@blogol211:

mi volt az oroszlános példa? lemaradtam róla :-)

@est ragon:
Mikor először bejelentkeztem leírtam.
Egyik sem amit felsoroltál. Van egy olyan rossz szokásom, hogy sok minden érdekel, és sok mindenről megvan a véleményem. A hűtlenség is pont egy ilyen dolog. Nem csalok meg és nem csalatok (ha minden igaz ;) ). Viszont a baráti körömben sok ilyen esetet hallottam, láttam. Végezetül, ha ennyi ok nem lett volna elég, úgy gondolom, ha egy problémáról sok értelmes véleményt látok, ha nem is értek velük egyet, toleránsabbá tesz.
A blogra az indexen keresztül jutottam már régebben, de akkor csak 2 bejegyzést olvastam, majd a minap egy bejegyzés kapcsán a kommenteket is elkezdtem nézni. Nagyon megtetszett, hogy nem trollkodják szét az oldalt. Mindenki összeszedetten a témával kapcsolatban szól hozzá. (sokszor fordul az elő, hogy egy összeszokott társaság ilyen helyeken beszél 2 szót a posztról, majd elkezdik írogatni mit főztek aznap)

@OakTree: Sajnos tény, de nincs jobb ötletem mint azt tenni ebben a helyzetben , mint amit teszek. Annak ellenére, hogy az egész életfelfogásommal ellentétes. Én a csalást a "másik oldalról" ismerem és nem onnan, hogy a férjem csal hanem a munkám során.Kellőképpen elítélem ezeket az embereket, de sajnos egy másik viszonylatban magam is erre kényszerülök. Ő meg mártírkodjon szabad neki, sőt más lehetősége is van ha nem tetszik ...éljen vele..:)

@est ragon: Most nem keresem meg, ha nem probléma, de a lényege az, hogy az oroszlánt is meg lehet szelídíteni ideig óráig, de ha mégis megharapja a kezünket, nem szabad az oroszlánt hibáztatni.

Nem szálltam vitába vele, mert mire elolvastam már nagyon másfele járt a téma, és nem akartam visszakanyarodni, mert azért nekem sem volt 100% igazam, én is írtam előtte pont ennyire sántító példákat, csak másik oldalról :P

@est ragon: "legyek szerelmes a szexuálisan unalmas páromba" - hát, arról azért a pár is tehet eröteljesen, hogy unalmassá válik, ha válik. Nyilván van egy része a szexuális gerjedelemnek amit nem tudunk befolyásolni, de van egy része is, amit meg igen. Arról nem beszélve, hogy a külsö kapcsolatok után mi jobban keztdtünk eegymás iránt is érdeklödni.
A külsö kapcsolatok tisztelik a mi kapcsolatunkat, sokszor segítenek is nekünk, ellenségességnek nyoma sincs - még jó, ha lenne ilyen, akkor a külsö kapcsolat azon nyomban ki lenne rúgva, páros lábbal... :)

@Tylia cordata: Annyi levegőt vettem már és annyi domesztosos víz volt a pohárban , hogy ennél tisztább már nem lehet a kép. A baj az, hogy ha valaki valamit nem akar és hangsúlyozom NEM AKAR megérteni akkor nem is fog. Így abban a pohárban csak részemről van tiszta víz. A másik felvetésed végtelenül bántó számomra, mert a szeretőm nem arra használom, hogy az otthoni szoc. problémámat megbeszéljem , megoldjam vele, sőt lelki szemetes ládának sem használom. Én azt az embert szeretem és ő is engem. Az, hogy a szexen kívül mély , bensőséges, már már idilli a kapcsolatunk az egy másik téma. Az ilyen szoros kapcsolatban az a természetes, hogy egymás gondját, baját, örömét megosztjuk egymással és ebből a szoc.probléma sem kivétel, de mindkét oldalon. Nagyon lecsupaszítva ez egy másik házasság, amiből az állandó vele alvás, és az összes szabadidő együttes eltöltése hiányzik csak. Ebből eredően ez nem egy snasz szeretői kapcsolat, ami lehet havi 1-2 óra találkozásra korlátozódik. Ez az ember nem sérül az én szoc.problémáimtől és én sem az övéitől, hanem azon igyekszünk, hogy közösen oldjunk meg mindent, hogy mindkettőnknek elviselhető legyen az otthoni élete. Ez egy kényszerpálya...valahol már leírtam miért nem fogom feladni és ezért nem ismétlem magam újra.

@micu13: Van az a helyzet amin nem lehet javítani, még ha nehéz is elismerni ezt nekem. Itt is már késő. Mikor a probléma elkezdett kibontakozni, akkor kellett volna kicsit rámenősebbnek lenni és ha az sem használ, akkor igen is elválni, majd barátként támogatni a másikat, nem feleségként... Persze tudom, hogy könnyű ezt mondani.
Ha már ide ért az ember, ki kell hozni a helyzetből a legjobbat, és minden nap erőt nyerni abból a gondolatból, hogy van aki még képes önzetlen lenni. (Te) Az meg hogy mellette van valaki, ahogy értelmezem igazából ő is tud róla, csak tudomást nem vesz, tehát akkor ez már nem is hazugság. Pont az az eset, amit régebben taglaltak SB-ék. Van az az ember aki szeretné ha hazudnánk neki, hogy ne kelljen szembenéznie magával.

@TBal: Ha a párod is pontosan ezt írná úgy, hogy nem tud róla, hogy te olvasod, akkor azt mondanám, hogy elértétek a tökéletes nyitott házasságot. :)
Így csak 70%-ban gondolom így. :)

@blogol211:

Ja...ja! Az a példa megvan, de nálam sem ült.. :-)
Ki is ment a fejemből, mert SB ennél jobb példákhoz szoktatott minket... ez most nem vóót olyan jóó.. :-)

Én is a toleranciát emelném ki, mint itt pallérozható érdemet...
A megértés, az elfogadás szándéka,igénye hozott engem is ide... az indexről, mert engem traumaként ért a párom hűtlensége... és mivel "megharagudni-bosszulkodni-szemléletetváltani" nem volt késztetésem, hát gondoltam a beletörődés és elfogadás lesz a célravezető a "túléléshez", de olyan összetett szempontrendszerrel találtam szembe magam, hpgy már-már szégyelem magam az egyszerű világképem, naívnak tizulált idealizmusom miatt.... :-)))

@TBal:

Azért most megint bevitted a dolgot a ködös-sűrű dzsungelbe... :-))

@blogol211:

Én még akkor sem ezt gondolnám@TBal: viszonyáról, ha a párja szóról szóra ezt írná ide...

Csak hogy SB-t idézzem: attól hogy sokan állítják, nem lesz lapos a föld....

@micu13:

Én nem adok tanácsot... csak együttérzek veled!
A párod, hogy nem akarja tudomásul venni a tényeket, magát olyan helyzetbe hozta, annyira a kiszolgáltatottad lett és elvesztette a társ viszonyt, hogy evvel a vesztő pályára keveredett.... előbb magában nem bízott...azután-ezért benned sem....
Kettőtök helyett se erős, se okos nem lehetsz....
Kisebb csoda, hogy az önbizalmadat nem ásta alá az Ő "bizalmatlansága".... Tényleg csodállak érte...
Biztosan sokat segít ebben a "szeretőd" is, mert ez így nem egyemberes próbatétel... hálás lehet a férjed minden napért kettőtöknek (Neked, meg a "Szeretődnek") :-)

@est ragon: Így igaz, mert szemészet, belgyógyászat, sorolhatnám még szakendelés ahol heti visszatérő vendégek vagyunk a szövődmények miatt, de minden lehetőséget, minden új gyógyszert, módszert kipróbálok, beszerzek azért, hogy neki jobb legyen. Cseszheti az életmódtudatosságot akkor amikor a szövődmények mindenhol ott vannak és súlyos, közepesen súlyos vagy éppen végstádiumban 51 évesen. Már nem akarok változtatni ezen a felálláson csak annyiban,- hogy én eredendően a munkám miatt is elítélem a csalást, hazugságot és álszentként ugyan azt teszem igaz ezért nem jár fizikai büntetés -, hogy adjon zöld utat, ismerje be, hogy képtelen szeretkezni velem és mehetek máshova ahol ezt megkaphatom. Attól ő még nem kerül parkolópályára és nem szenved semmiben sem hiányt és ez az amit nem ért meg és szorong miatta. Ha tudná hogy most is ezt teszem fű alatt, akkor meg szabadon, persze nem ország -világ előtt őt megalázva..hanem a tudtával csendben mint eddig akkor sem értene egyet. Bár sztem tudja, csak struccpolitikát folytat azzal, hogy hallgat róla. A barátom, szeretőm 100-szor jobb ember nála és nem csak a szexben hanem globálisan nézve is, mégsem hagyom el miatta soha sem. És itt az intelligencia , mert ezt a szerető maximálisan megérti és sok apró dologban értékeli is. Igaz 20 éve ismer és tudja milyen vagyok és én is tudom milyen ő. Én igen néha előtör az elkeseredettség, az indulat , mert szeretnék vele lenni, mármint a szeretővel és nem szexelni csak hozzábújni, vele aludni, beszélgetni stb.hétköznapi dolgokat tenni, de nem lehet, de aztán elmúlik és minden megy tovább. Érdekes az élet, mert a szerető 10. érzéke megérzi ezt és vagy sms-ben , emailben vagy máshogy, de mindig ott van, hogy ezeket a pillanatokat könnyebbé, elviselhetőbbé tegye számomra. Most el lehet ítélni, meg lehet vetni...ez vagyok én vállalva az összes következményét az elkövetett tetteimnek.

