Vajon milyen hatással van az ifjúkori tombolás, szabad szexuális életmód, gyakori partnercsere, mindenféle extrém kaland kipróbálása a későbbi, családos korszakban megélt elkötelezettségre? Ha valaki x évig úgymond kitombolhatta magát, nem korán kötött házasságot, és vállalt gyereket, mikor rászánja magát egy komolyabb kapcsolatra, valóban azzal az érzéssel teszi-e, hogy most már meg fog elégedni egyetlen partnerrel és nem túl izgalmas szexuális élettel? Csak, mert korábban úgyis két végén égette a gyertyát?

Ha pedig valaki nem tombolta ki magát, sőt, szigorú, esetleg vallásos neveltetésének, vagy annak köszönhetően, hogy korán el kellett kezdenie dolgozni, korán becsúszott az első gyerek, korán kénytelen volt elköteleződni, 30-as, 40-es évei egy pontján nem érezheti-e úgy, hogy jaj, nemsokára túl öreg leszek ahhoz, hogy bepótoljam mindazt, ami korábban kimaradt, és most kéne? Lehet, hogy van, aki csak 50 éves kora körül ébred rá erre? 

Ki lesz inkább hajlamos a félrelépésre? Aki már sokfélét megtapasztalt korábban, vagy aki egyetlen partnerrel élt le 15-20 évet, és akkor üt belé a ménkű, hogy mi mindent hagyott ki?