A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Vendégposzt: Gyengeség

2011.07.14. 07:38 skarlát betű

Ezúttal Bella Otera osztja meg velünk tapasztalatait és várja a kommentjeiteket.

GYENGESÉG

(amikor nem klasszikus szerető a férfi, de sokáig sodródnak mind a ketten)


Lehetetlen helyzetbe sodortam egy nálam tizenvalahány évvel fiatalabb férfit. A szeretője lettem. Tőle szexuálisan és intellektuálisan is megkaptam mindent, amire szükségem volt, miután a férjemtől teljesen elhidegültem. Néhány óráját elloptam ennek a férfinak, heti, kétheti rendszerességgel találkoztunk. Az elején még gyakrabban.

Többször ki akart lépni ebből a viszonyból, meg is tette ideig-óráig, aztán valahogy mindegyre újból összejöttünk. Sok volt a para részéről, hogy kitudódik a titkos viszonyunk, mi lesz, ha a férjem megtudja, mit szól majd a családja, mit mondanak a barátai, egy kisvárosban, ahol állítólag mindenki tud mindenkiről mindent. Engem ez kevésbé izgatott, mivel nem vagyok tősgyökeres ebben a városban, így az ismeretségi köröm is sokkal szűkösebb az átlagnál. Emlegette azt is, hogy útjában állok, hogy akadálya vagyok annak, hogy ő is megtalálja igazi társát, hiszen normális kapcsolatra, életre vágyik.

Nem ítéltem el soha ezekért a vágyaiért, csak éppen nem voltam képes jó szántamból kilépni ebből a viszonyból. Önzőnek titulált, és annak is éreztem magam. Túlságosan ragaszkodtam hozzá, túlságosan megszerettem, barátomnak is tekintettem a szeretőség mellett. Szinte három évig tartott, kisebb szünetekkel: vagy egy régi barátnő került vissza az életébe, vagy egy újabb, vagy csak úgy szakított, mert beparázott. Voltak olyan időszakaink is, amikor csak a barátság oldalát erősítettük a kapcsolatunknak, kocsmában találkozgattunk, beszélgettünk, közös intellektuális tevékenységeket is folytattunk neten keresztül.

De újra és újra felébredt a vágy. Nem akartam lemondani róla, hisz jó szeretők voltunk, számomra addig soha meg nem tapasztalt érzésekben volt részem, és ezért bármit megtettem volna. Leborultam a férfi előtt, aki mindent képes volt megadni nekem. Kivéve érzelmeket: ezeket csak az ágyban tapasztaltam meg vele, de az is lehet, hogy férfias vágyait értelmeztem így félre. Igazán nem is vártam el tőle, hogy szerelmes férfiként tündököljön a szememben.

A randevúkat én szorgalmaztam, én voltam a viszonyunk mozgatórugója, ő meg „sajnos” bábként mindig elfogadta, amit kínáltam. Nem ragozom, hogy mennyire szerettem, de ennek az összes testi, lelki tüneteit átéltem, különösen, amikor éppen szünetet tartottunk valami miatt.

„Te is tudod, hogy egyszer ennek vége lesz, mert ennek vége kell lennie” - hallom a hangját, tudtam ezt mindig is, hisz az élet nem ponyvaregény, vagy lányregény, és szappanopera hősök sem vagyunk. Felmerült az a kérdés is, hogy miért kellett annyiszor szakítanunk, és különösen, miért kellett ugyanannyiszor újra is kezdjük, ha tényleg úgy érezte, hogy élete nagy projektjeinek megvalósításaiban akadály vagyok. Gyengeségből, volt a válasz. Miféle az a gyengeség, tettem fel a kérdést magamnak többször is, ami egy férfiből árad, hogy mindegyre enged egy nő csábításának, mikor tudja, hogy nem helyes, amit csinál, és még akadálynak is tekinti a szeretőjét. Ezt a kérdést még most is gyakran  felteszem magamnak.

