A "hűséghormonról" esett már szó kommentben, de úgy gondoltam, nem árt posztban is visszatérni rá, és ha már ezt teszem, egy érdekes könyvet is ajánlok nektek: A férfi agy című kötetet.
Nem kifejezetten hűtlenséggel kapcsolatos, de szerintem mindenképp érdemes elolvasni. Sőt, beszerezni és készenlétben tartani a polcon, mert elég gyakran szükségünk lehet rá.
Először a párját, A női agy című kötetet olvastam, ugyanattól a szerzőtől (a tudós asszonyt Louann Brinzendine-nek hívják): az is nagyon tetszett, de ez a férfias téma talán még érdekesebb volt számomra. A női agyról több saját tapasztalatom van, magamat vagy más nőket megérteni nem annyira nagy kihívás, a férfiakkal, fiúkkal kapcsolatban viszont sokszor vagyok értetlen.
A szerző megközelítése nem kizárólag biológiai, nem redukálja a férfiakat, általában az embereket kémiai, hormonális folyamatok szintjére, de szakít azzal a társadalomtudományokra jellemző hagyománnyal, amely elsősorban a neveltetésben és a szocializációban kereste/keresi a nőies és férfias jellemzők eredetét. Agykutatóként természetesen kísérleti eredményekre támaszkodik, a könyv egynegyedét teszi ki a szakirodalom felsorolása, másik negyedét pedig a jegyzetapparátus. Pedig ez alapvetően egy népszerűsítő jellegű, a szélesebb közönségnek szóló munka, rengeteg sztorival, esettanulmánnyal. A gender elméletek felől közelítve is nagyon izgalmas.
Ami pedig a hűséghormont illeti, noha nem hiszek abban, hogy egy embert kizárólag a hormonháztartása tesz hűségessé vagy hűtlenné, az állatok esetében ez a jelek szerint így van, és talán bizonyos vonatkozásokban a homo sapiensre is alkalmazhatók ezek a megfigyelések.
A szerző a foltos aranyleguánt hozza fel példaként. Ez az érdekes állatfajta három, teljesen különböző párosodási stratégiát ismer a hím állatok szemszögéből nézve. Ráadásul a leguánok még csak zsákbamacskát se árulnak: áll alatti színkóddal adják ország-világ tudtára, hogy melyik kategóriába tartoznak. (Igazán őszinte faj.)
1) Narancstorkúak: megrögzött háremtartók
2) Sárgatorkúak: besurranó szeretők (a háremhölgyek közül csemegéznek)
3) Kéktorkúak: elképesztően monogámok (csak egy nősténnyel
párásodnakpárosodnak)
Egyébként mind a három párosodási stratégia sikeres, és egyetlen leguán se próbálja rávenni a többieket a megtérésre, mármint, hogy az ő filozófiáját kövessék. (Felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a nőstények hogyan állnak ehhez a változatossághoz, és mitől lesz az egyikből háremhölgy, a másikból monogám feleség, illetve, hogy a kéktorkú neje is monogám-e feltétlen ...)
A hormonokról azonban még mindig nem mondtunk semmit. A kérdés tisztázása érdekében a pockokhoz kell fordulnunk. Körükben ugyanis két alapvetően különböző hajlam figyelhető meg:
a) Mezei pocok: monogám (a nősténnyel való első szex 24 óráig !!! tart, ettől kezdve ő kész, el van intézve, ránézni se tud másra)
b) Hegyi pocok: poligám (az egy percen belül lezavarható gyorsnumera szakértője)
Azt hiszem, a pockok kissé szélsőséges élőlények, ami a szexet illeti.
De mitől olyan hűséges a mezei, mitől olyan csélcsap a hegyi? A tudósok felfedezték, hogy a mezei pocok hímjében léteznek úgynevezett monogámiaindukciós vazopresszinreceptorok (nevezzük MIVI-nek), míg a hegylakókból ez hiányzik. A vazopresszin az a bizonyos hormon, amely a hűségért felelős. A jópofa az, hogy ha a vicces kedvű tudósok blokkolták a mezei pockokban a MIVI-t, olyan don juanok lettek belőlük (már a pockokból, nem a tudósokból), hogy öröm volt nézni. És a hegylakók is hősszerelmesekké tudtak válni, a MIVI segítségével.
Nos, a jó hír az, hogy ez a MIVI-gén a férfiemberekben is megtalálható. Egyes pasiknál hosszabb, másoknál rövidebb változatban. És bármilyen hihetetlen, a hosszabb tesz hajlamosabbá a monogámiára. De remélem, most senki nem fogja megkérni a házi genetikusát, hogy mérje már le, mekkora a férjének ...
És persze újból hozzáteszem: az ember nem leguán, és nem pocok.