A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Gyerekvállalás és hűtlenség (1. rész)

2011.05.16. 07:03 skarlát betű

Újabb kényes témát próbálok boncolgatni. Milyen hatással van a gyerekvállalás, a terhesség, a szülés, a kisgyerekes lét a házastársi vagy élettársi hűségre? Van-e rá hatással egyáltalán? És vajon a szajkózott sztereotípiák mennyiben felelnek meg a valóságnak?

Mindkét kérdéskör "veszélyes" már magában is, ha nem a megszokott, szirupos, politikailag korrekt szövegeket akarjuk reprodukálni, az ép és szép családról, amelyben az anya élete beteljesüléseként látja a szülést és gyermeknevelést, az apa pedig úgy csinál, mint az Állatfarmban a ló, bármilyen megszorítások is jönnek, azt hajtogatja: - Ezután még keményebben fogok dolgozni ... Ha a két szereplő esetleg nem pont ezt a magatartásmintát követi, akkor dől minden elmélet. Az 1. részben elsősorban a terhességekkel és a szülések hatásával, illetve az azt követő időszakkal foglalkozom, később szeretnék még írni a kakukktojásokról is, akik nem a biológiai apjukkal nevelkednek, illetve az egyik fél meddősége miatt felmerülő megoldási lehetőségekről, amelyek között szerepelhet egy harmadik fél bevonása is - akár szexuális értelemben.

Az első gyerek alapvetően felborítja egy házasság rendjét, de ekkor még mind a két fél számára annyira új az egész folyamat, hogy elsősorban annak a feldolgozásával, megélésével vannak elfoglalva, nem pedig bármi más, kívülről jövő hatással. Az első terhesség a nő számára is romantikusabb, mint a többi, ha még több követi. Ilyenkor sokkal jobban figyel önmagára, testének változásaira, mint később, amikor már nem lesz semmi ilyesmire ideje vagy energiája. A libidó változóan alakul, persze, van, akinél megszűnik szinte, van, akinél meg kirobbanó a terhesség alatt. De a pár ekkor még egyedül van, még nem kell egy harmadikkal megosztania a lakhelyét, tehát a szexre is bőven lehet ideje. Egészen a szülésig. (Kivétel a veszélyeztetett terhesség. Az hosszú önmegtartóztatást igényel, és ha a férj ilyenkor elcsábul egy alkalmi numera vagy egy prostilátogatás erejéig, ugyan szégyelli magát, de valahol mégis meg lehet érteni.)

A szülés után minden felfordul, persze nagyban függ attól, hogy mennyire problémás a gyerek és mennyire kap a pár külső segítséget (ne várjátok tőlem, hogy kismamáról és kispapáról beszéljek, főleg az utóbbitól áll fel a szőr a hátamon), mindenesetre általános tapasztalat lehet, hogy a pár ettől fogva sokkal inkább anya és apa funkcióban működik, mint bármi másban. Az apa persze a munkahelyén továbbra is "normális" emberként jelenik meg, az anya azonban egy időre szinte megszűnik egyén lenni, szimbiózisban él egy másik lénnyel, és saját nőisége ekkor leginkább az anyaságban, nem a szexualitásban nyilvánul meg. Sokan nem is kívánják a szexet (már a nők), vagy összeegyeztethetetlennek tartják az állapotukkal (hogy nézek ki ilyen kövéren-effektus például). Esetleg minden érzelmi és érzéki igényüket kielégíteni látszik a gyerek. Nem szokás erről sem írni, de sok nő számára (az első időktől eltekintve) maga a szoptatás is érzéki élmény ...

A férj gyakran érzi magát kitaszítottnak ebben a korszakban, ráadásul a felesége sem éppen a legcsábosabb állapotát éli. Nem lehet szokatlan, hogy a pasik ilyenkor észrevesznek más nőket (jó, tudom, hogy nem csak ilyenkor). Flörtölnek is, mert így legalább férfinak érezhetik magukat - otthon ez az érzés nem igazán adatik meg nekik. (Persze, a feleség terhességéről illetve a gyerekszületésről értesült környezet ilyenkor még a flörtöt is elítélően szemléli, hát még annak tárgyát!) Mindenesetre a megcsalás sejtésem szerint ritka lehet ebben az időszakban, idejük sincs rá, meg a lelkiismeretük is berzenkedik még.

