hűűűű, annyi kérdést tettél fel, hogy csak kapkodom a fejem! :)
nehéz ügy ez.
aki megtalálja, annak egy gyomorszájon vágás, aki meg lebukik, annak egy sima ájulás. tapasztalat. ;) bár nem vicces.

@pilar ternera: Mindig is jól tudtam kérdéseket feltenni :)
Persze, hogy nehéz ügy. Én inkább nem kutakodom, bár személy szerint nem is vagyok abban a helyzetben, hogy valakit leleplezhetnék, de akkor se tettem, mikor ennek lehetett volna akár értelme. A vicces az, hogy mikor F bevallotta, hogy ő is megcsalt - miután már tudta, hogy én megtettem -, azt hitte, hogy elolvastam egy levelét, amit a barátnőjének írt, és úgyis lebukott, akkor már inkább bevallja. Pedig nem olvasom a leveleit.
Az ember azt olvassa, amit el tud viselni, én pl nem szeretnék senkinek a magánlevelezésében arról olvasni, hogy milyen hülyének tart, ha épp annak tart :P
De vannak nálam mazochistábbak.

nekem sosem volt okom kutakodni. :) ha lett volna, szerintem én a mazochista típusba tartoztam volna.

viszont találtam meg már (2 hétre gépet cseréltünk, tehát tudott róla) olyan "anyagokat" (levelek, fotók), amelyek több éves, múltbéli kapcsolatokra vonatkoztak. és még azt is nagyon szar volt olvasni, látni. el sem akarom gondolni, milyen lehet, mikor ez jelenkori, húsba vágó. ő már el is felejtette, hogy ezek még rajta vannak, mert számára már semmi jelentősége nem volt.
viszont teljes óvatlanságból buktam le, amit ma már a "sors kezének" tekintek és jobb is, hogy kiderült, mert a végtelenségig úgysem húzódhatott.
hát, konkrétan elájultam a szembesítéskor. ;)

@pilar ternera: szabad tudni, hogy buktál le?
Engem Sz buktatott le kis híján a múlt héten - kiderült , hogy a postaládája nem volt megfelelően levédve, és mivel nem kommunikált vele a felesége, arra gondolt Sz. hogy bizony el lett olvasva többhavi nem épp ártatlan levelezésünk. Na, amíg ki nem derült, mi okozta az otthoni feszültséget veszítettem az életemből. Utólag persze jobb, hogy ez történt, így sor került az erősen indokolt jelszófrissítésre és egyéb védő mechanizmusok is be lettek vezetve - de ezt a pár napot nem kívánom senkinek.

@skarlát betű: nem hiszem, hogy F kifejti egy nőnek, hogy hülyének tart. Ezzel nőnél nem szerezhet jó pontot. Én tutti nem "barátkoznék" olyan férfival, aki ócsárolja a feleségét, magát minősítené ezzel.

@pilar ternera: Miért volt szar a múltról olvasni? Az engem nem zavar. Igaz, inkább az illető saját előadásában szeretem hallgatni a múltbéli dolgok elbeszélését - úgy egyrészt azonnal reagálhatok, másrészt nyilván van egy szűrő...
Azért azt se hinném el teljesen, hogy a múltnak nincs jelentősége, még ha most azt mondja is, mindennek van jelentősége, ami történt velünk, de van, aminek sokkal kisebb így utólag, mint amilyennek akkor tűnt.
Komolyan, elvesztetted az eszméleted? Azt hittem, ilyet csak a fűzőviselés eredményez :)

@LostInLove: Nem konkrétan arra gondoltam, hogy valaki a feleségét ócsárolja, hanem teljesen más viszonylatban, mondjuk, ha egy ismerős e-mail-ben engem pocskondiáz, arról pl nem szeretnék tudni :)

Nekem ilyen szempontból nagyon jó, hogy már nincs lebukásveszély, tiszta megkönnyebbülés volt, mikor bekövetkezett - és nem ájultam el :)

@LostInLove: igen, egy barom voltam. :) saját postafiókban leveleztem, épp leraktam a tálcára. tettem-vettem, férjem leült a géphez (ami mellesleg az enyém) és felkattintotta a tálcát. ott volt minden. ő sem volt kutakodós típus soha, de akkor valami odavezette. mondom én: a sors keze. ;)

@skarlát betű: nekem nagyon szar volt. tudtam is ezeket a dolgokat, nem volt titok, csak ott olvasni és látni nagyon más volt. nem, ennek tényleg nem volt már jelentősége, de mondtam: valószínűleg mazochista vagyok. :)
én sem hittem, hogy ilyen megtörténhet, de már elhiszem a filmekben látottakat, amikor valaki egy hír hallatán eldobja magát. nagyon durva érzés. :)

@skarlát betű: végül én is arra jutottam, hogy megkönnyebbülés, hogy kiderült.

Én nem kutakodom, és eddig véletlenül még nem akadtam bele semmi gyanúsba, így nem tudom, elolvasnám-e. Azt viszont tudom, hogy a múltja egy időben érdekelt, és szerettem volna tudni, mit írtak neki, de talán egy-két levél került a kezembe (akkor még papíron mentek a levelek).
Arra képtelen vagyok, hogy a régi leveleimet töröljem, évekre visszamenőleg megvan rengeteg, ha egyszer utánakeresne, nagy gáz lenne :). De mivel ő sem a kutakodós fajta, arra meg azért vigyázok, hogy teljesen védtelen ne maradjak, remélem, hogy nem fogok lebukni.

@azentitkaim: Nekem egy rakás levelem odalett, mikor megfeledkeztem a postafiókokba való belépésről, de azok nem is voltak olyan fontosak, nem bánom. Ami fontos, az el van mentve :)

Aki elolvassa a másik levelezését, meg is érdemli, ha valami olyat talál, ami nem ínyére való. A másik TITKAINAK tiszteletben tartása a MÁSIK tiszteletben tartása.

Én speciel simán abbahagytam az olvasást azonnal, amint rájöttem, hogy ki sorolja fel a legapróbb részletességgel mindennapi trófeáit és az azokban lezajott rendszerességeket.

Nemcsak azért, mert a belem fordult ki menten, hanem mert tényleg nem érek rá ilyen gusztustalanságokra. Ahogy szoktam mondani, van akit igen, de engem speciel ezért nem fizetnek. Akkor meg minek töltsem ilyesmivel az időm...

hmmm...

mondok mas megkozelitest...
(friss szakitas,friss elmeny...)

egy honap tortenete...akkor kezdodott kis kapcsolatom,ami mostanaig tartott...ex elottem egy "hires" tv-s "celebbel" kavart...tobbszor osszejottek,megcsaltak egymast,szakitotaak,satubbi...hiszti,miegymas...
lezarta...
jottem en...
kiderult,hogy van kozos ismeros,az o "celebjenek" unokahuga anno a barati korombe tartozott...
ex nem szolt semmit...

elkezdte ide-oda posztolgatni kozossegi oldalakon,hogy merre jarkaltunk,ettermek,rendezvenyek...
kaptam egy e-mailt az unokahugtol,hogy ezt most megis hogy,mert kozben a lany a "celebnek" irogat smseket,viber uziket...
mondom,akarom en ezt olvasni???
azt mondja atkuldi,es dontsem el...
ket napig ragodtam...
kozben ovatosan a "celeb" fele tereltem a szot...
ex kozolte,hogy neki mar semmit nem jelent a pasi,nem tudna olyat mondani-tenni,hogy o meg egyszer szoba alljon vele...honapok ota nem is beszeltek...
no,ezek utan "elgurult a gyogyszer",elolvastam az uzeneteket...
mondanom sem kell,tele kozhelyekkel"nekem csak te leszel orokke a nagy O,senki nem jelent annyit majd soha,mint te,satobbi..."a datum pedig az az ido,amikor elkezdtuk szorosabbra fuzni a dolgainkat...
nyeltem egyet,bar nehez volt...
erre mult het csutortoken ex kiverte a hisztit(kb ovodas szinten...)eljottem...
utanam jott,at a varoson,hiszti nalam a kapuban,kocsiban...nagy igeretek,miezaz...
pentek este uljunk le beszelgetni...
kosben csong a telefonja...kinyomja,nem mondja meg,ki az...aztan csipog a viber,kivagja a fenykepet,a celeb az..."miert nem veszed fel???"
ugy csinalok,mint aki nem veszi eszre...
szombat reggel megint hivja...
wcbe elrohanas,majd visszahivlak,telefon lecsapas,mosolyogva vissza...
fel ora mulva megint megy az uvoltes,ajtoban fetrenges,"nem akarom,hogy elmenj,nekem csak te vagy..."musor...

kerdes,most hulye voltam,hogy elolvastam,vagy inkabb szerencses,hogy nem hagytam magam esetleg hosszabb ideig vezetni???

Tényleg. Jó, hogy mondod... Neked is megvolt a hajdu? Mert korban "illik" hozzád. Tipikus "cougar" célcsoport...

@kovaszos ubulka: Szerintem itt eléggé mindegy volt, hogy elolvasod-e vagy sem, mert ő úgyis elárulta saját magát.

mosáskor mindig átnézem a zsebeket, utálom a papírzsepi maradványokat szedegetni a ruháról utólag. a munkásruha külön szertartás, mert abban csavartól, anyától, alátétig, villáskulcsig akármi található, papírfecnik alkatrész összeírás, telefonszámok. így akadt egy levélke a kezembe a kis barátnőjének íródott - miután fogadkozott, h csak engem akar és nem találkoznak többet - hogy láttam szomorú vagy, majd beszélünk, sokat jelentessz nekem stb vigasztalás.
na akkor eldurrant az agyam. én nem voltam szomorú azért amit csinált?! és akkor még ez is....
asszem földhöz vágtam néhány dolgot:) akkor még csak neki volt mobilja, de soha egy sms-t vagy hívást nem ellenőriztem.

aztán jártam úgy, h blogos ismeretségek lévén alakultak baráti kapcsolatok vegyesen fiúkkal, lányokkal. egyszer szólt, h azért túlzás a bizalmaskodás a részemről. innen tudtam meg, h beleolvas a levelezésembe. meglepett a dolog, mert - nem titkoltam direktbe, de magánügynek tekintem bárki levelezését. próbáltam magyarázkodni, de nem értette. azóta otthonról nincs e-mail-ezés.

@kovaszos ubulka:
Vannak olyan emberek, akiknek nem mélyek az érzéseik. Ilyen a te barátnőd is. Sem a "celeb", se te nem érintetted meg a lelkét. Csak játszik, és az jó neki. Még az ajtóban fetrengéses, balhés jelenet is csak egy epizód, amin két perc alatt túlteszi magát.

@DieLente: Ha a nadrágban volt, akkor nem adta neki oda, ha jól sejtem...
Amúgy meg így jár az, aki nem maga mossa a cuccait :P A pasiknak mindig gondolniuk kellene erre.

@Szemekbe zárt titkok: Az ilyen fetrengős dolog amúgy is túl teátrális ahhoz, hogy autentikus legyen.

@skarlát betű: azért örülök, h nem azt írtad minek mostam rá:)
azért volt nála, mert aznap nem tudtak találkozni és megfeledkezett róla.

A szavazás eredménye alapján nem nagyon tartjuk tiszteletben a levéltitkot, legalábbis 60% nem teszi ezt, 9% nem tudja, hogy döntene, és 31% csak az, vagyis kevesebb, mint egyharmad, aki nem olvasná el, amit nem neki szántak, persze különböző okokból.

@DieLente: Én 3 pasira mosok :P És amilyen hülye vagyok, mindig úgy érzem, hogy F szívességet tesz, ha néha kitereget, úgy kell magamra szólnom, hogy figyelj már, ez nem szívesség! :)

Egy kissé furcsa azon hűtlenek "bölcs önuralma", hosszabb távra a belátás, a pillanatnyi kiváncsiságnak-vágynak ellenállnitudása, ami kiviláglik az itteni kommentek egy részéből :-)
A saját "személyiségi és szabadságjogaik" valamint az emberi méltóságuk védelmében "elvárják" a másik felük-életük párjának önmérsékletét és belátását... :-)
face to face miért nem előbb a párjukkal beszélik meg a bennük vagy köztük bekövetkezett változásokat?
A titok mindenkire inkább tartozik, mint arra akiről részben szól? szerintem az indiszkréció nem egy a szeretőnek szóló üzenet-levél stb elolvasásakor nyilvánul meg először.... az egy olyan "velejárója" a megcsalásnak, amivel mindenki számol, aki ilyenbe kezd. Szeretné, ha "diszkreten" intézhetné a félreútjait-szerelmi kapcsolatait, de "sajnálja rá" a szükséges energiát, amivel védeni tudná a védendőket.... aztán, ha borulnak a dolgok, erkölcsi magasságba emelkedve a legfontosabb problémája a párja indiszkréciója-bizalmatlansága-meg nem értése lesz :-)

Mint a viccben:
- Kérem, Tisztelt rendőrúr! Az egész pofozkodás avval kezdődött, hogy az a hülye Pista visszaütött....

Persze vannak "kivételek", amikor a józan előrelátás és a " testben és lélekben kétlaki élet" megkövetelte energiaráfordítás ellenére is borul a bili.... de ott legalább nem ezen a gumicsonton rágódnak az érintett felek.... talán a lényeg, az otthoni probléma és/vagy a külső csábítás kerülhet a vita középpontjába....

@est ragon: Neked nincs olyan ügyed, amit inkább megtartasz magadnak és nem osztod meg még a nejeddel sem? Mondjuk, a vele kapcsolatos, vele meg nem beszélhető problémákat mégiscsak valaki mással kell megbeszélned - és lehet, hogy ő ennek cseppet se örülne. Egyrészt elvárjuk, hogy ne teregessék ki a magánéletünket, másrészt lelki épségünk érdekében kénytelenek vagyunk kiteregetni valakinek, mert különben gyomorfekély meg súlyosabb tünetek lesznek belőle. Azon túl, hogy begolyózunk, persze.
Szóval kell az a magántitokhoz való jog, és kell a szabadság, amit én is szeretnék magamnak, de meg is adok a másiknak. Azt ugye mindenki borzasztónak tartaná, ha ahogy ránéznénk egymásra, rögtön tudnánk, mit gondol a másik? Elviselhetetlen lenne.

Azt én nem kárhoztatom, hogy valaki bizalmatlan, nem kell ostoba mód megbízni valakiben, aki számos jelét adja a félrejárásnak, de a magánleveleit se kell elolvasni - szerintem.

Akkor már ott is tartunk, ahol a part szakad : mennyi magánügyed-magánéleted van-lehet, ha már nem vagy egyedül, gyerekeid vannak, férjed van, testvéreid vannak, szüleid vannak... úgy általában: mikor élted "csak" a magad életét.... és ha a magad életének megélése "csak" azt takarja (mint jólhangzó lózung), hogy valaki "vállalhatatlan" személlyel is akarod kiélni a vágyaidat, akkor már nem olyan stabil az "elvi alap"
Titok-titkolózás csak avval szemben nyilvánulhat meg, akivel szemben kötelezettségeink-elkötrlezettségünk van. A titok ezek megszegéséről szól. Lehet, hogy nem hiszed, de van olyan ember, aki nem titkol semmit a párja elől.... anyja elől.... gyerekei elől..... testvérei elől.
Persze mást és mást kérdez-kér számon mindenki... a szemérem vagy szégyen egyedül a párom előtt volt egyedül olyan szinten minimális,hogy a leginkább igaz lehetett a fenti állítás.....éppen ezért igazi gyomros, ha egyátalán a tény derengeni kezd, hogy titkolni valója van előttem.....
A testvéreim előtt, ha őket érintő dologban "önző" lennék, titkolni volnék kénytelen, vagy segítséget-szivességet kéne kérnem, vagy lemondanom az önző érdekeimről.... ennyi :-) ilyen egyszerű :-)
Szerinted...?

@est ragon: Én abban nőttem fel, hogy mindenkinek vannak titkai. Nem lehet elmondani ezt annak, azt ennek, előttem nyilván már csak biztonsági okokból is titkolóztak, mert rohadtul szókimondó voltam és ha otthon azt hallom, hogy a komcsik így meg úgy, akkor a suliban is elmondom. Ütöttem meg a bokám azért, mert túl komolyan vettem az úttörőséget, meg azért, mert a vallást :P Vagyis lassan megtanultam, hogy pofa be és ne végy semmit készpénznek.

