Újabb kényes témát próbálok boncolgatni. Milyen hatással van a gyerekvállalás, a terhesség, a szülés, a kisgyerekes lét a házastársi vagy élettársi hűségre? Van-e rá hatással egyáltalán? És vajon a szajkózott sztereotípiák mennyiben felelnek meg a valóságnak?

Mindkét kérdéskör "veszélyes" már magában is, ha nem a megszokott, szirupos, politikailag korrekt szövegeket akarjuk reprodukálni, az ép és szép családról, amelyben az anya élete beteljesüléseként látja a szülést és gyermeknevelést, az apa pedig úgy csinál, mint az Állatfarmban a ló, bármilyen megszorítások is jönnek, azt hajtogatja: - Ezután még keményebben fogok dolgozni ... Ha a két szereplő esetleg nem pont ezt a magatartásmintát követi, akkor dől minden elmélet. Az 1. részben elsősorban a terhességekkel és a szülések hatásával, illetve az azt követő időszakkal foglalkozom, később szeretnék még írni a kakukktojásokról is, akik nem a biológiai apjukkal nevelkednek, illetve az egyik fél meddősége miatt felmerülő megoldási lehetőségekről, amelyek között szerepelhet egy harmadik fél bevonása is - akár szexuális értelemben.

Az első gyerek alapvetően felborítja egy házasság rendjét, de ekkor még mind a két fél számára annyira új az egész folyamat, hogy elsősorban annak a feldolgozásával, megélésével vannak elfoglalva, nem pedig bármi más, kívülről jövő hatással. Az első terhesség a nő számára is romantikusabb, mint a többi, ha még több követi. Ilyenkor sokkal jobban figyel önmagára, testének változásaira, mint később, amikor már nem lesz semmi ilyesmire ideje vagy energiája. A libidó változóan alakul, persze, van, akinél megszűnik szinte, van, akinél meg kirobbanó a terhesség alatt. De a pár ekkor még egyedül van, még nem kell egy harmadikkal megosztania a lakhelyét, tehát a szexre is bőven lehet ideje. Egészen a szülésig. (Kivétel a veszélyeztetett terhesség. Az hosszú önmegtartóztatást igényel, és ha a férj ilyenkor elcsábul egy alkalmi numera vagy egy prostilátogatás erejéig, ugyan szégyelli magát, de valahol mégis meg lehet érteni.)

A szülés után minden felfordul, persze nagyban függ attól, hogy mennyire problémás a gyerek és mennyire kap a pár külső segítséget (ne várjátok tőlem, hogy kismamáról és kispapáról beszéljek, főleg az utóbbitól áll fel a szőr a hátamon), mindenesetre általános tapasztalat lehet, hogy a pár ettől fogva sokkal inkább anya és apa funkcióban működik, mint bármi másban. Az apa persze a munkahelyén továbbra is "normális" emberként jelenik meg, az anya azonban egy időre szinte megszűnik egyén lenni, szimbiózisban él egy másik lénnyel, és saját nőisége ekkor leginkább az anyaságban, nem a szexualitásban nyilvánul meg. Sokan nem is kívánják a szexet (már a nők), vagy összeegyeztethetetlennek tartják az állapotukkal (hogy nézek ki ilyen kövéren-effektus például). Esetleg minden érzelmi és érzéki igényüket kielégíteni látszik a gyerek. Nem szokás erről sem írni, de sok nő számára (az első időktől eltekintve) maga a szoptatás is érzéki élmény ...

A férj gyakran érzi magát kitaszítottnak ebben a korszakban, ráadásul a felesége sem éppen a legcsábosabb állapotát éli. Nem lehet szokatlan, hogy a pasik ilyenkor észrevesznek más nőket (jó, tudom, hogy nem csak ilyenkor). Flörtölnek is, mert így legalább férfinak érezhetik magukat - otthon ez az érzés nem igazán adatik meg nekik. (Persze, a feleség terhességéről illetve a gyerekszületésről értesült környezet ilyenkor még a flörtöt is elítélően szemléli, hát még annak tárgyát!) Mindenesetre a megcsalás sejtésem szerint ritka lehet ebben az időszakban, idejük sincs rá, meg a lelkiismeretük is berzenkedik még.

