Azt mondják, egy jó párkapcsolatban bármilyen extrém vágyunkról beszélhetünk a partnerünknek. Na jó, talán a bármilyen mégis túlzás, a büntetőjogi kategóriákat inkább kihagynám. De ha olyasmiről van szó, ami két felnőtt között, azok közös akaratából történik, vagy olyasmiről, amit egy felnőtt önmagával művel, akkor elvileg beszélhetnénk.
Elvileg. Gyakorlatilag még az emberileg jó párkapcsolatok egy részében is léteznek eltitkolt vágyak. Lehetnek ezek egész régi, de az illető közegében kimondhatatlan, megbélyegzett kívánságok, lehetnek olyanok, amelyeket azután fedezünk fel magunkban, hogy már összebútoroztunk a partnerünkkel, és pontosan tudjuk, vagy tudni véljük, hogy nem tudná bennünk elfogadni, mitöbb, talán bennünket se tudna elfogadni többé, ha megmondanánk, mire áhítozunk. Esetleg mi magunk is csak nagy nehezen bírjuk elfogadni ezzel együtt önmagunkat, mert a neveltetésünk szerint mindezek az fantáziák bűnösek, abnormálisak, undorítóak, satöbbi. (Gondolok itt akár mazochista önkielégítésre, akár bdsm iránti vonzalomra, azonos nemű partner és többes szex iránti vágyakra. De akad olyan is, aki még azt sem meri bevallani a partnerének, hogy ki szeretné próbálni az orális szexet. Hogy melyik kapcsolatban mi számít extrémnek, nagyon változó, természetesen.)
Vannak, akik magukba zárják ezeket a vágyakat, kínozzák magukat vele, esetleg az önkielégítésre korlátozzák részleges beteljesülésüket - mindezt persze titokban teszik, talán a partnerük nem is sejti, hogy az illetőnek van egy titkos szexuális élete. (Vajon ez hűtlenség?) Aztán van, aki próbál ezekhez az extrém vágyakhoz partnert vagy partnereket találni, esetleg professzionálisat, aki megfelelő összegért valóra váltja az illető fantáziáit, de kereshet szeretőt, szexpartnert, alkalmi ismeretséget vagy hasonló vágyakat tápláló társaságot is. (Ezek a kis titkok persze veszélyesek, mert az ember, főleg, ha befolyásos személyiség, zsarolható lesz általuk, illetve ketté lehet törni a karrierjét és a magánéletét, ha kitudódik.)
Vajon megváltozik-e valaha ez az állapot? Ki lehet-e lépni a partner elé egy napon mégiscsak, felvállalva, hogy mit szeretnénk, mi az, ami igazán, zsigerileg felizgat bennünket? Sokan érzik úgy, hogy ez lehetetlen, de ettől még nem akarják felrobbantani az életüket. A "problémás" vágyról lemondani sem képesek. Meddig lehet ezt ép lélekkel elviselni, milyen megoldások léteznek? Van-e köztetek olyan, aki hasonló problémával küzd, vagy a partneréről sejti, hogy ilyen titkai lehetnek? És van-e olyan, aki végül is kiállt és bevallotta, amit titkolt? Milyen volt a fogadtatása?
Az utolsó 100 komment: