Elterjedt nézet, hogy újra és újra ugyanolyan erényekkel és hibákkal rendelkező partnereket választunk magunknak.

Nemrég olvastam arról a Pár-bajok és békés megoldások című könyvben (melyre még máskor is fogok hivatkozni), hogy ezek a speciális jellemvonások a gyerekkorunk miatt vonzzanak minket, vagyis a partnereink sokszor még a szüleinkre is hasonlítanak, vagy legalább egyik szülőnkre, illetve valami alapmintára, amit a korai éveinkben leginkább meghatározó emberek szintéziséből hozunk létre tudattalanul. A hibák még meghatározóbbak is, mint a pozitív tulajdonságok, mert az ősagyunk helyre akarja hozni a gyerekkorunkban elszenvedett sérelmeket, és ezt egy, a gondozónkhoz hasonló ember társaságában reméli megvalósítani - persze erről mit sem sejtünk. (Kíváncsi vagyok, mennyire igazoljátok vissza ezeket az állításokat.)

Másrészről nem mindenki olyan partnerrel él együtt tartósan, akit igazán választott volna, ha tényleg csak az ő döntésén múlik, hiszen nem törvényszerű, hogy megkapjuk a leginkább áhított társat, de mikor párválasztásról esik szó, gyakorta hangzik el az a feltételezés, hogy minden partnerkapcsolat lángoló  szerelemből, vagy legalábbis zsigeri vonzalom folyományaként jön létre. Pedig még a nyugati, szabad választásos civilizáción belül is rengeteg a kompromisszum-kapcsolat, amely vagy az egyik, vagy a másik, esetleg mindkét fél számára egyfajta kényszer vagy csak a kisebbik rossz. Van, aki már régen kínlódott a társkereséssel, és az, akit ő akart, sose jött neki össze, hát belement egy sokkal kevésbé vonzó lehetőségbe, esetleg anyagi/társadalmi előnyök származnak a kapcsolatból, vagy az ember nem akar örök életében egyedül maradni (társadalmi, családi nyomásra, esetleg, mert ezt kudarcként éli meg), és még sorolhatnám az okokat.

Ha elfogadjuk azt a feltevést, hogy újra és újra hasonló tulajdonságok keltik fel az érdeklődésünket, amikor szeretőt "választunk" vagy egyszerűen csak beleesünk valakibe, akkor azt kellene tapasztalnunk, hogy az új idol erősen hasonlít a hivatalos partnerünkre - amennyiben korábban belé is szerelmesek voltunk. Valóban ismerek olyan eseteket, amelyekben meglehetősen szembetűnő a hasonlóság, meg is fogalmazódik olykor: vagy az érintett maga teszi szóvá, vagy a külvilág. De olyan esetet is ismerek, amelyben az egymás utáni vagy egymás mellett létező partnerek nem hasonlítanak különösebben, vagy éppenséggel ellentétesek.

Ha például a hivatalos partnerrel, házastárssal nem úgy került össze az ember, hogy igazán lelkesedett volna érte, a tényleg szabadon választott szerető aligha fog hasonlítani, sőt, lehet, hogy ellentétes lesz: előfordulhat például, hogy akinek nem sikerült legitim kapcsolatra lépnie egy úgynevezett alfahímmel, a szeretője lehet ilyennek, hiszen elterjedt elmélet, hogy a nők béta, delta és egyéb hímeket "választanak" férjül, de alfáktól szeretnek teherbe esni (bár a legtöbbnek több esze van annál, hogy így kockáztasson). Ebben az esetben ugyebár a férj és a szerető nem fog hasonlítani egymásra.

Egy kifejezetten nőcsábász férfi (vagy férficsábász nő) se mindig egyforma partnereket fog választani, hiszen épp a változatosságra utazik: bár meglehet, hogy bizonyos alaptulajdonságok minden "komoly" szeretőjére jellemzőek lesznek. Az alapkérdés persze az, hogy milyen motiváció vezet külső kapcsolathoz. Vajon a félresikerült házasságunkat akarjuk így helyettesíteni, vagy csak kalandozunk, egyfajta kiegészítést, de nem helyettesítést keresünk (ha például minden működik az alap kapcsolatunkban, csak a szex nem)? Erotikus barátságokat alakítunk ki, vagy saját egónk fényezése érdekében igyekszünk hódítani? Az persze valószínű, hogy akármi is a motivációnk, kifejezetten számunkra rokonszenves emberekkel fogunk kapcsolatot teremteni, de ha gyerekkori sérüléseink nem súlyosak, és nem mindenáron azok jóvátétele a célunk (mondom, tudatalatt), akkor többféle embertípushoz is kötődhetünk szexuálisan és/vagy érzelmileg.

Vajon a ti esetetekben volt és jelenlegi hivatalos partnerek és szeretők (volt és jelenlegi külső kapcsolatok szereplői) inkább mind hasonlítanak egymásra, teljesen ellentétesek vagy egyszerűen csak sokfélék? Ha a korábbi szeretőtökkel összeházasodtatok, vajon inkább hasonlított-e az első házastársatokra, vagy teljesen más? Sikerült-e valakinek szeretőjében megtalálnia azt a tökéletes kiegészítőt, akire egész életében vágyott? Alább szavazhattok is!