Kérdés, mikor tér vissza az anyaállattá alakult asszonyba az igény, hogy őt nőnek IS lássa a férje - illetve a többi férfi. Nagyon különböző lehet ez is, van, akibe tán soha többé nem tér vissza ez az igény, bár akkor kérdés, hogy egyáltalán megvolt-e benne valaha ... Vagy csak gyereket akart, és a szex nem érdekelte különösebben. Ha azonban visszatér az igény, vajon ugyanakkor történik-e, amikor a férj erre vevő. Hogyan viseli a férfi egyáltalán a felesége megváltozott testét? Hogyan viseli a stresszhelyzetet, hogy szeretkezés közben bármikor felsírhat a gyerek, vagy, hogy a gyerek ott van állandóan az ágyban? Előfordulhat, hogy bizonyos pasik ezektől a dolgoktól elvesztik a libidójukat, vagy egyszerűen nem tartják összeegyeztethetőnek az anyaság ilyen erős kifejeződését és a szexet. Ahogy arra is van példa, hogy egy nő olyan mértékben sérül a szülés során, hogy minden kedvét elveszti a további szexuális életre, vagy műtétek sorozatával kell helyreállítani a testét ... Ez ugyancsak könnyen vezethet a férj hűtlenségéhez.

Ha a nő viszonylag hamar visszamegy dolgozni, ami Magyarországon határozottan kivételesnek számít, akkor a szülés előtti társadalmi státusza is hamar helyreáll. Persze ehhez segítségre van szüksége: vagy a családtól, vagy idegentől, akit képes megfizetni. A dolgozó anya általában nem nyűglődik azokkal a bajokkal, amelyekkel az otthonmaradók, önálló nőiségét is hamar megtalálja ismét, és valószínűleg a férje se csak az anyát fogja benne látni. (Itt most hanyagolom azt a verziót, amelyben az első hónapok után az apa marad otthon a gyerekkel: igen ritka, bár létező dolog ez is. Érdekes lehet a hűtlenségre való kihatása is ...) Az ilyen nő kevésbé fog ráérni arra, hogy sóvárogjon, és szabadidejét talán teljes mértékben a gyerekének akarja majd szentelni, de ... Ez sem annyira egyértelmű. A következő posztban terítékre kerülő A vágy csendje című könyv egyik példája szerint egy nő épp azért kezd viszonyba a kollégájával, mert mindketten kisgyerekesek, és éjjel sose tudnak aludni, ezért ebédszünetben kivesznek egy hotelszobát ... Először csak alszanak, aztán szeretkeznek is. Igaz, ehhez több kell, mint fél órás ebédszünet ...

Nem ritka, főleg a hosszan otthon maradó nők körében, hogy némileg elhanyagolják magukat, ami pluszban elidegenítheti tőlük a férjüket. Esetleg egyre később jönnek haza, és egyre kevesebbet segítenek otthon. Esetleg találnak valakit maguknak, aki nem beszél nekik pelenkázásról, szoptatásról, és akivel zavartalanul lehet szeretkezni egy nyugis hotelszobában. De olyan is létezik, hogy a feleség egyszer csak megrázza magát, és elhatározza, hogy visszatér a régi méreteihez, a régi csinosságához, a férj pedig észre se veszi, mi történik. A feleség az idő előrehaladtával egyre vonzóbb, a férj erre vak, és egyszercsak valaki rástartol az asszonyra. Mert az anyaság nem csak leamortizálhat egy nőt, de ki is teljesítheti, szebbé, magabiztosabbá is teheti. A változás sokféle lehet, csak egy biztos: senki nem ússza meg változás nélkül.