@blogol211: nem tökéletes, de az alapok szerintem teljesen jók, szilárdak. nyitottság terén minden rendben van szerintem, de persze konfliktusok vannak, mint más kapcsolatokban is. De legyenek is, különben unalmas lenne.

@micu13: nekem az a tapasztalatom, hogy hiába tesz száz százalékossá az a fél, aki épp nem hűtlen, ha van közöttük érzelmi kapcsolat, akkor a kilépő fél saját maga miatt nem tud teljesen felszabadulni. És ez a "diszkréten, de szabadon" is olyan nehéz csinálni. Mindkét félnek.

OFF: nem néztem át az egész blogot még azért, de eszembe jutott egy elég jó téma. Nem tudom SB gondoltál-e már rá, hogy megérne egy posztot?

A hűtlenség és a nemi betegségek? Mikor nem csak a lelkiismeret furdalással, a hazugságok kitalálásával kell megbirkózni, hanem a gondolattal, hogy a hűtlenségünk miatt a párunknak is hamarabb kell meghalnia. (AIDS) Persze ez a legszélsőségesebb eset, de a téma akkor is sok kérdést felvet. Mert ugye könnyű azt mondani, hogy védekezés ezerrel, majd teszt készítése és utána lehet gumi nélkül. Van ember aki tényleg így jár el ma Magyarországon? (plusz a gumi azért nem véd ki mindent 100%-osan)

@levendulasbokor:

Az "elmaradt csajozás pótlása" az én szememben azért elég szegényes mentség.
Nagy "szerencséje" van veled.

@blogol211: Így van., de amikor ez az egész kezdett kibontakozni, akkor még nagyon szerettem a férjemet és nem gondoltam, hogy ide jutunk. Akkor eszembe sem jutott, hogy elváljak, igaz most sem, és sok sok évig agyaltam mire megcsaltam, mert a hormonjaim rávettek, hogy szükségem van arra, hogy teljesértékű nő legyek és ebbe a szex is benne van. Aztán egy olyan emberrel tettem, teszem ezt akit 20 éve ismerek, de soha nem hittem , hogy ilyen gondolatai vannak velem kapcsolatban. 15 vagy talán több évig együtt dolgoztunk, évekig 1 irodában..ismerjük egymás életét kívül-belül. Ezért nem szemetes , hanem majdnem férj, sőt most inkább az. A véletlen műve részemről, hogy észrevettem, hogy több vagyok neki mint egy kolléganő. Ez a szerencse és az, hogy már 3 éve nem dolgozunk együtt. És ezen nem változtatunk, így jó.

@blogol211:

"a megengedett hűtlenség is küzdéssel járhat"
Sőt én még a feltételes módot is elhagynám az itt olvasottak alapján.

Én is erre próbáltam magyarázatot keresni - aztán itt ragadtam :)

@OakTree: ez csak egyike az indokoknak, az elméleteknek. mindenkinek vannak fantáziái magáról, a másikról, másokról, az életről, amit nem él, vagy életlehetőségekről. én csak azt látom, hogy senkit sem lehet erőszakkal rávezetni, hogy hűséges legyen, vagy kívánja a házastársát. nem kell évekig elfogadni egy aránytalan helyzetet, én se fogom ezt tenni, de az ajtókat ki kell nyitni.

@micu13: lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, de miért nem hagyod el a férjed, és mész a szeretődhöz?

@est ragon: Ez most jól esett, köszönöm szépen. Ritka a pasik körében aki ezt így látja, kivéve a (utálom a szerető szót, mert nem "csak" az ) pótférjemet..:) Az önbizalmam azért néha a gödör mélyén , de eddig még sikerült kikecmeregnem belőle és nem szégyenlem segítséggel. Egy jó pszichológus - aki csak meghallgat és nem gyógyszerel- csodákra képes.:) Ezért mertem ajánlani valamikor előbb.:) Puszi Neked , mert ez is csak növelte, sőt megerősített abban, hogy nem rossz az amit teszek..:)

@OakTree:

Hát... Na, most mond meg! Egyre zagyvább a kép előttem is... Az önző vágykiélés, a teszetosza-kapcsolatért, családért tenni képtelen férj pótlása a status q. lerombolása nélkül.... az otthoni laposodó, és az újdonságtól hattyúdalt éneklő(majd csendben kimúló) otthoni szex helyetti extáziskeresés, a hormonok gonosz játéka, az egymás annyira szeretése, hogy annak a szexuális változatosságot és az újra és újra kicsitszerelmesedést ajándékozó "önzetlen" szabadonengedése, meg a mittudoménmégmicsoda....
Pont annyi macerával jár, és a legelképesztőbb naivitást, alaptalan meseidealizmust veszi alapul, mint a monogámia hit, az azt fenntartó erőfeszítés... :-)

Az a gyermekmesék naívságaként aposztrofált remény, hogy az ember olyan párral alkosson családot, vállaljon életközösséget, gyerekeket, bajt-örömöt, akivel a testi igényei is kielégülést nyerhetnek.... magyarán monogámiára törekvés.... itt vicc tárgya.

De a legtöbb hűtlen "vakon hisz" a csalfaság nirvánájának tekintett mesében: olyan párra lelni, aki annyira csak a miénk, annyira kötődik hozzánk, annyira minket szeret a legjobban ( túlzás lenne azt állítani, hogy számára mi vagyunk a meghaladhatatlan tökéletesség ? ) hogy akkor sem hagy el, szeret ki belőlünk, borítja fel a biztonságos közös életünket, ha bárki mással esve szerelembe, élve meg extetikus szerelmi kalandokat éli meg a kisértést... Plusz pontŐ az számunkra, aki nekünk dettó ugyanez... :-)))))

Azután itt van néhány ember, akit minden és mindenki felmentene... de vívja a lelki tusáját, mert társ, ember, érző és felelősségteljes ember, aki vágyna a tiszta és egyenes dolgokra..... és a társuk helyzete hozza olyan döntéskényszerbe, amit csak lelki tusákkal, időt és energiát rabolva tudnak meghozni.... a legértékesebb időből adnak rengeteget, a fiatal-egészséges-aktív éveikből.....
Mondja meg a tutit valaki ezután.... !!!! :-)))))))

@levendulasbokor: Elkerülte a figyelmedet, de betegen, kiszolgáltatottan nem fogom itt hagyni 30 év házasság után amiből 12 év telt így el. Nincs más aki segítene neki csak a gyerekei, akiket a törvény kötelezne az eltartásra, gondozásra és velük szúrjak ki. Képtelen magát úgy fizikailag, úgy anyagilag, úgy lelkileg eltartani. Továbbá sajnálom mint embert és végül is életem nagy részét vele éltem le..Nem tudok más boldogtalansága, kiszolgáltatottsága árán boldog lenni. Így könnyebb elviselnem , mert teszek azért, hogy neki könnyebb legyen. Én meg élem az én életem és ha szólna kapna választ.De okos , mert nem kérdez semmit.

@micu13: köszönöm. képzeld el, az élet mi mindent elvett tőle, és akkor azt várod tőle, hogy még a maradékot is nagyvonalúan engedje el. szerintem nehéz olyan lelkiállapotba kerülni, hogy ilyenkor nagyvonalú légy.

@micu13:

Milyen igaz! A felelősség családszintű...
Sokan, sokféleképpen helyezik előtérbe a gyerekek érdekeit-esélyeit egy-egy váltásnál, elhagyásnál-el nem hagyásnál....
Ebben az esetben is észrevétlenül megbújt egy ilyen, akár önmagában is mindent megmagyarázó "részlet"....
Otthagyni vkit a gyerekek felnőttéváló időszakában "koloncnak"..... tehernek... és közben élni az új, "szerelemben teljes" életet....
Így még derekabb a vállalásod! A tetteid Téged igazolnak! Le a kalappal előtted!

@est ragon: Erre egy tuti a válasz.....ahány ember annyi élet, annyi kívánság, sajátosság. Soha nem lesz egységes megítélése semminek sem. Amit Te szeretnél abból más menekülne. Amit én teszek attól mást kiráz a hideg. Sőt ma az a divat, hogy az első problámánál megfutamodunk, nem azon agyalunk, hogy hogyan oldanánk meg. Ez a jó magyar sajátosság, úgy, hogy ne várd, hogy megoldást találj itt. Azt magadban fogsz. Te döntöd el Neked mi a jó és annak megfelelően próbálod élni, alakítani az életed, ami a Tiéd. Kitartást mindegyikönknek hozzá..:)

@levendulasbokor:

Így van, ahogy mondod... ,de ha ennyi önfeláldozás, felelősségvállalás sem bizonyítja a kitartást mellette, az már bántó és sértő lehet a másik oldalon...
Aki tudja, érzi a helyzet kialakulásában a saját "nem eléggé törôdését a saját állapotában", az a nem egészen tiszta lelkiismeretét is a másikkal szembeni nizalmatlansággal áltatja....
Csapda, csapda hátán...
Szomorú, hogy a hálatelt szeretetnyilvánítás majd csak a halálos ágyon nyerhet teret... prdig jólesne a feleségnek most is....