Persze egyszer csak történik valami. Bekövetkezik az elkerülhetetlen: kerül egy másik nő, korban hozzáillő, ugyanaz a nyugtalan típus, mint a szerető, a férfi pedig gyorsan dönt, a szeretővel összeizzadt ágyba azonnal be tudja a fektetni az új nőt, és két együtt töltött nap után már kapcsolatban is van vele. A férfi menekül ilyenkor. Gyengeség. Ez a kulcsszó itt. Gyenge a férfi, hogy idejében befejezzen egy viszonyt, gyenge, mert mindegyre visszafogadta a szeretőjét, gyenge, mert az első ígéretes kapcsolatba egyből belelovalja magát, ki se szellőzteti a fejét, gyenge, mert semmit se vállalt azért a nőért, akivel jól érezte magát – lehet, hogy csak a társadalmi konvenciók miatt -, gyenge volt a nő is, mert nem hagyta ott az első jelnél, nem volt képes megválni tőle, mert szerette.

28 komment

Címkék: bizonytalanság gyengeség szakítások fiatalabb férfi

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr423055502

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

barbieds (törölt) 2011.07.14. 11:38:23

Az a baj az ilyen sztorikkal, hogy kívülről nézve csak a szeretők gyengeségei, nyűglődései látszanak, a kapcsolatban zajló érzelmek nem jutnak (nem is juthatnak) el az olvasóhoz, még akkor sem, ha ő maga is volt hasonlóan hülye helyzetben. Viszont az jól kitűnik, hogy ha bele is ugrik az ember egy eleve vesztes viszonyba, akkor is őrizze meg annyira a józan eszét, hogy ki tudjon lépni belőle komolyabb sérülés nélkül.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.14. 12:57:38

@barbieds: Persze, az érzelmek csak egy regényben látszódnának igazán ... Egy poszt legfeljebb a tényeket tudja elénk tárni, azokat is csak egy nézőpontból.

Rogerthat 2011.07.14. 13:39:29

nem feltétlen a gyengeség a jó szó és a magyarázat arra, ha valaki nem fekete-fehérként megélt helyzetekben nem fekete-fehér döntéseket hoz.

M-elicious 2011.07.14. 14:52:13

Könnyű a partvonalról bekiabálni, de már a leírt viszony alaphelyzetéből tudni lehet(ett), hogy ennek vége lesz: tizenévvel fiatalabb, nőtlen, gyerektelen szerető. Szerintem egy ilyen (kiegyensúlyozatlan) viszonynál el kell fogadni azt a premisszát, hogy nem élete végéig lesz a nővel a pasi és nem is ő lesz az életében a prioritás.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.14. 15:21:00

@Rogerthat: Hát, itt sok döntéshozatalról nem volt szó, már a pasi részéről.

@M-elicious: Ha megfordítjuk a nemeket, és egy idősebb nős pasit látunk egy fiatalabb gyermektelen nővel, miért annyira más a képlet? Persze, akkor is valószínű, hogy a fiatalabb számára ez hosszú távon nem fog működni ... De mégis nagyon másképp áll hozzá a két ember.
Egyébként azt nem hiszem, hogy agyilag ne lett volna világos BO számára, hogy milyenek az esélyek, és gondolom, ő se hitte, hogy ez egy életre szóló kapcsolat lesz, de ha benne vagy egy szerelemben (amely a te részedről szerelem), akkor nem azzal foglalkozol, hogy mennyire logikus ezt érezni, és mennyire van jövője. Az meg ismerős, hogy a férfiak nagyon jól elvannak a felemás, bizonytalan, képlékeny helyzetekben, ameddig nekik maguknak nem támad igényük valami szilárdabbra.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.14. 15:28:59

Nem szeretném Bella Otera kedvét szegni, de én igazándiból nem értem, miről szól az írás... Ha a nagymamám tulipántos ládikájából kerülne elő egy ilyen naplórészlet, annyit értenék belőle, hogy volt egyszer egy viszonya egy fiatalabb pasival, de hogy mit élt át benne, mit tanult, mit veszített általa, hogyan látja emberként magát és a szeretőjét -- hát, ezekből semmit sem tudnék meg. Sőt, leginkább valószínűleg az jönne át, hogy az öreglánynak nagyon foghíjas volt az önismerete, és még egy ilyen felkavaró élmény sem vitte közelebb saját magához. Ezen szomorkodnék.

