Nem tudom, készült-e már olyan felmérés, amelyben megkérdezték az embereket, hogy végül is szeretik-e a karácsonyt vagy sem, lehet, érdekes eredmények születnének, de ténykérdés, hogy a karácsony nem feltétlen és mindenki számára az év csúcspontja.
Persze, nélküle túlságosan sötét és kilátástalan lenne belemenni három hónap télbe és sötétségbe, ilyenkor jólesik valami fény, valami extra alkalom, amire készülni lehet, mindezt értjük. Ahogy azt is, hogy a gazdaságnak úgy kell, mint egy falat kenyér, mert ilyenkor csak a legelvetemültebbek nem költenek sokkal többet, mint máskor. Hogy a szeretetnek kell-e ünnep, és, hogy a karácsony azt hozza-e ki belőlünk, amit a nagykönyv szerint ki kellene hoznia, nagy kérdés.
Ez az ünnepi időszak, amelynek igazi hossza nehezen meghatározható, van, akinek 10 nap, van, akinek 2 hét, vagy akár egy egész hónap, vagy akár még több, alapvetően fel tudja borogatni az érzelmi állapotunkat, kapcsolataink természetrajzát. Mivel nem csak összetartó és pozitív hangulatú családok léteznek, a legnagyobb otthoni összeveszések is ilyenkor esedékesek, és az öngyilkosságok száma is növekszik. Kisebb esély van a hatalmas kibékülésre és a egymásra találásra, bár biztos erre is akad példa. Azt hiszem, akinek jó az év többi részében, aki rendben van önmagával és azokkal, akikkel az életét megosztja, annak az ünnepei is kellemesek, aki azonban mindenféle konfliktussal és hiányérzettel küzd, annak ez a pár nap esetleg rosszabb lesz, mint a hétköznapok.
Ami a szeretőket illeti, talán több szakítás jut az évnek erre a szakaszára, mint bármelyik másik időszakra. Lehet ez a szakítás átmeneti, ölthet hosszabb szünet jelleget, de van, aki ilyenkor jut arra a gondolatra, hogy ő soha többet nem is akar csalni. Talán a szex utáni vágy is csökken sokakban, vagy csak lelkileg hangolódnak másra? A család gyakori emlegetése erősíti fel bennük a lelkiismeret-furdalást? Tudják, hogy nem találkozhatnak, sőt, nem is kommunikálhatnak esetleg a szeretőjükkel, és már annak is tudata is lelkiismeret-furdalást okoz bennük, hogy emiatt nem tudnak majd olyan felhőtlenül örülni odahaza az ünnepnek?
Vajon hány szeretői kapcsolat inog meg ilyenkor? Hányan tesznek fogadalmat, hogy soha többé? És hányan tartják be? Hány szingli szerető érzi magát magányosabban, mint más estéken? Hány ember töltené legszívesebben másutt az időt, és hánynak az agya jár másutt, mint ahol éppen van? Mit lehet ez ellen tenni? Kell-e tenni ellene? Vagy fogadjuk el, hogy a hűtlenséggel ez is együtt jár? Sőt, még csak nem is kell hozzá testi hűtlenség, bőven elég az érzelmi.
Ha még van időtök a finisben blogot olvasni és kommentelni, ide várom a hozzászólásaitokat, és az ünnepek alatt is itt leszek, bár új poszttal nem hiszem, hogy jelentkeznék, a kommenteket mindenképp figyelni fogom. Aki úgy érzi, hogy társaságra van szüksége, megtalál minket itt vagy a facebook-on. A szokásos jókívánságok mellé ezt tudom ajánlani.
Végül pedig két dologban lennék kíváncsi a véleményetekre: