Szerintem a megcsalás definícióját egyvalaki adhatja csak meg: az, akivel ezt elköveted. Az a megcsalás, amit ő annak tart a ti kapcsolatotok viszonylatában. Itt nem számít a közvélekedés, és az sem, amit a megcsaló fél gondol. Minden más puszta önigazolás, kifogáskeresés.

"Ha elmondjuk neki, hogy problémáink vannak otthon, és a tanácsát kérjük? Mindenről hallgatnunk kéne, és némán szenvednünk? Valóban ezt kérik tőlünk a szeretet nevében?"

Az igazi megoldás persze az lenne, ha a problémát ott oldaná meg az ember, ahol keletkezett, vagyis otthon. Csak, ugye, az nem egyszerű, fájdalmas földcsuszamlás jöhet el a nyomán. Ezért keresünk pótlékot, félmegoldásokat. De azért sztem nem árt tisztában lenni azzal, hogy így két lehetséges egész élet között valamiféle féléletet működtetünk.

@barbieds: Ebben van valami, hogy a másik fél határozza meg, de ha a másik fél betegesen féltékeny? Akkor azért ez elég gáz.

Szerintem nekünk kell tudni megfogalmazni, számunkra mi a megcsalás, bár, ha már arra az útra léptünk, a határokat is tologatni fogjuk, míg végül teljesen biztosak nem leszünk benne, hogy megtörtént. Ott már nincs magyarázkodás.

@skarlát betű:
Nekem inkább játéknak tűnik a szavakkal. Tegnap egy másik posztnál jeleztem, hogy mi a bajom magával a szóval és a következő pár sorból tán ki is derül, miért.
Én pl álltam már mindkét oldalon. Előbb ott, ahol azok vannak, akiket "csaltak", majd (mostanság) azon, ahol a "csalók". Igaz, ez nem egy kapcsolatban volt és akkor még én is másképp láttam az élet nagy dolgait.
Arra viszont emlékszem, miképp tudtam meg. Sejtettem, majd eme sejtés sugallta nyomozásba kezdtem és kiderült a történet. Nem volt jobb, sőt, utáltam utána magamat, miért is nem maradtam nyugton..És mindezt tetéztem is azzal, hogy nem vetettem véget annak a kapcsolatnak, sőt, újra és újra átéltem a ráeszmélést, miszerint valaki más is van a történetben. És érdekes módon a harmadik jelenléténél jobban zavart a másik folyamatos hazudozása, megmagyarázása az egyértelműnek...
Persze, az a kapcsolat már rég a múlté, de tanulságnak örök:-)

@bambabacsi: Ezek szerint azután, hogy rájöttél, nem szóltál semmit, hanem hagytad, hogy a másik továbbra is megpróbálja neked beadni a saját verzióját? Hát, igen, aki nyomoz, és megtud valamit, annak kétszeresen is rossz, bár legalább azzal vigasztalódhat, hogy őt nem lehet átverni. Van, akinek ez vigasz.

@skarlát betű:
Nem, amikor megtudtam, szóltam:) Sőt, nagyon is büszke voltam magamra, miszerint én átlátok a szitán:))
Akkoriban (még nyeretlen kétévesként, az első kapcsolatban) úgy éreztem, hogy én is hibás vagyok a helyzetért, nomeg a már korábban említett birtoklási vágy okán nem bírtam volna kilépni abból a kapcsolatból.

@bambabacsi: Ezek szerint leleplezted, és megkérted, hogy szakítson? Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy talán akkor az illető beleegyezik, de valójában olyan kényszernek érzi, amely vagy arra készteti, hogy titokban mégis folytassa, vagy elég nagy harag gyűlik fel benne a kényszerítő fél irányában ... Mert mi a fene haszna van, ha úgymond hatalmi szóval megakadályozzuk a partnerünknek, hogy jól érezze magát? Azt reméljük, hogy majd megköszöni nekünk? Nem tudom, a te eseted-e, csak ez jutott eszembe.