E. Bonheur 2011.07.14. 18:20:56

@barbieds: Ja, kívülről nézve, egy idegen szemszögéből nézve, ennyi. Bella Otero tudta, hogy nem lesz ebből ásó-kapa-nagyharang. Azért nem volt ennyire se önző, se naiv.
@skarlát betű: száraz tények leegyszerűsítve, az adott hely többet nem enged meg. De az árnyékos zónában ott dohog, pöfög, forog, csúszkál minden
@Rogerthat: Gyengeség a helyes szó. Döntés? Ez eleve el volt döntve, csak az időpont nem.
@M-elicious: Nem akart első helyre kerülni soha. Első helyen mindig a férj/feleség élettárs van. Még nálam is.
És, hogy megszerette? Hát vannak imádnivaló pasik is.
Úgy elvétve, de akad.
@skarlát betű: a szeretői viszonyok már előre halálra vannak ítélve. És ezt bárki józan ésszel fel tudja fogni.
@kardhal77: Te még gyerek vagy, azt hiszem, éretlen.
Bocsi, de ezt kell mondjam. Még sok mindent kell tanulj, és tapasztalj.

E. Bonheur 2011.07.14. 18:23:25

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.14. 18:35:57

@Bella Otero: A szeretői viszonyok annyira vannak halálra ítélve, mint a legálisak. Egy házasság lehet sokkal rövidebb, mint egy szeretői viszony. Tudok olyan szeretőségről, amely évtizedek óta tart, a pasi úgy 70 körül, a nő sose ment férjhez, a pasi sose akart elválni, egy munkahelyen dolgoznak, egy irodájuk van, mindenki tudja, hogy összetartoznak, de sose tették hivatalossá. Nem tudom, hogy még van-e szex, de hát ez nem is annyira érdekes, mostanra, gondolom ...

E. Bonheur 2011.07.14. 19:29:32

@skarlát betű: Kirívó esetek mindig vannak. A történelem és az irodalom is feljegyzett egy néhányat. Házasságban, szépen együtt megöregedő párok is vannak. Habár, valamiért ez egyre ritkább. Ilyen ez a mi korunk. De a szeretői viszonyok hosszan fenntartásához azért kell lélekjelenlét. A te példádban is van egy vesztes, a nő, aki nem tapasztalhatta meg soha, hogy milyen feleségként élni, milyen az amikor a társad csak a tiéd, nem kell osztozni senkivel. Megcsalva lenni, meg szintén nem jó.
De persze, a jelenség azért van. A kettősséget megélni, és könnyen venni érzelemmentesen lehet, vagy bemagyarázva magunknak, hogy egyikhez se kötődünk, csak szórakozunk, de vajon nem ámítjuk csak magunkat?

Koborlovag 2011.07.14. 20:25:02

@skarlát betű: Vajon ha két ember között valami feszített, soha igazán múlni nem tudó vágy feszül, az meddig képes a környezet szemétől rejtett módon létezni? Két, egymással szimbiózisban élő, szinte "borsó meg a héja" szinten létező ember, akik amúgy nem tartoznak össze, mindig szemet szúr egy közegben. Túl jól megvannak együtt.
Egy ideig susmus, aztán lekattannak a témáról, hiszen ugye nincs botrány... vagy nem a szemük láttára.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.14. 20:44:38

@Bella Otero: igaz, még sok mindent kell tanulom és tapasztalnom. Remélem, ez sikerülni fog.

Egyelőre azt tapasztalom, hogy érvényes élettapasztalatnak állítasz be valamit, aminek a lényegét elmulasztod megosztani velük -- és meglehet, saját magaddal is.

