A hűtlenség ábécéje

Mindent a hűtlenségről, félrelépésről, megcsalásról! Amiről nem szokás nyíltan, tabumentesen és szenteskedés nélkül beszélni. Férfi és női szemmel egyaránt.

Ennyien vagytok

Térkép

Hűtlenség a Fácsén

Friss topikok

Innen érkeztek a blogra

Leszokás vagy önmegtartóztás?

2011.07.19. 07:16 skarlát betű

Van-e visszatérés a monogámiába? Ha az ember már belekóstolt abba, hogy milyen élményekben lehet része egy külső kapcsolat révén, vagy akár a kalandozásnak köszönhetően, képes lesz-e végleg hátat fordítani ennek az életvitelnek, és visszatérni a monogámiába? Mondjuk, örökre, hiszen az lenne a teljes leszokás. Vagy, akárcsak az alkoholistáknál, az addikció örökre megmarad, és legfeljebb napi szinten harcolni lehet ellene?

A visszatérés persze lehet kényszerű, talán a körülmények alakulnak úgy, például túl veszélyes lenne folytatni, vagy nincs olyan partner, akivel érdemes volna, és az illető érezheti úgy, hogy tudatosan keresni értelmetlen. Ez azonban nem meggyőződés szerinti visszatérés a monogámiába, hanem egyfajta megalkuvás, a "hűtlen" szíve szerint tovább csinálná, amit addig csinált, nem bánta meg, legfeljebb a következményeket, de magát a kalandozást, a szeretői viszony nyújtotta élményeket nem.

Az igazi leszokás - az én szemszögemből - az lenne, amikor a korábban poligám arra ébredne, hogy ez neki magának nem tesz jót, és ezért örökre szakítani akar a szeretőtartás vagy a megcsalás jelenségével. 

Az örökre azonban hosszú idő. Még a mi kis behatárolt, 60-70-80 évünkre vetítve is nagyon hosszú. Ha a korábbi szeretőből állandó partner lett, tehát az egyik monogámia a másikat váltotta, talán akkor el tudom képzelni, hogy belső meggyőződésből valóban megmaradjanak a felek monogámnak (például, mert másodjára tényleg azt a partnert találták meg, akit elsőre nem sikerült, aki majdnem mindenben kiegészíti őket). De az ördög nem alszik, és az egyén is folyamatosan változik. Változnak a preferenciái, és a korábban elérhetetlennek tűnő szerető lassanként belecsúszhat a zsémbes feleség vagy a nemtörődöm férj szerepébe akár. Vagy egyszerűen csak jöhet valaki, aki ellenállhatatlanul vonzó és izgalmas.

Azoknál pedig, akik a többpartnerűséget egyenesen élvezik, mert rájöttek, hogy így sokkal többet kaphatnak az élettől (és talán többet is adhatnak), a leszokás még nehezebb. Ha másokra tekintettel úgy is döntenek, hogy nem folytatják, előbb-utóbb valószínűleg kibírhatatlannak tartják majd ezt a kényszert, és újrakezdik az egészet, persze, ha a lehetőségeik adottak hozzá. Lelki beállítottság kérdése az egész, vagy csak a gyakorlat számít? 

Egyáltalán: olyan nagy a különbség a lélekben poligám, de testben monogám és a gyakorlatban is poligám között? 

53 komment

Címkék: leszokás önmegtartóztatás addikció

A bejegyzés trackback címe:

https://hutlenseg.blog.hu/api/trackback/id/tr593068555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lars.Lares 2011.07.19. 10:06:19

Jól téveszmézem, hogy nincs olyan hogy lélekben monogám? :)
Azért lenne jó, ha nincs, mert akkor lehetne kilogikázni, hogy a testi monogámia a lelki poligámia elcsökevényesedése, és a megfelelő kúrával a harmónia helyreállítható. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.19. 10:54:16

@Lars.Lares: Van, aki szerint létezik a lélekben monogám, lásd Dai eszmefuttatásait ... Én inkább arra hajlok, hogy nincs lelki monogámia, vagy statisztikailag elhanyagolható :-)

Lars.Lares 2011.07.19. 11:52:26

Lehet, hogy egy időszakra eső, statisztikailag elhanyagolható lelkileg poligámiahiányosok száma, statisztikai hiba. :)
Már megint belőttem magam a bloggal, és azt hiszem a fenti mondatból is látszik, milyen módosult tudatállapot elérés lehetséges egy @skarlát betű: bejegyzésből, úgyhogy barbieds doktornő jogos tanácsára most árnyékba vonulok. :)