@blogol211: Naná, hogy volt már:
hutlenseg.blog.hu/2011/07/22/vedekezel_vagy_vallalod_a_kockazatot

@skarlát betű: köszönöm :)

@blogol211: Ha már így jöttél az oroszlánnal... Szvsz nem sántít annyira, csak van, akiben nincs meg és nem ismeri :-P Persze, jóval többről van szó, mint az úgynevezett hormonjátékról.
Korántsem azt valljuk, hogy soha ne fojtsunk el semmit, meg élvezzük az életet gátlástalanul, biztos nem ezekkel a szavakkal írtad, de most nincs időm visszakeresni. Másik oldalról kezdődik a dolog általában (az itteni kommentelők nagy részénél): visszafojtják egy csomó ideig, aztán rájönnek, hogy ez nem működik, és akkor lépnek. Lehet a nemcselekvést is választani, és lelkibeteggé válni, például. A beszéljük meg, javítsuk meg szakaszt se hagytuk ki, csak éppenséggel nem működött. Nyilván olyan hűtlenkedők is vannak, akik elsősorban a vadászat öröméért csinálják, és ha az ember egyszer elkezdte, ez a szenvedély is elkaphatja.

@levendulasbokor: arról, hogy az élet mit vett el tőle és abban ő mennyire hibás az előzőekben taglaltam és @est ragon egyetértett velem. Vagyis 50%-ékban ő is hibás , hogy ide jutott. És IGEN azt várom , hogy egyszer legyen nagyvonalú és fogadja el a sorsát és azt ami ezzel jár. Mert ha ez teljesen az önhibáján kívül történne akkor mea culpa...de amíg ő nem tesz azért, hogy jobb legyen csak én addig --és most már bunkó vagyok nagyon és azért mert felhergeltél levendulabokor-- neki kuss és örüljön, hogy azt teszem amit. Vége mára belőle., mert reggel óta magyarázkodom egy faszkalap miatt aki szarik mindenre csak neki legyen jó..:) És most bocsánat az egészért. Ma így kezdtem és így zárom a napot bocsánatkéréssel.:(

@est ragon: Ma már 2x kértem bocsánatot a bunkó szavaimért , de 2x köszönöm neked a szavaidat,.:),mert óriási erőt tudnak adni..:) és azt erősítik bennem amit amúgy is érzek::)

@micu13: Én is tudok nagyon indulatos lenni, úgyhogy megértelek.

@micu13: oké, nem akartalak felhúzni, te látod a saját helyzetedet. csak arra akartam rávilágítani, hogy azzal, hogy a hűtlen fél feloldozást akar, a saját helyzetét akarja könnyíteni, és terheli a másikat, akinek amúgy is nehéz a helyzete. Persze lehet, hogy azért mondom ezt, mert én a saját helyzetemet látom. Bárcsak ne tudnék a hűtlenségről. Bárcsak ne lennék annyira érzékeny, hogy ne jönnék rá, magamtól. így marad a közös teher, szerintem neki sem lehet jó úgy félre lépni, hogy közben tudja, ez nekem fáj. na de közös baj, közös munka.

@skarlát betű: Csak nem jellemző rám ez a tulajdonság, de a csalás, hazugság, irigység sem és furcsa, hogy 1 nap alatt 2x kap el a harctéri idegesség. De elmúlt..:) Pussz..:)

@levendulasbokor: Nem feloldozást akarok, mert nincs rá szükségem , sőt a heylzetemet sem könnyiti meg csak az értékrendemet teszi a helyére azzal, hogy olyan dolog pótlására bólint rá , persze hallgatólagosan amit ő nem tud megadni nekem.De tudja, mert 1000x kibeszéltük ha megteszem akkor sem változik semmi. Természetesen feltételes módban,márcsak a játék színészkedés kedvéért. Csak sokkal jobb lenne, ha a tényeket is megbeszélhetném, mert ő sem közömbös ember számomra mégha nem is szeretem szerelemmel, de sajnálom, és az életem nagy részét vele éltem hatalmas boldogságban, szerelemben.És nem utólsó sorban a két gyönyörű okos gyerekemnek ő az apja. Azt gondoltam , hogy ismer annyira tudja mire van szükségem. Tudja is csak struccpolitikát folytat. Nem kell az igazság ..nem akarja tudni. Megértem és elfogadom, ez a döntése de el nem hagyom, sok minden másért sem amit leírtam fentebb csak darabokban..:) de neki meg azt kell elfogadnia, hogy a 40-es éveimben vagyok és nem lehet 0-ra írni. már 10 éve:) Ebben az értelemben egy pasi sem ér annyit., hogy 10 évből 6 évig apácaként élj melette.:)

@micu13: lehet, hogy nekem van már teljesen eltorzulva az agyam, hogy nem lépek azért, hogy szex legyen az életemben. az a baj, hogy meg sem tudom ítélni. igaz, én szabtam azt a feltételt, hogy amíg szeretőzik, addig ne közeledjen hozzám.

@levendulasbokor: Feloldozást akarnánk? Legfeljebb azt akarjuk, hogy a magunk számára elfogadható legyen, amit teszünk. Más úgyse adhatja meg a feloldozást, nekünk kell eldöntenünk, hogy mi az, ami még belefér. Amúgy szvsz mindenki kevésbé becsületes, mint amilyennek mutatni szeretné magát, mint amilyennek szívesen látná önmagát a többiek szemében. Egyikünk sem gáncstalan, sem az úgynevezett hűtlenek, sem az ún. megcsaltak. Valami miatt maga a szex van olyan piedesztálra helyezve, hogy az azzal kapcsolatos kilengések súlyosabban esnek latba, mint más vétkek vagy hibák, önző cselekedetek. Talán azért is, mert ez olyan "kézzelfogható", nem kell sokat magyarázni, volt dugás vagy nem volt. Jó, hogy ennél milliószor komplexebb, de az egyszeri ember ennyinek látja. Elég egyetlen alkalom a "bűnös" elítéléséhez. A többi dolog meg sokkal kevésbé fogható meg, az irigység, a restség, a rosszindulat, mind-mind olyasmi, amit az ember éveken keresztül követ el, és csak azok tudják, akik ismerik. Szóval bonyolultabb, de lehet, sőt, biztos, hogy súlyosabb tud lenni.
Azt, hogy ez a fajta helyzet szar mindkét félnek, nyilvánvaló, és senki nem csodálkozik, ha mind a ketten szenvednek tőle. De még mindig azt mondom: aki tehet magáért, az tegyen, és ne a másiktól reméljen mindent, mert ezzel viszont ő tesz hatalmas terhet az aktív félre.

és miért ne közeledjen, vagy legyen szex párhuzamosan? Mert - és itt már lehet, hogy én vagyok torz - ha elég jó lennék, nem keresne mást. Ha meg nem vagyok elég jó, akkor nem szeretnék "futottak még" kategóriás szexet. Mi házasságban élünk, természeténél fogva nem lehet annyira vonzó, izgalmas az életünk, mint egy olyan nővel, akivel időnként, a megfelelő körülmények között találkozik az ember, egy légyott kedvéért. Szóval nem akarok az élet napos oldala mellett az árnyék lenni.

@levendulasbokor: Nézd, ezzel csak magaddal szúrsz ki, hisz ő eddig se akart veled szexelni, ha jól értem. És, ha esetleg lenne pozitív hatása a szexualitására annak, hogy kalandozik, abból is jól ki fogsz maradni. Plusz muníciót adsz egy esetleges szeretőnek, ha olyan rámenős lesz... (Őt se irigylem egyébként.) Leírod magad, ez a helyzet. Remélem, nem maradsz sokáig ebben az állapotban! Ha azt szeretnéd, hogy a férjed kívánjon, akkor az apáca-szerű életvitel a lehető legrosszabb módszer.

@skarlát betű: Van egy állati érzés:: amikor hazajön a társad, és megérzed rajta a másik szagát. Képletesen is, meg valóságban is. Ez nem egy racionális döntés, ez zsiger, hogy elutasítod, hogy nyüszíteni tudnál attól az intimitástól, ami beférkőzött a legintimebb szférádba. Van egy ilyen dimenziója is annak, miért utasítják el többen, és miért kell nagyon fegyelmezettnek lenni, hogy együtt tudj élni vele.
De mondok egy másik példát: a férjem idén júniusban elment két hétre, munkaügyre. Amikor hazajött, éreztem, hogy történt valami. Nagyvonalakban el is magyarázta, kivel találkozott, de nem részletezte. De miután hazajött, heteken át rendkívül ingerült volt velem. Került, ellenséges volt. Haragudott valószínűleg azért, mert én én vagyok, és nem más. Én is kerültem, feszült voltam. Aztán elmúlt, néhány napja újra jó a hangulat. Most helyreállt az egyensúly. Majd jönnek új kalandok, új találkozások, és így fog menni a libikóka, mindaddig, amíg helyre nem áll az egyensúly. A hűtlenség egy damoklész kard az életünkben, időnként lesújt.

@skarlát betű: nem élek apácaéletet, kijöttem már a hullámvölgy aljából, kapok rengeteg impulzust, és ha akarnám, akkor lenne kapcsolatom. de az ösztöneim azt súgják, ha tényleg rendbe akarjuk tenni a házasságunkat, az sokat fog ártani, ha én is félrelépek. Abban se vagyok biztos, hogy egy szeretője van, szerintem flörtöl egyelőre, és több nővel.