Kérdés, mikor tér vissza az anyaállattá alakult asszonyba az igény, hogy őt nőnek IS lássa a férje - illetve a többi férfi. Nagyon különböző lehet ez is, van, akibe tán soha többé nem tér vissza ez az igény, bár akkor kérdés, hogy egyáltalán megvolt-e benne valaha ... Vagy csak gyereket akart, és a szex nem érdekelte különösebben. Ha azonban visszatér az igény, vajon ugyanakkor történik-e, amikor a férj erre vevő. Hogyan viseli a férfi egyáltalán a felesége megváltozott testét? Hogyan viseli a stresszhelyzetet, hogy szeretkezés közben bármikor felsírhat a gyerek, vagy, hogy a gyerek ott van állandóan az ágyban? Előfordulhat, hogy bizonyos pasik ezektől a dolgoktól elvesztik a libidójukat, vagy egyszerűen nem tartják összeegyeztethetőnek az anyaság ilyen erős kifejeződését és a szexet. Ahogy arra is van példa, hogy egy nő olyan mértékben sérül a szülés során, hogy minden kedvét elveszti a további szexuális életre, vagy műtétek sorozatával kell helyreállítani a testét ... Ez ugyancsak könnyen vezethet a férj hűtlenségéhez.

Ha a nő viszonylag hamar visszamegy dolgozni, ami Magyarországon határozottan kivételesnek számít, akkor a szülés előtti társadalmi státusza is hamar helyreáll. Persze ehhez segítségre van szüksége: vagy a családtól, vagy idegentől, akit képes megfizetni. A dolgozó anya általában nem nyűglődik azokkal a bajokkal, amelyekkel az otthonmaradók, önálló nőiségét is hamar megtalálja ismét, és valószínűleg a férje se csak az anyát fogja benne látni. (Itt most hanyagolom azt a verziót, amelyben az első hónapok után az apa marad otthon a gyerekkel: igen ritka, bár létező dolog ez is. Érdekes lehet a hűtlenségre való kihatása is ...) Az ilyen nő kevésbé fog ráérni arra, hogy sóvárogjon, és szabadidejét talán teljes mértékben a gyerekének akarja majd szentelni, de ... Ez sem annyira egyértelmű. A következő posztban terítékre kerülő A vágy csendje című könyv egyik példája szerint egy nő épp azért kezd viszonyba a kollégájával, mert mindketten kisgyerekesek, és éjjel sose tudnak aludni, ezért ebédszünetben kivesznek egy hotelszobát ... Először csak alszanak, aztán szeretkeznek is. Igaz, ehhez több kell, mint fél órás ebédszünet ...

Nem ritka, főleg a hosszan otthon maradó nők körében, hogy némileg elhanyagolják magukat, ami pluszban elidegenítheti tőlük a férjüket. Esetleg egyre később jönnek haza, és egyre kevesebbet segítenek otthon. Esetleg találnak valakit maguknak, aki nem beszél nekik pelenkázásról, szoptatásról, és akivel zavartalanul lehet szeretkezni egy nyugis hotelszobában. De olyan is létezik, hogy a feleség egyszer csak megrázza magát, és elhatározza, hogy visszatér a régi méreteihez, a régi csinosságához, a férj pedig észre se veszi, mi történik. A feleség az idő előrehaladtával egyre vonzóbb, a férj erre vak, és egyszercsak valaki rástartol az asszonyra. Mert az anyaság nem csak leamortizálhat egy nőt, de ki is teljesítheti, szebbé, magabiztosabbá is teheti. A változás sokféle lehet, csak egy biztos: senki nem ússza meg változás nélkül.

De nézzük, mi történik a második terhesség és gyerekszülés környékén. Ez is nagyban függ az első gyerek tulajdonságaitól, a házasság épségétől, a két terhesség között eltelt időtől. Ha a korkülönbség a két gyerek között nagyon kicsi, és a nő nem tud visszamenni dolgozni, a bezártság-érzés fokozódhat. A második terhesség már nem romantikus, az első gyereket el kell közben látni, a házastársi szexet több körülmény is zavarhatja. Ha az apa nem az a fajta, aki mindenben örömmel vesz részt, ami a gyerekkel és a terhességgel kapcsolatos, gyakran magára hagyja a feleségét, nem csak fizikailag, de érzelmileg is. Ha a nőnek a családja sem igazán segít, ilyenkor nagyon szeretetéhes állapotba kerülhet. Olvastam valahol, hogy a válások nagy része a második gyerek születése körül kezd beérni. Nem tudom, igaz-e, mindenesetre már hallottam rá példákat. 