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2011.07.19. 14:51:53

Ha az alkoholista párhuzamot akarjuk továbbvinni, akkor ott is van egy szakasz, amikor az ember élvezi az ivást, nincsenek (még) különösebb egészségügyi, társadalmi következmények, ilyenkor nem nagyon merül fel a leszokás igénye.
Aztán ahogy az ilyen-olyan külsö vagy belsö negatív következmények megjelennek, úgy kezd el az ember gondolkodni azon, hogy tenni kellene valamit, végül aztán a gondolatot tett követi.
Ha aztán az ember leállt az alkohollal, attól még mindig ott van a visszaesés veszélye (ezért is emlékezteti magát a erre névtelen alkoholista a "Péter vagyok, alkoholista"), de lehet újra és újra kezdeni.
Azt mondják az AA-ban, hogy ne azt határozd el, hogy *soha többet* nem iszol, hanem azt, hogy *ma* nem iszol - ezt tudod reális célként kitüzni és megvalósítani.

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.19. 16:25:09

Én nem értem, miért kell a poligám szexuális életet ab start bármiféle függőséghez hasonlítani. Illetve: mennyivel komolyabb függőség ez, mint például a szomszédokkal beszélgetni, eljárogatni egy sportklubba, vagy akár csak, horribile dictu: blogot írni és olvasni? Ezek életmódbéli kérdések, szerintem.

Az már kérdés, hogy létezik szexuális függőség, illetve az intim emberi kapcsolatok önmagunkban eufóriával járhatnak. De hogy ha valakinek van egy (vagy több) szeretője, azt az alkoholbeteghez hasonlítsuk?!

Rogerthat 2011.07.19. 17:14:03

@kardhal77: ez az "eufóriával járhat" dolog teszi rokonná a függőségekkel. és jöhetnek még olyan nehezítő tényezők, mint pl. az érzelmek megjelenése a szeretői viszonyban, vagy a 'rendes' kapcsolat válsága.

szóval szerintem viszonylag gyorsan el lehet jutni abba az állapotba, hogy ha veszettül hiányzik, ha nincs (a szerető személye, a viszony maga). innentől kezdve pedig az elvonásnak tünetei is vannak/lehetnek. akárhogy is, a függőség jellege egyértelműen inkább lelki, mint testi ebben az esetben.

egyébként az alkoholizmus is életmódbeli kérdés volt egészen addig, amíg a többségi társadalom nem érezte magára nézve problémásnak a dolgot, és sütötte rá a betegség-stigmát. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.19. 18:01:10

@α Ursae Minoris: A párhuzam annyiban sántít, hogy a hűtlenkedést én nem tartom feltétlen károsnak, sőt. Tehát az egész leszokás-kérdést nem azért vetettem fel, mert bárkit is arra szeretnék rábírni, hogy szokjon le :-)

@Rogerthat: Igen, egyrészt lehet a szerető személye a függőség megteremtője (szerelemközeli állapot), de más esetben a vadászat folyamata, a csábítási játék újraátélése az, ami függőséget okoz. Nem mondanám betegségnek, nem erre akartam célozni a poszttal, a függőség nem feltétlen kóros. Ha mondjuk én imádok olvasni, és ettől úgymond függő vagyok, akkor azt általában senki nem látja káros szenvedélynek. Vagy, ha valaki minden nap 2-3 eszpresszót felhajt ... Lehet, hogy az egészségmániások szerint ez már betegség, szerintem meg az egészségmánia az :-P
Igazad van abban, hogy a többségi (?) társadalom vagy egyszerűen csak a véleményformálók, a divatdiktátorok határozzák meg, mi a normális, az egészséges, az elfogadható, és mi az, amit stigmatizálni "kell". Ami nem jelenti azt, hogy mondjuk az alkoholizmust bagatellizálni akarnám.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2011.07.19. 18:13:38

@skarlát betű: Te vetetted fel az addikció, leszokás stb. fogalmakat.
Ahogy önmagában az alkohol fogyasztása sem alkoholizmus, és nem is feltétlenül probléma, úgy (talán...) a hütlenség sem az - önmagában.
Az alkohol akkor válik problémává, ha az ember elveszti a kontrollt a fogyasztása fölött, nem ura többé önmagának, ha a fogyasztás olyan helyzetekhez vezet, ami károsítja az egészségét, a munkáját, a szociális kapcsolataiat vagy más embereket, és ennek ellenére sem tud leállni a fogyasztással (vagy legalább csökkenteni azt).
Súlyosabb esetben pedig amikor testi függöségi tünetek lépnek fel.

