A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Vendégposzt: Nincs kiút?

2012.06.14. 07:01 skarlát betű

Úgy tűnik, a vendégposztok korszaka köszöntött ránk, és ismét egy pasi billentyűzetéből. Gondolom, lesznek néhányan, akik magukra ismernek White Rabbit nicknevű posztírónk történetéből, ha nem is teljes egészében, azért részben igen. Talán gyakoribb jelenség ez, mint hinnénk... 

lass mich.jpg

Előre bocsátom, még sose csaltam meg a feleségemet. Nagyon szeretem, és nem akarom megbántani, ezért mindeddig képtelen voltam megtenni. De néha úgy érzem, muszáj lesz, mert nem bírom tovább.

A történetünk szépen indult, szerelemből kötöttünk házasságot, minden rendben is volt közöttünk, a mai napig szerencsésnek mondhatom magam, mert szeretjük egymást. Kezdettől fogva terveztünk gyerekeket, de nagyon nehezen jött össze az egyetlen kislányunk, 6 év próbálkozás után, mesterséges úton, rengeteg kudarcot követően. Másról se szólt az életünk abban a hat évben, mint termékenységi kezelésekről, reményekről, kudarcokról. Én már lemondtam volna legszívesebben a gyerekvállalásról, csak ne kelljen többet órára szeretkezni, ne kelljen szorongva várni, hogy megjön-e a havi vérzése... De ő nagyon akarta, úgy éreztem, kötelességem mindent megtenni.

Végül sikerült, a feleségem teherbe esett. De nem lett könnyebb a helyzetünk. A terhességet nehezen viselte, problémák is adódtak, és a gyerek olyan kis súllyal született, hogy rettegtünk az életéért. Csoda, hogy ép és egészséges lett, most már, lekopogom, nem látszik rajta semmi, gyönyörű kislány, és imádjuk. De a születése utáni fél év rémálom volt. Ahányszor hazamentem este a munkából, a feleségem a kezembe nyomta a csecsemőt, és elment aludni, mert nem bírta tovább idegekkel. Nem tudom, hogy éltük túl, de hogy a házasságunk megsínylette, az biztos.

Én is hibás vagyok, nyilván, mert sokáig nem láttam mást benne, csak az anyát, nem is foglalkoztam vele, mint nővel, de nem ez az egyetlen gond. Valami történt vele, mert azóta nem kívánja a szexet, egyáltalán. Azt mondja, fájdalmai vannak, ahányszor hozzáérek, és őszintén szólva egy idő után belefáradtam a folytonos próbálkozásba. Elhúzódik tőlem, noha azt mondja, szeret, de a szexet, azt ne, arra nem képes. Sosem volt szenvedélyes természet, ez igaz, de a teljes elutasítás azért mégis más. 

Nem akarja kivizsgáltatni magát, persze, elmegy rutin vizsgálatra évente egyszer, de azt mondja, ő többé nem jár orvoshoz, elég volt az a hat év, nincs semmi baja, csak hagyjam békén ezzel. Még nem vagyok negyven éves, és mondjak le a szexről örökre? Úgy látszik, ő ezt várja tőlem, mert azt biztos nem fogadná el, hogy legyen valakim. Sose voltam egy nagy nőcsábász, félénk is vagyok, határozatlan is, meg nagyon tartok attól, hogy megbántom. Regisztráltam egy társkereső oldalra, de ritkán lépek be, ha valakivel elkezd alakulni valami levelezés, néha lelkesedem, de aztán mégis meggondolom magam, így persze a nők se vesznek komolyan. Eltűnök hetekre, majd újra bejelentkezem, mikor már nagyon úgy érzem, hogy ezt nem bírom tovább. De valahogy nem bírom rászánni magam. 

Van vagy volt valaki köztetek ilyen helyzetben? És meddig lehet ezt ép ésszel elviselni? Nekem a válás nem megoldás, szeretem a feleségem és mindenek fölött a lányomat, nem akarok nélkülük élni. De szerzetesi fogadalmat sem tettem, mikor megnősültem. Valóban a szerető lenne a megoldás? Hogyan szánjam rá magam? Vagy mit tehetnék még? 

111 komment

Címkék: család gyerek vallomás szexnélküliség

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr84584584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DieLente 2012.06.14. 10:39:39

@kardhal77: azért félő, mert nem ezt akarja, viszont érzelmileg kiszolgáltatott helyzetben van és nagy a valószínűsége.

DieLente 2012.06.14. 10:40:42

@koibito: azért ő fényévekre van a rutinos csajozástól.

barbieds (törölt) 2012.06.14. 10:47:20

@DieLente: Az, hogy a tünet abban a formában jelentkezik, hogy "szexet akarok", nem biztos, hogy az ok ott egész mélyen pont ennek a beteljesítésével szüntethető meg. Az egy komoly lelki folyamat, amíg az ember szembe mer nézni a valós vágyaival, túlságosan kötnek az elvárások, a társadalmi konvenciók, mások érzelmeinek a féltése.

Lehet persze sodródni, szeretőt találni, és megnézni, hogy mi lesz. Ez is egy út. De ettől még a feleségével való rendezetlen érzelmi helyzet nem fog megoldódni. Ahhoz muszáj a valóságról beszélni.

barbieds (törölt) 2012.06.14. 10:48:31

@barbieds: Ehh, már írni se tudok, helyesen:

ATTÓL, hogy a tünet ....

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 10:56:33

@barbieds: nem feltétlenül éreznék sodródásnak egy valódi érzelmi kapcsolatot. Az a benyomásom, hogy itt a feleség és a férj is olyan érzelmi zárványokban él, amihez képest bármilyen érzelmi megnyílás, bárki felé jót tenne.

Persze, belülről nézve valószínűleg rettenetesen veszélyesnek tűnik ez az egész. De hát már mindig csak így van: minél nehezebben megy az intimitás, minél nagyobb szükség lenne rá, annál veszélyesebbnek tűnik...

OakTree 2012.06.14. 10:56:39

@E. Bonheur: @kardhal77:

A szerelem tényleg az egyik legjobb dolog az ember életében, ez nem vitás!

Viszont az már szerintem egyáltalán nem, hogy ha ez bekövetkezik ebben az esetben akkor két másik ember egyedül marad és szenvedni fog.

Biztos, hogy az olyan szerelem is felhőtlen és felemelő, aminek az ára mások kínlódása?

OakTree 2012.06.14. 10:58:37

@barbieds:
Mélységesen egyetértek!!!!

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 10:59:42

@DieLente: annak, hogy mit "akar" (ha akar valamit egyáltalán, azon túl, hogy jó lenne valahogy kikecmeregni ebből a helyzetből!), könnyen lehet, semmi köze ahhoz, hogy mi lenne számára a lelkileg megfelelő.

DieLente 2012.06.14. 11:03:41

úgy tűnik nem hebrencskedve született a poszt. átgondolta, régóta rágódik a dolgon. a feleségének elég határozott véleménye van a saját álláspontjáról. innentől kezdve, hogy megjelent a férfiban a vágy/igény erre, csak idő kérdése, hogy megtörténjen. lehet mindenkinek fájni fog majd, ettől semmi nem védi meg őket.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 11:03:47

@OakTree: egyszerűen nem hiszem el, hogy elkezdesz egy olyan "egyedüllétet, szenvedést, kínlódást" vetíteni, ami majd egyszer valahogyan bekövetkezik (vagy nem), és érvként használod ahhoz a kétségtelen egyedülléthez, szenvedéshez, kínlódáshoz képest, ami konkrétan, minden nap, hosszú évek óta itt van a posztíró és egész családja életében!

koibito 2012.06.14. 11:04:06

@kardhal77: igen, és épp NEM azt tanácsoltam, h kurvázzon, hanem miért egyből szerető...

és azt is írtam, h mielőtt bármit is lépne, beszéljen a problémáiról... mert akkor is jogos, amit szeretne... és most direkt nem is akartam belemenni abba, hogy mennyire lehet önző és egoista egy ember, ha már ketten vannak (családja van)...mert hidegen hagy. Tök kurva felszínesen súroltam a témát, mert én jelen pillanatban nem akarok filozofálgatni, amit itt oly sokan szeretnek és kb kurva hasztalan.
És pont nem én fogok tanácsot adni :) mert mi alapján tenném? Ezzel is tisztában vagyok (még egyszer: a menj kurvázni NEM tanács volt)

@E. Bonheur: és @kardhal77: nekem meg csak rossz tapasztalatom van a beleszeret másba dologgal... nem az enyém :D de pont azt láttam, h az apuka elhúzott a francba a friss szerelmével a családját (kisgyerekekkel) meg otthagyva... pedig nem volt jele semminek, h nem érezné jól magát...

