Köszi mindenki nevében a jókívánságokat. :)
Valahogy az motoszkál bennem a "kötelező" ünnepi hangulat kapcsán, hogy az elvárt viselkedéstől, szereptől mind börtönőrök vagyunk. Rabságban tartjuk azokat, akiket szabaddá kellene tennünk, akik szabadon többet érnek, mind bebörtönözve. Többé-kevésbé mindenki bebörtönözi azt, aki közel áll hozzá, ahelyett hogy szabadságot adna neki, és ezzel magát is bezárja. Mennyivel másabb világban élnénk, más lenne a világlátásunk, ha fordítva tennénk a dolgainkat? Szabadságot adva és kapva, és nem egymást bebörtönözve.

Én is kívánok mindenkinek békés ünnepeket!

@Lars.Lares:
Erre egy idevágó válasz jutott eszembe, amely az Európa Kiadó egyik számában hangzik el:
"Ha úgy tűnik, hogy mindent szabad,
olyan elveszettnek érzed magad..."
Menyhárt Jenőt pedig igazán nem vádolhatjuk az érzelmi röghöz kötés eszményének propagálásával.

... és még valami, én ma azért nagy örömmel ajándékoztam meg azt, aki közel áll a szívemhez... is:-)

@Lars.Lares: @Tenkeskapi Tánya: Igen, a kettő között kellene valami középút. Nem bezárni egymást, de ott lenni egymás számára. Biztos van, akinek ez megy. Sajna rengeteg ember él olyanokkal, akikhez már nincs köze, vagy látogat meg olyanokat, akikkel szabad akaratából nem is találkozna. Ez a nagy szívás az ilyen ünnepekben.
Én megtapasztaltam, hogy milyen, ha senki sincs, aki kíváncsi lenne rám, megvolt a teljes szabadságom, és a teljes magányom is. Erre azért nem vágyom. Remélem, többet nem is lesz benne részem.

www.youtube.com/watch?v=PwI36gD70hs
Egy nekünk való karácsonyi dal.

"Itt állnak körben a gyermekek, kiáltanunk ezért nem lehet,
Miért zavarnánk pont mi meg ez a legszententebb ünnepet?"

@Szemekbe zárt titkok: ugye? én is kiírtam magamnak, amikor ment a rádióban...

"Én is beálltam
És beállsz te is a sorba,
Hogy ki melletted áll,
Annak fogd kezét."

Kár, hogy ennyien értjük...

Október óta vagyok szeretője egy nős férfinak. 51 és 58 évesek vagyunk. Mind a kettőnknek ez az első ilyen párkapcsolata, nem tettünk még ilyet. Ő 36 éve él házasságban, tartja a látszatot, én elvált vagyok, azaz független. A karácsony nem hangos, de részünkről szokatlan egyet nem értést hozott. Én kértem, hogy jelezzen magáról, ha lehetséges, hogy jól van-e, de nem követeltem tőle(novemberben derült ki egy betegsége, amit még megúszott műtét nélkül). Ő annyit mondott külön kis karácsonyi vacsoránk alatt, hogy megpróbál többször hívni, vagy sms-t küldeni, hogy ne érezzem magam egyedül, ameddig ő a családjával ünnepel. 26-án, már nem igazán voltam jól a magány érzésétől. Nem csináltam semmit, soha nem hívogattam máskor sem ad hoc, és váratlan sms-eket sem küldtem - mert nem örülnék egy cirkusznak. Annyit mondtam neki csak egy válaszban, hogy örülök, ő jól van, én nem, mert amit nem is én kértem, azt sem teljesítette. A kommunikáció ugye ilyen esetben borzalmasan nehéz az érzéseket átadni. rengeteg rossz érzés alakulhat ki belőle. Nem veszekedtünk, de én inkább csendben visszalépnék, nem kívánok így szenvedni, ő meg bevallotta, hogy nagyon hezitál, mert lelkiismeret furdalása van. Véleményetek mi erről?

@Pearl77: Meg is mondtad, hogy visszalépnél? Az ünnepek előtt rendesen tartotta a kapcsolatot, vagy akkor is voltak szenvedős részek? Ilyenkor nagyobb eséllyel ébred fel a lelkiismeret, de lehet, hogy januárban másképp fog kinézni a dolog...
Nem tudom, nem sietném el a helyedben, adnék még egy esélyt, ha a pasi is benne van, de persze, ha ő ennyire hezitál, akkor nem érdemes erőltetni.
Az nagyon megdöbbentett, hogy ennyi idősen szánta el magát az első hűtlenségre. Az tudható, hogy van-e szex otthon náluk, illetve, mennyire fontos ez a számára? Vagy az egész kapcsolat nem elsősorban a szexről szól?

@skarlát betű: Nem mondtam ki konkrétan, csak azt írtam meg e-mailben, hogy ha ennyit nem tud megtenni, hogy jelez, van egy kis probléma (máskor is volt nem egyszer, hogy nem tudott eljönni a munkája vagy a neje miatt a megbeszélt találkozónkra, amit abszolut megértettem és elfogadtam), akkor miért nem tette meg, eddig sem csináltam jelenetet. Nem konkrétan mondtam k a szakítás lehetőségét, mind a ketten fontosnak tartjuk, hogy a másikat ne szorítsuk olyan korlátok közé, ami az úgynevezett szabadságot csorbítaná. Ezért mondtam, hogy nem fogom erőltetni a kommunikációt, inkább csendesen visszalépek, de nem degradálom a kapcsolatunkat ilyesmivel. Mind a ketten számviteli szakemberek vagyunk, tele munkával, én ráadásul egyetemre járok/tam, éppen az utolsó félév előadásain vagyok túl, 4 vizsgám van hátra az abszolutóriumig és a szakdolgozatom a védéséig, amit még meg kell írnom, ráadásul van egy fél állásom, plusz itthon is dolgozok. Ő minisztériumi főosztályvezető helyettes. Nagyon be vagyunk fogva mind a ketten, ezért írtam le, hogy érthetőbb legyen miért nem akkor ugrálunk egymáshoz, amikor szeretnénk.
Egyenlőre ő időt kért. Én is jónak tartom, főleg a személyes megbeszélést, nem a buta félreérthető sms kommunikációkat erre. Igen, ennyi idősen szánta el magát az első hűtlenségre. Plátói volt már elmondta kettő is, de nem tette meg a lépést eddig. Velem igen, és valóban nagyon szeretjük egymást, ami nem most kezdődött, mint kiderült, amikor arról beszéltünk hogy kiben mikor ébredt fel ez az érzés.Együtt dolgoztunk fél évig egy intézményi átadás során (tavaly szeptembertől idén január elejéig), ő az első pillanattól fogva figyelt rám, mert tetszettem neki, én nem vettem észre, kisebbik lányom igen, aki szintén ott dolgozott velünk. Én akkoriban még egy rossznak nevezhető párkapcsolat 12. évében voltam, aminek áprilisban vetettem véget. Augusztusban jelentkezett mostani "párom" megkérdezte eljöhet-e meglátogatni, és a névnapomra időzítette pont. Beállított a kedvenc virágommal remegő gyomorral, ahogyan elmesélte később. Ezt követte még néhány baráti beszélgetős látogatás, ahol hármasban is voltunk, lányommal is nagyon jó viszonyban vannak, nagyokat tudnak politizálni, irodalom, zene, a való élet dolgainak megtárgyalása abszolut közös téma tud lenni, ezekkel teltek a délutánok, amikor feljött hozzánk. Szeptemberben már egyedül maradtam, mert a gyerekem Németországba ment dolgozni, azaz egyedül maradtam. Párom többször is meglátogatott, és végül az érzéseink megbeszélése után október vége óta a szeretője vagyok. Van otthon szex náluk, soha nem szidja a feleségét, de ahogy kiveszem az elmondásából, inkább kötelességszerű már ez. Példaértékű családnak látom őket, két 30 éven felüli gyerekkel, akik már önálló családjukban külön életet élnek, mindenük megvan ami az egzisztenciához szükséges. Őszintén megmondta, hogy nem fogja felrúgni a családját, én sem szeretném, nem érezném magam tőle jobban, így elfogadtam a kérését, annyit felajánlottam, ha gond alakul ki a kapcsolatunk miatt, számíthat rám, de nem az a célom, hogy összeköltözzünk. Szeretem az önálló "pasit nem kell körülugrálni" életvitelt, nem igazán voltam kapható eddig a válásom óta, hogy összeköltözzek bárkivel. Nála, el tudnám fogadni, ha a rossz helyzet ezt hozná, tehát ha kérné, engedném. Mindezt azért, mert olyan férfi, aki tökéletes társ. Ha azt látja, hogy a párja nem ér rá valamit elvégezni, természetes számára, hogy meg csinálja bármelyik háztartási munkát. Nálam is ilyen, étkezések során nem engedi, hogy csak én ugráljam körbe.
Elmondta, hogy nagyon szerelmes belém, és ennek jelét minden téren látom, ha nem vagyunk együtt, akkor is. Nem tudta az érdeklődési körömet, amióta találkozgatunk, derült ki, hogy nagyon egyforma a zene, az irodalom, az életmód, sport terén. Ez nem volt azonos a nejével. Munkája révén keveset volt otthon, a házasságuk az ő elmondása szerint azért volt ilyen hosszú, mert 20 éven keresztül csak a hétvégéket töltötte otthon, így nem nagyon volt veszekedésre még alkalmuk sem.
Nem ajándékok formájában, hanem a velem való viselkedés, hozzáállás alapján kapom meg tőle a hódolatát és az érzelmeit. Óriási tisztelettel és őszinteséggel kezeli a kapcsolatunkat. A mi kapcsolatunk nem csak a szexről szól, de amióta együtt vagyunk, kiderült, hogy annak ellenére, a nejével is megéltek sok jót, szeretet érez iránta, de jelenleg én vagyok a gondolataiban, az álmaiban. Minden találkozásunk nagyon jól telik el, és nem arról szól, hogy gyors numerákat teszünk, és futás tovább. Tapasztalt, nyugodt férfi, aki szán arra időt, hogy a nőt, akit szeret, azt órákon át kényeztesse. Velem is ezt teszi. Mégis azt meg kell vele beszéljem, hogy ha ennyit nem tud megtenni, hogy szóljon, az ígéretét nem tudja betartani, amit nem is én kértem, akkor nem szabad erőltetni, főleg, ha lelkiismeret furdalása van a kapcsolatunk miatt. Hiába a nagy szerelem, nem birtokolhatjuk egymást, ezt még két szabad ember esetében sem lehet, nem egy ilyen kényes kapcsolatban, ahol még jobban hangsúlyt kap az ilyen elvárás, miközben rettegünk a lebukástól.
Bocs, ha kicsit csapongtam - nem igazán jó a hangulatom, de ez gondolom nem újdonság. Más is így éli meg a problémáit szerető státuszban.

