz, az igazán a szülőket terheli.
@OakTreenek igaza van, a gyerekek azt is érzik, amit mi nem. Viszont a túlzott odafigyelés, ami folytonos ellenőrzésbe megy át, szerintem az se jó.

@est ragon:

Hát sajnos nem éppen könyvet kötök már!
A fiatalság lelkét mérgezem mint tanerő :)
Egyébként csak augusztus második fele vége :)

@OakTree:

Az jó, hogyha tanítasz :-)
Középiskola?
A legszebb, középiskolás éveimet kitöltötte, hogy (sok más, kortárs lány mellett) őrült testi vággyal vegyes, mélyen intelektuális szerelmet éreztem a bohókás magyartanárnőm és az ízig-vérig bombanő orosztanárnőmbe....
Cicológiát nem tanultam, (csak vizsgáztam belőle)... így arról (még) nincsenek emlékeim. :-)
De ami késik, nem múlik...

@est ragon:

Ha már így "felhatalmaztál" akkor csak még egy kicsit okoskodnék:)
És ha valami hibás az nem feltétlenül benned van - itt sincs senkinél Bölcsek Köve:)

A gyermekeknek solla jobbak még az érzelmi drótjaik, mint nekünk akik bele fásultunk a napi robotba.
Nem feltétlenül kell "puskaporos hordón cigizős hangulat" ahhoz, hogy az előbb említett tüneteket produkálják.

A Te esetedben a megcsalás megtörtént, intelligensen kezelitek, próbáljátok a gyerekeket kihagyni.
De a metakommunikációtokban benne van

Az előző valami miatt "beküldődött"

Szóval:
jav:
A gyermekeknek sokkal jobbak még az érzelmi drótjaik, mint nekünk akik belefásultunk a napi robotba.

folyt:
De a metakommunikációtokban benne van a megbántottság, megbánás, sértettség és a távolság is.

A kisebb gyerekek számára természetes, hogy apu és anyu szeretik egymást, a nagyobb gyerekek számára ugyanilyen természetes az, hogy apu és anyu szerelmesek egymásba.

A gyerekeket nem lehet kihagyni semmiféleképpen a párkapcsolat következményeiből. A hosszú feszültség miatt idegesebbek aggresszívabbak lesznek.
Ilyenkor a legtöbb szülő azzal émítja magát, hogy "el lett kényeztetve", "hisztis lett" stb.....

Szóval vigyázzatok nagyon a gyerekekre!

Hirtelen még az jutott eszembe a posttal kapcsolatban, hogy ha az egyik fél nyitott házasságot javasol és a másik nem fogadja el, szerintem még a te esetednél is nagyobb feszültséget, illetve bizonytalanságot generál a kapcsolatban.
Neked ott a bizonyosság amit csak "rendbe kell hozni".

Érzésem szerint egy ilyen javaslat - ha a másik fél elutasítja - állandó bizonytalanságot generálhat a kapcsolatban. A meglepett fél számára szerintem bizonytalanná válik a kapcsolat jövője, elveszhet az egész értelme.
A gyerekeken biztosan észrevehetővé válik.
Szóval továbbra is egy bátor de feszélyes húzésnak tartom.

Nem tudom írta e bárki is de nekem egy dolog még eszembe jutott. Ez pedig egyfajta kisebbrendűségi komplexusban gyökerező furcsa konglomerátum...

A fél úgy érzi, hogy megcsalják, kihasználják, ő nem elég jó, ő nem elég szép, ő nem elég okos... stb. Emiatt nem hisz igazán azoknak a szavaknak amit a másiktól hall. Te szép vagy, Nekem Te kellesz...

cserébe azon jár az esze, hogy a másik tutira hűtlen megcsalja és ... szinte vágyik arra, hogy ez így is legyen, hogy a másikat lebuktathassa... vagy éppen magában a "tudtam én!" végtelenül kegyetlen érzést érezhesse, hogy joga legyen önmagát tovább utálni, de most már a másikat is okolni...

Vannak emberek akik szeretnek szenvedni, nem úgy mint a mazoisták, bár hasonló, mert a világért nem ismerné be, hogy szeret szenvedni, ahogyan vannak emberek akik szeretnek dühöngeni a világ problémái felett, persze ők a világon csak jót akarnak, de garantáltan szeretnék minden apróságon felcsattanni és azonnal a világ okosítására fordítani az erőiket. Ugyanígy vannak akik szeretnek szenvedni (hasonló mint amikor a szerelmes megbántott csupa szívfájdító zenét hallgat) ... de a fent említettnek kell a keserűség, hogy igazolva érezze magát... naná hogy azt kívánja bárcsak szeretője lenne a másiknak... mert akkor ő aztán a világ mártírja lehetne, és hasonló barátai vagy barátnői között lopott sajnálatot és "elismerést" szerezhetne...

vagy csak magában senyvedne... de határozottan van ilyen ember is...