Ezeknek megfelelö párhuzamokat azért lehetne találni a szeretözés ügyében is.
A szexfüggöség esete az egyértelmü.
De el tudok képzelni (hahaha...) olyan esetet is, hogy valaki ugyan nem szexfüggö, de annyira elveszti a fejét egy konkrét esetben a friss szerelemtöl, hogy nem számít neki, mit bukik rajta erkölcsi, anyagi, szociális értelemben (ö + a párja + esetleg a gyerekek), nem bír nemet mondani a kapcsolatra, még akkor sem, ha racionálisan *igazából* tudja, hogy nem kellene ebbe belemennie.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.19. 19:51:20

@α Ursae Minoris: Én vetettem fel, de volt előzménye, Bella Otero posztja, és a hozzászólások. Valóban létezik függőség, olyan is, amely már inkább romboló hatású, lásd még: Mindent elsöprő ...

A szexfüggőséggel úgy alapban nincs semmi gond, ha az illető megfelelő partnert, partnereket talál hozzá, és nem kényszeríti rá magát senkire, nem követ el bűncselekményt, ehhez még csak hűtlennek se kell lenni ... A szerelem nagyobb veszély, de legalább előbb-utóbb kigyógyulunk belőle :-)

kardhal77 · http://kardhal.blog.hu 2011.07.19. 20:26:07

@Rogerthat: hát igen, az ember olyan lény, hogy jól fejlett agyának köszönhetően igen furcsa viselkedésre képes. Akad például, aki az égő házból nem a szomszédját, hanem a bélyeggyűjteményét menti ki. De hát ezeket a furcsaságokat szerintem nem pontos a függőséggel, szenvedélybetegséggel összefüggésbe hozni. Azt meg, hogy valaki érzelmi és testi kapcsolatba kerül egy embertársával, különösen nem tekinteném ebbe a kategóriába tartozónak. Az egy valódi szeretet-élmény. Ha engem kérdezel: napi 8(-10) órát tölteni a munkahelyen, az a durva -- nem pedig heti 2 órát a szeretőddel.

Rogerthat 2011.07.19. 22:17:34

@kardhal77: a munkahelyen vs. szeretővel eltöltött idő az rendben, de itt nem az most a téma, hogy amíg tart a kapcsolat, a heti 2 óra a szeretővel az függőség vagy sem, hanem az, hogy mit csinálsz és hogyan reagálsz, ha vége van. elvonási tüneteid lesznek ha nem lehetsz vele, vagy nem 'vadászhatsz' másra, vagy pedig vállat vonsz és éled tovább a monogám életformát.

szerintem ez utóbbi csak kényszerből, vagy egyéb lehetőségek híján jelent alternatívát annak, aki egyszer már átlépte a határt.
és közben ott éktelenkedik, vagy jobbik esetben csak felüti a fejét időről időre a hiány. valóban nem pontos ezt a függőséggel összefüggésbe hozni, de a tünetei lehetnek nagyon is hasonlók.

@skarlát betű: tapasztaltam magamon már a romboló hatást is, de abbahagyni mégsem tudtam, nem leszokás lett a vége, hanem megtanultam kezelni. szerintem aki igazán meg tudja tapasztalni a monogámia keretein történő túllépés előnyeit, azt ami a szükségszerű lelkifurdaláson és a lebukásparán túl van, annak ez a kettő többé nem korlát többé, legfeljebb a lehetőség és a megfelelő partner hiánya.

α Ursae Minoris · http://noreg.blog.hu/ 2011.07.19. 22:21:12

@skarlát betű: A függöséggel (akár alkohol- akár szex-, akár más) nem az a gond, hogy büncselekmény vagy akár erkölcstelenség lenne, hanem az, hogy nem vagy szabad, nem vagy ura a döntéseidnek, újra meg újra "kénytelen vagy" csinálni valamit, amiröl igazából tudod, hogy nem kellene.

