Beleszeretsz. Húzza az agyadat, írogatsz neki stb. Elmennél a világ végére utána, ő meg sem mozdul, te közben folyamatosan kockáztatsz míg ő játszik. Aztán amikor jobbnak látod abbahagyni, nem tudod lekoptatni mert hiányzik a hiúságát simogató udvarlásod. Innentől kezdve nincs nyugta az embernek, és ha újra belegabalyodsz, kezdődik a játék előröl. Fúj!:)

@vagányfilozófus: A beleszeretésből az önkéntes lemondásba ... igen, ez is egy opció. A pasik akkor kezdenek kaparni, ha veszni látják a meccset, és akkor kezdenek értékelni, ha már nem vagy oda értük. (Tisztelet a kevés kivételnek.)

@vagányfilozófus:

Szia! :-)

"Elmennél a világ végére utána"

Mondanál erre csak egyetlen konkrét példát? Számomra nagyon úgy tűnik, a világ vége néha csak annyiból áll, h megereszt a másik egy mailt, megkérdezi, h akkor most mi van. Mi erre a válasz? Nyilván hogy semmi... a nők romantikusak (mármint én, és akiket én ismerek). Asszem nekem sose lesz pasim :-) túl nagyok az igényeim, és ugye ez az én koromban :-))) nem túl szerencsés...

Na jó, nem magamról akartam beszélni. De azt nem értem, ha valami gond van, miért kell egyből világvégét csinálni? Miért kellenek a játszmák? Ezt a pasik is nagyon játsszák ám ... :-)

Ha gond van, valami nem úgy jön össze, miért nem lehet leülni és megbeszélni??? Miért kell egyből dráma, meg na most teszteljük a másikat? Ha meg egy pasi elszúrja, miért nem lehet odamenni szemtől szembe és megbeszélni? Oké, elcsesztem, legközelebb majd jobban csinálom, bocsi... Ja, hogy a büszkeség... hadd ne kezdjem el, milyen hálótárs... ha meg nem működik, azt is meg lehet normálisan mondani, mindenkinek egyértelmű és világos. Nem tudod lekoptatni? Biztos elég világos voltál? A csajok nem szaladnak olyan szekér után, ami nem veszi fel őket... lehet, h Neked is jólesik, ha utánad szaladnak??? Csak kérdezem...

@Norindaa: A világ vége biztos egy kis túlzás, de van, hogy az ember sokkal többre hajlandó valakiért, mint amennyit a másik tesz. Minél inkább érzi a másik fél, hogy odavagyunk érte, és extra erőfeszítéseket teszünk, annál kevésbé érdekes neki az egész. Sajna ilyen az emberi természet, mikor hiányozni kezd az embernek valami/valaki, akkor értékeli.
A csajok is szaladnak szekerek után, dehogynem. Lehet, hogy te nem szaladsz, de én már elég sok példát láttam. És olykor a végén fel is veszik őket. :)
Mindenkinek jólesik valahol, ha futnak utána, noha sok esetben inkább terhesnek érzi, amennyiben a rajongó nem az esete, vagy éppenséggel ellenszenves.

Ami pedig téged illet, remélem, lesz pasid, miért ne lenne. Talán a nagy igényeken valahol lazítani kell. Inkább ez, mint a magány, nem?

@skarlát betű:

Azért olyan nagyon ne reméld, kedves Skarlátbetű!

Asszem én most élem ki azt, amit mások tizenévesen. Nekem valahogy mindig volt valakim, ha egy ment, jött a következő (tartós kapcsolatokról beszélünk) és ennyi idő kellett, míg rájöttem, hogy ki az aki nem hozzám való, és hogy milyen pasit is akarok. Nagyon élvezem, hogy nincs komoly kapcsolatom (sőt most épp semmilyen), mert ebben benne vannak a lehetőségek.

Most volt valaki, aki elkezdett komolyan érdekelni. Hülye voltam... megijedtem. Közöltem vele, hogy igazából nem akarok komoly kapcsolatot... pedig nemtudom... :-) és gyors le is lépett. Hogy ezért vagy másért, ezt sem tudom. Úgyhogy most szomorú vagyok. Nekem ez így gyors volt, és megijedtem, hogy ismét kikötök valaki mellett, akivel talán nem leszek boldog. Kellett volna idő... és arra jó lett volna, hogy eldöntsem, hogy időt nyerjek, egy nem komoly kapcsolat is.

Magány? Ezért legyek valakivel? :-))) Hiszen így most jó! Senki nem korlátoz semmiben, nem kell olajszagú háziasszonynak éreznem magam - bár sose voltam az igazán, de ettől rettegek; hogy ötcentis lenövéssel, négy szatyorral a karomban elhízottan, szeretetlenül visítok az utcán a kiabáló kölykeimmel... ez annyira félelmetes, hogy inkább akkor semmi nem kell.