E. Bonheur 2011.07.14. 22:03:55

@kardhal77: hm, nem. Egyáltalán nem állítom, hogy vannak érvényes élettapasztalataim. Nem is tudom, és nem is akarom megmondani a tutit ezekben a témákban.
Viszont, nyitott vagyok, és szívesen meghallgatom az embereket. És nem fölénnyel kezelem őket.

A saját tapasztalataimat megosztottam magammal, hú, de még mennyire is. Írásos bizonyítékai vannak. A szemem nem ködös, nem fátyolos, tisztán látok.
Tanulás? Tapasztalás? A lányomnak mindig csak azt mondtam, hogy jó iskolákba járjon. Ennyi. A többi jön magától.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.14. 22:31:00

@Koborlovag: Nyílt titok az egész, és biztos a feleség is tudja, de valószínűleg elfogadta, hogy ez így van. Nem lehet sokáig rejtegetni az ilyen vonzalmat, gondolom.

@Bella Otero: Lélekjelenlét vagy a nyílt kapcsolat - kimondatlanul vagy kimondva ...
Az örök szerető státuszra "kényszerített" nő talán soha nem is akarta a feleség szerepét, így volt egy nagyon sikeres karrierje, amit családdal együtt nem futott volna be ... Nem csak a pártában maradt nő mond le valamiről, hanem a feleség is ... Ráadásul a pasival tán sokkal többet volt így együtt, mint a felesége. De nem ismerem az érzelmi oldalát, ezek csak feltevések ...

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.14. 23:40:33

@Bella Otero: hát, izé, nem vagyok meggyőződve; sőt, egyre kevésbé vagyok meggyőződve arról, hogy közöd van ahhoz, ami történik veled.

(De lehet, hogy csak rossz iskolákba jártam, és aztán a többi is jött magától...)

barbieds (törölt) 2011.07.15. 09:21:15

@Bella Otero: Épp ezért nem is jó leírni ezeket a sztorikat, mert az érzelmeket nehezen lehet bennük átadni, amúgy meg tényleg csak a szenvedés látszik bennük. Vagyis, hát, ez lehet, hogy csak az én olvasatom, de én mindig az idegesítő nyűglődést fogom belőlük. Aztán még az is lehet, hogy a saját bizonytalanságaimat látom és utálom bennük. Projekció ezerrel, vagy ilyesmi. :)

M-elicious 2011.07.15. 09:43:50

@kardhal77: miért ítélkezel? honnan tudod, hogy valakinek mi köze van a saját életéhez? nekem ebből a sztoriból lejött, hogy mi történt. neked nem. de az igen, hogy az írójának semmi köze a saját életéhez. kisfiú, menj vissza az oviba hajat húzogatni.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.15. 11:36:46

Van néhány megszokhatatlan és megunhatatlan tanulság, amit újra meg újra megtapasztalok egy-egy ilyen beszélgetésben.

Az egyik, hogy milyen heves reakciókkal jár, ha az ember megkérdőjelezi a közös hipnózist. Hogy a közös hipnózis miben áll, az egy hosszú történet (most éppen emberi viszonyok furcsaságairól beszélgetünk), de kétségtelen, hogy létezik – és ha megkérdőjelezed, számíthatsz a legrosszabbra.

Egy másik tanulság, hogy miközben szinte mindig elkerülöm a minősítést és az ítélkezést (jelen esetben is könnyen vissza lehet olvasni), rendszeresen az a válasz érkezik, hogy mire föl minősítek?! – és általában becsmérlő megjegyzések kíséretében. Egy tényleg mindig döbbenet számomra, és nem tudok másra gondolni, mint hogy az ego annyira vak, hogy a saját agresszióját képes gátlástalanul a másik emberre kivetíteni.

És persze az is egy tanulság, hogy mindezt nem szokás megérteni.

Van valami rejtélyes oka, hogy miért akarom figyelmeztetni magam erre újra meg újra.

TBal 2011.07.15. 12:22:42

@kardhal77: Végigolvastam a párbeszédet, és tényleg érdekes, nem is egyszerű megfogalmazni. Valami olyasmi, hogy abszolút nem érződik ki az írásodból a tisztelet... valahogy, inkább egy kötekedő valaki jön ki, mint egy másokat becsülő, megértő ember, a hozzászólásaidból. Vékony a határvonal, még épp a túloldalán vagy, kívül a "közös hipnózison" - kb. értem, hogy ezzel mit akartál mondani.

"Sőt, leginkább valószínűleg az jönne át, hogy az öreglánynak nagyon foghíjas volt az önismerete, és még egy ilyen felkavaró élmény sem vitte közelebb saját magához." - írod. A magad módján igazad is van, de...
Talán Poppert tudnám idézni ide: az ember alapvetően nem egyértelmű, a nyugati kultúrának viszont az egyik parancsa az, hogy légy egyértelmű, fogalj el mindenféleképpen egy határozott álláspontot.
Te ezt csinálod, kiveszed ezt a bizonyos szeletét a történetnek, hogy ki mennyire van tisztában önmagával. Kívülről nagyon könnyű ezt egyértelműnek látni... én viszont meg tudom érteni, hogy a főhős min megy keresztül, kisebb dolgokban én is tudok gyenge lenni, és volt, hogy sokkal több időbe került erősnek lenni. Kívülről sokkal egyértelműbbnek látszanak a helyzetek, de akik ilyen-olyan kapcsolatban vannak, azok számára mégsem az, kapnak jó dolgokat, rossz dolgokat. Te, a te nézőpontod alapján egyértelműen el tudod billenteni a mérleget az egyik irányba, a belső szereplő viszont felváltva kapja a jót és a rosszat, így a mérleg folyton billeg, hol ide, hol oda.

Vajon miért hat minősítésnek az, amit mondasz? Holott a szó szoros értelmében tényleg nem az... csak épp mindenki annak érzi. Ez a megérzés hiányzik belőled szerintem, hogy érezd a mondandódat, és ne csak a legracionálisabban elemezd. Értelmes, logikus, de rossz érzést áraszt. A helyzet az, hogy ugyanezt el lehet mondani pozitív érzésközvetítéssel is, ezt meg kell tanulnod szerintem.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.15. 12:51:59

@TBal: köszi a visszajelzést!

(Bár lehet, jobban örültem volna, ha taknyos kölyöknek titulálsz benne, mert már abban a korban vagyok, hogy az ilyesmi kezd egyre jobban esni. :))

Érdekes, hogy racionálisnak látod a mondandómat. Én úgy élem át, hogy alapvetően intuícióból írok mindig. Aztán ez az intuíció fel tud erősödni: például az a megérzés, hogy Bella Otero csúnyán félrekezeli a valóságot, folyamatosan egyre erősebbé vált az egymást követő kommentjei kapcsán. Például ez az egész "'gyengeség" magyarázat, amire te is hivatkozol a legutóbbi kommentedben, ez szerintem műmagyarázat. Egy felszínes minősítés (lásd megint csak: ki minősít igazándiból?), ami elzárja az utat a valódi(bb) megismeréstől.

Az biztos, hogy mindezt pozitív érzésközvetítéssel is el lehet mondani. Annyi csalafintaság van csak benne, hogy azért az érzésért, ami egy másik emberben keletkezik, te vajon milyen mértékig tudsz felelősséget vállalni?

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.15. 12:54:52

@TBal: (Egyébként Poppernek ez a többértelműség-felismerése nagy kedvencem nekem is. Kívéncsian várom a népszámlálási kérdőívet, mikor lesz olyan, hogy például több vallást egyszerre lehessen beikszelni rajta. Amíg nem olyan, addig tényleg benne vagyunk a kényszer-egyértelműsítésben, amit Popper olyan jól látott.)

TBal 2011.07.15. 15:51:52

@kardhal77: Nem tudom, azért a gyengeség az önigazolásnak jobb, mint más, amivel még pozitívan is hozza ki valaki saját magát. Ny,ilván, ha erős lenne, kilépne, de csak az egyik fele szeretne kilépni, a másik nem, Választani kell a pillanatnyi élvezetek és a hosszabb táv esélyeinek javítása között.