Persze itt most a tényleges függöségröl beszélek, nem arról, hogy nagyon szeretem a bort/a kávét/az olvasást/a szexet.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.19. 22:44:37

Ma én vagyok az egyetlen nő a blogon? :-)

@Rogerthat: Mi nagyon sok dologban egyetértünk :-) Elvonási tünetek nem csak szakításkor jellemzőek, hanem akkor is, ha - ahogy már annyiszor megénekeltük, mi lányok - a kommunikáció nem olyan intenzív, mint szeretnénk. És ez bizony mutatja a függést, erősen. Mikor meg jön a szer, a pótlás, megint eufória következik ...

Rogerthat 2011.07.20. 10:05:41

@skarlát betű: :)

a kommunikáció kevésbé intenzív volta nálad együtt jár azzal az érzéssel is, hogy "lehet hogy nem kellek neki", vagy ezügyben nincsenek kétségek benned, pusztán csak a kapcsolattartás hiányzik, hogy kapj tőle/belőle valamit?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.20. 10:17:20

@Rogerthat: Egy pasiban sose lehet biztos az ember ... Igen, vannak olykor kétségeim, még akkor is, ha egyébként meg odavan. Hiába tudom, hogy másképp működik a férfi agya, attól még felmerülnek bennem kétségek. Az se esik például jól, ha ugyan van kapcsolat, de a kommunikáció valamilyen más témára korlátozódik, és elmaradnak a szokásos, gyengédségről tanúskodó körök ... :-)

Rogerthat 2011.07.20. 10:51:23

@skarlát betű: egy gépben se lehet teljesen biztos az ember, hát még egy emberben (mert szerintem ez nem férfi-női vonal mentén dől el, legfeljebb a mélyebb érzelmek kialakulására való hajlam alapján lehetnek statisztikailag nehezebb helyzetben a nők), akinek ezer dolog befolyásolhatja a döntéseit és cselekedeteit.

cserébe viszont megkapod a vágyat, az igazi falkaparósat, amit ezek a bizonytalanságok végső soron csak tüzelnek, nemde? :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.20. 10:56:58

@Rogerthat: Te szereted a falat kaparni? Úgy őszintén ...

Rogerthat 2011.07.20. 15:50:42

@skarlát betű: a falat kaparni nem, a vágyat megélni igen. jobb híján tudomásul vettem, hogy ebben a műfajban ez a két dolog sokszor összefügg egymással.

E. Bonheur 2011.07.20. 16:34:18

@skarlát betű:
Jó kérdés ez, de Rogerthatnak igaza van:)
míg a női agyat teljesen átszövik az érzelmek, még akkor is amikor nem szerelmes, egy szeretői viszonyban is ott van a nőnek a tudatában végig a szerető, és persze a kérdések is, hogy vajon miért nem ír, miért nem hív, miért csak ezt írta, miért nem mondta azt. És közben kaparja a falat. Aztán amikor végre hív, vagy ír, akkor beindul minden, és a kakukkos óra esik le a falról, annyit nézi a nő.
A férfi agy más - gondolom én - de ebbe nem kontárkodok bele, mondják el ők.

M-elicious 2011.07.20. 16:44:31

@E. Bonheur: @Rogerthat: @skarlát betű: aki ismeri, attól elnézést kérek.

ez a kis szösszenet nagyon megfogja a lényeget (és jót is lehet közben röhögni):

www.youtube.com/watch?v=K9yXyy5FNRM&NR=1&feature=fvwp

Rogerthat 2011.07.20. 16:45:34

@E. Bonheur: én inkább úgy közelíteném, hogy a férfi és női agy is eltérő, és a szerelmes - nemszerelmes agy is más. (szerelmes alatt itt most többféle, erős kötődéssel járó érzelmet is értek, nem csak azt, amiről lányregények és középszar popslágerek szólnak).

emellett pedig tény az, hogy a távolság egy bizonyos fokig nem tesz rosszat a vágynak, sőt, olaj a tűzre. jó volna ha nem így működne az ember, és nem is minden esetben működik így, de egy szeretői viszonyban tapasztalataim szerint ez a fajta emberi működés nagy teret kap.

Charmeúr 2011.07.20. 17:38:04

@E. Bonheur: azért a férfiagy is tud ilyen lenni, legfeljebb azt nem tekintik macsósnak ezért a férfiak jobban uralkodnak ezen talán. Na én nem mindig...