A második gyerek környékén a pár immár végképp apa és anya funkcióba csúszik, és ha nincs módjuk, pénzük, családi hátterük ahhoz, hogy olykor csak férfiként és nőként nézzenek egymásra, a szexuális életük és a párkapcsolatként való működésük ezt nagyon megsínyli. Talán sokakat meglep, de nem csak a férfiak kerülnek kísértésbe ebben a helyzetben, nem csak velük történhet, hogy a feleségük terhessége alatt hűtlenek lesznek (ami, mint fentebb említettük, főbenjáró bűnnek számít a társadalom szemében.) Az is megtörténik, hogy a férfiak más várandós asszonyát szemelik ki maguknak és viszik ágyba. Mert vannak nők, akik ekkor különösen csábítóak, és lehet, hogy ezt otthon éppen senki nem veszi észre. A férj számára ő a "gyermekeim anyja", vagyis valami szent és sérthetetlen státuszba jut, amely bizonyos játékokat már kizár. Pont, mikor a nőnek akkora szüksége lenne arra, hogy őt ne csak szülőgépként szemlélje valaki. Nem hiszem, hogy ez gyakori jelenség lenne, de van rá példa.

Mint ahogy arra is van példa, hogy a férj a feleségét a terhessége alatt hagyja el egy másik nőért (na, ez már tényleg a kiborító kategória), vagy, hogy a frissen sült anya mindennel dacolva úgy dönt, hogy ő mégsem szereti a gyermeke apját, és inkább elválik tőle. 

Minél több gyereke van egy nőnek, gondolhatnánk, annál kisebb lesz a valószínűsége, hogy félrelép. Egyrészt ideje nincs rá, másrészt a szépsége is könnyen megsínyli nem elsősorban a terhességeket, hanem a sok munkát, idegeskedést, amit a gyerekek nevelése jelent. De a sok gyerek, a nagycsaládos lét nem zárja ki automatikusan a hűtlenséget. Vannak, akik épp attól válnak fogékonnyá egy új férfi iránt, hogy odahaza már senki nem képes őket másnak, mint anyának látni. A gyerekekkel való szenvedélyes összenövés időszakának elmúlása is krízist vagy egyfajta vákuumot okozhat. Ha már nincs az a testi összefonódás, mind a három vagy esetleg több gyerek elég önállóvá vált, de hiányzik a szoros kötődés, a nő a szerelemben keresheti meg ezt az élményt. És általában nem a férjébe lesz újra szerelmes. Van, aki valójában csak bizonyítani akarja a maga számára, hogy még x számú gyerek után is el tud csábítani egy pasit. Van, akinek tényleg a szerelem élménye a fontos. Nem ritka, hogy ezek a nők lebuknak: lehet, hogy ez volt a valódi céljuk, hiszen a férjük a hűtlenség tényéből észreveszi, hogy ők még mindig nők, és ettől a házasság felpezsdülhet, de persze vezethet a kaland váláshoz is. 

A nő hűtlensége és a szeretővel való összebútorozása, ezzel együtt a férj számára a házasság és a gyerekek egyidejű elvesztése hatalmas trauma, főleg, ha a gyerekek még kicsik, és kötődnek az apjukhoz. Vannak férfiak, akik ebből nem igazán gyógyulnak ki. De ez már egy másik témához vezetne, és a mai poszt így is túl hosszúra sikerült, úgyhogy itt abbahagyom. Ami kimaradt, azt majd hozzáteszitek kommentekben.

18 komment

Címkék: gyerek terhesség válás nőiség

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr402903797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M-elicious 2011.05.16. 10:29:55

Hű, ez a poszt olyan sokmindenről beszél, hogy egy hétig is lehetne elemezni...valahol egyben társadalomkritikának is érzem. Sokan meg fognak kövezni, de én most a következő vonalat emelném ki, ehhez tudnék hozzászólni:

A munkába visszailleszkedés szerintem nagyon fontos momentum egy nő életében. Visszakapja a "felnőtt" életét, az érzést, hogy nem csak egy szoptató-etető-pelenkázógép, hanem autonóm emberi lény, akinek gondolatai vannak, és értékes a házon kívül is. Nem látom be, hogy ez miért csak a férfiakat illetné meg. Tudom, Magyarországon megy a GYES-fasizmus, és sok nő és férfi el is hiszi, hogy ez mindenkinek (elsősorban a gyereknek, másodsorban a Zanyának) milyen jó, illetve hogy bölcsibe adni a gyereket egyenlő azzal, hogy ROSSZ ANYA az illető. Bruhaha.