@Lord_M_: Jé, te még jársz erre néha? :-)
Én még ilyen verziót nem láttam, de biztos van, az emberi elme mindenre képes :-P

@skarlát betű: mindig járok erre :)
hmmm... annak ellenére, hogy nem láttál, sajna van... amikor még fiatal voltam és bohó meg még nem voltam szép és elégedett - bizony ha nem is teljesen ilyen, de hasonló kínlódásaim voltak :) aztán rájöttem, hogy olyan csudajó pasi vagyok, hogy ennek nincs semmi értelme :)

meg hát nem vagyok az az önmarcangolós típus :)

ugyanakkor valóságban is tudok egy ilyen embert... aki a mai napig ilyen.

szinte akarja, hogy valami rossz történjen vele... a csakazértisénmegmondtam! fajta :)

@Lord_M_: Szóval mindig jársz, csak nem szólsz hozzá? Kár, mert jópofa volt, mikor mindig te szóltál hozzá elsőként :-)

hehe :) már öreg vagyok, hagyom a fiatalságot is érvényesülni :)
másfelől megpróbálhatok korábban belépni :P
csak el ne felejtsem :)

az , h engem megcsalnak , elsősorban fizikailag undorít .. én a lelki szempontjait is megértem egy ffnek ( általában eléggé szánalmas .. és indokolatlan , legtöbbször komlexus / bosszú / tehetetlenség motiválja . ami nálam teljességgel felesleges lenne , ugyanis az első percben leszögezem , ha más kell neki . menjen . de nm így szokott történni , felháborítak ezzel , és vinnyogva , vagy hetykén -vinnyogva megpróbálnak visszajönni , mivel mindig rosszabb lapot húzott eddig minden párom , mint én vagyok , és keservesen megbánta .

én pedig szintén nm vagyok hajlandó bujkálni csalni , hazudozni , meg két partnerrel egyszerre sem kapcsolatot tartani , mivel szenvedélyes izzó , és kizárólagos kapcsolat , minden külső sallangot kizáró . A MÁSIK FÉL TÉVEDÉSE SEM FÉR BELE .. DE SOKAT GONDOLKOZTAM AZON , MÉGIS MIT REMÉLNEK , .. ÉS HA 2(3?4? EN VANNAK .. miféle kapcsolatok azok ?,nyilván - ezért nm mentem férjhez sem , .. mert azt aki erre alkalmas lenne ( vagy talán én sem ) nm találtam meg . és libidó , vágy terén jottányi kompromisszumot sem vagyok hajlandó kötni . és nm is látom másnál sem célravezetőnek ..! nm utolsó sorban , morális igény nálam , ha a vágyat nm is tudom szabályozni , vagy elfojtani , befolyásolni , legalább emberileg legyen tiszta a helyzet . mindig fiatalabb 20-30 közötti szerelmeim voltak , most 49 éves vagyok .

@gyöngytyúk:

Szerintem feketére és fehérre osztod fel a világot, és túl idealizálod a valóságot, aminek aztán nagyon nehéz megfelelni.
Sok ember esik ebbe a hibába, és ezért nem élnek boldogan.
Próbáld meg könnyedebben elviselni, hogy a partnerednek vannak hibái, hogy a kapcsolat amiben épp vagy, nem szenvedélyes és izzó és kizárólagos kapcsolat, minden külső sallangot kizáró...ahogy írtad.
Ilyen nincs. Illetve 2-3 hónapig tart csak. Aztán jönnek a hibák sorba. És ha azonnal hátrahőkölsz, hogy jaaaaa, nem ezt akartam!, akkor folyton kiábrándult leszel.
Ehhez kapcsolódik az is, hogy nem fogsz másokat ilyen lekicsinylően megítélni: "miféle kapcsolatok azok?"
Normálisak. Egy ideig szenvedélyesek, izzók, kizárólagosak, ahogy írtad. Aztán belevesznek a hétköznapokba. És 20 év után.. Nos a normális házasság a következőt takarja:
- Sok szeretet.
- Néha vita, veszekedés.
- Kevés sex.
:)

@Szemekbe zárt titkok: lehet , hogy sok mindenben igazad van , de én a magam módján élek , meg - te is .. ..-)) abban reménykedhetünk csak , h megfelelően ..és nm rontjuk el .
nekem is kényelmetlen , h egy árulás , félrelépés után ,- nm tudok tovább maradni .. kifejezetten kényelmes lett volna sokszor ... tekintve , hogy anyagilag , és emberileg is védett státuszt rúgtam fel .. de ha nem megy ?? ..én megbetegedtem , mikor erővel maradni akartam , talán már nm is élnék .... mert mikor menni kell , akkor nincs mit tenni..-)) a kevés sex is a lélek sebei miatt lesz .. az ellenségünkkel , , megbántónkkal , elárulónkkal ,, nm tudjuk elengedni magunkat .. mikor oda bizalom , elröppennek a vágyak ... -))