Visszakanyarodva az eredeti témához, nálunk most volt egy ilyen hagyjuk abba kanyar (alias leszokási kísérlet a másik részéről). Igaz csak egy nyúlfarknyi email kellett és máris dőlt az egész. Szánom-bánom, vagy nem is tudom...

Szerintetek mi ilyenkor a fair viselkedés? Amikor a szemedbe mondja hogy ennyi és kész. Közben meg remeg az érintésedért. Írni egy emailt két hét múlva ér? Ha az összeborítja a másik fél önmegtartóztatását akkor is?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.20. 18:17:57

@M-elicious: Igen, ez nagyon jópofa :-) És valóban kimond pár alapigazságot, persze a maga humoros, túlzó módján.

@E. Bonheur: Van olyan pasi is, aki hasonlóan működik, de tényleg nem igazán férfias tulajdonság. Az egyszerre csak egy dologra koncentrálok-típusú ember (általában férfi) rendelkezik azzal az előnnyel, hogy még az aggodalmait, a vágyát is ki tudja kapcsolni, és el tud merülni az éppen aktuális tevékenységben. A sokminden játszódik le bennem-típusú ember (általában nő) meg sose nyugszik, és ezért többet is aggódik, többet is gyötrődik. Valószínűleg az se véletlen, hogy a flow-t egy férfi írta le. Nőként nehéz eljutni abba az állapotba, bár néha sikerülhet :-)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.20. 18:23:34

@Rogerthat: Olaj a tűzre, persze. A kérdés csak az, hogy a vágyakozás hosszú napjaiban-heteiben valaki mennyire szenved. Ha a kezedben van az irányítás, mert férfi vagy, te döntöd el, mikor telefonálsz, például, akkor nem fogsz ezen görcsölni. Általában hamar kiderül az is, hogy a nő mennyire kötődik hozzád, ilyen értelemben kevéssé valószínű, hogy hirtelen meggondolja magát (persze nem kizárt). Tehát, a pasi érezheti ezt a vágyakozást teljesen pozitív, stimuláló élménynek is.

@Charmeúr: És miért akarta-akartátok abbahagyni? Szerintem nem volt komoly szándék. Fair? Erre mit lehet mondani? Titokban nyilván azt szerette volna, ha 2 napig se bírod, nemhogy 2 hétig. Ezek szerint neked menne a leszokás, különösebb megerőltetés nélkül?

Charmeúr 2011.07.20. 18:32:49

@skarlát betű: hát... kemény küzdelem volt a fejemben, eddig bírtam... :)
sőt már élőben is kemény küzdelem volt a jófiú és a rosszfiú között belül...
Hogy miért akarta abbahagyni? Mert a külső körülmények belátható időn belül úgyis véget vetnek. Talán így úgy érezte ha ő kontrollálja a dolgot, akkor könnyebb lesz.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.20. 18:46:28

@Charmeúr: Biztos, hogy a jófiú a jófiú, és a rosszfiú a rossz?
Sajnálom, ha muszáj lesz véget vetni. :-)

Charmeúr 2011.07.20. 18:52:39

@skarlát betű: pont nem... :-)))
de ez már így esett...

hát amikor a 100km 1000km-é válik akkor már nehéz értelmes más megoldást találni...

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.20. 19:20:11

@Charmeúr: Hát, pedig én látok rá próbálkozást, hogy nagyobb távolságot is áthidaljanak szeretők. Az már más kérdés, hogy mennyi ideig bírják. Pénzkérdés is.

E. Bonheur 2011.07.20. 20:03:44

@skarlát betű: csodálom ezt az idealizmust benned, és ezt a szenvedélyt, pedig ennek a szeretősdinek éppen arról kellene szólnia (ez jön le a blogodból), hogy csak pont annyi érzelmet vigyünk bele, amennyi szükséges, és többet nem. Ezen az ingoványos talajon csak így lehet megállni. Vagy nem?

koibito 2011.07.20. 20:05:01

@skarlát betű
de meg minek? szeretőt, mást, mindig talál az ember, ha meg nem akar mást, akkor nem is értem ti miről beszéltek itt... persze ott vannak az érzelmek, de elmúlnak, biztosra... annyira mondjátok, h a monogámia így sz.r meg úgy... ez is egy fajta monogámia, ha a szeretődet nem tudod elengedni és ragaszkodsz hozzá...két emberhez vagy hűséges tulajdonképpen :D
Ha valakit el kell engedni, akár körülmények miatt, akkor el kell, nehezebb, ha foggal-körömmel kaparunk vmi után, ami, jelen esetben a távolság miatt, véget ér mindenképp. A kérdés, tud-e az ember önzetlen lenni?

@Chamerúr
Ha pedig borítani akar a szeretőd, otthagyni a családját... az a másik fél dolga, de nem hiszem fair dolog lenne vele szemben, ha nem hagynád nyugodni, vagy ha nem akarod ennyiben hagyni, akkor, ha nem nyújtanál biztos hátteret a döntéshez... ha otthagyja a férjét, te lennél az élettársa/háttere/menedéke? Működne a 7köznapokban a kapcsolatotok?

koibito 2011.07.20. 20:06:07

@E. Bonheur:
Pontosan, tökéletesen megfogalmaztad azt, ami nekem is átjött ennek a blognak a posztjaiból.

E. Bonheur 2011.07.20. 20:18:17

@koibito: ja, ennyit tanultam én is ebből a blogból, miután már megégtem egyszer

Rogerthat 2011.07.20. 21:00:39

@E. Bonheur: az ingoványos talajon megállásra több lehetőség is van. én úgy látom, hogy érzelmi töltettel is megoldható a dolog, de akkor ott tényleg érezni kell a hosszabb táv biztonságát mindkét félnek, különben több lesz a bizonytalanságból adódó szenvedés, mint a dolog hozadéka.

az egyszerűbb és többek számára könnyebben járható utat biztosító változat az, amiről te is írsz, hogy csak annyi érzelem, amennyi elkerülhetetlen. nem mondom hogy így nem lehet teljes értékű a dolog a felek számára, de bennem mindig is volt ellenérzés ezügyben, és nem tudtam pusztán azért nem repülni magasra, mert onnan nagyobbat lehet esni. aki ezt nem így éli meg, nem ennyire "lelkis tipus", azt egyfelől irígylem, másfelől pedig tudnék neki mesélni arról, hogy én mennyi pluszt kapok az érzelmektől. persze arról is hogy mennyi minuszt. :)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.20. 21:53:35

@E. Bonheur: Nem feltétlen ingoványosabb ez a talaj sem, mint annyi más ... Ami az érzelmeket illeti, lehet úgy mély érzelmeket táplálni, hogy az ember ne őrüljön meg. És ne akarjon robbantani.
Idealista lennék? Egyébként nem én próbálkozom távolság áthidalásával, ha erre gondoltál, csak a környezetemben látok ilyet.

@koibito: Én nem mondtam, hogy ne engedje el a szeretőjét, de lehet bennem sajnálat, nem? Mindig szomorú, ha egy szép kapcsolat véget ér. Szeretőt mindig találhat az ember? Nem tudom, ez nagyon függ a körülményektől és az igényektől, a felhozataltól is. Olyat, aki nagyon bejön, szerintem nagyon nehéz találni. Így aztán nem csoda, ha az ember nem szívesen válik meg tőle. És senki fontos nem helyettesíthető.

@Rogerthat: Megint egyetértünk :-)

Charmeúr 2011.07.21. 08:18:38

@koibito: szerintem félreérted a helyzetet, régebbi posztokban jobban felvázoltam :$...
Szó sincs borításról... nem is volt nem is lesz.

@skarlát betű: elengedtem... győzött ott és akkor a jófiú. Két hét után is egyetlen szót írtam... van hogy az ember kimondja, akkor is ha a másik nagyon jól tudja e nélkül is, de mégis jólesik kimondani vagy leírni. Tudatni a másikkal. Szerintem az elhatározása valós volt. Legalábbis látok benne érthető indokot. Még ha én másképp is gondolom. Ő kontrollálni akarta a dolgot, még mielőtt szimplán a költözése miatt véget érne "magától". De amit érez belül, az nem változott ez jól látszik az utána következő reakcióiból...
Szerintem egy ilyen kapcsolatban nagy szerepet kap az ahogy majd alakul. Sokan nem képesek úszni ezzel az árral és a megfelelő pillanatban meglovagolni (én sem mindig). Mindenképpen szeretnék azt érezni hogy ők irányítják a dolgokat. Általában viszont a dolog természetéből adódóan túl sok a külső befolyásoló tényező és könnyen jöhetnek váratlan események.
Valamint, ahogy tudjuk ugye az élet a legnagyobb rendező :)

Rogerthat 2011.07.21. 13:17:42

@skarlát betű: az elengedés a megtartás egy igen hatékony módja, ellenben mondjuk a foggal-körömmel ragaszkodással.

de gondolom ebben is egyetértünk. ;)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.21. 14:08:04

@Charmeúr: A szerető annyira ki van olykor szolgáltatva a külső körülményeknek, mint a gyerek, aki sose tudja előre, hogy mit határoznak a sorsa felől. De a gyerek legalább hisztizhet, az nem annyira feltűnő.

