Látom a neten a magánnyomozó irodák hirdetéseit. Nem tudod, hogy megcsal-e a párod? Na, majd mi megmondjuk. Követjük, fotózzuk, infót gyűjtünk, aztán minden világos lesz. Na, és akkor mi van? Persze nem kell ahhoz nyomozóiroda, hogy manapság valakiről információkat halmozzunk fel. Ha nem elég óvatos, feltörhetjük az email fiókját, megnézhetjük a telefonját, kideríthetjük, kit hívogat rendszeresen, kivel sms-ezik, de a táska és öltönyzseb átkutatása is vezethet eredményre.

Az emberek nagy része sejti, ha megcsalják, de igen sok az olyan, aki nem akarja ezt biztosan tudni. Aztán van, aki tudni akarja, de részletekre nem kíváncsi. És léteznek a borzasztó kíváncsiak: mindent ki akarnak deríteni, mindent szeretnének tudni, mindent képesek elraktározni.

Ha valaki engem kérdez, én a másik titkainak tiszteletben tartására szavazok. Nem akarok nyomozni, sőt, ha véletlenül beleolvashatnék valamibe, akkor sem teszem. Van, aki viszont annyira kíváncsi, hogy nem bírja megállni. Aztán viszont ne panaszkodjon, ha túlságosan fájdalmas dolgokat kell megtudnia. A tudás hatalom, de lehet elviselhetetlenül kínzó is. Nem kell mindig mindent tudni - szerintem.