A női hűtlenség ilyen-olyan szempontból való tárgyalása kapcsán többször előkerült az a vélekedés, hogy a nők egy bizonyos férfitípust választanak szeretőnek, és egy másikat férjnek. A gondoskodó, simulékony, családcentrikus pasi lenne a jó férjanyag, a domináns, nem éppen monogám hajlamú, kockázatvállaló, kalandozó típus meg a jó szerető és nem mellesleg jó apa-anyag, már ha a biológiai apaságra és nem a gyereknevelésre gondolunk.

Egyszerűbben kifejezve: az alfahímekkel jó a szex és a gyereknemzés, de a bétákra és gammákra (meg tovább a görög ábécé betűire) lehet építeni, ha családot akarunk. Persze, ez durva leegyszerűsítés, ráadásul csak a nők elenyészően kis százaléka tart szeretőt, és még annál kisebb százaléka esik teherbe a nem hivatalos pasijától.

De mindettől elvonatkoztatva, vajon tényleg az alfa hím alkalmas-e szeretőnek? És milyen ez az alfa hím egyáltalán? Mitől válik egy pasi alfává, vajon születni kell rá, vagy edzeni is lehet a dologra? (Aki a fenti pólót felveszi, az biztos nem alfa.) Milyen előnyei és hátrányai vannak az alfaságnak, és vajon a nők tényleg körülrajongják-e az ilyen pasikat? 

Van, aki úgy közelíti meg a dolgot, hogy a nők azért lesznek hűtlenek, mert a pasik domesztikálva már nem kellenek nekik, noha mindent megtesznek azért, hogy domesztikálják őket. A nagy truváj az lenne, ha a pasik visszavennék magukra a nadrágot, és dominánsak maradnának egy párkapcsolaton belül is (vagyis alfa hímként viselkednének), mert a nők csak verbalice szeretnének egyenjogúságot, a valóságban alá akarják vetni magukat, boldogan vállalják a megalázást is, csak érezhessék az erős kezet, amely, ha kell, üt, ha kell, megvédi őket. (Itt merül fel a kérdés: aki alfa odakint, vajon olyan nagyon domináns odahaza is?)

Többször olvastam már azt a véleményt, hogy a nők a rosszfiúkat szeretik, és a rosszfiúkat az alfahímekkel azonosították. Vagyis, ebben a felfogásban az alfa ismérve az, hogy bunkó, megalázza a nőket, és egyébként is egy gennyláda, a nők viszont annyira hülyék, hogy ezek után a szemetek után eszi őket a fene. Más olvasatban az alfahím pontosan tudja, hogy kell bánni a nőkkel, magabiztos, ezért a nő is biztonságban érzi magát mellette, ráadásul vezető pozíciója miatt anyagilag is jól jár vele a partnere. Részletes jellemrajz az alfahímről például itt.  

Úgy tűnik, nincs egyetértés az alfák körül. 

Az alfahím az emlősök között az az egyed, amelynek joga van elsőként enni és elsőként kopulálni bármely nősténnyel, vagy esetleg egy csoporton belül csak egy nősténnyel, alfa párjával kopulál (ez elég ritka), a többi hím vagy egyáltalán nem közösül, vagy besurranóként próbálkozhat. Ha valakit érdekel bővebben is, itt az angol wiki cikke a jelenségről. 

Az emberi társadalom kicsit komplexebb, de tény, hogy vannak olyan pasik, akik alfákként viselkednek. Szinte bármilyen társaságban rövid időn belül kitűnnek, könnyen magukhoz ragadják a kezdeményezést, természetes vezérek, informális módon, de persze formálisan is előbb-utóbb azokká válnak. Valószínűnek tartom, hogy erre születni kell (már kisfiúk között is szükségszerűen kialakul a hierarchia, melynek csúcsán a csoport "alfahíme" fog állni), de a társas intelligencia fejleszthető, így az alfaságban is el lehet érni különböző szinteket. (Mondjuk a futballcsapat vezéregyéniségéből amerikai elnökké válni.) 

Azt kétlem, hogy bárkiből lehet alfa, bármilyen szomorú is ez (az alfának udvartartás nélkül különben sincs értelme, és másodhegedűsökre is szükség van). Attól, hogy átlátjuk, milyen tulajdonságok jellemeznek egy alfa hímet, még nem teszünk szert azokra a jellemvonásokra. De omegából biztos el lehet jutni gammáig, és az már nem is rossz. 

Visszatérve azonban arra a kérdésre, hogy az alfahím egyszersmind rosszfiú is: ezt nem hiszem. Vannak ilyenek, tény, hogy az alfa ambiciózus és agresszív is sok esetben, de ha kellő érzelmi intelligenciával rendelkezik, nem minden összecsapást visz el a fizikai agresszióig (feltéve, hogy sokáig akar élni). Az igazán okos alfa nem rettegésben tartja, hanem elbűvöli az embereket, persze, ha kell, tud kemény lenni, viszont nem keménykedik feleslegesen. A piszkos munkát (ha akad ilyen) inkább mással végezteti el.

És hogy kellenek-e az alfák a nőknek? Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. A nőknek imponál, ha egy férfi kiemelkedik a többi közül, imponál az intelligenciája, a magabiztossága, a humora (egy igazi alfának az is van), és sok esetben a pénztárcája is. De az vesse ránk az első követ, akit mindez hidegen hagy. A többi férfinek is imponál az alfaság, de ha reményük sincs azzá válni, könnyen megesik, hogy ki nem állhatják ezt a típust, főleg, ha még a nőket is elhalássza előlük. 

Kíváncsi lennék rá, a női olvasók közül ki esküszik az alfa szeretőre, ki más típusokra, kinek van esetleg alfa férje, és keresett mellé egy béta vagy más betűjelű kedvest. A férfi olvasók melyike lehet alfa, lejön ez a kommentekből? (Egyáltalán biztos az, hogy aki annak hiszi magát, az az is?) A férfiak egyébként hogyan viszonyulnak ehhez a jelenséghez? És vajon igaz-e, hogy egy alfa szinte sose monogám? Rengeteg kérdés megint, remélem, lesz vita!