Lehet, hogy a kérdést inkább úgy kellene feltennem, hogyan lehet megtartani egy szeretői kapcsolatot, de most inkább azt járom körül, milyen buktatók vannak egy ilyen jellegű kapcsolatban - mindkét fél részéről. Az egyensúlyozás szerintem elsődleges fontosságú.

Vannak tipikus női(es) hibák, de ezeket férfiak is elkövethetik: ilyen a másik emberre, ebben az esetben szeretőre való rátelepedés. Ez lehet verbális jellegű: túl gyakori kapcsolattartás, telefonálgatás, e-mail-ek áttekinthetetlen mennyiségének küldözgetése, a másik életének minden részletéről való tudni akarás, folyamatos gyanakvás, féltékenység akár házastársra, akár más ellenkező nemű lényekre, akár a munkájára, satöbbi. De mehet ennél messzebb is, a csimpaszkodásig, levakarhatatlanságig (például hívatlanul megjelenni egy bulin, a másik status quo-ját veszélyeztetve telefonálni, meglepetés-találkozásokat szervezni).

Úgy általában a megegyezésnél többet akarni a másiktól, és ennek hangot is adni általában kontraproduktív. Persze, a megegyezések képlékeny és törékeny dolgok, sokminden kimondatlan is marad, ki-ki a saját vérmérsékletének megfelelően értelmezi őket, és a kapcsolatok változnak, fejlődnek, mindkét szereplő meggondolhatja magát menet közben. De ha nagyon nem akarjuk elrontani - szerintem - fontos, hogy ne veszélyeztessük a status quo-t, a másik házasságát, családját, munkáját, életét - és persze a sajátunkat se.

Ugyanazon fárasztó témák ismételgetése, a megoldhatatlan problémák felhánytorgatása pokollá teheti a viszonyt, és ki szeretne egy pokoli szeretői kapcsolatot, ha van neki otthon épp elég baja. Ha a másik nem tud este, hétvégén, nyáron, satöbbi elszabadulni, akkor ezzel együtt kell élnünk. Ha nem akarja otthagyni a feleségét, akkor ne buzdítsuk rá.

A másik végletbe a férfiak szoktak beleesni, bár ez sem ennyire egyértelmű. A túl ritka kapcsolattartás, a nemtörődömség, a feledékenység, a randik rendszeres lemondása, a tervezhetetlenség nagyon betehet egy kapcsolatnak. Főleg, ha a bakikért még bocsánatot se kér az elkövetője. Ha viszont bocsánatot kért, tudjunk megbocsátani, és ne hánytorgassuk fel neki örökké a hibáját. Persze, ha túl sokszor kér valaki bocsánatot, az is gyanús.

Kifejezetten elviselhetetlen, ha a szerető folyton kritizálja a partnerét, akár a testét, akár a szexuális "teljesítményét", akár a ruházatát, stílusát, intellektusát, világnézetét. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem lehet soha kritikai megjegyzéseket tenni, de azokban ne legyen él, ne legyenek bántóak. 

A szeretői kapcsolatot azzal is el lehet rontani, ha elővigyázatlanul lebukunk, vagy, ha indiszkrétek vagyunk, mitöbb, egyenest lebuktatjuk az illetőt a partnere előtt.  (Ez megbocsájthatatlan kategória, szerintem.) Az sem feltétlen pozitív, ha kiderül, hogy nem csak egy vasat tartunk a tűzben, bár van, aki tolerálja. (De akkor nekünk is el kell viselnünk ugyanezt a másiktól.) Kérdés: érdemes látványosan féltékenykedni egy szeretőre? Vagy csak finoman éreztessük, hogy mi nem esne jól nekünk?

Léteznek általános szabályok egyáltalán? Külön a szingli szeretőre és külön a partnerrel rendelkezőkre? Biztos lesz mit hozzátennetek.