Eközben a GYES-sel (TGYS-GYED-GYES, vagy mittomén, most hogy hívják ezeket) járó ezt a fajta alárendeltséget (a nő függ a férjétől anyagilag, érzelmileg, térben és időben stb.) az egyénen kívül az emberi kapcsolatok (ld házasság, barátságok), a társadalom (igen, mert veszít a nyitottságából, lappang a munkapiacon a részmunkaidőre, a távmunkára való valós igény, ezért nincs elég társadalmi nyomás a tekintetben, hogy ez valóban kialakuljon, arról nem is beszélve,hogy a nőket egyből leírják, amint szülési szabadságra mennek, mivel úgyis az a hozzállás, hogy vegetatív állapotba kerülnek, mert l.a. 3, extrém esetben 6-8 évig otthon maradnak a kölykökkel), és következésképpen a gazdaság is megsínlyik. Engem még az is felháborít, hogy sokan azt hiszik, érzik, hogy nekik a GYED/GYES alanyi jogon JÁR, akár fekete/szürke munka mellett is. HA belegondolok, hogy ezek az adópénzek bölcsik-ovik-másfajta gyermekellátási rendszerek kiépítésére is használható lenne...(jó, tudom, naiv vagyok, miért éppen oda mennének, de ez már másik téma).

A szociológia kutatások mutatják, hogy azokban az országokban, ahol a női egyenlőség nem csak duma (ld skandináv államok), tehát a nők munkapiaci visszailleszkedése, a férfiak otthoni kötelezettségvállalása nem kérdés, hanem evidencia, a gyerekvállalási kedv is nagyobb. Arról persze nem szól a fáma, hogy ez hogy hat a családi életre, de ha a nemzési ráta magasabb, és nem csak háztartási robotnak kellenek a nők, elképzelhető, hogy jobban működnek a párkapcsolatok is, mert 1. a nők visszatalálnak magukhoz (ehhez segítséget is kapnak), és ez jó önmaguknak és a családnak,mint egységnek is, 2. a férfiak empatikusabbak, mert ők is látják, milyen otthon lenni. Azokban az államokban pedig, ahol a "hagyományos" női modellt nyomják (Olaszország, Lengyelország, kis hazánk, hogy csak pár példát mondjak), a gyerekvállalás is egyre gyérebb. Amennyiben a nők tudják, érzékelik a környezetükben hogy a munkapiacra való visszatalálásuk, és egyben az önállóságuk a gyerekvállalással drasztikusan csökken, elkezdődik a latolgatás: megéri-e egyáltalán gyereket szülni, és ha igen, mikor? Ha már mindenünk megvan? És mikor lesz meg mindenünk? Mennyire leszek kiszolgáltatva és meddig? Mit csinálok, ha majd "vissza kell" mennem dolgozni? Egyáltalán megéri-e?

Vagyis az anya, mint szent szimbólum pont a fordítottját idézi elő: a gyereknemzési kedv csökken, a párok egyre később és kevesebb eséllyel és kedvvel vállalnak gyereket stb.

Ráadásul a Mo-i általános vélekedéssel ellentétben a nők nagy része nem ŐSANYA, akinek az jelenti a legnagyobb boldogságot, hogy a gyerekével, annak kisbarátaival és annak anyukájával lehet nonstop (jó, itt már lehet finomítani, anyatárs kell, me jó is, hogy van, és meg is lehet választani, de biztos, hogy a gyerekeink érdekein keresztül választott barátságok ugyanolyanok, mint a korábbi, önálló énünkkel megéltek? mennyire a gyerekünk "érdekeinek optikáján" keresztül barátkozunk ilyen élethelyzetben? mennyi mindent lehet egy ilyen barátnővel kitárgyalni?)

És a másik oldalról: jó ez a férfinak? elveszítheti azt a nőt, akibe beleszeretett, mert már nem ugyanolyan intellektuálisan, lelkileg, szexuálisan, ill. társadalmi státuszát tekintve sem. Jó az, hogy a férfinek a ygereknevelésből csak egy kicsi szelet jut? hogy amikor megöregszik, esetleg csak egy kellemetlen öreg bútordarabnak nézik a gyerekei?