DieLente 2012.06.14. 11:06:09

@kardhal77: persze, ideális esetben lelkileg a feleségével folytatott egészséges házasélet lenne a megfelelő, de akkor nem írta volna ez meg.

barbieds (törölt) 2012.06.14. 11:21:01

@kardhal77: Szerintem WR nagyon sok gátlás és korlát közt éli az életét minden szempontból, egy ilyen embernek egy külső kapcsolat, főleg az otthoni dolgok zűrös voltával együtt, sodródás. Ezzel nem azt mondom, hogy biztosan nem működne, lehet, hogy pont egy új szerelemkezdemény adná meg a késztetést, hogy lépjen otthon.

@OakTree: Ennyire nem lehet valaki önzetlen, ez már hülyeséggel határos. Ha végképp kínlódás egy kapcsolat, abból lépni kell.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 11:34:13

@barbieds: hát, én úgy látom, nagyon kevesen vannak, akik szépen, megfontoltan, módszeresen, egyensúlyi helyzetből egyensúlyi helyzetbe lépve képesek előre haladni az életben. A legtöbben csak valamerre bukdácsolunk, de aztán valahogy mégis csak jobb helyre vergődünk.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 11:35:20

@kardhal77: arra, amit leírtam. Hogy valahová menni kell. Azt, hogy hová, mikor, kivel, nem látom megválaszolhatónak.

OakTree 2012.06.14. 11:37:25

@kardhal77:

Csak egy nagy közhellyel tudok válaszolni:

Egy párkapcsolatban minden kínlódás és öröm két ember "munkájának" eredménye.

Itt ugye csak az egyik álláspontot ismerjük.
Nem tudom hogyan adná alő a másik fél.

dissipation 2012.06.14. 11:40:26

hódítsd meg. vigyél neki virágot. bízzátok a gyereket nagymamára, vidd el vacsorázni. utazzatok el egy hosszú hétvégére.
szabadítsd ki magatokat a taposómalomból.
a szex szülés után fáj, ezt szögezzük le. nem tudom, hogy mindenkinek így van-e, nekem nagyon fájt. de szerettem a férjem, és nem voltam hajlandó harmincévesen örökre lemondani a szexről.
kérdezd meg tőle, ő le akar-e mondani, és ha igen, mit tervez helyette.
de csak mindazok után, amivel kezdtem..:-)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 11:41:23

@OakTree: mire válasz ez?
És továbbmegyek: miért érdekes ez egyáltalán?
És ki mindenkit szeretnél még megkérdezni?

OakTree 2012.06.14. 11:47:14

@barbieds:

Nem önzetlenségről beszélek. Ha tényleg menthetetlen egy kapcsolat, vagy nem akarja valamelyik fél menteni akkor ki kell belőle szállni.

De itt is csak azt tudom mondani, hogy kizárólag az egyik álláspont ismert.

Kicsit sarkítanék - tényleg nem provokatív céllal:
Az a szenvedés, hogy munka után foglalkozni kell egy férfinak a saját gyermekével, mert a párja egész nap után már alig várja a segítséget?
Az a szenvedés, hogy a nők többségénél szülés után csökken a libidó?
A testi fájdalmakat ki lehet vizsgálni és gyógyítani.
Szerintem már nem a középkorban élünk.

Biztos, hogy évekig kellett várni?

Tényleg nem kötekedni akarok.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 11:53:46

@OakTree: és akkor majd igazságot teszünk?

notC 2012.06.14. 12:04:56

És akkor ez az a pillant, amikor kellene egy post a feleségtől is. Miért gondolja az és úgy, amit és ahogy.
Egy kapcsolatban a gyerekszületés szinte mindig magával hozza a kapcsolat megváltozását. Ez, hasonlítva a romantikus emlékképekhez, amikor együtt nudiztunk a tengerparton, és szeretkeztünk a sátorban elég lehangoló is tud lenni. Kötelesség, új értékrend, fontosabb dolgok, és még fáradt, feszült, ideges is az ember...
Egy ilyen helyzet csak akkor tud fel, avagy megoldódni, ha a pár együtt változik, egyfelé, azonos igények mentén. Lehet jó az a kapcsolat, ahol az esti meccs és az aktuális NCIS között kell dönteni, de biztosan elromlott valami, ha gyakrabban van frontátvonulás, mint az a műholdkép mutatja.
Én sem nagyon tudok tanácsot adni, mert nem ismerjük az asszony motivációját. És abban sem vagyok maradéktalanul biztos, hogy arra keressünk megoldást, hogy végrehajtónk miként kényszerítse rá a blog közös akaratát az asszonyra: vetkőzz!

barbieds (törölt) 2012.06.14. 12:09:35

@OakTree: De olyan, hogy objektív párkapcsolati igazság, olyan nincs. Lehet csiszolni a két fél hozzáállását a közös dolgokhoz, de ez nem úgy működik, hogy én érzékelek valamit, a másik meg jól megmagyarázza, hogy az nem is úgy van, én rosszul gondolom.
Én nem éreztem úgy, hogy WR-nek a gyerekkel való foglalkozás lett volna nyűg, inkább azt, hogy a felesége hiányzott neki olyankor is (aki elment aludni). És a feleség az, aki nem hajlandó orvoshoz menni. Nekem úgy tűnik, a felesége él valami álomvilágban arról, hogy egy házasság működhet szexuális élet nélkül akkor is, ha a másiknak szüksége lenne rá.

@kardhal77: Azért szerintem mégis számít, hogy mekkora érzelmi stabilitásból kacsintgatunk kifelé. Az én félrelépős motivációim és házassági hátterem például össze sem hasonlíthatóan egyszerűbb, mint WR-é.

DieLente 2012.06.14. 12:23:14

@barbieds: ezzel az álomvilágos dologgal sztem beletaláltál.
úgy tűnik, mintha a házasság beteljesítette volna a célját a gyerek születésével. az asszony a nőiségét ki tudja élni az anyaságban, de mi lesz a férfi férfiasságával?

LostInLove 2012.06.14. 12:26:08

Hát, szerintem a szex szülés után nem feltétlenül a testi fájdalmak miatt nem megy! Van egy lelki blokk, amit ez melyet nem tud feloldani. Az, hogy felelőséggel tartozol egy másik kis lényért, rá fókuszálsz a nap 24 órájában, valahol egyedül érzed magad erre a feladatra, mert a férj csak mint mellékszereplő vesz részt a gyerekgondozásban, még ha aktívan be is segít itt-ott, és még ezer más tényező. Nyilván nem egyformán vesz igénybe minden nőt az a tény hogy anyává lett, de van akit megvisel. Persze, tök jó, hogyha az ember párja figyelmes és belátó, és udvarol, miegymás... De nem feltétlenül lesz még attól a számomra vonzó, mert valahol mélyen őt hibáztatom a kialakult helyzetért., pl azért, hogy korábban minden gondot , örömet fele-fele arányban viseltünk, de a gyerek érkezésével az öröm fele osztódik, de a napi gondok javarészt a nőt terhelik le. Sok nő számára ez nem probléma, hanem természetes életfeladat amivel megbirkózik. Másoknak meg nem az. De ez a "nem szexelek veled, és elvárom hogy te is mondj le róla" ez nem megoldás, hanem visszautasítás, és a házasság egyenes úton való romba döntése. Egy szerető nem szerintem nem okoz ekkora bajt... Én elviseltem, bár nem akartam tudni róla, férje pedig nem szembesített vele. Struccpolitika, de működőképes. Mikor lezárult ez az időszak, minden további nélkül megtaláltuk újra egymáshoz az utat.

dissipation 2012.06.14. 12:33:58

talán kegyetlenül hangzik, de szerintem a saját boldogságomhoz vezető út során minden ember csak díszlet, statiszta, jó esetben partner. beleértve nagyon szeretett férjemet és imádott gyerekeimet is. abban a pillanatban, hogy bármelyiküket a saját színdarabomban (éltemben) főszereplőnek teszem meg, ha tőlük függök, végem van.
és ne mondja azt nekem senki, hogy egy élete virágában lévő nő megelégszik a szemmel láthatóan számára nagyon megterhelő anyasággal, és eldob minden mást...
tehát vagy egyszerűen elveszett, és akkor sürgős segítségre van szüksége, vagy megoldja ő a saját boldogságát a férje nélkül (nem megcsalásra gondolok), akkor pedig nem ugyanabban a darabban szerepelnek.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 12:40:24

@barbieds: Én számos példát láttam már, ahol a feleség azt hiszi, hogy szex nélkül is működik a házasság. Közvetlen családban is, és nem 1-2 évről beszélünk, hanem úgy egy évtizedről... Lehet, hogy hébe-hóba volt egy-egy alkalom, de az is lehet, hogy évekig semmi. Van, ahol kínnal-keservvel megy, hogy letudják valahogy. Ugyanakkor a nő nem hajlandó ezt problémának látni. Főleg akkor, ha benne sose volt nagy késztetés. De azt is elképzelhetetlennek tartják, hogy a férjük megcsalja őket, akkor már ő a szemét rohadék.