Eredeti jellememmel ellentétes, de most már így marad. Akinek gyerekkorában nem hagytak privát szférát, az baromi kényes lesz rá egész életében. Vagyis továbbra is azt mondom, hogy joga van mindenkinek a titkaihoz. Még egy gyereknek is.

@Szemekbe zárt titkok:
@skarlát betű:

koszonom a valaszokat...
valami ilyesmire jutottam en is...
gondolom a holgyemeny mar meg is vigasztalodott valamelyik "csak baratom,ismerosom" karjaiban,ugyhogy lepj tovabb van...
csak szarul esett,nehezen kezeltem(ilyen hisztirohamot egy majd40es notol nem var az ember,raadasul eddig megusztam az ennyire teatralis dolgokat...)de "minden,ami elkezdodik egyszer veget is er..."

A gyerekekkel a legnagyobb kib@szás, ha titkolózniuk kell....
A gyerek nem a szülő "tulajdona", rengeteg önálló-szabad elképzelését vágyát kell lepróbálva-kiélve fejlődnie... :-)
A párkapcsolat attol "szent" (nem vallási értelemben, inkább a sérthetetlensége okán), hogy a szülők felé megnyilvánuló velünkszületett kiszolgáltatott szeretetet felváltja egy választott, egyenrangú kiszolgáltatottság, amit eufemizmus elkötelezettségnek nevezni, de ez a szokás.....
Minél kisebb a felelősség valaki vagy valakik iránt, annál kevesebb a számonkérhető (eltitkolható) dolog is.
Ahol a "mindenre", az "örökkön örökké"-re esküdöztek égre-földre, ott a titkok az esküszegés "beismerhetetlen" bizonyitékai... :-)
Éljen a szabadság!
De én maradok a párkapcsolatok legjobbikánál, a szetelemnél, ahol az elfogadás-elfogadottság legkézzelfoghatóbb bizonyitéka, ha nincsenek titkok :-)
A titok az el nem fogadás jele is..... csalódást kelt, beismerésre késztet, fájdalmat okoz és újabb titkokat szül :-(

@est ragon: A gyerek nem a szülő tulajdona, és a férj/feleség se a társa tulajdona, meg a szerető se a szeretője tulajdona, satöbbi. Olyan kevés a személyes szabadságunk, hogy a minimum az, hogy legalább afelett a kevés felett rendelkezhessünk.
Szerintem még egy szerelemben is vannak titkok, ha már nincs titkod a másik előtt, megszűnsz érdekes lenni, a titok, a misztérium fontos része az erotikának. Nem az el nem fogadás jele, miért ne lehetne valakit elfogadni a titkaival együtt?

gondolod Te . :-)
nekem az a titok, hogy a párom mellettem élve, mast szeret, másra vagyik, velem "megbeszélhetetlen" változásokat él meg, stb semminemű erotikus misztériummal nem bír, csak annyi "gyakorlati" információt hordoz, hogy már mást szeret jobban mint engem..... ebben mi a fene erotikus van ? pláne misztikus ? :-)

egyébként a szerető a szeretője tulajdona :-)
sokszor érdemtelennek is, sokszor viszonzatlanul is akár, de önként adja magát (viszonzás reményében, vagy viszont igéretért cserébe) hűbérbe....
A hivatalos házassági ceremóniák is ezt "törvényesítik"....
A misztikum, meg ismeretlenség, meg érdekesség a megismerkedést jellemzi :-) elköteleződni akkor érdemes, ha a másikat megismerted, a titkait is megosztottátok stb..... :-)

@skarlát betű: fogalmazgattam, de megelőztél és egyetértek.
bármennyire is egységben élünk valakivel, különálló személyiségek vagyunk. egyrészt a fene nagy őszinteségben kiszolgáltatott lehet az ember, kiszámítható reakciókkal. nem lesz izgalom a másik felfedezésében.
a gyerek meg külön téma.

... titkaitokat is megosztottátok..
így helyes az utolsó mondat :-)

@est ragon: Általában véve beszéltem a titokzatosságról, nem konkrétan arról, hogy neked ez mennyire vonzó. De van, aki teljesen beindul attól, hogy a felesége másnak is kell. Mindenesetre arra nem gondoltál, hogy a feleségednek viszont nem volt annyira klassz ez a mindent megosztunk egymással című történet, és éppen a titokzatosság megszűnése keltette fel benne a vágyat valaki más iránt? (Meg persze millió más dolog.)
Nem lehetsz egyszerre minden, nem elégíthetsz ki minden igényt, főleg nem egy ilyen nő esetében, mint a feleséged - amint a leírásokból látom.

Én továbbra is vallom, hogy senki senkinek nem a tulajdona, egy szerető aztán tényleg nem birtokolja a partnerét. Abban a pár órában úgymond magáévá teszi - magukévá teszik egymást, nem csak a férfi a nőt, aztán ki-ki éli a saját életét, többé-kevésbé összefonódva. De az összefonódás lelki természetű elsősorban (szeretői kapcsolatról beszélek, nem szexpartnerségről), és csak addig tart, amíg valóban akarják - mégpedig mindketten. Nincs mindenféle kényszer, ami a házasságot jellemzi, amely beláthatatlan hozadékokkal jár, olyasmikkel, amelyeknek már semmi közük a 2 ember eredeti kapcsolatához.

@DieLente: Igen, maradjon mindig tartalék - avagy tudjunk még újat mondani a másiknak. Addig jó :)
És akármennyire bízunk valakiben, azért mindent nem kell megosztani vele, mert ez tényleg extrém sebezhetővé tesz. Azon túl már milliószor említettem, hogy tapintatból se érdemes mindent elmondani.

@DieLente:

ha a titkaidat magaddal viszed a párkapcsolataidba, te sem fogsz bízni a másikban.... akkor tényleg az a kiszolgáltatottabb, aki kitárulkozik, megmutatja a "hibáit", feltárja azt is amire nem büszke, ami a tökéletlenségét-gyengeségét-sérülékenysegét bizonyítja, annak aki "még" tökéletesebb nála :-)

Egyszer azt gondoljatok-mondjátok hogy a hibáival-tökéletlenségeivel együtt kell elfogadni a másikat, az a tuti szerelem.
Aztán kiderül, hogy csak akkor megy mindez nektek, ha Ti nem adjatok ki magatokat ... :-)

De ha így van, akkor mi a fene jó van abban, ha a párotok a halála napjáig őriz titkokat, amik biztosan nem a büszkeségei sorát gyarapítja, hanem a szégyenét félelmeit stb védi vele.... na ettöl aztán fenemód izgalmas lehet vki :-)

@est ragon:

Nem akartam ehhez posthoz hozzászólni, mert semmi tapasztalatom róla - csak másodkézből ismerem a problémát.
De hát - szokás szerint - elkanyarodott a téma és bekövetkezett, hogy egyáltalán nem értek veled egyet. Még szmájlival sem értek egyet semmiféle tulajdonlással.

Ha egy kapcsolat - legyen az poligán vagy monogám - nem két - vagy a "túloldalon" több - egyenrangú ember viszonya, és bármiféle tulajdonlás felmerül, akkor szerintem megette a fene már eleve az egészet.

Monogám szempotból sem lehet senki tulajdon. A monogámia számomra (is) arról szól, hogy párkapcsolatban a párkeresést - ellenkező nemű ember keresése akivel testileg és érzelmileg is jól kijövök - abbahagyom. Ezzel jelzem azt a másiknak, hogy hosszú távra tervezek vele, jöhet(nek) a gyerek(ek), közös egzisztencia, stb. Ezt ugyanezzzel az egyetlen eszközzel tudja nekem jelezni a másik monogám ember is. Nem biztos persze, hogy ez a legjobb módszer persze, csak senkinek sem sikerült még jobb, vagy hasonló súlyú gyakorlati jelzőeszközt kitalálnia.

DE!!!!!! Nem megyek át a tulajdonába, természetesen maradnak titkaim és vica versa.
A páros mindkét tagjának szabad döntése, hogy ezt a kapcsolatot fenntartsa vagy megszűntesse. Például a kezdeti jelzés fenntartásával (hűség) vagy a párkeresés újrakezdésével (hűtlenség).
Az eltitkolt hűtlenséggel nekem személyesen éppen az a problémám, hogy a másik ember reagálási/döntési jogtól való megfosztása - ami a "túloldalról" teljesen jogosan kifogásolt kisajátítás/birtoklás tökéletes párja.

Szóval tényleg bocsánat, de ez a birtokos személet ez nekem nagyon idegen.......
Kérem a kedves frakciótársat, hogy mérlegeljen :))

@est ragon: Én most nem csak hivatalos párkapcsolatról beszélek, de abba is teljesen belefér nekem, hogy ne tudjak mindenről. Noha baromi kíváncsi természetű vagyok. Úgyhogy az a kérdezős fajta. És ha nem kapok válaszokat, idegesít :P
F pl minimálisat mesélt a gyerekkoráról, és ettől az lett a benyomásom, hogy neki nem is voltak élményei, se rendes családi kapcsolatai. Szóval ez nem tetszett, és igenis imádom, ha a partnerem mesél magáról. De nem kell mindent elmondania. Ha épp azért nem mondja, mert szégyelli, akkor legyen joga hozzá. Lehet, egyszer majd elmondja, lehet, hogy soha. Hadd döntse el ő. Egyébként is olyan sokminden történik velünk, hogy a teljes őszinteség eleve lehetetlen és abszurd követelmény.
És miért gondolod, hogy a titkok csak negatívok lehetnek?

@OakTree:

Sok lett a "persze", meg bonyolultak a mondatok. Pedig többször igyekeztem átnézni. Bocs.

vannak dolgok amiket nem is akarnék tudni, hallani. azt sem tudom miért csalt meg, és nem azért mert nem kérdeztem. azt mondta nem tudja megmagyarázni(dehogynem! - legfeljebb nem akart megbántani) kegyes hazugság. asszem ezért vagyunk 20 éve házasok - a titkaink meglétének tudtával szeretjük egymást.

@skarlát betű:

Akkor most itélkezem egy kicsit, ha lehet :-)
Azt írod: van olyan ember, aki beindul attol, hogy a felesége másnak is kell....
Én is :-) Imádom, hogy a feleségem a leggyönyorűbb, legszexibb teremtés a világon, aki "minden ffinek" kellene :-) Nekem is ilyen "közizlésem" van :-)
De (és modt jön az itélkezés meg cimkézés) az szerintem beteg, aki arra gerjed, hogy az imádott és szerelemmel szeretett felesége mással jobban (sokkal jobban) élvezi a szexet és közben őt pedig "hitegeti" becsapja.....
biztos van ilyen ritka féle ember is. sokra megyek evvel a tudással... :-)
mintha tudnám, hogy van olyan ember aki nem is a szeretkezést szereti a feleségével, hanem ha meglesheti amint az másokkal szeretkezik.....
Vagy birkákkal szeret szexelni jobban, mint a nejével, ezért nem is zavarja, ha az asszony is félrejár....
vagy jobban gerjed a szomszédasszonyra, mint a feleségére és "megadja-elismeri" a jogot arra, hogy mással is szexeljen....
meg ezer olyan eset van, aki nem én vagyok és tarthatom akár betegesnek, akár nagyszerünek, akkor sem én vagyok.... sosemis voltam :-(

@OakTree: És te is tudod, hogy ez nem ilyen lineáris.

@est ragon: Tudjuk, tudjuk. De nem csak te vagy a világon :P

@DieLente: :)

@est ragon: feltételek és titkok nélkül mentem a házasságba 18 évesen, titkok és "múlt" nélkül mentem. ő volt az első és egyetlen. mégis történt, ami történ. tehát mit nyertem a bulin? csalódást, amiből sokat tanultam, tanultunk. azóta sok minden más lett, "felnőttem". tudom, h ott mocorog benne, bármikor visszakaphatja amit adott és ezért sokkal figyelmesebb, szeretőbb lett, mindig kimutatja mennyire fontos neki a kapcsolatunk. valahogy mégsem olyan a dolog mint akkor régen és jó ez így.
azt meg én nem kötöm az orrára, hogy a megcsalós gén hiányzik a genetikámból:)

szóismétlés, bocs:)

@DieLente: Ezek szerint neked ő volt az egyetlen pasi az életedben?
Ó, azt a megcsalós gént én is elég későn találtam meg, amíg ráleltem, azt hittem, nem is létezik.

Én is nyíltan elmondtam dolgokat, amiket utóbb bántásként kaptam vissza. Úgyhogy köszi, ezt többé nem szeretném. Azóta nem mondok semmit annak, aki így visszaélt a bizalmammal.

@skarlát betű:

Teljesen őszintén elfogadom, hogy Neked nem.
Nekem viszont teljesen őszintén igen :)

@OakTree:

A tulajdonlás (nem birtoklás és nem uralkodás) bizony megvan . Tetszik nektek vagy sem. :-)
Talán a legprofánabb hasonlat erre amikor két Rt kicseréli a részvényei felét.... tulajdonossá-társakká válnak. Tele lesz a kapcsolatuk a titkok feladásával, a felelősség felvállalásával stb.....
Ne féljetek ettöl a szótól... állandóan a "pejoráló" szinonímáit citáljátok ide... :-)
Féltek az elköteleződéstől.
Féltek a felelősségtől.
Féltek az "aldozathozataltól", mert a viszonzatlanságtol féltek, mert nem ismeritek a partnereteket....
A hűtlenség nem attol valósul meg hogy így-úgy kiderül. Hogy a szerető kotyog a hivatalos párnak, hogy egy jóakaró kotyog a hitvesnek, hogy tárgyi bizonyíték kerül a házastárs kezébe-szeme elé... stb.... ne ezen moralizáljunk már.... ez az utolsó gomb, ami arrol árulkodik, hogy valahol félregombolódott vmi... :-)

@est ragon:

Tényleg nem bántás, és ezzel tényleg befejezem, mert mennem kell vissza:

Például a miatt gombolódott félre, mert az egyik tulajdonként/tartozékként és nem egyenrangú emberként kezelte a másikat? Ilyenkor mi a probléma, ha a másik elkezdett újra párt keresni és ezt nem kötötte a tulaldonló/tartozék orrára?

@est ragon: Ha már ekézzük egymást: ki nem ismeri a partnerét? Nem te vagy az, akit nagyon nagy meglepetés ért? Nekem az volt a bajom, hogy nem ért semmilyen meglepetés.
Ha féltem volna az elköteleződéstől, akkor nem mentem volna férjhez, és valószínűleg jobban jártam volna.
Ha félnék a felelősségtől, nem lenne 2 gyerekem, akiket fel fogok nevelni, vagy az apjukkal vagy nélküle. És áldozatot már bőven sokat hoztam, most már nem is tudok előle menekülni.

@skarlát betű: igen, ő.
annyira furcsa, hogy többféle hátterű ember mondja itt a saját történetét és mégsem hallják egymás igazságát.
@est ragon: valamikor azt hittem ismerem, ha ránéztem, mint tiszta tó - az aljáig láttam. szerinted hogy éreztem magam mikor kiderült, hogy elárulta azt amit én annyira tiszteltem benne? - azzal a felkiáltással vallotta be, hogy nem akart hazudozni - hát köszi.
ha féltem volna elkötelezni magam nem mentem volna hozzá, nem vállaltam volna olyan korán gyereket. nem is értem miről beszélsz??
ja és áldozathozatal... ha amiatt maradtam volna vele, hogy feláldozom magam egy méltatlan emberért, csakhogy együtt maradjunk, nem néznék tükörbe... és ő sem. azért vagyunk együtt mert ő akart engem és minden módon ki is fejezte ezt, akkor és azóta is. én pedig csak egyszerűen szeretem és kész.