Ki ne akarna ilyen helyzetben, akár nő, akár férfi, tündökölni, tetszeni, vágy tárgya lenni? Nem akarok senkit sem felmenteni, de az elvágyódás, a szeretetéhség, a szexualitás élvezetként való megélése nagyon fontossá válhat.

Utóirat: kutatások szerint egyébként azok a férfiak átlagosan tovább élnek (in order of life span): 1. akik családosok, és jó a kapcsolatuk a gyerekeikkel, 2. családosok, 3. házasságban élnek.

A kövezést vállalom a fent írtakért, de ez a GYES is olyan tabutéma, amit sokszor ha megemlítek, már jön a kövezés, elítélés (milyen anya lehet ez...), vagy a teljes elzárkózás. És akkor szexről még nem is beszéltünk...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.16. 11:01:01

@M-elicious: Kövezést én is vállalom, mint mindig :-)
Maximum visszadobok párat azoknak, akik nagyon nehéz szikladarabokkal dobálóznak.

Egyébként GYES és tsai ügyben kábé egyetértünk, de ezt itthon, Magyarhonban nagyon kevesen látják így. Nehéz ár ellen úszni. A magyarok többségének megvan az a negatív tulajdonsága, hogy semmi kitekintése egyéb országokra, ezért, ami itthon bevett, és általános igazságnak hangzik, az számukra AZ IGAZSÁG. Pedig lehet ezt másképp is csinálni, és a világ nagy része teljesen másképp csinálja. Ha igaz lenne, hogy a gyerek érzelmi fejlődésének az tesz legjobbat, ha sokáig van az anyjával otthon, akkor a magyar felnőtt népesség lenne a világon a legkiegyensúlyozottabb. Így van? Neeem? Hát akkor itt bukik az érvelés. Minél hamarabb közösségbe kerülnek, annál könnyebben szocializálódnak, és annál kevesebb lesz a beilleszkedni képtelen felnőtt. Valahogy ez tűnik logikusnak.

De a jelek szerint egyszerűbb GYES-t és egyebeket fizetni, mint elég ovit és bölcsit létrehozni. Költségvetési szempontból ez szerintem igencsak kérdéses ... De épp ezt a társadalmi réteget nem akarja megbolygatni a jelenlegi kormány. Az előző visszavett 1 évvel az anyasági juttatásokból, csak anélkül, hogy közben fejlesztette volna az infrastruktúrát. Na, ez hiba. Először legyen elég hely és szakember, utána lehet nyesni a juttatást. Munkahelyteremtés ... Vajon miért virágoznak a családi napközik? Mert hatalmas szükség van bölcsikre, és még az is oda hordja a gyerekét, akinek nem muszáj, mert úgymond otthon van. De a gyereknek kell ez, és az anyának is kell.

A régi világ felidézése félrevezető: azelőtt senki nem élt atommag-családban, vagy volt nevelőnő, vagy az idősebb testvérek, nagycsaládban a nagyszülők, hajadon lányok, özvegyek, satöbbi segítettek a gyerekek körül. Ez a rendszer, ami most Magyarországon van, nem hagyományos, és nem is modern. Ez valami zárvány.

Részmunkaidő és otthoni foglalkoztatás: ez idehaza szinte csak papíron létezik. De az otthoni munka egyébként nagy csapda is. Mert a család nem fogja fel, hogy a nő most (pénzért) dolgozik (mert egyébként is folyton dolgozik, csak épp nem fizetik meg érte), és hagyják békén. Dolgozik majd éjszaka, ha már mindenki alszik. Ő úgyis kibírja, nem nagy az alvásigénye, mint tudjuk :-(

TBal 2011.05.16. 11:06:04

"frissen sült anya"
Nem rossz... angolosan van elkészítve, közepesre van átsütve, esetleg jól átsütötték? :))))

A poszthoz: érdekes téma, fura, hogy a szülés környéki libidóváltozásokat mennyire nem kalkulálja bele senki a dolgok alakulásába. Mármint, nincs megbeszélve a házastársak között, hogy mi lesz akkor, ha a szexuális igények hirtelen különbözni kezdenek. Mi megbeszéltük, hogy akkor lehet más forrást keresni a többlet levezetéséhez, de ez ritka, mint a holló.
Az elvárt hozzáállás a témával nem foglalkozás, félrenézés. Azt nagyon bírom, amikor a nő nem akar szeretkezni, de nagyon figyeli a férfit, hogy nehogy bármilyen élvezetet találjon. Ez ilyen színtiszta egoizmus, 5-6 éves hozzáállás: "Nekem így megfelel, nem értem, neked mi bajod van..."

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.16. 11:11:08

@TBal: De arra is fel vagy készülve, hogy a feleséged igényei lesznek hirtelen elviselhetetlenül nagyok? :-) Mert ez sem kizárt! :-)

TBal 2011.05.16. 11:24:40

@skarlát betű: Hát, eddig nem ez a tendencia, de persze kizárni nem lehet. Ez kétirányú dolog, neki is szabad a többletet, de még ha csak változatosságra vágyna, azt is, máshol keresni, részemről ez sose volt kérdéses.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.16. 11:28:37

@TBal: Csak azért kérdezek rá (tudtam, mi lesz a válaszod), mert nyilván nagyon más érzés egy férfi számára, ha a várandós felesége lép félre, mint ha nincs ez az állapot. Sokan a tudatot se bírnák elviselni szerintem ...

M-elicious 2011.05.16. 11:35:58

@skarlát betű: látom, ma egymás közt fogunk levelezni:-)

"Minél hamarabb közösségbe kerülnek, annál könnyebben szocializálódnak, és annál kevesebb lesz a beilleszkedni képtelen felnőtt. Valahogy ez tűnik logikusnak."

A gyerekeim "korán" kezdték a társadalmi életet, és sokszor olyanokat többet tanultak a bölcsiben, amiről gőzöm sem volt, hogy ekkora gyerekek tudhatnak. Ezenkívül szeretté/ik is, mert nem csak anyu pofáját kellett bámulni naphosszat (a másik verzió: mindig úton vagyunk, barátnőhöz, játszótérre, tücsökzenére, baba-mama klubba [ettől a 2 kifejezéstől hányok] hogy a gyerek szórakoztatva legyen, illetve ne a nyakunkon lógjon, hogy: "anyaaaaaaa, gyere ide, unatkozom"). Azt látom, hogy megtanulnak beilleszkedni (ki-ki a maga módján), az anyjukat-apjukat egészségesen a helyén kezelni, együttműködni stb. (ja, és az verhetetlen, hogy egy oviban-bölcsiben mindig több a játék, a csinálnivaló, mint otthon).

Vekerdy szokta egyébként mondani (nem mindenben értek egyet vele, de ez nagy mondása), hogy csak a kipihent anyukával járnak jól a gyerekek. Már megint más országokra hivatkozom: az anya a gyerek születésekor (is) kap (államilag finanszírozott) segítséget, napi/heti pár órában, hogy regenerálódni tudjon, hogy a saját dolgaival (adóbevallás, csekkbefizetés, fodrász, sakk-szakkör, nota bene, munkahelyre visszalátogatás társadalmi érintkezés és professzionális catch-up céljából bármi) is foglalkozni.

"A régi világ felidézése félrevezető: azelőtt senki nem élt atommag-családban..."

Igen, a háború előtt talán létezett még (?) a többgenerációs családmodell (biztosan? a vidékről feljött munkásoknál is? nem biztos, ezért hozták létre az első bölcsődéket,amiket aztán az egyház és/vagy a szakszervezetek tartottak fenn). A 60as évekre kiépült a gyerekgondozási rendszer: a nők kénytelenek voltak dolgozni, hogy a csalédok kijöjjenek a bérekből; a szülési szabadság lejárta után betették a csecsemőt a bölcsibe (brr, sztem a mai napig a 30 rácsos ágyas termek képével riogatják magukat a szülők), és ez volt, kész. A szocialista állam a 70es években a GYES-t a totális foglalkoztatás remek intézménye széthullásának palástolására hozta létre. Időlegesen kivonták a nőket a munkapiacról azon a címen, hogy milyen jó is az a gyerekeknek (igaz, erre rímelt az akkori egyre liberálisabb gyerekpszichológia-irányzat is, volt mivel megtámasztani, hű, milyen modernek voltunk!). Aztán, mint sok más, a posztkádárizmus jegyében ez is átementődött a 90es években, még mindig a gyerekek pszichológia-érzelmi fejlődésére hivatkozva. Igenám, de a gyerekek is máshogy fejlődnek azóta, az egész felnövési folyamat felgyorsult a világ felgyorsulásával, az információáramlással és a mindennapi élet ritmusának rohamszerű gyorsulásával együtt. A gyerekek sokkal több ingernek, információnak, és igen, elvárásnak is vannak kitéve. Jó vagy sem, ezt képzett nevelők jobban tudják menedzselni szerintem,mint az egyszeri anyukák (ld személyes tapasztalatomat).

Gyermekmegőrzésre/gondozásra pedig AMELLETT is szükség van, hogy az anya "nem" dolgozik (a fenéket nem!). De miért van az, hogy az az általános elképzelés, hogy az otthoni lét gyerekkel, háztartással nem munka? Amikor ilyen véleménnyel találkozom, megpróbálok közgazdasági oldalról közelíteni a problémához: mennyibe kerülne, ha nem lenne otthon az anyuka? Ki takarítana és mennyiért? Ki vigyázna a gyerekre és mennyiért? Ki menne el elintézni az ügyes-bajos, csak munkaidőben elintézhető dolgokat, és mennyiért, v. mennyibe kerülne az apa munkahelyi kiesése? És az egészet hogy nézne ki logisztikailag (mikor jöjjön a takarítónő, hol találjak új és jó bébiszittert, stb.) Ha ezeket az összegeket összeadjuk, a magyar nők+anyák nagyon is alul vannak fizetve.

Más társadalmakban háztartásbelinek lenni STÁTUSSZIMBÓLUM, azt jelenti,hogy egy család ezt megengedheti magának. A nő viszont nem érzi magát rosszul, nincsen kisebbségi érzése, hogy ő "nem csinál semmit", mert igenis csinál: rendben tartja a házat (segítséggel, nem egyedül), összetartja a családot (azt is sokszor segítséggel), figyel a gyerekekre, és reprezentál, amikor a helyzet vgy egyszerűen a nő úgy kívánja, és még saját hobbija is van. Neki ez a társadalmi státusza, és ezért meg is kell becsülnie a férjének.
neki "jár" (úrég, ezt még leírni is rossz) a fodrász, manikűr, testedzés stb., pont azért, mert a családi büdzséhez pont azzal járul hozzá, hogy ő otthon van és jól van. A családi egység fenntartásához az is hozzátartozik, hogy Ő IS keresi azt a pénzt, amit a férj hazahoz.

Az már más kérdés, hogy remekül működik a szerető intézménye ilyen esetekben, mindkét irányban, de mint látjuk, az intézmény örök, és bármilyen környezetben létezik, kevésbé ideális körülmények között is.

M-elicious 2011.05.16. 11:40:48

@skarlát betű: közvetlenül még nem éltem meg ezt a helyzetet, de most visszanézve magamra, állati dögösnek éreztem magam növekedő hassal. és nem én voltam az egyetlen, voltak pasik, akik (pont a hasamra? vagy a kisugárzásomra? nem tudom, de) gerjedtek. akkor ez még furcsa volt, de tetszett,hogy így (is) megnéznek. és a libidó...igaz, még terhességen belül is ingadozhat, de ez pont ugyanolyan veszélyes. az anatómiai változásokról nem is beszélve.

TBal 2011.05.16. 11:45:34

@skarlát betű: Jaja, fura a beállítottság.
Egyszer beszélgettem egy ismerőssel (nő), hogy fiú vagy lánygyerek lenne jobb, kívánatosabb, ő azt mondta, hogy ha abba gondol bele az ember, hogy a gyereke egyszer szexelni fog, akkor jobb, ha fiú, könnyebb elfogadni azt a tudatot, ha a gyerek hatol be valakibe, mint azt, ha a gyerekébe hatolnak be.
És mondta azt is, hogy már az is elég nagy sokk volt neki, hogy a szülei szexelnek.

Fura, hogy az emberekben ez mennyire benne van, ez a szexualitás borzalomnak látása. Mellesleg utólabb belegondoltam, hogy itt kimaradt egy generáció: Van az "úristen, a szüleim szexelnek", meg az "úristen, a gyerekem szexel". Miért nincs "úristen, ÉN szexelek"? Valahogy a saját szexuális életében az ember nem lát kivetnivalót, bezzeg másokéban...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.16. 11:50:19

@M-elicious: Nem baj, bár remélem, mások is beleszólnak. Lors_M például mondhatná, hogy túl kerek lett a poszt, és ha tudnátok, mennyi mindent nem írtam még bele, ami eszembe jutott!

