Gondolom, már mindenki olvasott kapcsolatélénkítéséi tippek között olyasmiről, hogy játsszuk el partnerünkkel: szeretők vagyunk. Már olyat is láttam tippként, hogy a lányok harangozzák be otthon, egy rájuk megszólalásig hasonlító barátnőjük jön látogatóba, majd menjenek el, öltözzenek át, és térjenek vissza a lakásba, megjátszva, hogy nem ismerik a pasit: aztán mehet tovább a csábítás.
Filmekben egész jó kis jelenetet kerekednek ebből: férj és feleség egy baristának, esetleg a kocsma közönségének játssza el a merész ötletekkel tűzdelt flörtöt. A barista persze bedől a trükknek. Nyilván, hiszen filmről van szó, a nézőt is jól átverik. És az életben? Volt köztetek, aki ezt kipróbálta?
El lehet vinni a szerepjátékot az ágyba? Ott nincs közönség, amely díjazná a produkciót. Egymásnak játsszák a színdarabot. Vajon meddig bírják "komolyan" csinálni? Értsd: meddig megy a játék, és mikortól kezdődik a hülyéskedés? Vagy másképp: lehet-e hihetően szeretőt alakítani az előtt, aki kívülről-belülről ismer bennünket, akivel nem kell bujkálnunk, akit úgyis épp eleget látunk? Kimerül-e az egész filmekből ellesett klisékben? Álarcosbál lesz, amely abban a pillanatban elveszíti varázsát, hogy elkezdődik a szex, vagy tényleg izgalmas játék?
Egyáltalán, milyen klisék kapcsolódnak a szeretői léthez, hogyan képzelnek el egy klasszikus viszonyt, akiknek nincs benne részük? Hogyan fognának bele egy szerepjátékba? Milyen filmek, könyvek lennének a mérvadók?
Várom a véleményeteket és élménybeszámolóitokat!