@skarlát betű:
Nem kértem meg, mert mire fény derült, tulajdonképpen véget is ért. Egy banális elszólás miatt fogtam egyébként csak gyanút, és időbe telt, mire felgöngyölítettem a szálakat.
Persze, nem változott sokat a helyzet, később is megtette, és akkor következett be, amire már korábban is utaltam, nevezetesen kimagyarázni az egyértelműt. De, akkor már lényegében megette a fene az egész kapcsolatot, csak én nem votlam képes ezt józan ésszel belátni:)

@bambabacsi: Értem. Azért akkor még könnyebb, amikor nincs összefonódva két ember élete olyan szinten, hogy a szakítás egy csomó minden mást is magával rántson.

ezen en is sokat szoktam gondolkodni, vajon az mar megcsalas-e, ha valaki massal akarom, illetve ha mar akarom, akkor nem tokre mindegy-e, ha vegul megtortenik "a szandek a fontos" alapon.

@Rozsaszal: A szándék azért nem azonos a tettel, különben már életfogytiglanra ítéltek volna engem is többszörösen :P Nem ugyanaz, ha valakit majd' megfojtanál egy kanál vízben, vagy meg is teszed.

@Kommentel(n)ő: OK, akkor ennek alapján nem létezik hűség, mert olyan ember nincs, aki sose esett kísértésbe. Szerintem ... A hűtlenségnek különböző fokozatai vannak, de nulla fokozat nincs.

ezen már én is sokat gondolkodtam. és persze tologatom a határokat :)
igaza van @barbieds: nek, mikor azt mondja, hogy a másiktól függ, mi a megcsalás. mert ez az egész csak így értelmezhető. hiszen annyiféle kapcsolat van a titkolnivaló pornónézéstől/maszturbálástól a nyitott házasságig... a megcslalásnak szerintem nincs általános meghatározása, csak viszonyrendszere...
@Kommentel(n)ő: való igaz, hogy sokszor a szándék az, ami árnyalja a tényeket. ezzel együtt ez a fajta "gondolatrendőrség" számomra elfogadhatatlan/elviselhetetlen. a gondolatok gyakran az ösztönök szintjén merülnek fel, amelyeket aztán adott esetben megpróbálunk uralni

@éniskócos: Azért nem tenném kizárólag a partnertől függővé, hogy mi számomra a megcsalás, egyrészt, mire eljutsz oda, hogy megtedd, már (nagy valószínűség szerint) nem kérdezheted meg, tehát vagy megkérdezted korábban, de azóta ő is változhatott, vagy már a lebukás veszélye miatt se fogod, tehát csak találgathatsz. Úgyis magadra kell venned a terhét.

A szándékról még annyit, hogy arról úgyis csak te tudsz, sőt, olykor még te magad sem. Tehát túlságosan megfoghatatlan ahhoz, hogy bármiféle ítéletet alkothassunk róla. A tettek konkrét dolgok. Noha millió motiváció lehet mögötte, csakhogy azt senki sem vizsgálja.

Kapcsolatfüggő a dolog, másodsorban pedig a felek gondolkodás módjától függ. Ráadásul az érzelmi és fizikai megcsalás között nem vagy, hanem és kapcsolat van. Ez is az, az is az, a kérdés csupán az, hogy egyiknél és másiknál hol vannak a személyes határok.

Ismerek egy lányt, aki férjnél van, gyerek is van, a lány mégis teljesen kétségbe van esve, ha a srác megnéz egy aktképet, neadj isten egy pornófilmet. Ha nem is megcsalás, de belső ellenállás és kétkedés lesz úrrá a lányon, "én nem vagyok neki elég". Innen egy lendülettel látható, hogy bizony egyes embereknél akár ilyen alacsony szinten megfordul a másik hűtlenségének a kérdése.
Szintén élő példa, amikor a srác otthon elmesélte, hogy a buliban rámászott egy lány, és hát nem lett semmi belőle némi nyálcserén kívűl... amikor az asszony annyit kérdezett, hogy "megdugtad? Nem. Akkor nincs miről beszélni." és ezzel kb letudta, hogy a buliban kicsit többet ittak (én szigorúan csak kóla :) ) és olyankor kicsit lazulnak az erkölcsök, de mert a pasi nem dugta meg a lányt, hát nem számított megcsalásnak.