Ritkán emlegetett dolog ez valóban, hogy nemzetgazdaságilag a nem megfizetett munka is munka (értékes, hasznos, nélkülözhetetlen!), és ugyanúgy lehet számszerűsíteni, mint a azt, amelyért valódi pénzt kap az ember. Jellemzően a nők végzik a társadalmilag (KK-Európában) legkevésbé becsült, ugyanakkor nagyon kemény munkákat, mint gyerekgondozás, betegápolás, tanítás ... Ezek hosszútávú társadalmi hasznossága felbecsülhetetlen, tehát inkább nem is próbálják megfizetni. Hogy mi lesz x év múlva, az egyre több időssel, akit valakinek el kell látni, az például megoldatlan kérdés. De megint messzire vezetne ...

A libidó kiszámíthatatlan dolog. És a férfiak reakciója is. Bizony nagyon sokan gerjednek a gyönyörű várandós nőkre ... :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.16. 11:58:30

@TBal: Hát, ez valahol belénk van verve, a vérfertőzéstől való irtózás miatt. Hogy el se képzeljük, a felmenőink és lemenőink is szoktak szexelni, vagy valaha tették vagy tenni fogják ... Pedig tényleg nincs benne semmi furcsa. :-)

notC 2011.05.16. 12:39:43

@skarlát betű: Lors_M-nek igaza is lenne. Kevés teret hagytál ebben a postban (is) a vélemény nyilvánításnak. Minden feltett kérdésedre megkaptuk az A, B, és C verziós választ is :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.16. 13:00:18

@notC: Lord_M, félregépeltem ... Egyébként egy ideje eltűnt, tán megorrolt a blogra? Remélem, nem ...

Szerintem meg bőven van tér. De legközelebb igyekszem csak kérdéseket feltenni :-)

Lófasz Jóska 2011.05.17. 00:30:33

"Az hosszú önmegtartóztatást igényel, és ha a férj ilyenkor elcsábul egy alkalmi numera vagy egy prostilátogatás erejéig, ugyan szégyelli magát, de valahol mégis meg lehet érteni."
Téves.

TBal 2011.05.17. 07:44:19

@Lófasz Jóska: nem téves. Meg lehet érteni, csak te nem tudod, meg az erkölcsbajnokok.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.05.17. 07:46:08

@TBal: Van, aki nem fogja megérteni, de annak megtudnia sem kell ... Én megérteném, ahogy más esetben is. De hát ez egy másik világ.

Lófasz Jóska 2011.05.18. 23:09:16

Tovább olvastam és azért van ahol én is meginognék.

A jogi egyetem záróvizsgáján az utolsó két diák izzad a kihúzott tétele felett.
- Jöjjön kolléga! - szólítja az egyiket a professzor.
- Na kolléga... Tudja a tételt?
- Háát... Nem jut eszembe semmi. - válaszol a nebuló.
- Hát kolléga, akkor maga nem lesz kolléga.
- Professzor úr! Lehet egy ajánlatom?
- Halljuk!
- Ha fel tudok Önnek tenni egy olyan jogi jellegű kérdést, amire nem tud válaszolni, beírja az ötöst?
- Ilyen pofátlan kérés 40 éves tanári pályafutásom alatt nem volt, de lássuk!
- Rendben. Mi az ami egyben törvényes, de nem jogos, jogos de nem törvényes, és se nem törvényes, se nem jogos?
Pörögnek a kódexek, izzad a professzor úr, de nem tudja a választ.
- Rendben, megfogott, itt az ötös és takarodjon innen!
- Na, halljuk az utolsó mit produkál! - szólítja az utolsó diákot.
- Professzor úr... Én sem tudom ezt a tételt...
- Hát mi van ma itt? - fortyan fel a professzor.
- Rendben... Hallotta az előző diák által feltett kérdést?
- Hallottam - felel a diák.
- Rendben. És tudja rá a választ?
- Tudom.
- Tudja? Akkor ha megmondja, átengedem egy kettessel.
- Rendben. Szóval az, hogy a professzor úrnak van ugye egy 20 éves felesége, az törvényes, de nem jogos. Azt, hogy a feleségét az előző diák kefélgeti, az jogos, de nem törvényes. Az pedig, hogy ezért Ő most ötöst kapott, én meg kettest, az se nem törvényes, se nem jogos...
süti beállítások módosítása