@LostInLove: A szülés utáni szex... Érdekes, hogy lelki gátról beszélsz, én ilyenre nem emlékszem. De persze annyiféle a reakciónk, ahányan vagyunk. Csak elgondolkodtató, hogy az anyaság igencsak testi része miért nem egyeztethető össze a szexualitással tudatilag valaki számára. És ha ezt egy nő tudja magáról, és elég okos, akkor szerintem is legjobb, ha lenyeli a békát - de ehhez olyan pasi kell, aki gondoskodik magáról és nem túlságosan lelkiismeretes ahhoz, hogy meglépje, mint WR.

Baromi nehéz gyakorlati tanácsot adni, persze, főleg, mert sok embert ismerek, aki úgyse hallgat a tanácsokra, ha az nem passzol a világnézetébe vagy egyszerűen túl félénk hozzá, hogy kövesse. Inkább él tovább a saját poklában, mint hogy kinyújtsa a kezét a megoldás felé.

@OakTree: Ja, nem a középkorban élünk, csak érzelmileg a kőkorszakban. Ilyesmit te szoktál mondani. Dunát lehet rekeszteni az olyan emberekkel, akik babonából nem mennek orvoshoz, meg az olyanokkal, akik semmilyen lélekturkászos dolgot nem fogadnak el. WR ráadásul az a fajta pasi szvsz, aki még szóbahozni se nagyon meri a témát.

dissipation 2012.06.14. 12:43:14

@skarlát betű: hogy van az, hogy egy nőben nincs késztetés? akkor minek van kapcsolata? a státuszért, a gyerekért? és ha igen, akkor hogyan színlelte a késztetést a házasságig? vagy régen volt és elmúlt? mitől? annyi kérdésem van, annyi mindent nem értek..

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 12:48:10

@koibito: Kardhal már lekapott a tíz körmödről, ez igaz, de ismersz te WR-hez hasonló pasit? Tipikusan nem az a kurvázós fajta, érzelmes, érzékeny, félénk, legfeljebb akkor tudnám elképzelni, hogy meglépi, ha egy haverja fizeti be és kézen fogva még el is viszi oda. De még akkor se igazán. (Például szinte lefogadom, hogy még párezer forintja sincs, amiről otthon ne számolna be, kifizetni se tudná.)

Ja, egy nőnek is hasonlót tudnál javasolni?

Szerelmen meg többfélét értünk, mint tipikus pasi, te azt, hogy az ember megzakkan és mindent eldob, ami addig fontos volt neki. De nem csak ilyen van.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 12:53:02

@dissipation: Mivel bennem igencsak van késztetés, ez nekem is furcsa, de beszéltem pár emberrel, akinél fennállt a dolog. Nővel, akiben nem volt késztetés és férfival, akinek a partnere ilyen.
Van, akiből a szülés vagy a terhesség, a szoptatás körüli testi-lelki folyamatok váltják ki ezt a vágynélküliséget, esetleg lehet olyan egyszerű megoldása, hogy a hormonszint alacsony, de ha ezt nem vizsgáltatja meg, akkor nem fog rájönni. Vagy valami seb keletkezett a vaginájában, amit nem kezeltetett. Ezek még egyszerűbb esetek, bár attól, hogy egyszerűek, lehet velük évekig kínlódni, ha valaki nem akar velük foglalkozni.
A nők egy része nem azért megy férjhez, hogy legyen kivel szexelni, ez is tény. Gyereket akar, családi életet, állandóságot, stabilitást, ilyenek. Megvan szex nélkül is.

dissipation 2012.06.14. 12:58:27

@skarlát betű: nekem ez olyan, mint valami sci-fi. és félek attól, hogy ez alapvetően, eredendően nem normális, hogy ezekkel a nőkkel valami mélyebb gond van, és elkeserít, hogy sokan vannak.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 13:03:52

@dissipation: Nem csak nőben van ilyen, de a pasik jobban leplezik, vagy eleve nem nősülnek meg, mert ugyan minek... Valahol olvastam, hogy a népesség 1%-a aszexuális.
Rá is kerestem:
en.wikipedia.org/wiki/Asexuality

dissipation 2012.06.14. 13:09:40

megértem az aszexuális igényét az intimitásra, de tisztességtelennek tartom, ha a saját viselkedésformáját akarja - ráadásul kimondatlanul! - ráerőltetni a társára...
tehát oké, mondjuk aszexuális vagyok, de nagyon szeretlek, akkor először is megmondom, mire számíts, másrészt megadom a lehetőséget, hogy nélkülem oldd meg a szexet, bízva abban, hogy ha te is szeretsz, ez működni tud.
de nem hazudok, és nem csinálok úgy, mintha az volna a normális, amit képviselek, és aki dugni akar rendszeresen, az egy perverz ösztönállat.
jézusom.

LostInLove 2012.06.14. 13:16:40

@skarlát betű:Nekem van egy sanda gyanúm,hogy ezek a nők, akik ilyen jól megvannak szex nélkül, azok,akiknek még sosem volt orgazmusa. Nem viccből írom, bár hülyén hangzik. De gondolj csak bele, ha egyszer már tudja, miről marad le, szerinted később, soha többé nem vágyik rá? És olyan sok nő orgazmusképtelen... persze, megjátszani azt tudják hogyan kell. De egy idő után már csak feleslegesen fáradtságos....Az más kérdés, hogy nem csak azért szexelünk, hogy elélvezzünk, sőt. De egy ellaposodott kapcsolatban, orgazmuskészség nélkül (nem frigiditásról beszélek, az teljesen más) mi a bánatért invesztálna egy nő energiát a szexbe?

DieLente 2012.06.14. 13:19:05

@LostInLove: mondjuk mert nem akar anélkül meghalni, h ne tudná milyen?:)

OakTree 2012.06.14. 13:23:37

@kardhal77:
Én ide kíváncsiskodni járok. Nem ítélkezem és nem akarok igazságot tenni.
De azért kíváncsi lehetek remélem.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 13:25:09

@dissipation: Sajnos az emberek nem úgy működnek, mint egy matekegyenlet, ahol szép logikusan eljutunk a megoldáshoz. Mert attól, hogy ők teljesen vagy majdnem aszexuálisak, lehet, hogy 1) nem tartják magukat annak, 2) attól még szerelmesek és féltékenyek és minden egyéb, 3) nem értik, hogy a másik miért vágyik olyasmire, amire ők nem, teszemazt, ahogy egy full heteró esetleg nem érti, hogy egy ember hogyan vágyhat azonos nemű partnerre.
Vagy egyszerűen csak a szőnyeg alá söprik a problémát, oszt jónapot.
Nem fair? Hát persze, hogy nem, de sokminden nem fair az életben.

@LostInLove: Attól, hogy valaki orgazmusképtelen (ez is változik, változhat az évek során), még nem válik aszexuálissá. Egyáltalán. Ez a két dolog egymástól független.
Nem tudom, ki hogy van vele, de az orgazmusig vezető út legalább olyan élvezetes egy klassz szeretkezésben, mint az a pár pillanat. Tehát, ha élvezem a bőrkontaktust, az izgalmat, a csókolózást, satöbbi, akkor akarni fogom a szexet is. Ha mindezt nem élvezem, akkor nem fogom akarni. Szerintem. Még ha fáj is a dugás, az orális szexet attól élvezheti az ember, tehát maga a hüvelyi probléma nem kell, hogy akadályt jelentsen, annyi más módja van a szeretkezésnek. Ha valaki erre hivatkozik, akkor az nem akar a másikkal fizikai kontaktust. Vagy nem így van?

OakTree 2012.06.14. 13:30:05

@skarlát betű:
Igazad lehet.

Ezt az érzelmi kőkorszak dolgot szerintem nem én mondtam. Embere válogatja szerintem.

Nagy kár, ha két ember - akik ráadásul egymás társai - nem tudnak vagy mernek ilyen fontos dolgot megbeszélni.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 13:35:05

@OakTree: Az érzelmi kőkorszak az egyik poszt címe volt még az elején, én találtam ki, de te is ilyesmiről szoktál beszélni, nem ezekkel a szavakkal.

Te mit lépnél, ha a férjedből mondjuk kihunyna a szex iránti vágy? El tudod képzelni, hogy akkor azt megbeszéléssel megoldjátok? Vagy emiatt elválnál? Vagy lemondanál a szexről, és kész?