De nézzük, mi történik a második terhesség és gyerekszülés környékén. Ez is nagyban függ az első gyerek tulajdonságaitól, a házasság épségétől, a két terhesség között eltelt időtől. Ha a korkülönbség a két gyerek között nagyon kicsi, és a nő nem tud visszamenni dolgozni, a bezártság-érzés fokozódhat. A második terhesség már nem romantikus, az első gyereket el kell közben látni, a házastársi szexet több körülmény is zavarhatja. Ha az apa nem az a fajta, aki mindenben örömmel vesz részt, ami a gyerekkel és a terhességgel kapcsolatos, gyakran magára hagyja a feleségét, nem csak fizikailag, de érzelmileg is. Ha a nőnek a családja sem igazán segít, ilyenkor nagyon szeretetéhes állapotba kerülhet. Olvastam valahol, hogy a válások nagy része a második gyerek születése körül kezd beérni. Nem tudom, igaz-e, mindenesetre már hallottam rá példákat. 

A második gyerek környékén a pár immár végképp apa és anya funkcióba csúszik, és ha nincs módjuk, pénzük, családi hátterük ahhoz, hogy olykor csak férfiként és nőként nézzenek egymásra, a szexuális életük és a párkapcsolatként való működésük ezt nagyon megsínyli. Talán sokakat meglep, de nem csak a férfiak kerülnek kísértésbe ebben a helyzetben, nem csak velük történhet, hogy a feleségük terhessége alatt hűtlenek lesznek (ami, mint fentebb említettük, főbenjáró bűnnek számít a társadalom szemében.) Az is megtörténik, hogy a férfiak más várandós asszonyát szemelik ki maguknak és viszik ágyba. Mert vannak nők, akik ekkor különösen csábítóak, és lehet, hogy ezt otthon éppen senki nem veszi észre. A férj számára ő a "gyermekeim anyja", vagyis valami szent és sérthetetlen státuszba jut, amely bizonyos játékokat már kizár. Pont, mikor a nőnek akkora szüksége lenne arra, hogy őt ne csak szülőgépként szemlélje valaki. Nem hiszem, hogy ez gyakori jelenség lenne, de van rá példa.

Mint ahogy arra is van példa, hogy a férj a feleségét a terhessége alatt hagyja el egy másik nőért (na, ez már tényleg a kiborító kategória), vagy, hogy a frissen sült anya mindennel dacolva úgy dönt, hogy ő mégsem szereti a gyermeke apját, és inkább elválik tőle. 

Minél több gyereke van egy nőnek, gondolhatnánk, annál kisebb lesz a valószínűsége, hogy félrelép. Egyrészt ideje nincs rá, másrészt a szépsége is könnyen megsínyli nem elsősorban a terhességeket, hanem a sok munkát, idegeskedést, amit a gyerekek nevelése jelent. De a sok gyerek, a nagycsaládos lét nem zárja ki automatikusan a hűtlenséget. Vannak, akik épp attól válnak fogékonnyá egy új férfi iránt, hogy odahaza már senki nem képes őket másnak, mint anyának látni. A gyerekekkel való szenvedélyes összenövés időszakának elmúlása is krízist vagy egyfajta vákuumot okozhat. Ha már nincs az a testi összefonódás, mind a három vagy esetleg több gyerek elég önállóvá vált, de hiányzik a szoros kötődés, a nő a szerelemben keresheti meg ezt az élményt. És általában nem a férjébe lesz újra szerelmes. Van, aki valójában csak bizonyítani akarja a maga számára, hogy még x számú gyerek után is el tud csábítani egy pasit. Van, akinek tényleg a szerelem élménye a fontos. Nem ritka, hogy ezek a nők lebuknak: lehet, hogy ez volt a valódi céljuk, hiszen a férjük a hűtlenség tényéből észreveszi, hogy ők még mindig nők, és ettől a házasság felpezsdülhet, de persze vezethet a kaland váláshoz is. 

A nő hűtlensége és a szeretővel való összebútorozása, ezzel együtt a férj számára a házasság és a gyerekek egyidejű elvesztése hatalmas trauma, főleg, ha a gyerekek még kicsik, és kötődnek az apjukhoz. Vannak férfiak, akik ebből nem igazán gyógyulnak ki. De ez már egy másik témához vezetne, és a mai poszt így is túl hosszúra sikerült, úgyhogy itt abbahagyom. Ami kimaradt, azt majd hozzáteszitek kommentekben.