@skarlát betű: Elnézést, egy kérdésedre nem válaszoltam konkrétan. Az ünnepek előtt nem volt semmi probléma, és akkor is előfordult, hogy két hétig nem tudtunk találkozni, de megbeszéltük és mindenki élte a maga kis életét. Igaz telefonon tudtunk beszélni reggelente fél órát, amikor dolgozott. Most ugye január 2-ig szabadságok vannak.

@Pearl77: Hosszúra nyúlik ez a karácsonyi szünet, az biztos. Nekem is kezd már elegem lenni belőle. Hogy van ez nálatok, otthonról nem is e-mail-ezik? Nem kellett volna ígérnie, ha nem tudja vagy nem akarja betartani, ez teljesen világos. De még nem hoznék döntést, várd meg a januárt, a szokásos kerékvágásba való visszatérést, aztán meglátjátok. Pár nap, bár egy örökkévalóságnak tűnik :(

Egyébként nehéz okosakat mondani, mert még az elején vagytok az efféle tapasztalatnak, és ilyenkor a legnehezebb előre látni, mi következik. Amíg nem szokik hozzá az ember, hogy ez is élhető állapot, addig sok a kérdőjel, és persze van, akinek nem is élhető... Remélem, nektek az lesz :) A többiek meg nincsenek sehol, hogy hozzászóljanak...

@Pearl77: Ugy érzed nehéz helyzetben vagy, pedig ez csak annak a jele, hogy a helyzetetek nincs egymással egyensulyban, te karácsonykor egyedül, ő meg családdal - és ugy a neje felé, mint feléd lelkiiseretfurdalással. Ráaásul, mindkettőtök számára még uj ez a helyzet, idő és mindkét fél részéről tolerancia kell ahhoz, hogy jó legyen ez a kapcsolat, egyik fél kötöttsége és másik fél függetlensége ellenére is.

Amiatt, hogy nem hiv ilyenkor, kár neki szemrehányást tenned! - csak elriasztod magadtól. Várd ki, mi lesz a vége! Ne tegyél elhamarkodott lépéseket. Hagyjad, hadd főjön egy kicsit a saját levében! Ahogy elkezdődnek a dolgos hétköznapok, feltehetőleg visszabillen a mérleg nyelve. Ha meg nem, akkor veszett fejsze nyele az egész.
.
A sérülés kockázata minden szerelmi kapcsolatban fennáll, akár házas a partnered, akár egyedülálló. Emlited a szabadságot. Igazad van, a szabadságérzet nagyon fontos, ne rakj rá bilincseket azzal, hogy attól teszel függővé valamit, hányszor hiv fel a párod. Ezen nem mulik semmi, ha szeretitek egymást. Képzeld bele magad az ő helyzetébe. Együtt a család, éjjel nappal, főznek, esznek, mosogatnak, felnőtt gyerekek, unokák ott vannak - papának nincs egy szabad perce sem.

Ez az alaphelyzet, hogy a másiknak van családja, felborithat egy szépnek induló szerelmi kapcsolatot, ha az egyedülálló fél nem toleráns.

Pedig, ha a gyerekeinket már felneveltük, felszabadultunk az eltartási, nevelési és jó-példa-mutatási erkölcsi kötelezettségeink alól, egy hirtelen felébredő szerelemet miért is nyomnánk el magunkban? Kit büntetünk egy szakitással ilyenkor, kit teszünk ezzel szegényebbé? Csakis ketted-magunkat!

A szerelem nem bűn, hanem a legszebb emberi érzés - csodálatossá teszi az életet. OMNIA VINCIT AMOR!

Gyakorlatból beszélek.

Éld tul ezt a 2-3 napot és boldog Ujévet kivánok!

Visszatérve a "sátoros ünnepekre". Az emiatt való átmeneti pár napos, egy-két hetes egyedüllét valójában semmiben sem különbözik egy átlag hétvégéktől vagy elutazás esetétől. Azaz, csak egy beléd rögzült társadalmi konvenció, ami kiemel egy vallási ünnepet a hétköznapok szürkeségéből és azt mondja, a családtagoknak most muszáj együtt lenni, akár szeretik, akár utálják egymást, csak azért, mert karácsony van és az a szeretet ünnepe.
Ha nagyon szereted uj barátodat, bölcsebb lennél, ha az ünnep kiemelt szerepétől eltekintenél és csupán azért, mert azt történetesen "karácsonynak" hivják, magadat nem sajnálgatva, hasznos v. érdekes elfoglaltságokat találnál. Még itt a szilveszter és az Újév, kipróbálhatod. Pl. a kondiciódra forditanál pár órát és elmennél egy nagy sétára meg uszni, emellett rég elhanyagolt idős rokont is meglátogathatnál (jótett) és befejeznél valami elmaradt feladatot - hogy az ne maradjon az ujévre. Elolvasnál egy érdekes könyvet, ami leköt és nem volt rá időd mostanában. V. meghivnád régi barátnőidet egy kis közös csevegésre, stb.
Máris itt vannak utána a dolgos hétköznapok.