Holott az előbbi lánynál, ez utóbbi történet nagyon komoly törést okozott volna, hiszen már a videó is kétségeket és ellenérzéseket ébresztett benne.
Persze a kérdés felmerülhet, hogy ha véletlenül a buliban a srácot orálisan kielégíti a csaj akkor mi van, hiszen a "megdugtad?" kérdésre még mindig nem a válasz, de azért érezzük, hogy egyel azért komolyabb a dolog.

Az én olvasatomban azonban a hűség és a megcsalás eltérő fogalmak. Ha az asszonyt egy buliban kicsit megitatják és ettől valakit a bugyijába enged, akkor hűtlen volt, de megcsalásnak nem tekinteném. Ha szeretőt tartana, vagy rendszeresek lennének ezek a "véletlen" esetek, neadj isten mindig ugyanazzal a fickóval, akkor már megcsalás is van. Hiszen átver, azt mondja véletlen, ráfogja a piára, vagy épp érzelmileg kötődik máshoz.

A gondolataink pedig szabadok, lehet ábrándozni deltás izmos pasiról, vagy épp nagymellű cicababa arcú vadmacskákról, nem tesz semmit.

Hűség az, ha akkor sem teszed meg ha a lehetőségek és a körülmények adottak hozzá. Megcsalás pedig, ha eltervezted, szándékosan csinálod, a másik becsapása mellett. A kettő közötti rést betölti a hűtlenség, ha véletlen egyéb körülmények úgy alakítják, hogy egy kósza ballépés (félrelépés) megesik.

tegyem hozzá: szerintem.

le tudtok-e mondani a birtoklási vágyról?
ha igen, nincs megcsalás

:-P

@Lord_M_: Köszi, te mindig bókolsz :-)

Példáidra:
"Én nem vagyok neki elég." - Naná, hogy nem. Hol a fenében tanítottak neki ekkora marhaságot, hogy ő majd elég lesz? Már elnézést. De az emberek olyan kis buták tudnak lenni. Meg az össztársadalmi hazugságoknak olyan bambán bedőlnek. Persze kérdés, hogy kire haragudjunk ilyenkor. Össztársadalmi hazugság úrra vagy asszonyságra?

"Megdugtad?" - ez is bugyutaság. Szerintem ... Ha a nőnek van valami fogalma az erotikáról, akkor tudja, hogy nem a dugás a legizgatóbb dolog, ami történhet nő és férfi között. A majdnem megtörtént dolgok sokszor jobban megmaradnak az agyunkban, az érzékeinkben, és még sokáig elő lehet hívni fantáziaként. Ha megtörtént, lehet, hogy korántsem volt olyan klassz, és gyorsabban elfelejtjük.

Érdekes, te súlyosabb véteknek tartod, ha mindig ugyanazzal a fickóval hűtlenkedik, mint ha mindig mással? Sajátos látásmód :-)

@Szexofon: A kérdés az, hogy a partnerünk le tud-e mondani róla, ha mi vagyunk a csalók ... És neked sikerült? :-)

@skarlát betű: Nono, átsiklottál a dolog felett:

"Ha szeretőt tartana, vagy rendszeresek lennének ezek a "véletlen" esetek, neadj isten mindig ugyanazzal a fickóval, akkor már megcsalás is van"

tehát a szerető(mindig ugyan az) = mindig ugyanazzal "véletlenül"(mindig ugyanaz)=rendszeres "véletlenek" ((akár)mindig más)

tehát a súlyok ott vannak, hogy egy kategóriába sorolódik a rendszeres akárkivel és a szerető tartása.
Én csak azt akartam mondani, hogy a "upsz, megtörtént" elfér a hűtlen listán, ami ennél komolyabb, vagy gyakrabb az megcsalás. hiszen átver, azzal, hogy azt mondja hogy "véletlen" volt...
innen pedig levonható a konzekvencia rám nézve, hogy ha a partnerek megbeszélik, beleegyezésüket adják, akkor onnantól nem megcsalás "csak" hűtlenség.