Akkkkóóóó jóóó :-)

Mindannyiunk életét az "tette tönkre", hogy a párja titkolt sok olyasmit, ami döntően befolyással bírt a kapcsolatra, a bizalomra, a kiszolgáltatottság kölcsönösségére alapozott vakbizalomra....
Senki nem írja, hogy ezek miatt érdekes és izgalmassá váló pezsgő hosszútávú kapcsolata alakult ki a párjával.... :-)
Árulás meg cserbenhagyás stb szag lengi be így a történeteket :-(
Az egy SZÁMOMRA ELFOGADHATATLAN MEGOLDÁS hogy eztán csupa olyan kapcsolatom legyen ahol titkolom a "titkolnivalóimat" és direkt ne legyek kiváncsi a másikra szőröstül bőröstül....
Ti "jól tudjátpk érezni" egy egy ilyen átmeneti kapcsolatban. Én törekszem ezt a titkot is kicsomagolni-megismerni-elfogadni, hogy az új ismeretekkel együtt is bízhassak a páromban .

Úgy vitatkozunk a tulajdonlás szón, mintha nem lenne benne a kölcsönösség deklarálása....

Arrol esszét lehetne írni, hogy jogi-erkölcsi-ésszerűségi alapon mit jelent a tulajdonlás fogalma.... mert ez nem egzakt fogalom. Ahány rokonértelmű társát melléteszem, ahány szövegkörnyezetbe behelyezem, annyi értelmet nyer.
Számomra a biztonság-a kölcsönösség és a felelősség szavakkal együtt erőt és reményt alapoz meg és nem csak korlátozást.... de ez már megint a filozofálgatás irányába vinne, ha azt fejtegetném, hogy ha nem ezeket a "korlátozásokat" vállalom fel, akkor korlátlan maradok-e ..... van-e korlátlan egyéni szabadság..... jobb-e az egyik kompromisszum a másiknál.... stb...?
Én társas lény vagyok. Bizalomban és szerelemben "tudok" letezni. A társamat szeretem. A hibájának tartott cselekedeteivel együtt is.... nem akarom,hogy titkolja.... ha nem tud "leszokni" az új partnerek kereséséről, ne titkolja.... ne legyen úgy társtulajdonos a mi kis bizniszünkben, hogy másik cégekbe vágyakozik... Vagy alakítsuk át a cégünket, hogy mindkettőnknek jó legyen, vagy menjünk szét.... ehhez semmi más nem kell, csak őszinteség.... titkolózásmentesseg :-)

@est ragon:

"biztonság, kölcsönösség, felelősség "
Ez így már többé-kevésbé számomra is igen.
Csak én sokkal sarkosabb vagyok.

t@OakTree:

Te most olyan SB-s voltál :-(
mi a fenéből vontad le ezt a követkrztetést, hogy nem egyenrangú félként tekintettem a nejemre, hanem tartozékként? :-(
Az, hogy fel mertem vetni, hogy a szerelmesek egymás tulajdonának tekintik egymást Kölcsönösen..... magukat adva a másiknak és cserébe a másikat kérve maguknak ?
Ezen az alapon válnak egymás számára nélkülözhetetlenné a jövőre nézve... egymásnak a másik felévé, ketten együtt egésszé..... nem szünve meg egyénként, de többé válva ketten, mint külön-külön.....
Ez a szómágia, hogy nem tulajdonlás, hanem kölcsönösség egyenrangú felek között, egy tőrőlmetszett baromság.... pont két esetet soroltam fel az előbb, ahol az egyenrangúságot és kölcsönösséget biztosítja a tulajdonlás..... :-) az egyik a szerelmi házasság-családdá alakulás .... itt nincs értelme egyénkedni ...... a másik a részvénycserés tulajdonlás a cégvilágban.

@OakTree:

"olyan SB-s"

Talán inkább nőies?
Persze csak ha a valóságban is nő áll a nickem mögött a virtuális és így nem is nagyon mérvadó térben :)

Én ugyan nem látok el férfi feladatokat, de két férfi nevelt, szóval én is eléggé "férfias nő" vagyok - legalábbis a gondolkodásom sokak szerint :)

Egyébként ezt most bóknak szántad ? :)))))

@est ragon:

Megint előbb írtam, mint olvastam.

"mi a fenéből vontad le ezt a következtetést"
NEM rád értettem.
Igyekszem minden esetben minél általánosabban fogalmazni.
Ha most nem sikerült, akkor őszintén bocsánatot kérek.

@OakTree:

:-)

Kedves Lanyok, Asszonyok!

Végigolvastam a mai termésünket. Jó nagy kilengésekkel maradtunk csak a témánál.

De ami feltünt, az az hogy kicsit elnagyoltuk a TITOK fogalmát, mindenki azt értett rajta, amit akart.....
Túl tág a kör, hogy elmenjek mellette:
Irtátok, hogy mindenkinek vannak titkai....
Annyira kiváncsivá tettetek :-) mi a frászfenenagy titkotok lehet nektek, amit a férjetek nem tudhat meg soha ? Szegényes a fantáziám :-( hacsak az nem, ha a sógorotokkal-apósotokkal is kevertetek kicsit :-)
Meg a titkok megőrzése nem cél. A cél (ha van ilyen egyátalán) akkor már inkább a bizalomnak és az elfogadásnak azon fokának a megörzése-fennmaradásának elősegítése, ahol nem kell egyetlen témában sem titkolózni "megvédeni magam", "megvédeni a másikat" az igazságtól.....
A nem titkolózás nem azt jelenti, hogy töviröl hegxire elmesélem az előéletem, mert akkor az első húsz év elmesélése is kb 10-et venne igénybe :-) , hanem azt, hogy bármi kerül szóba, jöhessen az igazság.. :-)
Tudjuk magunkról, hogy változtunk, hogy változunk... hogy mi változtatott meg minket és miben változtunk.

Ennyit a titkolózásról általában.

Van egy speciális titkolózas, amit csak egy valaki elől titkolnak el biztosan,az elöl, akit a leginkább érint. Ha más pedig tudhatja, pl munkatársak, barátok, rokonok stb, akkor külön bűn a titkolózás..... külön megpróbáltatás a kiderülés.... pl véletlenül beleolvasni egy haveri e-mailbe és onnan szerezni tudomást a férj kalandjairól és a bántó véleménnyilvánításárol ami a feleséget sérti, nagyon nem ugyanaz, mint egy személyesen a szeretőnek címzett romantikus üzenetet lelni a leglehetetlenebb helyen, a legszerencsétlenebb körülmények összejátszása okán... morál és megértés tekintetében ilyen szélsőségek mentén nagyon nem ugyanaz vonható le következtetésként.
A szeretőt titkolni kell.... az ahhoz való jogot senki nem vette el, aki nem is tud a szeretői viszonyról. Az a titok óriási felelősséget ró a szeretőkre magukra.... csak az ő saruk, ha bárhogy is, de kitudódik... kár másra fogni :-) akkor már mindegy, hogy milyen morális elvek mentém volna részben igaza a lebukottaknak :-(

Kiváncsi lennék, legalább elvben, olyan titkokra, amik őrzése is, majd később a kiderülése is színesíti a párkapcsolat ffi vagy női tagját a másik szemében....

Légyszi, írjatok ilyesmire példát! De ne személyeset, hanem fikzivet, vagy másvalakivel megtörténtet!

A szeretőn kivül, mit szokás eltitkolni azelől, akivel gyerekeket vállalunk és évtizedekre tervezünk? ja... és miért?

Vagy mitöl lenne izgalmas az a férj, aki évekig szerelmes a munkatársnőjébe, emiatt otthon "egykedvű, merengő és unalmas vagy pont emiatt felpörgött, kompenzáló-lelkiismeretmegnyugtató kényszer miatt eszetlen kedves és segítőkész....?
Mi az istent kell ilyenkor tenni, hogy ez kiderüljön? És ha kiderült, mi a fene jó és izgalmas van benne?
Vagy miért jó titkolózni, ha valaki valamilyen extremitásra vágyik, és sosem derülne ki, vagy csak elhalasztott alkalmak százai-ezrei után "túlkésőn", hogy a másik is nyitptt lett volna az olyasmikre ?
Mit kell és mit nem kell eltitkolni? Ha nem ismerem a páromat és én is egy "túljó" képet mutatok magamról eltitkolva ezt-azt, akkor az idők és események során egyre több titkunk lesz egymás előtt.... több mint kifelé :-)

Azt is számtalanszor leszögeztem, hogy kamunéven nem társalgok, különösen nem efféle silány ostobaságokról, de úgy látszik, nem vagy képes felfogni. Pedig nem fogok. Minden mást lehetőséget viszont te zártál el, úgyhogy passz. Már mondtam: Csak nem képzeled, hogy én szóbállok valakivel, aki velem viszont semmiképp sem áll szóba? Elképesztő. Még a feltételezés is. Tényleg teljesen hülye vagy.

@est ragon: Szerintem nem kell itt nagy dolgokra gondolni, zörgő csontvázak a szekrényben meg hasonlók... Egyszerűen csak vannak dolgok, amelyeket nincs kedvem elmondani - vagy nem volt akkor, amikor még élő házasságban éltem. Talán akkor inkább azért, mert nem láttam elég érdeklődést, vagy mert sose azt értette belőle, amit én mondani akartam. Egy idő után már csak a verkli jött, és elkezdtem mérlegelni, hogy ha most mondok x dolgot, abból én milyen szarul fogok kijönni, még ha nem is rólam szólt az egész eredetileg. De volt, hogy egy barátnő titkát nem mondtam tovább, ez szerintem még a szemedben is legitim. Tudomást szerezhetsz sok olyasmiről, amit nem szabad továbbadnod, mert más titka - de a te titkoddá is válik.
Persze, erre azt mondod, hogy egy igazán jó kapcsolatban 2 ember nem beszél el egymás mellett, de annyira biztos vagy benne, hogy veletek ez nem történt meg? A legtöbb kapcsolatban megtörténik. Nemrég olvastam egy jó cikket, majd referálok róla... A jó párkapcsolatok titka.

Ja, nekem pl rejtély, hogy kinek szól Nyikosi kommentje, valaki érti?

Megkésve reagálok megint idő hijján; gyorsan végigfutva az előzőket nekem személyes élményem e körben annyi, hogy az én kapcsolatom egy ilyen levélfelbontásnak köszönhetően ért véget. Igen rég éltem már ténylegesen együtt párkapcsolatban, de akkoriban még nem volt szokás (vagy legalábbis nekünk nem volt szokásunk) a másik dolaiban turkálni, amit megakartunk osztani, azt megosztottuk, megmutattuk, de egyébként tabu volt a másik levelezése, telefonja. Enélkül is tönkrement a kapcsolat. Szerintem a levéltitok, magántitok az függetlenül attól létező fogalom, hogy milyen kapcsoalti minőségről van szó, és annak megsértése os független attól, milyen kapcsoalt fűz ahhoz, aki a sértettje. nem okoskosni szeretnék, csak érdekességképpen kopiztam be alant a büntető törványkönyvből idevágó passzusokat:

Levéltitok megsértése:

178. § (1) Aki másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét, a tartalmának megismerése végett felbontja, megszerzi, vagy ilyen célból illetéktelen személynek átadja, úgyszintén aki távközlési berendezés útján továbbított közleményt kifürkész, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és pénzbüntetéssel büntetendő. (3) A büntetés
a) két évig terjedő szabadságvesztés, ha az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény jelentős érdeksérelmet okoz.

Magántitok jogosulatlan megismerése:

178/A. § (1) Aki magántitok jogosulatlan megismerése céljából
(...)
c) másnak közlést tartalmazó zárt küldeményét felbontja vagy megszerzi, és annak tartalmát technikai eszközzel rögzíti,
d) hírközlő berendezés útján, illetőleg számítástechnikai rendszeren másnak továbbított közleményt, adatot kifürkész, és az észlelteket technikai eszközzel rögzíti,
bűntettet követ el, és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki az (1) bekezdésben meghatározott módon megismert magántitkot továbbít vagy felhasznál.
(3) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekményt
(...)
d) jelentős érdeksérelmet okozva
követik el.

...csak azért, hogy aki ilyet csinál, az tudja, hogy büntetőjogi kategóriáról beszélünk; ennyiben tehát nem említhető egy lapon a másik fél hűtlenségével, ami "csak" erkölcsi alapon lehet kifogásolható. Szóval érdemes ezzel óvatosan bánni, mert mire az ember észbekap, már rendőrségre járogat...

Úgy bizony... Különösen súlyos elkövetésnek minősül, ha nem is egyes küldemények tartalmának jogosulatlan megismerése a konkrét cél, hanem teljes postafiókok csoportos és rendszeres feltörésének ill. az azokba való behatolásnak folyamatos megkísérlése...

Ki tudja, mi járhat ezért, de minimum hajnali felpofozás a vár fokán. Legalábbis.

@HoldViola:

A jogi szankcionálást személy szerint helyesnek tartom - bár a büntetési tételeket túlzónak.

Tényleg nincsen a következőkben magánvélemény, viszont nem vagyok jogász és nem tudok annyira precízen/hidegen fogalmazni.
Csak egy kis pontosítás, mert ezt meg sajnos nagyon sokszor volt alkalmam közvetlenül látni::
A szakzsargonban "házastársi hűtlenség"-nek nevezett cselekmény tényleg nem büntetőjogi kategória, a polgári- és a büntetőjog sem szankcionálja, vagyis nem válóok.
Viszont bizonyítottság illetve beismerés esetén általánosan elfogadott és közkeletű indok.
Vitás és nehezen eldönthető esetekben például a gyermekelhelyezést a bíróság belátása/döntése szerint befolyásol(hat)ja nemtől függetlenül annak a félnek a hátrányára, aki a házasság felbomlásának közvetlen okozója.
2007-ben az utólagos hivtalos összesítések szerint például a válást kezdeményező férfi felperesek több, mint 2/3-ánál ez volt a megnevezett indok.
Ez nem statisztika, nem anonym, nem "csak mondtak valamit ami éppen jött - bizonyítani/beismerni kellett.

Szóval semmi sem habostorta.

Nem kell mindig mindent érteni... Mire jó ez a nagy tudálékoskodás... A rejtélyek a harmonikus földi lét nélkülözhetetlen élvezeti forrásai és egyben felülmúlhatatlan lehetőségei...

@Nyikosi:

Te biztosan ehhez a témához szólsz hozzá? Vagy, egyátalán, hozzánk "beszélsz"? Nem írtál megszólítást :-) kicsit nehéz így követni a dolgaidat, mégnehezebb reflektálni rájuk :-)
De ha csak úgy szeretnéd kipakolni, ami a bögyödet nyomja, tedd nyugodtan ! Itt elfér :-) SB türelmes és liberalis bloggazda....

@OakTree: A magántitok-sértés büntetési tételei nyilván nem a házastársak közötti levéltitok-sértés esetére vannak kihegyezve, ott aztán lehet hivatkozni könnyedén arra, hogy az illető véletlenül nyitva hagyta a postafiókját, vagy eleve megmondta a kulcsszót, vagy bármi más - nem hiszem, hogy túl sok feljelentés érkezett ezügyben. Persze, jó tudni, hogy akár ezt is megkockáztatja, aki kutakodik.
Egy házasság felbomlását meg rengeteg dolog egyszerre okozza, a hűtlenség csak egy a sok közül, és ha arra kerül a sor, hogy bíróságon pereskedjenek, akkor a bíró is mérlegelni fogja a sok-sok körülményt. De persze, ha az egyik fél börtönben csücsül magántitok jogosulatlan megszerzése miatt, akkor nem neki fogják ítélni a gyerekeket. (Bár kétlem, hogy ilyen esetben letöltendőt lehetne kapni.) Ráadásul az esetek túlnyomó többségében a nőké lesz a gyerek - ugye, ezt sok apa nehezményezi -, és ők nem kisebb arányban hűtlenek, mint a férfiak. (Csak kevésbé buknak le.)
Nálunk mondjuk egyértelmű, hogy ki tud gondoskodni a gyerekekről, úgyhogy ez nem is lenne kérdés.

@OakTree: Igen, ezt én is meg tudom erősíteni régi tanulmányokból és közeli hozzátartozó válásának egykori szemlélőjeként. Aztán jön majd "te vagy a hibás, mert megcsaltalak" visszavágás, és ebből a végeláthatalannak tűnő hercehurca. Az biztos, hogy a kiváltó októl függetlenül a hűtlenség ott is rossz pont volt a bíróság szemében a gyerekelhelyés kapcsán, bizonyára a példamutatás, erkölcsi minta közvetítése összefüggésében. Szóval nem egyszerű egyik oldalról sem a történet tényleg, de a bűncselekmény mégis csak bűncselekmény.
Én most, szerencsére már jóformán túl az egészen, azt bánom, hogy akkor nem jelentettem fel az illetőt; talán akkor elgondolkodott volna, mert hiszen az a titok az én titkom is volt, nem csak a férjé és szerintem erre is áll, hogy a cél nem szentesíti az eszközt. Mindegy.
Viszont az számomra nagyon ijesztő, amit látok közvetlen környezetben és mindenütt, mit bírnak csinálni emberek egymással egy kapcsolatban. Mintha a kapcsolatok tényleg arról szólnának, hogy "enyém, enyém, enyém"... Bennem viszont felmerül, hogy hol van a másik fél ebben a történetben? Egyre biztosabban tudom, hogy - azon túl, hogy jómagam nem akarok így viselkedni - azt sem tűrném, hogy valaki engem ilyen mértékben kisajátítson, ennyire ne tartsa tiszteletben legalább azt a magánszférámat, amihez még egy kapcsolatban is jogom van... Szóval nem jók a kilátásaim:(
Amúgy én nem néznék bele azért sem, mert én ilyen részletességgel nem akarnám tudni; eléggé fáj az, ha átverik az embert anélkül is, és az úgyis kiderül turkálás nélkül is előbb-utóbb. Legfelejebb még szarabbul érzi magát, ha én korrekt voltam vele.

@skarlát betű:

Ilyesmi "titkok"-ra gondolva, persze hogy nekem is van amit még nem mondtam el... vagy az alkalom, vagy a téma odanemillése miatt. De nem eltitkolási szándékkal. Ha lesz egy egyértelmű apropó vagy éppen nekem fontossá válik a megoyztása, vagy a páromnak lehet fontos a tudás, ami a még el nem mondott információbol szerezhető meg, akkor teritékre kerül majd.

Én továbbra is amondó vagyok (egyéni véleményem), hogy a szerelmi kapcsolat ilyen szempontból egyedi-kivételes, mert pont az benne a pláne, hogy az együvétartozás érzése olyan elementáris, hogy megszűnik a titok fogalma.... semmilyen más kapcsolatra ez nem lehet igaz.....talán csak az ifjukori barátságok legmélyebbjei közelítik meg egy darabig :-)

A jogi csűrcsavar meg egy családon belül semmit nem ér :-) Melyik hűtlen jelentené fel a párját, mert az belenézett a zsebébe, a nyitvafelejtett mail fiókjába vagy az elölhagyott telefonja híváslistájába-sms-ibe ?
Abszurd az egész felvetés :-)

@skarlát betű:

Ja! És persze, a barátok-barátnők ránkbízott titka "szent", azért a barátok felelnek :-)
De a gyakorlat azt mutatja, hogy ebben a csajok és a férjeik sem következetesek :-) néha megosztják a barát-barátnő titkát, néha nem....
Én hajlok rá, hogy a titkot megosztó tudtával-elfogadásával adjuk csak tovább házastársnak az ilyesmit....
De itt is tettenérhető a szerelmesek "agyamentsége", hiszen az ilyen titok megosztása is az együvétartozást "demonstrálja", pont arrol szól (többek között), hogy nincsenek titkaink egymás előtt :-)

@HoldViola: Az erkölcsi minta... Hát, erről a végtelenségig lehetne agyalogni. Hogy mi minden romboló egy kapcsolatban, és hányféle olyan viselkedés van, ami fölött simán elsiklunk, pedig erkölcstelenebb, mint a hűtlenség.
De nem várhatjuk egy bíróságtól, hogy filozófiai kérdéseket boncolgasson - így aztán sose születne egyetlen ítélet sem.

@est ragon: Hát, én nem vagyok ilyen agyament, és nem is szándékozom már az lenni. Szerelmes igen, de agyament nem.
Persze, hogy az ágyban sokmindent elmondanak az emberek, amit nem kéne, erre építenek a titkosszolgálatok is. Ehhez még szerelmesnek se kell lenni egyáltalán.
Nem abszurd a felvetés, nyilván van, aki bepróbálkozik ilyesmivel (feljelentés az e-mail-ek feltörése miatt), mindenre van ember. Egymás ekézése váláskor meg nemzeti sport. Persze, nem csak itthon.

Tudod, a helyzet az, hogy írhatok én akármit, azzal egész biztosan a "témá"-hoz fogok hozzászólni. Ez már a parttalan locsogások természetrajzából következő egyszerű sajátosság.

nem szeretem, hogy kiélezzük nemekre. férfiaknak, nőknek egyformán lehetnek titkai. és igen, felvetődött, hogy mit is nevezünk titoknak tulajdonképpen. a levéltitokból indultunk ki és a titkolózásig jutottunk.

est ragon példát kért, hát tessék: évekkel ezelőtt elég szemrevaló csaj voltam és rámkattant a férjem (nős, kisgyerekes)nagybátyja. semmi különleges okot nem szolgáltattam a figyelmére, de előfordult, ha enyhén ittas állapotban volt menekülnöm kellett előle. nagyon kínos volt a dolog, rettegtem, hogy kiderül. aztán elmúlt ez is, mint minden, viszont évekkel később úgy alakult, hogy másik nő védelmében elmondtam a férjemnek, mi történt. nagy felháborodva kérdezte: miért nem mondtam el akkor?
- azért mert kinyírtad volna!! - elrágódott egy darabig a sztorin, aztán rájött, h tényleg! felboríthattam volna a családi békét egy hülye fellángolás és más ember idiótasága miatt. nem érte volna meg és egyetértett velem. ez nem dobta fel a kapcsolatunkat(:)) de egymás megértéséhez közelebb vitt.
sokszor vagyok így. az ember - ha esze van - mérlegel. ha fenn akarja tartani a családját - az én esetemben egy elég nagy családot - akkor gondolkozik, más szemszögéből is mérlegel és az alapján dönt.

@HoldViola:

Balhés válást láttam éppen eleget sajnos. Nem csak hűtlenség miatt van az, sőt!

@skarlát betű:
"nem várhatjuk egy bíróságtól, hogy filozófiai kérdéseket boncolgasson"
Ennek én nagyon örülök is - gondolom sokakkal együtt. Értelmezzenek meg alkalmazzanak csak száraz jogot - de azt minél jobban és hatékonyabban.

"az ágyban sokmindent elmondanak az emberek, amit nem kéne, erre építenek a titkosszolgálatok is"
Ez a titkosszolgáltatosdi az a dolog amihez remélem az életben nem lesz semmi közöm. Értem én, hogy szükség van rá, meg hogy csinálnia kell valaki(k)nek, de nem jó belekerülni soha.
Csak egy részben idevágó régi emlék:
Egy ügyvéd barátnőm mesélt annak idején egy példát, hogy hogyan is történhetek arrafelé "hidegen" a dolgok. Egy nő volt az ügyfele aki teljesen hétköznapi adminisztratív munkát végzett, de valami olyan adatokkal vagy cégnél ami miatt fokozott megfigyelés/átvilágítás vagy mi alatt állt.
Egyszercsak meglepetésszerűen közölték vele - természetesen nevek és részletek ismertetése nélkül - hogy a családi élete rendezetlenné vált a férje cselekménye miatt és így esetleg zsarolható is. Felkérték, hogy a munkája további ellátása érdekében rendezze a dolgot.
Na itt nem a nő turkált, aki tette annak joga volt hozzá, a kapott információ "biztos volt" és mégsem volt bizonyítékként felhasználni a válóperben.

@OakTree:

Utolsó modat: .... mégsem lehetett bizonyítékként ....
Ez már diszgráfia részemről, bocsánat.

Közben még az ugrott be, hogy ha ebben az esetben a feleség gyanakszik és kutat akkor törvényt sért -vagyis hiába bukik le a hűtlen férj mégsem használható fel pl. az esetleges váláshoz.
Így meg tuttira vehető volt a férj hűtlensége, mégis valami más kellett legyen a hivatkozási alap.

Szóval logikusan megközelítve a dolgot sem mindig célravezető szerintem kutatgatni.

Most akkor ott tartunk, hogy érdemes-e kutakodni? Jogos-e kutakodni? eredményét tekintve "etikus-e" kutakodni? vagy, hogy miként álljunk, úgy, általában a "másik" szabadságához?

Én, mint "eredménycentrikus" ffi, persze, máshogyan látom a dolgot... :-) a csalás kiderülése, minél tovább tartott a viszony, minél több hazugság (ami a titkot védi, de lehet úgy is interpretálni, hogy a megcsaltat védi.... bocs' , hogy mindig provokálok) rakódott mellé, minél jobban titkolták, annál nagyobb problémát jelenthet az érintetteknek, amihez képest az a morális deficit, hogy volt-e joga a megcsaltnak elolvasni a "nem az ő szemének szánt"-akat, általában eltörpül amellett.

De az is sokat elárul egy kapcsolatról, ha előbb kutakodik, előbb nyomoz, mintsem kérdezne a párjától... pláne, ha ezek után töri-zúzza a családi porcelánt, a csaló telefonjat-számítógépét, tépi a ruháit vagy a munkahelyén-baráti-rokoni körben "kellemetlenkedni" kezd..... ekkor már "mindegy is", hogy mi váltotta ki ezt... szerintem, szerintem, szerintem, szerintem... :-)

@OakTree:

Azt most olvasom masodszor Tőled (és nagyon bölcs meglátásnak tartom :-) ), hogy aki "kikéri magának", hogy tulajdonosi szemlélettel tekintsenek rá, olyasmiféle elvárásokat vessenek a szemére a csalás kiderülésekor, azok próbálják meg a saját viselkedésük ilyesmi vetületét is figyelembe venni.... jelesül avval nézzenek szembe, hogy amíg a megcsaltat, a családot és a gyerekeket védték a titkolózással, elhallgatással, becsapással, addig "tulajdonon belül" tartották a másikat, elvéve az "önrendelkezési jogát", végig abban a hitben tartva őt, hogy nincsen én+te felállás, csak kötelező "mi" van.... :-)

Na, nem ragozom tovább.......

@est ragon:

"a megcsaltat, a családot és a gyerekeket védték a titkolózással" - ez számomra már csak egyszerű ideológiai körítés.
Vagy igaz vagy nem. Nem lehet eldönteni. Elhinni, vagy nem hinni lehet.
Emberileg teljesen érthető, mert jóval jobban hangzik mint bármi más.

Egyébként ez az egész kisajátításos érvrendszer számomra azért olyan illogikus mindkét oldalról, mert csak a végén a veszkedéseken merül fel. Amíg a kapcsolat működik addig mindkét fél önként odateszi magából a párkapcsolathoz szükséges lényeges dolgokat a közösbe - többnyire ma már azért önként és dalolva (szerelmesen).
Nem MINDENT csak a hosszútávú működéshez szükséges dolgokat.
Aztán persze felmerülhet, hogy szép lassan ezt is, azt is vagy egy részét vegyük ki. Ez lehet pl. a szex+érzelmek egy része (hűtlenség), de bármi más is.

A Te hasonlatoddal élve én főleg azt láttam, hogy az így alaptőkéjét vesztett kft-t többnyire nagy veszekedések között felszámolják a volt tulajdonostársak.

@OakTree:

Ezek miatt vagy Te a szívem Tölgye :-)

@OakTree: Ez a merkantilista szemlélet emberi kapcsolatok tekintetében nekem mininum furcsa, noha nagyon sok múlik az érzelmeken az üzleti életben is, azért ott nem a csontodat és a bőrödet viszed vásárra, ez legfeljebb a keleti civilizációban van így, ahol egy munkahelyi befuccsolás szinte kötelező jelleggel vezet öngyilkossághoz.
A párkapcsolatokat nem józan megfontolás és minden részletre kitérő szerződés keretében szokás kötni, hanem csak úgy, megérzés alapján (persze, a modern házasságról beszélek), vagyis, ahogy egyszer kardhal kolléga írta, csupa olyasmire teszünk ígéretet, amiről nincs fogalmunk, és nem is lehet. És a világon mindent könnyebb felbontani, mint egy házasságot, noha az teheti csak igazán pokollá az életünket, ha elromlik. (Jó, ha a családod 4 nemzedékig adósa a kínai maffiának, az keményebb dió, elismerem.)
Érettebb fejjel kötött vagy nem szerelmi házasságban esetleg nagyobb a tudatosság, ott viszont sokszor játszik a félelem, hogy már nem fog az illető jobb partnert találni, kifut az időből, lépni kell, és köt egy kompromisszumot, amit később már nagyon nehezére esik vállalni. Sok ilyen esetet láttam.
A gyerekekre való hivatkozás nem ürügy, nálam pl egyértelmű, hogy nélkülük nem lenne semmiképp házasság a továbbiakban, egyedül miattuk vagyok hajlandó elviselni az együttélést. Ilyenre is ismerek példát eleget.
Egyébként meg kinek kell a kényszerű hűség? Kell nektek az, hogy a partneretek megerőszakolja magát, csak, hogy betartson egy szabályt, ami őt nem teszi boldoggá?

@skarlát betű:

A merkantilizmus legyen akkor egy sántító példa. Nem is értek a pénzhez, meg kevés is van belőle foylamatosan :)

Az elejével teljesen egyetértek.

"kinek kell a kényszerű hűség"
Ez senkinek sem kell. Kényszerű semmi sem. Ezen már régen túllépett szerintem ez a kultúrkör.

Ez most errefelé az egyének teljesen szabad döntése. Sikertelenség esetén pedig ott válás nehezen kivívott lehetősége is. Ami persze nagyon nehéz, de hát a társadalom/jog szerintem nem is tud semmi többet kezdeni a dologgal.
Nehéz ügy, és igen fájdalmas, de hát kevés kudarcnak van fájdalommentes következménye.

Csak a gyerek(ek) miatt együttmaradni természetesen már nem párkapcsolat, csak valamiféle kényszerszövetség. Jelenleg nagyon úgy tűnik, hogy a gyerek(ek)nek teszi a legrosszabbat hosszú távon.

Csak azért igyekszem az ideológiát és az érzelmeket amennyire lehet lehámozni, mert minden ideológiai indok megáll fordítva is:
pl:
Egyébként meg kinek kell a hűtlenség utáni kényszerű látszatkapcsolat? Kinek kell az, hogy a partnere megerőszakolja egy olyan dologgal, ami ha kiderül akkor az őt nem teszi boldoggá?

@skarlát betű: @OakTree:

Mielőtt félreértés lenne: Az előzőt is általában értettem és nem Rád. A gyerek miatti együttélés is lehet kultúrált intelligens és a gyerekeknek jó.

Közben hirtelen még hűség/hűtlenség és kényszer:
Hűség:
Ahogy most is írtad a legtöbben tényleg nem tudatosan és érzelemvezérelten, de hallgatólagosan vállaljuk azt, hogy megpróbálunk monogám (érzelmileg és testileg hűséges) párkapcsolatot hosszú távon fenntartani. De még így sem látom kényszernek. Nem kötelező. Kilépni "visszacsinálni" lehet - abszolút igaz, hogy nem egyszerűen.

Hűtlenség:
Teljesen egyoldalú és önkényes lépéssel az önként vállalt közös életformában alapvető változás előidézése. A másik félnél kényszerhelyzet előidézése. "Visszacsinálni" nem lehet.

Ahol a legelején vagy akár menetközben kölcsönösen tisztázzák és elfogadják a nyitott kapcsolatot, ott nem is tudom értelmezni egyik fogalom sem.

@OakTree:

fogalom sem = fogalmat sem :(

Balerina.

-Édesem, nem láttad a bögrémet?

-Szívecském, hogyhogy a te bögrédet? Most, hogy összeházasodtunk, már nincs enyém-tiéd, csak miénk van! Egyébként ott van a polcon... És most mit keresel még?

-Hát... izé... a kockás alsógatyánkat.

@kardhal77:

Nagyon jó és nagyon találó :)))

Tényleg sokan hiszik azt, hogy egy papírtól meg egy hagyományos formális megnevezéstől minden más és szép lesz automatikusan.

A "tündérlány" értelmezés is érvényes persze, de én konkrétan Sztankay Á. trófea-előjelzésére utaltam, látván, hogy belendült a vadászgépezet. Mindegy. Semmi jelentősége.

A konkrét esetre vonatkozóan viszont a szokott módon embertelenül aljas és hazug értelmezés, mint általában bármi, amit te megvéleményezel...