LostInLove 2012.06.14. 14:03:40

@DieLente: hát, szerintem nem akarja megtudni, mert x évig próbálkozott, nem sikerült, aztán úgy döntött, hogy így is teljes az élete. Ismerek ilyet.

dissipation 2012.06.14. 14:06:53

@skarlát betű: szerintem ez intelligencia és empátia kérdése. meg liberalizmus... hogy elfogadom a másikat, akkor is, ha nem értek vele egyet.
ennek viszont kölcsönösen kell működnie: élni és élni hagyni.
nem matekegyenlet.
bár sokaknak igen jót tenne, ha olykor gondolkodnának kicsit, de én már azzal is megelégednék, ha képesek lennének a másik helyébe képzelni magukat.:-)

LostInLove 2012.06.14. 14:07:41

@skarlát betű: nem az orgazmusképtelenség miatt válik aszexuálissá. Az orgazmusképtelenség a motivációját veszi el, a férje meg már nem izgatja fel. Tudod, a Popper Péter-es hasonlat, ha a combomat simogatja, az olyan, mintha magamat simogatnám...Ahhoz viszont orgazmus híján nem elég motivált, hogy izgalmat keressen, mondjuk házasságon kívül... Nemtudom, csak valahogy így képzelem.

DieLente 2012.06.14. 14:15:20

@LostInLove: nehéz lehet...

@dissipation: plusz egy nagy adag önismeret.

Lars.Lares 2012.06.14. 14:18:03

Pedig nagyon-nagyon sok nő gondolkodik így @dissipation: "aki dugni akar rendszeresen, az egy perverz ösztönállat."
Olyanok is, akik korábban igen gyakori nemi életet éltek, orgazmussal együtt. :)
Egy lassú, fokozatos út mire idáig jutnak. Gyakori a pajzsmirigy rendellenesség esetén. De számtalan olyan dolog van, ami miatt kialakulhat. Lelki okokból is. Mivel kezdetben nem feltűnő, a gödör mélyén úgy gondolkodnak, ahogyan @skarlát betű: leírta. Nincs kommunikáció, és iszonyatos ellenreakció még egy csók ábrázolására is az aktuális tévésorozatban. :)

OakTree 2012.06.14. 14:22:04

@skarlát betű:

Hú! Ez nehéz kérdés.
Az biztos, hogy ezt is mebeszélném vele, mint minden fontosat eddig.
A megbeszéléssel nem megoldani akarok soha semmit, hanem eldönteni, hogy van-e megoldás, illetve ha van akkor mi lehet az.
Ha olyat akarnék tenni vagy kellene tennem ami Neki fáj, inkább elválnék.
Biztosan nem hazudnék vagy titkolóznék. Annál jobban tisztelem és szeretem Őt és magamat is.

Nekem eddig mindig bejött a tiszta víz a pohárban.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 14:27:21

@OakTree: Akkor nehezítek a feladványon (nem, mintha ilyet kívánnék neked, de elméletben):
1) A vágytalanság betegségből adódik, amely gyógyíthatatlan, nem halálos, meg semmi, csak a szexet teszi tönkre.
2) Nem hajlandó beszélni róla, mert iszonyúan zavarja a téma, elveszítette a férfiasságát, más bajai is vannak, bezárkózik, szenved.
3) Te viszont szereted és nem akarsz elválni.
4) Nincs olyan pasi kilátásban, akivel újrakezdhetnéd. Maximum olyan, aki szeretőnek alkalmas, de vele élni nem akarnál.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 14:29:50

@LostInLove: Hát, én már nem egy olyan esetet hallottam, hogy az, aki a férjével nem élvezett el soha, egy szeretővel meg igen. És volt rá motivációja, hogy félrelépjen. Nem hiszem, hogy az orgazmus a kiváltó ok vagy hogy ennek ekkora jelentősége lenne. Abban, hogy vágyunk-e a szexre, szerintem nincs igazán jelentősége. Attól, hogy valaki eszméletlen nagyokat élvez, még nem biztos, hogy sokszor akarja csinálni. Pedig nem ez lenne a logikus?

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 15:07:44

@OakTree: ezt a dumát! :D Szó sincs arról, hogy te úgymond "kíváncsiskodni" járnál ide.

Rögtön az első kommented a poszthoz egy látatlanban kategorizáló, látatlanban felelősségre vonó megnyilvánulás volt.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 15:09:24

@kardhal77: de mondhatnám akár ítélkező és igazságtevő megnyilvánulásnak is, hogy pontosan azokat a kifejezéseket használjam, amiket elutasítasz magadtól.

notC 2012.06.14. 15:14:22

@skarlát betű: kicsit átmentünk orvosiba, amúgy meg joggal, mert ez az egész történet a lélek betegségéről szól. Idülté vált, és szinte mindegy mit hablatyolunk össze, ezen nem lesz könnyű segíteni.
Eleve ott indult, hogy a gyerekprojekt és a sok kudarc keményen le tudja harcolni az ember érdeklődését. A szex klassz dolog, de nem akkor, amikor muszájból kell csinálni, meg időre, meg ki kell hagyni 1 hetet, de akkor aztán mindent bele!!! Aztán az sem elhanyagolható szempont, hogy a lombikosok komoly hormonkezelést kapnak. Nem tudom, nem értek hozzá, de állítólag a változókort 5-10 évvel is előrébb hozhatja a nőknél. Ennyi tudatos hercehurca egy olyan dolog körül, ahol leginkább az ösztönöknek, érzelmeknek kellene vinni a prímet szerintem alaposan megtépázza a kedvet. És igen, itt jön be a férfi is. Ugyanis ennek a történetnek ő is szereplője, áldozata és okozója egyben. Az ő érdeklődése is lanyhul. Ha ki nem is mondva, de a reakciókban, tettekben jelen van, érezhető. S mindez egy hiperérzékennyé vált, önmagába vetett hitében, nőiességében megingatott nő esetében ordító vád.
Rohadt kemény egy helyzet a mostani. Népi gyógymódként lehet, hogy nem is a férjnek kellene szerető, hanem a feleségnek. Hátha felébred a tűz, az érzelem, hátha valami felkavarja a poshadt állóvizet, s hátha egy konfliktus, egy krízis helyzet megoldása után édes lenne a kibékülés...
Hátha...

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2012.06.14. 15:23:17

@skarlát betű: tegyük azt is hozzá, hogy 5) fennakadt az óriáskerék tetején a vidámparkban, és egyre késnek a tűzoltók. :P

OakTree 2012.06.14. 15:51:28

@kardhal77:

Ítélkezz nyugodtan, jogodban áll.

Ha kategorizálni vagy ítélkezni akarnék, az meg az én jogomban állna.

Kategorizálni szoktam - ahogy te nevezed.

Az ítélkezéstől igyekszem tartózkodni.

OakTree 2012.06.14. 15:56:11

@skarlát betű:

Elméletben is nehéz kérdés :)

Mivel nagyon szeretem, akkor több, mint valószínű, hogy lemondanék a szex hagyományos formájáról.

Úgyis közelítem az ötvenet, és mint azt már máshol írtam, hosszú keresés után későn találtam rá arra az emberre, akivel együtt szeretnék megöregedni.

Jól végiggondolva ez nekem mindennél fontosabb.

LostInLove 2012.06.14. 16:00:56

@notC: igazat beszélsz, még egy voks a szeretőre! De az asszonynak :D

ICan 2012.06.14. 18:01:11

Nekem volt egy korszakom, amikor nagyon nem akartam a szexet a férjemmel. A gyereküggyel nekünk is volt gondunk, de sokkal kevesebb macerával oldódott meg (van egy kisfiunk).
Amikor nem akartam a szexet, akkor fizikai undort éreztem a közeledésétől.Tudatosan kényszerítettem magam a házaséletre, de mint valami kibírandó kötelességre. Síkosítóval, mert sokszor fájt is. Hozzá kell tennem, hogy az orgazmust csak csiklóingerléssel tudom elérni, vagy sk, vagy a házasság egy korai rövid időszakában a férjem próbálta, de akkor nagyon ingerült lettem tőle, mert azt hittem, hogy ez nem normális (tudjátok, Freud meg a hülyeségei...)
Szóval sokáig a kéthetente egy alkalom volt a maximum...
Érdekesen változtam az elmúlt pár évben (40 felett vagyok). Interneten olvasgattam olyan történeteket, amik konkrét aktusokat írnak le, és sokszor már az olvasástól orgazmusom volt. A történeteket olvasva rájöttem, hogy teljesen normális, ha valaki nem a közösüléstől élvez el, hanem pl. kézzel ingerléstől. Elkezdtem újra vágyni a szexre, valahogy rávettem a férjem, hogy újra simogasson az elélvezésig, és utána jöjjön ő. Elég konzervatív, vallásos neveltetésű a párom, pl. az orális szexet nem merem felvetni sem neki (semmelyik részről), de ez az állapot már jó. most már előfordul "nem tervezett szex" is, azaz, hogy hozzábújok, és csak úgy elindul (mondjuk a gyerek ilyenkor is zavaró tényező tud lenni, de max. kulcsrazárjuk a hálószobát).Sőt, mostanában neki vannak egészségügyi gondjai, és néha én kezdek el elégedetlenkedni.