szóval a megcsalásban valahol benne van az "átverés" kérdése. (szerintem)

@Lord_M_: Értem én, persze. De ebben is van valami önbecsapás. Képzelj el valakit, aki véletlenül minden hétvégén leissza magát és véletlenül mindig szex is lesz belőle ... Nem arról van szó, hogy tulajdonképpen ő nem is véletlenül csinálja az egészet? Nekem szimpatikusabb valaki, aki józanul és előre megfontoltan csal, és magát sem próbálja azzal altatni, hogy ezek balesetek. Mert valószínűleg nem azok.

@skarlát betű: dehát pont ezt írtam, hogy az már nem véletlen, hogy valaki minden hétvégén így jár... tehát az pont egy csoport az én olvasatomban, aki rendszeresen 1 valakivel vagy rendszeresen sok valakivel (akárkivel)...

másfelől nem szimpátia szavazást indítottam :) csak azt mondtam, hogy ha valaki véletlen (és tényleg) így jár, azt átsorolnám a hűtlenség kérdése alá és nem a megcsaláséba (lásd a felvetést, honnan számít megcsalásnak)
nálam onnan, hogy megjelenik benne az átverés vagy annak a szándéka. A véletlen baleset, lenyelhető egy életben egy-két-három alkalommal, és max csak hűtlenség keserű pirulájával kell számolnom, de amint megpróbál átverni, és azt hazudja, hogy ez mind véletlen volt, vagy épp szeretőt tart, úgy, hogy közben a "barátnőmnél voltam" mesével próbál altatni, az megcsalás.

szóval én csak arra akartam rávilágítani, hogy a megcsalás nálam ott kezdődik, hogy megpróbál átverni. :)

@Lord_M_: OK. Figyelmetlen voltam, közben zavarnak itt mindenféle elemek. Ezek szerint, ha a partnered nyíltan csinálja, az se megcsalás. Ha bevallja, csak hűtlenség. De ettől te jobban érzed magad? Már, ha egy teljesen jelentéktelen ügyet is bevall?

@skarlát betű: Nehéz ezt leírni, hiszen az ember érzések, gondolatok, saját és tanult minták alapján viselkedik és gondolkodik. Emiatt természetesen egy adott szituációra, hogyan és miként reagálnék, az legfeljebb az adott helyzetben derülne ki.

De azt válasszuk ketté, hogy mi az ami könnyebb és mi az amit másképp hívok. Ha elmesélné, hogy szeretőt tart, és ezt nem azért mert lebukott, akkor ugye előáll az a paradox helyzet, hogy addig megcsalásról beszéltünk, mostantól hűtlenségről. Ha még mielőtt megtörténne az eset és előtte jelzi, hogy neki ez így kevés/sok és szüksége van valamire, akkor is azt mondom, hogy nem megcsalt, hanem hűtlen.

De, és ez egy fontos de, nem jelenti azt, hogy garantáltan le tudom nyelni és nekem attól jobb lesz. Simán lehet, hogy duzzogás, hiszti, szakítás válás lenne a vége, de az is lehet, hogy a helyzet függvényében mérlegelve a kapcsolatunkat átalakulna mondjuk nyílttá. Mert innentől nem kölcsönös megcsalás forogna fent, csak a vállalt hűség eskü lenne sutba vágva.

De azt fontosnak tartom, hogy a problémákról tudjunk. Mint ahogy a másik posztnál írtam, egyszer meg kell beszélni, azaz ha elértünk oda, hogy a másik fél szeretőt tartana, akkor legalább egyszer jelezze, hogy idáig jutottunk. Nem kell állandó megbeszélés, de ne némán és csendben jussunk el oda, hogy kell egy harmadik fél, hanem tiszteljen annyira aki velem van, hogy elmondja, hogy ez és ez a probléma, és ő úgy látja, hogy ez meg ez a megoldás. Azaz adja meg nekem is a döntés és mérlegelés lehetőségét. Miként én is megtenném fordított helyzetben.