@Rogerthat: Az elengedés hathat így és úgy is. Tehát nem garantált, hogy attól megtarthatod, ha elengeded, de lehet ilyen hatása, ez kétségtelen :-) Igen, elég sok dologban egyetértünk :-)

Rogerthat 2011.07.21. 15:51:32

@skarlát betű: én azt tapasztalom, hogy az elengedés, ha teljes döntési szabadságot adsz, az többnyire visszatart. persze aki igazán menni akar, az menni fog ha elengeded, ha nem, de ha bizonytalan az illető, akkor a legbölcsebb amit tehetsz, hogy nem akarod erővel visszatartani.

@Charmeúr: azt hiszem a te eseted is a fentiek mentén történt, legalábbis a 2 hét szünet erre enged következtetni.

pálcika 2011.07.23. 13:37:49

Saját tapasztalat. Utána már nem ugyanaz. Nem rosszabb,nem jobb.Más. Ráadásul,ha félremész akkor biztos nem ő az,akit melléd rendelt a sors. szerintem.

pálcika 2011.07.23. 14:25:33

Végzet,karma,eleve elrendelés..ha úgy tetszik. Hiszek abban,ha felismerjük egymást,akkor onnantól kezdve még gondolatban se lesz,h félrelépjünk.De addig,míg csak én tudom,h ő az igazi,addig kell várnom és élnem,míg rá nem jön a másik. Ha kell,több életen át:)Érthetetlen,igaz?:)))...de gondolj bolondnak:D..

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.23. 14:33:33

@pálcika: Nem gondollak bolondnak, de ahogy mondod, ez hit kérdése. És mi van, ha nem helytálló, amiben hiszel? Lehet, hogy ez az egy életed van, és nincs tökéletes párod. Senkinek sincs tökéletes párja. Nem vesztesz túl sokat a hited miatt?
Persze a hittel vitatkozni nem lehet, ezt én is tudom :-)

pálcika 2011.07.23. 15:03:53

Meglehet igazad van. Nem tudok kézzelfogható bizonyítékot érvem mellet. De majd megpillantod és a saját szemed néz vissza rád,érezni fogod. Én már találkoztam vele. A találkozás összesen három órát tartott. De mivel neki nem mondhattam azt,h:hééé te vagy a másik felem,így hagytam,had menjen:)...mivel valószínű,h ez csak az én feltevésem,így csak remélhetem,h találkozom vele még:))...
Egyébként ismerek párokat,akik egymásra találtak és fel sem merül sem az önmegtartóztatás,se a félrelépés.Ráadásul,nem baromi ronda emberek,akik a belső szépségeik miatt bírják egymást. Én csak azt állítom,ha egy kapcsolatban kikacsint a másik,legyen csók,szex,bármi más..az nem az igazi.

Rogerthat 2011.07.23. 19:04:58

@pálcika: jónéhány potenciális másik félen keresztül szokott vezetni az út odáig hogy az ember belássa, az élet nem ilyen egyszerű.

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.24. 13:12:54

@pálcika: Sokszor hittem azt, hogy na, megtaláltam az úgymond igazit. De aztán kiderült, hogy mégsem. És van, aki rólam hiszi azt, hogy neki az vagyok.
Popper szerint életünk során több potenciálisan ideális emberrel futhatunk össze ... És a körülmények fogják eldönteni, hogy lesz-e abból a kapcsolatból valami.
Ha ezen "ideális" párok tagjai még egymásról se tudják, hogy megcsalja-e őket a másik, akkor te kívülállóként honnan lehetsz ebben olyan biztos? Tudod, hányszor olvastam-hallottam már, hogy "olyan tökéletes párnak tűntek, soha nem tudtam volna elképzelni, hogy bármi gondjuk lenne ..." Aztán kiderül, hogy ... És sokszor ki se derül a kívülállók számára.