@skarlát betű: annyiban kapcsolódom ehhez a poszthoz, hogy miután júniusban hazajött, és éreztem rajta a feszültséget, én küldtem, hogy menjen már, legyen hűtlen, ne mind feszkózzon. Ő többször mondta, hogy inkább tegyük helyre a házasságunkat, de akkor arra gondoltam, több ilyen hazatérést nem viselek el. Csináljon amit akar, élje ki magát, de döntse el hogy mit akar, és ha eldöntötte, szóljon.

@levendulasbokor: OK, számomra ez az állati érzés teljesen ismeretlen, biztos hiányzik belőlem egy enzim vagy valami hasonló. :-) Féltékeny legfeljebb akkor tudok lenni, ha elhanyagoltnak érzem magam.
Amit ismerek, az a harag, hogy ahhoz kell hazamenni, akivel nem akarok együtt lenni. De az én esetem már lefutott dolog, semmit se próbálunk rendbehozni, volt egy kísérlet, de képtelen voltam rá, életem legszarabb élményei közé tartozik. Nem kötelező, hogy ilyen eredményre jussatok, ez az én spéci tapasztalatom.
Remélem, nálatok másképp lesz.

@skarlát betű: ugyanaz az állati érzés, mint amikor hazajön, és natúr érzed az ő szagát, vagy a sajátodat, rajata - csak negatív előjelű. ezt hívják szerelemnek:)

@levendulasbokor: Azt hívják szerelemnek, hogy érzem a pasi szagát? Most ezt nem értem. Naná, hogy érzem, de hogy ettől szerelmes lennék... Szerinted ennyi a szerelem?
És lehetsz úgy "szerelmes" (ahányan vagyunk, annyifélét értünk rajta), hogy elfogadod, van más is az illető életében, mondjuk a feleség. Vagy a szerető, mikor melyik verzió... És nem taszít ennek a ténye.

Te most azt állítod, hogy szerelmes vagy a férjedbe, egyébként?

@skarlát betű: szimbolikusan értettem ezt a szag dolgot, és azt akartam mondani, hogy a kötődés nem csak racionális. hiába beszéli meg magával az ember, hogy tolerálja a hűtlenséget, ha közben nem erre vágyik. A szerelem nem csak ennyi, de van egy ilyen zsigeri dimenziója is. Igen, én szerelmes vagyok a férjembe.

@levendulasbokor:

Én tudom, miröl beszélsz.. mit érzel a férjeden....
Ugyanezt (vagy csak hasonló) az összetett, nehezen megfogalmazható frusztrációt élem át én is, még évekkel egy lezárt kapcsolat után is.
A "napos oldalról az árnyékba visszatérő párod" egy olyan jó hasonlat, amit itt, ezen a fórumon kevesen értenek meg, éreznek át...
Én úgy fogalmaztam meg vhol, hogy olyan érzés a szerelmi "mámorból" szexuális extázisból hazatérő, az arra vágyó, vagy azt átélő párral szerelmeskedni, mintha egy drogost kéne az elvonási tünetei okozta idegessége csillapítására egy erős kávéval itatni, vagy egy alkoholistát egy kis finom likör élvezetére buzdítani... tudván, hogy az neki túl szelíd és túl kevés...
Persze, minden hasonlat sántít... de az ember már csak ilyen... magyarázatra szorul minden, mert ami nekem fájdalom, megaláztatás, kirekesztés, negatív kritika, az neki öröm, gyönyör, hiányérzet, vágyakozás, lelkifurdalás... stb....
Én, mindenesetre megértelek.... tudom mit érzel...

@est ragon: aranyos vagy:) azért is írtam le mindezt, mert azt gondolom, hogy a hűtlenség túlélésére az aktív és a passzív félnek is ki kell alakítania egy olyan viselkedési normát, ami segít a másiknak. Részemről az, hogy nem kérdezek semmit, nem adok feltételeket, és a saját frusztrációimat lehetőleg nem teszem érezhetővé. Részéről nem is tudom, mi lenne a jó. A legjobb lenne, ha elmenne, amíg ez tart, de nem akar. Én azt kértem, legyen minél kevésbé látható, különösen akkor, amikor érződik rajta az, amit leírsz. Az utóbbi hetekben kerültük egymást, ez viszonylag jó volt. Segített.

@levendulasbokor: Azért a konkrét illatokra is utaltál... Van jelentőségük, nyilván, ez az állati oldalunk. De bennem a "csak magamnak akarom" dolog nem fejlődött ki annyira, és most azt mondom, hála isten.

@est ragon: A szeretői kapcsolat sem kizárólag napos oldal, azért ne túlozzunk. Ugyanúgy emberek vannak ott is, frusztrációkkal, csalódásokkal, hiányérzetekkel... Nem kell nap-árnyék ellentétnek lennie, lehet ezt egyensúlyban csinálni.
F is ezt érezte, hogy ő csak a nehézségekhez kötődik a fejemben, de én tehetek róla, hogy folyamatosan generálta a nehézségeket, és mikor ezt milliószor szóvá tettem, nem volt hajlandó változtatni? Ha valakivel még az úgynevezett szórakozás se szórakozás, mert csak arra hajlandó, amihez neki kedve van, akkor nem csoda, ha egyre kevésbé lesz ő a napos oldal. De ez nem rátok vonatkozik, mert a ti eseteteket nem ismerem.

@micu13: Azért ez egy jó hülye helyzet nektek, és a megoldatlanságát szépen leveritek egymáson. Te azzal, hogy ugyan vállalod a támasz szerepét, mert nem bírná elviselni a lelkiismereted, ha elhagynád betegen, de iszonyat dühös vagy rá emiatt és, gondolom, ezt érezteted is vele időről-időre. Ő meg azzal kínoz, hogy nem hajlandó elismerni a szexuális-érzelmi igényeid jogosságát. Tudod, jótett sosem marad megtorlatlanul, nyilván benne is munkálnak indulatok a kiszolgáltatottsága miatt. Ez rettentő mérgező mindkettőtök számára.

@skarlát betű: nem kizárólagos a poligám vagy a monogám életvitel, azt hiszem életfázisoktól, helyzetektől függ, kinek mi a jó, ezért sem akarok én sem magamban, sem mások számára igazságot tenni, hogy mi a jó, jobb, elfogadható, stb.

@skarlát betű:

A szeretö kapcsplat sem kizárólag napos oldal...
valahogy így fogalmaztad...
Nem vagyok naív, tudom.... de napozni, melegedni mennek oda az otthoni hűvös-árnyékból (ha már ennél a példánál vagyunk)
Az én példám is sántít, mert nem drogosok és taralkoholisták a hűtlenek... :-)

De az érzés, hogy mellőled elvágynak (miközben Te tennél a kapcsolatért, megtartanál, fejlesztenél, változnál is érte, csak nincs rá módszer) ezekre a hasonlatban lefestett érzületekre hajaz (nem egyenlő vele)

A szag, illat egyébként a Nőknél a "megbolondulás"-t kiváltó hatások legerősebbike.
Egy az orr-nyálkahártyában elkülöníthető un Jacobs test felel a szagok analizálásáért....
Nem is a tudatra hat, egyenesen az ösztönöket korbácsolja fel egy-egy szagminta (amit akár rossz illatmak is leírhat a nő)
És egész másra használják a nők, mint a ffiak....
A nők genetikai komplementert keresnek a saját "vérvonaluk" elkerülésére, a változatosság fentartására...
A ffiak a vágyfokozódás elősegítésére "használják" a genitáliák egészséges, jellegzetes illatát....
Vannak "angol tudósok", akik átkozzák a tisztálkodó és illatosító szereket.... a teherbenemesés mögött is az összezavart Jacobs test áll (szerintük)

@levendulasbokor: Persze, hogy nem kizárólagos. Éppen ezért mondom, hogy változhat. A felfogás és az életvitel is.

@est ragon: Nyilván nagyon szar érzés lehet, ha az ember mellől elvágynak, de az is szar érzés, ha valaki nem enged és ha mész, attól halálosan meg van sértve. Főleg, ha mindent elmulasztott, amit megtehetett volna, tizenév távlatból azért, hogy javítson. Megint nem rád értem, nehogy magadra vedd.