Általában is elképesztő, hogy mennyit tudsz hazudozni, pont az objektíve érvényes jelenségek és összefüggések ürügyén. Azokra indulsz be a jelek szerint. Pedig nem kéne.

Egy párkapcsolat kialakulásában mindig ismert vagy rejtett értékmérők és értékjelzők hatnak közre, precíz hierarchiába rendezve a kapcsolati működést.

Egy emberi tartalmúként felépülő kapcsolatban már maga ez a tény is elég nehezen kezelhető, sok esetben egyszerűen elfogadhatatlan, de az meg különösen tűrhetetlen, hogy eleve a puszta hierarchia fenntartása és megerősítése legyen a párkapcsolat központi momentuma. Márpedig a női gondolkodás eleve és szélsőségesen hierarchiaközpontú, annyira, hogy sokszor nem is találni benne más jellemző momentumot, mint csak ezt.

Adott férfi, női egyed erotikus vonzereje, szexuális kisugárzása egy veleszületett fizikai adottság, olyan objektív jellemző, mint az örökölt vagyon vagy társadalmi pozíció. Egyformán amorális, sok esetben kifejezetten embertelen ezeket az adottságokat tehát mások feletti fölényhelyzet kialakítására használni, szándékosan irigységet generálva azzal dicsekedni, mekkora vagyont örököltem, micsoda befolyásos családom van, vagy rengeteg szexuális kapcsolatom van, mert mindenki engem akar megkefélni.

Ezek nagyon aljas dolgok. Ennél már csak az aljasabb, amikor ezek a tényezők eleve egy adott párkapcsolati hierarchia létrehozására, ill. megerősítésére vannak felhasználva, mármint abban az esetben, ha egyáltalán létrejött is bármi.

@Nyikosi: @Ulica Baszmannaja:

Na! :-) most mar egy titokkal kevesebb.... :-)

eddig nem volt világos, hogy hol kapcsolódtok ide, hogy kinek írtok, hogy kit szólítotok meg :-)

érteni most sem értem :-) , de diszkrét tudok lenni és át tudom ugrani a kommentjeiteket :-)

Fő a kommunikáció , az interakció ! az meg, megy Nektek 1000-el :-)

Mit nem mondasz, b+... És ezt csak így egyedül, bandázs, biztosító kötél, minden nélkül, séróból... Hallod... Nem semmi.

@Ulica Baszmannaja:

Hát... :-) néha bejön egy-egy merész ugrás a sötétbe.... de ha sikerül (mint most is), akkor még mindig mondhatom szerényen, hogy csak szerencsém volt... :-)

Tedd hozzá: Nagy. Nagy szerencséd volt. Amikor végre megértetted, amiről (eredeti állításod szerint) továbbra sincs fogalmad sem... Hm. Érdekes azért ez így. Amúgy jól vagy? Egész biztos? Nana... Nálad sosem lehet tudni...

@Nyikosi:

Mivel már nagyon erősen nem ide tartozik, valószínűleg ki lesz moderálva.

Tényleg minden hátsó szándék és egyéb nélkül csak tényleg mindenevő vagyok és a puszta női kiváncsiság:

Ez a fogalmazás és szemléletmód engem nagyon erősen emlékeztet Dr. László András illetve a Ultradextro-conservativitizmus fogalmazás- és szemléletmódjára.
Véletlen?

Semmi sem véletlen. Ez sem véletlen, hogy az én fogalmazás- és szemléletmódomnak pont annyira semmi köze a Dr. László Andráséhoz, mint amennyire az Ultradextroconservativitizmus-hoz sem.

Ez az egybeesés már-már kísérteties, aminél már csak az megdöbbentőbb, hogy mi mindenhez nincs még - említetteken kívűl - abszolúte semmi közöm. A világ és benne a létezés dolgai egyszerűen csodálatosak.

@OakTree:

Drága Tölgyecske! :-)

Ilyen ultradextro...???? izé tényleg van? vagy ezt most "szülted" az alkalom abszurditásával megtermékenyülésed után közvetlenül :-)))) ?

ki is google-zhatnám, hogy mi a túró ez, de inkább avval szórakoztatom magam, hogyha ez vmi vicc, élc, akkor kicsit olyan mint K Frigyes: Így îrtok ti...cimü örökbecsüjének egyik gyönyszeme.... a repülős-műszaki szakzsargonnal teletűzdelt dicsekvés leírása, valami szalon-katonatiszt stilusában :-) , ami televan olyan hülyeségekkel, hogy beszorult a stucni alá düzni.... stb

@OakTree:

Na! Utánanéztem a dolognak.... :-(
Már nem mosolygok...
Kár..... úgy jobb volt, ahogy én képzeltem el.... :-)

@OakTree:

Remélem (el sem tudom képzelni, hogy máshogy lenne) Te csak "szakmai kiváncsiságod" okán látogatod azokat a portálokat, ahol ez a kifejezés napi használatban van ?

Nekem elég mellbevágó volt átfutni az első három találaton.... :-(

Mindenkinek elment az esze?

@est ragon:

Nagyon érdekel minden.
Mindenhová az emberi kiváncsiság visz.
Annak idején Julius Evola báró egy könyvét olvastam és kiváncsi lettem, hogyan is van ez a magyarul hasonló verzióban. Ha nem ismerek valamit, hogyan legyen róla véleményem? Ennyi.

@kardhal77:
Nekem már elég régen :)))

@kardhal77: Nekem neeem!!! (Bukfenc mindent tud. De tényleg.)

@kardhal77:

Ezért vahy te is itt, nem ?!? :-)

Az nem úgy van. Hanem úgy, ahogy azt én jobban tudom. Mert miként már más helyen is említettem, sokan a napi valóságot valóságimitációval helyettesítik. Márpedig erről a szimulált lényegű valóságról modellalkotás útján, vagyis tisztán szimulációs eljárással, kizárólag szimulált lényegű ismeretek szerezhetők, ezért az így létrejövő megértés egyszerűen nem más, mint a megértés szimulálásának módszerével létrehozott szimulált lényegű megértés… Nna.

- Aha. Sört hoztál?

@OakTree:

és mond csak, most, hogy elolvastál ebben a tárgykörben ezt azt Evola-tól dr. László-ig, miként látod ezt az érdekességet?

a félműveltseg díszpéldánya vagyok. de avval álltatom magam, hogy "dehogy" :-) , inkább tapasztalt és hamar az emberi mozgatórugók valamelyikét tudom "desztillálni" bármely tömény katyvaszból....

most szép lassan elolvastam egy 10 évvel ezelőtti interjút virág lászló tollából evvel az úriemberrel.....

A recenziója az egésznek, hangsúlyozottan a RÉSZEMRŐL, hogy ne öregedjen meg senki.... :-)
ha mégoly' tanult és világotlátott is mint ez az úr volt 61 évesen :-)

másrészt, mindig egyfajta borzongató félelemmel tölt el az olyan "felsőbbrendűségében" tévedhetetlenné váló ember bármely megnyilvánulása, amely leplezetlenül kimutatja az egyik legprimitívebb emberi gyarlóságot, ami a hiúság és a hatalomgyakorlás leplezetlen vágyásából gyúródik össze, és ha hozzá keveredik bármely valódi, az átlag fölé emelő képesség (itt a sokat tanultság "talmi csillogtatása) akkor csak a "ha a hülye kap egy kalapácsot, elkezd mindent szögnek látni" arroganciában ölt testet....

Igen , ezt egyetlen interjúból "előitéltem meg" ....
szégyen-gyalázat, hogy "szerencsétlen" ember 5 évtizednyi munkásságát így nyírom ki.... ez az én arroganciám.... :-)

Mivel a világról és a létezésről szóló ismereteink lényegében kivétel nélkül valamilyen szintü tárgyi érvénytelenségen alapulnak, semmi különös nincs abban, hogy napi létezésünket tömény hazugságok és érvénytelenségek rendszereire építjük fel. ( És rá. Oda. Neki. Bele. Szanaszéjjelösszevisszaszerteszét...)

Szandi-mandi.

És, ha már így a tárgyban megszólított lettem, odanyílvánulnék, hogy nem igazán a szóbanforgó úriember éktelen baromságaival van gond. Hanem, amint fentebb céloztam már rá, az alapokkal.

Van ugyanis egy abszolút erejű tapasztalati tény. Ez pedig az, hogy nem született még egyetlen olyan, magát metafizikusként meghatározó személy (filozófus!!!? Jaj, neizéjjünkmáá...) akinek a leghalványabb fogalma lett volna arról, mi is lenne a metafizikai valóság tényleges lényege, hogy ennek érvényességéről már szó se essék.

Amit erről egy metafizikus mondani tud, az általában csak annyit jelent valójában, hogy hát az olyan izé... Ugyanis a mi jó (értsd: hülye) metafizikusaink minden tudása tulajdonképpen abból áll, hogy buzgón tudják elemezni azt, amiről valójában fogalmuk sincs.

Amivel persze egyáltalán nincsenek egyedül. Így van ez minden hitelvi, hitbéli tevékenység esetében egyformán, (lásd: vallás, filozófia, "elméleti" fizika, stb.) melyek közös és eléggé kezdetleges lényege az, hogy egyaránt valami igen primitív dogmatika köré épülnek. (Kérdésre: A pszichoanalízis nem tartozik ide, mert azt most kihagytam. És, ha én kihagyok valamit, akkor az ki van hagyva. Nahát.)

Hát.... még jó, hogy hétfőn reggel SB felvezet vmi új témakörbejárást, mert ez most itt akkora gellert kapott, hogy a fal adja a másikat.... :-)

@OakTree:

Látod, Tölgyecske?! ez az én formám.... :-(

a sok olvasgatás után belefolytam egy beszélgetésbe, hogy egy kicsit melletted lehessek (vetüljön rám közvetlem közelről a dicsfényből, ami övez Téged) és valami filozófiai vita kellős közepében kell szembesülnöm a metafizikai szemlélet ultrajobbos konzervativizmusának kritikájával...? :-)
kitört a hétvége, ma még nem ettem meleg ételt.... a kisfiam névnapját is lekésem éppen.... már csak ez hiányzott nekem .... talán majd legközelebb..... :-)

@kardhal77:

Nekem túl nehéz terep ez,így nyári gumikkal....
Ez neked való, sportemberhez méltó (méltatlan ?) feladat....
Tiéd a pálya ! :-))))

...nem én kezdtem! (A gellerezést.) (És, ha igen, akkor se.)

@est ragon:

Köszönöm :)))))

Hogy kerül a csizma az asztalra?
Mi köze az Öregúr szószátyárságainak a Titkok, Levelek, Levéltitkok témához? Netán savanyú lenne már neki a szőlő?

Jó kérdés. De sebaj. Asztalunk is van, csizmánk is van, már csak Triciát kellene lecserélni... Valami kézzelfoghatóbbra. Túlságosan is transzcendens az ő lénye az én némileg evilágibb igényeimhez képest...

@HoldViola:

Ma épp két hete, hogy egy titkod nem hagy nyugodni.

két poszttal ezelőtt azt írtad, hogy egyszer elvben benne lettél volna egy hármas szexben, de utólag már bánod, mert kiderült a fiúd inditéka.....

A fiúd valódi inditékát sejtem :-) , de mi volt az az álinditék, amivel rávett téged az elvi beleegyezésed megadására ????!!!!

Ha könyörületet ismersz, elárulod nekem ezt. Azóta, mint egy rejtvényen, töröm a fejem.... már aludni sem tudok azóta.... :-)

@est ragon: A szakításos beszélgetéseink során az derült ki, hogy ennek - ahogy még sok más dolognak - semmi köze nem volt hozzám, csak felhasznált engem, mert én "kapható" voltam erra, ami neki régi vágya volt már, csak a feleségétől sosem kérhetné, mert őt ettől jobban "tiszteli". Azt tudtam (azt, hogy régi vágya), de úgy tudtam, hogy eddig azért nem került rá sor, mert ezt nem lehet "bárkivel" és kifejezetten velem szeretné megélni. Én belementem, mert szerettem volna boldoggá tenni őt, ő viszont éppen azért akarta velem, hogy ne sértse meg ezzel a kéréssel a hitvesét, aki előtt ilyesmit még csak megemlíteni sem lehet:(
Te most talán gyerekesnek tartasz, hogy nekem ez nem mindegy, számomra pedig igenis sok minden áll vagy bukik a motiváción. Nem miattam volt velem, nem "a két szép szememért", hanem csak azért, hogy tömködjem a lékeket. Ezért tudott túladni rajtam, mikor már az érdeke mást diktált.

Chelsea-ben hűvösek az esték mostanában...

Gordon felügyelőnek pedig gondjai voltak. A hallban öt hulla hevert, és egyiknek se volt érettségije. "Ez kemény menet lesz." -gondolta. Rosszkedvűen méregette őket, és azon tűnődött, kit küldhetne el egy kávéért...

@HoldViola: Hát, ez a te exed meglehetősen tenyérbemászó ürge lehetett, remélem, már tisztábban látod...
Amúgy meg nem tisztelet kérdése, hogy egy nővel szívesen hármasozna-e egy pasi, mert ez nem dehonesztáló dolog. Gondolom, a nagy tisztelettől csak misszionárius pózban és sötétben szabad házaséletet élni.

@est ragon: Tényleg témahiányban szenvedsz :P Szólj hozzá a pucér pasikhoz :)

Keine Kommentar.

@HoldViola:

Köszi a választ. Semmiképp nem kivánlak el-meg-stb. itélni. Pláne nem gyerekesnek :-)
Kifejezetten jólesett olvasni, hogy olyan erős volt benned az adni akarás, annyival fontosabb volt a párod öröme, hpgy ezért "képes lettél volna" belemenni olyasmibe, ami a "természeted"-indittatásod ellenére volt.
Őszintén szolva, fel sem tételeztem, hogy ilyen van.... magamból kiindulva, a párom "sírva könyöröghetne", akkor sem tudnék ilyesmit megtenni neki.. :-(
Azt hittem, hogy ilyesmibe akkor megy bele akár ffi, akár nő, ha saját késztetés és kiváncsiság is elég erős ehhez.... önfeláldozás (biztos önző dög vagyok, meg feltékeny kisajátító, meg prűd konzerv, stb :-) ) etéren számomra felfoghatatlan.... ehhez női lélek kell....

@skarlát betű:

Holnap elolvasom az új posztot, és kommentelem is :-) megigérem :-)

Hát igen. Az érzékeny, áldozatkész női lélek az tényleg maga a csoda. Mert van olyan, a feleségét aktívan kefélő nős pasi, akiért még a hármasszexet is bevállalná egy további újabb nővel együtt, és van olyan egyedül élő fasz, akiért még egy kurva szót sem...

Igen, ez valóban csodálatos. Mocsok.

@skarlát betű: Hát... Ezt mondta nekem, hogy mert őt nem sértheti meg ezzel. Ténylegesen arról lehet szó, hogy ő saját magát nem vállhatja a felesége előtt. Az ő titka a párja előtt leginkább az, hogy milyen ember ő valójában. Ilyen egy valóságot el nem bíró kapcsolat, ahol ilyen szinten nem lehet őszinte az ember. Ez egyébként szerintem a vízválasztó: a levéltitok szent, a másik privát szférája szent. A szexualitás körében viszont nincs helye titkolózásnak, mert ezen múlik, hogy a párom elfogad-e engem ténylegesen, vagy sem. Csak úgy hozhatom döntési helyzetbe, ha önmagamat adom: elmondom neki, hogy nekem ez a vágyam. Lehet, hogy ténylegesen nem lesz benne esetleg ő partner, de ha még csak fel sem merem hozni, szerintem az gáz. Akkor nem is engem szeret, hanem azt, amilyennek mutatom magam és amilyen nem leszek sosem.
"Nem sérthetem meg vele, mert őt ettől sokkal jobban tisztelem.." ... Ehhh... :(

@est ragon: Tudod, nagyon-nagyon féltem, de megigérte nekem, hogy majd vigyáz rám és ha nem lesz jó nekem, abbahagyjuk. Olyan nagyon szerettem volna őt boldoggá tenni, ezért nem gondoltam bele mélyebben, hogy nekem ez majd jó lesz-e. Aztán a sok hónapnyi keresésnek köszönheteőn eléggé a tudatom részévé vált a dolog; annyira, hogy a végén már nem tudtam volna jószívvel azt mondani, hogy engem nem hajt a kíváncsiság. Annyira meg akartam felelni neki, hogy már nem tudtam a végén, hányadán is állok ezzel a kérdéssel. Most, mikor már szakítottunk jó sok hónapja, még mindig gondjaim vannak ezzel, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy nem akarom soha, senkivel kipróbálni.

...te tényleg teljesen hülye vagy...

@HoldViola: Már mivel vannak gondjaid? Azzal, hogy gondolsz magára a lehetőségre? Nem kell szégyellni, ha kíváncsi vagy, és azt se, ha esetleg vágysz ilyesmire, teljesen normális dolog. És az is, ha egy pasi ki akarja próbálni.

A legtöbb legitim kapcsolat nem őszinte se szexuálisan, se sehogy - lehet, hogy most ez sommás. De nagyon sokan nem merik felvállalni, mi mindenre vágynak, mert kb biztos, hogy abból csak támadási felület lesz, értetlenség és gyanú. Akivel nem lehet őszintén beszélni, azzal nem is fognak (kivéve néhány kezdeti próbálkozást). És persze, hogy nem a valóságot mutatja az ember, ha tudja, hogy azzal csak elássa magát. Ritka az olyan kapcsolat, amelybe még az extrém vágyak bevallása is belefér. (A hármasozás nem extrém.)

@skarlát betű: Az egész téma okoz gondot, nem tudom hová helyezem ténylegesen: elutasítom, vagy kíváncsi vagyok; hogy csak neki akartam megfelelni, vagy ténylegesen izgat a dolog. Azt tudom, hogy valamilyen szinten kinyitott engem ez a kapcsolat: már érdekes tud lenni számomra egy olyan szexfilm is, amiben csak csajok vannak és egy-egy csinos lányban nagyon tudok gyönyörködni, ilyenek. De a "többiben" bizonytalan vagyok, mégha ezt halál ciki is bevallani, mert hát 30-on túl csak illik tudni az embernek, hol fekszenek a "korlátai" pontosan.

De miért vannak emberek olyannal benne egy kapcsolatban, aki mellett nem lehetnek önmaguk, aki nem fogadja el őket teljes valójukban? :(

@HoldViola: Nekem is kérdés volt ez, és harmincon túl. Természetes, ha még ilyenkor is vannak témák, amelyekkel kapcsolatosan nincs határozott álláspontunk, miért kéne, hogy mindent leszögezzünk?

Hogy miért élnek emberek ilyen kapcsolatokban? Hát, mert ilyen jut nekik.

@HoldViola: @skarlát betű:

Teljesen egyetértek SB-vel. Pedig nem is mindig szoktam :-)

A lényeget tekintve pedig Holdviola álláspontját is osztom. Mármint, hogy ha emberek nem merik a vágyaikat felvallalni már a társuk előtt sem, ha évek-évtizedek alatt nem alakult ki az a stilus-forma, amiben a "ciki", önmagunkban sem tisztázott valtozásainkat megbeszélhetnénk, akkor csak a távolságot növeljük egymás között, hiszen ahogy szaporodnak a változások bennünk (mert csak a változás örök, semmi más) úgy szaporodnak az elhallgatott, elkerült titkaink....

persze felmerül bennem egy egyszerű technikai kérdés is :-)

milyen hármasozást kíván egy ffi és milyet egy nő..?
mennyi benne a homoerotika vagy egyátalán megmaradhat-e tisztán heteronak egy hármas felállás....?
mi izgatja ebben a nőt annyira, ami legyőzi a "természetadta" féltékenységét....?
mert engem, ffiként sok minden visszatart és semmi nem izgat abban, hogy másodmagam ügyködjek a hölgy örömére :-( és ha még azt is beleveszem, hogy fordítva (két nő + egy ffi) még egy kis "leszbi show" beütést is elvárnak a ffiak, akkor pláne tele vagyok ellenérzéssel, mert én senki nő kedvéért nem adnék elő "buzisót"... (bocsánat a kifejezésért, de nem tudom, miként nevezik ezt hivatalosan)...

@est ragon: Egy nő mind a 2 féle hármast akarhatja. Teljesen heterónak is megmaradhat a dolog, bár akkor mesterkéltebb lesz - már, ami a 2N+1F verziót illeti. Nincs szimmetria a 2 felállás között, hiszen a női biszexualitás társadalmilag elfogadottabb, így aztán nem léteznek olyan nagyon erős averziók sem az emberekben (a legtöbb szex iránt érdeklődő férfi kifejezetten pártolja az ilyesmit, szerintem). A legtöbb heteró nő viszont nem szeretne biszexuális férfiakkal szeretkezni - ha jól tudom. De lehet ez is kultúrafüggő, természetesen.
Ha egy nőben még csak kíváncsiság sincs ez irányban, persze, hogy ne csinálja csak a pasija kedvéért. Ahhoz, hogy élvezze az ember, kell, hogy legyen benne vágy, bár tény, hogy ezt sokszor magunknak se valljuk be.

@skarlát betű:

".. bár akkor mesterkéltebb lesz.." ez jó :-)
a legjobb megfogalmazás eddig. rámutat egy kicsit arra, amit eddig a magam álláspontjaként feszegettem: hogy a hármasozásba beleegyezés-belenyugvás sem fogja az abba averzióval a lelkében beszálló hitvest feloldani.... mesterkélt és "magát megerőszakoló" lehet, ami nem kis veszélyt jelent a későbbiekre nézve..
Én amondó vagyok, hogy ebbe csak az menjen bele, akár ffi, akár nő, ha telve van kiváncsisággal, vagy kimondott vággyal eziránt.... ha nincs ilyen alap valamelyik félben meg, akkor a másiknak le kell erröl mondania. Sarkosnak tünhetek, de szerintem itt nincs helye önfeláldozásnak..... Ez az én véleményem.
Az a ffi vagy nő, aki emiatt hagyja el a házastársát-családját, vagy csak ezért képes veszélyeztetni azt, az egy gyermekded önzőséggel bíró gyenge lélek.... még jó, ha csak ezen a területen derül ki róla... bár kötve hiszem, csak itt nyilvánulna meg...
Tartottam lélekben én is már ennyire mélyen.... de kinőhető :-)

@skarlát betű:

Nincs szimmetria a két felállás között, mert a nöi biszexualitás társadalmilag elfogadottabb.....

Azért ez ütős.... :-) mi köze a társadalmi elfogadottságnak egy olyan dologhoz, ami maximum arra a két, esetleg három ember legintimebb magánügye..... eddig "lenéztük" azokat, akik gyávák bevallani maguknak vagy párjuknak az esetleg "elnyomva tartott" vágyukat.... most meg avval mentegeted a vonakodó ffiakat, hogy ha ők a társadalmi el nem fogadottság miatt "nyomják el a biszexualitásukat, akkor az frankó... de ha egy nő erre való hivatkozással nyomja elő sem engedi bújni, még a gondolatot se, akkor az már prüd-maradi-lejárt konzerv ... ? :-)

bocs a fogalmazás zavarosságáért, de telefonon csak egy sort látok és "el el felejtem" az első tagmondatok ragozását, igeidejét, tárgyára vagy alanyára tett utalásait..... de remélem, azért érthető, amit feszegettem benne ?. :-)

est ragon irta: "...a ciki, önmagunkban sem tisztázott valtozásainkat megbeszélhetnénk ..... hiszen ahogy szaporodnak a változások bennünk (mert csak a változás örök,semmi más) úgy szaporodnak az elhallgatott, elkerült titkaink..."
Terjesszük ki a változások körét a cikire, titkokra leszűkitő nézeteidet!
A világ, a természet, közvetlen környezetünk (emberi társadalom) és benne az ember (tudása, kulturája, hite, nemi élete és szerelmei) is állandó változás, fejlődés tárgyai. A létért való küzdelemben a jobban alkalmazkodni tudó fajok élnek túl, az egészségesebb, erősebb, intelligensebb és potensebb egyedek kiválasztódása tartja fenn a fajt. Igaz ez az emberi társadalomra és annak egyedeire, ránk nézve is. Az emberi faj ugyan túlszaporodott (v.ö. az 1950-es és 2010-es globális adatokat) - de egyenetlenül. Európában negativ, Távol-Keleten erősen pozitiv a népszaporulat trendje. Talán azért került ennyire középpontba a szexualitás, a testi szerelem a kulturában, a mediában, hogy az elmúlt pár évtizedben a fehérbőrű emberek körében az utánpótlást sem biztositóan lecsökkent születésszámot újra megnövelje, és tudja magát ez a rassz reprodukálni? Ilyen okon is el lehet gondolkozni, mivel a korábban igen merev szexuális erkölcsi normák és a családot illető nézetek és szabályok is valóban megváltoztak, lazábbak lettek.Köszönhetően annak, hogy a nők tanulnak, dolgoznak, illetve annak a társadalmi nyomásnak is, hogy mindkét félnek kell tudnia pénzt keresni. Új generáció döngeti a kapukat, sőt be is lépett a felnőttség kapuján. Ők sokkal őszintébbek, szókimondóbbak, racionálisabbak, mint elődeik.
Nem rosszabbak, vagy jobbak szüleiknél, egyszerűen csak mások. Talán szexuálisan is jóval aktivabbak, mint az 1-2 emberöltővel ezelőtti fiatalok. Értik az új idők új szavát, de közben nem akarnak feleslegesen konfrontálódni. Élni akarnak, szeretni akarnak, és a gyerekeiket is föl akarják nevelni. Azt hiszem, ilyen egyszerű az egész.

@est ragon: Szerintem az csak a jéghegy csúcsa, ha valaki az effél vágyait nem vállalhatja a páárja előtt; barátok elbeszéléseiből az derül ki, hogy némelyikük még olyan egyszerű kérdésekben sem mer őszinte lenni a férjéhez/feleségéhez, hogy én csak pislogok. Az emberek olyan szinten képes engedni az érzelmi zsarolásnak, hogy az félelmetes: a "pedig ha szeretnél, akkor..." kezdetű mondatokkal mit lehet csinálni némelyekkel, te jó ég:(
Szerintem ez nagyon gáz, mert az annyira k* sz* érzés, mikor az ember azt érzi, hogy nincs elfogadva:(
Ami a hármast illeti, én ha elképzeltem ezt a dolgot, leginkább addig jutottam gondolatban, hogy a kedvesemet valakivel közösen kényeztetni, szóval csak a neki adás vezetett, ezért nem éreztem féltékenységet. Mikor felmerült annak a lehetősége beszélgetések során, hogy esetleg ők egymással lehetnek-e elfoglalva, nem zárkóztam el, sőt bujkált bennem némi kíváncsiság, milyen érzés lenne őt mással látni. Az a gondolat, hogy ő váljon passzívvá egy időre, már sokkal kevésbbé lelkesített, legtöbbször félelemmel gondoltam rá, bár bevallani nem igen mertem. ha paráztam ezen, azzal "nyugtatott meg", hogy némi alkohol csodákat művel. @skarlát betű: én is ezt tudom megerősíteni: elképzelni nem tudnám magam egy 2F-1N felállásban. Egyetértek veled, hogy a lányok esetében talán nem olyan erősek a határok. Én pl. legutóbb a barátnőmmel egy koncerten nagyon sokat voltam kézen fogva, hogy ne veszítsük el egymást a tömegben, és egyáltalán nem volt bennem ellenérzés; egy másikkal képesek vagyunk akár fél órán át is úgy beszélgetni, hogy közben fogjuk egymás kezét, vagy egyikőnk a fejét a másik ölébe hajtja, aki aztán simizi a haját. A pasiktól ilyet nem látok és azt hiszem, nem is szeretnék:) Nem vagyok kirekesztő, semmi bajom a homoszexualitással, de az viszolygással töltött el, mikor egyszer egy mozielőadás alatt kénytelen voltam végigszenvedni, hogy végigsmárolják a filmet az előttem lévő sorban:)

@est ragon: Ugyan már, est ragon, most komolyan... Az emberi szexualitás sajna vagy nem sajna nagyon is függ a társadalmi elfogadottságtól. A késztetéseink természetesek, de hogy azokból mit engedünk kibontakozni, tudatossá válni, és mit fogalmazunk meg, akár magunknak, de főleg másoknak, az már teljesen a társadalmi elvárásoktól függ. Pl az incesztus a legtöbb kultúrában tabu. De van olyan, ahol nem, pl az ókori Egyiptomban teljesen normálisnak számított, hogy fivér és nővér egy pár legyen, házasságra lépjen, satöbbi. Vagy mondhatnám az állatokkal folytatott szexuális aktust, ami bizonyos vallásokban szakrális cselekménynek számított.
Ha tehát azt az üzenetet kapod mindenünnen, hogy heteró férfi nem vágyhat másik férfi érintésére, még a legjobb barátját is csak hátbaveregetnie illik, akkor az bizony baromi komolyan ott lesz az agyadban és magad is meggyőzöd arról, hogy te még álmodban se vágysz ilyesmire. Nőként annyival könnyebb a helyzetünk, hogy a fizikai kontaktus megengedett, bevett dolog, és innen már a vágy is könnyebben ébredhet fel. De azért itt is vannak komoly gátló tényezők, persze.

@HoldViola: Azt viszont nem mondtam, hogy nem tudnám elképzelni magam egy 2F+1N konstellációban :) Feltéve, ha a fiúk nem foglalkoznak egymással :)

@skarlát betű:

Még igazat is adok Neked (biztos a karácsony közeledte miatt :-) , de ez a magyarázat, miszerint a társadalmi megitélés fog vissza ffiként, hogy megbuzuljanak, ha igaz, akkor ugyanez a társadalmi elitélés miért nem fojtja el a bennük a vágyat a házasságtöréstől, hármasszextől stb.... ? :-)
Miert fogadod-várod el egy hetero macsótól, hogy hagyja csak elfoltva a homokosságát, pedofiliáját, gerontofiliáját, stb- ét.... mert az társadalmilag is fontos korlát, vagy mert a Te izlésednek megfelelő önkorlátozás ?
Ugyanakkor "lekezelően" bánsz azokkal, akik érvként hangoztatják itt, e fórumon, hogy fontos társadalmi és erkölcsi és párkapcsolati és családi elvárás, hogy fojtsák el magukban a hűtlenségre irányuló késztetéseiket. Csak mert Te másként látod ezt?
El sem hiszed, hogy lehet szenvedés és hiányérzet
nélkül élni, ha az ember "megtanulja" kezelni azokat a külső ingereket amelyek ráerősíthetnek a belső ösztönökre és késztetésekre..... sem fájdalmat, sem csillapíthatatlan hiányt nem okoz, ha valaki "nem enged" valamely társadalmilag már nem túl szigorúan megitélt, de párkapcsolati vagy családi viszonyokban veszélyes késztetésnek....

@est ragon: Megint nem azt olvasod, amit odaírtam. Nem mondtam, hogy megbuzulnál - bár már maga a szóhasználat is zavar kissé, mert ennél PC-bben kéne fogalmazni. Azt állítottam (kéretik nem mindent magadra venni, általánosságban beszélek), hogy a heteró önképű férfi még annyira se enged esetleges tudatalatti homoeoritkus késztetéseinek, mint a heteró nő - noha a legtöbb nő se enged neki.

És azt se állítottam, hogy ne lehetne valaki boldog monogám kapcsolatban. Elhiszem, hogy nem okoz csillapíthatatlan hiányt, ha csak egy partnered van, hiszen neked a jelek szerint (nota bene, miután eléggé kitomboltad magad, ami ugyancsak nem felejthető) az utóbbi tizenx évben teljesen megfelelt a monogám élet, és ismerek más ilyen embert is, teszemazt a férjemet. (A nehezebbik dolog az, hogy mind a 2 félnek megfeleljen ez az életmód.)

És azt se tagadtam, hogy rengeteg embert visszatart a hűtlenség társadalmi megítélése. Most mi a kérdés? Hogy én negatívnak gondolom-e, hogy a szexualitásunkat meghatározza a mindenkori vallás/társadalmi szabályok? Ha ez túlzott korlátozást jelent, azt negatívnak tartom, igen, de baromi nehéz megmondani, mi a túlzott és mi az egészséges. Úgyhogy nem is teszek rá kísérletet.

