Egy nyílt színi párkapcsolatban többé-kevésbé világos, mikortól tartozik egymáshoz két ember, noha amíg nem hangzik el valami konkrétum, csak találkozgatnak, addig egyfajta átmeneti állapot van, és könnyen lehet, hogy az egyik fél egész mást gondol a viszony minőségéről, mint a másik.

Nem tudom, tévedek-e, de nekem az a benyomásom, hogy elsősorban a férfin múlik, hogy meghatározza a kapcsolat jellegét. Neki kell kimondania, hogy ez most szimpla barátság, kötetlen szexkapcsolat, vagy valami komolyabb. Biztos vannak kivételek, persze, de megfigyelhető, hogy a férfiak nem szeretnek nevet adni az ilyesminek, tisztázni, hogy mire számítson a nő. Kivéve persze, ha annyira szerelmesek, hogy sietnek bebiztosítani magukat, és gyorsan stipi-stopi lefoglalni a lányt.

A szeretői viszony még ingoványosabb talaj. Mikortól mondhatjuk ki, akár magunknak, titokban, befelé mosolyogva, hogy van egy szeretőm? Van-e ilyen pillanat? Hányadik randi után válik ez nyilvánvalóvá, ha egyáltalán? Mennyi időnek kell eltelnie, vagy minek kell elhangoznia? Mitől lesz szerető valaki? Attól, hogy több, mint kétszer lefeküdtünk vele, attól, hogy van ígéret a folytatólagosságra (amely ígéret persze vagy teljesül, vagy nem), attól, hogy szerelmet vall (de sokan nem vallanak, még akkor se, ha lenne rá indíttatásuk), attól, hogy minden nap felhív, vagy mitől? Lehet-e konkrét ismérvekről beszélni, vagy ennek is millió változata létezik?