Igen, hallottam már erről a szaglási tesztről. Rám a fogamzásgátló (nem pirula, hanem spirál) semmilyen rossz hatással nincs szexuális étvágyat illetően, teherbe esni meg nem akarok többet, sőt, megszűnt tőle egy problémám, amire nem találtam addig orvosságot, de ezt most nem részletezem. :-)

@barbieds: Dühös azért vagyok, mert annak érdekében, hogy jobb legyen nem tett, tesz semmit. Elfogadja azt ami van, ha meg ötleteid, therápiás javaslataid vannak , ha olyan a kedve meghallgat, ha nem akkor észre sem vesz. Vagyis mondhatod neki nem érdekli magyarán. Minden orvos nekem mondja mit tegyen pont a fentiek miatt. Az az életszemlélete, hogy a mának élünk és nem érdekli mi lesz holnap. Oké egyet is értek vele az állapota miatt, de, kérem így egy családban nem lehet élni. Egyedül azt tesz amit akar, de egy közösségben alkalmazkodni kell egymáshoz. És tévedsz, mert nem vágom az arcába, egyszerűen teszem amit teszek, szervezem a napjait, hozom viszem oda ahova kel. Normális hangnemben kommunikálunk mindenről csak erről nem. Ez tabu, de a betegsége is az arról nem folytat eszmecserét. Egyébiránt oda megy ahova én bejelentem és ha tetszik ha nem mennie kell. Ebből inkább van vita, mert ő csak lenne és élne nyugisan, mint Marci hevesen. De nem mert az a fránya feleség az minden eszközt megragad, hogy jobbitson az életén. Elárulom azt is miért., mert a gyermekimnek ő az apja, ember aki had éljen és ha ő jól érzi magát akkor nyugalom és béke szigete az otthonunk. Többnyire ezek meg is vannak, de nem neki köszönhetően és ez nincs neki felhánytorgatva. Én ezt évekkel ezelőtt elfogadtam és igazán már nem csinálok belőle problémát csak néha amikor nem azt teszem amit szeretnék, mert a külső körülmények meggátolják, lehet így is élni. Tudom fáj neki , mert látom rajta.. - amikor haza megyek abból a közegből ahol boldog stb. voltam és bármyennyire leplezed ez látszik - de ennek nagy %-ékban ő az oka. Az ő döntése volt annó akkor. Felnőtt ember nem dönthetek mindenben helyette. Igy is rengeteg döntést meghozok magam és ő csak a kész tényekről tud. Én ezt tudom kezelni úgy, hogy nem kellemetlen, utálat itthon lenni, vele együtt. De ez kemény és nehéz , harcos munka eredménye. Durva, de én vagyok a falkavezér, azt teszi amit mondok..és úgy és akkor ahogy mondom. Van szabadsága , de nem él vele. Én igen és egészségemre. :)

@micu13:

Egészségedre!

@micu13: és gondoltál már rá, hogy lemondassz a falkavezérségről, pedagógiai célból, és hagyod egy kicsit szétesni a falkát, hátha némileg felrázza?

@est ragon: Köszönöm..:)

Nem csak gondoltam rá hanem meg is tettem 6 évvel ezelőtt és kemény 3 hónapig nem tettem semmit, csak annyit amennyit más nő egy átlag házasságban, pedig akkor még senkim nem volt és a pszichológus is ezt tanácsolta, hogy ezt tegyem ha nem akarok a gödörbe, vagy kórházba kerülni. Még a postát sem néztem át, a bankszámlámat letiltattam ,nem vittem orvoshoz, stb. Na most a lányok szóltak, hogy kikapcsolják a villanyt, mert nincs befizetve a csekk, nem volt gyógyszere, nem volt inzulinja, hetente 1-2 alkalommal kötözte a lábán levő sebet amit naponta mosogatni, kenegetni kell legalább 1x. Az általam karban tartott családi házam, udvarom , virágjaim...elpusztulva, leamortizálva. Látszott rajta az , hogy nem törödnek vele, csak amit nagyon muszáj. Közben itt laktam igaz annyit dolgoztam, hogy csak éjjel jártam haza aludni, fürödni, ruhát váltani, és szenvedtem mint a kutya. Ekkor 2 hét alatt mindent rendbe hoztam és falkavezérré váltam.Azóta az van amit mondok, teszek, de csak neki és nem tűrök ellenvéleményt.Ekkor döntöttem el azt is, hogy nekem szükségem van valaki olyan emberre aki engem mint nőt értékel azért aki vagyok. Ezzel a döntéssel egy " csodás" infarktust tudtam magamnak begyűjteni, éppen 5 éve ilyenkor. És a kórházakból hazajőve értékeltem át az életem majdnem 180 fokos fordulattal. Ez alatt az idő alatt amig pedagógust játszottam és beteg voltam az inzulinhiány miatt meg a fene tudja miért ,még sokkal betegebb lett F aminek hatalmas ára lett 3 éve, de ez hosszú történet és nagyon mélyen és nagyon fáj azóta is. A többi meg csak rosszabb lesz sajnos, mert a betegség nem kímél senkit, akkor meg főleg nem ha elbagatelizálod mint ő. Okos emberek szerint más már nem élne ezekkel a bajokkal, de időt, pénzt, fáradságot nem ismerve mindent megteszek azért, hogy éljen. Lehet, hogy ez egy vezeklés azért mert én jól érzem magam és boldog vagyok nem tudom. De igen jól érzem magam attól a tudattól is, hogy én maximálisan mindent megtettem azért, hogy neki jó legyen. Ez egy 3/4 történet , mert a fájdalmas, 3 éve tartó és súlyosbodó helyzet és a jelen hiányzik belőle, de ahhoz lelkierő kell , hogy megosszam bárkivel is, majd egyszer ha padlóra kerülök megteszem,most nem akarom a jókedvemet elrontani..:(

@micu13: furcsa az élet, hasonló folyamatok végbementek nálunk is, csak amikor kezembe vettem a dolgokat, akkor még passzívabbá vált, és úgy érezte "férfiatlanná" válik mellettem az én falkavezérségem hatására. akkor ment galyra a szexuális életünk. aztán kezdtem ráhagyni a dolgokat, összeszedte magát, most már tudja irányítani az életét, férfinak érzi magát, egyre sikeresebb. csak még a mi kettőnk élete nincs rendbe.

@skarlát betű:
"nagyon szar érzés lehet, ha az ember mellől elvágynak, de az is szar érzés, ha valaki nem enged"

Tényleg az egyik legrosszabb érzés lehet, ha nem a legrosszabb. Szerencsére soha nem tapasztaltam és remélem nem is fogom.
Egyetértek abban is, hogy ha valaki tényleg menni akar akkor el kell engedni. Ez szerintem a szakítás/válás.

Továbbra is azt vitatom makacsul, hogy az elvárható-e bárkitől is, hogy elfoggadja az "Engedj el légy szíves félig-meddig!" kérést.
A hűtlenség-megcsalás szerintem ez.
A nem válaszra továbbra is lehet mondani, hogy kisajátítás, de szerintem inkább egészséges félelem a bizonytalanságtól vagy bizonyos rossztól. Mert hát valljuk meg öszintén, hogy a többség tapasztalata szerint a megcsalást legtöbb esetben válás követi ami nem szépen zajlik és évekre padlóra küld asszonyt, férfit és főleg gyereket.

Estragonnal abban értek egyet, hogy a legtöbb ember számára a tiszta szeretet a gyermekihez közel álló "Csak téged szeretlek!" Erre a legtöbb ember ugyanezt is várja el viszonzásul. Nincs ebben semmin különleges,

Van persze másféle szeretet is - nem vagyunk egyformák :)
Szerintem egyik sem rosszabb vagy jobb a másiknál.

Az is igaz, hogy életünk során folyamatosan változunk.
Azt viszont előre nem tudja senki, hogy milyen irányba fog változni a későbbiekben.
Szóval nagyon könnyen lehetéges, hogy az éppen adott változati fázisban meghozunk egy olyan döntést, amit azután egy későbbi változatunk iszonyúan bánni fog és nem tud jóvá tenni.

Ezért csodálom egyébként őszintén, hogy férjed elé tudtál állni a topic tárgyát képező témával. Alapos okod lehetett rá.

Szóval nehéz de szép ügy az élet :)))
És szerencsére mi nők előnyben vagyunk a női ösztöneinkkel és mérlegelési képességünkkel :)))

@OakTree:
A szokásos gépelési hibák on kívül :(

Az ellentmondás a két bekezdésben említett válások között a rossz fogalmazásom eredménye. Az elsőn a megelőző válást értettem a másodikon pedig azt a válást ami már a véglegesen megromlott viszony eredménye.

A "csodálom" az inkább kíváncsiságot jelentene :)

Jó éjt!

@OakTree:
Azt írod, hogy Te is valami "gyermekien tiszta és a szándékát és eredményét tekintve is kizárólagosságot megteremtő" szeretetet tartod általánosnak... nomeg a szex, ugye!? Akkor máris a szerelemnél tartunk...
Ha mindez egyidejű, kölcsönös és az egymásfelé elköteleződésnek nincsenek leküzdhetetlen akadályai, akkor maga a rózsaszín ködbe és a tündérmesés cukormázba burkolt jövővízió...? A családalapítás táptalaja... meg, halkan jegyzem meg, az esetleges (vagy törvényszerű ?) csalódásé is.... :-)))

Ahogy mondogatom, a vásár végén minden paraszt okosabb, és emiatt is itt mindenki csak azon vitatkozik, hogy akkor most törvényszerű a csalódás, és ezt csak új, potenciális csalódásalanyokkal lehet tünetileg kezelni, ügyelve az adagolásra, nehogy ugyanúgy csalódjunk benne, mint az elődben.... (ez persze felveti annak a gyanúját, hogy akkor a csalódásért nem a másik változása, hanem a mi igényeink "megmagyarázhatatlan" pálfordulásai a felelősek) vagy pedig nem törvényszerű, csak nagyon gyakori... és akkor ott van a másik vitaalap, hogy jó.. akkor nem törvényszerű, de gyakori... mi akkor a megoldás... kivédeni a csalódást? belátni a csalódás okait? elfogadni, hogy ezért a saját "naivitásunk" is felelős? haragudhatunk a másikra, amiért az még "naívan" elégedett? lehet újratárgyalni a korábbi egyezséget?
a csalódásnak biztosan a szex a sarokköve? vagy a lustaság, érdekegyeztetés elhanyagolása, felelőtlenség, figyelmetlenség, stb a fontosabb, és a rutinosodó szex csak a folyamat lakmuszpapírja?

vagy, esetleg javítható-javítandó ami csak elvileg ezt megengedi, mert a gyerekek a mai világban méginkább kiszolgáltatottabbak a "mikrocsaládoknak"?

vagy mert mindenki lesz 50-60 éves, leszállóágra húzódni kénytelen embet, akinek szintén család és társ is kell... nem csak társ meg gyerekek...?