@Rogerthat: Megint egyetértünk :-)

pálcika 2011.07.24. 14:01:55

38 éves nő vagyok. Élettárssal, link szeretővel és megannyi alkalmai kapcsolattal.50-nél abbahagytam a számlálást.Voltak szerelmeim és én is voltam szerelme ennek-annak. Most pár hete megtaláltam a másik felem. Pár órát beszéltünk,odáig jutottunk,h megcsókolt.Többet nem láttam. Ezt követően is lesznek szerelmeim és én is leszek szerelme másnak.De az IGAZI ő volt. Ezt viszont bizton állíthatom.Nem görcsölök rá,és tudok enni,inni,aludni.Megjegyeztem a mosolyát,pillantását. Majd találkozom vele következő életemben, meg fogom ismerni. Tök hülyeség,de nem baj:)

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.24. 15:30:51

@pálcika: A lélekvándorlás gondolata nem áll messze tőlem egyébként, de még elég bizonyítékot nem láttam rá. :-)

Rogerthat 2011.07.24. 18:40:43

@skarlát betű: milyen szép igazik lehetnénk egymásnak, nem igaz? azért a veszekedések hiányoznának kicsit. :)

@pálcika: komolyan érdekelne, milyen jelenkből vontad le a beszélgetésetek pár órája alatt, hogy ő lenne az 'igazi'? nem ismered őt szexuálisan, nem tudod mennyire passzolnátok (sejheted, van hozzá elegendő tapasztalatod, de a sejtés néha még így is félrevisz), nem tudod hogy krízishelyzetben hogyan viselkedne, de még csak krízishelyzet sem kell, csak tartósan megváltozott élethelyzet, anyagilag, családilag, akárhogy. néhány óra alatt szerintem max odáig lehet eljutni, hogy tudd, az alapok nagyon jók ahhoz, hogy ebből valami tartós, szép és teljes kapcsolat kerekedhessen.

persze ez érzelmi dolog, és érzelmekkel nem is tudok vitatkozni, de van racionális vetülete is benned?

skarlát betű · http://hutlenseg.blog.hu 2011.07.24. 19:40:20

@Rogerthat: Látatlanban nem tudjuk eldönteni, hogy mennyire passzolnánk :-)
Ja, és nálam a nézeteltérések garantáltak, még akkor is, ha valakivel majdnem mindenben egyetértek :-)

pálcika 2011.07.24. 20:17:54

Decemberben ismertem meg egy "ismerkedős" oldalon.Leveleztünk párat,megbeszéltük,h találkozunk.Úgy jött ki a lépést,h nem jött össze.Sokszor írtam neki,néha válaszolt. Végigkövettem a fórumhozzászólásait,írásait.Mintha én írtam volna őket. Végül július elsején átjött,mert nagyon kíváncsi volt rám.Csak megcsókolt,sokszor és a kezemet fogta meg. Pár órát beszéltünk.Aztán megbeszéltük,h ismét átjön.Kívántuk egymás testét,de lemondta. Felesége van és két gyereke.Nekem meg élettársam és egy gyerekem. Teljesen eltűnt. Persze,a számát tudom,habár megszakított minden kapcsolatot. Elvesztettem. De mégis...amikor a kezemet megfogta,nem tudom leírni. A csókja pedig ááá...tök ijesztő volt.Szerintem neki is.Ezért tűnt el.Sajnálom.De belül érzem...hogy találkozni fogok vele. Üzentem neki, h ha majd bármi baj történik velem,akkor keresni fogom.Addig nem. Sajnos,elég beteg vagyok és lesz még műtétem. Ha sikerül felépülnöm,akkor meg fogom keresni és elfogom mondani,amit érzek.Amit itt is írtam nektek.Aztán hazamegyek és nem keresem ebben az életben. De az még hozzá tartozik,h több,mint fél évig kerestem az egész világhálón egy fals ímélcím alapján és megtaláltam.Pedig olyan nevű faszi van egy rakat.Egy csomónak írtam is:) ...és végül ő is válaszolt.Persze,lehet,h igazatok van és véletlenek egybeesése:))...azt gondolom,h mindenkinek a sorsa meg van írva.Kis változásokat tehettek,de a főbb életeseményekben nem. eldöntheted,h milyen hónaljstiftet használj,de hogy pont ki lesz a párod és mikor,azt nem.
süti beállítások módosítása