@skarlát betű: Nem tudott e-mailezni, mert a számítógépét javítani kellett. Az elkészült, azóta megteszi, hogy ír, valóban vége az ünnepnek és kezd többet jelezni magáról. Igen, nem kellett volna ígérnie, ezt írtam meg neki én is, nem én kértem. Tanulnunk kell még ezeket a nehezen kezelhető dolgokat.
@Tylia cordata: pont a szabadság tiszteletben tartása miatt nem zaklattam, valóban ez az első némileg egyedül töltött karácsonyom. Abból is a 26-a volt a necces. Lehet nem jól fogalmaztam, de nem én kértem tőle, hogy hívjon, vagy sms-ezzen, ő ajánlotta fel, ígérte meg a mi kis 20-án megtartott "szentesténken" a búcsúzásnál. És ahogyan eddig sem tettem, most sem zaklattam, csak emlékezettem az ígéretére, amit nem tartott be. Tőle nagyon szokatlan, egy precíz, aprólékos minden szavát betartó ember. Ismer annyira, és meg is beszéltük, ha valami nem teljesíthető, és jelez, semmi probléma. A kevés idő alatt már fordult elő ilyen, hogy kétszer nem tudott eljönni, és én meg is értettem, abszolut elfogadtam. Amit javasoltál, egyébként azt teszem. Dolgozok, tanulok, némi mozgás is be lett iktatva, sőt idős rokont is látogattam :). plusz 3 könyvet kiolvastam. A barátokkal is megvolt a találkozó. Szilveszterkor ismét Operába megyek, mint szenteste napján is. Készültem erre az egyedül töltött ünnepre, előre tudatosan, nincsen ezzel gond. Köszönöm a jó tanácsodat.
Amit javasoltál egyébként, azt teszem vele már 3. napja, hagyom a saját levében főni. Tényszerűen és kedvesen, de nem csöpögősen válaszolok az sms-re, amit küld, felfogta, hogy ő rontotta el. Ha találkozunk, biztosan meg fogjuk beszélni. Én a kettőnk viszonyának elkezdését is rá bíztam, pont azért, mert nem független, legyen az ő döntése, ha valóban akar hozzám jönni ilyen szerepben. Ha úgy dönt, vagy akár észreveszem én is a hezitálását (már telefonban a hangjáról észreveszem ha gondja van - más a hangszíne - félelmetes mennyire észre tudom venni), akkor tudja nagyon jól, hogy nincsen érzelmi zsarolás, de ezt egyikőnk részéről sem tudom elképzelni. Mi pont ebben értünk egyet, hogy csak olyasmit várjunk el, amit a másik megígért, többet ne. Ha az ígéret valamiért nem teljesíthető, szólunk egymásnak és nincsen belőle probléma - ő ezen csúszott el. Amikor csendben emlékeztettem rá, először "kiakadt", de amikor visszaírtam, hogy ezt ő ígérte, nem én kértem, azóta visszatért a régi kerékvágásba, és igyekszik olyan lenni, mint szokott, a körülményekhez képest a lehető legjobban. Írt néhány verset is hozzám (költői pénzügyesek...) :) - Ma reggeli sms-ezésünk után, még jött egy "grátisz" e-mail egy újabb verssel.
Teljesen igazatok van - gyakorlatlan szeretők rossz közérzete az ünnepek konvenciója miatt. Köszönöm, hogy időt fordítottatok a válaszra! Sokat segített.

@Pearl77: Okos és ügyes nő vagy, jól csinálod!

