A már két posztban tárgyalt könyvünknek van még egy utolsó fejezete, Baktay Miklós és Zelka jegyzi. Ők egy házaspár, és párterápiával, illetve párkapcsolat gazdagítással foglalkoznak. Hittel vallják, hogy léteznek módszerek, amelyekkel megelőzhetők illetve kezelhetők a párkapcsolati problémák.
A fejezetet egy szövevényes szerelmi többszög történetére fűzik fel, amelynek ismertetése felesleges, bár az esettanulmányokat mindenki imádja, a lényeg a házasság, párkapcsolat, szeretői viszony működési mechanizmusainak feltérképezése: hogyan sodródik a szingli óvónéni a nős pasi mellé szeretőként, miért csalja meg a kisgyerekes férfi otthon babázó feleségét, miért izgul fel a férj, ha titokban a feleségét filmezi, ahogy az a szeretőjével hancúrozik, és így tovább.
Két különböző szemszögből közelíteném meg a leírtakat. Egyrészt: a "kitettség" fogalmáról fogok beszélni, másrészt arról, hogy miben áll a Baktay-házaspár módszere, és szerintem működőképes-e. Aki ennél többre kíváncsi, hosszú interjút olvashat velük itt.
1) "Kitettségen" azokat az élethelyzeteket értik a szerzők, amelyekben az ember sebezhetővé válik, illetve erős hiányérzet jellemzi, és könnyedén levadászható. Egy házasságon belül például kitett helyzetben van az a kisgyerekes apa, akinek a felesége annyira el van foglalva a gyerekekkel, és annyira nem igényli a férje érintéseit, hogy az intimitás szinte megszűnik köztük. Az érintéshiány igen komoly következményekkel járhat, és belesodorhatja a férfit egy szeretői viszonyba. Vagy kitett helyzetben van a GYES-ről a munkába, felnőtt életbe visszatérő nő, akinek a házassága megromlott, vagy az a házaspár, amelynek a gyerekei elköltöztek otthonról, és hirtelen üresnek látják az életüket.
Valóban léteznek ilyen kitett helyzetek, persze, és valószínű, hogy sok hűtlenség ezekben az életszakaszokban következik be (kapuzárási pánik, satöbbi), a kérdés az, hogy tudatosan ki lehet-e kerülni ezeket a csapdákat. És a Baktay-módszer alkalmas-e erre.
2) A módszer. Baktayék úgy gondolják, hogy a párkapcsolatokon folyamatosan dolgozni kell, tudatosítani kell a konfliktusforrásokat, és készülni azok felbukkanására. Az egyik "csodaszer", hogy az egymástól elhidegült házaspárt mesterséges helyzetben olyan feladat elvégzésére bírják rá, amely együttműködést kíván, vagyis ráveszik őket arra, hogy csapatként működjenek. Jó erre akár egy közös ellenség, akivel szemben össze lehet fogni, akár valami abszurd akadály. Be lehet hozzájuk fizetni egy öt napos tréningre, ahol a házaspárok (természetesen gyerekek és egyéb családtagok zavaró jelenléte nélkül) csakis egymásra koncentrálnak, és extrém feladatokat kapnak, amelyek megoldás közben kénytelenek szövetséget kötni. De mindenféle szerepjátékok is beleférnek a tréningbe.
Konklúzió: A felvetések érdekesek, a kitettség fogalma használható, de látok némi kedves naivitást az egészben (lehet, hogy tévedek). Ha egy házaspár eltávolodott egymástól, és ha nem működik a szex közöttük, akkor ugyan lehet, hogy mesterséges módon, mint valami kalandfilm főszereplői közt, egység kovácsolódik közöttük is, de az otthoni körülményekhez visszatérve könnyen újratermelődhetnek a konfliktusaik (az emberek radikális megváltozása ritka esemény), és a szex, az erotika nem hiszem, hogy alapvetően megváltozna a kalandoktól. De ha valaki be tud számolni működő párterápiáról, szívesen veszem!