Szóval hasonló helyzetben esetleg egy kis pornográf irodalom az asszonynak (én mondjuk titokban olvasok...)

azentitkaim · http://azentitkaim.blog.hu 2012.06.14. 19:19:53

@dissipation: én is ismerek olyat, aki immár 30 éve nem fekszik le a férjével, és valószínűleg senki mással sem, és azt hiszi a férjéről, hogy nem csalja meg. A francokat nem, nem is értem, hogy hiheti, hogy a férje a 30 év alatt hűséges hozzá úgy, hogy otthon nemcsak szexet nem kap, de most már társat sem, csak a nagy hidegséget.
És igen, az tényleg sci-fibe illő.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 22:10:15

@notC: Érdekes felvetés. Tán mindkettőnek kellene szerető. :-)
Csak eddig aligha fognak eljutni az ő hátterükkel. Ezért érzem úgy, hogy rengetegszer hatalmas akadály a monogámia erőltetése a személyes boldogságban.

@OakTree: Jó, ez csak elmélet, így könnyű lemondani a szexről. És az, hogy közeledsz az 50-hez, miért érv? Ettől kevésbé kívánod? Már nem illik? Nem fontos? Akiben erős a késztetés, annak nem számít, hány éves. Még a klimax sem kell, hogy hazavágja a dolgot, sőt, van, akit ez szabadít fel.

@azentitkaim: A a szomorú, hogy vannak olyanok, akik tényleg nem csalják meg az ilyen nőt, mert képtelenek megtenni. Ezek az igazán szerencsétlenek.

OakTree 2012.06.14. 22:37:37

@skarlát betű:

Elmélet volt. A kérdés is :)
Az 50/klimax csak úgy hirtelen eszembe jutott.

Számomra a párkapcsolatom fontosabb, mint a késztetés.
Remélem így is marad.

Unalmas lenne, ha egyformán gondolkodnánk.
De ezt már megbeszéltük :)

Jó éjt!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.14. 22:44:22

@ICan: Hogy Freud mennyit ártott ezzel a nőknek... De azért az Egyházhoz képest... Nem is lehet megemlíteni az orális szexet? :-( Pedig szerintem mindketten élveznétek, lehet, hogy még eljön az ideje?
Jó, hogy ki tudtál jönni abból a fázisból.
A pornó akár irodalom, akár képek formájában jó lehet, ha megfelelően választ az ember :-)

barbieds (törölt) 2012.06.15. 09:22:22

@ICan: @skarlát betű: (Én úgy érzem, hogy Freudot péklapáttal kellett volna fejbe csapdosni ezért a hülyeségért. És az az elképesztő, hogy mennyire beveszik emberek, nők is! Vagy legalábbis megjátsszák. Egy blogon büszkén írta egy pasi, hogy végre van egy barátnője, aki képes a hüvelyi orgazmusra (mondjuk nem tudom, ez miért akkora érdem eleve), aztán pár hónap múlva van egy poszt, hogy ha hátulról csinálják, akkor a barátnője sose tud elmenni. Khm, hogy is van ez a hüvelyi orgazmus akkor?)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.15. 10:03:06

@barbieds: Ó, mindez remekül ki van találva. Vagy az a baj, hogy a nőnek nem rózsaszín a puncija (de komolyan, olvastam egy cikket, miszerint Indiában van, aki direkt világosíttatja a punciját, mert a barna az nem olyan csábos, most gondolj bele, hogy ott mennyi esélye van egy nőnek arra, hogy eleve rózsaszín legyen neki), vagy az, hogy nincs hüvelyi orgazmusa, ami a legtöbb nőnek nincs (hacsak a g vagy a pontja nem annyira izgatható, hogy legyen), de ha a csiklót elég inger éri dugás közben, és akkor tök elégedett a pasi, és még sorolhatnám a baromságokat.
Ezek után csodálkoznak, hogy van, aki színleli, csak, hogy ő ne nézze a pasi csököttnek?

notC 2012.06.15. 10:14:38

@barbieds: A vallás (nem a hit!) nekem is állandó vesszőparipám. Hihetetlen, hogy egy fejlett társadalommal (róma) mit voltak képesek tenni. És a szexuális modorosság, mint két ezredévvel később is létező gátlás csak egy a sok közül.
Úgy kezdik, hogy "bűnben foggant". Anyád, az!

hibiszkusz50 2012.06.15. 10:21:25

@skarlát betű: Orgazmus az orgazmus. Nincs különbség. Lehet erősebb vagy gyengébb, hosszabban tartó vagy rövid, előidézheti a csikló látható hegyének, vagy a mélyben rejtőző szárának, sőt akár a mellbimbónak vagy egyszerűen a tudatnak az ingerlése, de minden esetben ugyanott, ugyanúgy és azonos idegpályákon futva keletkezik

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.15. 10:28:10

@hibiszkusz50: De, szvsz van különbség, és nem csak a saját véleményem. Más a csiklóból és más a g-pontból induló, noha ezek persze össze vannak kötve, tkp nem is lehetne más, mégis más érzés. És az is más, ha elsősorban a fizikai inger váltja ki, meg az is, ha a tudati izgalom. A minősége más, nem csak az erőssége. Lehetnek ugyanazok az idegpályák, azért az érzések különbözők. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy egyik magasabb rendű, mint a másik, csak nem egyformák - szerintem.

Almandin 2012.06.15. 17:29:06

@azentitkaim: Ez inkább horrorba illő...

Almandin 2012.06.15. 17:33:34

@skarlát betű: Szerintem ott, ahol valamelyik fél évekig, évtizedekig megtagadja a szexet a házastársától, a válás a legjobb megoldás.

est ragon 2012.06.15. 17:40:24

@OakTree: "számomra a kapcsolatom fontosabb a késztetésnél"

Ez jó. Ezt én is így élem meg.

De itt, ezen a poszton sokak az ilyen megnyilvánulást kioktatónak, erkölcsi magasságból lenézésnek érzik.

Kár. Pedig ez egy tök jó "vitaalap".
Mi nem éreztünk még igazi késztetést, olyat ami mindent visz, a legjobb kapcsolatot is megrengedheti?

És ha így van, Akkor ez szerencse vagy pech?

Avagy, a többieknek olyan "rossz" a kapcsolata, hogy mindenféle késztetés képes veszélyeztetni? (szándékos a sarkítás, a mindenféle jelző túlzása)

És aki ebben van, szerencsés, vagy szerencsétlen, hogy a "rossz" kapcsolatát még veszélyeztetni is kényszerül "egy kis boldogságért"....?

vagy......?

Ahogy barbieds írta: süt ahogy írok, abból hogy mire gondolok..... de szerintem abból is süt, amit írok, nem?

Itt vállaltan, mindenki a saját véleményét hordja össze egykupacba.... aztán turi.

De hogy a tárgyra (posztra) térjek: WR, és neje is átvilágítható lenne ilyen szempontból.
Éspedig, WR kapcsolata mekkora késztetést élne túl?
Itt mindenki hüledezik (én is), azon, hogy házasság házasélet nélkül.... De pont WR az élő példa rá, hogy neki a szex nem dugás-orgazmus-fokozottan más és újabb mint ami eddig volt attitüdje jelenti a késztetést, mert ha így lenne, már nem úszta volna meg "szűzen".
Neki a vágyátalakulásban (saját találmány) valami olyasmi csípődött be, aminek irányultsága szinte csak lehetetlen megoldást tesz lehetővé. Így marad a "tisztalapos" újragombolás.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.15. 20:43:43

@est ragon: Bennetek valóban nincs ilyen késztetés, vagy csak nagyon minimális. Ez van, nincs mit tenni, magyarázhatjuk évekig. Ti akár megkívánhattok valakit, de akkor hazamentek és jól elvagytok az otthoni szexszel, sőt. Más meg nem így van ezzel. Ha beütne a késztetés, tán más lenne a leányzó fekvése. Én is voltam sokáig úgy, hogy ellenálltam, hogy azt mondtam, nincs az a kísértés... És ez az első házasságom, nem volt másik. Csak azért mondom, hogy olykor nem ismerjük önmagunkat eléggé. De ez nem jelenti azt, hogy mindenkinél eljön a késztetés. Csak azt, hogy amíg nincs, addig elképzelni se tudjuk. (Amúgy arra nem válaszoltál, hogy volt-e neked szeretőd az első házasságod idején, mintha ezt mondtad volna.)