@Tylia cordata: Köszönöm! A megbeszélés azért nem marad el. Ez egy egyezség közöttünk, hogy őszinték vagyunk egymással és nem kötjük gúzsba a másikat.
Azért is lehetne tökéletes a kapcsolatunk, mert előre megbeszéltük, ha valaki ki szeretne lépni, őszintén elmondja a másiknak. A korrektsége meg abban is megnyilvánult, hogy kérte, ha én mint független ember úgy érzem, hogy hozzám méltóbb helyzetű ember közeledését el tudnám fogadni jelezzek, mert nem láncolhat maga mellé, nincsen hozzá joga, miután kijelentette a családját soha nem akarja felrúgni. Fájni fog neki, de el kell fogadnia, ahogy mondta és nem engedi, hogy keserű szájízzel végződjön a kapcsolatunk.
Van itt a szomszédomban egy idősebb néni, amikor beszélgettünk, ledöbbentem, elmondta, 26 évig volt úgy a szeretője egy nős férfinak, hogy semmit nem tudtak róluk. Abban az időszakban nem volt mobil telefon, nem volt számítógép... - azért fejeződött be 26 év után, mert a férfi meghalt. Na, ők valóban tudták a türelmet gyakorolni. Ezt a példát szeretnénk mi is követni, és csak addig elmenni, amit megígértünk a másiknak.
Viszont abban adhatnátok tanácsot, hogy milyen megoldással éltek, illetve abban a helyzetben mi a megoldás, ha valaki "lerobban" ? Ő is egy MRI vizsgálaton van túl, ezért van ez a napi jelzés kérés, hogy jól van, nincsen semmi baj. Az ünnepek körüli hercehurca most az én vérnyomásomat vitte az egekbe, ami helyreállt. Ilyenkor mit tesztek, ha a másik beteg? hogyan jeleztek, vagy üzentek, látogatjátok esetleg a másikat (nálunk ez nem lehetetlen némileg, mert a kollégákkal gyakori a baráti viszonya, fel sem tűnne, ha én is elmennék - az egy másik dolog, hogy lenne-e bátorságom a családi fészekben meglátogatni)? Én javasoltam egy ismerősöm mint kettőnk közötti közvetítőt, ő férfi, fel sem tűnne. Még a párom is jó ötletnek tartotta. Szóval ezeket az apró, de fontos dolgokat is igyekszem biztonsággal megoldani. Nagyon óvatos vagyok olyan szempontból is, hogy amilyen kozmetikumot használ, itt van a fürdőszobában, úgy megy el innen, ahogyan reggel munkába indult otthonról. Nem lehet rajta érezni az én parfümömet. Lehet túlzottan óvatos vagyok, de gyűlölöm a botrányt - általában némán hátat fordítok és elindulok az ellenkező irányba.
Édesanyámnak volt egy mondása: " Igazi hölgy nem felel a sértésekre." Nagyon igaz, sokkal inkább nő marad az ember és elegánsabb megoldás, mint alpári módon viselkedni.

@Pearl77: A kérdésedre (kontaktus) azt tudom mondani, hogy nagyon jó ötlet egy közvetitő személy, ilyen és más esetekben is.

Ha te vagy éppen beteg, könnyebb, mert te munkaidőben a mobilján v. benti telefonján el tudod őt érni, illetve ő is hivhat bármikor.
Ha viszont neki van valami baja, akkor már komplikáltabb a helyzet - bár a mobiltelefon sok mindenre megoldást ad.

Felhivom a figyelmed egy régi könyve, amiből sok hasznos gyakorlati tanácsot is tanulhatsz. Miskolczi Miklós szociológus tanulmányt készitett, majd kiadott egy népszerűvé vált könyvet is: a Szinlelni boldog szeretőt. Az 1980-as években jelent meg, Antikvár-online-on meg tudod szerezni. Ebből értettem meg a különböző tipusú szeretői kapcsolatok működésének lényegét. Habár azóta az életmód, a hozzáállás és a stilus is sokat változott, mégis érdemes belenézni a "kezdőknek" ma is ebbe a könyvbe. De látom, te gondolsz már a parfüm illatára is, tehát lehet, hogy olvastad ezt a könyvet!?

Régen váltam el, akkor még kicsi gyerekeimet egyedül felneveltem. Közben csak elvált, néha szingli barátaim voltak. Sok volt a kötöttségem (rengeteg munka, sok hivatalos ut, gyerekek, háztartás) - ezért lazább kapcsolatokra törekedtem, néha párhuzamosan is. Ezek kellemesen teltek, és mindenki élhette mellette a maga életét. Szerelem akkori életemben csak egyszer, közvetlenül a válás után fordult elő. .

Másfél éve összefutottam egy régi ismerőssel, akivel egy szakmában dolgoztunk annak idején. Azonnal "beleestünk egymásba", a szó szoros értelmében. Ő családos ember és egyikünk se annyira fiatal már (bár annak érezzük magunkat!!). Nagyon nagy szerelem lett belőle, boldogok vagyunk, a korlátozások ellenére!

Eddig csak akkor volt nehéz időszakom, amikor a barátom beteg lett - és nem értesitett. Nem kell mondanom, hogy halálra izgultam magam, nem tudtam, mi történt vele, hogy van, a mobiltelefonja ki volt kapcsolva, de ott is csak akkor mertem hivni, amikor a munkahelyén kellett volna lennie. Azóta ezt megbeszéltük és legközelebb már működött a telekommunikáció.

Tul nagy a kockázat, ha betegség esetén meglátogatod, még ha kórházba kerül, akkor is, nemhogy otthon. De megoldást mindenre lehet taláni, erőltetni azért nem érdemes.

