Múltkori posztunkban az első alkalom előtti érzéseket próbáltuk ecsetelni, most pedig arra vállalkozunk, hogy a post állapot lehetőségeit vizsgáljuk meg. Persze nem feltétlen van nagy különbség egy legális  és egy házasságtörő első szexes találkozás között, de néhány dolog azért másképp működik.

Ahogy az előző részben említettük, sokat számít, mennyi ideje ismeri egymást a pár, és volt-e az első szex előtt bőven alkalma csókolózni, simogatni egymást, megbarátkozni egymás illatával, testével, hangjával, arcával. Mert, ha volt, sokkal magabiztosabban mehetnek bele az első szexbe, sőt, sokkal nagyobb eséllyel lesz magával ragadó, kínos pillanatok nélküli ez az alkalom. Ideális, ha már alig bírnak magukkal, annyira régen esedékes a dolog, bár az is sikerülhet rosszul, főleg, ha a férfi erre rágörcsöl, és túl gyorsan megy el, például.

A kevés előzmény utáni szex már nehezebb műfaj, és viszonylag ritkán sikerül igazán jól, bár az is biztos, hogy férfi és nő teljesen mást mondana ugyanarról az aktusról utólag ... Ha a férfiak is beszélnének róla, de nekik határozottan nem szokásuk, főleg, ami a nem kifejezetten szexuális részt illeti.

Nézzük a különböző eseteket:

1. A szex jól sikerült, de ...
- a lelki része nem működik, és ez a nőt zavarja;
- a szellemi része nem működik, és ez valamelyiküket zavarja;
- a férfi (vagy a nő) minden előzetes állítása, fogadkozása és ígérete ellenére egy alkalmasra tervezte a kalandot, vagy erre csak post coitum jön rá (azonnal, vagy késleltetve);
- ettől valamelyikük megijed, mert mi lesz, ha túl közel kerülnek egymáshoz, és függővé válnak;
- semmi, csodás a világ, mindenki boldog, éljen!

2. A szex nem sikerült túl jól, de
- a lelki része működik, ezért adnak egy esélyt maguknak (vagy csak az egyik adna, a másik viszont inkább nem)
- a szellemi rész működik, barátság lehet
- alapvetően vonzódnak egymáshoz, és úgy gondolják, lesz ez még jobb is.
- semmi: egyszerűen nem sikerült jól.

Az egyik fél, esetleg mindkettő orgazmusa után (amelyből akár több is lehetett), tehát jön a kijózanodás (kivéve a szerelmesek esetét, akik ezután sem józanodnak ki), és a helyzetet valahogy kezelni kell. Békés egymás mellett fekvés, összebújás, esetleg? (Ha nincs rá igazán indíttatás, ez még rosszabb lehet, mint a szex), zuhanyozás, öltözés ... Sokat elárul, hogy van-e fesztelen sétálgatás meztelenül a másik előtt, vagy betakarózás, öltözködés következik (persze, ha egyébként hideg van, azért ez nem csak a fesztelenség hiányát mutathatja.)

Noha a férfiak általában kevésbé zavartatják magukat meztelenség miatt, ez sem vonatkozik mindenkire. Nemrég olvastam egy hűtlenségről szóló könyvben, hogy egy férfi a pszichológusnak azt mesélte: őt zavarta, hogy mikor ő már fel volt öltözve, a nő kitárulkozó állapotban heverészett tovább az ágyban ... Mire a nem éppen mai fiatalnak számító pszichológusnő kissé nagyon kioktatóan közli az olvasóval, hogy már ezt sem tudjuk, hogy szex után azonnal tisztálkodni illik, micsoda undorító új divat ott heverészni, összebújva, és-és-és. Na, erre majdnem odavágtam a könyvet. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, micsoda protokollok vannak post coitum.

De vissza az egyéb post-megnyilvánulásokra. Van ölelés, csók, csipkelődés, bizalmas hangulat, nevetgélés, vagy hirtelen, mintha elvágták volna az egészet? Sejtjük, hogy a legtöbb férfi agya átkattan (nem tudok százalékot, de elég általános jelenségről van szó). A nők információim szerint általában nem lesznek szomorúak egy aktustól, bár több helyen olvastam, hogy egyharmaduk nem érzi jól magát még jó szex után sem, még normális párkapcsolaton belül sem ...

Ha valami nagyon nem működik a két ember között, és ez tapintható, akkor ezek a post percek bizony kínosak. Csöndek, közömbös témák, a másik tekintetének kerülése, jaj, csak mihamarabb szabadulnék-érzés. Hogy ez miért kellett nekem, pedig előre tudtam ... Hogy emiatt csaltam meg a férjem/feleségem, na ne ... Csak minél hamarabb vissza a hétköznapi énembe ... Ha viszont működött a kémia és emberileg is minden kedvezően alakult, akkor van némi lebegés - legalább is női oldalon. A férfiak sokszor a jól sikerült szex után is rohannának vissza a hétköznapi életükbe. Mert milyen jó lesz egy nagyot enni, meginni egy kávét, és végre a munkára koncentrálni.

Búcsú: meddig menjenek együtt? Vajon igyekeznek minél hamarabb elválni, vagy nyújtanák a búcsúzást? Ha az egyikük kocsival van, elviszi a másikat? És, ha nem is ajánlja fel? Az is jelent valamit? Ha búcsúzáskor a pasi lesmárolja a nőt, azzal mit akar mondani? Akar mondani egyáltalán valamit? És, ha úgy köszönnek el, mint legfeljebb futó ismerősök? Viszontlátásra? Légy jó? Majd hívlak? Most egy kicsit eltűnök, elutazunk, sok lesz a meló, majd jelentkezem ... Vagy: fél óra múlva cseten randizunk!

Búcsú után: megint sokféle lehetőség létezik. Mindketten érzik, hogy ez nem volt jó, tehát nem nagyon fogják forszírozni a folytatást. Még ekkor is illik (szerintem) valami életjelet adni, és elsőként a férfinak. A bevett szokás ez, és a nők el is várják. Ha a nő jelentkezik először, az minimum furcsa. Vagy nem így gondoljátok?

Ambivalens helyzet: nem biztos, hogy olyan rosszul sikerült. Lehet, hogy az egyikük szerint igen, a másik viszont egész jól érezte magát. Ha ez a másik a férfi, még akkor is előfordulhat, hogy nem siet a kapcsolatfelvétellel. Mert azért annyira nem akar lelkesedni. Nehogy már félreértsék. Tehát vár. Vár akár egy napot. Vagy többet. (Az már gáz.) Ha valaki csak 24 órán túl szól valamit, akkor már sok esélye van rá, hogy akkor is kirúgják, ha ő egyébként folytatná. 

Ahogy én látom: egy pasi, aki nagyon szeretne folytatást, azonnal ír, ahogy tud. Ha sms-t nem is, de e-mail-t. És minél kedvesebbet, minél melegebb hangút. De még az egysoros: Köszönöm, jól éreztem magam is megfelel. Ez nem kerül semmibe, viszont a nő embernek fogja érezni magát tőle, és nem kurvának. Aztán a továbbiak ... na, az megint más téma.