A női hűtlenség forgatókönyve című mű és a róla barbieds által írt poszt alapján gondoltam tovább egy témát, amely ugyancsak tabukat érint, mégpedig tabudöntögető korunkban is nagyon makacs tabukat.

A könyv szerzője kifejezetten a családos nők hűtlenségét térképezte fel, és az első két pont alapján mindnek gyereke is volt. Mint ott említettem kommentben, elég egyoldalúnak látom ezt az indítást, de most foglalkozzunk csak ezzel a jelenséggel: az anyaság és a nőiség-nőiesség, valamint a hűtlenség kapcsolatával.

Ezt a témát is érintettük már a gyerekvállalás és hűtlenség című sorozatunkban, lesznek átfedések, persze, de az ismétlés úgyis a tudás meg a vitagerjesztés anyja ...

Adott tehát az alaphelyzet: huszon- vagy harmincvalahány éves korában az addig viszonylag független életet élő, nagyrészt a munkaerőpiacon tevékeny nő "véletlenül" vagy tervezetten gyereket vállal. Nem egyformán reagálunk ezekre az eseményekre, folyamatokra, bár a női magazinok és a szakkönyvek igyekeznek bennünket beterelni a karámba, olyan mondatokkal, amelyek azt sugallják, hogy mi most nagyon boldogok vagyunk, és izgatottak is, természetesen vannak bennünk félelmek, de ezeket el lehet oszlatni, és majd jönnek ők (tájékoztató füzet, női magazin, orvos, védőnő), akik eloszlatják.

Olykor még a szexről is írogatnak ezt-azt, például, hogy milyen pózok lehetnek ilyenkor a kényelmesek, mit ne erőltessünk, és mennyire megváltozhat a libidónk (eltűnik vagy olyan magasságokba tör, hogy az már nem is illendő), mennyire fontos az összebújás, meg az apa is vegyen részt a "pocak" simogatásában.

A terhesség még hagyján (ha nem problémás a lefolyása), de a szülés alapvetően megváltoztatja a helyzetet. Persze, ez is annyiféleképpen történik, ahány szülés, nagyon eltérő, ki mennyi idő alatt regenerálódik utána, és hogy mikor fogja kívánni a szexet. Közben azonban sok olyasmi történik, ami a férjjel (a gyerek apjával) kapcsolatos érzelmeket is megváltoztatja ...

És itt kanyarodunk vissza női hűtlenség forgatókönyvéhez.

Mert ott arról volt szó, hogy a nő végre megkapja, amit akart, a gyereket (és még egyéb vagyontárgyakat is, noha ez már nem annyira általános). De mi történik attól kezdve, hogy a nő úgymond megkapja - vagyis megszüli, és elkezdi gondozni a gyereket, gyerekeket?

Mi történik, ami miatt nem csak elszórva, hanem nagyobb arányban elhidegülnek a nők a párjuktól, de olyan szinten, hogy fizikai rosszullét kerülgeti őket attól, ha a férfi hozzájuk ér?

Néhány lehetséges magyarázat:

- Hormonálisan a nő átáll anya-üzemmódra, és abból nem tud többé kijönni. A férje apa-figurává válik, vagy testvérszerűvé, és a szex ezzel nem egyeztethető össze. Más, idegen férfi viszont egy idő múlva izgalmas lehet.

- A hormonális változások mellett a társadalmi, családi elvárások is az aszexualitás irányába terelik a nőt. Ha a családja nem segít a gyerekgondozásban, túlterheltté válhat, gondolkodása beszűkülhet, talán valóban csak a gyerek érdekli, talán csak olyan társaságba kényszerül (játszótér) ahol másról sincs szó. Úgy érzi, nincs kinek felöltöznie, de nem is ildomos szexinek lenni, és egyre kevésbé ad magára, ezzel párhuzamosan a libidója is zuhan: ha önmagát nem látja kívánatosnak, az a szexet is visszataszítóvá teszi a szemében. Amennyiben olyasvalakivel találkozik, aki felkelti benne a nőként tetszeni vágyás ösztönét, ez megváltozhat.

- Főleg többgyermekes, évekig otthon maradó nőknél, akik nagyon kevés segítséget kapnak kívülről: nincsenek felkészülve arra a fizikai és lelki megterhelésre, amit az anyaság jelent, és úgy érzik,  hogy becsapták őket. Vagy ők nem normálisak, mert mindent olyan nehéznek éreznek, vagy csak nem alkalmasak a feladatra, vagy csalódtak a férjükben, a szüleikben, akik nem segítenek (vagy csak sokkal kevesebbet, mint kellene, vagy mint ahogy ők szeretnék). Haragjuk fordulhat a partnerük ellen (zsémbeskedés, szurkálódás), vagy akár önmaguk ellen is. Folyton megkérdőjelezik saját értékeiket, teherbírásukat, rossz anyának érzik magukat (és ebben az érzésben a környezet sokszor csak erősíti őket). Ha vágynak is a szexre, azt nem partnerükkel képzelik el, hiszen haragszanak rá, és a dühöt még csak erősíti, hogy szerintük a férfi zárta be  őket abba a csapdába, amelyből most már nem tudnak menekülni. 

- Olyan nőknél, akiknek a férje tisztességesen kiveszi a részét a gyerekgondozásból, házimunkából, esetleg még otthon is marad GYES-félén: férfiatlannak látják, hiába értékelik pozitívan az erőfeszítéseit, a libidójukat megöli, ha a partnerük hagyományosan női feladatként elkönyvelt munkákat végez.

- Akivel korábban egy két emberre épített kapcsolatban jól működött minden,  és akiről a nő azt hitte, hogy úgymond felvilágosult, a női egyenjogúság híve, satöbbi, arról a férfiról kiderül, hogy attól kezdve, hogy már a gyereke anyjáról van szó, teljesen másképp látja a dolgokat. Lehet, hogy ez a férfi számára is meglepetés, mert ő is csak akkor fedezi fel magában a konzervatív hozzáállást, amikor éles helyzetbe kerül. A nő pedig úgy érezheti, hogy egy idegennel vállalt gyereket, és egy idegennel kellene szeretkeznie.

Lehet még számos magyarázat, természetesen, ha van tippetek, saját tapasztalatotok, osszátok meg velük. Arra most már nem akartam kitérni, hogy mi történik, ha az anyaság nem megöli, hanem felvirágoztatja a szexualitást, de erről is érdekes lenne beszélgetni.

Arra is kíváncsi lennék nagyon, hogy valakinek sikerült-e ebből az irtózásos szakaszból épségben kikerülnie, esetleg ismét képes-e kívánni a férjét. És a férfiak hogyan viselik, ha aszexualitást tapasztalnak a feleségüknél, partnerüknél, mennyire próbálnak ezen változtatni, és milyen kiutakat keresnek.