@Tylia cordata: Köszi a megerősítést! Nem olvastam Miskolczi Miklós könyvét, de beszerzem. Ezeket én is letisztázom vele. A mienk is az általad említett szakmabeli ismeretség, együtt dolgoztunk. Nálunk a meglévő párkapcsolatom miatt nem mert közelíteni, pedig az első nap, amikor elkezdtünk együtt dolgozni már nem kollégaként gondolt rám, hanem egy nőre akivel milyen jó lenne mást is tenni... - jót nevettem, amikor bevallotta, hogy az önéletrajzomat az első napon megkaparintotta és lefénymásolta, majd egy intézményi sikkasztást felfedeztem és neki kellett jeleznem, leírtam a körülményeket és akiket meg lehet hallgatni az ügyben, a mai napig őrzi a kézírásom, többször is ki kellett jönnie az intézménybe, ahol engem ellenőrzött és voltunk kettesben a pénztárban, de soha nem tett semmi olyat, ami nem illendő, pedig elmondása szerint nem volt könnyű megállnia. Ezt később amikor többször meglátogatott az otthonomban akkor sem tette meg, e-mailben merte először finoman jelezni mit érez. Így, ezzel a tudattal, torkában a szívével jött el a névnapomon és még jó párszor, mielőtt a szeretője lettem volna. Ő is csodálatos ember, okos, művelt a nőket nagyon tisztelő - talán ezért is nem tette meg ezt eddig, hogy szeretőt tartson. Ha megoldanánk biztonsággal ezt a kérdést, hogy miképpen értesülünk a másikról nagy baj esetében, én is nyugodt lennék. Éppen most 20-án kérdeztem meg tőle, felhívta-e az ismerősömet, mert másban is éppen segítene páromnak, tehát aktuális lenne a kapcsolat felvétel és nyugodt lennék én is ettől kezdve. A kérdésemre, amikor feltettem, hogy miért nem vette fel a kapcsolatot vele, azt válaszolta, ha nagy baj lenne addig, akkor is felhívna azonnal, hogy valami súlyos dolog történt vele. Erre mondtam neki, persze, ha bármilyen közlekedési baleseted lenne, amiben súlyos sérülést szenvedsz, csak erre van lehetőség... - no ekkor kezdett el igazat adni nekem. A látogatás nem lenne kockázatos, kórházban főleg nem, a kockázat benne inkább az, hogy ő pirul el nagyon hamar. A hazudozást nem neki találták ki, ha ott van a neje, nincs az az isten, hogy ne érezné mit jelentek a férje életében. Erre én mondtam nemet, hogy valaha is megtegyem, hiába erősködött párom, hogy nyugodtan. A mai technika sok mindenre képes, a közvetítő emberünk is bemehet, vihet video üzenetet és egyben hozhat is. Sokkal biztonságosabb megoldás. Sokat forog az agyam, főleg az inkognitó megtartása miatt.
Biztos, hogy nagyon szeret, mert amikor megtudta az előző 12 éves kapcsolatom miért fejeződött be - volt párom szingliként letagadott a családja előtt, akkor a jelenlegi a neje elé akart állni és elmondani, hogy szeret engem, és nem kívánja elhagyni a családját, de rám is szüksége van. Nem akarta, hogy ismét eltitkolt ember legyek valaki oldalán. Én nem engedtem, mert elég, ha csak ketten vagyunk ettől pocsékabbul, nem kellene egy egész családot kiborítani feleségestől, gyerekestől, unokástól és sorolhatnám a szorosabb családi szálakat...

Úristen, visszaolvasta valamelyikőtök ezt a szirupos hazugságáradatot?!
Ebben a történetben mindenki hazudik... elsősorban magának:-(

@Tylia cordata: Szerintem az a Miskolczi-könyv totál illúzióromboló, nekem nem tetszett, más világra is vonatkozik, nem ismertem benne fel magam, őszintén szólva. És tele van cinizmussal. Bár jópár éve volt a kezemben, és kölcsön kaptam, nem tudok most belenézni, de nekem egészen mások a tapasztalataim, mint a könyvben leírtak.
Persze el lehet olvasni, de nem lesz jobb kedve tőle Gyöngynek.

A betegséges problémáról volt itt poszt is, erre tényleg érdemes kitalálni valamit... A pasik néha nem akarnak belegondolni, hogy érheti őket valami, a nők szerintem sokkal előrelátóbbak ebben. Csak, amíg nem történik meg, nem is nagyon hajlandóak erről értekezni... Biztos van persze kivétel.

@goldmedal: Na hálaisten, már unalmas volt ez a béke.

@goldmedal: Milyen hazugság áradatra gondolsz kedves @goldmedal, legalább fejtsd ki, itt bizonyos érzések vannak leírva, nem szirupos hazugság áradtok, sőt inkább nehézségek. Ehhez adtak tanácsot. Azt nem tudhatod ki mit és hogyan él meg egy kapcsolatban. Lehet én is nagyot fogok koppanni, lehet a másik fél is. Nem lehet még tudni, de nem ezért vágtunk bele.

@goldmedal: Kedves Goldmedal, mindenki magából indul ki!

@skarlát betű: A Miskolczi könyv kb. 3 évtizeddel ezelőtti világot, körülményeket, életérzést, embereket mutat be, nekem ugy tünt, objektiven. Igen, lehet belőle tanulni, még akkor is, ha néha kiábránditó a történet.
Nem akarok általánositani, ezért csak annyit mondok, hogy Gyöngy sokkal realistább mint a barátja.

@Tylia cordata: a barátom egy nagy álmodozó valóban és főleg még nem volt ilyen cipőben. Lehet nagy fájdalmat fog még okozni ez a kapcsolat, de azt tudom, hogy nem olyan ember egyikőnk sem, hogy ne tudnánk megbeszélni bármit. Ha nem megy, akkor sem erőltetjük rá a másikra. @goldmedal lehet már sok tapasztalattal rendelkezik, azért ennyire "racionális" - ha neki az a jó, akkor hajrá, és kívánom érezze magát benne jól, de komolyan, tényleg nem gúnnyal mondom! Én egyenlőre pont ezért szeretem a páromat, mert ilyen. Lehet hazudunk magunknak? Fene tudja, amit leírtam az elhangzott - nincs miért szépítgetnem rajta, hogy szirupossá váljon. Nekem némelyik része inkább problémaként jelentkezik éppen ezért blogolok itt, a körülmények jobb megértése miatt írtam le ennyi mindent.