WR önmagát rombolja ezzel, és lehet, hogy csak egy megfelelőképp nyomulós nő kellene, meg egy tálcán kínálkozó alkalom, de azt ritkán nyújt az élet. Általában meg kell érte dolgozni, ahhoz meg kell némi bátorság, kitartás... Biztos azt mondanád, jellemtelenség. Ki honnan nézi. Olykor a szabályok követésének elhagyásához nagyobb bátorság kell, mint a további szenvedéshez.

est ragon 2012.06.15. 21:22:06

@skarlát betű: Voltak félrelépéseim az első házasságomban. A párom volt az utolsó szeretőm a sorban.
Tehát olyan erkölcsi magasság, ahonnan "lenézhetnélek" Titeket sosem volt "alattam.

Nem vagyok se vak, se naív. WR -ről is azt gondolom, ott nincs más megoldás (csak amerikai filmekben), mint tiszta lappal, új, egészséges vágyaknak táptalajt adó kapcsolatra előkészülni. A saját szabadságát akkor kapja vissza, ha még becsajozás előtt mindent elrendez. Ehhez van ereje, mert "becsületes".

Remélem nem veszitek úgy, hogy Ti meg a becstelenek!!!!

E. Bonheur 2012.06.15. 21:56:53

@OakTree: Csodálkozom, ezen a kérdéseden, és nem is értem. Vagy lehet, hogy nem tapasztál elegendőt.
Jó példa vagyok arra, hogy tényleg szerelmes voltam valakibe, de rajtam kívül senki nem szenvedett emiatt. És az teljesen mindegy, hogy ez egy házasság mellett történt, vagy egy egész tiszta kapcsolat lett volna, ha egyszer vége kell legyen, ott valaki szenvedni fog. És hidd el, a szenvedő alany csak én voltam, és az is csak a végéért. A férjem csak profitált belőle. Most, hogy nincs, ő is veszít. Nem is keveset.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.15. 21:59:20

@est ragon: Hát kérdezd meg egykori önmagadat, mi vitt a hűtlenségre... Nem emlékszel már? Ha te is megtetted, nem egyszer, hanem többször, akkor nem értem, hogy nem érted. Éppen neked kellene megértened. És az első feleséged tudta?

WR kiemelte, hogy ő válni nem akar, nem akar a gyereke nélkül élni, akiért annyit szenvedett, és a felesége nélkül sem. Ez a jelek szerint nem opció számára. Ismerek néhány ilyen pasit, akik ugyancsak elutasítják a válás gondolatát, mert nagyon ragaszkodnak a családjukhoz. És biztos azért is, mert kudarcként élnék meg, hogy lám, nem sikerült megtartaniuk egy kapcsolatot. Nem tudom, van-e az első házasságodból gyerek, de amit a megbántott, otthagyott nők tudnak művelni az exeikkel a gyerekek felhasználásával, az nagyon durva. Szóval én bizony nem ajánlanám senkinek könnyű szívvel, hogy váljon.

E. Bonheur 2012.06.15. 22:14:27

@est ragon: Van egy emberkategória, aki bármilyen késztetést is érezne, vagy bármilyen rosszul is menne a sora a házasságban (lehet, h eléldegélné az egész életét szexmentesen, vagy valami szexnek nevezett együttlétekben, aminek köze nincs tulajdonképpen a szexhez), és akkor se vetemedne rá arra h megcsalja a párját. Ők azt mondják, hogy ettől nem éreznék jól magukat, megszólalna a lelkiismeretük. Ez a kategória általában nem válall az élet más területén se semmilyen kockázatot. Vagyis egyszerűbben a járt utat soha nem fogja hagyni a járatlanért. nem fog disszidálni se soha, magas hegycsúcsok meghódítására se fog vágyni, mert veszélyes, le lehet zuhanni onnan. A másik emberkategória, az beleugrik szívesen az ismeretlenbe, még akkor is, ha veszélyes. Lehet azt is mondani róluk durván, hogy felelőtlenek. Persze, jobban tetszik az, hogy bátrabbak, és kevésbé megalkuvók. Ez már csak értelmezés kérdése. Egyik se rosszabb a másiknál, csak két különböző típus.

E. Bonheur 2012.06.15. 22:18:15

@est ragon: ezt meg különösen nem értem én sem. Zavarosak a történeteid. Ha voltál a csalók oldalán is, akkor szavad se lehetne, max. néhány hümmögés ezen a blogon.

est ragon 2012.06.15. 22:48:49

@skarlát betű: Összehasonlíthatatlan az első házasságom a mostanival. Az majdnem olyan volt mint WR-é. Csak két gyerekkel, egészségügyi problémák nélkül. Annyival tetézve, hogy nálunk én voltsm az "anya" is.... Főztem-mostam-gyereket pesztráltam.... a munkám akkor lehetővé tette, hogy egyedüli keresőként heti 3-4 teljes napot otthon legyek. A feleségem "gyesneurózist" kapott ?! Próbáltam pszi-hoz, pszi-áterhez, párterápoára, mindenhova vinni, menni vele, de 0 hatással, közben szinte 0 szrx. Pedig orgazmusa volt, élvezettel belefeledkezett, ha sikerült rávenni... De egy egy együtlétre végtelen elutasítás, sokszor értetlenkedő undor volt a reakció.... Inkább elvállaltam egy országos csavargó (patikalátogató) állást, mikor a gyerekek obiba mentek, hogy alibit, lehetőséget teremtsek egy kis "mellékesre"...
A jelenlegi párommal az első pillanattól perfekt módon működött minden. Szex, nevetés, nagy beszélgetések, néha viták, de egyenrangú felekként. A tizenkét év alatt csak ha külföldre kellett mennem, kb 2-3 hét összesen, nem voltam otthon. Minden nap, mindenünnen hazajöttem. Jó és kiegyensúlyozott kapcsolat volt a mienk. Rendszeres, heti 4-5 napon biztos, volt hogy reggel-este....
Csak a volt feleségem és a gyerekeim okoztak fejfájást nekem. Persze zsarolt velük az anyjuk.... De tiszta lelkiismerettel tekintek vissza, persze nem büszkén :-(
Azért is mondom WR-nek: Addig öntsön tidzta vizrt a pohárba, amíg nincs új kapcsolata....
A gyerekét sosem veszítheti el. Ha attól fél, hogy az anyuka visszaél a nála maradt gyerekkel, akkor az vissza is fog élni. De ezért meg sem érdemli, hogy úgy gondoljon rá, mint társra, hanem mint egy "élősködőre" érzelmi értelemben.
Ezt egy ilyen becsületes mókus, új nővel meg nem oldja soha.
Szóval, fene se tudja mit csináltam rosszul.
A párom azt hajtogatja, hogy nem a szex vitte el, hanem az hogy nem volt boldog.
De Te tudod a legjobban, hogy ez mekkora kamu. Önámítás-felelősség szétkenés, esetleg engem kimél, hogy ne kelljen szembesítenie valami kiküszöbőlhetetlen hátránnyal (kisebb a farkam, túl gyors, túl lassú, szájszagú, túlfinom, túldurva, mittudomén milyen vagyok....), ami megalázna, letörne, nem tudom.
Nem értem. Azt hittem bármit meg tudunk beszélni, nem vagyok prűd, perverz, vallásos, semmi nehezítő tényező, ami a megbeszélést gátolná.
Amikor elmentünk, a kiderülés után pszi-hoz, állandóan hárította aszex témát. Mondván ott csak átmeneti megtorpanások vannak, de Ő érzi, semmmi baj etéren. Ekkor ott is hagytam az egészet....
Most magyarázatra várok. Rendbetettem (amennyire erőmből telt) magamat. Lehiggadtam, megnyugodtam, várom az Ő nyitását felém...
Most van egy obligát egymásbakapaszkodás, van mit veszteni. De nem tudom milyen jelekből tudhatok majd "biztosat", biztatót, bizalomépítőt kiolvasni? De ha lasznek, felismerem majd őket, mert én szeretem, olyannak amilyen, semmilyen vágy, se bosszú se nemi vágy nem űz el mellőle. Hogy Őt fűzi-e, űzi-e vmi hozzám.... hát ez kérdés.
Egyelőre nincs ami elűzze... Ez is valami.
Szóval, itt tartunk.

est ragon 2012.06.17. 12:47:02

@E. Bonheur: Azt hogy érted, hogyha csaltam már meg a feleségemet, barátnőimet, régebben, akkor itt a blogon szavam sem lehetne, csak hümmöghetnék egy párat?
Azt hittem, itt a megcsalás témáját járjuk körbe, boncolgatjuk. Tapasztalatokat, gondolatokat, kételyeket és bizonyosnak hitt igazságokat osztunk meg egymással....
Én itt tapasztaltnak, harceddzettnek számítok, a korom és a mindkét oldalon okozott-elszenvedett sérülések okán.
De ha pont én zavarlak.... Inkább kérdezz! Kritizálj! Világíts rá a tévedéseimre!