Hogy furcsa nyelvezetemről lefordítsam magyarra, engem az jobban zavar egy kapcsolatban, hogy megpróbálnak hülyének nézni, mint az, hogy valaki megdugja az asszonyt. Ahogy kettővel korábban írtam, az is hülyének nézés kategóriája, ha azt akarja bemesélni hogy minden hétvégén véletlen történik ilyen...

nem tudom, így követhető vagyok e ? :)))

@Lord_M_: Követhető vagy, persze. De lehet, hogy csak elméletben zavar jobban a hülyére vétel. Lehet, hogy a gyakorlat másképp nézne ki, és utólag azt kívánnád, bárcsak hallgatott volna ... Ezt modellezés alapján nagyon nehéz tudni, még magunkról is, nemhogy a másikról.

Addig rendben, hogy jelezze, valami nincs rendben, de ha a visszajelzés az, hogy miért ne lenne rendben, és emellett a másik kitart, hát nem tudom ... Ki mennyire hajlandó belemenni az őszinteségbe ...

@skarlát betű: Hogy sikerült, az beképzelt megfogalmazás volna...

A mi kettőnk története olyan, hogy nem jöttünk volna össze, ha bármelyikünk féltékeny típus volna...

Akkor amikor megkérdi a Zasszony, hogy megdugtad? és az feleled, hogy csak fejben...
az vajon mi? :)

B1

Én eddig szinte minden kapcsolatamban szóba jött, hogy mi számít megcsalásnak.

Alaptézis szerintem: Amiben megállapodnak a felek.

Persze kompromisszumkészségre szükség lesz :)

Én úgy szoktam eldönteni, hogy mi számít megcsalásnak, hogy magam elé képzelem a jelenetet (például a lány mással csókolózik), ha erre érzem azt a szörnyű érzést mellkas tájékon, ami egyszer már megtörtént korábban, akkor az már megcsalás :)

Egyetertek azzal,hogy mindenki sajatos mercet hasznal,mi szamit megcsalasnak. Szamomra,talan egy kicsit konzervativ vagyok,de egy egy ejszakas kaland is annak szamit.Viszont amit elvarok legyen öszinte,ha megtette,legyen ahoz is eleg bator,hogy bevallja,mert en szeretnem eldönteni ezek utan merre szeretnek lepni. A környezetemben sok pelda mutatja,hogy aki egyszer megteszi es ugymond"megusza" többször is megteszi. Nalam ez nagyon egyszerü ha valami nem müködik es ugy tünik megoldhatatlan a problema,kilepek a kapcsolatbol. Az en velemenyem szerint ha megcsalom a parom elöbb utobb a tisztelet is odavesz,akkor meg mar miert is vagyok vele?

@Kommentel(n)ő: Lehet hogy igazad van,a különbseg köztünk annyi,hogy te ebben a helyzetben vagy,ismered belülröl.Nalam ez meg soha fel sem merült. Nalam elöször van a tisztelet majd szeretet? majd ebböl fakadoan a vagy.Talan ezert gondolkodom maskepp.Probaltam mar csak maga a szexualis vagy miatt kapcsolatot,de a forditott sorrend nalam nem müködik.Tehat tisztelet=szex.Lehet hogy par ev mulva maskepp fogom gondolni.:)

nagyon jó az kép ahogyan az a nő a konyhaszekrényen fekszik...

Szerintem a megcsalás mindig a csaló fél fejében kezdődik. Elképzelem, hogy mit fogok csinálni a másikkal.

