Ha a szerető szó előkerül, általában nem idősebb emberek lebegnek lelki szemeink előtt. Nők esetében a tipikus életkor a huszonévesekkel kezdődik (elsősorban szingli szeretőként), majd a harmincas, negyvenesekkel folytatódik (a legtöbb házas szerető tán ebbe a korosztályba tartozik), az ötvenesekre már kivételként tekintene a többség, és hogy még hatvanasként is labdába rúghat valaki nőként, nos, azt igen kis százalék gondolná - teszem fel én. De majd kiderül a szavazásból.

Férfiak esetében a tipikus szeretőtartó kor harmincöt-negyven felé kezdődik, bár biztos vannak, akik huszonévesen is csinálják, ha nem akarnak elköteleződni és férjes asszonyokkal próbálják megoldani a szexuális életüket (ez se valami modern találmány). Ötvenes férfiak is szép számmal akadnak, hogy a hatvanasok körében mekkora az aktivitás, az már nagyobb kérdés. De még mindig több esélyt adna a közvélemény egy hatvanas férfinek, mint egy ugyanilyen korú nőnek - ha nem tévedek.

Vannak férfiak, akik azzal szórakoznak, hogy részletezik érettebb, általában férjezett nőkkel folytatott kalandjaikat, és már a harmincötön felülieket is úgy mutatják be, mint akiknek könyörögni kell egy kis jó szexért, és akármilyen ócska dumával befűzhetők... És vannak férfiak, akik számára egy érett, magabiztos, élvezni tudó nő sokkal többet ér, mint némi feszes és agyonszolizott hús. Vannak nők is, akik csak az edzőterembe járó, kigyúrt testeket tartják valamire, másoknak az idősebb, kevésbé adoniszi megjelenésű, de stílusban, tudásban, férfiasságban sokkal többet nyújtó szerető az ideáljuk. És persze van még ezer más ízlésű ember is mindkét nemben.

A fiatalság szemtelen és sokszor kegyetlen, mi is ilyenek lehettünk, mi is szörnyülködtünk, ha csak rágondoltunk, hogy negyven évesen is lehet valakinek szexuális élete... Ha a mostani fiatalok ezen szörnyülködnek, majd kigyógyulnak belőle és visszakapják a saját gyerekeik generációjától. De az idősebbek még mindig kiszorulnak valahogy a tudatunkból, sokan elkönyvelik, hogy egy bizonyos (mely?) kor után már ne ugrálhat az ember, örüljön, ha van egy házastársa, akivel esetleg évek óta nincs se intimitás, se szeretkezés, legalább nem egyedül tengődik, és lesz, aki ápolja, ha leesik a lábáról.

Közhely, de a civilizációnak becézett korunk nem nagyon tud mit kezdeni az öregedéssel, azon kívül, hogy megpróbálja lassítani. Az öregedő test erotikus kontextusban szinte ízléstelenségnek számít, tisztelet a ritka kivételnek. Pedig a valóságban vannak idősebb szeretők, vannak nők és férfiak, akik nem hajlandóak lemondani a szex nyújtotta örömökről, és még partnert is találnak hozzá. Vajon kivételnek számít az idősebb kori hűtlenség? Vagy gyakoribb jelenség, mint sejtjük? És milyennek kell lenni ahhoz, hogy valakit még akár 60-on, 70-en felül is kívánatosnak lásson egy partner? Vajon a testi kondíciótól függ, vagy a személyiségtől? A fiatalos gondolkodástól, az alkalmazkodóképességtől? Az anyagiaktól? Sokan biztosan meggyőződéssel vallják, hogy más nem is motiválhat egy fiatalabb partnert, mint az anyagi érdek, esetleg a társadalmi státusz. Nektek mi a véleményetek?

Ki ismer közületek idősebb szeretőket, illetve van-e köztetek, aki az idősebb generációhoz tartozik, és szívesen beszélne a tapasztalatairól? Még egy kérdés: vajon kezdhet-e valaki csak idősebb korában hűtlenkedni, vagy a koros hűtlenek azok közül kerülnek ki, akik egész életükben poligám módon éltek? Illetve van olyan, aki megtért idős korára, és belátta, hogy a hűtlenség tévút?

Két szavazást is beillesztek ezúttal, az elsőben arra kérdezek rá, a jelenleg is hűtlenkedő/szeretőt tartó olvasók közül ki milyen korosztályba tartozik, a másodikban pedig arra, hogy hány éves koruk körül kóstoltak bele a tiltott örömökbe, akár házas partner egyedülálló kedveseként (még ha ez alkalmi kapcsolat is volt), akár maguk is párkapcsolatban élve.