Meg aztán kitől várjuk a változást? magunk kezdjük és figyeljük a hatást? a másikat kezdjük megváltoztatni?
kívülről jött (harmadik-negyedik szeteplő) bevonásával próbálkozzunk?

Egyátalán... a régit reparáljuk, vagy újat kezdjünk, új alapokon, bölcsen és kerülve a rózsaszínű szemüveget?

esetleg lássuk be, hogy az a baj,hogy annak idején nem volt elég rózsaszín a szemüveg, hogy kitartson az általános "szürkülés" megszokásának idejéig... keressünk még egy kis rózsaszínpótlást (színesítő külső kapcsolat a szürkeség oldására)... de közben higgyünk is benne, hogy a párunk az egyetlen-örök társunk...?

Az biztos, hogy egyszerű megoldás nincs...
Az élet elég változatos... csöppet sem szürke.... :-)

@OakTree:

Ezek ott nem válaszra váró kérdések... :-)
Csak Veled akartam "megbeszélni" a gondolataimat... így, négyszemközt :-)

Néha vitatkozni jó, hogy kizökkentsen a választnemtaláló kérdésözönből...

Máskor meg egyetértő felekkel tartani a lelket egymásban, a választnemtaláló kérdésözönben... :-)

Tudod, Tölgyecske, mi itt már úgy is össze vagyunk boronálva.... amit persze én csakis megtiszteltetésnek és szerény személyem túlértékelésének veszek...

Soha rosszabb kommendálást (nekem :) !!!

@est ragon:

Azért én a szerelmet messze nem egyszerűsíteném le a "gyermeki szeretet"+"szex"=szerelem képletre.
Ha csak a saját életemet gondolom végig akkor is a szerelmeim más és más módon jelentkeztek és zajlottak le.

Még azt sem mondanám, hogy az életem jelnlegi és igazi párja volt életem minden szempontból "legnagyobb" szerelme.

Még csak most kezdemem megérteni, hogy egy hosszú párkapcsolatban egy idő után nem a lángoló vagy pislákoló szerelem, hanem valami más az összetartó erő. Ez is egyfajta szerelem - csak már nem a fiatalkori őrült fajta hanem valami békés-mosolygós higgadtabb kivitel. Ezt is jó megélni.
Benne van a párom, benne van a két kislányunk, meg benne van az eltelt tizenpár év minden megtörtént dolga is. És van benne erotika is elég :)

Az 50-60 egyáltalán nem leszállóágra húzódás :) Semmiféle szempontból.

"a csalódásnak biztosan a szex a sarokköve?"
Biztosan van akinél igen. Erről semmi tapasztalatom.
Újra csak azt tudom ismételni: szinte csak olyanokkal találkoztam akik az előző postban megtárgyalt monotóniát-unalamat akarták szinesíteni és a fiatalság érzését akarták legalább még egy kicsit átélni. Erre a legegyszerűbb és egyben legizgatóbb eszköz a "tiltott szerelem". Közben legtöbbször szinte mindent felégettek maguk körül. Ezt annak idején sem egyedülálló nőként sem később párkapcsolatban élő nőként nem értettem annak kdején. Aztán a motivációt saját bőrömön megtapasztalva de méginkább mostanában az itteni postokat és kommenteket olvasgatva utólag vált meggyőződésemmé igazán, hogy ez az általam látott "hétköznapi esetekben" egyszerű önátverés volt.

A sb postjaiból számomra lejövő tudatosság vagy a barbieds postjaiból megismert vesébelátó tömör emberismeret az nekem is teljesen új és nagyon tanulságos.

A megtisztelő boronálás az ezen a helyen nyilvánvalóan adódott - pedig csak közeli nézettársak vagyunk :))
De hát nemsokára végre indul a tanév és nem fogom ilyen gyakran itt ronatani a virtuális levegőt - új boronatárs után kell nézni vagy kevesebbel beérni :)

@OakTree:

A táncban a ffi vezet... ha távolodik a nő, a ffi egy nagyobb lépéssel (mert hosszabb a lába, és mert egy lépésnél többet is előre tervez) ugyanabba az irányba mozdulva lendületet szerezve perdíti meg a partnerét, egyetlen mozdulattal visszavéve az irányítást a nőtől... Sőt... annál nagyobb a perdület ensrgiája, minél gyorsabb volt a menekülés....

Ennyit a visszavonulásról.... valami zavaros "iskolakezdésről"...... :-))))

@est ragon:

Húúúúú!!!!!!!

Le a kalappal :)))))

@OakTree:

Az előzmények ismeretében nem csodálkoznék, ha most valaki gyorsan ránk pirítana, hogy : .. könnyű Katát táncba vinni, ha Ő is épp akarja.... :-))))

@est ragon: Itt a pirítás...:-))) Már csak egy dolgom van, hogy a női megérzésemet konkrétan felderítsem. Vagyis, hogy érthető legyek egy másik oldalon is folyik egy ilyen "nagy plénum" előtti évődés. Azt tudom, hogy eat ragon, Te vagy az , de a csajszira csak megérzéseim vannak. Kis idő és kinyomozom miről is szól a történet, hogy tisztán lássak. Mert ha az ellenkezője lesz, akkor két csajt szédítesz ..:))) fene a jó dolgodat egyszerre. Ez nem a viszony.hu oldal..:P. Ha meg egy és ugyanaz a hölgy is ...hurrá, végre!! Csak drukkolni tudok. :))))

@micu13:

Drága Micu!

A kiscsopiban Lily nagyon nem Tölgyecske!

De sem itt, sem ott nem szédítek senkit...

Imádom a Nőket... ez tény!

Itt senkit nem ismerek, még képröl sem :-((((

Az évődés Tölgyecskével és a froclizás Lilyvel mind arrol szól, hogy ffinek lenni mennyire-határtalanul jó dolog .... ha ilyen hölgykoszorúba keveredhet a magamfajta szerencsefia :-)))

A múltkor már ott tartott az itteni közönség, hogy engem "csak" szánalombol karolnak majd fel a lányok-asszonyok... :-))))

Hát azt talán mégsem várnám meg ... :-))))

Jobb szeretem a klasszikus felállást...
Én bókolok, hódolok, ámulok meg bámulok

Az hölgyek pedig pillegnek, meg billegnek meg szemet rebegtetve kacagnak a butaságaimon...

Aztán TÁNC.... :-)

@micu13:

Rám teljesen felesleges féltékenynek lenni még virtuálisan is :))
Kamaszkoromtól az apám meg a bátyám nevelt, úgyhogy eléggé ismerni vélem a férfiak lelki világát és igen nehezen szédülök :))

@est ragon:
A táncos példára az legyen a válasz amit a nagyanyám emlegetett, hogy férfi a család feje, de a nő a család nyaka. A fej meg ugye arra fordul....... :)
Szóval a táncban hagyjuk a férfiakat vezetni, a komoly dolgokban nem.

@est ragon: Látom a gyógyulás útjára léptél és vissza térőben a régi Éned.:))) Örülök, neki és annak is, hogy ehhez az is kellett, hogy néhányan "szánalomból felkaroljanak"..:) Sokkal jobb a mostani komenteket olvasni, mert az jön le belőle, hogy jól érzed magad itt..:))))@OakTree: Semmilyen formában nem vagyok féltékeny senkire, ezzel az érzéssel csak egyszer találkoztam, de akkor is az egészséges méretek között maradt. Pasit sem keresek, mert van akivel tökéletesen érzem magam. Jómagam pedig egy olyan közegben dolgozom, ahol a kollégák 90%-a ffi, így a sok sok év alatt sikerült aránylag jól kiismernem a férfiak lelki világát és nem szédülök, mert nincs miért.:))) Jó éjt, szép álmokat !

@micu13: @est ragonnak, mint tudjuk, nagy szive van, sokan elférnek benne :))

@OakTree:

Nyakas lány vagy.....
de már tudjuk, nagyanyai örökség... :-))))

@LostInLove:

Azért olyan sokmindenki nem fér oda sem, amióta felhagytam a brazil életvezetési tréning gyakorlásával...

értsd: brazil életszemlélet= ... ugyan nem lehet minden nőt megszerezni (megszeretni), hisz ahhoz rövid az élet. De törekedni kell rá egy életen át.... :-))))

@micu13:

A szánalomból felkarolás, itt és most, nem úgy segített, ahogy várnánk.. hanem fordítva... tudod, ffiből vagyok.. :-)) engem ne szánjon senki -féle dac...
Az elmozdulást 8 hónap után egy nemvárt kellemetlenség segítette elő a napokban...
Az egyik kamasz gyerekem lopott egy áruházban... (nem így neveltük, de ez van) és a párom hozta haza a biztonsági szolgálat irodájából... kicsapás a gimiből, pénzbírság, szégyen és gyalázat, meg gyakorlati gondhegyek...
Azon túl, hogy ezek kicsit "összekovácsoltak" minket, felszínre is hoztak egy eddig ki nem mondott, "lenyelni nemtudott békát" is

A gyerek reakciója kiakasztotta a páromat... semmi megbánás (látszólag), mintha fel sem fogta volna azt, hogy ez nem egy rosszul elsült vicc, ahol az a ciki, hogy lebukott, hanem az "erkölcsi gát" átlépése, a többi ember megítélése, az érintettek kára, problémája... a család "szégyene" ... stb...
És még nekem kellett "védenem" a "hülyegyerek hülyeségét", mediálnom a viszonyt a végén anya és gyermeke között...
Amint védtem a gyerek "rossz-félreérthető-újabb sebet ejteniképes" reakcióit, példa gyanánt pont Ő jutott eszembe... az az attitüd, hogy a megtörténteket visszacsinálni nem lehet és hogy "csak" azt bánja, hogy "lebukott", az általános megitélés az elfogadhatatlan másramutogatásban testetöltő önfelmentés, mint a szégyen elkerülésének-feldolgozásának módszere, stb... nem érdekelte Őt sem anno...

A saját bőrén érezve, hogy miféléket éltem én át... hozott egy újabb megbeszélési alkalmat... némi elmozdulást....

Szóval, most kicsit jobb... a gödörből kimozdult a helyzetértékelésünk. El ne kiabáljam, még közeledett is :-))) Mert beszélni, vitatkozni jó, ha azt tapasztalod, hogy az közeledő álláspontot szül a kardinális kérdésekben és megértést a tolerálandó különbözőségek esetén....
Nálunk, most errefelé mozdultak el a dolgok :-)))
Kb 1000 tonnától szabadultam meg eddig.... huh!

@est ragon:

Óriási szerencséd van!!!
Ezt most nem mint virtuális humortárs hanem mint pszichológus mondom.

@est ragon: OFF, bocs, de muszáj megkérdeznem: komolyan kicsapták a gimiből? Ez ám az előremutató pedagógiai módszer.

Ezek szerint a nevelt fiad mellényúlása pont kapóra jött. Azért nem semmi, hogy ebben megláttad a párhuzamot. Remélem, a gyerkőc azért nem tud róla....(mármint a hozzáállásban való hasonlóságról) Örülök, hogy kimozdultatok a beállt kedvezőtlen szituból.

@est ragon:" a szánalomból felkarolás" alatt én azt értettem, hogy a ffiúi hiúságod nem hagyja, hogy szánakozzanak rajtad és teszel ellene. Sikeres volt. A többire, meg szerény véleményem, hogy milyen az élet...produkál egy nagyon nagyon kellemetlen szituációt, melyet meg kell oldani. Esküszöm eszedbe sem jutott, hogy ennek megoldása milyen mellékhatásokat vált ki a feleségeddel való kapcsolatodban. A negatív élmény a másikban pozitív ereményt hozott, vagy legalább is abba az irányba mozdította el az állóvizet. Itt igaz a mondás: ....' Minden rosszban van valami jó is...' Örülök, mert ez egy nagyon súlyos teher aminek egy részét most leraktad és még jobban érzed magad. Saját tapasztalat, hogy milyen aprólékos , sziszifuszi meló ez, de megéri ha mindketten ezt akarjátok.Ezzel a 'gyógyulás " útjára léptél és lassan, újra "majdnem' a régi leszel.Így tovább..:)))

@est ragon:

Mielőtt bárki joggal megróna:
A gyermeked esetét természetesen én is sajnálom.
Nagy ár is lehet a békéért - itt barbieds véleményéhez közelítek.

@barbieds:

Még nem, majd szeptemberben....

Most még csak készülnek és postán utaznak papirok...
De általában "jónevű gimnáziumokban" ez a bevett szokás...
Nem vitatkozom,nem ágállok ellene...
A mi szociális-anyagi helyzetünkben ez "csak" egy, a szülőkre további terhet rakó, de megoldható probléma...
Az már gázosabb, ahol a gyerek, család, egy ilyen miatt végképp elveszíti a "normális" úton továbblépést...
A büntetés még itt sem egyenlő, és nem old meg semmit...
Ezért a bűnért (lopás 20 000 Ft-alatt) egy visszaeső, a társadalomból amúgyis "kiszocializálódott" bűnelkövetőt meghurcolnának, talán rövidebb-hosszabb időre le is ültetnék...
Nálunk meg "csak" pénzbüntetés néz ki, meg ez az iskolai kicsapás-átíratás stb...
Ez van... ez legyen a legnagyobb bajunk!
Az iskolák evvel a szigorral az ilyen elvekkel megáldott többi szülőt szolgálják ki... külön értelme nincs...
egy kiskamasz egyedül úgy sem tud elintézni semmit...a lecsúszását meg úgyis (erőnkhöz képest) meg fogjuk akadályozni....
Inkább azokat sajnálom, akiknek kárt, problémát okozott a gyerekünk.... meg azokat a gyerekeket, akiknek az élete egy ilyen felelőtlen butaságon csúszhat el....

De tényleg úgy van, mint a mondásban: minden rosszban van vmi jó is... nálunk ez volt a jó... a tisztázás... :-)

@LostInLove:

Nem a neveltfiam volt :-)))
Nagy a család... vannak még opciók :-))
De mindegy is, hogy "kinek a gyereke" nálunk :-)
A neveltfiam is a fiam. Sőt... ha büszkélkednem kell (vagy lehet), akkor sincs a sor végén :-))
Egyiket sem neveltük ilyesmire, gondolhatod :-)
Rászorulva sincs egyik sem ilyesmire... de evvel is sokan vannak így azok között, akik mernek-tudnak-akarnak lopni...
Fene tudja, hogy jött ez most nálunk elő ? :-)))

@est ragon:

Tényleg nem okoskodni akarok - félre ne érts kérlek!
Semmi jogom beleszólni vagy tanácsot adni, de javíthatatlan gyermekimádó vagyok, ezért hosszas tétovázás után:

A sok válófélben - vagy ahhoz hasonló állapotban - lévő szülő érdekes tüneteket produkáló gyermeke jutott eszembe.
A gyermeked valami olyat produkált ezzel a lopással ami a tankönyvekben példaként van leírva kamaszok esetére mint öntudatlan "bosszújelenség az őt eláruló szülők ellen".
Olyan ez, mint a kisebb gyermekeknél a szeparációs félelem vagy a kiújuló ágybavizelés, kicsit nagyobbaknál a hirtelen dadogás.

Szóval figyeljetek nagyon a gyerekre és a saját békétek mellett állítsátok helyre mindenképpen az Övét is!

Még egyszer elnézést, ha túl közel merészkedtem a privát szférádhoz, vagy nyitott kapukat döngettem.

@OakTree:

Annál közelebb, mint amit itt "közzétettem" úgysem tudsz kerülni a privát szférámhoz ... :-)))

Van abban valami, amit mondasz.. mert bár a kettőnk közti konfliktusba nincs beavatva egy gyerek sem, azért csak-csak érzik a hullámzó kedélyállapotunk csúcsait-mélységeit...
De mint említettem, nekem csodajó együttélni a család minden tagjával... felnőttel, gyerekkel egyaránt...
Tehát nem a klasszikus puskaporos hordón cigizős hangulat az érzelmi negatív csúcs... inkább akkor nem megy semmi...
Máskor meg csupa móka-kacagás derű az élet, otthon.

Ez a malőr tán ennek is betudható, tán annak is, hogy a gyermekünk világképe, központban vele, kicsit falsra sikeredett... kezdi felnőttként élni az életét (haverok-buli-fanta) de a gyermeki "felelőtlenség" búráját még nem tudta (nem kellett) önálló felelősséggel pótolni... ránézetre felnőtt már, idegen-ellenkező neműek úgy is kezelik, de még annyira gyerek, hogy néha megmosolyogtató...
A nagyok ezt az időszakot simábban, kevesebb hajtépéssel kisérve, vészelték át... :-)

Nyugodtan beleszólhatsz bármibe, amit itt leírok ! :-)))

Ha nagyon félremegy a meglátásod, úgyis magamban, a pontatlan megfogalmazásomban keresem (és találom meg) a hiba okát, nem Benned vagy másban... :-)))

Jó, hogy még a könyvbekötések között vsn időd ránk is.. :-))) (tudod... az iskolakezdés ?!)

@est ragon: amúgy ez nem egy általánosan bevett szokás az iskolákban, hogy a lopáson kapott gyereket kirúgják az iskolából. Fegyelmi eljárást indítanak ellene, és ha ez az első vétség, akkor itt egy gyengébb büntetést rónak ki, mint az eltanácsolás. Ha pénzbírságot is kell fizetni, akkor már egyféle büntetés már van is, igaz, az igazán a szülőket terheli.
@OakTreenek igaza van, a gyerekek azt is érzik, amit mi nem. Viszont a túlzott odafigyelés, ami folytonos ellenőrzésbe megy át, szerintem az se jó.