Nem vagyok magányos, hisz itt vannak a gyerekek. Sokszor így is morcos vagyok, de minőségileg jobb az életünk, mint korábban. Ezt nem szeretném akárkiért feladni, ehhez azt kellene éreznem, hogy nagyon fontos nekem a másik, és fordítva, és ehhez sajnos sok időre és odafigyelésre van szükség.

Miért baj az, ha valaki egyedül van? Nem vagyok magányos... nem leszek szeretetkurva. Te keresgélnél csak azért, hogy ne legyél magányos?

@Norindaa: Hol vannak a gyerekek? Egyszer attól félsz, hogy háziasszony leszel, és üvöltözöl a gyerekeiddel (az ember néha kénytelen velük üvöltözni, de azért szereti őket, csak kihozzák a sodrából, elhízni és elhanyagoltnak lenni nem kötelező viszont), másszor azt mondod, hogy ott vannak a gyerekek ...

Az én élethelyzetem más, nehéz megmondani, hogy mit tennék ha ... A magányt nem úgy értettem, hogy együtt kell élni valakivel, persze, de legyen valaki, akivel néha vagy gyakran összebújhatsz. A pasik nem szokták erőltetni a komoly kapcsolatot. Az az érzésem, hogy elég határozatlan vagy, nem igazán tudod, mit szeretnél. Ha a tökéletes pasira vársz, olyan sajnos nincs. Értem, hogy tartasz attól, nem a megfelelő mellett kötsz ki, választhatod azt is, hogy nem kötsz ki senki mellett, a fene se tudja, melyik a jobb. Lehet, hogy sose fogod megtudni.

Férfi: Szívem, tudom, hogy későn értél haza a munkából, de mégis, mondd, mikor lesz már készen a vacsora?

Nő: :-(

Férfi: Szívem, ugye nem zavar olvasás közben, ha egy kicsit felhangosítom a tévét, mert nagyon jó akciófilm/mecss megy?

Nő: :-((

Férfi: Szívem, találtam egy remek játékot, ugye nem baj, ha további két órát ülök a gép előtt? Színházba a barátnőddel is el tudsz menni...

Nő: :-(((

Férfi: Szívem, lefürdetted már a gyerekeket/kikérdezted már a leckét/ugye nem késtél el a szülői értekezletről?

Nő: :-((((

Férfi: Szívem, tudod, hogy új autót szeretnénk (szeretnék) venni... ebben a hónapban sajnos nincs keret fodrászra/kozmetikusra/új ruhára...

Nő: Szívem, akkor ugye nem gond, ha magadnak kell összeszedned a cuccodat és elköltöznöd Anyukádhoz, mert ebben én sajnos nem tudok segíteni most Neked; Ja, és feltétlenül győződj meg arról, hogy mindenedet becsomagoltad! :-)))

@Norindaa: Saját tapasztalat? És mennyi idő alatt érik be a helyzet?

Nem saját tapasztalat, de élénken el tudom képzelni... nagyjából ilyen lehet tartós kapcsolatban élni :-) illetve... talán az2. pontot művelte velem egyik haverom rendszeresen, ha nálam volt.

A poszt utolsó bekezdéséhez: még az ott említett élethelyzetekben sem kizárt a poszt elején vázolt állapot. Attól hogy látsz valakit napi szinten, vagy egy a baráti közeg, még nincs meg az a komplexitás, amire vágysz vele kapcsolatban.

A legnagyobb hiba amit egy szeretősdiben elkövethet férfi és nő, ha beleszeret a másikba - ugyanakkor ez épp nem döntés kérdése.

@Attila78Bp: Azért nagyon más, ha naponta láthatod ... Még akkor is táplálkozhatsz ebből, ha nem történik semmi. De az is igaz, hogy gyorsabban le lehet bukni.
A beleszeretés valahol döntés kérdése is, én mindig úgy éreztem, hogy az ember egy ponton elkezdi belehergelni magát, mert olyan jólesik.

@skarlát betű: Azért ebben a belehergelésben van valami, de csak néha igaz. Az én meglátásom inkább az, hogy mivel ÁTLALÁBAN nem a trófeagyűjtögetés a cél, hanem az emberi oldalban is erősödő emberi kapcsolat, így a többrétegű vonzások végül olyan összefonódást hoznak, amiből aztán beleszeretés lesz.

Az ember akar ám tisztességes lenni, mondván hogy nem illő a másik családjával szemben... aztán a korrektség felett ül tort a szenvedély.:)

@Attila78Bp: Szerintem viszonylag hamar eléri az embert azt ilyenkor, hogy két másikat szeret, és hogy el kell fogadja ezt, mert mi mást tehetne.

@Norindaa:

Azért a tartós kapcsolat (jó esetben) talán másról is szólhat :-)