@Pearl77: Értem az érzéseidet, barátod lovagiasságát is - és becsülöm a korrektségedet. Tartsatok ki egymás mellett!

@Tylia cordata: Köszönöm jól esik amit írsz, a lágyságot én is jobban értékelem. Lehet jelenleg a saját magunknak is hazudunk stádiumban élünk. De legalább szép órákkal megtöltve, amikor együtt vagyunk. Más szemléletet inkább nem engedek magamhoz közel ilyen helyzetben.

@Pearl77: Nem hazugság, ez az igazság!

Kedves @Pearl77 még én is - aki majdnem egy évig szeretői szerepben tündökőltem - látok ferdítéseket a történetben. És azért gondold majd át egyszer tiszta fejjel a történeteket. Néha, mi szeretőként szeretnénk "kimenteni" magunkat és hangsúlyozni, hogy mi ezt vagy azt nem várjuk el, közben meg igen s bár nem mondjuk, de metakommunikációval nagyonis azokat a jeleket küldjük. És kommunikációra vonatkozó kéréseket szerintem semmilyen esetben sem szabad kérni, ha ő úgy érzi, hogy tud akkor jelez és kész (nálunk működött, ünnepek, korház, hetekig tartó betegség mellett is - tudom, megértem, nehéz, tudni és nem ott lenni). Szeretőként fel sem foghatod, hogy milyen az otthoni, sőt az ünnepi programja, adott esetben egy sms, egy telefon hívás, de még egy mail is gyanús lehet. És kockáztatni nem éri meg.
Én azért remélem, hogy nem adod fel és majd találsz egy teljes értékű társat is, mert ha minden anniyra talál, mint ahogy leírtad és az érzelmek is kölcsönsen megvannak, akkor előbb vagy utóbb kikészít majd téged/titeket ez a helyzet.

@Pearl77:
Az ilyen típustól rettegünk mi pasik, aki úgy vár el, hogy közben visszaolvassa ránk: végül is mi ígértük!
Az a finom húzásod pedig, hogy Inkább ne is folytassuk, nem akarok bonyodalmakat Neked .. Ezt úgy nevezzük ZSAROLÁS. Ezért kezdünk inkább házas nővel szeretői kapcsolatot!
A szeretőknek az a dolguk, hogy adjanak egymásnak. Kérni nem szabad, a zsarolás meg egyenesen tilos. Megsértődött, megbántott asszony van itthon is, abból nem akarunk duplázni.

@Dilettáns1111:
Bravó!!! Én is ezt próbáltam nőként jelezni tömören bár, de óvodás reakciókat tudtam csak kiváltani...

@Dilettáns1111: Mindenkinek vannak elvárásai, annak is, aki tagadja, hogy lennének. Például az is elvárás, hogy ne várjanak el tőlem semmit, majd én meghatározom, hogy mit akarok adni. Főleg akkor kényelmes, ha tudod, hogy a másik oldalról készek mindent és mindenkor megadni.
A szeretői kapcsolat nem tartható fenn úgy, hogy nincs tekintettel az ember a másik igényeire. Ahogy a pasinak illik megtanulnia, hogy a nő igenis igényli a folyamatos kapcsolattartást, másképp nem fog működni, úgy a nőnek is tudnia kell visszafogni magát és békén hagyni a pasit. De ez kölcsönös kompromisszum és bele kell tanulni. Amit pedig ígérünk, azt illik betartani, ha csak egy mód van rá. Másképp nem lesz szeretőzés, csak alkalmi szexpartnerség, de az egy másik műfaj. Az is tény, hogy az egyenlőtlenség, ez esetben a szingli-házas párosítás nem szerencsés, de biztos meg lehet oldani, megfelelő empátiával. Egyébként az érzelmi zsarolást én se szeretem és igyekszem nem alkalmazni :) De az se működik, hogy a nő megbántódik, és úgy tesz, mintha nem történt volna semmi. Az jobb, ha nem lehetünk kicsit se őszinték egy kapcsolatban?

@Dilettáns1111: Nem szokásom zsarolni - itt sem tettem azt, komolyan gondoltam és csendesen tettem meg, ahogyan ennek az egésznek a megbeszélése is így zajlott le. Igazán sajnálom, ha Te már ilyen hölgyekbe futottál bele, én viszont soha nem fogok belemenni a "szemrehányósdis-hisztis" szerető stílusába. Felajánlottam, ha neki ez teher és ennyit nem kaphatok (kihangsúlyoznám, nem én kértem - ő ajánlotta fel!), akkor baj van, amit nem lehet a másikra erőltetni, nem is fogok. Inkább hátralépek. Egyikőnk sem egy hangos civakodós típus, nem ismersz bennünket, ezért nem is érezhetted ki a történésekből, hogyan zajlott le. Ma itt töltötte a napot, amikor ezt meg tudtuk beszélni, és meg lett oldva a másik nagyon problémás kérdés is, ha ő megbetegszik, lesz aki üzenjen nekem, vagy ha én, akkor neki is lesz, aki üzenjen. Főként mindez úgy, hogy mind a ketten így akartuk. A javaslatainkat mind a ketten megtettük abban, amit nem úgy gondolunk, mint a másik, és volt amiben én értettem egyet vele, volt amiben ő velem. Friss még ez a kapcsolat, amiben mind a kettőnknek tanulnia kell. Amit még nem tudhatsz, nálunk nem a zsarolás eszköze, ha valamelyikőnk kimondja, hogy én csendben visszalépek, hanem egy egyezség, ha valakinek nem tetszik, ami a kapcsolatban megtörtént, ezt megteheti és ezért mondja ki. Ott már komolyan arról van szó, hogy meg is történik, nem frázisok és zsaroló eszköz.