@hibiszkusz50: Oké, hogy ott kezdődik, de ha itt leragad a dolog, akkor nem válik megcsalássá, nem bontakozik ki. Ha ez már hűtlenség, akkor nincs hűséges ember a föld kerekén :-)

@hibiszkusz50: Akkor megcsalásnak számít ha elképzelem, hogy mit tenne velem, vagy még jobb... tudom, hogy együtt van a feleségével és szeretném ha velem is ezt tenné.Főleg akkor, ha a megkívánásra egyértelmúen utal a beszélgetés során. Esetleg szóban kilátásba helyez egy később létrejövő szeretkezést. Hár nem tudom...igaz ez a csaló fejében már eldölt, csak a válaszok döntik el a továbbiakat.:)

Megcsalásnak neveznék, minden olyan sexuális magatartást (fizikait és szellemit), ami rosszul esne annak az embernek, aki hozzám tartozik, HA MEGTUDNÁ.

Rosszul fogalmaztam!

Megcsalásnak neveznék minden olyan sexuális magatartást (fizikait és szellemit), ami - ha megtudná - rosszul esne annak az embernek, aki hozzám tartozik.

@Szemekbe zárt titkok: Gondolatolvasók előnyben :-P

@skarlát betű:

:)
Szerencse, hogy gondolat-rendőrség nincs! :)

De jártam már úgy, hogy a partnerem folyton arról faggatott, mire gondolok sex közben.
Ha néha-néha megengedtem magamnak, hogy egy-egy morzsát elejtsek a képzelgéseimből, nagyon megbántva érezte magát. Azt mondogatta, őt az izgatja, ha lát engem, és ha egyedül van, akkor is erről fantáziál. Sértetten vette tudomásul, hogy az én agyamban másféle képek, cselekmények jelentek meg, amiben nem ő volt a főszereplő.

Szóval..ezért soroltam a szellemit is a megcsalások közé, hiszen az adott partnerem ezt egyértelműen hűtlenségként kezelte.
A megcsalás fogalma - véleményem szerint -mindenképpen magába rejti egy ember megbántását.

Amúgy elgondolkodva ezen ... azt hiszem én is megsértődnék, ha kiderülne, hogy a partnerem, miközben velem szeretkezik, mondjuk a szomszédcsajt/srácot képzeli oda .. Ti nem?:)

Megcsalás sztem már az is ha elképzelem, hogy mit tennék vele, ha most itt lenne.Igaz nem fizikai, de szellemi síkon a megcsalás folyamata már elindult a csaló fejében, gondolataiban. Ha ezt a képzelődést meg tett követi, akkor meg már fizikai megcsalásról beszélünk. És nem megcsalás ha minden a szexhez kapcsolódó tevékenység a másik fél tudtával, beleegyezésével történik ( nyitott házasság, kapcsolat), mert ebben az esetben nincs kit becsapni, átverni. Mert maga a csalás szó ezt jelenti., vagyis becsapni, átverni, megkárosítani.

Nem értek egyet azzal, hogy a gondolatban elkövetett hűtlenkedés csalás, engem ez már valamiféle gondolatrendőrségre emlékezetet. Arra, hogy a házasság nem más, mint egy börtön, amiben semmi, de semmi más nem létezik az ember agyában, mint a másik szenté avatott képmása. Nonszensz:)
Engem kifejezetten inspirál, ha néha másra gondolok szex közben, vagy meglátok egy fickót az utcán, aztán elképzelek vele néhány szitut. Egészen biztos, hogy a férjem is eljátszik gondolatban néhány nővel, váljék egészségére. Számomra ez nem több, mint fantázia.
A megcsalás nekem a szándék, a "tett" elhatározásánál kezdődik, bár onnan még vissza lehet fordulni, de az már mindenképp egyfajta lelki elszakadás, elfordulás (meg akarom és meg fogom tenni, mert más lett a fontossági sorrend pl.). A testi hűtlenség már csak a ráadás, remélhetőleg megéri a lelki áldozatot....

(egyébként nagyon jó a blog, elkezdtem az elejéről olvasni, és fájlalom, hogy a kommenteket nincs időm végigböngészni, rengeteget lehet belőle tanulni, és nem utolsó sorban rengeteg olyasmit fedezek fel, amiről azt gondoltam, egyedül én küzdök ilyesmivel:) persze naivság, de akkor is, jó hogy idetaláltam!)