@skarlát betű:

A második résszel szinte szóról szóra egyetértek.
Én sem tudom az egészséges és túlzó meghatározottság korlátait pontosan meghatározni.... amit meg "átléphetetlen korlátnak" látok magamban, azoknak a többségét soha, még csak csak meg sem közelítettem semmilyen vágynak engedelmeskedve sem..... nem tudtam eddig, hogy a tudatalattim tartott vissza . Sőt... pont azt hittem, hogy a tudatalattim lökdös a tilosba, keresteti velem a határokat.... na mindegy.

Az első részre meg csak annyit, hogy sosem tudom, mi a jobb? Ha általánosítok, vagy ha magamat hozom példaképp elő. A legszebb tanuság erre az első mondatom, ahol keverem az általanos és konkret alanyra utaló ragokat :-)

A végere csak annyit: amit Te kitombolásként látsz, annak nem kis része felejtendő emlék..... tinikent és huszas eveim elejen boldog együgyűsegemben "játszottam" a minden virágra szálló méhecskét.
De az első házasságomat kisérő dolgaim már az akkori saját személyiségemnek is az elfogadhatatlan részét képezték. Minden volt az, csak nem tombolás....

@skarlát betű: Tudom... Csak talán nem voltam egyértelmű: ahol azt írtad, hogy "a női biszexualitás társadalmilag elfogadottabb, így aztán nem léteznek olyan nagyon erős averziók sem az emberekben" - ennek megerősítéseként utaltam arra, hogy én nem tudnám magam elképzelni 2F-1N felállásban. Ennek viszont nem csak az az oka, hogy a 2 fickó a fejem fölött ne élvezze egymást, hanem az, hogy nem viselném más testét, mint a kedvesemét. De látod, itt megint az asszimetria, hogy a női nemmel megengedőbb vagyok a saját testemet illetően is.

@HoldViola:

Azt hogy nem viselnél más ffi testet magadon, csak a párodét, az biztos? Vagy csak "meg akarsz felelni" valamilyen ideálnak? A szeretői viszonyt is folytató férjes asszomyok itt arrol számoltak be többen is, hogy megy az az elviselés, még akkor is, ha otthon már unalmas is a férjük teste.... de egy részük "erkölcsösebbnek" tekinti, ha valamennyi szünetet tart a két partner között... :-) arrol egy sem számolt be, hogy egyszerre akarta bolna a kettő ismert és "szeretett" testet magán érezni :-)
Lehet, hogy a Te álláspontod az általános....., a nőies :-)

@est ragon: Mondjuk úgy, hogy sajnos egészen bizonyosan nem tudom megosztani a testem párhuzamosan/egyidejűleg több férfi között. Még abban a több évben sem tudtam mást közel engedni magamhoz, amikor pedig csak szeretője voltam valakinek. Ha nem is mély elköteleződés, de valamiféle pozitív érzelmi kapcsolat kell fűzzön ahhoz, akivel lefekszem, viszont egyszerre csak egyhez füzhet ilyen. Én lennék a legboldogabb, ha ez nem így lenne, mert akkor most nem lennének olyan szintű problémáim, mint hogy pl. idén még nem szexeltem:) Bár csak mostanság kezdett el egyáltalán ébredezni bennem valami vágy féleség, sok hónappal az után a viharos szakítás után, de más már megoldotta volna szerintem rugalmasan:)

Holdviola, Nem lehet, hogy az igazi problémád nem a hármasszex, hanem az, hogy annak ellenére, hogy azt hiszed, túl vagy már rajta, még mindig nem tudtad feldolgozni a szakitásotokat? Titkon még mindig magadat hibáztatod, mert úgy véled, a szakitás fő oka a szeretőd oldaláról az, hogy nem mentél bele a hármas-szexbe? Ne is gondolj erre! Biztos vagyok benne, hogy képes vagy sokkal jobb, hozzád illő és téged őszintén szerető partnert találni. Mivel alapvetően monogám a hozzáállásod, próbálj sokat mozogni társaságban, de inkább ne a nős, hanem az egyedülálló férfiak közül próbálj keresgélni! Sok van belőlük, hidd el nekem!

@HoldViola: Szerintem ezen lehet változtatni, ha akarsz. De valószínűleg nem is akarsz, ez persze szíved joga, csak látod te magad is, mennyi felesleges szenvedést okoz ez a nagyon egyirányú vonzalom.

@Tylia cordata: Én alig ismerek egyedülálló pasikat, és akit ismerek, az saját bevallása szerint alkalmatlan a párkapcsolatra... Noha most nem versenyzem ezen a pályán, elárulhatnád, hol lelhetők fel a facér, ámde nem teljesen zakkant egyedek, akikkel kezdeni is lehet valamit. Szingli ismerőseimtől egyre csak azt hallom, hogy a pasik nem akarnak elköteleződni, sőt, semmit se akarnak. Én főleg nős pasikat ismerek, akik viszont már elköteleződtek. Ha valaki 40 fölött még nem tette meg ezt a lépést, az szerintem már nem is fogja. Persze, lehet elvált, csak akkor meg azért nem akar újabb komoly kapcsolatot, mert megégette az első. Özvegy emberek viszonylag ritkán fordulnak elő, bár ők meg nagy valószínűséggel a gyászukon nem tudnak túllépni.

@skarlát betű: Nagyon félreérthetted a soraimat, ha arra jutottál, hogy ennek még hozzá van köze. Ez arra az időre volt érvényes, amíg ő volt. Annak már vége, túl vagyok rajta abban az értelemben, hogy utána már nem bánkódok.

Csakhogy azóta nem sikerült senkit olyan közel engedni magamhoz lelkileg azóta sem, hogy abból szex lehessen.Íígy nincs. Sajnos ez viszont nem akarás kérdése, mert ha egyszer nem megy, akkor nem megy, de azért nem megy, mert még hátrafelé nézek.

@Tylia cordata: Soha nem próbáltam nős férfiak között keresgélni. Igazság szerint az elmúlt 4 évben sehol senkit nem próbáltam meg keresgélni, és már nem is hiszek abban, hogy keresve találnék bárkit:( A 3as szex témának nincs köze ahhoz, hogy most így vagyok. Annak van köze hozzá, amiket szakításkor a fejemhez kaptam, amik történtek akkor, illetve ahogyan ezek bennem lecsapódtak. Regéltem erről sokat a blogomban, nem is untatnék itt vele senkit; a lényeg, hogy kértem segítséget és már istenesen érzem magam ahhoz képest, ahol voltam mondjuk akár csak 2-3 hónapja.

@skarlát betű: Ezt osztom teljes mértékben sajnos:(
Olyan nehéz az embernek olyannal találkozni, akivel hasonló természetű, hasonló beállítottságú, aki rokon lélek, aki előtt vállahatja magát görcsök és titkok nélkül:(

@HoldViola: "...de nem azért nem megy, mert még hátrafelé nézek." - így helyes.

Terror az, amikor valaki semmit sem hajlandó vállalni, de aztán az égvilágon semmit. A feltételezhetőség bemutatása az nem vállalás, hanem -az esetek túlnyomó többségében- egyszerű átbaszás. Ebből már volt részem éppen elég. Nem engedek ilyet többet. Én mindig vállaltam magam mindenhol, ahol az emberség és a tisztesség azt megkövetelte. Valamilyen szintű vagy értékű vállalás nélkül soha többé nem fogadok el semmit és senkit.

Eddig se lett volna szabad. Jól rá is basztam. Elég volt.

Mert éppen te győztél meg arról végképp, hogy ebben a formában, ezen a szinten soha többet, senkinek, semennyire, semmit. Ezerszer leírtam, ez így tovább kizárt.

De leírom még újabb ezerszer is akár, ha kell, de akkor lesz másként.

@Holdviola. Kedves lány vagy, de mintha félnél picit a világtól?
Amikor egy kisgyerek járni tanul, és elesik, elkezd bőgni, de ha azt mondják neki: "katona dolog" - kihuzza magát, nevet és már nem is érzi a fájdalmat. Mondogasd te is ezt magadban.

Hidd el, ha komolyan veszel egy célt, azt el fogod érni, de ahhoz akarni is kell! De előbb ki kell túzni magad elé azt, hogy te is teszel valamit azért, hogy lehetőséged legyen a boldogságra.
.
Ha szeretnél egy jó társat, akkor keresgélni kell, persze nem görcsösen, hanem csak úgy, lazán. Ennek valószinúségét növeled, ha a sok embert megismersz. De az sem árt, ha jobban megismered a férfiak világát, gondolkodásmódját, amit baráti beszélgetések során megtehetsz.
.
Nem kell elijeszteni a fiukat első menetben azzal, hogy érezteted: te "komoly kapcsolatot" szeretnél (elkötelezettség?! - azonnal meglécelnek). Viselkedj természetesen, kedvesen, hallgasd meg az embereket, és főképpen, legyél mindig jókedvű és optimista.

Nem kell várni az alkalomra, hogy mások hivjanak meg, magad is szervezhetsz bulit, kirándulást, osztálytalálkozót, elmehettek moziba, kerékpároznim bármi jó dolgot csinálni, ami élményekben gazdagit.
Nem árt, ha sportolsz is (uszoda, konditerem, tanulj meg sielni, evezni (ezt felnőttkorban is lehet).
Egy ilyen életmód téged is feldob, és mivel - ha jól értem, gyerekeid még nincsenek - jóval több a szabadidőd, mint sokunknak itten.

Meglátod, lesz majd kik közül választani, miközben te is jól fogod magad érezni.
Ezek gyakorlatban is kipróbált, bevált tanácsok, sőt életmód, ami aktivál téged is, másokat is.

.

Helyesen: "...de akkor se lesz másként."

@Tylia cordata: Ez most úgy hangzott, mint egy életmód-tanácsadó könyvből vett idézet :P
Egyébként, ha jól emlékszem, van gyerek, de nem esküszöm meg rá...
Anno boldogult ifjúkoromban én csináltam mindenfélét, hogy találkozzam pasikkal - se a családi életemben, se az iskolaiban nem volt alkalmam erre szinte egyáltalán, úgyhogy kényszeredett volt és nulla eredménnyel járt. Pedig igazán megpróbáltam mindenfélét, de úgy tűnt, hogy el vagyok átkozva. (Találkoztam ugyan, csak semmi nem alakult ki.) Nekem akkor a külföld hozta a megváltást, mert ott másképp néztek rám és én is másképp tudtam viselkedni, végre kiszakadtam a szörnyű sémákból, amelyeket rám erőltettek korábban. Mikor ismét ebben a helyzetben éreztem magam, a net segített kilépni belőle. A sportolás jó, de vagy van hozzá affinitásod, vagy nincs, ha nincs, akkor csak bénázol, és az nem vonz be senkit. Van egy barátnőm, aki próbált kirándulást szervezni (elvált, 3 gyerekkel, egy borzasztó házassággal a háta mögött): nem jött el senki, egyedül volt kénytelen kirándulni. Persze, valamit nagyon nem csinál jól. Csak mondom, hogy ezek a dolgok korántsem olyan egyszerűen megoldhatók...

Egyedül magamban is tudok lenni. Azért tehát, hogy még jobban egyedül legyek, semmi értelme nincs ráderőltetnem magam. Nem is fogom ezt ezután se tenni, úgy, ahogy eddig se tettem.

Mert mindenki csak annyira létező bárki számára, amennyit tesz is ezért. Te idáig semmit nem tettél azért, hogy bármilyen értelemben is létező legyél számomra. Ezért lényegében nem is létezel számomra szinte semennyire sem, mert abszolúte semmit nem is tettél ezért. Az ellenkezőjéért viszont rengeteget...

És, ha nem akarsz továbbra se tenni semmit, akkor továbbra sem leszel, mert nincs annál pokolibb, mint a társas magány. Ezt te legalább annyira tudod, mint én. Ha ugyan nem még sokkal jobban nálam is...

@skarlát betű
Nálam ez forditott logikai sorrendben történt, és utólag vonom le konkluzióként, hogy mi lehet annak oka, hogy mindig bőviben voltam az 'érdeklődőknek'. Ma is van kik közül válogatni (bár úgy tűnik, ők választanak, nem én!).

Kisgyerekkoromtól fogva sportoltam, majd 15 éven át versenyszerűen, és utána is folytattam: evezés, kirándulás, hegymászás, bringázás - két fiam nagyon örült a kalandoknak (kiskorukban váltam el apjuktól). Aki korán kezdi a sportot, biztosan ügyes lesz, egy életen át!

Amikor felnőttek,ami valahogy nagyon gyorsan bekövetkezett - magamra és saját korosztályomra sokkal több időm és energiám maradt, óriási bulikat hoztam össze, volt iskolatársak, kollégák, baráti társaság, szomszédok, stb. Mindig nyitott vagyok újabb emberi kapcsolatok iránt. Nem azzal a céllal, hogy pasit fogjak, hanem hogy jól érezzem/érezzük magunkat. .

Igazad van, SB, az Internet és az okostelefon is rendkivül sokat jelent ma már az emberi kapcsolatokban (bármennyire is finnyáskodnak középszerű irók). 1995 óta szakmai célra használom (azóta hihetetlen információs robbanást hozott a világunkba). Később adódtak hozzá a reggeli viccküldések, nem is tudom, hány éve már ennek? - meg az ujságok, blogok, melyek emberi és társadalmi kérdéseket egyaránt feszegetnek, nyilt beszéd a szexről, a facebook és egyéb, kapcsolatteremtő programok.Ezeket a lehetőségeket is ki kell használni.

Ami a barátnődet illeti, aki kirándulást szervezett, talán nem tudta eléggé motiválni azokat, akiket meghivott vagy nem volt eléggé vonzó a túra célpontja? Azért ne adja fel, csináljon mást, legyen egy társaasági mag, aki szivesen összejön körülötte, stb.

Én korán kezdtem, hetedikes koromban szerveztem az első kirándulást, a siker szárnyakat adott - azóta ezer és egy alkalommal sikerült kedvet csinálni a többieknek (iskolatársak, barátok/nők) a mozgékonyabb élethez (kirándulások, sielés, kultura, bulik). És mivel ezek miatt jól érzem magam a bőrömben (bár néha nagyon nehéz volt az életem), majd mindig jó kedvem van.

Legutóbb volt évfolyamtársaimmal augusztusban Tisza mentén voltunk 3 napos kiránduláson, eveztünk, usztunk, ettünk-ittunk, beszélgettünk, rengeteget nevettünk, egyszóval csodásan éreztük magunkat, illetve november végén volt gimnáziumomban volt óriási találkozó, ahol rég kihunyt érzelmek éledtek újra az Öregdiákok között - sokezer Volt szikrázott a levegőben (::..

Lehet ezekből is tanulni és újabb ötleteket is mondhattok, azoknak, akik ugy érzik, nem tudják, hogyan kell kilépni a fényre!

Felőlem. Én ugyan leszarom, ahogy eddig is leszartam. Ha csak ennyit tudsz...

@Melchior Zavarevics: @Igor Posnyikov:
Ti itt egymást basztatjátok ? Hol kezdtétek el, hogy pont itt a legjobb befejezni?
Az előzmények ismerete nélkül még szurkolni sem tudok egyikőtöknek sem... :-D

@Tylia cordata: Én értem, persze, ezek miatt vagy boldog vagy érzed jól magad... És mások is ezeket a faktorokat sorolják fel - azok a mások is rendelkeznek azokkal az alapfeltételekkel, amelyek őket ilyen pozitív emberekké tették. Nemrégiben olvastam, hogy a boldogságpotenciálunk 50%-ban genetikai hozadék, de a többi befolyásolható. Ha a "rossz" genetikai puttonyhoz még egy negativista neveltetés is társul, akkor aztán baromi nehéz lesz kimászni a katyvaszból. Van 16-18 évünk, amelyet esetleg olyan emberek társaságában töltünk (mikor teljesen védtelenek vagyunk még), akik módszeresen rombolják az önbizalmunkat és a derűre való képességeinket. Na, ebből kimászni azért nem olyan egyszerű, mint beiratkozni egy edzőterembe. (Amúgy ez sem egyszerű ám. De megoldani se old meg semmit.)
Komoly munka és nagy szerencse kell hozzá, hogy egy kis boldogságpotenciállal rendelkező ember megtalálja azt a derűt, amit más az anyatejjel szív magába - szó szerint... A szerencse ahhoz kell, hogy a megfelelő emberekkel találkozzon, és képes legyen elfogadni tanácsokat is, még ha lehetetlennek tűnik a megfogadásuk, akkor is. De van olyan pszicho iskola, amely szerint még tanácsot adni sem szabad :P

@skarlát betű
Arra utaltam, hogyan lehet olyan pozitiv, sőt boldog légkört teremteni, hol sok ember jól érzi magát együtt. Ez ui. növeli annak valószinűségét, hogy lesznek ott "egyedülálló férfiak is, akik képesek egy normális párkapcsolatra" - ui. az volt a kérdés, hol lehet ilyen pasikat találni.