@est ragon:

Hát sajnos nem éppen könyvet kötök már!
A fiatalság lelkét mérgezem mint tanerő :)
Egyébként csak augusztus második fele vége :)

@OakTree:

Az jó, hogyha tanítasz :-)
Középiskola?
A legszebb, középiskolás éveimet kitöltötte, hogy (sok más, kortárs lány mellett) őrült testi vággyal vegyes, mélyen intelektuális szerelmet éreztem a bohókás magyartanárnőm és az ízig-vérig bombanő orosztanárnőmbe....
Cicológiát nem tanultam, (csak vizsgáztam belőle)... így arról (még) nincsenek emlékeim. :-)
De ami késik, nem múlik...

@est ragon:

Ha már így "felhatalmaztál" akkor csak még egy kicsit okoskodnék:)
És ha valami hibás az nem feltétlenül benned van - itt sincs senkinél Bölcsek Köve:)

A gyermekeknek solla jobbak még az érzelmi drótjaik, mint nekünk akik bele fásultunk a napi robotba.
Nem feltétlenül kell "puskaporos hordón cigizős hangulat" ahhoz, hogy az előbb említett tüneteket produkálják.

A Te esetedben a megcsalás megtörtént, intelligensen kezelitek, próbáljátok a gyerekeket kihagyni.
De a metakommunikációtokban benne van

Az előző valami miatt "beküldődött"

Szóval:
jav:
A gyermekeknek sokkal jobbak még az érzelmi drótjaik, mint nekünk akik belefásultunk a napi robotba.

folyt:
De a metakommunikációtokban benne van a megbántottság, megbánás, sértettség és a távolság is.

A kisebb gyerekek számára természetes, hogy apu és anyu szeretik egymást, a nagyobb gyerekek számára ugyanilyen természetes az, hogy apu és anyu szerelmesek egymásba.

A gyerekeket nem lehet kihagyni semmiféleképpen a párkapcsolat következményeiből. A hosszú feszültség miatt idegesebbek aggresszívabbak lesznek.
Ilyenkor a legtöbb szülő azzal émítja magát, hogy "el lett kényeztetve", "hisztis lett" stb.....

Szóval vigyázzatok nagyon a gyerekekre!

Hirtelen még az jutott eszembe a posttal kapcsolatban, hogy ha az egyik fél nyitott házasságot javasol és a másik nem fogadja el, szerintem még a te esetednél is nagyobb feszültséget, illetve bizonytalanságot generál a kapcsolatban.
Neked ott a bizonyosság amit csak "rendbe kell hozni".

Érzésem szerint egy ilyen javaslat - ha a másik fél elutasítja - állandó bizonytalanságot generálhat a kapcsolatban. A meglepett fél számára szerintem bizonytalanná válik a kapcsolat jövője, elveszhet az egész értelme.
A gyerekeken biztosan észrevehetővé válik.
Szóval továbbra is egy bátor de feszélyes húzésnak tartom.

Nem tudom írta e bárki is de nekem egy dolog még eszembe jutott. Ez pedig egyfajta kisebbrendűségi komplexusban gyökerező furcsa konglomerátum...

A fél úgy érzi, hogy megcsalják, kihasználják, ő nem elég jó, ő nem elég szép, ő nem elég okos... stb. Emiatt nem hisz igazán azoknak a szavaknak amit a másiktól hall. Te szép vagy, Nekem Te kellesz...

cserébe azon jár az esze, hogy a másik tutira hűtlen megcsalja és ... szinte vágyik arra, hogy ez így is legyen, hogy a másikat lebuktathassa... vagy éppen magában a "tudtam én!" végtelenül kegyetlen érzést érezhesse, hogy joga legyen önmagát tovább utálni, de most már a másikat is okolni...

Vannak emberek akik szeretnek szenvedni, nem úgy mint a mazoisták, bár hasonló, mert a világért nem ismerné be, hogy szeret szenvedni, ahogyan vannak emberek akik szeretnek dühöngeni a világ problémái felett, persze ők a világon csak jót akarnak, de garantáltan szeretnék minden apróságon felcsattanni és azonnal a világ okosítására fordítani az erőiket. Ugyanígy vannak akik szeretnek szenvedni (hasonló mint amikor a szerelmes megbántott csupa szívfájdító zenét hallgat) ... de a fent említettnek kell a keserűség, hogy igazolva érezze magát... naná hogy azt kívánja bárcsak szeretője lenne a másiknak... mert akkor ő aztán a világ mártírja lehetne, és hasonló barátai vagy barátnői között lopott sajnálatot és "elismerést" szerezhetne...

vagy csak magában senyvedne... de határozottan van ilyen ember is...

@Lord_M_: Jé, te még jársz erre néha? :-)
Én még ilyen verziót nem láttam, de biztos van, az emberi elme mindenre képes :-P

@skarlát betű: mindig járok erre :)
hmmm... annak ellenére, hogy nem láttál, sajna van... amikor még fiatal voltam és bohó meg még nem voltam szép és elégedett - bizony ha nem is teljesen ilyen, de hasonló kínlódásaim voltak :) aztán rájöttem, hogy olyan csudajó pasi vagyok, hogy ennek nincs semmi értelme :)

meg hát nem vagyok az az önmarcangolós típus :)

ugyanakkor valóságban is tudok egy ilyen embert... aki a mai napig ilyen.

szinte akarja, hogy valami rossz történjen vele... a csakazértisénmegmondtam! fajta :)

@Lord_M_: Szóval mindig jársz, csak nem szólsz hozzá? Kár, mert jópofa volt, mikor mindig te szóltál hozzá elsőként :-)

hehe :) már öreg vagyok, hagyom a fiatalságot is érvényesülni :)
másfelől megpróbálhatok korábban belépni :P
csak el ne felejtsem :)

az , h engem megcsalnak , elsősorban fizikailag undorít .. én a lelki szempontjait is megértem egy ffnek ( általában eléggé szánalmas .. és indokolatlan , legtöbbször komlexus / bosszú / tehetetlenség motiválja . ami nálam teljességgel felesleges lenne , ugyanis az első percben leszögezem , ha más kell neki . menjen . de nm így szokott történni , felháborítak ezzel , és vinnyogva , vagy hetykén -vinnyogva megpróbálnak visszajönni , mivel mindig rosszabb lapot húzott eddig minden párom , mint én vagyok , és keservesen megbánta .

én pedig szintén nm vagyok hajlandó bujkálni csalni , hazudozni , meg két partnerrel egyszerre sem kapcsolatot tartani , mivel szenvedélyes izzó , és kizárólagos kapcsolat , minden külső sallangot kizáró . A MÁSIK FÉL TÉVEDÉSE SEM FÉR BELE .. DE SOKAT GONDOLKOZTAM AZON , MÉGIS MIT REMÉLNEK , .. ÉS HA 2(3?4? EN VANNAK .. miféle kapcsolatok azok ?,nyilván - ezért nm mentem férjhez sem , .. mert azt aki erre alkalmas lenne ( vagy talán én sem ) nm találtam meg . és libidó , vágy terén jottányi kompromisszumot sem vagyok hajlandó kötni . és nm is látom másnál sem célravezetőnek ..! nm utolsó sorban , morális igény nálam , ha a vágyat nm is tudom szabályozni , vagy elfojtani , befolyásolni , legalább emberileg legyen tiszta a helyzet . mindig fiatalabb 20-30 közötti szerelmeim voltak , most 49 éves vagyok .

@gyöngytyúk:

Szerintem feketére és fehérre osztod fel a világot, és túl idealizálod a valóságot, aminek aztán nagyon nehéz megfelelni.
Sok ember esik ebbe a hibába, és ezért nem élnek boldogan.
Próbáld meg könnyedebben elviselni, hogy a partnerednek vannak hibái, hogy a kapcsolat amiben épp vagy, nem szenvedélyes és izzó és kizárólagos kapcsolat, minden külső sallangot kizáró...ahogy írtad.
Ilyen nincs. Illetve 2-3 hónapig tart csak. Aztán jönnek a hibák sorba. És ha azonnal hátrahőkölsz, hogy jaaaaa, nem ezt akartam!, akkor folyton kiábrándult leszel.
Ehhez kapcsolódik az is, hogy nem fogsz másokat ilyen lekicsinylően megítélni: "miféle kapcsolatok azok?"
Normálisak. Egy ideig szenvedélyesek, izzók, kizárólagosak, ahogy írtad. Aztán belevesznek a hétköznapokba. És 20 év után.. Nos a normális házasság a következőt takarja:
- Sok szeretet.
- Néha vita, veszekedés.
- Kevés sex.
:)

@Szemekbe zárt titkok: lehet , hogy sok mindenben igazad van , de én a magam módján élek , meg - te is .. ..-)) abban reménykedhetünk csak , h megfelelően ..és nm rontjuk el .
nekem is kényelmetlen , h egy árulás , félrelépés után ,- nm tudok tovább maradni .. kifejezetten kényelmes lett volna sokszor ... tekintve , hogy anyagilag , és emberileg is védett státuszt rúgtam fel .. de ha nem megy ?? ..én megbetegedtem , mikor erővel maradni akartam , talán már nm is élnék .... mert mikor menni kell , akkor nincs mit tenni..-)) a kevés sex is a lélek sebei miatt lesz .. az ellenségünkkel , , megbántónkkal , elárulónkkal ,, nm tudjuk elengedni magunkat .. mikor oda bizalom , elröppennek a vágyak ... -))