est ragon 2012.06.17. 13:15:23

@E. Bonheur: @skarlát betű: Most visszaplvastam az utolsó bejegyzéseiteket. Megint érthetetlen voltam. Zavaros gondolat zavaros mondatokat szül :-)
Szóval, azt gondolom, saját tapasutalatból, hogy WR olyan helyen áll, ahonnan egy nagy akadály miatt nem látszik a kiútak többfélesége.
A legnagyobb akadály a félelem, hogy a gyermekét elveszítené egy válás miatt.
Tisztáznia kell magában, hogy ez tényleges veszély-e, vagy "csak" konvencionális aggodalom, mert sokaknál így van?
Ha úgy gpndolja, válás esetén a neje zsarolná a gyerekkel, akkor sokmindent tisztázni kell magában. Társ-e egyátalán? Ha igen, akkor miért gondolja ezt? Ha nem társ "csak" sorstárs, akkor is más stratégiát kell követni....
Egyszóval, nem a szeretősdivel kezdődne nála a "megoldás", úgy hogy a csajozási bénázását is azzal magyarázza, hogy a nejéhez is ragaszkodik stb....
Lehet ennek a sok tisztázásnak az is a következménye, hogy még akkor borul ki a bili, mikor nincs döntési kényszer, nincs még másik kapcsolat. Akkor kisebb sérüléssel lehet düllőre jutni: együtt próbálnak kiutat találni, vagy különváltan....
Tehát csajozás előtt tisuta vizet otthon a pohárba!
Én ezt elrontottam anno. Innen a határozott véleményem.
Majdnem tutira veszem, hogy külön próbálnak majd megoldást keresni. Az együttes küzdésük túl sok rossz emléket hoz felszínre majd... Marad a békesség kedvéért válás. De nem kötrldző :-)
Ezután jöhet a csajozás :-)
Ha a párja is bepasizik, észre fogja venni, nem pótolhatatlan Ő sem mint férj :-), mert most azt hiszi magárol... de ez teher és nem önhittség....
Szóval ezt akartam javasolni WR-nek.

E. Bonheur 2012.06.17. 14:32:53

@est ragon: csupán arra akartam utalni (mert azt írtad, h az első feleségedet te is megcsaltad), hogy tudod te, hogy honnan fúj a szél, vagy te már annyira tapasztalt. Tudod, h mi vitt rá, mi miért történt. A saját egyedi helyzetedre, TE kell megtaláld a választ, és ez a rengeteg neked címzett komment segíthet eligazodni.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.17. 14:45:40

@est ragon: Sajnos abban nem hiszek, hogy egy emberről előre fel lehetne mérni, hogyan fog reagálni egy szakítás esetén. A legtöbb önmagáról sem tudja, honnan tudhatná a másikról? És igenis valós félelem, hogy a pasi elveszti a gyereket, ha csak 2 hetente van láthatás, azt is úgy meg lehet keseríteni, hogy ne legyen többé. Tudok pár esetről, ahol a nő évek óta nem engedi a kommunikációt, pedig a bíróság kötelezné rá, de már annyira megmérgezte a gyereket az apja elleni beszéddel, hogy az vagy magáévá tette a gyűlöletet, vagy azért nem akar találkozni, mert elege van abból, hogy az anyja utána napokig kikérdezi meg cseszegeti.

Amúgy nyilván próbált WR tiszta vizet önteni, de a neje nem hajlandó a témáról beszélni. Erre se lehet senkit kényszeríteni. Szar ügy :-( Arról nem is beszélve, hogy van, aki retteg már a csajozás gondolatától is, mert nagyon nem volt sikeres azelőtt sem, és most mitől lesz az? Főleg mitől talál valakit, akivel új együttélést építhet? Sokan úgy kezelitek ezt a témát, mintha olyan baromi könnyű lenne új partnert találni, pedig rengeteg független se talál.

est ragon 2012.06.17. 15:44:35

@skarlát betű: Én a saját tapasztalatom alapján osztottam az ész WR-nek.
A siker nem garantált akkor, ha megteszi a váláshoz vezető első tisztázó lépéseket.
De azt garantálom, hogy ő ezt, hogy anyu marad, gyerek marad, apu félrekefél, stb... nem fogja virítani. Tuti....
Szeretem az egyenes, gyakorlatias válaszokat. A munkámban nem lehet mismásolni. Ha van diagnózos, van protokol, van terapia....
Attól, hogy a derékfájást lúdtalpbetéttel kezelik, átmenetileg nem lesz könnyebb. A derékpanasz mellé lesz talpfájás is :-)
De aztán, mire múlik a lábfájás, szűnik a derékfájdalom is.
Annyit még WR-nek, négyszemközt, Egy elvált, rendezett hátterű pali elég hamar "elkel". Csak győzzön válogatni.
De jó csaj nagyon kevés van! Szép Nő,nálunk mo-on van roskadásig van. A +30 korosztály fergeteges! :-)

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.18. 07:19:08

@White Rabbit: sokan sokféle megoldás ajánlottak itt. Azt írom le ami nálam működött.

Hasonló cipőben jártam pár évet, igaz nálunk minden mással is gond volt, nemcsak a szex hiányzott. Sokat olvastam, és sokat kerestem a választ, sok ideig sehol semmi. Elköltöztem, munkába temetkeztem de nem volt jó, kellett volna egy valaki, meg nem is, hiába kerestem. Végül akadt valaki, akinek csak szex kellett - ez így nem volt jó. Rá kellett jönnöm, hogy velem is gond van, és rendbe kell szednem magam. Sikerült, azóta megváltozott az életünk :)

Ami hiányzott a házasságunkból: valódi kommunikáció. Ehhez két ember kell. Én sem és ő sem tette oda magát, a 3. gyerek után depressziós lett, nem ismertük fel. Sokat dolgoztam, hazaérve a nyakamba vágta a gyerekeket, és elment aludni. Én meg reggel mehettem fáradtan munkába.Én is depressziós lettem. Őt csak a gyerekek érdekelték.

Nem vettem észre, hogy ő nem fogadja azokat a jelzéseket amivel jobbá tehetnénk az életünket, én sem fogadtam az övét. Mindketten csak a magunk oldalát néztük.

Rá kellett jönnöm, hogy én mit csinálok rosszul. Le kellett írni fehéren a feketén, ahogy akkor láttam (jó pár A4-es oldal aránylag kicsi betűkkel), majd otthagyni az asztalon a kitakarított lakásban.

Elindult a párbeszéd, megbeszéltük, hogyan segítünk egymásnak, mi az amire a másik ugrik, miért ugrik, stb. Semmilyen ígéretet nem kaptam, de magamat teljesen bele kellett adni. Fél év telt el amíg megtört a jég, és elkezdtünk feltöltődni.

Egy szerző akit figyelmedbe ajánlok: Gary Chapman, az alábbi könyveket olvasd el tőle, rövidek: Egymásra hangolva,

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.18. 12:09:56

@varázsló1: Érdekes és tanulságos... Mondjuk, az elköltözéshez kell tudni hová menni, na és addig hogy oldotta meg a nejed a 3 gyereket, ha már úgyis ki volt borulva? Ez a részlet nekem nem világos. Családi segítség nélkül?

Levelezést én is próbáltam, de attól se lett jobb.

Ja, a kommented megszakadt a könyvek felsorolásánál.

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.18. 17:35:00

@skarlát betű: Akkor nagyon dühös voltam, még az anyagi forrásait is elzártam, amennyire csak lehetett.
Egyedül, oldotta meg, ő intézte a gyerekeket, én fizettem a rezsit, a lakásrészleteket, meg némi gyerektartást - nem túl sokat. Heti két napot töltöttem a gyerekkel (délután - én szedtem össze a suliból oviból). Ezen túl minden második hétvégén péntektől vasárnap estig nálam voltak a gyerekek, néha még a másik hétvégén is elmentem játszani velük, vagy szerveztünk közös programot.
A hová menni - albérlet volt.

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.18. 17:36:40

@skarlát betű: a másik címet nem találtam meg nem vagyok otthon, de ha valakit érdekel, jövő héten elküldöm. A másik könyv is a családtól szól, de Gary Chapmant mindenkinek ajánlom, szerintem szenzációsan ír, és tanulságos is.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.18. 19:04:05

@varázsló1: Mint nő, én nem léphetek le :-P Ez a nagy mozgási szabadságom :-P

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.18. 21:09:08

@skarlát betű: hát leléphetsz, de kérdés a férjed rendezi-e a gyermekeket?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.18. 21:21:03

@varázsló1: Nem rendezi, 2 napra se vállalja. A helyzet nem mindennapi, de nekem ezzel kell együtt élnem.