@Dilettáns1111: ha a szeretőd szakítani akar az már egyből zsarolás? :) ezt a filozófiát dugjátok fel a ne mondjam hova... és mi az hogy nem kell még egy megbántott nő? akkor ne bántsd meg! mert a szerető is ember és mint olyan, meg lehet őt is bántani... és ha megbántod és nem vagy képes megbeszélni vele akkor neked ellenjavallott a szeretőzés... ha neked láb és f"rok törlő kell, az is rendben van, de azt ne nevezd szeretőnek :) ott vannak az egyéjszakás kalandok, az alkalmi szexpartnerek, a dugi-dugók...

Én azt mondom, ha két ember úgy dönt, hogy enged az érzéseinek, ami kölcsönös ráadásul, azt nem szabad egyik félnek sem a kérésével olyanná alakítania, hogy a másik fél úgy érezze rá lett erőltetve. Kölcsönösen ki lehet kötni a másik féllel szemben elvárásokat - azt meg kell beszélni, és ha valami nem tetszik, mint a mi esetünkben, azt meg kell tudni beszélni, hangsúlyoznám, hogy csendben és kérve azt, nem pedig arra kötelezve. Ha ő erre azt mondta volna: ne haragudj, de nem tudom teljesíteni, és ne akarjad tudni, mi van velem, akkor valóban nem szerelemről van szó és bizony szép csendben cirkusz nélkül vissza kell vonulni, de azt meg kell mondani a másik a félnek.

@Pearl77: Lehet, új poszt kéne az elvárásokról :) Mert ez a vita tényleg abba az irányba megy el.

@skarlát betű: Igen, érdemes lenne nyitni - egész okos kis gyűjteményt lehetne leszűrniük belőle azoknak, akiknek még nincsen tapasztalatuk az ilyen kapcsolatokban. :)

@Dilettáns1111: Kiváncsi lennék a viselkedési kultúrádra...

@skarlát betű: Legyen inkább: "Elvárások és reális lehetóségek a kapcsolattartás terén".

@Tylia cordata: Hú, ez disszertáció címnek megfelel, de posztnak ijesztő lenne :)

Végigolvastalak benneteket és nem igazán értem, miért van az, hogy ha végre megszól egy férfi közöttünk, máris kiosztjátok. Egyáltalán lehet itt férfinak is véleményt nyilvánítani? Mármint olyannak, aki tényleg érintett. Néhány héttel/hónappal ezelőtt is volt valaki, aki ilyen minőségben szól hozzá valamelyik témához, de végül szinte nyakbehúzásra kényszerítve közölte, többet nem ír.
Talán érdemes lenne a férfiak véleményét is figyelembe venni, mivel ők a másik főszereplői kapcsolatainknak.
Most azt fogjátok írni, hogy ezek itt egytől egyig bunkók? Miért gondoljátok, hogy a ti szeretőitek másképp gondolkodnak, mint akik ide írnak?
Hm?

@Szemekbe zárt titkok: Itt először egy nő kezdett osztani két másikat, úgyhogy az ábra nem ilyen egyszerű. És férfiak sokszor hozzászólnak, nincs itt nőuralom, ezt már tudhatnád. Vita van és olykor nem a legkellemesebb hangnemben folyik...

@skarlát betű: Lehet persze frappánsabb cimet is találni, arra utaltam volna, hogy az elvárások és a lehetőségek nem fedik egymást. Az egyedül élő fél (különösen, ha kezdő) elvárásai nagyobbak, néha irreálisak (nem Pearl esetére célzok) - nem mindenki érti meg, hogy házasságban élő partnerének lehetőségei a vele történő kommunikációra szinte nullára redukálódnak, ha éppen családja körében tartózkodik, pl..ünnepek v. betegség alatt. Nehéz ezeket az iratlan szabályokat betartani, de megéri. Érdemes ezekről beszélni, azért is, hogy még akaratlanul se ártsunk senkinek.

@Szemekbe zárt titkok: "Miért gondoljátok, hogy a ti szeretőitek másképp gondolkodnak, mint akik ide írnak?" ==> ezért engedelmeddel kiosztok egy aranyérmet. Az egyik a legjobb komment, amit valaha olvastam ezen a blogon. :D

@kardhal77: És pont goldmedal marad ki ebből, na ne már, kardhal :P

@Sárga Lepke: @Pearl77: @Dilettáns1111: @goldmedal: @Tylia cordata: Új posztnál lehet folytatni.