A pszichogenetika bonyolult tudomány és még gyerekcipőben jár, a genetika más ágaihoz képest. Az ember "boldogság-hormont" (endorfinok), "boldogságra való képességet" sem örököl, legfeljebb bizonyos személyiségjegyeket. A személyiség viszont fejleszthető, illetve változhat, változik is az élet során. Azaz semmi sem "eleve elrendeletett". .

Tkp. egész életünk során - a külső hatásokra és önmagunk nevelésével is - sokat változik a személyiségünk. Nehéz ez olyan gátló merev környezetben, mint amit te emlitesz (erről már váltottunk eszmét nyáron). De nem lehetetlen!

Én egyszerű gyakorlati dolgokról meséltem, amivel, - tapasztalataim szerint - változtatni lehet az életvitelén valakinek, aminek hatására saját személyisége is fejlődni fog és nagyobb lesz a többi ember érdeklődése, iránta.

Nyitottabbá válik új élmények, impressziók és barátok be-, illetve elfogadására, illetve örömet tud szerezni másoknak is.

Nem izzadtságszagú edzőteremre, hanem természetes környezetben történő testmozgásra utaltam. A sport, a fizikai mozgás endorfinokat szabadit fel azagyban, amitól sokkal jobban érezzük magunkat. De mondhattam volna zenehallgatást vagy bármi mást, amitől egy pár ember jobban érzi magát és nyitottabbá válik!

Persze, javasolhattam volna bélyeggyűjtemény mutogatását is - az előző évszázad közepén nagy divatban volt! (:-..
Biztos, hogy igyekezni kell ("komoly munka"), de ne tántoritsunk el senkit attól, hogy megpróbálja!. Biztatásra és praktikus ötletekre van szüksége, hogyan lehet olyan légkört teremteni egy nőnek (férfinak) maga körül, hogy nagyobb esélye legyen hozzáilló barátok (barátnők) feltalálásra.

@Tylia cordata: Dehogy tántorítok el senkit, csak rámutattam a nehézségekre, mert ha azokat figyelmen kívül hagyjuk, akkor szerintem légüres térben fog lebegni az egész. Lehet változtatni, bár ha nekem most kiránduló csapatot kéne összeállítanom, nagy gondban lennék. Noha rengeteg embert ismerek, főleg a gyerekeim által, nem vagyok az a fajta, aki kirándulást szervez :P Valójában nem is szeretek kirándulni, gyalogolni igen, a természetet is szeretem, de maga a kirándulás mint tevékenység nekem mindig frusztráló volt, úgyhogy nem igaz, hogy mindenkire egyforma élettani hatással van ugyanaz a tevékenység. És maga a tény, hogy sok ember van körülöttem, inkább idegesít, mint felvillanyoz, ebből is látszik, hogy eléggé introvertált vagyok. Az ilyen személyiségek számára sokkal nehezebb a jóllét megtalálása, mint az extrovertáltak számára, és úgy tippelem, HoldViola is hasonló lehet... Változni lehetséges, de vannak személyiségjegyek, amelyek nem fognak megváltozni, kivéve, ha homloklebeny-sérülés ér valakit, mert az teljesen megváltoztatja a személyiségét.

Engem spéci meglepett, hogy 50%-ot tulajdonítanak a genetikának ebben a kérdésben, persze ez örök vita tárgya, de 50% nagyon nagy arány. Tanulj meg futni ugyanolyan könnyedén fél lábbal, mint a két lábúak, ráadásul, ha még 18-20 évig lábbilincsben is ugráltattak. Na, az teljesítmény :P Profi műlábra van szükség hozzá :)

@skarlát betü
A természettudományos publikációk és a továbbképzéseken elhangzott előadások közül sem kell mindent azonnal készpénznek venni! (:-

Nem tudom, milyen kirándulásokon vettél részt korábban, hogy miközben gyalogolni szeretsz, mégis idegenkedsz az erdőn-mezőn át való gyaloglástól, de biztosan "jól kifogtad" a társaságot és az egyéb körülményeket is.

A nyitottság és az extrovertáltság azért némileg eltér egymástól. Azok között, akikkel együtt jöttem-mentem, tanultam, dolgoztam vagy együtt jártam eddigi életem során, természetesen, mindenféle típus előfordult, introvertált is. És elég régen élek ahhoz, hogy belássam, mindenki változik, én is, más is. De hadd idézzek egy fontos mondást:"Ha segitesz magadon, Isten is megsegít!"

Ha olyan kedves légkör alakul ki egy társaságban, mint amit én gyakran tapasztalok - legyen az kirándulás, öregdiák kör, vagy nosztalgiatura rég nem látott kollégákkal egy régóta bezárt üdülő elé a Balaton-partra, vagy darules a Hortoobágyon, vagy régi várak meglátogatása, evezés a Tiszán, bármi - a zárkózott személyiségek is eljönnek, kiválóan érzik magukat a támogató környezetben és átélnek örömöt, boldogságot. Legközelebb is jönnek, majd ők is nyitnak felénk - akcióba lépnek és meghivják ugyanezeket az embereket mondjuk egy egy flash-mobra vagy egy jazzkoncertre.

"Kőből is lehet vizet facsarni" - értsd ugy hogy még a mogorva, maguknak való, szorongó vagy depressziós személyek is ki tudnak nyilni, ha barátságos környezet veszi őket körül. Itt és most ilyen helyzetekbe kerülés lenne az első cél.

Nem a kiránduláson magán van a lényeg, hanem azon, hogy valaki újra képessé váljon az ismerkedésre, gyakrabban kerüljön új emberek közé és "nyíljon ki" korábbi kudarca ellenére. A második cél pedig az, hogy lehetőségeket teremtsen a maga részéről arra, hogy megfelelő pasikkal találkozzon össze, akikkel érdemes megismerkedni.

Ehhez nyitottabnak és mobilabbnak kell lennie- amihez bevált módszer pl. különböző csoportokban való részvétel. Nem arra gondolok, hogy éppen ott fogja megismerni élete párját, bár ez is előfordulhat, hanem körei bővitésére.

Ehhez az Internetet is hozzáadva, már ki fog jönni valami! Próbálj csak lekötni valakit az Neten, akit még nem ismersz személyesen. Ha nem tudsz neki valami érdekes dologról, élményeidről irni, hamar lekattan. Illetve föl sem kelted az érdekődését.

Személyes találkozásoknál a helyzeti előny az, hogy látják egymást ketten, (megjelenés, kisugárzás, "kémia", verbális kommunikáció, stb.)

Partyra, buliba való elmenést azért nem javasoltam, mert láttam, hogy Holdviola kicsit fél, és ha egy zárkózott ember egyáltalán elmegy egy házibulira, hamar kimenekül, mert idegen neki a szituáció, nem ismer senkit, mit csináljon ott? - valójában nem akar rögtön ismerkedési helyzetbe kerülni,stb.

Nehézségek meg mindig vannak. C'est la vie.

@Tylia cordata: Mivel ez nem tudományos vita, és én nem vagyok tudományosan képzett a témában, persze nem fogom neked bizonyítani, hogy ez az 50% megállja a helyét, egyébként szkeptikus vagyok minden ilyen állítással kapcsolatban, de valamiből ugye ki kéne indulni.
Akinek az 50% (vagy akárhány) pozitívum ott van a puttonyában, az az életben nem fogja megérteni (úgy tapasztalom), milyen negatívból indulni. Ahogy egy polgári családba született ember nagyon nehezen fogja megérteni, milyen a cigánysorról indulni. Ezzel nem téged akarlak kritizálni, hanem arra szeretnék rámutatni, hogy mennyire mások az evidenciák az egyes emberek esetében, mennyire mást hozunk a csomagunkban.
Valószínűleg nem az emberekkel volt baj, akikkel kirándultam, nyilván nem különböztek sokban azoktól, akikkel te szoktál kirándulni... Te nem találkoztál olyasmivel, hogy majd megmutatják, ők milyen gyorsak, miközben te lassú vagy? Hogy csak egy példát mondjak. A csoportdinamika nem abba az irányba megy, hogy igazítsuk a ritmusunkat a kevésbé edzettekhez... :P Szóval, inkább nem hátráltatok senkit a rohanásban, és sétálok egyedül :P Akit gyerekkora óta tájfutásra meg ilyenekre szoktattak, annak ez a természetes, de aki másképp nőtt fel, az nem fogja élvezni az ilyen társaságot. De ez tényleg csak belekapaszkodás az egyik példádba.
A neten könnyebb hasonló felfogású embereket találni, de van, aki meg ettől fél nagyon... (Azt nyilván láthatod, hogy én nem, ezt a kis közösséget végül is sikerült egész szépen létrehoznom :P) De hát nem is nekem kéne most facér pasikkal ismerkednem :)

@skarlát betű
Mindenki a maga eszközeivel. Jó hogy teszel valamit, és jól csinálod a blogot!
Egyébként meg, kutyaütőkkel mentél régen kirándulni, akiket magukon kivül senki sem érdekelt.

Tegnap esti hangversenyen a MÜPA-ben Beethoven IX. szimfóniáját hallgattam, csodálatos előadás volt.

Örömóda:
"Lángolj fel a lelkünkben szép
Égi szikra szent öröm,
Térj be hozzánk drága vendég
Tündökölj ránk fényözön.

Egyesítsed szellemeddel,
Mit zord erkölcs szétszakít,
Testvér lészen minden ember,
Merre lengnek szárnyaid."

@Tylia cordata: @skarlát betű: Hű, jó sokat írtatok, lemaradtam eléggé, pedig visszaolvasva nyilván segítő szándékkal írtátok a soraitokat nekem és a hozzám hasonló gondokkal küzdőknek. Tylia, amit te írsz, az mind nagyon szépen és jól hangzik, de a baj az, hogy - bár nem tudom, Budapesten hogy van - de itt az emberek nagyon közönyösek, nem valami vállalkozó-szelleműek, ha arról van szó, hogy ismeretlenül verődjenek egy társaságba mondjuk egy kirándulás kedvéért. Kollégák... Egyszer mentem velük nem rég Ausztriába, hát mit mondjak, elég volt. Az egész arról szól, hogy gyűjtsék a pletykálnivalót a következő munkanapra: ki kivel, mennyi időt, miről beszélgetett, mit vett, mit evett, mit ivott, lemaradtak a csoportról, vajon miért... Hányás.
Szóval nem egyszerű. Tudom, manapság a vízcsapból is ez az "éljünk olyan életet, amit megálmodtunk magunknak", "fejlesszük a személyiségünket", "legyünk happyk, mert azzal vonzunk be más embereket" stb. folyik, de én momentán azzal is beérném, ha ebben a valómban érezhetném elfogadva és megértve magam. Helyette leül a fickó velem szemben, és másfél órán keresztül kell hallgatnom a kiselőadást arról, hogy ő a hobby-focicsapat edzőjeként micsoda szuper főnök, micsoda szuper vezéregyéniség, és az ő "fiai", meg a szép autója, meg a lakása és nem érti, miért nem esek hasra mindettől, miközben eszébe sem jutott a nagy öntömjénezés közepette kérdezni tőlem bármi olyat, amiből érezhetném, hogy érdekli az, aki vele szemben ül. Odáig nem jut el, hogy megkérdezze, hány éves a gyerekem.
Ha túlságosan keserűre sikeredtek a soraim, bocsi... A te lelkesedésed becsülendő, de én ezt a lelkesedést már nem tudom osztani. Ha én igazi jót akarok kirándulni, fogom a fiam és elindulunk kettesben, abban nem lesz hiba, az tuti. Bár bepasizás sem.

@HoldViola: Budapesten se kolbászból van a kerítés és jóindulattal kikövezve a pokolba vezető út :)
De léteznek olyan, szerintem született tehetségek, akik még az alapvetően inkább kullancs vagy unalmas emberekből is képesek kihozni a pozitívumot. Vagy egyszerűen ignorálni őket, sőt mitöbb, lelkes híveikké tenni. Hogy ezt mennyire tanulható, az nagy kérdés.
Bármilyen esemény megszervezéséhez kell némi karizma - ha sikerre akarjuk vinni, ha azt akarjuk, hogy eljöjjenek, és jól érezzék magukat, főleg, ha semmi cukorkát (lásd ingyen ebéd, stb) nem kínálunk, ha a fő attrakció a kellemes együttlét. Biztos lehet egy kicsit fejleszteni rajta, mert nekem is sikerült, de azért egy nagyobb társaságban IRL még messze nem tudok központtá válni. És kötve hiszem, hogy ez valaha megváltozna.
Ezt a fajta süketek párbeszédét én is nagyon ismerem, és ki nem állhatom. Lehet, hogy egy magabiztos embernek elő se adnák, vagy az szimplán faképnél hagyná őket, de ha látják, hogy türelmes és bizonytalan vagy, vagy egyszerűen csak udvarias, akkor szemérmetlenül kihasználják...
Nehéz, na. Én tudom.

@Holdviola, @skarlát betű
Mindezek viselkedési minták,személyiségünk igenis fejleszthető, változtatható, tanult módszerekkel. Ugyanúgy a kommunikációs képességünk is.

Nem kell túl sok ember a középpontba, elég egy is ahhoz, hogy jól sikerüljön egy szakmai rendezvény, egy party, egy baráti összejövetel, egy flashmob, sőt, urambocsá' a lenézett kirándulás is.

Kiviláglott, hogy mindhárman anyák is vagyunk, gyerekeket nevel(t)ünk (az enyém már felnőtt) és (remélhetőleg) saját nevelésünk sem (volt) haszontalan fáradozás.

Közben mi is változ(t)unk, akarva, akaratlanul - és meglehetősen sokat, a jellemünk is formálódik, a tudásunk nő, a szépségünk csökken. Harcképesebbek, keményebbek leszünk? vagy még védtelenebbek, mint régen? - ezek mind rajtunk múlnak.

A környezetünkben lévő emberekre is tudunk hatást gyakorolni - és ennek kellemes módja a férfi-női kapcsolat, ami lehet testi és lelki, felszines és mély, baráti és szerelmi. De mindig két fél kell hozzá és mindkét félnek tudnia kellene (!) adaptálódni a körülményekhez és legfőképpen egymáshoz. Márpedig ez tanult viselkedési elemekből tevődik össze, amit nem mindenki sajátított el, pedig nem is olyan nehéz....
Azaz: ha valami sorra nem sikerül, akkor akár bennünk is lehet a hiba.

Nem akarok a kirándulásokon "lovagolni", de az alapkérdés emlékezetem szerint az volt, hogyan lehet kölcsönösen megfelelő partnerre szert tenni.

Mivel én öreganyátok is lehetnék, kenyerem javát megettem, én is és barátnőim is kipróbáltuk ezeket a dolgokat, és ha netán első komoly párkapcsolatunk zátonyra is futott, utána felálltunk és újra kezdtük, de másképp. Pl. a leirt módon és meglepő, de megtanultuk a problémákat megelőzni, illetve kezelni - igy aztán nem voltunk, nem vagyunk hiján a partnernek és szép szerelmeket élünk, éltünk át.
.
Hadd prédikáljam el nektek azt, hogy: 1) ahhoz, hogy legyen kiből választani, mozogni kell az emberek között és ugrásszerűen nő a találataink valószinűsége, 2) jó kommunikáció (tanulható) és önbizalom (fejleszthető) szükséges a kapcsolat teremtéshez és hasznos tényező a jókedv, ez empátia és a kedvesség. A női kisugárzás mindig a belső harmonia meglétével van összefüggésben. Ezek még a csinos külsőnél is fontosabbak!