Vajon inkább a magabiztos emberek lépnek félre, vagy azok, akik szükségét érzik annak, hogy bizonyítsanak, vagyis alapvetően önbizalomhiányban szenvednek? Úgy vélem, mind a két fajta emberből bőven akad a hűtlenek között. Sőt, a hódítás folyamata megváltoztathatja önmagunkról alkotott képünket, és a szerencsétlenkedésünk, kisebbségi érzésünk egyszercsak magabiztossággá alakulhat. 

Van, aki szinte sportot űz abból, hogy élvezve biztos fellépését és lezserségét, sorozatban veszi le az embereket a lábukról, bár lehet, hogy valójában rengeteget dolgozik azon, hogy lezsernek lássák, hiszen nem volt mindig az, és talán még mindig elfogja olykor-olykor a szorongás, a megfelelési kényszer. Vagy ugyan magabiztossá vált, de kemény munka árán, és amíg oda jutott, hogy hódítónak érezhesse magát, nagyon sokszor szenvedett vereséget.

Van, aki bevallottan önbizalomhiányos, mindig csak kisebbíti a saját érdemeit, amitől a többi ember is sokkal kevesebbre fogja becsülni, mint amennyit valójában ér, és a hódításai, ha lesznek, döcögősek és ritkásak, biztos sokkal több pofont lesz kénytelen zsebre tenni, mint a magabiztos vagány. Aztán sok az átmenet, az olyan ember, aki egyik pillanatban magabiztosan szárnyal, de a másikban éri valami kellemetlenség, egy megjegyzés, egy visszautasítás, és meginog, visszabújik a csigaházába. De ha újra ki tud onnan kecmeregni, és fel tudja építeni magában a magabiztosságot, ismét sikereket arathat. 

A teljesen önbizalomhiányos ember valószínűleg nem lesz hűtlen, mert a félrelépéshez kell a kockázatvállalás: nem csak a lebukástól félhetünk, hanem attól is, hogy egy idegennek nem leszünk elég jók, hogy nem tudjuk, mire vágyik és nem is lesz időnk megtanulni, hogy keveseknek bizonyulunk. 

Ti, hűtlenek és szeretők, vagyis külső kapcsolatok szereplői, vajon milyenek vagytok inkább? Magabiztosak vagy bizonytalanok? És mennyit változott a hozzáállásotok egy-egy félrelépés, kaland, viszony hatására?  Mivel folyton problémát jelent, hogy nem minden lehetséges opciót sorolok fel, ti is beírhattok opciókat. Aztán csak óvatosan, nehogy elbízzátok magatokat!