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.18. 21:34:40

@skarlát betű: húha, az kemény! Én nem tennék ilyet, szívesen vagyok velük akár hetekig is :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.18. 21:46:53

@varázsló1: Ő is velük van, de egyedül nem vállalja. Majd talán pár év múlva, remélem.

varázsló1 · http://eleterzesek.freeblog.hu/ 2012.06.19. 08:56:22

@skarlát betű: :D Az jó dolog :) és fontos a gyerekeknek :) Bízom benne, hogy ti is eljuttok idáig :) Ahogy nőnek a gyerekek egyre kevésbé problémás a dolog.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.19. 09:32:34

@varázsló1: Persze, minimum 18 éves korukra eljutunk eddig :-P

Sand Lover 2012.06.19. 12:30:37

„nem akar a másikkal fizikai kontaktust. Vagy nem így van?”
Nekem az jutott erről eszembe, hogy mi van, ha az illető nő – tudat alatt vagy tudatosan – büntetni akarja a férjét? A sikertelen 6 évért? A nehéz terhességért? Vagy akármiért, amiről a posztíró nem tud, vagy nem nyilatkozott?
Azért egy lombik vagy akármi művi beavatkozás iszonyatos. Hormonkezelés feszt – erről egy férfinak fogalma sincs, hogy milyen, mert őket nem kezelik. Egyfolytában belenyúlkálnak az emberbe (persze, vizsgálni kell, de ezt ép ésszel kibírni is kihívás – és erről a férfi megint csak nem tud képet alkotni, mert ők nem járnak urológushoz, teszem azt, hetente) És persze ott van az “én-nem-vagyok-elég-jó” kínzó érzése, hogy pont nekem nem lehet gyerekem, ami az önbizalmat is eléggé próbára teszi. Az, hogy végül megszületett a gyerek, elsősorban a nő érdeme, az ő kitartása, az ő (ki)állóképessége. És akkor a “szegény” pasi panaszkodik, hogy neki bezzeg “órára kellett szeretkeznie” – hát sag schon, ő olcsón megúszta, mert nem őt zaklatták az orvosi vizsgálatokkal, injekciókkal stb.
Ki tudja, hogy milyen élmény volt szülni? Vajon idő eléőtt kapott-e a nő oxitocint (ami még fájdalmasabbá teszi de felgyorsítja a szülést?) Volt-e gátmetszés? Stb, stb. Ez nem nőgyógyászati meg efféle blog, úgyhogy itt abba is hagyom. Csak ebbe is gondoljunk bele.
Vajon a pasi mindent megtesz otthon a gyerek mellett? És nem a “segítésre” gondolok. Egy gyereket ketten vállalnak, és szerintem természetes, hogy a gyerekgondozásból a férfi is kiveszi a részét. Nem csak “segít” amikor épp olyanja van.
Nem ismerem ezeket az embereket, de talán egy párterápia jót tenne mindkettejüknek, vagy ha nem is pár- de minimum egyéni. Ahol mindketten meg- vagy éppenséggel: ki tudják beszélni a problémáikat; majd ezeket otthon, egymással is meg kell beszélni. A kapcsolat alapja a kommunikáció, jelen esetben ez nem működik. Ha működne, a nő tisztázná magában, mit akar a kapcsolattól és felhagyna a “büntetéssel”.

Nem tehetek róla, de azt külön visszataszítónak tartom, ahogy a pasas társkeresőzik. Ugyanis a társkereső, mint ahogy a nevében is mutatja: társat kereső emberek fóruma, nem pedig a saját zűrös viszonyát tisztázni nem merő, otthonról bújkáló emberek menedéke.

Cica7 2012.06.19. 13:27:29

@Sand Lover:

Nem vagyunk egyformák, van akinek simán belefér, hogy szeretőzik, és naponta átveri a másikat és a szemébe hazudik.
Az ilyen embert soha nem fogod párterápiára vinni, mert még ahhoz is gyáva, hogy az otthoni kapcsolatában őszinte legyen, nemhogy egy idegen előtt, aki a lelkedben vájkálna....

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.19. 17:37:43

@Sand Lover: Mindez igaz lehet, és nőként teljesen együttérzek azzal, akinek ezen át kell mennie. Bár nem KELL. Szerintem a gyerekvállalást nem kell erőltetni, ha nem megy természetes úton. Ott van az örökbefogadás mint opció, én arra szavaznék, ha ilyen problémám lett volna, de mindegy, ez most nem erről a dologról szól. Viszont azért, mert a nő ennyit szenvedett, NEM a férje a hibás. Nem ő tehet róla, és nem őt kéne büntetni. Igazából senkit se kéne büntetni.
Ha a nőnek nincs többet kedve szexelni, akkor rendben, de engedje el a férjét, mondja meg neki, hogy szabadon kereshet magának másik nőt. Ezt persze nem akarja, mert fél, hogy elveszíti, vagy egyszerűen csak eszébe se jut, mit érez a másik. De beszélni nem hajlandó róla. Az döbbent meg leginkább, hány ember nem hiszi el, hogy vannak kapcsolatok, amelyekben az egyik fél nem hajlandó bizonyos témákról beszélni, semmi szín alatt. Van ilyen, és ettől még nem kell otthagyni valakit.

@Cica7: Akit biztos nem lehet ebből a házaspárból terápiára vinni, az szvsz nem a pasi, hanem a nő.

Sand Lover 2012.06.20. 13:34:40

@skarlát betű: “Mindez igaz lehet, és nőként teljesen együttérzek azzal, akinek ezen át kell mennie. Bár nem KELL. Szerintem a gyerekvállalást nem kell erőltetni, ha nem megy természetes úton.”
Hát persze, hogy nem. Meg felmerült bennem az, jogy lehet, hogy a pár nem kompatibilis egymással – bármilyen okból. Nem passzolnak egymáshoz biológiailag, lelkileg vagy akárhogy máshogy, nem véletlenül tartott ez 6 (!) évig…

“Viszont azért, mert a nő ennyit szenvedett, NEM a férje a hibás. Nem ő tehet róla, és nem őt kéne büntetni.”
Nyilván, és nem is azt akartam sugallni, hogy bárkit is kellene, de mondjuk tudat alatt a nő ettől még érezheti úgy, hogy a férjének a gyerekvállalásból csak a kellemesebbik rész jutott, emiatt frusztrált, stb. Nem biztos, hogy direkt bünteti, de ez így csapódik le.

“Az döbbent meg leginkább, hány ember nem hiszi el, hogy vannak kapcsolatok, amelyekben az egyik fél nem hajlandó bizonyos témákról beszélni, semmi szín alatt. Van ilyen, és ettől még nem kell otthagyni valakit.”
Azért valamiféle kommunikáció kell. Ezek az emberek alsó hangon 6+ éve házasok, nyilván nem gyerekek már. Szerintem mindent meg lehet beszélni. És elsősorban a feleségnek kellene terápia. De talán a pasinak sem árt. Valószínűleg a nő nem akarná ezt, de más megoldást nem látok – kell egy mediátor. Az semmiképp sem megoldás, hogy a pasas társkeresőzik. Ő ugyanis nem társat keres, mert az már van neki, hanem dugócimborát, és ez a kettő nem feltétlen ugyanaz.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2012.06.20. 15:13:35

@Sand Lover: Az, hogy lelkileg nem passzol két ember, nem akadálya a teherbeesésnek, inkább biológiai probléma lehet. Volt egy eset, 10 év házasság alatt a nő nem esett teherbe, csak valami iszonyú nehezen, mesterséges megtermékenyítéssel, miután elvált, az első pasi teherbe ejtette, akivel lefeküdt. (Egyébként aztán együtt is maradtak.)

Van úgy, hogy nincs megoldás, és ezt elég sok eset alapján mondom, hallani se akarna mediátorról vagy bárkiről. Nem gyerekek? A gyerekekkel sokkal könnyebb beszélni. Azok még nem zárkóznak el, ha egészséges környezetben élnek. (Persze a pubertás ezt már megváltoztatja.) Szexről beszélgetni meg a legtöbb ember egyszerűen képtelen, ilyen a szexuális kultúránk. Leginkább semmilyen, mert nincs. (Vagy csak keveseknek van.)

Társ a szerető is, nem élettárs, de társ. Szellemi, lelki, testi értelemben. A dugócimbora is jó dolog lehet, de WR-nek ez nem menne, ő többre vágyik, ebben teljesen biztos vagyok. Ha nem így lenne, már rég becsajozott volna. És sokkal jobb is lenne neki.
süti beállítások módosítása