Szünetet tartva a hűtlenség-témában, ezúttal rendhagyó módon egy bécsi kiállításról írok, amelyet a Leopold Múzeumban volt alkalmam megnézni nemrég. A cím (Nackte Männer vagyis Meztelen férfiak) és a plakátok minimum kíváncsivá tettek, gondolom, nem ér benneteket meglepetésként, hogy ha már arra jártam, bekukkantottam. Hááát, mit mondjak, nem volt az a letaglózó élmény. Mást vártam: többet, klasszikusabbat, esztétikusabbat (vagyis több szép, kívánatos test látványát, mea culpa), és változatosabbat is.
Beszéltünk már testképekről korábban, sőt, az a poszt igen érdekes vitához vezetett. A férfiaknak általában sokkal kevesebb problémájuk van a saját testükkel, mint a nőknek. Nyilván nem azért, mert sokkal szebbek, sőt, a heteró férfiak egyik alap mániája azt állítani, hogy az igazi férfi nem lehet szép (pedig de), hanem azért, mert nem is várják el tőlük, hogy szépek, hibátlanok legyenek. Noha egy férfinél is jó pont, ha megnyerő a külseje, azért millió más tényező van, ami ennél fontosabb.
De térjünk vissza a kiállításhoz, amely azt tűzte ki céljául, hogy az 1800-as évektől máig ízelítőt ad a meztelen férfitest művészi ábrázolásairól. Őszintén szólva nem nagyon figyeltem fel erre az évszámra, csak utólag, és arra számítottam, hogy sokkal több korszakból láthatok majd alkotásokat. Noha mutatóba volt egy-két ókori szobor, vagyis képviseltette magát az egyiptomi és görög-római művészet, azért attól messze volt a kiállítás, hogy biztosítsa a kellemes műélvezet élményét. Szinte azt mondhatnám, a férfitest elsősorban groteszk, torz, vagy humoros kontextusban jelent meg újra és újra. Vajon miért? Tényleg nincs másfajta ábrázolás? Vagy csak elenyészően kevés ilyen létezik?
Kik az alkotók? Ahogy az egyik teremben le is írták, női alkotó a XX. század második feléig gyakorlatilag nem festett meztelen férfit. Nem is fért hozzá profi körülmények között modellhez, egyébként, de persze nem ez az elsődleges ok. Eleve kevés nő festett/szobrászkodott, és azok se mertek ilyen témához nyúlni. Mikor pedig eljött az ideje, hogy nők is ábrázolják a férfiak testét, a kiállításból úgy szűrtem le, abban olyan sok köszönet nem volt. De a XX. század második felében tényleg nem a szépség ábrázolása jellemző - amit én személy szerint azért sajnálok. Jó, persze, ha szép férfitesteket akarok látni, talán másutt kéne keresnem, de azért a tökéletesen szép, a művészien szép és a groteszk vagy kifejezetten visszataszító között is van rengeteg átmenet. (Most abba nem akarok belemenni, kinek mi a szép: a tökéletesen arányos, görögös ideál, vagy valami egészen más.)
Mégis, kik és miért ábrázoltak férfiakat pucéron (mondjuk a XX. században)? Nem tudom, kinek mi ugrik be, de nekem például a szocreál kigyúrt testű munkásai mindenképp ott vannak az agyamban, no és az a "realista" testábrázolás, amely a III. birodalom ugyancsak ideológiával átitatott kvázi-művészetét jellemezte. Nos, írd és mondd, ezek az irányzatok egy az egyben kimaradtak a kiállításból. Vajon miért? Vajon ez nem művészet? Politikai okokból maradtak ki? Nem komilfó kiállítani ilyesmit?
Természetesen képviseltette magát több olyan művész, akiről tudjuk vagy legalább sejtjük, hogy homoszexuális volt és férfitestek ábrázolása, fotózása ezt a látásmódot tükrözi. Érdekes elcsúszást eredményez ez a férfitest mint téma művészi ábrázolásának tükrében, hiszen az átlagosabb, mégiscsak többséginek mondható heteró látásmód meglehetősen kis teret kap, lévén, hogy a heteró férfi művészek érdeklődése lanyha a témát illetően, a nők pedig csak nemrég szálltak ringbe... Érdekes lesz megnézni, merre indul majd el a téma ábrázolása, ha a nők kevésbé érzik majd nyomasztónak a politikai mondanivaló szükségességét... (Gondolok itt a feminizmusra és csatolt részeire.) De megjelenik persze a sport is, mint nagy téma - noha a kiállításon ennek a jelentősége nem kapott túl sok hangsúlyt.
A legmarkánsabb képek egyébként számomra Egon Schiele önmagáról festett meztelen torzói voltak - meglepő volt látni utána fotót is a nagyon fiatalon, spanyolnáthában meghalt művészről: egyáltalán nem számított ronda férfinak... Vajon miért idegenítette el így önmagától a saját testét? Szinte mániákusan festette magát újra és újra ijesztő alakban.
Nem vagyok művészettörténész, és ezzel a poszttal nem is célom, hogy teljes képet nyújtsak a kiállításról, csupán néhány benyomást akartam megosztani veletek. De kíváncsi lennék arra, hogy ti mit gondoltok a férfitest ábrázolásáról, kíváncsiak vagytok-e rá egyáltalán, és megnéztétek-e ezt vagy egy hasonló tematikájú kiállítást. Illetve: szerintetek milyen a szép férfitest? Mitől vonzó egy férfi teste? És egyáltalán fontos-e, hogy szép legyen? (A légypiszok nagyságú képeket a múzeum belinkelt lapján nagyobb méretben is meg tudjátok nézni.)