Sokszor a "lényeg"-re hivatkozol, pedig ez lehet nagyon szubjektív is, nem biztos, hogy a lényeg mindenkinek ugyanaz.

"Annyi csalafintaság van csak benne, hogy azért az érzésért, ami egy másik emberben keletkezik, te vajon milyen mértékig tudsz felelősséget vállalni?"
Jó kérdés, ez két emberen múlik. Nyilván, aki úgy tud ránézni a kommentedre, az felül tud emelkedni az érzésein és megérti. Viszont azért te is besegíthetnél :)))

Ja, én aztán osztogathatom a "taknyos kölyök" jelzőket :))) (magam sem vagyok még túl idős, rám is mondhatnák)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.15. 17:05:15

@TBal: oké.

Onnan indult az egész, hogy nem értettem, miről szól a poszt -- lehet, hogy ez pontosan a szubjektív lényeg keresése.

Számomra ez a poszt messze elsiklik minden lényeges fölött.

Szinte minden mondatban eldurrant egy bombasztikus frázist, hogy a tapasztalatát jellemezze (pl. "leborultam a férfi előtt"), de amikor valami személyeset mondhatna, akkor arra szorítkozik, hogy "nem ragozom".

Ezt gondoltam keresetlen módon szóvá tenni -- miközben tudom, hogy ez a történetmesélés megfelel egy bizonyos jól bevett hipnotikus szintnek.

Holly-Audrey 2011.07.17. 23:26:59

Kedves Bella-Otero!
Nagyon megütött a történet.Hasonló helyzetben voltam pár éve,borzasztó nehéz volt elengedni, aztán visszahúzni és amikor már nincs tovább ellökni magadtól, hogy menjen éljen keressen mást aki a társa lehet."normális" társa, persze.
Iszonyatos mély érzelmeket vittünk bele, nem hittem volna, hogy lehet így ölelni,olyan volt mint a drog.Amikor végleg elment tőlem két évig hulla voltam.
Miután lejöttem a "szerelemről", megfogadtam soha többé nem nyúlok hozzá, inkább élem a kis nyugodt életem, mert szép családom van,nem kell több fájdalom, inkább legyen lassú és kiszámítható minden.
Hogy mi van most?
Neki nincs "normális" kapcsolata.
Engem meg hat év után megcsókolt egy idegen.Olyan volt mint amikor hazaérsz.Nem kell a szerelem, de a "könnyű szer" nagyon!Kell az élethez, kell, hogy érezzem élek!!

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.18. 08:54:10

@Holly-Audrey: A könnyű szer ... Csak honnan lehetne azt tudni egy kaland vagy kapcsolat elején, mivé fejlődik, hová vezet? A legnehezebb ebben a műfajban nem túl messzire menni, visszafogni magunkat mindig ott, ahol még több az élvezet, mint a szenvedés.
A langyosvíz pedig ... nos, azt nagyon hamar meg lehet unni, és érdemes így élni egyáltalán?

Holly-Audrey 2011.07.18. 20:32:48

@skarlát betű: Igazad van, az elején még nem lehet tudni.Csak sejteni.Van e az a bizonyos szikra, vagy csak a vágy.Egyszer mentem túl messzire, de azt én akartam.A többi szeretőm nem gyújtott lángra, így nem volt nehéz a helyükön kezelni a dolgokat és amikor "szorított a cipő", tovább állni.
A langyosvíz néha tud jótékony is lenni, de hosszútávon megfojt.Most is fuldoklom.Ilyenkor bolondulok meg, kicsit.. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.18. 23:02:50

@Holly-Audrey: Gondolom, ez nem működik mindenkinél egyformán ... De nem csak nagy hőfokon lehet szerelmesnek lenni, szerintem. :-)

Holly-Audrey 2011.07.19. 09:11:58

@skarlát betű: Nem, nem vagyunk egyformák..Ettől (is) szép.
Szerintem meg másképp nem is érdemes!! :-)
süti beállítások módosítása