Noha a nyugati civilizáció hivatalosan elutasítja a többnejűség illetve többférjűség intézményét, azért előfordulnak hasonló szituációk, és most nem feltétlen bizonyos szekták kirívó eseteire gondolok, hanem valami egészen másra: az informális kvázi- poligámiára vagyis arra a helyzetre, amikor nem csupán átlátható módon több emberrel van szexuális-szerelmi kapcsolata valakinek, hanem ezek a partnerek még együtt is élnek.
Erre a szituációra a poliamoria fogalmát is lehet használni, ennek aztán komoly elméleti alapvetése is létezik, lehet, hogy egyszer behatóbban foglalkozom vele, de itt és most egy kicsit csapongva beszélnék az elképzelésről.
Ha már a nyitott kapcsolat is nehezen érthető azok számára, akik a kizárólagos párkapcsolat ideálján nőttek fel (és a legtöbben ebbe a csoportba tartozunk), mennyire nehezen megy majd annak a megértése, hogyan mehet bele valaki olyan helyzetbe önszántából, (hangsúlyozottan: nem társadalmi kényszer hatására, hanem teljesen önszántából!), amelyben napi szinten, minden pillanatban osztoznia kell ellenkező nemű partnerén egy másik, vele azonos nemű partnerrel. Nincs róla statisztikám, de nagyon valószínűnek tartom, hogy ez általában egy férfit és több nőt jelent, nem pedig fordítva. A több férfi+egy nő együttélés rendkívül ritka lehet, de ennek a hátterét most nem firtatjuk, nagyon messzire vezetne.
Ha a szeretők-élettársak egy háztartásban laknak, azt a szituációt eltitkolni még sokkal nehezebb, mint egy egyszerű nyitott kapcsolatot. Bár ideig-óráig el lehet hitetni a szomszédokkal, a családdal, hogy az egyik ember csak albérlő, azért ez nem megy hosszabb távon. És ebben az esetben az egyik partner folyamatosan háttérbe is szorulna, hiszen a nyilvánosság előtt neki semmi köze nem lenne az ellenkező nemű partnerhez. Ha gyereke születik, akkor végképp nem tartható fenn a titkolózás. Vagyis hosszú távon itt nem marad más választás, mint az átláthatóság, ennek minden nyűgével együtt. Nem tudom, a magyar társadalom fel van-e készülve erre. Kétlem.
Rengeteg kérdés merül fel az együttlakós poliamoria esetén. Ezek egy része érzelmi, más része anyagi, adminisztratív. Csak néhány kézenfekvő kérdés:
- Lehetséges-e az egyenrangúság egy ilyen, az egyszerűség kedvéért hármas (de akár többes) viszonylatban? Mondjuk, az azonos nemű tagokat jelöljük X-szel, a különböző neműt Y-nal. Y nem lesz-e automatikusan domináns pozícióban, mert több ellenkező nemű partnere van? A két X között nem tesz-e majd rangbéli különbséget? A két X nem rivalizál-e majd folyamatosan Y-ért? Nem lesz-e még kötelességszerűbb a szex Y számára, ha folyton egyensúlyoznia kell a két X között? Megoldást jelenthet-e, ha a két X egymáshoz is vonzódik szexuálisan?
- Hogyan működik a gyerekvállalás és -nevelés? Ha mind a két X-nek van gyereke, vajon tudja-e a másikét sajátjaként szeretni? Nevelhetik-e egymás gyerekeit teljes joggal? (Jog szerint persze nem, de a maguk, belső szabályai szerint?)
- Ahogy három testvér esetén, nem alakulnak-e ki folyamatosan kettő egy ellen szövetségek? Hogyan lehet biztosítani a kettes privát szférát, amelyre a hármas minden egyes tagjának szüksége van a hármas mind a két másik tagjával?
- A kapcsolatból fakadó nyitottság vajon csak családon belül érvényes-e ilyenkor, vagy logikus, hogy bármelyik szereplő külső szexuális illetve érzelmi partnert is keressen, anélkül, hogy titkolóznia kelljen? Mi számít ebben az esetben hűtlenségnek?
Nyilván nem lehet általános érvényű válaszokat adni ezekre a kérdésekre, de érdekes elgondolkodni rajtuk. Akárminek is nevezzük a hasonló szituációkat, és akármilyen oka is van a létrejöttüknek, mindig is léteztek és létezni is fognak. És még az sem biztos, hogy igazságtalanabb vagy kevésbé élhető modellek, mint az általánosan elterjedt X+Y-felállás.